Bejelentkezés Regisztráció

Zenetörténet


217 Búbánat 2017-12-28 11:08:21 [Válasz erre: 216 Búbánat 2017-12-28 11:05:45]

Áthozom ide Ardelao forumtársunk bejegyzését a "A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei" topicból (388. sorszám)

Széchenyi Kálmán: TÁNCOK ÉS DALOK SZERZŐJE, GRÓF SZÉCHENYI IMRE

Elhangzott 2015. április 17-én, a budavári palota aulájában.


216 Búbánat 2017-12-28 11:05:45 [Válasz erre: 215 Búbánat 2017-12-28 10:44:01]

Áthozom ide Ardelao forumtársunk bejegyzését a "A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei" topicból (387. sorszám)

 

Hat dal (Sechs Lieder), egy énekhangra zongora kísérettel.

szerzé: Széchényi Imre gróf.  

1) A leány kérdése.

2) A szerelem nyelvezete.

3) Fájdalom.

4) Ó te, ki előtt a viharok hallgatnak.

5) Lieto amor (Vidám szerelem).

6) A három czigány.

[Ára 4 márka. A lipcsei, brüsseli, londoni és new-yorki Breitkopf és Härtel czég kiadványa.]

Széchényi Imre gróf, az osztrák-magyar birodalom német-országi nagykövete nem csak közmondásossá vált szeretetreméltóságáról nevezetes, hanem arról is, mivel a berlini diplomáciai kar közt ő az egyedüli, ki nemcsak az államügyekkel foglalkozik komolyan, hanem nagy előszeretettel a szépművészeteket is kultiválja, ezek közül leginkább a zeneművészetet, még pedig nagy szerencsével.

Bizonyságot tesz erről a diplomata-zeneszerző gróf előttünk fekvő dalfüzete, mely most jelent meg Lipcsében s hat szebbnél-szebb dalt tartalmaz. E hat dal közt van ama hatásos dal-keringő is, melyet a kiváló tehetségű főúr Sembrich Marcella számára irt, melyet a nagyhírű művésznő legutóbbi berlini vendégszereplése alkalmával betétül a Rossini «Szevillai borbélyá»-ban nagy hatással énekelt. A füzet legsikerültebb számai kétség kívül az első és harmadik dal. Érdekes a Lenau három czigányához irt zene is, de ebben a hatnyolczad ütemnyi rész kevésbé sikerült. A dalt kedvelő közönség bizonyára örömmel fogadja Széchényi Imre gróf múzsájának e szüleményeit, melyeket mi is a legmelegebben ajánlunk a zeneművészet minden kedvelőjének.

ZENELAP, 1892. január 23. (7. Évfolyam, 2. szám)


215 Búbánat 2017-12-28 10:44:01

 

Széchényi: Complete Dances for Orchestra

NAXOS CD

NX 3807

World Premiere Recording

Release Date: December 2017
Originally recorded in 2017

Composer  Imre Széchényi

MAV Symphony Orchestra

Conductor: Valéria Csányi

 

IMRE SZÉCHÉNYI

Tänze für Orchester, Vol. 1

01. No. 1, Leopoldinen-Polka

02. No. 2, Tommy-Polka

03. No. 3, Polka-Mazurka

Tänze für Orchester, Vol. 2

04. No. 1, Zither-Polka

05. No. 2, Velloni-Polka

06. No. 3, Marguerite-Mazurka

Tänze für Orchester, Vol. 3

07. No. 1, La tulipe

08. No. 2, Neige-Polka

09. No. 3, Les vagues

Tänze für Orchester, Vol. 4

10. No. 1, Bliktri-Polka

11. No. 2, Datscha-Polka

12. No. 3, Waldine

Tänze für Orchester, Vol. 5

13. No. 1, Polka prétentieuse

14. No. 2, Felicetta-Polka

15. No. 3, L'éventail

Tänze für Orchester, Vol. 6

16. No. 1, Pretchistinka-Polka

17. No. 2, Polka hongroise

18. No. 3, Polka-Mazurka

 

Solo: MAV Symphony Orchestra Orchestra

Conductor: Valéria Csányi

 

Lásd még:  "A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei" topicban a 386- 391. sorszámoknál is.


214 Ardelao 2017-12-27 19:18:14

Z E N E I    L E V É L

Március van, s noha túl vagyunk a nemzeti ünnepen, a házakon ottfelejtett nemzeti zászlókat lobogtat még a csípős tavaszi szél. Figyelmünk a hazai zeneművészet fontos megnyilvánulásai felé fordul. Legelsősorban Bartók Bélára gondolunk, aki ezekben a napokban lett hatvanéves. Csak gondolatban ünnepelhetjük, mert messze van tőlünk, feleségével, Pásztory Dittával az ősz óta Észak-Amerika művelődési központjaiban él, szerepel, dolgozik — mit, hogyan, milyen eredménnyel, alig tudjuk, mert a háborús Óceánon át csak gyéren érkezik róla hír. Ö már rég nemcsak a miénk, hanem az egész világé, de talán épp ez-által ezerszeresen a miénk. Magyar büszkeséget, magyar reménységet jelent és jelképez a neve, de magyar tragikumot is abban az értelemben, ahogyan Ady a magyar Messiásokról énekelt. Ha szétnézünk zenei életünk fórumain, nemcsak Bartók személyét nélkülözzük. Alkotásaiból sokkal kevesebb van műsoron, mint nemhogy ilyen ünnepi évben, de egyáltalában illenék.

A «Csodálatos mandarin-t,» amelyet csodálatos véletlenek, akárcsak az ötvenéves évfordulón történt, most is lemarasztottak az Opera színpadáról — már nem is reklamáljuk. De keveseljük a többi téma-aggályosságoktól mentes, Bartók művek előadásait is. Pedig a belgrádi filharmonikusok minapi estjén bárki tapasztalhatta, hogy tud a Bartók-zene «hatni,» ha úgy játsszák, ahogy kell. ...

Neki magának, a mesternek egyelőre bizony nem tapsolhatunk. Némi kárpótlás, hogy örülhettünk e héten egy kiváló Bartók-követő megérdemelt, nagy művészi sikerének. Böszörményi-Nagy Béla* zongorázott e héten, a Zeneakadémián — nem túlzás és nem üres szólam, ha azt mondjuk: eszményien.

Csakugyan, mintha Bartók «ideális» portréjának élő modellje lépne elő a hangképzelet világából, ahogy ez a komoly és tiszta tekintetű, finom fiatal férfi a Steinway mellé ül s a legnagyobb, legmélyebb Bach- és Beethoven- művek előadásával remekel úgy, ahogy a világon bizonyára nagyon kevesen. Amíg a Zeneművészeti Főiskolán olyan művészek fognak tanítani, mint Böszörményi-Nagy, vagy mint Zathureczky Ede, — aki most indul el diadalmas hegedűjével Itáliába — addig nem lesz baj a magyar fiatalság zenei nevelésével. És ebben a vonatkozásban nem maradhat említés nélkül a nagyszerű Ádám Jenő. Legutóbb is a főiskolai ének- és zenekar élén oly lenyűgöző hatással szólaltatta meg Kodály Psalmus Hungaricusát, hogy soká nem fogjuk elfelejteni.
 

Lányi Viktor

FILM SZÍNHÁZ IRODALOM, 1941. március 21. (4. Évfolyam, 12. szám)

 

*Böszörményi-Nagy Béla (1912-1990), zongoraművész, egyetemi tanár.

1948-ban emigrált Kanadába, később az Egyesült Államokban élt. (Megj., A.)


213 Búbánat 2017-12-26 09:21:07 [Válasz erre: 211 Búbánat 2017-12-25 22:09:38]

Gárdonyi Géza - A zeneszerző és a zenész

©Keller Péter

Keller Péter beszélt arról is, hogy Gárdonyi nem csak afféle “egyslágeres” dalszerző volt. A “Fel nagy örömre…” című katolikus karácsonyi ének devecseri megírásán kívül Győrben írt egy dalt a görög katolikusoknak is Karácsonyi ének címmel.

KARÁCSONYI ÉNEK

        Mily ragyogó fény árad az éjben,
        Betlehem úszik fény özönében.
        Égi csodának nyílt meg az ég,
        S szent örömöt zeng angyali nép:
        Megszületett a Krisztus.

        Ébred a pásztor mennyei szóra,
        Élmainál szebb, drága valóra.
        Mennyetek, ó hol glória zeng,
        S a kicsi hajlék fénybe dereng:
        Megszületett a Krisztus.

        Rendül a szív az égi jelekre,
        Szent öröm az, mely általölelte.
        S mintha a föld is zsongna imát,
        Mintha susogná fű, fa, virág: 
        Megszületett a Krisztus.

        A mi szívünk is gyúljon örömre,
        S zengjen az Úrnak hálaimát.
        Szent fia köztünk itt van örökre,
        Megszabadítva már a világ:
        Megszületett a Krisztus.

Az egyházi énekek mellett mintegy hatvan dal – nóta – szöveget írt Dankó Pistának is, akivel jó barátságban volt. .


212 Ardelao 2017-12-25 23:58:55

 

HÍREK AZ OPERAHÁZBÓL


Érdekes Don Juan-felújítást láttunk a héten. ... A halhatatlan Mozart halála évének másfélszázados fordulójáról ezzel a különleges fontosságú művészi vállalkozással emlékszik meg az Operaház s vele együtt az Operabarátok Egyesülete.

Ez a csodálatos remekmű, az «operák operáját,» a legnehezebb előadási problémák egyike volt mindig s az marad nyilván ezután is. Da Ponte Abbé, amikor hozzáfogott a librettóhoz, azt mondta:

„Dante poklára fogok gondolni ma éjszaka, amikor Mozart számára dolgozom.”…

Az Inferno borzadályát ki ne erezné a nyitány tragikus bevezető részének hallatára és

csoda-e, ha számos Mozart-magyarázó, zenei tragédiának hajlandó felfogni ezt a különös vígoperát. Amellett akadt nem egy kiváló szakértő, sőt, aki a Don Juan előadásához leginkább illő stílus-keretnek a — bábszínházát minősítette. Ez a két véglet. Közöttük hányféle lehetőség! Ilyen, semmi mással össze nem hasonlítható, önmagában külön világot jelentő alkotásnál egyedül üdvözítő színpadi értelmezést követelni, vagy erőszakolni, elméleti alapon, nem lehet, de nem is jogosult.

Ez persze semmivel sem csökkenti a mindenkori gyakorlati megvalósító művészi felelősségét. Ezt a felelősséget Rékai András elismerésreméltó bátorsággal vállalta, Rendezésében olyan utat választott, amely szerintünk ellenkezik a Mozart-zene lényegével. Ez a Don Juan-előadás Oláh Gusztáv rikítóan valóságszerű, démonikusan elvont színpadával, inkább a külső, mint a belső történésnek ad otthont, inkább a drámai gesztusoknak, mint a drámai hangulatoknak.

De meg kell adni, hogy tervét Rékai következetesen vitte keresztül a játékvezetésben és szervesen összehangolta Ferencsik János tehetséges karmesteri munkájával. Általában jól játszanak, de talán még jobban muzsikálnak ezen a Mozart-színpadon a szereplők, akik

Pataky Kálmán nemes stílusban énekli, gyönyörű hangú Don Ottavion kívül szinte valamennyien újak.  A címszerepet először alakítja Losonczy György. Meglepően finom érzékkel csiszolta hozzá súlyos baritonját a Mozart- stílushoz. Alakításába azonban a kelleténél több „jagói” vonás vegyült s kevesebb cinikus fölény, mint szerettük volna. Amilyen az úr, olyan a szolgája: a remek hangú Székely Mihály Leporellójában is főként az énekbeli kvalitások tündökölnek.
A nagyon finom, megható és a drámai kitörésekben is illúziót keltő Tamás llonka mint Donna Anna. Rigó Magda biztos föllépésű, muzikális Elvira. Gyurkovics Mária még kissé bátortalanul keresi a Zerlinához illő hangvételt. Hámory Masettója kifogástalan. A kormányzó szólamában Fodor János gyönyörű orgánuma nagy értéke az előadásnak.

 

Lányi Viktor

FILM SZÍNHÁZ IRODALOM, 1941. február 28. (4. Évfolyam, 9. szám)

*

Z E N E I    L E V É L

 

Set Svanholm, volt két estén Operaházunk ünnepelt vendége s megint elgondolkozhattunk azon, hogy zenei közönségünk mily biztos érzékkel tudja kiválasztani kedvenceit. Egyszer volt Pest-Budán Caruso-bukás, ma már ilyen félreismerés aligha történhetne meg. Az itt megforduló vendégművészek siker-skálája körülbelül egybevág a tárgyilagos kritika ranglistájával. Ha például olasz stílusú tenorról van szó, az operalátogatók többsége első helyen Giglit magasztalja, nyomban utána Pertilét. A Wagner-hősök élén az értékelésben Svanholm vezet s a közvélemény ítélete itt is telibe talál.
 

A ragyogó svéd hőstenor pedig minden divat-póz, minden reklám hajhászat nélkül viseli nimbuszát.

Régente — Istenem! Egy Burián körül micsoda viharok zajlottak. Amíg a kistermetű, tömpe-orrú művész különféle botrányok, hírlapi viták, lemondási komédiák után eljutott odáig, hogy csak ugyan fellépett és csodálatos művészetével elbűvölte a közönséget! Svanholm, akit Operánk régi-vágású törzslátogatói a felejthetetlen Burjánnal egy sorban emlegetnek, nem él ilyen eszközökkel. Sem ő, sem a közönség nem szorul «stimuláló szerekre.»

Svanholm jön, énekel és győz. Először is minden egyes szerepében «készen» hozza színpadra a hősi figurát. Akármelyik drámai színész megirigyelhetné az ábrázoló, sőt átváltozó-képességét. Mikor első évben itt volt, láttam, mint Siegmundot — karcsú, szálas, szőke, északi farkas-fi volt. Következő este tüzes-fekete, szenvedély-marta, érzékien dekadens Tannhäuser. Rá két napra az Aidában mintha egy fejjel megnőtt volna, olyan úri, katonatiszti délcegséggel viselte a fiatal egyiptomi tábornok vértezetét.

Mindez azonban keveset számítana, ha hiányoznék a külsőségek mögül a hang aranyfedezete. De Svanholm művészi nagyságát éppen a művészi és énekesi adottságok egylényegűsége, tökéletes belső harmóniája teszi. Wagner ilyennek álmodhatta az ő Stolzingi Walterét.

Amikor a mi kitűnő Losonczy Györgyünk, mint Hans Sachs a Mesterdalnokok zárójelenetében a nemes lovaggal megosztotta a költői dicsőség koszorúját, a nürnbergi „Fest wiese” ujjongó népével mindnyájan együtt lelkesedtünk. És jól esett éreznünk, hogy a fénykévéből hazai énekeseinkre: Osváth Júliára, Székely Mihályra, Maleczkyre. Tutsek Piroskára, Sárdy Jánosra, no meg legkivált a szép előadást mesterien vezénylő Failoni karmesterre is esett egy-egy sugár.
 

Lányi Viktor

FILM SZÍNHÁZ IRODALOM, 1941. március 7. (4. Évfolyam, 10. szám)


211 Búbánat 2017-12-25 22:09:38

Gárdonyi Géza mint zeneszerző

Gárdonyi Géza szerzeménye (zene+szöveg) - "Fel nagy örömre..." - Cseh Tamás

A 18 éves segédtanító, Gárdonyi Géza, tanulmányait befejezve 1881-82 között Karádon tanítóskodott, s utána került, 1882. szeptember 5-től 1883. december 26-ig, – nem egészen másfél évig – Devecserbe.

A fiatal, kopott ruhás néptanítót, mindkét helyen a szegénység, a lenézés fogadta. 1882. okt. 4-én ezt írta naplójába:

„Haragszik rám tán az Isten is ( ) Ifjú vagyok, s már is vannak perceim, melyben megutálom a világot. Mai világban csak az Én az úr, ennek a rabja mindenki. ( ) Ezért áldozza fel a barátságot, embertársai érdekeit mindenki” 

Keserveit feledni, gyakran elővette hegedűjét, s kitartóan gyakorolt, kedvvel játszott rajta, hiszen Gárdonyi magas szintű zeneelméleti tudásra, még a zeneszerzési ismeretekre is szert tett már a tanítóképezdében. Nem kisebb tanárai voltak, mint a Zsasskovszky testvérek, Endre és Ferenc. Nekik három nemzedéken át kántortanítóként működtek a felmenőik. Nem csoda hát, hogy a magyar egyházzenébe a „Zasskovszky énektár”-ral örök időkre beírták a nevüket.

Az ismert karácsonyi énekek közül pl. az ő nevükhöz fűződnek a következők: Az ige megtestesült Názáretben , Dicsőség mennyben az Istennek , Pásztorok, pásztorok örvendezve . A vékony dongájú Gárdonyi szegénysége ellenére, nem volt elveszett ember, mert nyomorúságát, a sok zenélés mellett egészséges humorérzékkel, alkotói munkával, cikkek írásával, oldotta fel. Hamarosan, már 1883. elején a Füstölő és a Pipa János vicclapok is megjelentetik tréfás írásait. Hírét veszik a fővárosi publikációnak a devecseri hölgyek, s virágcsokorral köszöntik a segédtanítót. Az igazgató-főtanítót az efféle ügyek nem nagyon érdekelték.

Tima Lajos, Devecser köztiszteletben álló igazgatója ekkor éppen eladó lányának keresett vőlegényjelöltet. Sajnálta nagyon, hogy Gárdonyi a foltozott nadrágjával, félszeg fellépésével alkalmatlannak tűnt első ránézésre a főtanító szemében a vő szerepére. Az már más kérdés, hogy az ifjú tanító tetszését nem nyerte el Tima Hermin. Az ő szíve hamarosan a pékék lányáért, Gergely Katicáért dobogott. De ez egy más történet. Mire eltelt egy rövidke év, a főtanító igen megkedvelte a remekül hegedülő, kiváló zenei érzékkel rendelkező fiatalembert. Devecser plébánosa ekkor Supka Márton, a káplánja Orbán Mihály. A „Somlóvidék” c. lap 1936. dec. 27-iki számában

Dr. Diósy Géza kegyesrendi gimnáziumi tanár ezt írja cikkében: „Tima Lajos, ő mint kántor, jeles zongorista, a káplán pedig a flóta művésze lévén, lassanként összemelegedtek a már akkor is kitűnően hegedülő Gárdonyival. ( ) egyházzenei énekek szerzésére buzdították. Először egy temetési éneket szerzett gyermekkarra, majd 1882 karácsonykor az éjféli misén kedves hangú szerzeménnyel köszöntötte az isteni Kisdedet: Fel nagy örömre, ma született, Aki után a föld epedett.”

No ez a dallam a ma ismeretes szöveggel az egyik bizonyítékunk. De egy másik helytörténeti tény is igen figyelemre méltó, adalék. A Devecsertől kb. 10 km-re fekvő tüskevári, néhai Szabó Mátyás, (szül: az 1800-as évek derekán) vallását gyakorló, katolikus atyafi „Ájtatossági Kalauz” c. imakönyvének (kiadva:1871. Pest) belső lapjain kézírással ott áll az ének több versszaka, az alábbi kezdősorral: „Föld, nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett, Mária karján égi a fény ., s még folytatódik, kissé más szöveggel, mint ahogy napjainkban énekeljük. Az ének, a „Föld” minden lakóját szólítja imára, jelezvén, hogy „ma” született a kisded, a Megváltó

A fülbemászó dallamú, indulóra emlékeztető karácsonyi ének szájhagyomány útján, és a jó kántorok révén hamar elterjedt a környéken, majd az egész országban. Az imakönyvet, mint bizonyítékot, a Vöröstón is (kántor) tanítóskodó Molnár László (szül: 1928. Nagyvázsony -2010. Veszprém), Szabó Mátyás egyik unokája őrizte meg. A devecseriek a templom falán művészi domborművel emlékeznek e jeles eseményre. Így nem tehetünk mást e napokban, mint örüljünk együtt Gárdonyi Géza szellemi hagyatékának, s teli torokból, tiszta szívvel zengjük majdan karácsonykor közös énekünket: „Fel nagy örömre ”

/Veol.hu/


210 Búbánat 2017-12-14 11:49:02 [Válasz erre: 209 Búbánat 2017-12-14 11:48:03]

Arany János mint zeneszerző

2017. április 11. (Papageno honlapjáról)

„E néhány sornak az a célja, hogy a nagy költő születésének századik évfordulója alkalmából, noha már az évfordulón jócskán túl vagyunk is, rámutasson Aranynak egy olyan irányú működésére, amelyre úgy látszik feledékenységből nem történt kielégítő utalás Értem a költő zeneszerzői működését.” Így kezdi cikkét az Irodalomtörténet című lap egyik 1919-es számában Lakatos Vince.

Aranyt mint zeneszerzőt  Bartalus István ismertette meg a közönséggel, aki 1884-ben adta ki Arany János dalai címmel a költő kompozícióit, amelyben Arany saját, Petőfi és Amadé László verseire írt szerzeményei jelentek meg. E kötet előszavából derül ki, hogy Arany kisújszállási tanítóskodása alatt kezdett zongorázni tanulni autodidakta módon, majd lantra, gitárra váltott, olyan hangszerekre, amelyeket már diákkorában is használt. Ráadásul ahogy Lakatos írja, „Arany maga mondja el Önéletrajzában, hogy mikor Debreczenben felcsapott színésznek, szép csengő hangja volt s ebből következtethetni, hogj’ egyúttal jól is énekelt. A színészek között töltött idő is serkentőleg halhatott zenei fejlődésére s már akkor megcsendülhetett lelkében egyik-másik dalszerzeményének eszméje. (…) Hogy mily nagy volt zenei tudása, az kiviláglik Bartalus azon megjegyzéséből, hogy Arany akármelyik népdalunkat el tudta játszani mind a 12 létranemben. Bartalus szerint Arany csak dallamokat írt ugyan, melyek nélkülözik a kielégítő harmóniát, do a dallamok a helyzethez illően élethivek s nemcsak mély érzés, hanem szakértelem szüleményei. Ennél is többet mondott : némely dal legjobbjaink közé sorolandó, némelyik pedig egészen műveletlen tért foglal el.”

A tanulmányban a szerző kitért arra is, hol, milyen írásokban érhető tetten zeneszeretete, zeneszerzősége, végül pedig javaslattal áll elő: „híres lírikusaink profán szövegeire írt dallamok gyűjteményes kiadásával még eddig nem dicsekedhettünk. Hogy egy ily gyűjtemény mekkora hasznára lenne az értelmi és kedélyi oktatásnak, azt nem kell bővebben fejtegetni!”

(A teljes tanulmány ide kattintva olvasható.)

 


209 Búbánat 2017-12-14 11:48:03 [Válasz erre: 136 Ardelao 2017-03-02 12:24:34]

Arany János, a zeneszerző

Versei, balladái méltán ismertek és kedveltek, arról viszont hajlamos megfeledkezni az utókor, hogy Arany János zeneszerzőként is alkotott.

Arany János dalai címmel adta ki először a költő zeneműveit Bartalus István, korának nagy zeneértője. A Pazar kiállítású kötetet Erzsébet osztrák császárnénak (Sissi) ajánlották. Ebben a kiadványban Arany a saját, Petőfi, valamint Amadé verseire komponált dallamokat, amelyeket aztán Bartalus hangszerelt énekhangra és zongorára.

Bartalus István később, a Kisfaludy társaság egyik rendezvényén, a kötet előszavát felolvasva utalt arra, hogy Arany zenével való foglalatossága csak halála után derült ki szélesebb körben, holott ahhoz is tehetsége volt, ahogy több más művészeti ághoz is. Bartalus szerint azért nem lett a költőből nagy zeneszerző, festő vagy szobrász, mert korában a versírás volt az egyedüli uralkodó művészet, a többi említett területen szinte lehetetlen volt érvényesülni.


208 Ardelao 2017-11-14 17:17:18 [Válasz erre: 207 Ardelao 2017-11-14 16:29:12]

«Pedro mester bábszínháza»

Manuel de Falla spanyol zeneszerzőnek a múlt szezonban mutatták be «Háromszögletű  kalap» című balettjét az Operaházban. A világhírű zeneszerző egy másik, igen érdekes színpadi munkáját most a Városi Színház kötötte le. Címe «Pedro mester bábszínháza.» Újszerű színpadi játék, amelynek meséje Cervantes „Don Quichote”-jának, egyik; epizódjából készült.

Az opera hőse Don Quichote és Sancho Pansa, akik bevetődnek vándorútjuk folyamán az aragoniai Mancha közelében egy fogadóba. A fogadó istállójában tartja előadásait Pedro mester, akinek bábszínháza a „Melisandra elrablása” című tragédiát játssza. Ez a tragédia pereg le Don Quichote és a közönség szeme előtt. A kóbor lovag azonban nem tűri azokat az aljasságokat melyek a darabban Melisandrával elő fordulnak és lándzsájával szétveri Pedro mester égész bábszínházát,

A színpad két részből áll. A fogadó istállójából és a bábszínházból, amelyet persze szintén élő szereplők játszanak.

Párizsban mutatták be a darabot 1923-ban a szerző dirigálásával. A magyar előadást Keleti Márton rendezi, és Komor Vilmos tanítja be.

AZ EST, 1929. október 3. (20. Évfolyam, 224. szám)
 


207 Ardelao 2017-11-14 16:29:12 [Válasz erre: 206 Ardelao 2017-11-14 14:12:17]

Manuel de Falla Budapestre jön.

Részt vesz «A  háromszögletű kalap» bemutató előadásán.
Manuel de  Falla, a modern spanyol zeneszerzők vezére, mint értesülünk, nemsokára ellátogat a, magyar fővárosba.
Az Operaház próbatermeiben már készülnek «A háromszögletű kalap» című táncjátékra, amelynek meséje Alarcon nyomán készült és zenéjét Manuel de Falla szerezte. A komponista most arról értesítette magyar barátait, hogy ballettjének bemutató előadására Budapestre érkezik.

Nem lehetetlen, hogy a zenei vendég tiszteletére hangversenyt rendeznek, amelyen saját művei kerülnek előadásra. 

AZ EST, 1928. november 17. (19. Évfolyam, 261. szám)


206 Ardelao 2017-11-14 14:12:17 [Válasz erre: 205 Ardelao 2017-11-14 14:07:37]

Képtalálat a következőre: „manuel de falla”

Manuel de Falla (1876.11.23.-1946.11.14.

Daniel Barenboim - Manuel de Falla - Nights in Spanish Gardens


205 Ardelao 2017-11-14 14:07:37

MANUEL DE FALLA: 

(1876.XI.23-1946.XI.14.)

 

Manuel de Falla emlékére.

71 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a kiváló spanyol – roma származású – zongoraművész, zeneszerző. 

„Manuel de Falla meghalt

Manuel de Falla világhírű zeneszerző, a Cordova melletti Alta Garcia helységben, csütörtökön reggel 70 éves korában elhunyt. A nagy spanyol zeneszerző több éve ebben a községben élt visszavonultságban.”

*

„Manuel de Falla 1876-ban született Cadixban. Fejlődésére döntő hatással volt párizsi tartózkodása, amikor is szoros barátságot kötött az új francia iskola mestereivel: Debussyvel és Ravellel. Egyfelől a modern francia impresszionizmus, másfelől a spanyol népi zene járult hozzá saját rendkívül érdekes stílusának kialakulásához. Első sikerét a «Rövid élet» című operájával nyerte el, nálunk: «A háromszögletű kalap» című pompás balettjével aratott elismerést. Újszerű remekműve:
«Pedro mester» című bábjátéka; kiemelendő továbbá «Éjszakák a spanyol kertekben» zongorára és zenekarra írt szimfonikus műve. «Tűztánc»-a, néhány dala és zongoradarabja közismertté vált. Az új zeneirodalom nemzetközi viszonylatban is sokat veszít Manuel de Fallával.”

NÉPSZAVA, 1946. november 15. (74. Évfolyam, 259. szám)
*
(BEMUTATÓ AZ OPERAHÁZBAN)

«EGY RÖVID ÉLET»
[„La vida breve”]

A komponista személyével a lap hasábjain «A háromszögletű kalap» bemutatója alkalmából  részletesen  foglalkoztunk. Akkor hangsúlyoztuk virtuóz technikai készségét, nagy tudását, stílusának kiforrottságát és azt az imponáló egyéni megnyilatkozást, mely zárt egységet alkotó művéből kicsillant. Ennek a megjegyzésnek mindaz, amit később, de Falláról le fogunk írni látszólag ellentmond; de ha megállapítottuk a két opus keletkezésének időrendjét, olvasóink be fogják látni ennek jogosultságát. Mikor, de Falla a háromszögletű kalap című táncjátékát megkomponálta, már két évtizedes zeneszerzői múlt állott mögötte; szimfonikus költemények, ballettek, bábjátékok, kamarazenekari művek jelentős sikereinek babérai nevét nemcsak hazájában, de Francia- és Olaszország színpadain és koncerttermeiben is népszerűvé tették. Körülbelül tíz év óta Albenizzel, a spanyolok legnagyobb mesterével emlegetik együtt. Ma 57 éves. Párisban tanult a század elején, abban az érdekes korszakban, mikor Debussy már megtörte honfitársai közönyét és amikor Dukas és Ravel csillaga is emelkedőben volt. Mint a madridi konzervatórium növendéke 22 éves koráig alig mutatott nagyobb érdeklődést a komoly muzsika iránt. Chansonokat, operetteket írt, majd kísérőzenét egészen jelentéktelen alkalmi bohózatokhoz. Ekkor érlelődik meg benne egy Wagner-partitúra lapozgatása közben az-az elhatározás, hogy komolyan nekilát fogyatékos tanulmányainak kiegészítéséhez. Mialatt buzgalommal tanulmányozta a spanyol népzenét, megírja első operáját, mellyel pályadíjat nyer. Ez a «La vida breve» volt, operánk  jelen premierje. Első állomása, de Falla nagy ívben felfelé törő pályájának.

Ez a magyarázata annak, hogy operájában annyi az egyenetlenség, kiforratlanság. Wagneri értelemben vett motívumszövés, széles mederben kavargó illusztráló muzsika váltakozik verisztikus, izgalmasan kapkodó recitativókkal, szimfonikus közjátékokkal — melyek sokszor megakasztják a cselekményt — folklorisztikus táncokkal és dalokkal; ezek, mint zárt számok feltűnően emelkednek ki a wagneri «végtelen dallamok»-ból. Kétségtelen, hogy Manuel de Falla operája igen tehetséges ember munkája, zenekara  kitűnően szól, harmóniái érdekesek, ha nem is eredetiek, a spanyol népzene  feldolgozásmódja erős kézre vall, csak kár, hogy a komponista ideges tájékozódása közben  egyről felejtkezett meg: saját invenciójáról. Ott, ahol saját melos-át kellett volna megszólaltatnia, mint például az első kép szerelmi duettjében, vagy a szerencsétlen cigánylány második felvonásbeli szólószámában, igen rövidre fogta jelentéktelen mondanivalóját.

Nem volt szerencsés a szövegkönyv megválasztása sem. Vérszegény meséje hol értelmetlen szimbólumokon akadozik, hol pedig a verismo berkeibe téved, ilyenkor — minthogy a zeneszerző nem mindenben követte a librettó-költőt — inkább melodrámának hat, mint operának. Ez a furcsa stíluskeverék, az első felvonás második képében teljesen megzavarja a hallgatót. Itt egy granadai látképet kapunk, cselekmény nélkül, hosszasan elnyújtott szimfonikus zene kíséretében. Ennek az «intermezzo»-nak zenei tartalma sokkal véznább, semhogy kibírná a tíz perces üres színpad dermedt csendjét. A partitúra legszebb részei a vérbeli spanyol dalok és táncok, pattogó ritmusaikkal, érdekes hanghordozásukkal. Salud egy földhözragadt szerencsétlen cigánylány, Granada külvárosában halálosan beleszeret egy jómódú Don Juanba (Paco, megj. A.). A szerelmesek találkoznak és rövid duett után önfeledten omlanak egymás nyakába. Ez-alatt a leány nagybátyja (Salvaor, megj. A.), izgatottan meséli el anyjának, a leány nagyanyjának, hogy az ifjú szerelmes, egy gazdag leánynak (Carmela, megj. A.), kérte meg kezét, kit nemsokára oltárhoz is vezet.   

A harmadik képben már az esküvő víg tumultusa zajlik előttünk. A lakodalmi ünnepséget megtört szívvel nézi az utcáról az elhagyott Salud. Nemsokára megjelennek az «öregek» és a felháborodott nagybácsi kézen-fogva hurcolja be a szerencsétlen lányt a lakodalom kellős  közepébe, hogy a vőlegényt felelősségre vonja hűtlenségéért. Az utolsó képben a leány odaáll szerelmese elé; de ez nem akar tudni róla. Salud szíve megszakad és holtan terül el a földön. Az öreg cigányasszony megjelenik és megátkozza unokájának megrontóját.

Ennek a mesének szcenírozása nagy feladatot ró, nemcsak a rendezőre, de a díszlettervezőre is. Rékai András mozgalmas, eleven csoportozatai, Oláh Gusztáv ötletesen megkomponált díszletei sokszor elfelejtetik a nézővel a librettókönyv tartalmatlanságát. Színes és dekoratív volt Brada Rezső koreográfiája. A főszerepet Bodó Erzsi énekelte. Gyönyörű meleg hangjával, bensőséges előadásával egészítette ki a cigánylány alakjának elmosódott rajzát. Budanovits Mária sokszor méltatott színjátszó adottsága a vénasszony alakjából valóságos kabinetfigurát faragott.  Kár, hogy a zeneköltő mostohán bánt énekszólamával és gyakran némajátékra fogta. Halmos János sikerrel birkózott meg hálátlan szerepével. Kálmán Oszkár, Farkas Sándor és Maleczky Oszkár kitűnően illeszkedtek bele az együttesbe.
A pompásan egybevágó, kitűnő előadás zenei részének betanítása a vezénylő Ferencsik János érdeme.

A ZENE, 1933. december 1. (15. Évfolyam, 5-6. szám)


204 Ardelao 2017-11-13 18:23:23

DORÁTI ANTAL EMLÉKÉRE.

(1906.IV9. – 1988.XI.13.)

29 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el világhírű karmesterünk.

 

AMERIKAI MAGYAR ARCOK:

Doráti Antal az amerikai zenekultúra apostola

(A rangos Wall Street Journal egyik legutóbbi számában jelent meg az alábbi cikk honfitársunkról, Doráti Antalról, a Detrolt Symphony világhírű karmesteréről.)

Egy igazi szimfonikus zenekart, mondja Doráti Antal, ízlelgetni kell, mint a jó konyakot: fény elé tartani a poharat, megcsodálni borostyán színét, megszagolni illatát, megízlelni, aztán letenni az asztalra s egy fél órát beszélni róla.

Egy koncert minőségét, akárcsak a konyakét, az jelzi, mennyit beszélnek róla. S mióta 1977-ben Doráti Antal átvette a detroiti szimfonikusok vezetését, ez a cél lebeg a szeme előtt. Új életet öntött a korábban állandó bajokkal küzdő zenekarba, s elérte, hogy ebben az autóiról híres városban ma már a szimfonikus zenekarról is beszélnek.

A város szimfonikus zenekarának, s így a zenei kultúrának fellendítése érdekében Doráti és közvetlen munkatársai nem ismernek határt. Mióta Doráti a városban tartózkodik, a helyi sajtó háromszor annyit irt a zenei életről, s azon belül a helyi szimfonikusokról, mint előtte sok-sok éven át.

S Doráti Antal tekinthető a zenekar hírverőjének, nyughatatlan ügynökének is, aki minden lehetőséget megragad arra, hogy „áru”-ját népszerűsítse, kelendővé tegye. Igen gyakran tart beszédet a legkülönfélébb embercsoportoknak — autótervezőknek, az autóipar nagyjainak, újságíróknak, gyerekeknek, iparosoknak, munkásoknak. Nevét ma már jól ismerik a város fűszeresei, borbélyai, hentesei is.

—Nagyon fontos, hogy az emberek tudják, mit csinálokmondja a mester.S még fontosabb, hogy minél több barátot, támogatót és műélvezőt szerezzünk a zenekar számára.

Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Dorátit nagyon sok helyen, csak úgy ismerik, mint zenekar-létesítőt, kultúrateremtőt. 55 éves pályafutása alatt, mondhatni, világhíressé tette a dallasi, a minneapolisi és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. S ez nem csak a nagy karmester kivételes zenei tudásának, de kivételes szervező készségének is köszönhető.  Detroitban ugyanezt az utat járja, s joggal mondhatjuk, hogy jó irányban halad.

Szervezőkészsége, jó üzleti érzéke a zenei életben fehér hollónak számit. A legtöbb karmester kihúzza magát a hírverés alól, s inkább üres ház előtt vezényel. Doráti azonban, mintha még élvezné is ezt a hasznos „kalmárkodást.”

— Jó üzletembernek lenni is művészetmondja Doráti. — Különben is, mi mások vagyunk, mint a zene ügynökei?

 A mester annak idején éppen időben érkezett Detroitba. A detroiti szimfonikus zenekar hatvanöt éves története során kétszer is feloszlott pénz és kellő támogatás hiányában. Doráti érkezése előtt már-már úgy volt, hogy harmadszor is felosztani kényszerül. A zenészek négy évvel ezelőtti sztrájkja miatt alig kelt el jegy a másodrendű zenekar előadásaira. Támogatást alig élveztek. A bűnözés növekedése is visszatartotta az embereket attól, hogy koncertekre járjanak esténként.

Doráti irányítása alatt a másod-rendű zenekar hamarosan komoly reputációt szerzett. A helyi, a New yorki, s a külföldi kritika egyaránt dicsérni kezdte. De ami talán még ennél is többet jelent, fokozatosan visszatért a közönség is.

De a tekintély, a világhír megszerzéséhez önmagában ez még nem elég. Éppen ezért szervezte meg Doráti a zenekar 24 koncertből álló nyugat-európai turnéját. A tavaly őszi turné sikert sikerre halmozott. Egy nagyszerű muzsikusokból álló, első-osztályú zenekar, írta a londoni Times. Spanyolországban tapsvihar követett minden előadást. Szófia királynő a nagy taps közepette lesurrant a színfalak mögé, hogy személyesen gratuláljon a mesternek.

Igaz, az ilyen turnék sokba kerülnek, s nem sok hasznot, vagy semmi hasznot sem hoznak.  De Dorátinak meggyőződése, hogy erre szükség van.

— A pápa is azért utazikmondta Doráti a detroiti üzletemberek egy csoportjának, — hogy jobb munkát végezhessen Rómában.

S a zenekar nem csak Európába utazik. Rendszeresen lépnek fel az amerikai zenei élet központjaiban, s a tervek szerint évente egyszer fellépnek New Yorkban, ahol a legtekintélyesebb kritikusok bírálhatják a zenekar színvonalát.

Nem szabad elfeledkezni a lemezekről sem. Doráti neve mintegy hatszáz lemezen szerepel, nincs még egy karmestere a világnak, akivel ennyi lemezfelvételt készítettek volna. Ez a tekintély a detroiti szimfonikusoknak is biztosította a lemezfelvételekre szóló szerződést. 

A London Records által tavaly kibocsátott Csajkovszkij album hónapokon keresztül vezetett a komolyzenei bestseller listán.

Csakhogy Doráti még ennél is többet akar. Mindenekelőtt egy jobb akusztikával rendelkező új koncerttermet Detroitban. Amit ezzel kapcsolatban mondott, az mindenki számára megszívlelendő.

— Azok az emberek, akik nem akarják viselni a kultúra költségeit, meg sem érdemlik azt. 

De azok nem is élnek, csak egzisztálnak.  

Doráti hisz és bízik a jövőben. Rendületlenül, fáradhatatlanul dolgozik a kultúra érdekében.

AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1980. február 8. (81. Évfolyam, 6. szám)


203 Ardelao 2017-11-12 21:27:25

 184 évvel ezelőtt, ezen a napon született Alekszandr Porfirjevics Borodin orosz zeneszerző és kémikus.

Emlékére:

 

Igor herceg az Operában

Budapest, 1938.

Az operai műsor eddig is meglepte a Pesten járt idegeneket sokféleségével, stílusbeli rugalmasságával. Nem is akad Operaház, a bécsi Staatsoperen kívül, mely egy esztendőn belül ciklust rendezhet Wagner, Mozart műveiből és sorra kitűzheti az olasz operairodalom remekeit. Márkus László nem elégszik meg ezzel sem, ezért a színház legközelebbi feladatául tűzte ki az orosz zenedráma jelentékenyebb műveinek bemutatását is. Muszorgszkij
«Boris Godunov»-ját évekkel ezelőtt hozták színre, utána hosszú ideig szüneteltették az orosz muzsikát az operai színpadon. Az elmúlt szezonban ismét Muszogszkij művel jelentkezett a színház, a «Hovanscsina» remek előadásával lepte meg közönségét. A «Hovanscsina» az elmúlt szezon egyik legnagyobb zenei és színpadi sikerének bizonyult.

A siker megerősítette a direktort művészi szándékában, még a szezon befejezése előtt újabb megállapodást létesített Iaszaj Dobroven*-nel, a pesti Hovanscsina világhírű vendégkarnagyával, hogy ebben az esztendőben is vezényel Budapesten és ismét betanít egy orosz művet. Így került sor Alexander Borodin «Igor herceg» című operájának bemutatójára.

Aleszandr Porfirjevics Borodin katonaorvos és a szentpétervári egyetem orvosi falkultásánaprofesszora, világszerte ismert kémikus. A nagynevű tudós mindenekelőtt a zenét szereti. Baráti köre a legkiválóbb orosz muzsikusokból állott. Liszt Ferenc volt a leghívebb barátja.Borodin valósággal bálványozta Lisztet. Weimarba utazott utána és Weimarból feleségének írott leveleiben rajongással ír a magyar zeneköltőről. Weimarban sor kerül az «Igor herceg»
részleteinek eljátszására is. Liszt megérzi Borodin rendkívüli tehetségét és meleg hangon bíztatja az «Igor» befejezésére.

Borodin, húszéves korában kezdi az Igor herceg című könyvének megzenésítését, de Liszt bíztatása ellenére sem fejezi be a munkát. Negyven év múlva, halála után, Rimszkij-Korszakov és Glazunov állítják össze a hátra-maradt vázlatok alapján az Igor herceget.

A XVI. században, egy kievi szerzetesi cellában találnak egy ószláv nyelven írt pergamentet, a pergament címe „Az Igor seregéről szóló ige.”

Ez a pergament első írott dokumentuma az orosz történelemnek; kiváló esztétikusok megállapították, hogy ez az ószláv irat nemcsak érdekes történelmi bizonyíték, hanem egyben magasrendű irodalmi alkotás, egyenrangú Homérosz elbeszélő költeményeivel. Az ismeretlen szerzőtől származó mondát használja fel Borodin operája szövegéül.

A mese: Igor herceg, aki Putivl városában, a dél-oroszok fővárosában székel, elhatározza, hogy megkeresi a kapcsolatot az; Észak-Oroszországban élő testvérnépekkel. Tervének keresztülvitelénél számolnia kell a nomádéletet élő polovecek erős hadával. Mielőtt hadba indulnia, országa, trónja, gyönyörű felesége Jaroszlavna, védelmére felkéri közeli rokonát a könnyelmű és felületes Galickij herceget.

Igor távozása után Galickij zavartalanul éli kicsapongó életét és vakmerően ostromolni kezdi Igor bátor szívű, erényes hitvesét. Igor ereje megtörik a polovecek ellenállásán, a polovecek előretörő seregei már Putivl városát fenyegetik, a veszély elől menekülők Jaroszlavnánál keresnek oltalmat. A polovecek táborában elkeseredetten töpreng a foglyul ejtett Igor
herceg. A polovec fejedelem felajánlja Igornak a szabadságot, ha előzőleg: Igor megígéri, hogy nem keresi többé a harcot a polovecekkel. A becsületes Igor nem tud kötelező Ígéretet tenni, hiszen minden célja, s törekvése megteremteni a kapcsolatot az északi testvérekkel. A lovagias polovec fejedelem ennek ellenére is szabadon bocsátja Igort. A visszatérő herceget a boldog felszabadulás érzésével fogadja a nép és a bojárok tanácsa.
A nagy lelkesedésben még a kegyetlenül garázdálkodó bűnösöknek, az Igor jóhiszeműségével visszaélő összeesküvőknek is megkegyelmeznek.
 

Borodin Igorról szóló zenéjénél tiszta mesehangulat uralkodik a zenekarban. Helyenként felcsap a nagy szenvedély hangja, felkavarja a kedélyeket unisonos kórusaival, egy-egy érzéki áriával, végül bele dübörög a lelkekbe a poloveci táncok vad, titáni dobogásával.

A pesti előadásban elevenen él Borodin szelleme. A karmester Iszaj Dobroven úgy ismeri Borodint az ő muzsikájával, az ő egész életén át tartó Igor szerelmével, mint önmagát, Neki, s a rendelkezésére álló művész személyzetnek:

Palló Imrének, Báthy Annának, Rösler Endrének, Székely Mihálynak, Budanovits Máriának, Tutsek Piroskának, Losonczy Györgynek köszönhető, hogy az előadás pontosan olyan eredeti és érdekes, mint a mű maga. Az Igor herceg méltó otthonát Oláh Gusztáv, Dobroven rendezőtársának színpadai teremtik meg: Operaházunkban Nádasdy Kálmán a szöveg fordítója gondosan ügyelt a könyv üde, lírikus hangjára. Az Igor herceg negyedik képében, az ellenséges táborban kerül sor a poloveci táncokra. Kazár, tatár elemek dúlnak részeg, mámoros ritmikában. A poloveci ballett szimfóniát Szalay Karola, Vera Ilona, Harangozó Gyula táncolják a táncegyüttes élén.
 

KOVÁCS KÁLMÁN

SZÍNHÁZI ÉLET, 1938. január 23-29. (XXVIII. Évfolyam, 5. szám)

* Dobroven, Iszaj Alexandrovics (1891-1953), orosz származású karmester és zongoraművész. (Megj. A.)


202 Ardelao 2017-11-09 13:53:50

HANGVERSENYEK. 

Zenei életünk jelentős fejlődéséről tanúskodik az-az általános érdeklődés, a mely vasárnapi és hétfői hangversenyeinket kísérte. Négy zenekari hangverseny torlódott a két napon egymásra és mind a négy hangverseny nagyszámú, tapsoló kedvű közönséget vonzott. 

Abból a részvétlenségből, a melyben eddig az önállóan szereplő művészek részesültek, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a zene kedvelői a szólisták-rovására kezdenek mindjobban vonzódni a zenekari hangversenyekhez.

Vasárnap délelőtt volt a Filharmóniai Társaság első ifjúsági hangversenye a pesti Vigadó termében. Haydn, Csajkovszkij és Liszt egy-egy műve került előadásra Kerner István vezetésével, akit igen lelkesen ünnepelt a jórészt fiatalokból álló közönség.

— Délután tartották meg a Zeneakadémia termében az Akadémiai Zenekar nyilvános főpróbáját Hubay Jenő karnagy vezetésével. A főpróba közönségének elismerését jelentékenyen fokozták a hétfőn este megtartott hangverseny műértői. Bevezetésül Liszt Ferenc nálunk még ismeretlen szimfóniai költeménye került bemutatásra. A kissé terjengős,- szélesen kidolgozott, de bravúrosan hangszerelt mű Hugó Viktor «Amit a hegyek beszélnek» című költeményének hatása alatt készült. Liszt egyik ifjúkori műve ez, amely már csalhatatlanul bizonyítja a pusztán hangszerelés kedvéért való zeneszerzés elméletét. 

A másik újdonság Bartók Bélának, a Zeneakadémia kiváló tehetségű, fiatal professzorának első rapszódiája volt. Bartók első művének tekinti ezt a szerzeményét, amely fele-részében csakugyan régebben készült. Az eredetileg zongorára írt művet a szerző most zenekari kísérettel látta el s új második részt irt hozzá: Bartók, mint újabb műveiből láttuk, a nyugat-európai zeneköltők hatása alatt egészen átalakult. Ez az átalakulás még jobban szembetűnik rapszódiájában, amelynek első, régebbi fele a még egészségesen gondolkozó poétától származik. Bár ez a rész sem maradt meg teljesen érintetlenül. Ami azonban ezután következik, azt még a legmodernebb hallószerv sem képes megérteni. A zeneelmélet törvényeinek, a harmonizálás következetességének és a dallamfűzés fölépítésének halomra-döntése hangzik a tomboló zenekar zűrzavaros kombinációiból. Kétségtelen, hogy ebben a hangzavarban sok érdekes, új szín és erő van, ami helyenként használva talán lekötné figyelmünket, de egyfolytában, belső tartalom nélkül, unalmassá válik. El kell ismerni azonban, hogy Bartók Béla csodálatraméltó virtussal játszotta a zongoraszólam csuklótörő nehézségeit. A fölhangzó taps tehát jórészt az előadóművésznek s nem a poétának szólott. 

Milyen más hatása volt a következő számul játszott Mozart szimfóniának. A hármas hangzatok tiszta felhangjai és a vonós-hangszerek kombinációs felhangjai milyen csodálatos erővel zengettek a sok, egymásután következő disszonancia után. Kevésbé tetszett Benoit hollandi zeneköltőnek Mozartnál későbbi, de jóval elavultabb «Corday Sarolta» című zeneműve.

Hubay Jenő gondosan tanította be az előadásra került műveket s a fafúvósok kisebb hibáit nem tekintve, a zenekar színvonala előkelő volt. 

A pesti Vigadó nagytermében ez-alatt Heinrich Knote (1870-1953, német énekes, megj. A.), Wagner-estéjére gyűlt össze hasonlóképpen zsúfolt széksorokban lelkesedő közönség. A világhírű kamaraművész a Filharmóniai Zenekar kíséretével egy-egy részletet adott elő a  Rienzi, A mesterdalnokok, Lohengrin, Tannhäuser és Siegfried című zene-drámákból. A közönség alig tudott betelni azzal a gyönyörűséggel, melyet a művész csodálatos orgánumával és hatalmas előadóstílusával keltett. A zenekar, az énekszámok közben, Kerner István vezetésével igen szépen adta elő a Tannhäuser nyitányát és a Siegfried erdőzsongását.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1909. november 15. (29. Évfolyam, 271. szám)


201 Búbánat 2017-11-07 12:52:00

„…de legszebb virág a haza szent szerelme!”| Arany János-dalest

Kevesen tudják, hogy egyik legnagyobb költőnk Arany János csodálatos prózai költeményei mellett dalokat is írt. Kodály Zoltán úgy vélekedett, hogy „… nemcsak Aranyt, a kort sem érthetjük meg e dalok ismerete nélkül".

Az esten fiatal operaénekesek szólaltatják meg ezeket a műveket, kiegészítve Kodály, Ligeti, Mosonyi és Mihalovich szerzeményeivel, valamint két új dal ősbemutatóját is meghallgathatja az érdeklődő közönség.
 

Az Arany évforduló kapcsán Arany versek megzenésítései hangzanak el november 12-én  1/2 8 -kor a Vigadó Sinkovits-termében.

Szép kortárs művekkel indul a koncert, majd szünet után Mosonyi után Arany saját szerzeményű dalaiból adunk ízelítőt.

Az est csúcspontja Mihalovich Toldi operájának részlete.

Részletes műsor:

ARANY JÁNOS – 200
 
2017. november 12-én 19.30 órakor
a Vigadó Sinkovits-temében
 
Művészeti vezető:
Marton Éva
A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, professor emerita, ks. a Szent István-rend kitüntetettje, a nemzet művésze
 
Közreműködik:
Horti Lilla – szoprán  
Megyimórecz Ildikó – szoprán
Erdős Attila – bariton
Pataki Bence – basszus


Virág Emese – zongora
 
Műsorvezető:
Kovács Sándor zenetörténész

 

Műsor:

Vajda János: Öt dal Arany János verseire – az első két  és az ötödik dal hangzik el közülük.  (Erdős)

                 No.1. Névnap 

                 No.2. Az elkésett

                 No.3. Végpont

                 No.4. Még egy

                 No.5. Mindvégig

Csemiczky: Duettbemutató

Kodály Zoltán: Haja haja  (Megyimórecz)


      Ligeti György: Öt Arany-dal                                 

  1. Csalfa sugár (Megyimórecz)
  2. A legszebb virág  (Megyimórecz)
  3. A csendes dalokból  (Erdős)
  4. A bujdosó (Erdős)
  5. Az ördög elvitte a fináncot (Erdős)

      Hollós Máté–Tóth Árpád: Arany János ünnepérebemutató  (Pataki)


      Olsvay Endre: Őszi sorok  (Erdős)


      Nógrádi Péter: Mátyás anyja – bemutató Horti

s z ü n e t


     Mosonyi Mihály: Mátyás anyja  (Horti)


     Arany János három dala:

  1. A hegedű száraz fája  (Erdős)
  2. Kondorosi csárda mellett (Horti)
  3. Igyunk, biz azt egy-egy kicsit  (Pataki)

      Tóth Péter: Csendes bordal – bemutató (Pataki)

                          
      Mihalovich Ödön: Toldi szerelme

      Piroska és Erzse duettje a 2. felvonásból   (Horti, Megyimórecz)


200 Ardelao 2017-11-06 12:44:02 [Válasz erre: 199 Ardelao 2017-11-06 12:33:06]

Képtalálat a következőre: „adolphe sax”

Adolphe Sax (1814-1894)


199 Ardelao 2017-11-06 12:33:06

203 éve született ADOLPHE SAX (1814-1894) 

BERLIOZ ÉS A SZAXOFON

Brüsszeli jelentés számol be Adolphe Sax dinanti hangszerkészítő halálának 50 éves évfordulójáról. (1944-ben, megj. A.)

Sax találta fel, a róla elnevezett szaxofon nevű fúvós hangszert. Ugyancsak ő tökéletesítette a legtöbb fúvós hangszer hangját. Érdekes, hogy Berlioz, a nagy zeneszerző örömmel fogadta az új hangszert, amely csakhamar el is terjedt. A szaxofont ma általában csak a tánczenekarok hangszerei között ismeri a közönség, holott igen gyakran alkalmazzák a szimfonikus zenekarok is, mivel a francia szerzőkön kívül Richard Strauss is szívesen alkalmazta szimfóniáiban.

NÉPSZAVA, 1944. március 2. (72. Évfolyam, 50. szám)
 


198 Búbánat 2017-10-25 11:26:50

Svéd Sándor New York-i levele

Címzett: az RTV Újság Szerkesztősége

 

Igen tisztelt Rádió- és Televízióújság, Budapest!

Az Egyesült Államokban lépek fel sorozatosan. Itteni bolyongásaim közben került kezembe lapjuk egyik tavalyi száma, az, amelyik a  N a g y  é n e k e s e k   é l e t r e g é n y e   című rádiósorozattal kapcsolatban velem is foglalkozott. Ebben a számban S o m o g y i  V i l m o s  barátom megírja: reklamálom, hogy Budapesten mitsem tudnak pályám egyik jelentős állomásáról, nevezetesen arról, hogy huszonnégy évvel ezelőtt a milánói Scalában A nürnbergi mesterdalnokokban (olasz nyelven) énekeltem Hans Sachsot. Idényzáró előadás volt, felvétel nem készült róla, az egész ügy feledésbe merült, s kimaradt a krónikából.

Kár, kár – mert én ezt karrierem legszínesebb, legnagyobb sikerének tekintem!

A cikkíró – véletlen találkozásunk alkalmából – látható meglepetéssel fogadta közlésemet, el is tűnődött rajta. Hadd folytassam tehát „reklám-akciómat”, ezennel megküldöm (melléklem) a Scala 1947. május 8-i színlapját, ez önmagáért beszél.

Ekkor még kezdő volt az Évát éneklő  R e n a t a  T e b a l d i,  aki azóta már régen világhírű, Pognert     C e s a r e  S i e p i   énekelte – ugyancsak világhíresség.  T u l l i o  S e r a f i n  vezényelt. Rajtam kívül valamennyi szereplő olasz volt.

Örvendenék, ha erről most lapjuk révén tudomást szereznének budapesti és itteni barátaim, ismerőseim is. E soraimmal egyben életjelt is adok magamról – hosszú idő után. (Turnénk május végéig tart, huszonöt városban lépek fel.)

Szeretettel gondolok rólam szóló megemlékezéseikre, és ne haragudjanak, hogy ezt a módszert választottam egy színház- illetőleg operatörténeti tény bizonyítására.

Tisztelettel

Svéd Sándor

 

Ezt a Svéd Sándortól kapott levelet az RTV Újság Szerkesztősége az 1971. május 17-23-i lapszámában tette közzé.


197 Ardelao 2017-10-23 22:46:32

 

1962. január 7.

20.00: Zenés TV Színház. Albert Lortzing: Az operapróba, (sz)

Vígopera. Szövegét J. F. Jünger nyomán a zeneszerző írta, Hirsch Bence fordította. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara (karigazgató: Fehér András). Vezényel: Breitner Tamás.

Szereplők: A gróf - Marczis Demeter; A grófné - Divéky Zsuzsa; Lujza, a lányuk — Ötvös Csilla; Hanna, a szobalány — Zempléni Mária; Báró Reinthal — Palcsó Sándor; Anton, az unokaöccse  - Korcsmáros Péter; Johann, az inasa - Póka Balázs; Kristóf, a komornyik - Kéry Gyula; Martin, a szolga - Csere László; Ócskás - Sugár István.

NÉPSZABADSÁG, 40./305.

 


196 Ardelao 2017-10-23 22:32:29

Pesti operabemutatók 1848-ban

Az 1848-as esztendőnek már az első hajnala magával hozta az elkövetkezendő nagy események előszelét. Pest város, különböző részein hírközpontok keletkeztek, ahol feszülten várták a külföldről érkező híreket. A közeledő fegyvercsörgés azonban nem némította el Pesten a Múzsákat. A Nemzeti Színház január 15-re bemutató előadást tűzött ki:

Albert Lortzing ismert orosz-tárgyú operáját: a «Cár és ács» című újdonságot.
A pesti közönség érdeklődéssel várta a dalművet, melynek főszereplője Nagy Péter; „minden oroszok cárja” és műkedvelő hajóács. A Nemzeti Színház színpadán Lortzing operája már a második hasonló tárgyú mű volt. Egy évtizeddel korábban ugyanitt színre került Donizetti dalműve is a Saardami polgármester, vagy a két Péter. A Nagy Péterről szóló harmadik opera 1856-ban került a Nemzeti Színház műsorára Meyerbeer feldolgozásában, Észak csillaga címmel.  

Lortzing operáját nagyon barátságosan fogadta közönségünk, annak ellenére, hogy ebben a forrongó időszakban másfajta művek ragadták meg inkább az embereket. A kritikák nagy része is elismeréssel méltatta az újdonságot, azonban akadt olyan is, amely a közönség ízlését bírálta.

Így a Der Spiegel című pesti német újság:

„A «Cár és ács» kedélyes, csevegő zene, nem püfölik benne a nagydobot, nem harsognak a trombiták, hanem nemes érzelmes zene fejlődik ki az előadás folyamán. Ez pedig nincs ínyére elkényeztetett közönségünknek. Csiklandós, túlfűszerezett dolgok kellenek most. Az énekesek futkossanak föl-alá a hanglétrán, aztán legyen a darabban összeesküvés, apai átok, méreg és gyilkosság. A tenorista lehelje ki a lelkét, a primadonna tépje a haját és fetrengjen a földön, kétségbeesésében s mindehhez játssza el a zenekar a Dessaui-indulót. Kellemesen szórakozni s esetleg elérzékenyülni nem akar most senki.”

Ennek a kritikának előzménye a korábbi izgalmas újdonságoknak nagy sikere volt. A Nemzeti Színház 1846-ban mutatta be Donizetti legviharosabb hatású dalművét, a Lammermoori Luciát. 1847-ben a Nabucco és Ernani című Verdi-operákat, amelyek szintén bővelkednek izgalmas részletekben; a «Cár és ács» után pedig Verdi Macbeth-jét jelezte a színház, amelynek tartalmát a tragédiából már ismerte közönségünk és tudta, hogy ez is hoz majd hátborzongató színpadi jeleneteket. És előre örültek ennek.

Az 1848. évben még négy újdonság következett. Májusban Mercadante műve, a «Horatiusok és Curiatiusok» került színre, júliusban Flotow műve, a «Márta,» szeptemberben Császár György «Kunok» című operája, egyike azoknak a magyar operáknak, amelyek száznál több előadást értek meg. Az 1848-as év utolsó bemutatója Mazzucato dalműve volt, a «Két altiszt.» (H. M.)

ÚJ IDŐK, 1948. május 15. (51. Évfolyam, 20. szám)
 


195 Ardelao 2017-10-23 13:02:38 [Válasz erre: 194 Ardelao 2017-10-23 12:41:50]

portrait

Albert Lortzing 1801-1851

Cár és ács - teljes opera


194 Ardelao 2017-10-23 12:41:50 [Válasz erre: 193 Ardelao 2017-10-23 11:46:16]

 

Egy vándorszínész nyolcvanöt-esztendős vígoperája (1924-ben, megj. A.) 

A Városi Színház soron levő újdonsága

A Városi Színház próbatermeiben már javában tanulják a színház magánénekesei, a soron lévő operaújdonság, a «Cár és ács» szerepeit. Ez az opera nyolcvanöt-esztendős, a nagyapáink mosolyos arccal tapsoltak előadásain a régi Nemzeti Színházban.

A librettó.

A librettó kitűnő francia vígjátékból készült. A vígjátékot Scribe egyik legkitűnőbb tanítványa irta, Monsieur Jean Honoré Duveyrier, írói nevén Mellesville, és 1838. június 2-án játszották először a Theâtre Porte Saint-Martinben. Címe ez volt: Le bourgmestre de Sardam ou Les deux Pierre. (A sardami polgármester avagy a két Péter).
A tárgya az a történelmi tény, hogy Nagy Péter cár ifjú korában, álruhában bejárta Európát, hogy a gazdasági viszonyokat tanulmányozza és útjában elszegődött ácsnak is egy holland kikötőben. Ebből sok és mulatságos bonyodalom származott. A kis holland városka egyszeribe diplomáciai bonyodalmak középpontjába került, ezek a bonyodalmak azonban az operában természetesen csak arra szolgálnak, hogy általuk egy másik Péter, aki valóban ács és nem cár, elnyerje szíve választottját, az édes, bájos, kacér, hamis, kis Mariét.

Ezt a témát öt vígjáték és tizenegy opera dolgozta fel.
Operát írt belőle: Christoph Gottlob Hempel, gothai udvari komponista (1780), Grѐtry, a nagy francia zeneszerző (1790), Weigl, a bécsi kongresszus alkalmából, Sándor cár tiszteletére (1814), Freiherr von Lichtenstein, bambergi színigazgató, Niccolo Vaccai (1824) népszerű olasz opera-komponista, Chancourtois (1819), Mercandante (1827), Donizetti (1827), Tom
C. Cooke (1829), Adolphe Adam (1829) és Flotow (1835).
Mellesville vígjátékából a szövegkönyvet egy Römer nevű úr készítette, aki miniszteri titkár volt Badenben.

A zeneszerző.

Albert Lortzing színészkorában gyakran játszotta Mellesville népszerű vígjátékában a francia követ szerepét. Kereskedő-család sarja volt, az apja bőrrel kereskedett, amikor pedig tönkrement, a feleségével egyetemben beállt színésznek. A színpadon több szerencséje volt. mint a bőrszakmában.
Lortzing már kicsi korában fellépett gyermekszerepekben, közben megtanult játszani egy sereg hangszeren, színdarabokat és operákat irt. Volt színész, író, zeneszerző, zenekari tag, tenorista, rendező, karmester. Mindig az, amire éppen szükség volt.

Első nagy sikerét a «Cár és ács» -al aratta, harminchat esztendős korában, 1837. december 27-én játszotta először ezt az operát a Theater der Stadt Leipzig. Ivanov szerepét maga a zeneszerző, Herr Lortzing énekelte, Wittwe Browe-t Madame Lortzing, a szerző mamája. A parterren egy hely nyolc garasba került, a parketten 16-ba, egy zártszék ára 1 tallér volt. Hat órakor kezdődött az előadás, de a közönséget már ötkor beengedték a színházba.

Magyarországon nem sokkal a lipcsei bemutató után a Nemzeti Színház tűzte műsorára a darabot. Az Operaházban sohasem játszották, ott csak Lortzing két másik nagysikerű művét adták elő, «A vadorzót» (Der Wildschütz) és «A fegyverkovácsot» (Der Waffenschmied).
A Városi Színházban Ábrányi Emil igazgató tanítja be Lortzing vigoperáját és Ferenczy rendezi. A címszerepet Sárosi Andor játssza, Ivanov Pétert, Lortzing szerepét: Gábor József, Mariét Kőszegi Teréz, a három diplomatát Lakatos, Székely Mihály és Somló József, az ácsmesternét Medveczky Erzsébet.

SZÍNHÁZI ÉLET, 1924. január 13-19. (XIV. Évfolyam, 2. szám)
 


193 Ardelao 2017-10-23 11:46:16 [Válasz erre: 192 Ardelao 2017-10-23 10:34:15]

LORTZING, Albert (Gustav), német opera-szerző, (*1801-1851). Apja színész volt s a fiatal Lortzing korán került kapcsolatba a színpaddal. Nemcsak mint zeneszerző, de mint színész, énekes, operakarmester és rendező is szerepelt; operáinak szövegkönyveit is maga írta. A német népies operairodalom hangját ügyesen alkalmazó, szellemes és szeretetreméltó zenész, Webernek igénytelenebb követője. Színészi tehetségének megfelelően elsősorban kitűnő és hatásos szerepeket tudott a színpadra állítani.

E jó tulajdonságuk élteti mindmáig Lortzing operáit a német színpadokon (Cár és ács, 1837; Der Wildschütz (A vadorzó), 1842; Der Waffenschmied (A fegyverkovács), 1846; Undine, 1845, Fouqué szövegére).

ÚJ IDŐK LEXIKONA, 1940.


192 Ardelao 2017-10-23 10:34:15

ALBERT LORTZING EMLÉKÉRE, AKI 216 évvel ezelőtt, a mai napon született.

(1801.X.23 – 1851.I.21.) 

A «Cár és ács» századik évfordulója

A napokban volt 100 éve, hogy Albert Lortzing vígoperáját, a «Cár és ács»-ot Lipcsében bemutatták. Német operák közül népszerűség tekintetében annakidején csakis
Weber«Bűvös vadász»-a vehette föl vele a versenyt és ez okból talán indokolt, ha a manapság csaknem elfelejtett kedves kis dalmű jubileumáról megemlékezünk.
Albert Lortzing kora rendezetlen szerzőjogi viszonyainak áldozata, mert, bár sikerről sikerre haladt, sohasem élvezhette ezeknek anyagi hasznát és földhözragadtan, nélkülözések között
tengette életét. Figyelemreméltó lelkiereje, emberi és művészi kiegyensúlyozottsága mellett szól, hogy mindazonáltal megőrizte tehetségének eredeti vidámságát. Művei ártatlanul derűs, szinte gyermetegen jóindulatú kedélyből fakadnak. Nem csupán muzsikája ilyen, hanem szövegei is ezt a szellemet lehelik. Hiszen Albert Lortzing, ez a példátlanul sokoldalú művész zeneszerző, szövegíró, színész és karmester volt egy személyiben!

Világsiker

A «Cár és ács» Albert Lortzing számára átütő nagy sikert hozott. Ö maga szinte megdöbbent ettől a váratlan eredménytől. „Valóban megszégyenítesz” — így írja egyik barátjának, Glassbrennernek, a neves berlini szerkesztőnek. „Ha már komoly emberek így elhalmoznak dicshimnuszokkal, mit szóljanak az együgyűek. Barátságos fogadtatást reméltem, de ilyen kitüntető elismerésről még álmodni sem mertem. Egyébként: ez nagyon kellemesen érintett.  ..”

Későbbi alkalommal így indokolja sikerét a szerző: „Közrejátszott a cselekmény érdekes volta s hogy zeném sem kellemetlen. De magam elsősorban azzal magyarázom operám széleskörű elterjedését, hogy nagyon könnyen előadható. Vegyék csak sorra az egyes szerepeket és igazat adnak majd nekem. A vidám főszerepet alig lehet elrontani, viszont a cárnál az sem árt, ha kissé merev, csak a főszámát dalolja el szívhez szólóan. Az ács szerepét végül a magam adottságaihoz szabtam, ennél-fogva énektudás nélkül is megjátszhatják.”

Mi sem természetesebb, hogy ez az orosztárgyú opera rövidesen Oroszországba is elkerült. „Dalművemet ott érthető okokból erősen megváltoztatott cselekménnyel alkalmazták színre, új színhelye: Antwerpen; a cárból német fejedelmet csináltak s ezzel együtt a szöveg összes vonatkozásait németre változtatták el, mert a cenzúra különben megtagadta volna engedélyét.”

Kevésbé megelégedett az opera bécsi fogadtatásával. „Ott csakis az olasz szerzőket és — Straussot ismerik el! Csekélységem, ha ezt egyáltalán szóvá tenni bátorkodom, alig tűnt fel. S különös, hogy az osztrák színészek milyen alkalmatlanok műveim előadására.”

Budapesten

Budapesten 1848. január 15-én került színre először a «Cár és ács» a Nemzti Színházban, ahol Füredy Mihály, a hírneves tenorista jutalomjátékául adták elő. Rajta kívül Hollósy Kornélia, Benza Károly és Farkas Károly játszotta a főszerepeket.

„Füredy úr hálátlan darabot választott jutalomjátékául,” így írja németül a „Der Spiegel.”

«A Cár és ács» zenéje kedélyesen csevegő, nem püfölik benne a nagydobot, nem harsogtatják a trombitákat, hanem nemes érzelmességgel dallamos. Ez pedig nincs ínyére a mai közönségnek, amelynek csiklandós, túlfűszerezett dolgok kellenek. Az énekesek futkossanak föl-alá a hanglétrán, aztán legyen a darabban összeesküvés, apai átok, méreg és gyilkosság. A tenorista lehelje ki lelkét, a primadonna tépje a haját és kétségbeesve fetrengjen a földön. S mindezekhez holmi markos Indulót játsszék a zenekar. Kellemesen szórakozni, sőt esetleg elérzékenyülni ma már nem akar senki sem.”

Az eredmény

Népszerűségétől kiáltóan üt el Albert Lortzing ínsége, nyomora. 1850. augusztus 1-én megrázó levélben ecseteli helyzetét: „Bizony, már alig ismernél rám. Megvallom neked, amit bárki előtt elárulni röstellem, hogy a „Cár”-ért, amely eddig már nyolc kiadást ért el, mindössze 10 Frigyes-aranyat kaptam.”

A színházak rosszul és késedelmesen fizetik tiszteletdíjaikat. Olykor másfél év után kell figyelmeztető leveleket írnia fényes udvari színházak intendánsaihoz, hogy elmaradt fizetségekre emlékeztesse őket. Le kell győznie veleszületett szerénységét, bátortalanságát, hogy többéves mulasztásokra figyelmeztessen, törlesztéseket sürgessen.  ...

A tiszta kedély törhetetlen bizodalmassága és győzedelmes derűje az, ami minket Albert Lortzing hagyatékában meghat és rokonszenvet vált ki, még azokban is, akik műveitől egyébként már eltávolodtak. (—)

NÉPSZAVA, 1938. január 1. (66. Évfolyam, 4. szám)

A «Cár és ács» című Lortzing operát 1837. november 21-én mutatták be Lipcsében.

E mű zenéje számomra igen élvezetes. (A.)


191 Ardelao 2017-10-18 13:22:12

Tóth Aladár emlékére:

(1898.II.4. – 1968.X.18.)

«TÓTH ALADÁR MOZART-TANULMÁNYÁRÓL»

Lexikonokból ismert adat, hogy Tóth Aladár 1925-ben, huszonhét évesen, Mozart zenedrámáinak esztétikájáról írott disszertációjával szerzett bölcsészdoktori címet a budapesti tudományegyetemen. A munka, az egyetemi előírásokat ismerve: meglepetésre, kiadatlanul maradt. Tartalmáról mindmáig csak Szabolcsi Bence egy 1956-os tanulmánya (Mozart és a népi színjáték) tett futó említést, s zeneakadémiai óráin is esett szó Tóth Aladár e fiatalkori írásáról: ő a Mozart-szakirodalom fontos darabjának tartotta. A fent első ízben közzétett szöveg messzemenően igazolja Szabolcsi véleményét; a dolgozat második fejezetének gondola­tai, elemző megjegyzései máig sem veszítették el érvényességüket, ma is frissek, további munka kiindulópontjai lehetnének. S persze az első fejezet sem tanulság nélkül való: pillanatfelvétel a zeneesztétikai gondolkodás korabeli állapotáról, s mindemellett a szakirodalomnak olyan átfogó ismeretéről és értő feldolgozásáról tanúskodik, ami nem szokásos egy, a pálya elején álló, zenetudományi iskolázottsággal nem rendelkező fiatalembernél.

Azt hiszem, csak Tóth Aladár legendás önkritikája és igényessége miatt maradt végül mégis kiadatlan ez az írás. A közlésünk alapjául szolgáló kézirat egyes lapjain, nyilvánvalóan későbbi időből, beható stiláris javítások nyomait látjuk, néhány bekezdés a margón meg van jelölve, mások ki vannak húzva - feltehetően egy tervezett átdolgozás céljainak megfelelően. A javítások azonban nem rendszeresek; inkább ötletszerűek: mintha gyors átolvasás során készültek volna, s mint a munkát meg nem érő fáradozás, abba is maradnak. Valószínű, hogy Tóth Aladárnak később már nem volt kedve, ideje átdolgozni írását, s úgy vélhette, hogy eredeti formájában s a disszertáció alaki követelményeivel nem illő az olvasók elé bocsátania.

Mindazonáltal: nem feledkezett meg ifjúkori munkájáról. Későbbi Mozart-tanulmányaiban, (így a Figaro házasságá-ról írott operaismertetőben (1928), majd a Szabolcsi Bencével közösen írt monográfiában is (1941) felhasználja egyes gondolatmeneteit, megfogalmazásait.) Az eredeti, 1925-ös szövegezést azonban nyilvánvalóan csak kezdetnek, valóban: csak adalékoknak tekintette a mozarti zenedráma esztétikájához, s nyilván a maga számára tartotta elsősorban iránymutatónak azokat a sorokat, amelyekben a kutatás további feladatait jelölte meg.

Ha ő úgy gondolta is, hogy disszertációjának megkésett közzététele szükségtelen, nekünk kötelességünk. Tóth Aladár tanulmányának ott a helye a nyilvánvaló ösztönző és minta, Szabolcsi Bence 1921-ben megjelentetett Mozart-kísérlete mellett. E két Mozart-tanulmány nemcsak két fiatal zenetörténész pályakezdésének impozáns dokumentuma, hanem a magyar Mozart-irodalomnak kezdete és maradandó értéke is.

Tóth Aladár disszertációját egy gépírásos másolati példány alapján adjuk közre. A helyesírás egységesítésén és korszerűsítésén kívül a főszöveget lényegében változatlanul hagytuk, mindössze a német és francia idézeteket adjuk magyar fordításban (az eredeti e tekintetben következetlen: hol eredetiben idéz, hol fordítást közöl). A jegyzetek hivatkozási rendjét egységesítettük, s a kézirat minden oldalon újrakezdődő jegyzetszámaival szemben folyamatosan számoztuk s az írás végére tettük őket.

A kézirat rendelkezésünkre bocsátásáért és a közlés engedélyezéséért Fischer Annie-nak mondunk ezúton is köszönetet.

Wilheim András

HOLMI, 1991. december hó, (3. Évfolyam, 12. szám)


190 Ardelao 2017-10-13 15:39:28

OLÁH GUSZTÁV — főrendező.
 

A Vallás és Közoktatásügyi miniszter az Operaház igazgatójának javaslata alapján ifjabb Oláh Gusztáv, az Operaház szcenikai főfelügyelője részére — művészi munkásságának elismeréséül — az Operaház főrendezője elnevezés használatát engedélyezte.

Ez a rövid hivatalos közlemény, mely ma került a nyilvánosság elé, az operalátogatók és a művészet barátai körében osztatlan megelégedést, jóleső érzést és őszinte örömet keltett. Ifjabb Oláh Gusztáv neve, művészete kétségkívül korszak- alkotó a magyar operajáték, sőt az általános operaszínpad-történet fejezetében is. Az a korlátlan tudás, ragyogó tehetség, szinte mesébe-illő fantázia és kiapadhatatlan invenció, amellyel ez a nagyszerű művész elgondolja, meg álmodja, és valósággal megteremti az Operák és zenés játékok színpadi világát.

Feltétlenül oda tartozik már a képző-, zene- és elbeszélő-művészet nagy művészeinek alkotókészsége mellé. Választékos ízlés, korlátlan stílusérzék, kimeríthetetlen szuggesztivitás, a modern művészi eredmények teljes arzenálja és a lélek mélyéről fel-felesillanó finom és groteszk humor, szóval mindaz, ami a jó színház diadalát jelenti, Oláh Gusztáv színpadjaiban és rendezéseiben lenyűgöző erővel szólalnak meg. Olyan lehetőségeket mutatott meg a budapesti Operaház nézőterének, amelyekről az itt járt idegenek is, mint felejthetetlen élményekről beszélnek.

Oláh Gusztáv személyében és művészetében a legérdemesebb művészek egyikét érte a kitüntetés.

Díszletei felejthetetlen élményt nyújtottak számomra, és gondolom, hogy másoknak is! (megj., A.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1936. április 23. (22. Évfolyam, 94. szám)


189 Ardelao 2017-09-28 16:55:28
FRITZ KREISLER hegedűestje (Budapest, 1927. november 30. Szerda) Bartók zongoraestje után másnap, szerdán fényes hegedűestben gyönyörködhetett nagyközönségünk, helyesebben nagyközönségünknek az a töredéke, mely meg tudta fizetni a horribilis jegyárakat. A nem mindennapi súlyos helyárakért nem mindennapi, de könnyű műélvezetet kaptunk: Fritz Kreisler, a világhírű hegedűművész játszott ezen az estén. Fritz Kreisler művészetéből éppen az hiányzik, ami egy Bartók művészetének legmélyebb varázsa: a súlyos egyéniség. Már pedig hogyan is írta Jászai Mari? «Mit ér a művészet, ha az embernek nincs súlya!» A Kreisler hangverseny közönsége szerencsére nem volt olyan nagyigényű, mint a legnagyobb magyar tragika, nem bírált annyira szigorúan és sokat tapsolt. S bizonyos fokig igazat is kell adnunk a lelkes tapsolóknak. Mert Kreisler, bár kétségtelenül könnyűfajsúlyú művész, de nemcsak a szó rosszabbik értelmében «könnyű,» hanem «könnyű» a szó legjobb értelmében is. «Könnyen,» tehát rendkívül természetesen, közvetlenül és simán tudja kifejezni magát hangszerén. «Könnyen», tehát bámulatos eleganciával, bájjal és biztos fölénnyel kezeli a vonót, s ahogy ez a vonó a húrokhoz súrlódik: nyomán a világ leglágyabban zengő, legbehízelgőbb hegedűtónusa fakad. »Könnyen«, tehát rendkívüli virtuozitással, páratlan hegedűre termettséggel győzi le a legnagyobb nehézségeket, s ha technikája nem is olyan biztos, mint Heifetzé, nem is olyan előkelő, mint Vecseyé s megközelítően sem olyan gazdag, mint Hubermané vagy Szigetié, mégis egyike a legszédületesebb technikáknak. Milyen kár, hogy ennyi valóban zseniális «könnyűség» mellé odaszegődik az egyéni mondanivaló könnyűsége is. Krieslernek van egyéni mondanivalója: Kreisler igazi poétalélek. De mennyire felületes és hétköznapi az a költői tartalom, mely ezen a boszorkányos hegedülni tudáson keresztül kifejeződik! Kreisler poézisa félig graciózus, édeskés szalonpoézis, félig rokonszenvesen egyszerű, de banális «Naturbursch»-költészet. Igazi erőt, megrázó mélységeket, hiába keresünk benne. Ilyen művészlélekkel elbűvölően lehet tolmácsolni azokat a kecses menüetteket és ábrándos melódiákat, melyeket Kreisler saját ízlésének megfelelően tucat-számra írt át különféle kompozíciókból hegedűre; de ilyen lélek közvetítésében menthetetlenül ellaposodik minden mélyebben szántó költészet, így Mozart és Bach, sőt még Corelli poézise is. Mozart D-dúr versenyművét méltóan interpretálni: ehhez sokkal mélyebb és átfogóbb koncepció, sokkal gazdagabb fantázia kell, mint Kreisleré. A mozarti ritmus tüzét nem lehet finomkodó rokokógráciával pótolni, a mozarti kantiléna tiszta líráját nem lehet szentimentális hangulatoskodással felereszteni; nem lehet még akkor sem, ha a rokokógráciát a leg csipke finomabb vonókezelés, ha az érzelmességét a leg-melódikusabb hegedűhang szolgálja. S mit szóljunk Bach E-dúr szólópartitúrájához, melyet Kreisler eléggé el nem ítélhető stílustalansággal egy hozzákomponált zongoraszólam kíséretében adott elő! Bach ezzel a bájos, de híg «Kreislerianával» leöntve! Pardon: «Kreisleriana» itt nagyon rossz szójáték, mert a kedves, meleg-kedélyű Kreislernek, semmi köze sem lehet E.T.A. Hoffmann démonikus: «Kapellmeister Kreisler»-éhez és a róla elkeresztelt Schumann kompozícióhoz. — Ne nevezzük ki tehát Kreisler Frigyest a «világ legnagyobb hegedűsévé», hagyjuk meg ezt a művészt annak, ami: boszorkányosan képzett virtuóznak, akinek lágy, természetes kedélyvilága, könnyed, érzelmes lírája remélhetőleg még sok élvezetes estével fogja megajándékozni a hálás budapesti közönséget. Tóth Aladár PESTI NAPLÓ, 1927. december 1. (78. Évfolyam, 273. szám)

188 Búbánat 2017-09-27 13:52:29
Az alábbi cikket két részben írtam be a „Bartók Béla szellemisége”-topicomba, most ide is beteszem a szöveget - már egységes keretben. „A megkerült fekete notesz esete” „Szenzáció a Bartók-kutatásban? – Beszélgetés Somfai László zenetörténésszel /Film Színház Muzsika, 1987. február - Kurcz Béla/ Az asztalon kopottas fekete zsebkönyv. Kötése puha viaszosvászon. Mérete 17x12,5 centiméter. Száz kottalapot tartalmaz. Az elsőn egy óriási tintapacni, otrombán elfedi a jegyzeteket, a többin pedig főként töltőtollal firkantott dallamfeljegyzések. Óvatosan lapozok bele. A hozzáértők azt mondják, kincset ér. Tulajdonosa Bartók Béla volt. A nagybecsű ereklyét hamarosan fakszimile kiadásban adja közre a Zeneműkiadó. Somfai László egyetemi tanárnak, a külföldön is jól ismert zenetörténésznek – aki az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának vezetője – jelentős szerepe volt a zsebkönyv tartalmának megfejtésében, kutatásában s megjelenítésében is. - A kitépett első lap tanúsága szerint eredetileg ezt a füzetet is a népzenei jegyzetekre szánta Bartók 1907 júliusában. első erdélyi gyűjtőútján, az énekek meghallgatása alatti gyors dallamfeljegyzésre. De mivel meggondolatlanul beleírt egy ott eszébe jutó kompozíció-témát, nevezetesen a Geyer Stefinek szánt Hegedűverseny első dallamát, a könyvecskét végül is megtartotta. A lejegyzőfüzetből 1907 és 1922 között kompozíciós vázlatfüzet lett: számos nagy Bartók-mű alapmotívuma, gondolatcsírája fedezhető fel lapjain. Az évek során újra és újra kézbevette ezt, valószínűleg olyankor, amikor otthonától távol, gyűjtőúton volt, vagy családjával nyaralt – mondja Somfai László. - Hol lappangott eddig? - Amikor 1982 novemberében meghalt Bartókné Pásztory Ditta, személyes papírjai között akadtunk erre a zsebkönyvre is, amelyet gondosan megőrzött. - Korábban senkinek nem volt tudomása erről? - De volt, mert első oldalán bekeretezve, ceruzával írva ez áll: Vázlatok Ez valószínűleg Kodály írása, akit Pásztory Ditta egyszer megkérdezett a füzet tartalmáról. Ditta asszony azonban továbbra sem szólt erről senkinek. Miközben a nála levő kéziratokat – a kifejezetten személyes vonatkozásúakat kivéve – nagylelkűen átadta a Bartók Archívumnak, erről a noteszről nem tett említést. Csak a hagyatéki leltározás során bukkantunk erre a könyvecskére. - Azóta is eltelt pár év! Mihez kezdtek vele? - Kezdettől fogva világos volt számunkra, hogy nagy kincs került a birtokunkba. De mindenekelőtt tulajdon- és szerzői jogi problémákat kellett rendezni. Tulajdonjogilag a notesz ifjabb Bartók Béláé. Ő azonban úgy látta, erre elsősorban a kutatásnak van szüksége. - Vagyis: ajándékozás történt? - Nem ajándékozta, hanem letétbe helyezte sok más, az ő tulajdonában lévő úgynevezett „Bartók-hagyaték” anyaggal együtt. Miután alkalmam nyílt alaposan átnézni a fekete noteszt, kiderült, ez Bartóknál egészen ritka, mondhatni egyedülálló kézirat. Rögtön felmerült bennünk a kiadás gondolata. Ám ehhez be kellett szerezni az örökösök hozzájárulását. Aztán ki kellett „csikarni” mindazon művek kiadóinak engedélyét, amelyeknek vázlatait a kis füzet tartalmazza. A műveket ugyanis copyright védi. A csodálatos mandarin például a bécsi Universal Edition kiadása. Csak karácsony táján nyílt meg az út a vázlatok magyarországi közreadása előtt. - Mennyi pénzbe került mindez? - Nem pénzbe, sok időbe és utánajárásba került. A kiadók úgy gondolkoznak, hogy egy Bartók-művet először jogvédeni kell, s csak azután szabad közreadni. Kicsit más a helyzet, ha már kiadott művek korábbi stádiumáról van szó. Mert az ugyan hangról hangra azonos a megjelenttel, néha esetleg ütemeken át más, de mint hangversenyzene soha nem lesz kiadható és jogvédhető, hiszen – töredék. A vázlatokban nem az az izgalmas, hogy ismeretlen anyag került elő, amit el lehet muzsikálni, hanem, hogy tanulmányozhatóvá válnak az életmű mesterdarabjainak korábbi stádiumai. Fény derül arra, hogy az ihlettől a megvalósulásig miként fejlődött a kompozíció. Tehát a vázlatoknak elsősorban nem az előadók látják hasznát, hanem azok, akik a Bartók-zene őszinte, elszánt kutatói. - Néhány évtizede a világ nagy zeneszerzői életműveivel kapcsolatban a vázlatkutatás szinte központi kérdéssé vált! - Már a századfordulón észrevették, hogy a nagy Beethoven-témák elemi, egyszerű formából fokról-fokra nőttek ki. Beethovennél valóban tanulmányozható, hogy az inspiráció pillanatától az alkotó milyen jellemző fázisokon át jut el a kész partitúráig. Azóta, hogy Beethoven vázlatait megkezdték előbb részleteiben, aztán egészében, fakszimilében közreadni, a vázlatkutatásnak nagy és jogos kultusza van. A zene rögzíthetősége más, mint a költészeté vagy a regényé. A kinyomtatott, szerző által látott, jóváhagyott szöveg száz százalékig hiteles, érhető és visszaolvasható forma. A zenében lehet a műnek egy szerzője-korrigálta, javított, akár egy újabb kiadás még tovább finomított és így örökül hagyott formája, de miután a kottaírás természete szerint hozzávetőleges írás csupán, hogy azt miként olvassa vissza a zenész, abban nagy szerepet játszik neveltetése, az ő kottaolvasása. Ennek következtében egy zenemű kottájánál minden segédinformáció fontos, mert abból esetleg jobban megértjük, milyen műre gondolt a szerző. - Mit jelent ez Bartók esetében? - Kodállyal én erről már nem beszélgethettem. De elődöm. a belga Denis Dille professzor, miután látta, hogy Bartóknál meglepően kevés a vázlat, megkérdezte efelől Kodályt. Ő elmondta, hogy Bartók hosszú időn keresztül ˙ tudatosan megsemmisítette vázlatait, mondván, az nem tartozik a nyilvánosságra. Az 1920-as évek közepe táján aztán megváltoztatta ezt a szokását. A későbbi művek „fogalmazványai” nagyrészt fennmaradtak, s a kutatók rendelkezésre állnak, ma zömmel Amerikában. Maradtak fenn vázlatok a korábbi darabokhoz is, de csak a véletlennek köszönhetik létüket. A legtöbb vázlat, amit ma a budapesti archívumban őrzünk, Kodály felesége, Emma asszony révén került hozzánk. - Hogy „úszta meg” hát ez a fekete vázlatfüzet? - A közel százoldalas kottás könyvecskét valószínűleg takarékossági okokból nem semmisítette meg Bartók, mert egy csomó lap még üres volt benne. Tartogatta a legközelebbi népdalgyűjtő útra, nyaralásra. Hogy a vázlatokat helyesen értelmezzük, tisztában kell lenni azzal: hogyan komponált a szerző. Bartók – amennyire ezt egyáltalán rekonstruálni lehet – ideális körülmények között otthon, úgyszólván a zongora és az íróasztal között komponált. Sokat rögtönzött. A körvonalazódó anyagot följegyezte normál méretű kottalapokra, tovább finomította, végül a kikerekedő formát megint papírra vetette. Ha azonban nem volt a közelben zongora, akkor praktikusabb volt egy ilyen zsebfüzet. Feljegyezhette bele az eszébe jutó témákat, és hozzákezdhetett kisebb részletek kidolgozásához. Néha jól látható: miként bomlik ki egyetlen csírából az egész. Egy-egy többtételes mű esetében meg lehet tudni a füzetből, mi az, amit legelőször leírt. A vázlatkutatásnak egyébként a zeneszerző stílusa és személyisége szempontjából van nagy jelentősége. Ami eredeti gondolatként először jut eszébe, az nem az „anyanyelv”, nem a zenei grammatika és a szókincs, hanem az igazi lelemény. Ami azután ezzel az eredetiséggel a későbbiekben történik, azt nagymértékben már az egyéni nyelv grammatikája határozza meg. Az ihlet, az eredeti témák kitalálása a szerző számára is egyfajta csoda. Szinte érezzük ezen pillanatok varázsát, ahogyan a vázlatfüzetben lévő oldalon „kitalálja” a 2. hegedű-zongora szonáta két tételének alaptémáit… - Az alapmotívumok ismeretében esetleg a nagy Bartók-művek is más megvilágításba kerülnek, azáltal, hogy a hangsúlyok máshová tolódnak? - Biztosan. Hogy meddig tart egy tulajdonképpeni zenei alapgondolat, az többnyire kitetszik az első leírt formából, a vázlatokból. A későbbi formákban már kevésbé evidens. Néha a vázlat környezete is megvilágító erejű. Ebben a noteszben általában nincsenek dátumok. Bartók nem volt pedáns ilyen szempontból. Mégis a kontextusból – hogy mi mi után, vagy milyen anyagokkal egy oldalon szerepel – sok minden kiderül. Például az, hogy A kékszakállú egyik híres klarinét témáját valószínűleg már egy évvel korábban fölvázolta. Akkor még a zenekari Két kép című kompozíción dolgozott. Aki mindkét darabot ismeri, szereti vagy dirigálja, annak ez az adat több, mint puszta keletkezéstörténeti információ. - Hogy a notesz végül is előkerült, ez pusztán érdekesség vagy inkább szenzáció? - A Bartók-kutató szempontjából izgalmas szenzáció lehet. Számos munkafolyamatot a muzikológusnak is el kellett végeznie addig, amíg a fakszimile kiadás aktuálissá vált. Ütemről ütemre azonosítani kellett minden hangjegyet. Akad itt olyan oldal, amelyen két három kompozíciónak az anyagai keverednek. Ezen kívül több mint egytucatnyi olyan kompozícióhoz írt vázlat is akad, amely végül nem valósult meg. - Tudnak a világ más részein is a fekete füzetről? - Egyelőre csak egészen szűk szakmai körben értesül(het)tek arról, hogy ilyen létezik. Azt hiszem, mindez a Bartók-kutatás szempontjából igen nagy jelentőségű lesz, hiszen szerencsétlen csillagzat alatt indult az 1950-es években. Lendvai Ernő, Demény János és a többi nagy pionír tulajdonképpen alig férhetett hozzá a kézirathoz. Jórészük Amerikában van, vagy ha budapesti archívumban, akkor jó mélyen elzárva, nehogy kiadatlan dolgok kerüljenek illetéktelenek kezébe. A Bartók-kutatás első periódusa nem hasonlít ahhoz, ahogy a nagy zeneszerzői életműveket szokták tanulmányozni. A zenei elemzések Bartóknál szinte kizárólag a nyomtatott kottára támaszkodtak. A Beethoven-, a Bach-, a Mozart-, a Wagner-, a Schoenberg-kutatás viszont mindig is figyelembe vette a a művek genezisét. Ez a kis Bartók-füzet, bár a hatvan-egyvalahány oldalnyi vázlat csupán, mégis azt jelentheti, hogy nagy lehetőséget kap a fiatalabb vagy a középkorú kutatógeneráció itthon és külföldön. Megpróbálhat úgy közeledni a Bartók-zenéhez, mint ahogy Beethoven muzsikájához is. Ezáltal a Bartók-kutatás mindenfajta különlegessége, különutassága lassan föloldódig, s Bartókkal úgy foglalkoznak végre, mint bármely nagy klasszikus zeneszerzővel. - Mikorra jelenik meg nyomtatásban a füzet? - A kiadó március végére ígéri a megjelenést. 27-én a Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában olyan Bartók-kiállítást nyitunk meg, amelynek ez a vázlatkönyv az egyik „sztárja”. Sokféle Bartók-kiállítás szerkesztésében vettem részt. De ez lesz az első, amely muzsikusként és muzikológusként valóban fölajz és érdekel. A Bartók műhelyében című tárlaton vázlatokat, fogalmazványokat, változatokat mutatunk be, s tulajdonképpen az alkotás folyamatába adunk betekintést. Számos, soha nem látott kéziratot most először tárunk az érdeklődők elé. Legalább öt évre tervezzük a kiállítás nyitva tartását. A magyaron kívül azonnal angol nyelven is közreadjuk a katalógust, mert élénk nemzetközi szakmai látogatottságra számítunk. (A Film Színház Muzsika e lapszáma a cikk mellett két fotóval illusztrálja az elmondottakat: lapok Bartók kompozíciós vázlatfüzetéből)

187 Ardelao 2017-09-26 23:19:51 [Válasz erre: 186 Ardelao 2017-09-26 11:16:56]
«Porgy és Bess» mindörökké „Nyáridő" Szegeden Dél-Karolina, Charleston, Catfish Row, a halászok utcája: DuBose Heyward kisregénye és George Gershwin operája tette világszerte ismertté az egykor feketék lakta, nyomorúságos és rossz hírű, ma már inkább polgári nyugalmat tükröző városrészt. ... A Porgy és Besst a New York-i Carnegie Hallban tartott koncertelőadást, „akusztikai próbát" követően, 1935. szeptember 30-án a bostoni Colonial Theatre, majd New Yorkba visszahozva az Alvin Theatre mutatta be. E merész hangvételű, formabontó „daljátékkísérlet" kiválóan sikerült, a bizonytalan kritikus hangokat hamar elfojtotta a közönség lelkesedése. Gershwin már nem élhette meg legnagyobb szabású művének koppenhágai, moszkvai, zürichi premierjét, földkerülő diadalmenetét, remek filmváltozatát: 1937-ben meghalt. A darab széles körű megismertetéséért a Porgy és Bess utaztatására alapított Everyman Opera Company tette a legtöbbet - William Warfield és Leontyne Price személyében eszményi címszereplőkkel. 1952 és 1955 között bejárták az Egyesült Államokat és Európát (a milánói Scalába is eljutottak), turnéztak Afrikában, Kis-Ázsiában, Közép-Amerikában; a produkciót az ősbemutató karmestere, Alexander Smallens vezényelte. (Berlini vendégjátékuk felvétele máig a Porgy legszebb hangdokumentuma.) A zeneszerző fivére, a szövegíró Ira Gershwin - öccséhez hasonlóan - ragaszkodott ahhoz, hogy négerek énekeljék az egyes karaktereket; a teljes operát ezért a szerzői jogok lejártáig csak színes bőrű művészek közreműködésével adhatják elő. Az Erkel Színház 1970-ben még e megkötések szigorítása előtt, feketére mázolt hazai művészekkel, kettős szereposztásban, a Radnay György - Házy Erzsébet, illetve Begányi Ferenc - Andor Éva párossal tűzte műsorra az amerikai népoperát; később, 1981- es felújításában Sólyom-Nagy Sándor és Kukely Júlia lépett fel. Mikó András rendezését 1973 nyarán négy alkalommal a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében is színpadra állították: Pál Tamás vezényelt, a főbb szerepeket Begányi Ferenc, Házy Erzsébet, Csányi János, Dobránszky Zsuzsa, Szirmay Márta és Palcsó Sándor énekelte. Éppen negyven év elteltével tér vissza a Dóm térre az - említett kívánalmak miatt - itthon csak ritkán elcsíphető „jazzopera". Augusztus 9-én és 10- én, 21 órától egy New York-i társulat autentikus előadására kerül sor Richard Hobson, Angela Owens, Phillip Boykin, Reggie Whitehead és Anne Fridal főszereplésével; a rendező: Susan Williams-Finch, a Szegedi Szimfonikus Zenekart Stefan Kozinski dirigálja. Jóllehet a Porgy valódi opera, műfaji besorolása - talán éppen előzménynélkülisége, eredetisége miatt - máig fejtörést okoz. Gyökereit kereshetjük az orosz népoperákban (Gershwin nem mellesleg egy Szentpétervárról New Yorkba vándorolt zsidó családból származott), Puccininál, az olasz-francia impresszionisták és veristák műveiben. Az érzelmes, realista törekvést mutatja Gershwin korábbi operakísérlete, alig huszonöt perces egyfelvonásosa, a Blue Monday is. A Porgy és Bess minden hatás és minta ellenére ízig-vérig újvilági lett: Gershwin gondos figyelemmel, európai ízléssel és hozzáállással, vezérmotívumok alkalmazásával afrikai, afroamerikai és indián dalokból, ritmusokból, zenékből keverte ki karakteres sajátját. Módszere hasonló ahhoz, ahogyan Janáček vagy Bartók használt fel folklórelemeket; nem egy az egyben átvéve őket, hanem esszenciájukat-szellemiségüket közvetítve. Gershwin „életképfüzérében" a feketék beszédmódját is igyekezett a kifejezés szolgálatába állítani. Az önfeláldozó, rokkant koldus és a könnyű életre vágyó, züllésbe menekülő, kiszolgáltatott lány megrázó, fordulatokban gazdag „meghangszerelt drámájában" songok, „Jézus doktorhoz" könyörgő spirituálék, gospelek, recitativók, duettek, hangulatfestő közjátékok, táncok követik egymást - a jazz változékonyságával és szabadságával. Gershwint a musical és a világzene előfutárának is tekinthetjük; de csak abban az értelemben, hogy egy könnyűnek tűnő, ugyanakkor meglehetősen sűrű, ihletadó koncentrátumot alkotott, amelyből zenészgenerációk sora merített; tehetségük és kedvük szerint hígítva, alakítva, felhasználva. - A klasszikus mérce az Újvilágban örökre a Porgy és Bess marad. (Pallós) ÚJ EMBER, 2013. július 29. (9. Évfolyam) [url] https://www.youtube.com/watch?v=jnWJsv72n6o;The Gershwins: Porgy és Bess [/url] Opera-koncert a Margitszigeten 2017. Budapesti Nyári Fesztivál *

186 Ardelao 2017-09-26 11:16:56
119 évvel ezelőtt, ezen a napon született GEORGE GERSHWIN amerikai zeneszerző és zongorista. «Az európai ember — valljuk be őszintén! — még ma is igen keveset tud az amerikai komolyzenéről. Legföljebb egy-két név, néhány dallam és cím él a köztudatban. Egyesek szerint az amerikai zene nem elég eredeti, mások szerint nem elég komoly. Ami pedig eredeti, az nem komoly, hiszen a jazz és a blues nem való páholyos hangverseny- termekbe, a magára valamit is adó zeneértő nem fog önfeledten tapsolni holmi analfabéta, kottát sem ismerő utcai zenészeknek. Persze akadnak, akik hajlandók elismerni, hogy azért egy-két jó muzsikus ott is található. Egyik zeneértő ismerősöm még dicsérő szavakra is ragadtatta magát, valahogy így: „Remek karmester az a Bernstein, csak ne akarna minden áron zenét is komponálni!" Amikor George Gershwinről kérdeztem, megvetően legyintett, s csak annyit mondott: dilettáns. Ennyi előítélet és tájékozatlanság láttán bizony nehéz elhitetni a beavatatlanokkal, hogy az amerikai komolyzene mégiscsak létezik, s nemcsak kitűnő előadóművészek, hanem remek zeneszerzők is élnek ott, akikben épp az a tiszteletre méltó, hogy tudatosan nem európai indíttatású, hanem jellegzetesen amerikai zenét komponálnak. Közéjük tartozott az ötven évvel ezelőtt 39 éves korában elhunyt George Gershwin is, akit némi túlzással a XX. századi amerikai komolyzene megteremtőjének neveznek. Gershwin szülei az 1890-es évek elején telepedtek le Amerikában. A cári Oroszországból érkeztek, a jobb megélhetés reményében, s noha nélkülözniük soha nem kellett életüket a nagyvárosi szegénynegyedek közelében élték, s gyermekeik is az utcán nevelkedtek. Különösen a másodszülött fiú, George csatangolt ott sokat, aminek természetesen a tanulás látta kárát, s ha a cipészmester apát megkérdezték volna afelől, mi a terve a fiával, aligha válaszolt volna mást, mint hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Legendaként emlegetik, de talán igaz, hogy a kis George Dvořák Humoreszkjének hatására (amit véletlenül hallott meg az utcán, zuhogó esőben) kezdett el foglalkozni a zenével. Épp az idő tájt került a házba egy zongora is — a férjénél ambiciózusabb és műveltebb Gershwinné a legidősebb fiúnak szánta —, s mindenki nagy ámulatára az addig állandóan csavargó George-ot még bottal sem lehetett elkergetni mellőle. Mindenféle zenetanárok — rosszak és még rosszabbak — foglalkoztak a fiúval, végül egy tüdőbeteg fiatalember, bizonyos Charles Hambitzer vette kezelésbe, s nemcsak helyrerakta azt, amit az előző tanárok elrontottak, hanem még tisztességesen meg is tanította őt zongorázni. Nagynénjének így irt a 16 éves George-ról: „Van egy új tanítványom, aki kétségkívül — zseni. Egészen belebolondult a zenébe, alig tudja kivárni, hogy órára jöhessen. Sohasem nézi az időt. Nagyon szeretne ezekkel a modern zagyvaságokkal, jazzel stb. foglalkozni, de egyelőre még nem engedtem Azt akarom, hogy először szilárd alapot kapjon a klasszikus zene tanulmányozásával." Gershwin fokozatosan megismerkedik a klasszikus, romantikus és az impresszionista európai zeneszerzők műveivel (alig 16 évesen már Debussyt és Ravelt játszotta), de nem tudott és nem is akart elszakadni a „modern zagyvaságok"-tól, a jazztől, a bluestól, a kávéházi zenekarok slágereitől. Állítólag azt mondta egyszer Hambitzernek: „Ez az igazi amerikai zene. Így kell az amerikaiaknak komponálni, és ilyen zenét szeretnék én is írni!" Kezdetben mégsem ilyeneket irt. Hogy pénzt keressen, különféle bárokban és lokálokban lépett fel zongoristaként, s közben a népszerű „song"-ok mintájára ő is egyszerű kis dalocskákat, érzelmes melódiákat fabrikált, amelyekből 12 egy tucat. Ekkor tájt tűnt fel viszont Irving Berlin (szintén oroszországi bevándorló) ritmikus szerzeményeivel, amelyek közül az Alexander's Ragtime Band még ma is gyakran hallható. Gershwint magával ragadta ez a muzsika, s új tanára, Kilényi Ede sem beszélte le róla, mert azt tartotta, hogy legyen az ember valamiképpen népszerű, akkor a komoly darabjait is el tudja fogadtatni. Gershwin élete végéig mintegy 700 dalt komponált, természetesen ezek nagy részét első alkotói korszakában, amikor kimondottan a szórakoztató ipar foglalkoztatta. A szerzemények többnyire valamilyen musical-hez készültek, amelynek Gershwin társszerzője volt. Kár lenne ezeknek a bugyuta zenés játékoknak még a címeit is felsorolni; maga Gershwin is érezte, hogy nem erre hivatott. Mindazonáltal tudta, hogy az amerikai életet, azt a nagy lüktetést és nyüzsgést, ami az európai embert egyszerűen elszédíti, csakis olyan zenével lehet hitelesen kifejezni, amely tele van ritmussal, temperamentummal, s az amerikai népzenéből, a nyomornegyedek, a külvárosok zenéjéből táplálkozik. Ez a felismerés volt az ö nagy felfedezése, s hogy ezt néhány művében valóra is tudta váltani — ez lett az elévülhetetlen érdeme. A daloktól fokozatosan eljutott a blues-hoz és a jazzhez, a zongora improvizációktól a világhírűvé vált szimfonikus művekhez (mint pl. a Kék rapszódia, F-dúr zongoraverseny, Egy amerikai Párizsban) s a primitív daljátékoktól az operáig. A néger környezetben játszódó egyszerre humoros és tragikus „Porgy és Bess” című operáját a zenetörténészek főművének tartják, s joggal. A történet alapjául szolgáló regény megjelenésekor sikert aratott, de Gershwin zenéje nélkül aligha maradt volna akár egy fikarcnyi esélye is a fennmaradásra. Nincs még egy huszadik századi opera, amelynek dallamait annyian ismernék és dúdolgatnák, mint éppen ez. Gershwin nem idealizálja hőseit, nem úgy kíván rokonszenvet ébreszteni a négerek iránt, hogy angyaloknak mutatja őket. Közöttük is akadnak elvetemült gyilkosok és jellemtelen ügyeskedők, de becsületes, érző szívű és dolgos emberek is, akiknek ugyanúgy vannak álmaik, mint a fehéreknek, s ugyanúgy szeretnének boldogok lenni. A nyomorék Porgy és a magára maradt Bess szerelme épp azért nem érhet révbe, mert a világ olyan, amilyen, az embernek magának kell kiharcolnia a boldogságát, csodára hiába is várna. George Gershwint a siker csúcsán, nagy tervek megvalósításán fáradozva támadta meg a gyilkos kór, az agytumor és 1937. július 11-én végzett vele. A zuhogó esőben sok-ezren kísérték koporsóját, a gyászszertartáson a Kék rapszódia zenéje szólt.» ... LACZA TIHAMÉR A HÉT, 1987. július 17. (32. Évfolyam, 28. szám)

185 Búbánat 2017-09-20 12:51:52
/Színházi Élet, 1936/32. szám/ [url] https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzinhaziElet_1936_32/?query=%20Yehudi%20Menuhin&pg=49&layout=s; Yehudi Menuhin – trikóban [/url] 1936. Párizs. Július... Egy párizskörnyéki faluban akadtam rá a hegedűvirtuózok királyára, a tizenhétéves Yehudi Menuhinra. A felfedezés kisebbrendű szenzáció erejével bír: én vagyok az első, akinek sikerült megtalálnom a világhírű hegedűművész európai villáját, amelyet évek óta titkolnak tisztelői és főként az újságírók előtt. Itt szokta magát évenként egyszer zavartalanul kipihenni. A kis falu borbélya figyelmeztetett rá, amint két nővérének társaságában biciklizett a Fő-utcán » — Nézze ezt a bolond fiatalembert. Azt mondják róla, hogy a világ legnagyobb hegedűvirtuóza és minden nap olyan bicikli-fogócskát játszik itt nővéreivel, hogy minden élőlény menekül előlük. Ismervén Yehudi Menuhin apjának és mamájának túlzásba vitt diszkrécióját fiának nyári pihenője körül, mint « telekügynök » csöngettem be a villába. Két perc múlva le voltam leplezve, de kénytelen-kelletlen mégis beszélgetésbe elegyedtek velem. Alig beszéltem pár szót az apával, berontott a fiatal művész. Amikor megtudta, hogy újságíró vagyok, rögtön panaszkodni kezdett: — Képzelje csak — mondta — 114 estén át játszottam az elmúlt szezonban és igazán megérdemlem ezt a kéthavi vakációt; annál is inkább, mert október elején világkörüli körútra indulok és kell, hogy erőt gyűjtsek. Párizs a kiindulási pont és megkerülve a földtekét, éppen akkorára érkezem Kaliforniába, mire ottani kastélyom építését befejezik. Ezt így kötöttem ki az apámmal kárpótlásul az egyévi robotért; mert — akár hiszi, akár nem — én csak a magányt szeretem. Ha a művészi ambíció nem fűtene, úgy bizonyára belőlem erdőkerülő lett volna. Nem is szeretek vonaton utazni: nézze, ott áll a sarokban a nyolcszemélyes autóm, melyet mindenhová magammal viszek, bár vezetnem nem szabad; tudja, vigyáznom kell a csuklómra. Akarja az életbeosztásomat az úgynevezett »vakációban« hallani? Reggel nyolckor felkelés, 9—10 óráig nyelvleckék, 10—12-ig gyakorlás a kísérőmmel, 1—2-ig ebéd, 2—3-ig alvás, 3—4-ig biciklizés, 4—6-ig újra repetició és végre 6—8-ig szabadság, 8-kor vacsora és legkésőbb 9-re már ágyban kell lennem. Majd elfelejtettem, egyszer egy héten mozi és színház. De ezt már messziről kiáltotta vissza, mert rohant gyakorolni. Az emeletről felcsendült Mendelssohn hegedűversenye. Néhány perc múlva váratlanul abbamaradt és egyszercsak megjelent Yehudi úszótrikóban, nagy szalmasisakkal a fején. Lent a kertben folytatta a muzsikálást, mert odafönt tűrhetetlenül meleg volt. Liszt rapszódiájától kísérve hagytam el a villát, ahol egy tizenhét éves fiatalember úszóruhában, Stradiváriussal a kezében — vakációzik. /Lóránt György/

184 Ardelao 2017-09-17 13:58:45
ZENESZOBÁK „A zeneszerzők élete örök regénytéma. ők maguk is talán legközelebb állnak a regényhős típusához, ahogy időnkint kiállnak a nyilvánosság elé frakkban, csillogó fehér mellvérttel és fogadják a világ leglelkesebb publikumának, a zenerajongóknak elismerését, hódolatát. Aztán megint hetekre, hónapokra eltűnnek a közönség szeme elől. Nem látni őket, csak műveik törnek át a zeneszobák falán, ahol megszülettek. Mert bár a zenei szerzemények alapgondolata nagyrészt a szabadba vezet, a tulajdonképpeni kidolgozás szobához láncolja szerzőiket. A szoba vagy a szobának az a része, ahol a zongora vagy a dolgozóasztal áll, zeneszoba elnevezést kapott. Fényképezőgéppel kopogtatunk tíz híres pesti zeneszoba ajtaján. 1. Háromemeletes palota a Margit-rakparton Hubay Jenő lakik itt, a magyar hegedűművészek nesztora. Amint végigvezet bennünket a képtáron és belépünk a zeneterembe, az-az érzésünk, mintha a schönbrunni kastélyban járnánk. A fal körül selyemhuzatú képek, a szoba alkovjában egyetlen dísz, valóságos ékszerkazetta: egy elefántcsontszín Bösendorfer. Ez az első magánpalota, ahonnét a rádió zenedélutánokat közvetített. De ezeken a délutánokon nem egyszer maga a kormányzó is megjelent a főhercegi család tagjai és a magyar művészvilág kiválóságai között. Hubay Jenő e falak között ismét nagy munkákon dolgozik. A Milói Vénusz című operán, egy Wilde mesejátékon és végül egy zenei művön, amelynek szövegét D'Assas után Góth Sándor és Farkas Imre írták. 2. Andrássy-úti villa szobája, ahol minden bútordarab a lakás tulajdonosának egyéniségét tükrözi. Tiszta, poétikus székely miliő. Kézzel mintázott remekművű cseresznyefa-asztal mellett ül és dolgozik Kodály Zoltán. Épp a Székelyfonó francia fordítását nézi át, amit jóváhagyás végett most küldtek be hozzá Belgiumból. Ott fogják legközelebb előadni a zseniális magyar muzsikus legújabb művét. Megkérdem, milyen körülmények között készülnek munkái. Elmondja, hogy szerzeményeit rendszerint egy padon ülve vázolja papírra s csak a teljesen átgondolt kész témával ül asztala mellé. Néha, egyes taktusokhoz, átmenetekhez megkérdezi a zongorát is, de számtalan olyan szerzeménye van, amely nyomtatásban már rég meg jelent és ő maga még soha sem játszotta le zongorán elejétől végig. Hogy paradoxonnal fejezzük ki magunkat: dolgozószobájában a legharmonikusabb költői rendetlenség uralkodik. Minden szelet papír vagy kottafüzet, amit letesz, úgy marad a helyén, később, amikor elhagyja a szobát, a gondos háziak mintás terítőkkel borítanak le mindent. 3. Két egymásba-nyíló szoba, egy nagyobb és egy kisebb: ez Szomory Dezső zenei birodalma. Az állandóan nyitott ajtó összekapcsolja az egyházi zenét a világival. A kisebbik szoba lehúzott redőnyei között átszűrődő napvilág egy gyönyörű orgonára vetődik. Annyira illúziót keltő, hogy szinte érezzük a tömjénfüst illatát. A nagyobbik szoba félkör-alakú keményfapadja egy Bösendorfer-zongorát fog körül. Itt is lehúzott redőnyök. Szomory Dezső ezekben a misztikusan világított szobákban imádja másik múzsáját: a zenét. 4. Bartók Béla zeneszobájának viszont annyi ablaka van, amennyi csak a modern építészet mellett lehetséges. A szoba egyik oldalán hatalmas üvegajtó, majdnem a fal egész szélességében. Ha átnéz rajta az ember, magyar stílusú gyerekszobát lát. Itt is minden magyar. Megkérdem, min dolgozik jelenleg. Momentán semmin — feleli. Szokott-e gyakorolni? Mostanában soha. Mosolyog hozzá, mint ahogy általában sohasem felhőzi be komolyság vidám tekintetét. 5. Koncz János zeneszobája, olyan, mint egy művészé, aki huszonhárom éve járja hegedűjével a világot. A falakon, vitrineken és asztalokon rengeteg kedves emléktárgy. Jelenleg egyiptomi útra készül. Átlag két-három órát gyakorol naponta. 6. Ennyit gyakorol kétzongorás zeneszobájában Stefániái Imre is. A szoba sok holmiján, a falat díszítő gobelinen látni, hogy sokat tartózkodott Spanyolországban. Most készült el második zongoraversenye zenekarral, amelyet januárban mutat be. 7. Ugyancsak két zongora áll Thomán István zeneszobájában is. A Liszt-tanítvány zeneszobájában minden olyan finom és lágytónusú, mint a professzor egész lénye. 8. Ellentétben ezzel a szobával (itt Radnai Miklós szobája látható a fényképen, megj. A.), szinte katonás rend és fegyelem uralkodik Radnai Miklós zenetermében. A szekrényekben a zeneirodalom remekei állnak haptákban. A szoba bal mélyedésében húzódik meg a fekete pianínó, amelyen az Opera Igazgatójának kevés szabad idejében komoly zenei művek és stúdiumok készülnek. A pianínótól jobbra az Opera vendégszereplő művészeinek dedikált fényképei díszelegnek hosszú sorban. 9. Buttykay Ákos kertre-nyíló zeneszobájában dolgozik,amikor belépünk hozzá. Zenei és színházi emlékek állnak itt egymás mellett teljes összhangban. A kottatartón tizennyolc-soros kottapapír. Liszt-rapszódiát hangszerel éppen a rádió számára. S ahogy egy asztalkán láttuk, a közeljövőben egy új hegedű-zongoraszonátával is bővül a zeneirodalom. A kottapapír bal felső sarkában gyöngybetűkkel kirajzolt ajánlás: Gewidmet E.K. 10. Huszka Jenő zeneszobájában rögtön megfogja szemünket a zongora dísze: egy arany virágkosár. A harminc évét jubiláló Király Színház művészei lepték meg vele a komponistát, akinek „Aranyvirág” című operettjével nyitotta meg kapuit a nagy múltú színház, ő maga hű maradt régi szövegírójához, Martos Ferenchez, most is egy Martos-librettón dolgozik. Egyébként Petőfi-, Endrődi- és Gárdonyi-verseket zenésít. Felesége verseihez is ő ír muzsikát. Különösen szép a »Kívánom a halált» című vers, amit már a rádió is bemutatott. Három szobán keresztül visz az út a hallhoz: mindegyikben pianínó áll. Ha eszébe jut egy melódia, nem kell a szomszédba mennie. Még csak a szomszéd szobába sem.” (Az újság-cikk írója nem ismert) 1933. 52. szám (december 17-23.)

183 Búbánat 2017-09-13 17:48:01 [Válasz erre: 182 Búbánat 2017-09-13 17:43:32]
Zenekari hangverseny Arany János tiszteletére Az előbbi bejegyzésből lemaradt: Helyszín: a Pesti Vigadó Díszterme Időpont: 2017. szeptember 17., 19:30

182 Búbánat 2017-09-13 17:43:32
[url] http://vigado.hu/programok/-/event/10184/zenekari-hangverseny-arany-janos-tiszteletere/10402; Zenekari hangverseny Arany János tiszteletére [/url] A magyar operatörténet egyik legjelentősebb darabjának részletei hangzanak fel Műsor: Mihalovich: Toldi szerelme - nyitány Mihalovich: Toldi szerelme – Piroska imája Weiner: Szerenád op. 3. - szünet - Weiner: Toldi op.43 - 12 zenekari kép Arany eposza nyomán MÁV Szimfonikus Zenekar vezényel: Csányi Valéria Közreműködik: Horti Lilla énekművész Mihalovich Ödönnek (1849-1929), a Zeneakadémia áldott emlékű igazgatójának „Toldi szerelme” c. műve (1895) az Erkel és Bartók közti magyar operatörténet egyik legjelentősebb darabja. Két részlete hangzik fel, amelyeket neves művészek önállóan is műsorra tűztek annak idején. Weiner Leónak, a magyar zenepedagógia talán legeredményesebb személyiségének, ismert és elismert zeneszerzőnek (1885-1960) első és utolsó zenekari darabját hallhatjuk, a világszerte játszott, 22 éves korában komponált Szerenádot és a kortársak által elutasított „Toldi” szimfonikus költeményt, amelynek az 1953-as ősbemutató után ez lesz a második nyilvános előadása. Horti Lilla szegedi tanulmányai után 2012-ben felvételt nyert a Zeneakadémia klasszikus ének képzésére, ahol 2015-től az operaének mesterképzésen Marton Éva és Virág Emese növendéke. 2012-ben első helyezést ért el az Országos Szakmai Énekversenyen, második díjat kapott a III. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen, a 22. Nemzetközi Ferruccio Tagliavini Énekverseny második kategóriájában első helyezést ért el. 2016-ban a Nemzetközi Marton Éva Énekverseny II. díjazottja. Csányi Valéria a Zeneakadémián 1982-ben karvezető diplomát, majd 1984-ben Kórodi András és Lukács Ervin vezetésével karmesteri diplomát szerzett. 1983 augusztusa óta az Operaház tagja, ahol mintegy 650 előadást dirigált. A Naxos kiadónak CD felvételeket készít, a Stockholmi Strauss Orkester-rel ifj. Johann Strauss Fürstin Ninetta c. operettjét, a MÁV Szimfonikus Zenekarral Erkel Ferenc István király c. operáját, Weiner Leó: Csongor és Tünde balettzenéjét és Széchényi Imre zenekari darabjait rögzítették. 2014-től a Pécsi Egyetem ének és opera tanszakos hallgatóit tanítja. Szervező: Magyar Művészeti Akadémia A belépés ingyenes, de előzetes, online regisztrációhoz kötött.

181 Búbánat 2017-09-01 22:20:48
Bartók Rádió holnapi (szombat) műsorán szerepel: 17.00 Rádióhangversenyek 17.00 – 17.56 Szecsődi Ferenc hegedül, Kassai István zongorázik Műsor: 1. Tartini-Hubay: g-moll (Ördögtrilla) szonáta 2. Vieuxtemps: Álmodozás 3. Liszt: I. elfelejtett keringő 4. Anton Rubinstein: Barcarola 5. Rahmanyinov: Polichinelle 6. Merkler Andor: Intermezzo keringő formában 7. Zichy Géza: Szerelmi álmok 8. Popper: Tarantella (Magyar Rádió 22-es stúdió, 2003. november 10.)

180 Ardelao 2017-09-01 12:22:46 [Válasz erre: 179 Ardelao 2017-09-01 11:08:21]
A megemlékezés esedékessége szempontjából lényegtelen, de a történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Pachelbel valójában 1653. augusztusában született. 1653. szeptember 1. megkeresztelésének a dátuma. A magyar Wikipédia erre nem hívja fel a figyelmet. A zeneszerző születésének napja pontosan sehol sem szerepel.

179 Ardelao 2017-09-01 11:08:21
[url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Pachelbel;Johann Pachelbel [/url], (Nürnberg, 1653. szeptember 1. – Nürnberg, 1706. március 3.) német zeneszerző, orgonista. „Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.” „Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban [url] https://www.youtube.com/watch?v=s3RRQypEf4I;(itt) [/url]. A D-dúr kánont, (Canon in D major) 1680-ban írta. Az orgonán mesés hangot adott. A kánon tartalmaz egy speciális szekvenciát, amelyet széles körben tanítanak a zeneművészeti oktatásban (zeneelmélet).” Gyönyörű, lélektisztító zene!

178 Ardelao 2017-08-28 13:18:20 [Válasz erre: 140 Ardelao 2017-05-10 19:06:27]
Kornis Gyula tanulmányának a Petőfi topicba részletekben betett kivonatát ide is áthozom, immár összesítve: [u] Budapesti Szemle, 262. kötet, 1942. április, 773. szám [/u] Kornis Gyula: NIETZSCHE ÉS PETŐFI (Kivonat) I. Nietzsche magyar romantikája Az ifjú Nietzsche Petőfinek számos költeményét megzenésíti. Mi a szellemi háttere annak, hogy a forrongó lelkű német gimnazista, majd egyetemi hallgató, annyira vonzódik a nagy magyar lírikushoz, sőt általában a magyarsághoz? Nietzsche már gyermekkorában harciasan végigéli a krimi háborút s Szevasztopol várának ostroma idején részletes «erődítési terveket» készít. Képzeletét tehát mélyen megkapja a szabadságért életét vakmerően kockáztató Körnernek magyar tárgyú tragédiája, a ’Zrínyi’ : Sziget veszedelmének ez a lobogó lelkesedésű, erősen szónokias hangú drámája (Friedrich Nietzsche, Werke und Briefe. Historisch-Kritische Gesamtausgabe. Werke. I. Jugendschriften. 1854—1861. Hersg. von H. J. Mette. München. 1933. 446. l.). Odaadással mélyed Lenau költeményeibe is, amelyek már a harmincas évektől kezdve Németországban népszerűvé, sőt divatossá teszik a magyar Alföldet. (Werke. I. 446.). Lenau életet lehel a magyar pusztába, a magyar lélek természetét s a magyar népdal hangját és formáját a németekkel meg tudja értetni és kedveltetni. A ’Himmelstrauer’, ’An die Wolke’, ’Die Haideschenke’, ’Die drei Zigeuner’, ’Nach Süden’ c. költeményeiben a magyar tájnak és népéletnek olyan képét rajzolja meg, amely azóta úgyszólván máig, minden történeti fejlődés ellenére, megszilárdult a német lélekben; ennek szemében ma is a regényes puszta, a szélvészként vágtató csikós, a betyár, a csárda, a cigánymuzsika, a szenvedélyes vadság sajátszerű hazája vagyunk (L. Dukony Mária: ’Az Alföld a német irodalomban.’ 1937.). Nietzschének serdülőkori tipikusan szomorú, az élet értékén már akkor tépelődő lelke különös erővel hangozhatott rá Lenau költészetére, mert ennek főtárgya éppen az elmúlás, a boldogtalanság panaszos melancholiája. Ezt vetíti bele én-jének mély beleélésével természeti képeibe. De ezekből megkapóan árad ki a magyar puszta levegője is, úgy ahogy boldogtalan kitöréseiből a magyar lélek izzó szenvedélyessége. Lenau készíti elő Nietzsche lelkét Petőfinek rajongó élvezésére és értékelésére. Számos patétikus életképet ismer meg még a romantikára hajlamos fiatal Nietzsche a bajai magyar származású, de németül költő Beck Károly verseiből is. Ezek a szabadságért lelkesülő és népi irányuk miatt a német politikai líra megindulása korában nem csekély hatást keltettek, különösen a ’Jankó, der ungarische Rosshirt’ (1841), amely a magyar életet többféle irányban szeretette] és színesen mutatja be. Nietzsche Becknek egyik költeményét, a ’Magyarschenke’-t le is másolja (Werke. II. 457.). Az ötvenes években a festészet terén a bécsi biedermeiei talajából kinövő osztrák festő, Pettenkofen, hozza divatba német földön a magyarságot. …… A magyarságra téríti a fiatal Nietzsche figyelmét legkedvesebb területén, a zenében, Liszt Ferencnek új zenei iránya is, ritmikai és harmóniai gazdagsága, gondolatokat és érzelmeket merész és nagyvonalú formában kifejező zenei nyelve. Belemerül a Magyar fantáziába, a ’Dante-szimfóniába’, a ’Hungáriába’, a ’Prometheusba’, a ’Fauszt-szimfóniába’ s mindezekből kiérzi a szenvedélyes magyar erőt. Tizennégy éves korában írt tüzetes önéletrajzában … külön részt szentel a zenének. Ennek «főfeladata az, hogy gondolatainkat fölfelé irányítsa, emeljen bennünket. sőt megrázzon ... A zeneművészet hangokban gyakran mélyebben szól hozzánk, mint a költészet szavakban s a szív legtitkosabb redőit megkapja.» A zenének a serdülő Nietzsche szerint a szépen keresztül a jóhoz és igazhoz kell vezetnie. A puszta felvidítást szolgáló zene bűnös és káros. A modern zenében ennek nyomai észlelhetők. … Éveken át foglalkoztatja egy Ermanarich-szimfónia terve, melynek első részét meg is írja. Vallomása szerint számos magyaros motívumot sző bele. Ez a téma már régebben vonzza. 1862 februárjában három magyar vázlatot (’Drei ungarische Skizzen’) szerez : 1. Nachts auf der Haide. Hoihü ! Durch die Haid. 2. In der Czarda. Schenk ein, schenk ein. 3. Längst begraben. Über die nachtige Puszta flimmern. Majd ennek az évnek júniusában egy magyar indulót (’Ungarischer Marsch. Heldenklage’), augusztusában pedig egy újabb magyar vázlatot ír, melynek magyar címet is ad : ’Édes titok’ (’Sei still mein Herz’). Zeneszerzeményei között fölemlít még egy magyaros zongoradarabot: ’lm Mondschein auf der Puszta’. Ez időtájt tart előadást a Germania-nak nevezett kis baráti körben, …… Beszámolója közben megjegyzi: «Megismertem Petőfit» (Petőfi kennen gelernt). Pár sorral ezután jelzi, hogy befejezte újabb magyar vázlatát : «Die Heideschenke. Siegesmarsch. Wilde Träume» … A néprajzi szempont határai elmosódnak előtte : magyar-e vagy szerb, kevésbé fontos a «dionysosi mámor» és az «emberfeletti ember» későbbi megszerkesztőjének szemében, mint a «vadság», a «szenvedély féktelen hatalma». …… …… Nietzsche a magyar lélek sajátszerű vonásának a tüzes és vad szenvedélyességet tartja a szláv melancholiával szemben. Ez gerjeszt tiszteletet a hősi nagyságért rajongó ifjú lelkében a magyarság iránt a német romantikának abban a szellemében, amely akkortájt ezért az exotikus, az őstermészethez még közelálló népért lelkesedik. Mindez azonban csak elmosódott, általános kép a magyarságról, amely csupán költői, tehát eleve eszményítő forrásokból: Lenauból és társaiból, az ötvenes évektől kezdve pedig Opitz és Kertbeny silány Petőfi-fordításaiból táplálkozik. Az utóbbiak sem tudták azonban elhomályosítani Petőfi képzeletének csodás csillogását, lírájának közvetlenségét és eredetiségét, gazdagságát és zenei ritmusát. Heine bámulattal tekint Petőfire, Grimm Hermann pedig a világirodalom öt legfényesebb költő-csillaga közé sorozza. Nem csoda, hogy Petőfi Nietzsche lelkét is hatalmába ejti. 1862 tavaszán ismeri meg Petőfit a Kertbeny-féle fordításból … S ennek az évnek augusztusában írja a ’Der alte Ungar’ c. versét, amelyet később ’Der alte Magyar’ címen is említ. Azonban Petőfi olvasása sem tudja Nietzschével igazán megéreztetni a magyar lélek valódi sajátszerűségét, a többi nép fiaitól elütő természetét. Bizonyság rá a ’Der alte Ungar’ című verse, amely nem tud kiemelkedni az általános emberinek viszonylag egyforma keretéből. A kedves, eleven és mozgalmas költemény «öreg magyarja» bármely népnek vén embere lehet. A valamennyi versszakban elkiáltott hej! indulatszó, a csikó meg a puszta emlegetése, még nem avatja a fiatalságát visszasóvárgó élemedett embert magyarrá. ……… A hatodik, utolsó versszak kiábrándít az öreg csikósnak alföldi magyarságából: … Nietzsche képzelete a magyar rónára a német hegyek szikláit görgeti …. II. Nietzsche Petőfi-dalai. Bármilyen döcögős és erőtlen Kertbeny fordítása, Nietzsche finom füle kihallja belőle Petőfi eredeti költeményeinek az érzelmekkel együttlüktető ritmikáját, benső, szinte a nyelvtől független zeneiségét. 1862 szeptemberében a zene lényegéről … elmélkedve, kiemeli a zenének az érzelmeket s a fantáziát izgató démonikus erejét. A zenében a szellem tudattalanul egybekapcsolja az érzelmeket és a képzeletet. A zene a külső érzékeket is mindjobban kifinomítja, az egyes érzékek hasonló benyomásait közös lelki nevezőre hozza. S kinek költészetében találja meg Nietzsche az érzéki benyomások egybefonódásának, az érzelmek és a képzelet zenei elemekkel való összeforrottságának jegyét a legjellemzőbben? Hölderlin és Petőfi költeményeiben …... . ….. Egyik barátjával szemben hevesen védelmébe veszi a költőnek (Hörerlinnek) nemes, e földi léttel elégedetlen melancholiáját .... Miért? Mert jómaga is sötéten látja a világot. Egyik versében …. arról sóhajtozik a tizennyolc éves ifjú, hogy sohasem érezte az élet örömét, múltjára csak szomorúan tud visszapillantani; nincsen békéje és nyugalma, nem tudja, mit szeret és mit hisz, miért is él ezen a világon? Romantikus halálvágya a pusztába és a fölötte vonuló felhőkbe temetkezik: Ich möchte sterben, sterben, Schlummern auf grüner Haid', Über mir ziehen die Wolken Um mich Waldeinsamkeit. ’Euphorion’ című lelki önmarcangolását azzal kezdi, hogy nem tudja, vájjon miért oly bánatos : «sírni, aztán meghalni szeret ne.» 1862 szeptemberében ’Kétségbeesés’ költeményében a sírba vágyik, mert az életben semmi öröme nincs. (Werke. II. 70., 84.). Nem ugyanaz a pesszimista hang szakad-e föl kebléből, mint Petőfiéből, akit ez időtájt olvas? Az ifjú Petőfi is a sír és a koporsó után sóhajt, mert semmiben sincs öröme; a ’Keresztúton’ áll s nem tudja, merre tartson, keletnek-e, vagy nyugatnak; akármerre megy, mindenütt szomorú az élete; csak tudná, hol vár rá a halá: egyenest azt az utat választaná (’Stehe hier am Kreuzweg’. Kertbeny-fordítás). Ha temetésre szóló éneket hall, magánál százszorta boldogabbnak érzi a halottat, aki már nem földi rab (Temetésre szól az ének. . . ’Zum Begräbnis’). Nietzschét Petőfi lelkének közelébe nemcsak a puszta, a csárda, a betyárhős romantikája ragadja, hanem elsősorban sok versének fekete hangulati és gondolati tartalma. Mindketten sokat és mélyen szenvednek: érzékeny lelküknek a szenvedés nagy lelki kinyilatkoztatás. Lényükben a fájdalmak energiája művészi alkotó elvvé emelkedik. Az ifjú Petőfinek és az ifjú Nietzschének fájdalma a legsötétebb tónusú költeményekben tör elő. Mindketten rajongnak Byronért: Nietzsche «a világfájdalomnak legzseniálisabb kibontakozását» bámulja benne (Werke. II. 9.), Petőfi lelkét pedig komorhangú költeményeiben, főképp a ’Felhőkben’, érik a byroni pesszimizmus tarajos hullámverései. A fiatal, az élet értékének kérdésén rágódó Nietzschének lelkét különösen megkaphatta ’Az őrült’, ’Az utolsó ember’, ’Világosságot!’ s hasonló költemények filozófiai tartalma. Nem azért lett pesszimista, mert Petőfit olvasta, hanem azért olvasta akkora benső odaadással Petőfit, mert már pesszimista volt. Ő az első a világirodalomban, aki Petőfi lírájának gondolati elemeit, világnézeti jelentőségét értékeli. …… A lélek sötét hangulatának egyneműsége alapján érthető, hogy Nietzsche Petőfinek éppen négy komorhangú költeményét zenésíti meg, így a ’Felhőkből’ a ’Szeretném itt hagyni’. . . című verset. A költő a rengetegben szeretne élni, ahol senki sincs, ahol csak a lomb suttogását, a patak zúgását, a madár énekét hallja, a felhők vándorseregét, a nap jöttét és lementét nézi, míg végre maga is lemenne. Találhatott volna-e Nietzschének ifjúkori életúntsága és magányszeretete megfelelőbb természeti képeket, mint amelyekbe Petőfi élte bele világfájdalmát? A Kertbeny-féle fordítást veszi a dal szövegéül, úgy mint a többi költeménynél is, némi módosítással s a kezdő sorok helyett új címet ad neki: [url] https://www.youtube.com/watch?v=hPH_KGY54ZE;Nachspiel [/url]. Ezt a dalt Göhler G., aki Nietzsche zeneműveit sajtó alá rendezte, rendkívül szép dalnak minősíti, «amelyben megható módon mintegy Nietzsche későbbi élethangulatainak sejtése tárul föl.» Azt reméli, hogy a német énekművészek körében állandó kedveltségnek fog örvendeni … Az Ereszkedik le a felhő...-ben, melynek Kertbenytől adott [url] https://www.youtube.com/watch?v=cAniStSaCTc; Ständchen [/url] címét a zeneszerző Nietzsche is megtartotta, a költő az őszi esőben, a hulló falevelek között is búsan daloló fülemülében hiába epekedő szerelmének, elsóhajtott lelkének jelképét érzi. Az őszi hervadás melancholiája Nietzschének is kedvelt hangulata. …… Nietzsche is, Petőfi is azért szereti az őszt, mert mélabús lelkük a mulandóság nagy metafizikai titkának legvonzóbb jelképét látja benne. Petőfi így kiált fel: az őszt Tudja isten, hogy mi okból Szeretem, de szeretem. (Itt van az ősz, itt van újra. . . ) ….. A mulandóság tragikus érzése még mámoros szerelme boldogságát is őszi dérrel lepi be a ’Szeptember végén’: felesége szerelmének majdani hervadása miatt nyugtalan. Máskor az erdődi park dombján csöndes merengéssel hallgatja a lehulló falevelek lágy neszét. Csak ujja hegyével halkan pendíti meg lantját, hogy az álomba szenderülő természet fölött mint altatódal zengjen csendes, méla éneke. Mint tó fölött a suttogó szél, száll dala. Feleségét kéri, hogy maradjon szótlan, nehogy megzavarja az elalvó természet álmának csöndjét. A pusztuló kert felett homályos-szomorún «borong az őszi köd és az emlékezet» (Und ’ich liebe den Herbst sehr’, ob ich ihn gleich mehr durch meine ’Erinnerung’ und durch meine ’Gedichte’ kenne — mondja Nietzsche. Briefe. I. 223.). Nietzsche, aki az élet zajából már ifjúkorában a természetbe gyakran menekül s később mindig Svájc hegyeiben él nagy magányosságban, legbensőbb rokonszenvet érez a természetnek olyan mély lírikusához, mint Petőfi. …… ……… Pesszimista alaphangulatuk különös finomsággal keresi ki a természetnek borongós képeit, amelyekben csendes megnyugvást talál. Nietzsche már 1861-ben, tizenhét éves korában, kis zenedarabot ír : «A fájdalom a természet alaphangja». (Schmerz ist der Grundtori der Natur); …. Mindketten különösen szeretik a felhőket : a felhők örökös változásának, mint az elmúlás jelképes melancholiájának, költői. …… Ilyen lelki indítékból zenésíti meg Petőfinek ’Ereszkedik le a felhő’ . . . költeményét. …….. A harmadik elégikus Petőfi-dal, amelyre Nietzsche zenét szerez, az Etelke sírjáról tépett cipruslombok egyik legszebb örökzöldje : ’Te voltál egyetlen virágom’. . . ’Du warst ja meine einz'ge Blume’, melyet Nietzsche a tört reményt s rombadőlt jövőt jól kifejező [url] https://www.youtube.com/watch?v=_k_pHolsMlQ;Verwelkt [/url] címmel ékesít. A dal nyolc sora a fájdalom legszívbekapóbb metaforáit páratlan tömörséggel és fokozással halmozza. …. Nietzsche finom költői érzékére vall. hogy a Kertbenytől német talajba ültetett tíz cipruság közül éppen ez a legszebb ihlette meg a zenére. A boldogságnak ez a temetése a maga nemes egyszerűségében legjobban hangzott rá bánatos lelkére. ……… Petőfi szívét a szerelem nyugtalan bánata rágja: még nem biztos Erdődön, vájjon Szendrey Júlia viszontszereti-e ? Ekkor zengi Te vagy, te vagy, barna kis lyány. . . elégikus dalát, amelynek a német fordító nyomán Nietzsche is a vers utolsó szaváról az [url] https://www.youtube.com/watch?v=_Cuw_StBAQM;Unendlich [/url] címet adja. …… Nietzsche még egy ötödik olyan elégikus verset is megzenésít, amelyet [url] https://www.youtube.com/watch?v=piYiixaTMhM;Es winkt und neigt sich [/url] címmel Petőfinek tulajdonít dalainak kiadója. Azonban ez sem a Kertbeny fordításban, sem Petőfi összes költeményeiben nem található. A költőnek ablakára hajladozó vérvörös vadszőlő forró szerelmének halálát súgja. Levelei sorban lehullanak. Vájjon szerelmének is nem ilyen gyászos vége lesz-e? — kérdi tőle a költő. Az ismétlésbe eső, Petőfi tömör szemléletességétől távol álló, sok fölös szót használó kis költemény nem viseli magán a magyar lángelméjű lírikus szellemi jegyét. Csak egyben csatlakozik az előző Petőfi-dalokhoz: a hangulat szomorúságában. Pusztán a melancholia volt a jogcím arra, hogy a kiadó ezt is a többi Petőfi-dal sorába iktatta. Egyébként maga Nietzsche a koronatanú arra, hogy a verset ő írta. Egy 1866-ból fönnmaradt föl jegyzésében a vers címéhez hozzáteszi : von mir…... 1866-os följegyzése még egy Petőfi-verset említ, amelyet megzenésített : ’A bilincset’ (Kertbeny-fordításában ’Die Kette’), de ez elveszett. A szabadságért lelkesülő fiatal Nietzsche lelkébe markolhatott annak az ifjúnak alakja, aki karddal kezében a szabadságért küzdött s most a börtönben rázza és átkozza bilincsét. Ez azonban megnyugtatja: a harcmezején villogó kard volt, de láncot vertek belőle s most a szégyennek és haragnak pírja, a rozsda lepte be : Csörgess, ifjú, csörgésem átok, Mely a zsarnok fejére száll». A vers erőteljes pátosza szinte inger lehetett a zenében való kifejezésre. Nietzsche 1864 novemberében és december elején, húszéves korában, mint bonni egyetemi hallgató komponálja Petőfi-dalait. Ennek az évnek decemberében édesanyjához és húgához írt levelében jelzi, hogy dalokat fog küldeni karácsonyi ajándékul: «A legjobbat adom nektek, amit csak tudok, bár ez sem sok... Mit adhatnék nektek, ha nem valamit magamból, valamit, amiben engem gondolatban viszontláttok. …….. Pár nappal később keltezett levelében már útmutatásokat is ad húgának arra, hogy a küldött saját szerzeményű dalokat hogyan játssza és énekelje. «Az utolsó dal, — írja — amely hasonlóképp egyszerű, de nagyszerű önmegadást fejez ki, bizonyára tetszeni fog neked. [Ez a ’Felhőkből’ ’Szeretném itt hagyni’. . . kezdetű vers zenéje ’Nachspiel’ címmel.] Vigyázz arra, hogy «a vad szép rengetegbe» és «míg végre magam is lemennék» helyeket telt, fölemelt és erős hangon énekeld. Az «Ereszkedik le a felhő. . .» [Ständchen ] nagyon mélyen fekszik, a kíséret kissé nehezebb, a dallamot nagyon könnyedén kell énekelni. Azon fordul meg a dolog, hogy minden versszak utolsó sorát ki kell emelni. . . Az «Es winkt und neigt sich» azt a képességet követeli, hogy teljes fogású akkordokat duzzasszunk és az éneknek a hang valamennyi árnyalatát megadjuk. A «Te voltál egyetlen virágom. . .» [Verwelkt] hasonló, de könnyebb. A befejezés «megfagyok» ; vigyázz csak, hogy nem kerüli-e ki figyelmedet. A legjobb, bár legnehezebb dal a «Gern und gerner [Chamisso szövege] és a «Te vagy, te vagy, barna kislány». . . [Unendlich!]. Az előbbit nagyon lendületesen, hetykén és bájosan kell előadni, az utóbbit teljes szenvedélyességgel. A középső versszakot lassabban vedd. A kíséretet kitűnően be kell gyakorolni, hogy a dal tessék…… Bár tetszenének ezek a dalok Neked!» …. 1865. január végén írt levelében nagyon örül, liogy a dalok nővérének általában tetszettek. De azt is hozzáteszi,, hogy Brambach bonni zeneigazgatóval tüzetesen megbeszélte dalainak ügyét s elhatározta, hogy ebben az évben nem fog komponálni. Az igazgató azt tanácsolja neki, hogy a kontrapunktból leckéket vegyen. Ehhez azonban neki nincs tehetsége. Különben is egészen a filológiának akarja szentelni életét. Felemás dolog lenne egyszerre kétfélét tanulni (Briefe. I. 297—298.). Egyébként az alkotó örömével nézi Petőfi dalait, barátainak bemutatja s szépen lemásolva ajándékba adja őket …….” ……………… A Petőfi-daloknak alapvonása az egyszerűségre való törekvés. Ez különösen megtalálható Schumann és Brahms olyan dalaiban is, amelyekben népies hangot (Volkston) akarnak megütni. Ilyen például Schumannak ’Das Lied der Braut’című, … dala, amely tudatosan törekszik valami népies egyszerűségre. Ennek faktúrájához erősen hasonlít a Nietzsche Petőfi-dalainak faktúrája. Petőfi Nietzsche előtt mint a magyar népies költészet alakja lebegett …, tehát a népi jelleget a zenében is egyszerűséggel akarta kifejezni. Ez a népiesség természetesen német népiesség: Nietzschétől magyaros népiesség nem is várható. A népies egyszerűség vonása mellett Nietzsche dalaiban fülbeszökő a deklamálás művészisége, azaz a szöveg értelmi hangsúlyainak pontos kiemelése, zenei megvalósítása. A dalok szövegei a megzenésítés folytán úgyszólván «elszavalódnak», mégpedig helyes és megragadó szavalói felépítéssel és hangsúlyokkal. A Petőfi-daloknak ez talán a legfőbb értékük. ………..”

177 Ardelao 2017-08-28 13:15:39 [Válasz erre: 176 Ardelao 2017-08-27 12:26:03]
ITT ÉNEKELT UTOLJÁRA FLETA... „Egy párisi lebujban leleplezték a nagy spanyol tenorista emléktábláját.” Paris, 1938. június 30. Füstös, piszkos, homályos kis tanya a „vén Montmartre" legszomorúbb részén. A vendég, ha akar, iszik valamit, ha nem, hát csak odaáll a pult mellé és játssza az ősi francia szerencsejátékot, a kockát. Zaj, nevetés, sikamlós viccek, elnyűtt nők. Kivénhedt komédisok, apacsok tanyája. A pulóveres, nyakkendőnélküli közönség észre sem veszi a szürke falon ócska lepellel letakart kis táblát. Az egyik asztalnál Yvette Guilbert s néhány neves párisi színész, író. Eljöttek, hogy pontot tegyenek a század egyik legnagyobb művésztragédiájára. Miguel Fleta szomorú-végű életének záróakkordja zajlik itt most a montmartre-i kis lebujban. Igen, itt a kopott falak, törött lábú székek lehangoló miliőjében énekelt utoljára a közönségnek a New yorki Metropolitan egykori kedvence, Fleta. Úgy énekelt itt, akár csak a többiek, akiket jó vagy rossz sorsuk idekényszerít. A rekedt-hangú „patron", a tulajdonos, hármat tapsolt és azt mondta: — Cimboráim, most pedig dalokat énekel jó barátunk, Miguel Fleta, .... És Fleta felállt a „művészek asztala" mellől és énekelt, akár csak a Metropolitan, a milánói Scala, vagy a párisi Opera színpadán. Csak éppen itt közönsége nem hagyta abba a játékot, gurultak a kockák, kocogtak a poharak, de Fleta hangja szárnyalt s ki tudja hányszor énekelte el egy este mosolygó arccal és síró szívvel a „Kacagj Bajazzo“-t. Fleta énekelt, s a nyakkendőnélküli közönség szeretettel tapsolta jó barátját, Fletát... Aztán egyszerre csak eltűnt. Visszament Spanyolországba, hogy az egyetlent, amije még megmaradt, hangját fölajánlja a spanyol nemzeti újjászületés vezérének: Franconak. Táborról táborra járva énekelt Fleta Franco katonáinak. A hideg, havas éjszakákon tábortüzek mellett ősi spanyol harci dalok csendültek fel Fleta ajkán. Így járta szomorú vándorútját Caruso utóda, a közönség egykori bálványa... Csakhogy az egykor daliás csillag megtört, szíve már nem állta a megpróbáltatásokat. Szíve cserbenhagyta. Alig egy hónapja meghalt. ... Elfeledték. ... Ám a montmartre-i kis lebuj közönsége és patronja hálásabb, mint a New yorki Metropolitan milliomosai és direktorai. Emléktáblát állítottak barátjuknak, Fletának. Az öreg Montmartre pedig elküldte művészeit, hogy most még egyszer hódoljunk Fleta emlékének. Egy pillanatra csend van a helyiségben. Yvette Guilbert, a párisi dal királynője, könnyes szemmel odalép a táblához s néhány szomorú szó kíséretében leszakítja a szürke vásznat. Kis márványtábla, rajta a szöveg: „Itt énekelt utoljára jó cimboráinak Miguel Fleta, a nagy spanyol énekes 1937 őszén. Emlékének hódolva állították barátai és hálás közönsége. Montmartre, 1938. június.” A néma csend csak pár pillanatig tart, aztán újra felcsattan a kis lebuj lármája. A kövér patron újra felveszi kötényét és már konferálja is az új énekest — Fleta utódját. A közönség tapsol, s az új énekes rekedtes borhangján már visszhangzik is a párisi dal. Megyünk kifelé a szűk bejáraton, s amint botorkálunk lefelé a montmartre-i dombról, az egyik öreg bohém halkan mormogja maga elé: — Az öreg Montmartre nem felejti el a barátait, jó fiú volt, szép hangja volt, nagy kár érte. … Miguel Fleta, a tragikus sorsú tenorista bevonult a Montmartre halhatatlanjai közé. Bevonulása éppoly szomorú volt, mint élete. ... Földes László 8 ÓRAI ÚJSÁG, 1938. július 1. (24. évfolyam, 141. szám) Miguel Fleta (1897-1938)

176 Ardelao 2017-08-27 12:26:03 [Válasz erre: 175 Ardelao 2017-08-27 12:12:05]
Fleta emlékezete a magyar rádióban. Miguel Fleta, a napokban elhunyt világhírű tenorista emlékezetének néhány napon belül érdekes műsorral tiszteleg a magyar rádió. Rákóczy Péter, a nagy énekes pesti jó-barátja tart előadást Fleta életéből vetített képekkel, epizódokkal, anekdotákkal, majd a világhírű spanyol énekes legszebb lemezeiből forgatnak le néhányat. MAGYARORSZÁG, 1938. június 5. (45. évfolyam, 126. szám)

175 Ardelao 2017-08-27 12:12:05 [Válasz erre: 174 Ardelao 2017-08-27 12:10:58]
BUDAPESTI HÍRLAP: Fleta meghalt Lapzártakor jelentik: SALAMANCA, május 30. Fleta Miguel, a híres tenorista hosszas betegség után szívbajban meghalt. Fleta, mint ismeretes, a spanyol nemzetiek ügyének lelkes híve lett. 1938. május 31. (58.évfolyam, 121. szám)

174 Ardelao 2017-08-27 12:10:58 [Válasz erre: 173 Ardelao 2017-08-26 22:20:56]
Fleta, első fellépése drámai szerepben! Madridi tudósítónk írja: Előkelő spanyolok jótékony célú estélyt rendeztek a Princesa-Színházban, amelyen csak meghívott vendégek jelenhettek meg. Természetesen, amikor a politikai szenvedelmek még nem törtek át minden gátat és pusztító áradatukkal nem öntötték el egész Spanyolországot. Szóval pár hónappal ezelőtt történt az eset, de azért nyert különös aktualitást éppen most, mert egy madridi újság csak most hozta nyilvánosságra. A jótékony célú estély keretében előadásra került egy Zargueta, című öreg vígjáték, amely ötven-hatvan évvel ezelőtt született és, azóta állandó repertoárdarabja a spanyol színházaknak. Ezen az estén a közönséget az a kellemes meglepetés érte, hogy a darab híres, népszerű főszerepét, Don Hermogenes madridi uzsorás szerepét Don Miguel Fleta játszotta. Nem énekelte, hanem játszotta. Ez volt az első alkalom, hogy Fleta prózai szerepben lépett fel. A tenorista általános meglepetést keltett hatásos, színészi alakításával. Don Hermogenes jellemének minden furcsaságát, gyarlóságát oly plasztikusan juttatta kifejezésre, hogy állandó derültségben tartotta a nézőteret. Igen nagy sikere volt. Előadás után Fleta, akit elhalmoztak szerencse-kívánatokkal, mosolyogva jelentette ki, hogy, ha egyszer, ne adja Isten, elvesztené a hangját, nem vonulna vissza, hanem a drámai színpadon folytatná karrierjét. Madrid, 1931. április 16./ 8 ÓRAI ÚJSÁG, (17. Évfolyam, 85. szám)

173 Ardelao 2017-08-26 22:20:56 [Válasz erre: 172 Ardelao 2017-08-26 21:56:42]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=UrQsVDw1hV4; Miguel Fleta - Ay, ay, ay, [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=7PXT4pRhpOw; Miguel Fleta: Vesti la Giubba [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=xjSjjw-vKyk; Miguel Fleta "E lucevan le stelle" [/url]

172 Ardelao 2017-08-26 21:56:42 [Válasz erre: 171 Ardelao 2017-08-25 10:23:46]
Fleta a Városi Színházban A Városi Színház csak a minap visszhangzott a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség tomboló tapsától, amellyel Guglielmettit ünnepelte. Ma a világ egyik leghíresebb tenoristája, Fleta lépett föl a Toscában. A színház nem telt meg, de a közönség érezhetően feszült érdeklődéssel várta a néhány év óta nem hallott művész belépését. Első hangjai némi csalódást okoztak. A magas fortékban erősen tremolózott ez a hatalmasan zengőnek ismert orgánum és helyenként észrevehető volt a művész indiszponáltsága. A festőária után ugyan felzúgott a taps, de sokkal gyengébben, mint máskor. Az első felvonás után a siker hőmérőjének a higanya nem érte el a száz fokot. A második felvonásban kevés szerepe van Cavaradossinak, de ez a kevés, amely a diadalmasan kiragyogó „vittoriá“-ban kulminál, már sokkal jobb volt az addigiaknál. A művész hangja erősen és tisztán csengett. A harmadik felvonást kétszeres kíváncsisággal várta a közönség. Hiszen ebben a levél- ária az a mozzanat, amely voltaképpen parádés tenorszereppé teszi ezt az alakítást. Amikor a zenekarban először hangzott fel a levélária motívuma, a közönség sorain végigfutott az a vihar előtti nyugtalanság, amelyre a legmélyebb csend szokott következni. És az ária, apró szépséghibákat leszámítva, csakugyan életre keltette a nagy tenoristák hagyományait. Gyengédség, fájdalom, harag és lázadó kétségbeesés kifejezése váltakozott benne drámai erővel. Utána a közönség tomboló tapsban tört ki. Fleta megismételte az áriát, de ekkor már ismét erősen érezhető volt az első felvonásbeli indiszpozíció, annyira, hogy ez még az énektechnikai finomságokat is befolyásolta. A közönség mindamellett megmaradt Fleta iránti lelkes rokonérzésénél és zajosan ünnepelte a művészt. Tosca szerepében M. Medek Anna lépett fel. Régóta ismerjük a kiváló művésznőnek, ezt az alakítását. Fletával ellentétben, kitűnő diszpozícióban volt, hangja töretlen frissességgel szárnyalt a magasságban, zenei és színpadi kultúra szempontjából pedig épp oly tökéletesen stílusos, nemes és finom volt, mint amilyennek őt minden szerepében megszoktuk. A közönség Medek Annát talán még Fletánál is jobban ünnepelte. Scarpia szerepében Kovács Dezső aratott sikert. (Op.) BUDAPESTI HÍRLAP, 1931. február 17. (51. évfolyam, 38. szám)

171 Ardelao 2017-08-25 10:23:46 [Válasz erre: 170 Ardelao 2017-08-23 09:07:46]
Fleta a jövő héten Budapestre jön! Miguel Fleta, a világhírű spanyol tenorista, aki már énekelt is a magyar fővárosban, jövő hét szombatján Budapestre jön. Fletának ez a látogatása egyelőre — baráti alapon történik, de máris megindultak a tárgyalások arra vonatkozólag, hogy felléptessék. AZ EST, 1931. február 7. (22. Évfolyam, 30. szám) * Városi Színház: Hétfőn Tosca, csütörtökön Carmen, Miguel Fleta és Anday Piroska vendégfelléptével. ESTI KURIR, 1931. február 17. (9. Évfolyam, 38. szám) * Fleta, megdöbbentő részleteket beszél a görögországi földrengésről. Tegnap este ismét Budapestre érkezett Miguel Fleta. a világhírű spanyol énekes, aki most Görögországban és Jugoszláviában járt és Athénben énekelt. Látogatása éppen egybeesik azzal az idővel, amikor az országban nagy földrengés volt. Különös kalandját meséli el a földrengéssel kapcsolatban Fleta, nem mindennapos történet. — „Athénből robogott a gyorsvonat Szaloniki felé. Éjszaka volt. Fáradt voltam a hangverseny után és lefeküdtem a hálókocsiban. Rövid olvasás után eloltom a lámpát és lehunyom a szememet. Elaludtam. Egyszerre csak hirtelen robajra ébredek. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy katasztrófa történt, vasúti katasztrófa. Mindenünnen sikoltás, kiabálás, ordítás, pánik, … — Mi történt, mi történt?... — kiabáltak mindenünnen. Én is pizsamámban, nyakamra csavarva egy sálat, kimentem. A vonat megállt. Semmi... Ekkor volt az, hogy a földet hatalmas lökés rázta meg. Földrengés volt! Ez ébresztett föl bennünket, ez állította meg a vonatot és a nők reszketve húzódtak meg a kocsik mélyén, féltek attól, hogy a földrengés megismétlődik. Három óra hosszat vesztegeltünk a nyílt pályán, míg végre tovább indulhattunk, természetesen három órás késéssel jutottunk be Szalonikibe. Mesélték az utasok később, hogy milyen borzalmas katasztrófákat okozott a földrengés Jugoszláviában. Szerencse, hogy nem történt a vonaton nagyobb baj. — Azt mondják, hogy nagyon sokan haltak meg. Azon a részen nem igen volt mostanában — az utóbbi évtizedekben — még jele sem a földrengéseknek s így a lakosságot teljesen készületlenül érte.” AZ EST, 1931. március 12. (22. Évfolyam, 58. szám) * Fleta, ma egész délelőtt pihent. Miguel Fleta ismét Budapesten van. Ma este hangversenyt ad. Fleta eddig még minden budapesti tartózkodása alkalmával a délelőttöt próbákkal töltötte. Ma — kivételesen pihent. — „Ha operában lépek fel, próbálnom kell, hogy összeszokjam a partnereimmel. mondja. — Ha hangversenypódiumon, lépek fel, egész délelőtt pihenek. A hangversenypódiumon rizikó egyedül az enyém.” ESTI KURIR, 1931. március 12. (9. Évfolyam, 58. szám) *

170 Ardelao 2017-08-23 09:07:46 [Válasz erre: 169 Ardelao 2017-08-23 08:56:25]
Fleta a Bajazzókban és a Bohéméletben. Most Párizsban vendégszerepel Miguel Fleta. Ha párizsi vendégszereplését befejezte, eljön Budapestre, ahol — mint már jeleztük — két estén fog fellépni. 15-én és 18-án énekel Fleta a Városi Színházban. Az egyik este a Bajazzókban lép fel és azután az est második felében hangversenyt ad. A másik este a Bohéméletben fog énekelni Fleta. Ezekben a szerepekben még eddig nem mutatkozott be a magyar közönség előtt a híres spanyol tenorista. AZ EST, 1928. május 3. (19. évfolyam 100. szám) * Miguel Fleta februárban ismét énekel nálunk. Három estén lép fel a Városi Színházban. Miguel Fleta, az ismert spanyol tenorista, aki a múlt szezonban már bemutatkozott nálunk is, februárbon ismét vendége lesz a Városi Színháznak. Fleta ezúttal feleségét is magával hozza. Három estén énekel, és szó van arról is, hogy hangversenyt is rendez. /Az Est, 1929. január 5.(20. évfolyam, 4. szám) *

169 Ardelao 2017-08-23 08:56:25 [Válasz erre: 168 Ardelao 2017-08-22 16:01:20]
Fleta negyedmillió frankot kap három párisi fellépéséért. Párisi tudósítónk jelenti: Most érkezett meg Párisba Miguel Fieta, a világhírű spanyol tenorista, aki nemrégen hosszabb ideig Budapesten is tartózkodott. A párisi Opera-Comique meghívására három estén át fog énekelni és minden fellépéséért 75000 frankot, vagyis közel félmillió lejt kap. Miguel Fleta, aki egy saragossai szegény kocsmáros fia, először falusi dalárdákban és műkedvelő estélyeken énekelt és később hangját kiképeztetni Barcelonába, majd Milánóba utazott. Hogy tandíját kifizethesse, a legnagyobb nyomorral volt kénytelen küzdeni. 1919-ben lépett fel először az Aidában. Óriási sikere volt, és azóta a szerencse, sosem hagyta cserben. A hatalmas összeg, melyet a három párisi fellépéséért kap, a világ legjobban fizetett énekesei közé sorozzák. /1928. április 26. Keleti Újság. ( K. L.)

168 Ardelao 2017-08-22 16:01:20 [Válasz erre: 167 Ardelao 2017-08-22 15:40:13]
FLETA búcsúja. Talán nem volt egészen stílusos, hogy Fleta Miguel, a legnagyobb operaénekesek egyike, koncerttel búcsúzott a budapesti közönségtől, mely tiszteletére ötödször is zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Mi legalább szívesebben hallgattuk volna egy újabb operai szerepben, ahol kivételes művészetének egész skáláját csillogtathatta volna. A közönség azonban más véleményen volt, s a Fleta föllépések közül a búcsúest zajlott le a legmelegebb hangulatban. Viharos lelkesedés fogadta szinte, minden számát, úgy, hogy a legtöbbet meg is kellett ismételnie. És ez a lelkesedés jogos és indokolt volt, mert Fleta nálunk még nem énekelt olyan szépen, mint tegnap. A Manon, a Tosca levéláriája, Rodolphe nagy áriája a tetőfokát jelentette a drámai éneknek, és egy nívón álltak velük az előadott spanyol dalok is. A limonádé-ízű Ay-ay-ay tartalmat, érzést, melegséget kapott ebben a tolmácsolásban, a népdalok pedig, a spanyol lelket tárták elénk minden szenvedélyességével és szenvedésével. Aki Fletát tegnap hallotta, nem fogja elfelejteni. 8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. február 2. (14. évfolyam, 27. szám) *





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.