vissza a cimoldalra
2018-10-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (182)
Operett, mint színpadi műfaj (3720)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1505)
Franz Schmidt (3198)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

207   Ardelao • előzmény206 2017-11-14 16:29:12

Manuel de Falla Budapestre jön.

Részt vesz «A  háromszögletű kalap» bemutató előadásán.
Manuel de  Falla, a modern spanyol zeneszerzők vezére, mint értesülünk, nemsokára ellátogat a, magyar fővárosba.
Az Operaház próbatermeiben már készülnek «A háromszögletű kalap» című táncjátékra, amelynek meséje Alarcon nyomán készült és zenéjét Manuel de Falla szerezte. A komponista most arról értesítette magyar barátait, hogy ballettjének bemutató előadására Budapestre érkezik.

Nem lehetetlen, hogy a zenei vendég tiszteletére hangversenyt rendeznek, amelyen saját művei kerülnek előadásra. 

AZ EST, 1928. november 17. (19. Évfolyam, 261. szám)

206   Ardelao • előzmény205 2017-11-14 14:12:17

Képtalálat a következőre: „manuel de falla”

Manuel de Falla (1876.11.23.-1946.11.14.

Daniel Barenboim - Manuel de Falla - Nights in Spanish Gardens

205   Ardelao 2017-11-14 14:07:37

MANUEL DE FALLA: 

(1876.XI.23-1946.XI.14.)

 

Manuel de Falla emlékére.

71 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a kiváló spanyol – roma származású – zongoraművész, zeneszerző. 

„Manuel de Falla meghalt

Manuel de Falla világhírű zeneszerző, a Cordova melletti Alta Garcia helységben, csütörtökön reggel 70 éves korában elhunyt. A nagy spanyol zeneszerző több éve ebben a községben élt visszavonultságban.”

*

„Manuel de Falla 1876-ban született Cadixban. Fejlődésére döntő hatással volt párizsi tartózkodása, amikor is szoros barátságot kötött az új francia iskola mestereivel: Debussyvel és Ravellel. Egyfelől a modern francia impresszionizmus, másfelől a spanyol népi zene járult hozzá saját rendkívül érdekes stílusának kialakulásához. Első sikerét a «Rövid élet» című operájával nyerte el, nálunk: «A háromszögletű kalap» című pompás balettjével aratott elismerést. Újszerű remekműve:
«Pedro mester» című bábjátéka; kiemelendő továbbá «Éjszakák a spanyol kertekben» zongorára és zenekarra írt szimfonikus műve. «Tűztánc»-a, néhány dala és zongoradarabja közismertté vált. Az új zeneirodalom nemzetközi viszonylatban is sokat veszít Manuel de Fallával.”

NÉPSZAVA, 1946. november 15. (74. Évfolyam, 259. szám)
*
(BEMUTATÓ AZ OPERAHÁZBAN)

«EGY RÖVID ÉLET»
[„La vida breve”]

A komponista személyével a lap hasábjain «A háromszögletű kalap» bemutatója alkalmából  részletesen  foglalkoztunk. Akkor hangsúlyoztuk virtuóz technikai készségét, nagy tudását, stílusának kiforrottságát és azt az imponáló egyéni megnyilatkozást, mely zárt egységet alkotó művéből kicsillant. Ennek a megjegyzésnek mindaz, amit később, de Falláról le fogunk írni látszólag ellentmond; de ha megállapítottuk a két opus keletkezésének időrendjét, olvasóink be fogják látni ennek jogosultságát. Mikor, de Falla a háromszögletű kalap című táncjátékát megkomponálta, már két évtizedes zeneszerzői múlt állott mögötte; szimfonikus költemények, ballettek, bábjátékok, kamarazenekari művek jelentős sikereinek babérai nevét nemcsak hazájában, de Francia- és Olaszország színpadain és koncerttermeiben is népszerűvé tették. Körülbelül tíz év óta Albenizzel, a spanyolok legnagyobb mesterével emlegetik együtt. Ma 57 éves. Párisban tanult a század elején, abban az érdekes korszakban, mikor Debussy már megtörte honfitársai közönyét és amikor Dukas és Ravel csillaga is emelkedőben volt. Mint a madridi konzervatórium növendéke 22 éves koráig alig mutatott nagyobb érdeklődést a komoly muzsika iránt. Chansonokat, operetteket írt, majd kísérőzenét egészen jelentéktelen alkalmi bohózatokhoz. Ekkor érlelődik meg benne egy Wagner-partitúra lapozgatása közben az-az elhatározás, hogy komolyan nekilát fogyatékos tanulmányainak kiegészítéséhez. Mialatt buzgalommal tanulmányozta a spanyol népzenét, megírja első operáját, mellyel pályadíjat nyer. Ez a «La vida breve» volt, operánk  jelen premierje. Első állomása, de Falla nagy ívben felfelé törő pályájának.

Ez a magyarázata annak, hogy operájában annyi az egyenetlenség, kiforratlanság. Wagneri értelemben vett motívumszövés, széles mederben kavargó illusztráló muzsika váltakozik verisztikus, izgalmasan kapkodó recitativókkal, szimfonikus közjátékokkal — melyek sokszor megakasztják a cselekményt — folklorisztikus táncokkal és dalokkal; ezek, mint zárt számok feltűnően emelkednek ki a wagneri «végtelen dallamok»-ból. Kétségtelen, hogy Manuel de Falla operája igen tehetséges ember munkája, zenekara  kitűnően szól, harmóniái érdekesek, ha nem is eredetiek, a spanyol népzene  feldolgozásmódja erős kézre vall, csak kár, hogy a komponista ideges tájékozódása közben  egyről felejtkezett meg: saját invenciójáról. Ott, ahol saját melos-át kellett volna megszólaltatnia, mint például az első kép szerelmi duettjében, vagy a szerencsétlen cigánylány második felvonásbeli szólószámában, igen rövidre fogta jelentéktelen mondanivalóját.

Nem volt szerencsés a szövegkönyv megválasztása sem. Vérszegény meséje hol értelmetlen szimbólumokon akadozik, hol pedig a verismo berkeibe téved, ilyenkor — minthogy a zeneszerző nem mindenben követte a librettó-költőt — inkább melodrámának hat, mint operának. Ez a furcsa stíluskeverék, az első felvonás második képében teljesen megzavarja a hallgatót. Itt egy granadai látképet kapunk, cselekmény nélkül, hosszasan elnyújtott szimfonikus zene kíséretében. Ennek az «intermezzo»-nak zenei tartalma sokkal véznább, semhogy kibírná a tíz perces üres színpad dermedt csendjét. A partitúra legszebb részei a vérbeli spanyol dalok és táncok, pattogó ritmusaikkal, érdekes hanghordozásukkal. Salud egy földhözragadt szerencsétlen cigánylány, Granada külvárosában halálosan beleszeret egy jómódú Don Juanba (Paco, megj. A.). A szerelmesek találkoznak és rövid duett után önfeledten omlanak egymás nyakába. Ez-alatt a leány nagybátyja (Salvaor, megj. A.), izgatottan meséli el anyjának, a leány nagyanyjának, hogy az ifjú szerelmes, egy gazdag leánynak (Carmela, megj. A.), kérte meg kezét, kit nemsokára oltárhoz is vezet.   

A harmadik képben már az esküvő víg tumultusa zajlik előttünk. A lakodalmi ünnepséget megtört szívvel nézi az utcáról az elhagyott Salud. Nemsokára megjelennek az «öregek» és a felháborodott nagybácsi kézen-fogva hurcolja be a szerencsétlen lányt a lakodalom kellős  közepébe, hogy a vőlegényt felelősségre vonja hűtlenségéért. Az utolsó képben a leány odaáll szerelmese elé; de ez nem akar tudni róla. Salud szíve megszakad és holtan terül el a földön. Az öreg cigányasszony megjelenik és megátkozza unokájának megrontóját.

Ennek a mesének szcenírozása nagy feladatot ró, nemcsak a rendezőre, de a díszlettervezőre is. Rékai András mozgalmas, eleven csoportozatai, Oláh Gusztáv ötletesen megkomponált díszletei sokszor elfelejtetik a nézővel a librettókönyv tartalmatlanságát. Színes és dekoratív volt Brada Rezső koreográfiája. A főszerepet Bodó Erzsi énekelte. Gyönyörű meleg hangjával, bensőséges előadásával egészítette ki a cigánylány alakjának elmosódott rajzát. Budanovits Mária sokszor méltatott színjátszó adottsága a vénasszony alakjából valóságos kabinetfigurát faragott.  Kár, hogy a zeneköltő mostohán bánt énekszólamával és gyakran némajátékra fogta. Halmos János sikerrel birkózott meg hálátlan szerepével. Kálmán Oszkár, Farkas Sándor és Maleczky Oszkár kitűnően illeszkedtek bele az együttesbe.
A pompásan egybevágó, kitűnő előadás zenei részének betanítása a vezénylő Ferencsik János érdeme.

A ZENE, 1933. december 1. (15. Évfolyam, 5-6. szám)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Christoph Bossert (orgona)
J. S. Bach összes orgonaműve / 9. – Neumeister korálok

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt születésnap - esti koncert"
LISZT: Nagy koncertszóló
LISZT: 5. (e-moll) magyar rapszódia
LISZT: h-moll szonáta

19:30 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Rumy Balázs (klarinét), Fülei Balázs (zongora)
BRAHMS: f-moll szonáta klarinétra és zongorára, Op. 120/1
BRAHMS: Esz-dúr szonáta klarinétra és zongorára, Op. 120/2

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Cegléd
Kossuth Művelődési Központ, Kamaraterem

Melody Quintett
Andrásik Attiláné (hegedű), Drávucz Renáta (zongora), Kreszits Margit (klarinét), Pócz Ildikó (fuvola), Sindel-Kocsis Zsuzsanna (cselló)
A mai nap
történt:
1845 • A Tannhäuser bemutatója (Drezda)
született:
1913 • Forrai Miklós, karmester, karnagy, zenetanár († 1998)
1916 • Emil Gilelsz, zongorista († 1985)
elhunyt:
1987 • Jacqueline Du Pré, csellista (sz. 1945)