vissza a cimoldalra
2018-10-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (182)
Operett, mint színpadi műfaj (3720)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1505)
Franz Schmidt (3198)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

193   Ardelao • előzmény192 2017-10-23 11:46:16

LORTZING, Albert (Gustav), német opera-szerző, (*1801-1851). Apja színész volt s a fiatal Lortzing korán került kapcsolatba a színpaddal. Nemcsak mint zeneszerző, de mint színész, énekes, operakarmester és rendező is szerepelt; operáinak szövegkönyveit is maga írta. A német népies operairodalom hangját ügyesen alkalmazó, szellemes és szeretetreméltó zenész, Webernek igénytelenebb követője. Színészi tehetségének megfelelően elsősorban kitűnő és hatásos szerepeket tudott a színpadra állítani.

E jó tulajdonságuk élteti mindmáig Lortzing operáit a német színpadokon (Cár és ács, 1837; Der Wildschütz (A vadorzó), 1842; Der Waffenschmied (A fegyverkovács), 1846; Undine, 1845, Fouqué szövegére).

ÚJ IDŐK LEXIKONA, 1940.

192   Ardelao 2017-10-23 10:34:15

ALBERT LORTZING EMLÉKÉRE, AKI 216 évvel ezelőtt, a mai napon született.

(1801.X.23 – 1851.I.21.) 

A «Cár és ács» századik évfordulója

A napokban volt 100 éve, hogy Albert Lortzing vígoperáját, a «Cár és ács»-ot Lipcsében bemutatták. Német operák közül népszerűség tekintetében annakidején csakis
Weber«Bűvös vadász»-a vehette föl vele a versenyt és ez okból talán indokolt, ha a manapság csaknem elfelejtett kedves kis dalmű jubileumáról megemlékezünk.
Albert Lortzing kora rendezetlen szerzőjogi viszonyainak áldozata, mert, bár sikerről sikerre haladt, sohasem élvezhette ezeknek anyagi hasznát és földhözragadtan, nélkülözések között
tengette életét. Figyelemreméltó lelkiereje, emberi és művészi kiegyensúlyozottsága mellett szól, hogy mindazonáltal megőrizte tehetségének eredeti vidámságát. Művei ártatlanul derűs, szinte gyermetegen jóindulatú kedélyből fakadnak. Nem csupán muzsikája ilyen, hanem szövegei is ezt a szellemet lehelik. Hiszen Albert Lortzing, ez a példátlanul sokoldalú művész zeneszerző, szövegíró, színész és karmester volt egy személyiben!

Világsiker

A «Cár és ács» Albert Lortzing számára átütő nagy sikert hozott. Ö maga szinte megdöbbent ettől a váratlan eredménytől. „Valóban megszégyenítesz” — így írja egyik barátjának, Glassbrennernek, a neves berlini szerkesztőnek. „Ha már komoly emberek így elhalmoznak dicshimnuszokkal, mit szóljanak az együgyűek. Barátságos fogadtatást reméltem, de ilyen kitüntető elismerésről még álmodni sem mertem. Egyébként: ez nagyon kellemesen érintett.  ..”

Későbbi alkalommal így indokolja sikerét a szerző: „Közrejátszott a cselekmény érdekes volta s hogy zeném sem kellemetlen. De magam elsősorban azzal magyarázom operám széleskörű elterjedését, hogy nagyon könnyen előadható. Vegyék csak sorra az egyes szerepeket és igazat adnak majd nekem. A vidám főszerepet alig lehet elrontani, viszont a cárnál az sem árt, ha kissé merev, csak a főszámát dalolja el szívhez szólóan. Az ács szerepét végül a magam adottságaihoz szabtam, ennél-fogva énektudás nélkül is megjátszhatják.”

Mi sem természetesebb, hogy ez az orosztárgyú opera rövidesen Oroszországba is elkerült. „Dalművemet ott érthető okokból erősen megváltoztatott cselekménnyel alkalmazták színre, új színhelye: Antwerpen; a cárból német fejedelmet csináltak s ezzel együtt a szöveg összes vonatkozásait németre változtatták el, mert a cenzúra különben megtagadta volna engedélyét.”

Kevésbé megelégedett az opera bécsi fogadtatásával. „Ott csakis az olasz szerzőket és — Straussot ismerik el! Csekélységem, ha ezt egyáltalán szóvá tenni bátorkodom, alig tűnt fel. S különös, hogy az osztrák színészek milyen alkalmatlanok műveim előadására.”

Budapesten

Budapesten 1848. január 15-én került színre először a «Cár és ács» a Nemzti Színházban, ahol Füredy Mihály, a hírneves tenorista jutalomjátékául adták elő. Rajta kívül Hollósy Kornélia, Benza Károly és Farkas Károly játszotta a főszerepeket.

„Füredy úr hálátlan darabot választott jutalomjátékául,” így írja németül a „Der Spiegel.”

«A Cár és ács» zenéje kedélyesen csevegő, nem püfölik benne a nagydobot, nem harsogtatják a trombitákat, hanem nemes érzelmességgel dallamos. Ez pedig nincs ínyére a mai közönségnek, amelynek csiklandós, túlfűszerezett dolgok kellenek. Az énekesek futkossanak föl-alá a hanglétrán, aztán legyen a darabban összeesküvés, apai átok, méreg és gyilkosság. A tenorista lehelje ki lelkét, a primadonna tépje a haját és kétségbeesve fetrengjen a földön. S mindezekhez holmi markos Indulót játsszék a zenekar. Kellemesen szórakozni, sőt esetleg elérzékenyülni ma már nem akar senki sem.”

Az eredmény

Népszerűségétől kiáltóan üt el Albert Lortzing ínsége, nyomora. 1850. augusztus 1-én megrázó levélben ecseteli helyzetét: „Bizony, már alig ismernél rám. Megvallom neked, amit bárki előtt elárulni röstellem, hogy a „Cár”-ért, amely eddig már nyolc kiadást ért el, mindössze 10 Frigyes-aranyat kaptam.”

A színházak rosszul és késedelmesen fizetik tiszteletdíjaikat. Olykor másfél év után kell figyelmeztető leveleket írnia fényes udvari színházak intendánsaihoz, hogy elmaradt fizetségekre emlékeztesse őket. Le kell győznie veleszületett szerénységét, bátortalanságát, hogy többéves mulasztásokra figyelmeztessen, törlesztéseket sürgessen.  ...

A tiszta kedély törhetetlen bizodalmassága és győzedelmes derűje az, ami minket Albert Lortzing hagyatékában meghat és rokonszenvet vált ki, még azokban is, akik műveitől egyébként már eltávolodtak. (—)

NÉPSZAVA, 1938. január 1. (66. Évfolyam, 4. szám)

A «Cár és ács» című Lortzing operát 1837. november 21-én mutatták be Lipcsében.

E mű zenéje számomra igen élvezetes. (A.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Christoph Bossert (orgona)
J. S. Bach összes orgonaműve / 9. – Neumeister korálok

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt születésnap - esti koncert"
LISZT: Nagy koncertszóló
LISZT: 5. (e-moll) magyar rapszódia
LISZT: h-moll szonáta

19:30 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Rumy Balázs (klarinét), Fülei Balázs (zongora)
BRAHMS: f-moll szonáta klarinétra és zongorára, Op. 120/1
BRAHMS: Esz-dúr szonáta klarinétra és zongorára, Op. 120/2

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Cegléd
Kossuth Művelődési Központ, Kamaraterem

Melody Quintett
Andrásik Attiláné (hegedű), Drávucz Renáta (zongora), Kreszits Margit (klarinét), Pócz Ildikó (fuvola), Sindel-Kocsis Zsuzsanna (cselló)
A mai nap
történt:
1845 • A Tannhäuser bemutatója (Drezda)
született:
1913 • Forrai Miklós, karmester, karnagy, zenetanár († 1998)
1916 • Emil Gilelsz, zongorista († 1985)
elhunyt:
1987 • Jacqueline Du Pré, csellista (sz. 1945)