vissza a cimoldalra
2020-08-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (1015)
Régizene (3692)
Opernglas, avagy operai távcső... (20617)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4035)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2022)
Franz Schmidt (3661)
Társművészetek (1830)
Erkel Színház (10610)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4892)
Operett, mint színpadi műfaj (4494)
Kodály Zoltán (388)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2812)
Kocsis Zoltán (672)
Pantheon (2714)
Nicolai Gedda-az univerzális tenor (284)
A nap képe (2229)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

176   Ardelao • előzmény175 2017-08-27 12:26:03

Fleta emlékezete a magyar rádióban.

Miguel Fleta, a napokban elhunyt világhírű tenorista emlékezetének néhány napon belül érdekes műsorral tiszteleg a magyar rádió.

Rákóczy Péter, a nagy énekes pesti jó-barátja tart előadást Fleta életéből vetített képekkel, epizódokkal, anekdotákkal, majd a világhírű spanyol énekes legszebb lemezeiből forgatnak le néhányat.


MAGYARORSZÁG, 1938. június 5. (45. évfolyam, 126. szám)

175   Ardelao • előzmény174 2017-08-27 12:12:05

BUDAPESTI HÍRLAP:

Fleta meghalt

Lapzártakor jelentik:
SALAMANCA, május 30.
Fleta Miguel, a híres tenorista hosszas betegség után szívbajban meghalt. Fleta, mint ismeretes, a spanyol nemzetiek ügyének lelkes híve lett.

1938. május 31.
(58.évfolyam, 121. szám)

174   Ardelao • előzmény173 2017-08-27 12:10:58

Fleta, első fellépése drámai szerepben!

Madridi tudósítónk írja:

Előkelő spanyolok jótékony célú estélyt rendeztek a Princesa-Színházban, amelyen csak meghívott vendégek jelenhettek meg. Természetesen, amikor a politikai szenvedelmek még nem törtek át minden gátat és pusztító áradatukkal nem öntötték el egész Spanyolországot. Szóval pár hónappal ezelőtt történt az eset, de azért nyert különös aktualitást éppen most, mert egy madridi újság csak most hozta nyilvánosságra. A jótékony célú estély keretében előadásra került egy Zargueta, című öreg vígjáték, amely ötven-hatvan évvel ezelőtt született és, azóta állandó repertoárdarabja a spanyol színházaknak. Ezen az estén a közönséget az a kellemes meglepetés érte, hogy a darab híres, népszerű főszerepét, Don Hermogenes madridi uzsorás szerepét Don Miguel Fleta játszotta. Nem énekelte, hanem játszotta. Ez volt az első alkalom, hogy Fleta prózai szerepben lépett fel. A tenorista általános meglepetést keltett hatásos, színészi alakításával. Don Hermogenes jellemének minden furcsaságát, gyarlóságát oly plasztikusan juttatta kifejezésre, hogy állandó derültségben tartotta a nézőteret. Igen nagy sikere volt.
Előadás után Fleta, akit elhalmoztak szerencse-kívánatokkal, mosolyogva jelentette ki, hogy, ha egyszer, ne adja Isten, elvesztené a hangját, nem vonulna vissza, hanem a drámai színpadon folytatná karrierjét.

Madrid, 1931. április 16./ 8 ÓRAI ÚJSÁG, (17. Évfolyam, 85. szám)
173   Ardelao • előzmény172 2017-08-26 22:20:56

Miguel Fleta - Ay, ay, ay,


Miguel Fleta: Vesti la Giubba

Miguel Fleta "E lucevan le stelle"

172   Ardelao • előzmény171 2017-08-26 21:56:42

Fleta a Városi Színházban


A Városi Színház csak a minap visszhangzott a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség tomboló tapsától, amellyel Guglielmettit ünnepelte. Ma a világ egyik leghíresebb tenoristája, Fleta lépett föl a Toscában. A színház nem telt meg, de a közönség érezhetően feszült érdeklődéssel várta a néhány év óta nem hallott művész belépését.

Első hangjai némi csalódást okoztak. A magas fortékban erősen tremolózott ez a hatalmasan zengőnek ismert orgánum és helyenként észrevehető volt a művész indiszponáltsága. A festőária után ugyan felzúgott a taps, de sokkal gyengébben, mint máskor. Az első felvonás után a siker hőmérőjének a higanya nem érte el a száz fokot.

A második felvonásban kevés szerepe van Cavaradossinak, de ez a kevés, amely a diadalmasan kiragyogó „vittoriá“-ban kulminál, már sokkal jobb volt az addigiaknál. A művész hangja erősen és tisztán csengett.

A harmadik felvonást kétszeres kíváncsisággal várta a közönség. Hiszen ebben a levél- ária az a mozzanat, amely voltaképpen parádés tenorszereppé teszi ezt az alakítást. Amikor a zenekarban először hangzott fel a levélária motívuma, a közönség sorain végigfutott az a vihar előtti nyugtalanság, amelyre a legmélyebb csend szokott következni. És az ária, apró szépséghibákat leszámítva, csakugyan életre keltette a nagy tenoristák hagyományait.

Gyengédség, fájdalom, harag és lázadó kétségbeesés kifejezése váltakozott benne drámai erővel. Utána a közönség tomboló tapsban tört ki. Fleta megismételte az áriát, de ekkor már ismét erősen érezhető volt az első felvonásbeli indiszpozíció, annyira, hogy ez még az énektechnikai finomságokat is befolyásolta. A közönség mindamellett megmaradt Fleta iránti lelkes rokonérzésénél és zajosan ünnepelte a művészt.

Tosca szerepében M. Medek Anna lépett fel. Régóta ismerjük a kiváló művésznőnek, ezt az alakítását. Fletával ellentétben, kitűnő diszpozícióban volt, hangja töretlen frissességgel szárnyalt a magasságban, zenei és színpadi kultúra szempontjából pedig épp oly tökéletesen stílusos, nemes és finom volt, mint amilyennek őt minden szerepében megszoktuk. A közönség Medek Annát talán még Fletánál is jobban ünnepelte. Scarpia szerepében Kovács Dezső aratott sikert. (Op.)

BUDAPESTI HÍRLAP, 1931. február 17.
(51. évfolyam, 38. szám)
171   Ardelao • előzmény170 2017-08-25 10:23:46

Fleta a jövő héten Budapestre jön!


Miguel Fleta, a világhírű spanyol tenorista, aki már énekelt is a magyar fővárosban,
jövő hét szombatján Budapestre jön.
Fletának ez a látogatása egyelőre — baráti alapon történik, de máris megindultak a tárgyalások arra vonatkozólag, hogy felléptessék.

AZ EST, 1931. február 7.
(22. Évfolyam, 30. szám)

*

Városi Színház:
Hétfőn Tosca, csütörtökön Carmen, Miguel Fleta és Anday Piroska vendégfelléptével.
ESTI KURIR, 1931. február 17.
(9. Évfolyam, 38. szám)

*

Fleta, megdöbbentő részleteket beszél a görögországi földrengésről.

Tegnap este ismét Budapestre érkezett Miguel Fleta. a világhírű spanyol énekes, aki most Görögországban és Jugoszláviában járt és Athénben énekelt. Látogatása éppen egybeesik azzal az idővel, amikor az országban nagy földrengés volt.

Különös kalandját meséli el a földrengéssel kapcsolatban Fleta, nem mindennapos történet.

— „Athénből robogott a gyorsvonat Szaloniki felé. Éjszaka volt. Fáradt voltam a hangverseny után és lefeküdtem a hálókocsiban. Rövid olvasás után eloltom a lámpát és lehunyom a szememet. Elaludtam.

Egyszerre csak hirtelen robajra ébredek. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy katasztrófa történt, vasúti katasztrófa.
Mindenünnen sikoltás, kiabálás, ordítás, pánik, …
— Mi történt, mi történt?... — kiabáltak mindenünnen.
Én is pizsamámban, nyakamra csavarva egy sálat, kimentem.

A vonat megállt. Semmi...

Ekkor volt az, hogy a földet hatalmas lökés rázta meg. Földrengés volt! Ez ébresztett föl bennünket, ez állította meg a vonatot és a nők reszketve húzódtak meg a kocsik mélyén, féltek attól, hogy a földrengés megismétlődik. Három óra hosszat vesztegeltünk a nyílt pályán, míg végre tovább indulhattunk, természetesen három órás késéssel jutottunk be Szalonikibe. Mesélték az utasok később, hogy milyen borzalmas katasztrófákat
okozott a földrengés Jugoszláviában. Szerencse, hogy nem történt a vonaton nagyobb baj. — Azt mondják, hogy nagyon sokan haltak meg.

Azon a részen nem igen volt mostanában — az utóbbi évtizedekben — még jele sem a földrengéseknek s így a lakosságot teljesen készületlenül érte.”

AZ EST, 1931. március 12.
(22. Évfolyam, 58. szám)

*

Fleta, ma egész délelőtt pihent.

Miguel Fleta ismét Budapesten van. Ma este hangversenyt ad. Fleta eddig még minden budapesti tartózkodása alkalmával a délelőttöt próbákkal töltötte. Ma — kivételesen pihent.

— „Ha operában lépek fel, próbálnom kell, hogy összeszokjam a partnereimmel. mondja. — Ha hangversenypódiumon, lépek fel, egész délelőtt pihenek. A hangversenypódiumon rizikó egyedül az enyém.”

ESTI KURIR, 1931. március 12.
(9. Évfolyam, 58. szám)

*
170   Ardelao • előzmény169 2017-08-23 09:07:46

Fleta a Bajazzókban és a Bohéméletben.
Most Párizsban vendégszerepel Miguel Fleta.

Ha párizsi vendégszereplését befejezte, eljön Budapestre, ahol — mint már jeleztük — két estén fog fellépni. 15-én és 18-án énekel Fleta a Városi Színházban. Az egyik este a Bajazzókban lép fel és azután az est második felében hangversenyt ad. A másik este a Bohéméletben fog énekelni Fleta. Ezekben a szerepekben még eddig nem mutatkozott be a magyar közönség előtt a híres spanyol tenorista.
AZ EST, 1928. május 3. (19. évfolyam 100. szám)

*

Miguel Fleta februárban ismét énekel nálunk.

Három estén lép fel a Városi Színházban.

Miguel Fleta, az ismert spanyol tenorista, aki a múlt szezonban már bemutatkozott nálunk is, februárbon ismét vendége lesz a Városi Színháznak. Fleta ezúttal feleségét is magával hozza. Három estén énekel, és szó van arról is, hogy hangversenyt is rendez. /Az Est, 1929. január 5.(20. évfolyam, 4. szám)

*
169   Ardelao • előzmény168 2017-08-23 08:56:25

Fleta negyedmillió frankot kap három párisi fellépéséért.

Párisi tudósítónk jelenti: Most érkezett meg Párisba Miguel Fieta, a világhírű spanyol tenorista, aki nemrégen hosszabb ideig Budapesten is tartózkodott. A párisi Opera-Comique meghívására három estén át fog énekelni és minden fellépéséért 75000 frankot, vagyis közel félmillió lejt kap. Miguel Fleta, aki egy saragossai szegény kocsmáros fia, először falusi dalárdákban és műkedvelő estélyeken énekelt és később hangját kiképeztetni Barcelonába, majd Milánóba utazott. Hogy tandíját kifizethesse, a legnagyobb nyomorral volt kénytelen küzdeni. 1919-ben lépett fel először az Aidában. Óriási sikere volt, és azóta a szerencse, sosem hagyta cserben. A hatalmas összeg, melyet a három párisi fellépéséért kap, a világ legjobban fizetett énekesei közé sorozzák. /1928. április 26. Keleti Újság.

( K. L.)
168   Ardelao • előzmény167 2017-08-22 16:01:20

FLETA búcsúja.


Talán nem volt egészen stílusos, hogy Fleta Miguel, a legnagyobb operaénekesek egyike, koncerttel búcsúzott a budapesti közönségtől, mely tiszteletére ötödször is zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Mi legalább szívesebben hallgattuk volna egy újabb operai szerepben, ahol kivételes művészetének egész skáláját csillogtathatta volna.

A közönség azonban más véleményen volt, s a Fleta föllépések közül a búcsúest zajlott le a legmelegebb hangulatban. Viharos lelkesedés fogadta szinte, minden számát, úgy, hogy a legtöbbet meg is kellett ismételnie.
És ez a lelkesedés jogos és indokolt volt, mert Fleta nálunk még nem énekelt olyan szépen, mint tegnap. A Manon, a Tosca levéláriája, Rodolphe nagy áriája a tetőfokát jelentette a drámai éneknek, és egy nívón álltak velük az előadott spanyol dalok is.
A limonádé-ízű Ay-ay-ay tartalmat, érzést, melegséget kapott ebben a tolmácsolásban, a népdalok pedig, a spanyol lelket tárták elénk minden szenvedélyességével és szenvedésével.
Aki Fletát tegnap hallotta, nem fogja elfelejteni.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. február 2.
(14. évfolyam, 27. szám)

*
167   Ardelao • előzmény166 2017-08-22 15:40:13

FLETA BÚCSÚJA BUDAPESTTŐL


A nagy Fleta tegnap a kis Fleta miatt a legnagyobb izgalmak között énekelte végig búcsúestjét.

Beszélgetés a dunai teraszon — „Most kell énekelnem, amíg fiatal vagyok, mert öregségemre pihenni akarok a gyermekeim között.”

Señor Miguel Fleta, tegnap esti 6 óráig végtelen nyugalommal üldögélt a Ritz-szálloda második emeleti szobájának budai oldalra tekintő erkélyén és nézte a fellegeket, amelyek kelet felől jöttek és, nyugat felé mentek és talán valahol Madridban állottak meg pont a virágos kerttel ölelt ház fölött, a kék mennyboltozaton. Fleta két óra hosszat nézte szótlanul a felhőket és tekintete végigsiklott a túlsó oldal házai fölött és szemével kísérte a kis füstkarikákat, amelyeket a budai házak égnek iparkodó kéményei leheltek ki magukból.
Miguel Fleta, pesti tartózkodásának utolsó óráiban romantikussá lett, mint egy diákkisasszony, aki Heinét olvassa, és teli tüdővel szívja a liget tavaszban bontakozó virágait. .

Itt szeretnék maradni! . . .

Fleta, a dunaparti szálloda erkélyén fogad engem. A szoba kis kiálló részét nagy sebesen átalakítja „fogadóteremmé.” A szobapincérrel széket hozat ki, meg egy kerek asztalt. Azután konyakért csenget. Ő nem iszik. Csak engem kínál.

— „Előadás előtt egy pohárkával is megártana” — mondja — „Isten mentsen attól, hogy igyak a konyakból. Egészen bizonyos, hogy este valamelyik dalomba belesülnék.

— Sajnálom Pestet és a pestieket itt hagyni, kik hozzám végtelenül kedvesek voltak.
Könnyek között emlékezem vissza azokra az időkre, amikor hosszú esztendők előtt itt jártam Pesten, s egy kis szálloda tarkára mázolt szobájában álmodtam a jövőről.”

Fleta most elgondolkozik és csendesen hozzáteszi:

— „De ezt álmodni sem mertem volna, . . .
Itt szeretnék maradni Pesten. Itt, a kedves magyarok között. Sajnos, ezer és ezer kötelességem van, aláirt és aláírásra váró szerződések, amelyeknek eleget kell tennem, most, amíg fiatal vagyok. Mert, ha jön az öregség, késő lesz mindenre. Akkor pihenni akarok.
Talán odahaza Madridban, vagy Barcelonában esetleg Valenciában, az sem lehetetlen, hogy Dél-Amerikában. A tengerparton egy kis ház: ez minden álmom. Ott élni a feleségemmel és a gyerekekkel, akik közül az első most jön majd néhány nap múlva.

Programom: végig a világon.”

— S mi mégis a legközelebbi programja?

— „Ma éjjel elutazom.
Az egész februárt munka nélkül akarom eltölteni Madridban.

Márciusban, Olaszországban énekelek, Rómában, Milánóban, Nápolyban és Firenzében, az áprilist a Kanári-szigeteken töltöm. a májust Párizsban és Londonban.
Ettől a két várostól félek a legjobban. A franciák amilyen nagyszerűen tudnak dicsérni, épp úgy tudnak szidni is. Aztán Párizsban sohasem tudja az ember, sikere van-e vagy nincs. Mert a párizsi színház közönsége nem erőlteti meg magát azzal, hogy tapsoljon.
Tapsolni a világon legjobban, Madridban tudnak és Pesten.

Ezt különben már világot járó barátaim és ismerőseim is mesélték nekem. A londoni publikum ugyancsak fagyos előkelőséggel ül a helyén és a világért sem hangoztat véleményt. Ha tapsol, még nem biztos, hogy az siker, mert az idegennek kijáró udvariasságért tapsra állítja kezét. London után Dél-Amerika következik, főként Mexikó, amelynek huszonhárom városában lépek majd fel két hónap alatt különböző operákban.”

— S aztán?

— „Még nem tudom. Tárgyalok egy esetleges hosszabb pesti vendégszereplésről, tárgyalok egy bécsi vendégjátékról, meghívtak a belgrádi és bukaresti operaházba is. Nem tudom, eleget tudok-e majd tenni ezeknek a meghívásoknak. Nem tudom, Dél Amerika spanyoljai, akik közölt úgy odahaza vagyok, mint odahaza Madridban, elengednek-e?”

„Búcsúznom kell, mert señor Anglada már idegeskedik.

„El kell mennünk, mon cher redacteur” — mondja, — „nyolc órakor kezdődik az előadás. És ma különös napunk van, hiszen egy óriási út előtt állunk.”

— Önökkel tartok. — mondom Fletának.

— „Legyen szerencsém” — szól a művész és olaszosan széles gesztussal invitál meg a szálloda előtt várakozó autóba.

A Városi Színház nagy öltözőjét már kivirágozták a díszítők. Szerény művirágokkal csak, amelyeket a pápaszemes főkellékes Diamant hordott össze a letűnt operettek tárházából. De aztán jön néhány igazi csokor is. Pesti rajongók üdvözletei. Név egyik mellett sincs. Névtelen tisztelő küldi.

Fleta egyre idegesebb lesz.

Kézelő gombját nem tudja bekapcsolni. Az ujjai olyan idegesen járnak, mintha Marconi- gépen táncolnának. Végre kész lesz az öltözködéssel. Idegessége már tetőpontra hág.

— „Nem a fellépés miatt,” — mondja — „inkább az utazás miatt.”

Kezdődik a koncert. A színházban lázas izgalom és tábla. A hatalmas színpad minden sarkát hallgatóközönség foglalja el. A színház tagjai, meg az idegen színházak pihenő színészei valamennyien a kulisszák mögött szoronganak.
Viharos taps a Tosca, Rigoletto és Carmen áriái után, a Bajazzók és a Bohémek egy- egy áriája után a tapsvihar majd szétveti a falakat. Legalább is fent a színpadon mi úgy halljuk.
Egymásután csendülnek meg az ajkán a dalok, az Amapola, a Prinzessita, az Ay, Ay, Ay, meg a Granadinas, ez utóbbiban Fleta, brilliánsul csillogtatja nagyszerű énektechnikáját is.
A koncertnek vége, Fleta halott-fáradt. Az öltözőjében szétszórt holmikat idegesen összekapkodja.

A szabó, meg Anglada segítenek neki a munkában. Aztán Sebestyén Gézát, meg Sebestyén Dezsőt, a színház igazgatóit fogadja, akiktől érzékeny búcsút vesz, és már siet is végig a tekervényes folyosón a színház előtt álló automobilhoz.
A kapu elölt a segédszemélyzet várja. Búcsúzni jöttek. Fleta a színpad derék munkásainak mindegyikével kezet fog és olaszul kiáltja nekik: „Isten áldja meg magukat!”

Elindul a gőzös.

Az autó sebesen rohan a szállodába. Nincs sok idő a csomagolásra, igaz, hogy majdnem minden készen áll már, Anglada egész nap csomagolt. Fleta sonkát kér, két tojást, két deci vörösbort és vajat. Ezt gyorsan bekebelezi. Evésközben sétál a szobában, nincs türelme már ülni a helyén.

— „Madrid, . . . Madrid, nemsokára ott leszek!” — mondja jó néhányszor.

Az autó gyorsan repül a Nyugati pályaudvar felé. Még egy lélegzet, s már ott vagyunk. Fletanak nagy öröme telik a pályaudvar közönségében, mert senki sem ismeri fel.
Senki sem veszi őt észre. Olyan, mint más civilember, akik a pályaudvar lázas forgatagában szaladoznak a pénztártól a váróteremig, a hordártól a hálókocsi ellenőrig.


A vonat, a nagy kocsikból álló komoly express, lustán áll a kígyózó sínen és a gép, nagyokat fúj, mintha a hosszú útra erőt akarna magának gyűjteni.

Fletát itt már senki sem köszönti. Egy úr hatalmas táskájával jói oldalba löki, de Fleta az izgalomban rá sem hederít. Nincs pardon, és nincs, bocsánatot kérek, és nincs entschuldigen, itt mindenki magának él és mindenki megy a maga útján.

— Beszállni! Einsteigen! — szól a kalauz.

Fleta melegen megrázza a kezemet.
— „Arrividerla! A viszontlátásra! Jöjjön el egyszer Madridba, megmutatom a fiamat” — szol és már ugrik fel a hálókocsiba. Utána Anglada.

Most egy mélyet sóhajt a mozdony s a kerekek dübörögni kezdenek.

Elindul a gőzös és viszi Fletát, a világhírű operaénekest haza Madridba, ahol néhány nap múlva új Fletával gazdagodik a spanyol népesedési statisztika.

Kardos István.

ESTI KURIR, 1928. február 2.
(6. Évfolyam, 27. szám)

*
166   Ardelao • előzmény165 2017-08-22 10:41:50

Fleta január 31-én művészhangversenyt tart a Városi Színházban.


A pestiek Fletát, a világhírű spanyol operaénekest, Tosca-beli első vendégszereplése után, már szeretetükbe fogadták, ami nem kis dolog, mert hiszen köztudomású, hogy nálunk Budapesten minden új énekest, minden bemutatkozót bizonyos idegenkedéssel fogadnak.
A Városi Színház Fleta nagy népszerűsége miatt, nem tudott eleget tenni a jegy-előjegyzők kívánságainak, ezért Sebestyén Géza újabb megállapodást kötött Miguel Fletával. Fleta az eddigi megállapodásuk szerint január 31-én művészhangverseny címmel még egy koncertet tart a Városi Színházban zenekari kísérettel.

Az operaénekes ezen az estén elénekli mindazokat a slágereket, amelyek őt világhírűvé tették. Műsorában szerepel Boito Mefisztója, Bajazzo és a Manon nagy áriája, Tosca Levéláriája, a Carmen Rózsaáriája, a Rigoletto, La donna e mobile című áriája, Donizetti La Favorita című áriája, végül Padilla, Princessita cimü dala és természetesen az Ay-Ay-Ay.

A hangversenyen a művészt a Városi Színház teljes zenekara kíséri. Itt említjük meg, hogy Fleta, tegnap este — mint bécsi tudósítónk táviratozza — Bécsben rendkívül sikert aratott zsúfolt nézőtér előtt. A bécsiek határtalan lelkesedéssel ünnepelték a művészt, akit úgyszólván nem akartak leengedni a pódiumról, így történt az után meg, hogy a nyolc órakor kezdődő hangverseny egy óra után ért véget.

ESTI KURIR, 1928. január 24.
(6. évfolyam, 19. szám)

*
165   Ardelao • előzmény164 2017-08-22 10:37:01

Gilda és a mantuai herceg a parketten . . .

Miguel Fleta tegnap este a mantuai-herceg képében és hasonlatosságában jelent meg a pesti közönség előtt.

Fletának újra Saljapin-közönsége volt.
Fletának újra Saljapin sikere volt mindezeken kívül.
A Rigoletto előadásán Alpár Gitta volt a Gilda.

AIpár Gittát az előadás előtt felkerestük.

Azt mondta, hogy, képtelen az izgalomtól beszélni, nagyon meg akarja mutatni, hogy mennyit tanult.

Alpár Gitta megmutatta, s az előadáson meg is lehetett állapítani, hogy a honi szívek, egy cseppet sem lelkesedtek kevésbé Fletáért, mint Alpár Gitta ének kultúrájáért.

Fleta az előadás végén kijelentette, hogy ha Alpár Gitta lesz a partnere a Bajazzókban, akkor még a Bajazzókat is elénekli Budapesten.

Erre azonnal telefonáltak Berlinbe, ott azonban szigorúan meghagyták Alpárnak: ”Tessék jönni, nincs vendégszereplési engedély tovább.”
A siker után Fleta, Alpár Gitta és még Kiepuráék, elmentek a Ritzbe, onnan pedig a New York bárba.
A bárban a mantuai herceg és Gilda charlestont táncoltak, azaz Fleta és AIpár Gitta járták a Hallelujára mindama figurákat, amely szoros kapcsolatban vannak a legújabb sláger ritmusával.
A közönség a bárban is hallani akarta Fletát, de a tenorista azt mondta, hogy ő mulatni jött és nem énekelni.

Ezek után végig csinálta az összes bármókákat, játszott miniatűr szakszofonon, vörös sapkát tett a fejére, utána pedig sietett haza aludni.

Fleta, 20-án hangversenyt ad Budapesten, 22-én Bécsben ismétli meg a hangverseny-ét, 25-én Prágába megy, 28-án Don Josét énekli Budapesten a Carmen-ben, azután pedig gyorsan haza Madridba.

Mert mint ismeretes, Madridban családi esemény készül Fletáéknál.
Februárban, egy Fletával szaporodik a világ. ...

AZ EST, 1928. január 19.
(19. évfolyam 15. szám)
164   Ardelao • előzmény163 2017-08-21 10:54:19

Próba vacsoraközben: Fleta szállóbeli szobájában

Miguel Fleta, a világot járó spanyol operaénekes, pénteken este a Városi Színház operaelőadásán énekelt, de szombaton kora reggel már vonatra ült és utazott Bécs felé, ahol vasárnap este hangversenyt adott. A hangverseny műsorának első két számát a közönség meglehetős tartózkodással fogadta, a harmadik számot, az Aida-beli nagy-áriát azonban kitörő lelkesedéssel ünnepelte s az ária eléneklésétől kezdve Fleta már benne volt a bécsi közönség szívében.

A művész hétfőn délben vonatra ült és tegnap este újra megérkezett Budapestre. Autójával egyenesen a Városi Színházba ment, ahol hétfő esti kilenc órára próbát íratott ki a Rigolettóból. Csak nehezen tudták neki megmagyarázni, hogy este nyolckor nem lehet próbát kiírni ugyanaznap kilenc órára.

Fleta azonban nem jött zavarba és a következőket mondta:

— „Méltóztassék kiírni a próbatáblára, hogy ma kilenc órakor a Ritz-szálló első emeletének 46-os szobájában szívesen látom Alpár Gitta és Medveczky Bella őnagyságát, valamint Kovács Dezső urat, egy karmestert és az ügyelőt vacsorára és próbára.

— A súgó ne menjen? — kérdezték a művészt.

—„Nem!” — mondotta Fleta — „súgó nem kell, mert a Rigoletto hercegét csak a karmesterem tudja súgni, a világon senki másnak a szavát nem értem meg ebben a szerepben” — szólott és máris benn ült az autóban, amellyel gyors iramban vágtatott a Ritz-szálló felé...

Kilenc óra előtt néhány perccel érkeztem meg a Ritzbe. Fleta barátságosan fogad:
— „Itt vannak már a vendégek?”

— Nem, de mindjárt jönnek.
— Nyugodt vagyok, most is pontosak lesznek és idejében megérkeznek.
Fleta most házigazdává lesz; a szobapincérrel felhozatja a vacsora kellékeit, a fehér tányérokat, az ezüstösen csillogó evőeszközöket, a kristályosra csiszolt poharakat és ő maga megtérít.

— „Ne csodálkozzék” — mondja, — „hogy ehhez is értek, de staggione színészkoromban, a cipőpucolástól kezdve, ruhafoldozáson keresztül, egészen a főzésig, mindent kellett tudnom, odahaza Olaszországban nemcsak a nagy városokat, hanem a kis falukat is bejártuk, mert hiszen minálunk mindenütt, a legkisebb tanyán is rajonganak az operáért.
Azokban az időkben pedig mindent kellett tudnunk. Nem volt titkárom, nem volt inasom, öltöztetőm, szobalányom,, szakácsnőm, karmesterem, súgóm. Magam szolgáltam ki magamat. „

A szekrény tetejéről egy bőröndöt vesz le, amelynek tetejéről leesik egy picinyke — gyerekcipő. A mesék tündérei hordhatnak ilyet.
Felcsillannak a szemek:

— „Ezt a pár cipőt Bécsben vettem. A gyereknek! Még nincs meg, de talán egy-két óra múlva már itt lesz ezen a világon. Mindig rágondolok, s ha az üzletek kirakatában valami neki valót látok, megveszem. Nem tudom, hogy juttatom majd haza, de nekem elég az, ha a gyerek holmicskája itt van velem.” ...

Fleta e pillanatban nem az, aminek öt a színpadról ismerjük. Két kerek szeme csillog, mint két kékbejátszó briliáns kő. Szeme szögletébe könnycseppek szöknek. .. Az apa, senor Miguel Fleta megilletődött némasággal gondol a kis Fletára, aki sok ezer kilométerre innen, talán e percben látja meg a napvilágot.

Csönd a szobában, .. de már kopognak az ajtón. Derűs kacagással belép Rigoletto Gildája, Alpár Gitta, meg a bohóc, Kovács Dezső és Medveczky Bella, Fraknói, a karmester, meg Csillag, a főügyelő. Fleta a másik szobából átkéreti az olasz karmestert, aki ez alkalommal súgó lesz, s míg a vacsorát hozzák, a kis próbáló csapat kényelmesen végigsétál a Rigoletto első felvonásán.
Az ajtó előtt a szállodai folyosón valóságos kis tömeg. Ingyen hallgatják Fletát. ..

Kardos István.

ESTI KURIR, 1928. január 18.
(6. évfolyam, 14. szám)

*
163   Ardelao • előzmény161 2017-08-21 10:46:08

Fleta a »Carmen«-ben is fellép Budapesten


Már Fleta megérkezésekor szó volt arról, hogy esetleg harmadszori is fellép a Városi Színházban.
A színház igazgatósága úgy tervezte, hogy a Carmen-ben José szerepében is bemutatkozik Fleta.

Ennek a tervnek azonban akadályai voltak, Fleta egyéb szerződései miatt. Színházi vendégszerepléséin kívül Fleta egy hangversenyt is ad Budapesten s éppen ezért nehéznek látszott még egy harmadik operai fellépést is programjába iktatni. Azonban, mint értesülünk, a nehézségeket sikerült kiküszöbölni és a Városi Színház megállapodott Fletával, hogy meghosszabbítja budapesti vendégszereplését. Harmadszor is fel fog lépni és a harmadik estén a Carmen-ben elénekli Don Josét.

Fleta bebizonyította, hogy valóban világhírű tenorista. Első fellépésével elragadtatta a szigorú pesti közönséget. Fleta szerződése szerint még egy este lép fel a Városi Színházban. Ez ma, kedden lesz, amikor is a Rigolettóban fog énekelni Alpár Gittával, a berlini „Staatsoper" magyar énekesnőjével együtt.

A Carmen előadáson Fleta partnere ismét Schwarz Vera lesz.
Hogy melyik nap lép föl Fleta a Carmen-ben, arról még nincs döntés.

AZ EST, 1928. január 18.
(19. évfolyam 14. szám)

*
161   Ardelao • előzmény160 2017-08-20 21:45:27

Señor Miguel Fleta
Nagy győzelme a pesti arénában, a legelegánsabb pesti közönség felett.


— Az Est tudósítójától —

Van egy pár ember Budapesten, akinek külön szórakozása már, hogy bizonyos alkalmakkor odaáll a Rákóczi út és a Luther utca sarkára. A másik a Tisza Kálmán téri óra mellé áll. A harmadik a Városi Színház bejárata elé. (Némelyiknek talán bérlete is van.)

Ha másról nem, erről az embercsoportról meg lehet tudni, hogy mikor van valami esemény a Városi Színházban! Megyek fölfelé a Rákóczi úton. Autók kígyóznak. A Luther utca sarkán sorfal: Na, valami történik bizonyosan . A Tisza Kálmán téren is sorfal. Rendőrök. Ez a valami a Városi Színházban történik.

Igen. Señor Miguel Fleta, a torreádorok, torrerók és picadorok és egyéb spanyol hírességek vére, rokona, öccse, sógora, pajtása tenorista kiadásban, eljött Budapestre és tegnap este fellépett a Városi Színházban.

Fleta már volt Budapesten.
Fleta nevét és hangját a gramofon - lemezeken keresztül eléggé ismerik
Budapesten.

Fletát izgatottan várták Budapesten. Ha csak a várakozók egy-része.
A várakozók másik része ajkbiggyesztve mondta: Ugyan kérem, ha már Bukarestben, meg Budapesten énekel, baj tehet ott a hanggal. Nekem gyanús az, ha valaki nem Párizsba, hanem Bukarestbe megy hangversenyeznie.

Senor Fleta, mit sem sejtett mind ezekből tegnap este. Arról sem, hogy a Városi Színház nézőterén fél-nyolc óra tájban olyan elegáns közönség gyűlt össze, amelyik — nos, igen, . . . ez volt az a közönség, amelyik Saljapinnál olyan fagyosan ült a nézőtéren, mintha ott született volna mindegyik az Északi Sarkon, ahol Amundsen kapitány ledobott egy zászlót.

Budapest színe-java a nézőtéren. Prémek. Ragyogó ékszerek, ragyogó nők. A karzat legutolsó sorában ezúttal szmoking, estélyi ruha fénylett. Nagy izgalom és nagy várakozás. A nézőtér három negyed részének szeméből ezt olvastam ki: Hát, majd meglátjuk, mit tud az a Fleta!

Az ügyeletes rendőrtanácsos az igazgatónak panaszkodik, hogy legalább százötven potyajegyes áll a széksorok mellett. A színpadon egy rendőr őrmester méltatlankodva csóválja a fejét. Szólana is meg nem is az illetékeseknek.
De azután, belenyugszik, hogy a színpadot is megszállja egy nézősereg.

Belép a kulisszák mögé egy alacsony ember. Cavaradossi. Az-az Señor Fleta.
Künn már sötét a nézőtér. Fleta, a kulisszák mögött egy kis rögtönzött öltözőt rendezgetett be. Kis púdert rak az arcára. Művésziesre borzolja a haját, azután be a színpadra.
Na, tisztelt pesti közönség, itt a Fleta.

Odaállok az egyik kulissza mellé. Látom a színpadot is. A közönséget is. Egy fiatalember mellettem a Tosca partitúráját tartja kezében. Ellenőrzi az előadást.
Fleta, alig két-lépésnyire van tőlem. Könnyen, minden nagyobb erőfeszítés nélkül, nagy kultúrával énekel.

Kitárja a karját, kezét, szeme meg sem rebben, lágyan, érzékien cseng a hangja.

A fiatalember felszisszen: — Tyű: B volt. Csak úgy fújta a „B”-t!

A nézőtéren sok a szigorú arc. De már megmozdul valami. Érezni, valamit. Egy hölgy megfogja a mellette levő úr kezét. A két kéz most rajta pihen, a szék karján. Egy roppant szigorú szmokingos úr bólintgat. Az ária végén Señor Fleta, úgyis, mint világhírű énekes és úgyis, mint tipikus imposztor, lókötő, főző, »staggione-tenorista,« megcsókolja Tosca ékszerét. Megcsókolja távoli szerelmét, ezzel egyidejűleg csókot int a közönségnek is,
Bum-bele! Olyan tapsot kap, hogy csak úgy zúg a nézőtér.

A Tosca-partitúrás fiatalember idegesen izeg-mozog. A nézőtér bárom-negyedrésze lelkesedve tapsol. Ezek után pedig nyugodtan meglehet állapítani a következőket:

1.Tita Ruffo, a fogát csikorgatta, hogy milyen nehezen melegszik fel a pesti publikum.
2.Saljapin zsákhordó korában nem fáradt annyira, mint amennyire elfáradt, amíg sikerült az „Ej uhnyem”-mel extázisba hozni a pesti közönség szigorúságát.
3.A többi világhírű is így volt mindig a közönséggel. Hiába, nehéz megmelegíteni a szíveket és tapsra ösztökélni a tenyereket.
4.Fleta volt az első, aki mindjárt egy kis izgalmat teremtett a nézőtéren
5.De ez még mindig nem az igazi.

Megállapítandó az is, hogy Fletát nem rohanták meg szendearcú leányzók és kevésbé szendearcú hölgyek autogramért, avagy pedig egy szempillantásnak az ő okából. Señor Fleta felvonásközben mindössze egy autogramot adott.

Megállapítandó, hogy Señor Fleta, úgyis, mint tenorista és úgyis, mint spanyol grand az egyik ária után valódi, nem színpadi csókot óhajtott lehelni Tosca (Schwarz Vera) ajakára.
A dolog úgy végződött, hogy az ária végén Señorita Schwarz Vera, a színfalak mögül mosolyogva és tréfásan megfenyegette, Señor Fletát. Gondolván: Na-na, mégsem vagyunk Valenciában. . . .

A második felvonás közben Fleta csípőre tett kezekkel sétál a színpadon.
Énekelget, azt mondja, hogy:
— Haj-jaj-jaj, haj-jaj-jaj!...
A második felvonás után emelkedett a hangulat.
De még mindig nem az igazi.
Fleta, a színpadon megmutatta még Schwarz Verának, hogy hogyan fog elesni, mint Cavaradossi. A színpadon és a nézőtéren is ott volt a várakozás a szemekben, az arcokon:
No, most jön majd, a » levélária. «

Jött a levélária. Hát itt nem szó az, hogy siker. Itt nem szó az, hogy extázis. Itt felfordult a nézőtér, a színpad. Ez az alacsony ember, ez a spanyol grandok ivadéka, háromszor énekelte el a levéláriát. És mint az arénában a torreádor felé, úgy lelkesedett feléje az elragadtatás.
Ha Pesten divat a kalapdobálás, akkor a Városi Színház színpada megtelik kalappal! Ha be lehet szaladni a színpadra, mint a futballpályára az Orth Gyuriért, akkor Fletát széjjeltépik! . . A közönségnek nem volt elég. Hallani akarta még, még! De-hát háromszor a levélária, . . . egy Fletától sem lehet többet kívánni. . . .

Señor Fleta, tehát igen nagyot győzött Budapesten tegnap este! A prémes, szmokingos, elegáns közönség volt a legyőzött. És . . . a győztes, a diadalmas
Fleta vajh, mit csinált előadás után!

Elment vacsorázni. . . .

(n.I.)

AZ EST, 1928. január 15. Vasárnap.
(19. Évfolyam, 12 szám)

*

És a 8 Órai Újság riportere is elragadtatással ír Fletáról!

MIGUEL FLETA, a VÁROSIBAN.

A világhírű spanyol tenor Budapesten!


Nem is énekelte, hanem: sóhajtotta, sírta, zokogta azt a Cavaradossi nagy áriát:
— Io ho tanto la vita! ... Úgy vágyom élni! ...

És az ezerfejű Cézár, amely ez alkalommal három-ezerfejű volt, sírt, őrjöngött, tombolt, mámorosain tapsolt az énekes felé, aki ott állt a rivalda fényében és mosolygott.
Ebben a mosolyban is benne volt ez: — Io ho tanto la vita! . . . úgy vágyom, élni! . . .

Itt, ezen a színpadon énekelt évekkel ezelőtt is Miguel Fleta. Akkor még egészen ifjú volt és senki sem ismerte. Azóta diadalmasan járta le a világot és ma, amikor újra eljött hozzánk, arra eszmélünk, hogy: egy régi kedvenc kopogtatott be újra. A régi kedvenc azonban nem Fleta, az operaénekes, hanem: Fleta, a népénekes. A nápolyi utca, vagy a madridi utca énekese; az „Ay, ay, ay“ énekese, akiről szinte nem is tudtuk eddig, hogy sírni, zokogni tud és szívbe-markolóan mondja azt, hogy:

— Io ho tanto la vita! . . . Úgy vágyom élni! . . .

Egész Budapest ott volt az este a Városi Színházban. A legjobb, a legelőkelőbb társaság. Ragyogott a nézőtér és parfüm illat lengte be. Gyönyörű asszonyok és komoly férfiak tapsoltak izgatottan, lelkesen, elragadtatással, fölfedezték Miguel Fleta nagy hasonlóságát a mi Palló Imrénkkel és adoptálták őt hirtelenében: pestinek mondották, aki innen indult ki, mert — élni vágyott! ...

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. január 15.
(14. évfolyam, 12. szám)

*
160   Ardelao • előzmény159 2017-08-20 13:47:57

Fleta, a világhírű tenorista ma délben Budapestre érkezett

Nagyon szeretné, ha Budapesten érné a hír, hogy kis fia született, mert hét évvel ezelőtt innen indult el világhódító útjára — Öt perces interjú Fletával a pályaudvar peronján.

— Az első vágányra jár be, kérem a bukaresti gyors — mondják. Az óra tizenegy ötvenet mutat és túl a ködön már látszik is a berobogó vonat két tűzszeme.
A pályaudvar peronján csak néhány hozzátartozó topog türelmetlenül. Várják a vonatot. A gőzben és füstben úszó vonat első-osztályú hálókocsijából fáradt, gyűrött arcú, elgémberedett utasok szállnak ki.

Utolsónak pedig széles torreádor mozdulatokkal egy mosolygó arcú, szúrós szemű férfi. Nagy kockás drapp úti ruháját feketeprémes télikabát borítja és puha barna kalapját messziről lengeti már a fogadtatására összegyűlt néhány újságíró kis csoportja felé. Csak a bikaviadorok széles fekete kalapja és büszke köpönyege hiányzik róla, különben minden, a szinte kegyetlen, összeszorított száj, a kar-mozdulatok spanyol temperamentuma, még a jól-rosszul megkötött nyakkendő rikító foltja is

Egy szabadságos torrero benyomását kelti, aki ahhoz van szokva, hogy kinyújtott kardjának hegyére felbőszült bikák szaladjanak. Akinek egyetlen éltető eleme, életet produkáló levegője: az aréna.

Úgy is áll meg, kissé szélvetett lábakkal, és azt hiszem, egészen természetesnek találná, ha a magasból hirtelen virágeső hullna fedetlen fejére és ragyogó asszonyok apró zsebkendői repdesnék körül a győztest. Pedig csak a pesti pályaudvar ködös, lucskos peronján áll és legfeljebb, ha a kijárathoz tolongók zűrzavaros lármája és a lakatosok kerékkongató kopácsolása szolgáltatja az üdvözlő muzsikát Fleta megérkezéséhez.

Mert ő az: Fleta, a világhírű operaénekes, a metropolisok operaszínpadjának háború utáni sztárja. Neve a legjobb márka és a legnagyobb gázsi.

Egy csöpp fáradtság nem látszik rajta, a huszonöt órás utazásnak semmi nyoma. Csak egy alig észrevehető nyújtózkodás, és ahogy a szeme búcsúzik a Wagon-Lits üvegablakaitól, látszik az öröm rajta, hogy megérkezett.

— „Sürgönyöm nincs?” — ez az első kérdése, amivel az impresszáriójához fordul.

Nem vár rá semmiféle üzenet. Türelmetlenül csóválja a fejét, idegeset toppant a lábával, de a következő másodpercben már szeretetreméltó mosollyal fordul hozzánk, úgy magyarázza:
— „Privát ügy” — mondja és nagyot nevet hozzá, szép fehér fogai vannak — „mondhatnám apa-ügy, nem tudom ugyanis, melyik pillanatban lesz gazdagabb a világ egy kis Fletával, a feleségem már nagyon várja.
Képzelheti, hogy én is. És nagyon örülnék, ha ennek a nagy boldogságnak a híre, hogy a kis Miguel a világra-jött, — mert hiszen az természetes, ugye, hogy fiú lesz, — pont Budapesten érne, ahonnan, ezelőtt vagy hét esztendővel tulajdonképpen elindultam. Minden valószínűség szerint így is lesz, mert hiszen néhány napig most Pesten maradok.” . . .

A tömeg ellenállhatatlanul sodorja a kijárat felé. Fleta nevetve igyekezne kifelé az emberek gyűrűjéből, sehogy-sem sikerül, így hát vagy egy tucat emberen át kapjuk az interjú további mondatait:

— „A pesti fellépések után, — kiáltja erős tenorján — Bécs következik, azután rohanok haza. Pihenni egy kicsit. Sok volt az idén a turnéból, hát még amióta utoljára jártam Magyarországon.

Az volt csak az út. Először, Dél-Amerika: Argentína, utána New York, a Metropolitain, úgy elszaladt ez a hét esztendő, észre se vettem. Csak az útlevelem a megmondhatója.
Meg a születési bizonyítványom, öregszem bizony én is, idestova már harminc éves leszek. És ki tudja, mennyi van még hátra. Nem baj, boldogan és örömmel játszom, mert borzasztóan szeretek énekelni. És különösen egyet, na, próbálják kitalálni” . . .
Gondolkozás nélkül hangzik a válasz:
— A „Carment!”

Hatalmas kacagás kíséretében szaporán bólogat.

—„Tényleg így van, valahogyan ez a szerep fedi legjobban az egyéniségemet, és mellette legjobban talán a Rigolettót szeretem, vagy a Toscát.”

Végre kijutott az utcára. Az összegyülekezett fotográfusok hada fényképezőgép ütegeket szegez ellene, és ő vitézül állja az ostromot. És írja szaporán az autogramot,
boldog-boldogtalannak, aki csak kér tőle.

A pesti utcákon várakozik rá a tenoristák örök ellensége: a köd.
Don Miguel Fleta már ugrik is be egy autóba. Robog a szállodába, lefeküdni, pihenni.
És várni a sürgönyt a kis Fletáról.
(ádám)

ESTI KURIR, 1928. január 12.
(6. évfolyam, 9. szám)

*
159   Ardelao • előzmény157 2017-08-19 19:12:00

FLETA BUDAPESTEN



Az olaszok a Városi Színházban.
Csütörtökön Carment, Bizet operáját adják Zinetti Giuseppinával a címszerepben, Don Josét Fleta Miguel énekli, Escamillot Palermi Perma adja. Erre az előadásra a június 2-i kelettel ellátott jegyek érvényesek.

Budapesti Hírlap, 1920. június 3.
(40. Évfolyam, 132. szám)

*

Városi Színház.
Az olasz társulat ma este Carment mutatta be igen gyenge előadásban.
A szürke estnek egyedül Fleta tenorista adott szint és érdekességet. Hangja pompásan hajlik a szerep verista frazeológiájára, játéka is csupa erő és hév.

Budapesti Hírlap, 1920. június 4.
(40. Évfolyam, 133. szám)

*

A Városi Színházban az olasz operatársulat csütörtökön a Traviatát adja elő a legjobb erők közreműködésével. Pénteken Carment ismétlik meg Zinetti Giuseppina és Fleta föllépésével.

Budapesti Hírlap, 1920. június 10.
(40. Évfolyam, 138. szám)

*

Fleta utolsó föllépése.
A Városi Színházban vendégszereplő olasz operatársulat vasárnap Toscát adja elő. Ez lesz a búcsúelőadás, és ekkor lép fel utoljára Fleta, a nagyszerű tenorista.

Budapesti Hírlap, 1920. június 13.
(40. Évfolyam, 141. szám)

*
157   Ardelao 2017-08-19 17:45:28

EGY NAGY ÉNEKES EMLÉKÉRE:


Szűkszavú távirat jelentette:

Miguel Fleta, a világ nagy tenoristája, szívszélhűdés következtében meghalt a spanyolországi Salamancában.

*


Fleta halála megdöbbentette az egész világot, mert hiszen a földkerekségen mindenütt ismerték a népszerű tenoristát, akinek rokonszenves egyéniségét siker és dicsőség övezte. Budapesten hét esztendővel ezelőtt járt, amikor koncertet adott és amikor — amire példa még nem volt — nyolcszor kellett megismételnie a híres dalát, az „Ay... Ay... Ay…“-t.

Akkoriban hazája földjét forradalmi események kavarták föl, a Budapestre érkező Fletát természetesen megkérdezték, hogy mi a véleménye a spanyolországi eseményekről.
Fleta minden válasz elől elzárkózott és kijelentette, hogy nem politizál ö énekes — mondotta —, aki az egész világé és minden párté. ..

*

Öt esztendővel később Cavaradossi jelmezét fölcseréli Franco hadseregének uniformisával. Kardot köt az oldalára és az elsők között van, akik elmennek a csatatérre. Gyakran gyöngélkedik. Húsz esztendős szívbaja egyre hevesebben és hevesebben jelentkezik. Nemrégiben jön egy hír, amely arról ad számot, hogy Fletát a hadsereg segédszolgálatra osztja be, és nem kardjával járja be a harctereket, hanem — hangjával. Kis csapat élén lelkesítő dalokat énekel. Később — saját kérelmére — innét visszatér a harcolók sorába.

*

Színpadon, Budapesten, utoljára 1928-ban szólalt meg a Városi Színházban. A Toscában lépett fel, Medek Anna volt a partnere, aki ma ezt mondja tragikus sorsú partneréről:

— „Kevés szebb előadáson vettem részt annál, amelyben a nagy Fletával együtt szerepeltem a Városi Színházban. Kedves, rendkívül lekötelező modorú szereplőtárs volt, aki a legnagyobb körültekintéssel vigyázott mindenre, ami a színpadon körötte történik. Délvidéki temperamentummal tartott rendet és az előadás során nemcsak az ének művésze volt, hanem egyszersmind a játék rendezője, sőt lelkiismeretes ügyelője is Halála mélységesen megdöbbent.

*

Miguel Fleta karddal az oldalán, negyven esztendős korában költözött el az élők sorából.

ESTI KURIR, 1938. június 1.
(16. Évfolyam, 122. szám)

*


Vacsoragondjai voltak Fletának, mielőtt Budapesten felfedezték
A tegnap elhunyt világhírű tenorista Budapesten kezdte karrierjét

Miguel Fletát, a zaragozai droguista jó-torkú fiát, akinek hangját egy érzelmes spanyol dal szárnyára kapta, meghordozta a világon és millió gramofonlemez tartós, fekete konzervjébe zárta, utoljára háborús fényképen láttuk, amint egyenruhás francoista fiatalemberek kórusát dirigálta.

Mint hangja-vesztett opera-dalár, így lett ő is hazája testvér-háborújában, »énekesből ének- tanár« — bár az arany-jánosi verssor iróniája nem egészen illik Miguel Fletára, akinek hangja olyan nemes érc volt, melyet semmi ivás, semmi viharos élet nem tudott egészen megrontani.

A világ hangversenydobogóiról s operaszínpadjairól azonban már jó-ideje eltűnt az olvatag hangú spanyol énekes, akinek az ibériai háború véres díszletei legalább halálában romantikus, színes és színpadias hatásos, »abgang«-gal szolgáltak — hogy a kifejezéssel is hívek maradjunk a színpadi nyelvhez, melyhez Miguel Fleta, hűtelenné vált.

Inter arma . . . A fegyvercsörgés közt bizony Fleta torka, is hallgatott, búcsúária nélkül távozott e világ színpadáról, amelyen pedig hosszú évekig zengett bánatos refrénje: A y, a y, a y, ...

— ajaj ajaj, bizony, egy egész, hosszú háborúutáni kor jajongta vele, a spanyol énekessel a nótát, aminek bizonyára az volt a titka, hogy ebben a korban ez volt a nótánk.

Ajaj ajaj, ... — íme, búcsúzik egy világhír, egy siker, mely könnyből és siralomból született: búcsúzik könny és siralom között, egy keserű világ vérbeborult sarkán. De a dal, a tündéri, szárnyaló, tremolózó, elnyújtott epedés, a fojtott és vergődő trilla — az bizony szép volt, s
Miguel Fleta távoli sírja fölött is felcsendül.

Felcsendül benne mindaz, ami a fájdalomból, a kívánkozásból, az ajajaj-ból — remény, ígéret, és egyszer majd mégis csak eljövendő beteljesülés. . . .

Nemcsak a művészvilág, de az egész magyar közönség nagy részvéttel fogadta Miguel Fleta, a világhírű tenorista halál hírét. Szívszélhűdés ölte meg 40 éves korában. Fleta 1919-ben lépett fel először Triesztben. Paolo szerepét énekelte Zandonai „Francesca da Rimini” című operájában. Második szerepe Radames volt az Aidá-ban. Jóval később került Spanyol- országban színpadra, a madridi Real színházban. 1923-ban mutatkozott be a Metropolitan színházban, mint Cavaradossi, a Toscában, Jeritza volt itt a partnere. A milánói Scala 1920-ban szerződtette. Puccini Turandotjában énekelte Kalaf szerepét.

Leghíresebb szerepe a következő operákban volt: Kegyencnő, Bajazzók, Tosca, Aida, Gyöngyhalászok, Afrikai nő, Szerelmi bájital, Faust, Carmen, Bohémélet.

Fleta Budapesten.

Amikor Fleta legutóbb járt a magyar fővárosban, elmondotta a hírlap-íróknak, hogyan fedezték itt fel:

— „Budapest volt első állomásom” — mondotta. —
Amikor először tettem be ide a lábam, egy harmadrangú olasz staggione névtelen tagja voltam. Harmadrangú szállodában laktam és bizony vacsoragondjaim voltak. De az első fellépésem után a budapesti kritikusok felfedeztek. Nagyszerű kritikák voltak ezek. Valamennyi pesti kritikámat berámáztattam. Ott függnek a dolgozószobám falán, a zongora fölött. …

A Városi Színházban 1928-ban vendégszerepelt, sikere csúcspontján. A Tosca előadására minden páholyban nyolc-tíz ember ült. A 2500 személyt befogadó színházban legalább 3500 ember volt.

— Három szerelmem volt — mesélte akkor Fleta. — Az első egy ragyogóan szép spanyol lány. Nagyon szerettem. Neki köszönhetem, hogy énekes lettem. Neki köszönhetem, hogy nem maradtam meg abban a kis aragóniai faluban, ahol születtem. A második szerelmem: első feleségem volt. Mégis elváltunk, mert szerelmes lettem egy másik nőbe, második feleségembe.

Egyszer a Rigolettóban vendégszerepelt a Városiban. Gilda szerepét Alpár Gitta énekelte. A nézőtér ragyogó estélyi ruhák fényében pompázott és az ismétlődő tapsviharok ünnepi lelkesedésről tanúskodtak. Fleta dollárban kapta a fizetését. Éppen akkor vendégszerepelt nálunk Kiepura.

A két híres tenorista a Városi Színházban ismerkedett meg egymással az igazgatósági páholyban. Közben nagyon összebarátkoztak és előadás után az egész társaság elment az egyik dunaparti hotelbe vacsorázni. A következő napokon kölcsönösen meghallgatták egymás énekét.

Amikor hat évvel ezelőtt legutoljára itt járt, már nem énekelt olyan jól. Később azt mesélték róla, hogy visszavonult és menedzser lett. Azután jöttek a háborús hírek. Fleta bevonult katonának Franco táborába. Láttuk is egy fényképét, katonaruhában. ...

Már nem énekli többé híres dalát, az „Ay, ay, az,”-t. ...

MAGYARORSZÁG, 1938. június 1.
(45. Évfolyam, 122. szám)

*

(Fleta érdekes történetét még folytatom)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1935 • Harry Kupfer, operarendező († 2019)
elhunyt:
1928 • Leoš Janáček, zeneszerző (sz. 1854)
1992 • John Cage, zeneszerző (sz. 1912)