vissza a cimoldalra
2020-01-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1846)
Franz Schmidt (3506)
Kimernya? (3405)
Milyen zenét hallgatsz most? (25051)
Élő közvetítések (8349)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3634)
Operett, mint színpadi műfaj (4206)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62046)
Zenetörténet (259)
A nap képe (2176)
Erkel Színház (10440)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1383)
Plácido Domingo (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4659)
Lehár Ferenc (682)
Társművészetek (1575)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

163   Ardelao • előzmény161 2017-08-21 10:46:08

Fleta a »Carmen«-ben is fellép Budapesten


Már Fleta megérkezésekor szó volt arról, hogy esetleg harmadszori is fellép a Városi Színházban.
A színház igazgatósága úgy tervezte, hogy a Carmen-ben José szerepében is bemutatkozik Fleta.

Ennek a tervnek azonban akadályai voltak, Fleta egyéb szerződései miatt. Színházi vendégszerepléséin kívül Fleta egy hangversenyt is ad Budapesten s éppen ezért nehéznek látszott még egy harmadik operai fellépést is programjába iktatni. Azonban, mint értesülünk, a nehézségeket sikerült kiküszöbölni és a Városi Színház megállapodott Fletával, hogy meghosszabbítja budapesti vendégszereplését. Harmadszor is fel fog lépni és a harmadik estén a Carmen-ben elénekli Don Josét.

Fleta bebizonyította, hogy valóban világhírű tenorista. Első fellépésével elragadtatta a szigorú pesti közönséget. Fleta szerződése szerint még egy este lép fel a Városi Színházban. Ez ma, kedden lesz, amikor is a Rigolettóban fog énekelni Alpár Gittával, a berlini „Staatsoper" magyar énekesnőjével együtt.

A Carmen előadáson Fleta partnere ismét Schwarz Vera lesz.
Hogy melyik nap lép föl Fleta a Carmen-ben, arról még nincs döntés.

AZ EST, 1928. január 18.
(19. évfolyam 14. szám)

*
161   Ardelao • előzmény160 2017-08-20 21:45:27

Señor Miguel Fleta
Nagy győzelme a pesti arénában, a legelegánsabb pesti közönség felett.


— Az Est tudósítójától —

Van egy pár ember Budapesten, akinek külön szórakozása már, hogy bizonyos alkalmakkor odaáll a Rákóczi út és a Luther utca sarkára. A másik a Tisza Kálmán téri óra mellé áll. A harmadik a Városi Színház bejárata elé. (Némelyiknek talán bérlete is van.)

Ha másról nem, erről az embercsoportról meg lehet tudni, hogy mikor van valami esemény a Városi Színházban! Megyek fölfelé a Rákóczi úton. Autók kígyóznak. A Luther utca sarkán sorfal: Na, valami történik bizonyosan . A Tisza Kálmán téren is sorfal. Rendőrök. Ez a valami a Városi Színházban történik.

Igen. Señor Miguel Fleta, a torreádorok, torrerók és picadorok és egyéb spanyol hírességek vére, rokona, öccse, sógora, pajtása tenorista kiadásban, eljött Budapestre és tegnap este fellépett a Városi Színházban.

Fleta már volt Budapesten.
Fleta nevét és hangját a gramofon - lemezeken keresztül eléggé ismerik
Budapesten.

Fletát izgatottan várták Budapesten. Ha csak a várakozók egy-része.
A várakozók másik része ajkbiggyesztve mondta: Ugyan kérem, ha már Bukarestben, meg Budapesten énekel, baj tehet ott a hanggal. Nekem gyanús az, ha valaki nem Párizsba, hanem Bukarestbe megy hangversenyeznie.

Senor Fleta, mit sem sejtett mind ezekből tegnap este. Arról sem, hogy a Városi Színház nézőterén fél-nyolc óra tájban olyan elegáns közönség gyűlt össze, amelyik — nos, igen, . . . ez volt az a közönség, amelyik Saljapinnál olyan fagyosan ült a nézőtéren, mintha ott született volna mindegyik az Északi Sarkon, ahol Amundsen kapitány ledobott egy zászlót.

Budapest színe-java a nézőtéren. Prémek. Ragyogó ékszerek, ragyogó nők. A karzat legutolsó sorában ezúttal szmoking, estélyi ruha fénylett. Nagy izgalom és nagy várakozás. A nézőtér három negyed részének szeméből ezt olvastam ki: Hát, majd meglátjuk, mit tud az a Fleta!

Az ügyeletes rendőrtanácsos az igazgatónak panaszkodik, hogy legalább százötven potyajegyes áll a széksorok mellett. A színpadon egy rendőr őrmester méltatlankodva csóválja a fejét. Szólana is meg nem is az illetékeseknek.
De azután, belenyugszik, hogy a színpadot is megszállja egy nézősereg.

Belép a kulisszák mögé egy alacsony ember. Cavaradossi. Az-az Señor Fleta.
Künn már sötét a nézőtér. Fleta, a kulisszák mögött egy kis rögtönzött öltözőt rendezgetett be. Kis púdert rak az arcára. Művésziesre borzolja a haját, azután be a színpadra.
Na, tisztelt pesti közönség, itt a Fleta.

Odaállok az egyik kulissza mellé. Látom a színpadot is. A közönséget is. Egy fiatalember mellettem a Tosca partitúráját tartja kezében. Ellenőrzi az előadást.
Fleta, alig két-lépésnyire van tőlem. Könnyen, minden nagyobb erőfeszítés nélkül, nagy kultúrával énekel.

Kitárja a karját, kezét, szeme meg sem rebben, lágyan, érzékien cseng a hangja.

A fiatalember felszisszen: — Tyű: B volt. Csak úgy fújta a „B”-t!

A nézőtéren sok a szigorú arc. De már megmozdul valami. Érezni, valamit. Egy hölgy megfogja a mellette levő úr kezét. A két kéz most rajta pihen, a szék karján. Egy roppant szigorú szmokingos úr bólintgat. Az ária végén Señor Fleta, úgyis, mint világhírű énekes és úgyis, mint tipikus imposztor, lókötő, főző, »staggione-tenorista,« megcsókolja Tosca ékszerét. Megcsókolja távoli szerelmét, ezzel egyidejűleg csókot int a közönségnek is,
Bum-bele! Olyan tapsot kap, hogy csak úgy zúg a nézőtér.

A Tosca-partitúrás fiatalember idegesen izeg-mozog. A nézőtér bárom-negyedrésze lelkesedve tapsol. Ezek után pedig nyugodtan meglehet állapítani a következőket:

1.Tita Ruffo, a fogát csikorgatta, hogy milyen nehezen melegszik fel a pesti publikum.
2.Saljapin zsákhordó korában nem fáradt annyira, mint amennyire elfáradt, amíg sikerült az „Ej uhnyem”-mel extázisba hozni a pesti közönség szigorúságát.
3.A többi világhírű is így volt mindig a közönséggel. Hiába, nehéz megmelegíteni a szíveket és tapsra ösztökélni a tenyereket.
4.Fleta volt az első, aki mindjárt egy kis izgalmat teremtett a nézőtéren
5.De ez még mindig nem az igazi.

Megállapítandó az is, hogy Fletát nem rohanták meg szendearcú leányzók és kevésbé szendearcú hölgyek autogramért, avagy pedig egy szempillantásnak az ő okából. Señor Fleta felvonásközben mindössze egy autogramot adott.

Megállapítandó, hogy Señor Fleta, úgyis, mint tenorista és úgyis, mint spanyol grand az egyik ária után valódi, nem színpadi csókot óhajtott lehelni Tosca (Schwarz Vera) ajakára.
A dolog úgy végződött, hogy az ária végén Señorita Schwarz Vera, a színfalak mögül mosolyogva és tréfásan megfenyegette, Señor Fletát. Gondolván: Na-na, mégsem vagyunk Valenciában. . . .

A második felvonás közben Fleta csípőre tett kezekkel sétál a színpadon.
Énekelget, azt mondja, hogy:
— Haj-jaj-jaj, haj-jaj-jaj!...
A második felvonás után emelkedett a hangulat.
De még mindig nem az igazi.
Fleta, a színpadon megmutatta még Schwarz Verának, hogy hogyan fog elesni, mint Cavaradossi. A színpadon és a nézőtéren is ott volt a várakozás a szemekben, az arcokon:
No, most jön majd, a » levélária. «

Jött a levélária. Hát itt nem szó az, hogy siker. Itt nem szó az, hogy extázis. Itt felfordult a nézőtér, a színpad. Ez az alacsony ember, ez a spanyol grandok ivadéka, háromszor énekelte el a levéláriát. És mint az arénában a torreádor felé, úgy lelkesedett feléje az elragadtatás.
Ha Pesten divat a kalapdobálás, akkor a Városi Színház színpada megtelik kalappal! Ha be lehet szaladni a színpadra, mint a futballpályára az Orth Gyuriért, akkor Fletát széjjeltépik! . . A közönségnek nem volt elég. Hallani akarta még, még! De-hát háromszor a levélária, . . . egy Fletától sem lehet többet kívánni. . . .

Señor Fleta, tehát igen nagyot győzött Budapesten tegnap este! A prémes, szmokingos, elegáns közönség volt a legyőzött. És . . . a győztes, a diadalmas
Fleta vajh, mit csinált előadás után!

Elment vacsorázni. . . .

(n.I.)

AZ EST, 1928. január 15. Vasárnap.
(19. Évfolyam, 12 szám)

*

És a 8 Órai Újság riportere is elragadtatással ír Fletáról!

MIGUEL FLETA, a VÁROSIBAN.

A világhírű spanyol tenor Budapesten!


Nem is énekelte, hanem: sóhajtotta, sírta, zokogta azt a Cavaradossi nagy áriát:
— Io ho tanto la vita! ... Úgy vágyom élni! ...

És az ezerfejű Cézár, amely ez alkalommal három-ezerfejű volt, sírt, őrjöngött, tombolt, mámorosain tapsolt az énekes felé, aki ott állt a rivalda fényében és mosolygott.
Ebben a mosolyban is benne volt ez: — Io ho tanto la vita! . . . úgy vágyom, élni! . . .

Itt, ezen a színpadon énekelt évekkel ezelőtt is Miguel Fleta. Akkor még egészen ifjú volt és senki sem ismerte. Azóta diadalmasan járta le a világot és ma, amikor újra eljött hozzánk, arra eszmélünk, hogy: egy régi kedvenc kopogtatott be újra. A régi kedvenc azonban nem Fleta, az operaénekes, hanem: Fleta, a népénekes. A nápolyi utca, vagy a madridi utca énekese; az „Ay, ay, ay“ énekese, akiről szinte nem is tudtuk eddig, hogy sírni, zokogni tud és szívbe-markolóan mondja azt, hogy:

— Io ho tanto la vita! . . . Úgy vágyom élni! . . .

Egész Budapest ott volt az este a Városi Színházban. A legjobb, a legelőkelőbb társaság. Ragyogott a nézőtér és parfüm illat lengte be. Gyönyörű asszonyok és komoly férfiak tapsoltak izgatottan, lelkesen, elragadtatással, fölfedezték Miguel Fleta nagy hasonlóságát a mi Palló Imrénkkel és adoptálták őt hirtelenében: pestinek mondották, aki innen indult ki, mert — élni vágyott! ...

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. január 15.
(14. évfolyam, 12. szám)

*
160   Ardelao • előzmény159 2017-08-20 13:47:57

Fleta, a világhírű tenorista ma délben Budapestre érkezett

Nagyon szeretné, ha Budapesten érné a hír, hogy kis fia született, mert hét évvel ezelőtt innen indult el világhódító útjára — Öt perces interjú Fletával a pályaudvar peronján.

— Az első vágányra jár be, kérem a bukaresti gyors — mondják. Az óra tizenegy ötvenet mutat és túl a ködön már látszik is a berobogó vonat két tűzszeme.
A pályaudvar peronján csak néhány hozzátartozó topog türelmetlenül. Várják a vonatot. A gőzben és füstben úszó vonat első-osztályú hálókocsijából fáradt, gyűrött arcú, elgémberedett utasok szállnak ki.

Utolsónak pedig széles torreádor mozdulatokkal egy mosolygó arcú, szúrós szemű férfi. Nagy kockás drapp úti ruháját feketeprémes télikabát borítja és puha barna kalapját messziről lengeti már a fogadtatására összegyűlt néhány újságíró kis csoportja felé. Csak a bikaviadorok széles fekete kalapja és büszke köpönyege hiányzik róla, különben minden, a szinte kegyetlen, összeszorított száj, a kar-mozdulatok spanyol temperamentuma, még a jól-rosszul megkötött nyakkendő rikító foltja is

Egy szabadságos torrero benyomását kelti, aki ahhoz van szokva, hogy kinyújtott kardjának hegyére felbőszült bikák szaladjanak. Akinek egyetlen éltető eleme, életet produkáló levegője: az aréna.

Úgy is áll meg, kissé szélvetett lábakkal, és azt hiszem, egészen természetesnek találná, ha a magasból hirtelen virágeső hullna fedetlen fejére és ragyogó asszonyok apró zsebkendői repdesnék körül a győztest. Pedig csak a pesti pályaudvar ködös, lucskos peronján áll és legfeljebb, ha a kijárathoz tolongók zűrzavaros lármája és a lakatosok kerékkongató kopácsolása szolgáltatja az üdvözlő muzsikát Fleta megérkezéséhez.

Mert ő az: Fleta, a világhírű operaénekes, a metropolisok operaszínpadjának háború utáni sztárja. Neve a legjobb márka és a legnagyobb gázsi.

Egy csöpp fáradtság nem látszik rajta, a huszonöt órás utazásnak semmi nyoma. Csak egy alig észrevehető nyújtózkodás, és ahogy a szeme búcsúzik a Wagon-Lits üvegablakaitól, látszik az öröm rajta, hogy megérkezett.

— „Sürgönyöm nincs?” — ez az első kérdése, amivel az impresszáriójához fordul.

Nem vár rá semmiféle üzenet. Türelmetlenül csóválja a fejét, idegeset toppant a lábával, de a következő másodpercben már szeretetreméltó mosollyal fordul hozzánk, úgy magyarázza:
— „Privát ügy” — mondja és nagyot nevet hozzá, szép fehér fogai vannak — „mondhatnám apa-ügy, nem tudom ugyanis, melyik pillanatban lesz gazdagabb a világ egy kis Fletával, a feleségem már nagyon várja.
Képzelheti, hogy én is. És nagyon örülnék, ha ennek a nagy boldogságnak a híre, hogy a kis Miguel a világra-jött, — mert hiszen az természetes, ugye, hogy fiú lesz, — pont Budapesten érne, ahonnan, ezelőtt vagy hét esztendővel tulajdonképpen elindultam. Minden valószínűség szerint így is lesz, mert hiszen néhány napig most Pesten maradok.” . . .

A tömeg ellenállhatatlanul sodorja a kijárat felé. Fleta nevetve igyekezne kifelé az emberek gyűrűjéből, sehogy-sem sikerül, így hát vagy egy tucat emberen át kapjuk az interjú további mondatait:

— „A pesti fellépések után, — kiáltja erős tenorján — Bécs következik, azután rohanok haza. Pihenni egy kicsit. Sok volt az idén a turnéból, hát még amióta utoljára jártam Magyarországon.

Az volt csak az út. Először, Dél-Amerika: Argentína, utána New York, a Metropolitain, úgy elszaladt ez a hét esztendő, észre se vettem. Csak az útlevelem a megmondhatója.
Meg a születési bizonyítványom, öregszem bizony én is, idestova már harminc éves leszek. És ki tudja, mennyi van még hátra. Nem baj, boldogan és örömmel játszom, mert borzasztóan szeretek énekelni. És különösen egyet, na, próbálják kitalálni” . . .
Gondolkozás nélkül hangzik a válasz:
— A „Carment!”

Hatalmas kacagás kíséretében szaporán bólogat.

—„Tényleg így van, valahogyan ez a szerep fedi legjobban az egyéniségemet, és mellette legjobban talán a Rigolettót szeretem, vagy a Toscát.”

Végre kijutott az utcára. Az összegyülekezett fotográfusok hada fényképezőgép ütegeket szegez ellene, és ő vitézül állja az ostromot. És írja szaporán az autogramot,
boldog-boldogtalannak, aki csak kér tőle.

A pesti utcákon várakozik rá a tenoristák örök ellensége: a köd.
Don Miguel Fleta már ugrik is be egy autóba. Robog a szállodába, lefeküdni, pihenni.
És várni a sürgönyt a kis Fletáról.
(ádám)

ESTI KURIR, 1928. január 12.
(6. évfolyam, 9. szám)

*
159   Ardelao • előzmény157 2017-08-19 19:12:00

FLETA BUDAPESTEN



Az olaszok a Városi Színházban.
Csütörtökön Carment, Bizet operáját adják Zinetti Giuseppinával a címszerepben, Don Josét Fleta Miguel énekli, Escamillot Palermi Perma adja. Erre az előadásra a június 2-i kelettel ellátott jegyek érvényesek.

Budapesti Hírlap, 1920. június 3.
(40. Évfolyam, 132. szám)

*

Városi Színház.
Az olasz társulat ma este Carment mutatta be igen gyenge előadásban.
A szürke estnek egyedül Fleta tenorista adott szint és érdekességet. Hangja pompásan hajlik a szerep verista frazeológiájára, játéka is csupa erő és hév.

Budapesti Hírlap, 1920. június 4.
(40. Évfolyam, 133. szám)

*

A Városi Színházban az olasz operatársulat csütörtökön a Traviatát adja elő a legjobb erők közreműködésével. Pénteken Carment ismétlik meg Zinetti Giuseppina és Fleta föllépésével.

Budapesti Hírlap, 1920. június 10.
(40. Évfolyam, 138. szám)

*

Fleta utolsó föllépése.
A Városi Színházban vendégszereplő olasz operatársulat vasárnap Toscát adja elő. Ez lesz a búcsúelőadás, és ekkor lép fel utoljára Fleta, a nagyszerű tenorista.

Budapesti Hírlap, 1920. június 13.
(40. Évfolyam, 141. szám)

*
157   Ardelao 2017-08-19 17:45:28

EGY NAGY ÉNEKES EMLÉKÉRE:


Szűkszavú távirat jelentette:

Miguel Fleta, a világ nagy tenoristája, szívszélhűdés következtében meghalt a spanyolországi Salamancában.

*


Fleta halála megdöbbentette az egész világot, mert hiszen a földkerekségen mindenütt ismerték a népszerű tenoristát, akinek rokonszenves egyéniségét siker és dicsőség övezte. Budapesten hét esztendővel ezelőtt járt, amikor koncertet adott és amikor — amire példa még nem volt — nyolcszor kellett megismételnie a híres dalát, az „Ay... Ay... Ay…“-t.

Akkoriban hazája földjét forradalmi események kavarták föl, a Budapestre érkező Fletát természetesen megkérdezték, hogy mi a véleménye a spanyolországi eseményekről.
Fleta minden válasz elől elzárkózott és kijelentette, hogy nem politizál ö énekes — mondotta —, aki az egész világé és minden párté. ..

*

Öt esztendővel később Cavaradossi jelmezét fölcseréli Franco hadseregének uniformisával. Kardot köt az oldalára és az elsők között van, akik elmennek a csatatérre. Gyakran gyöngélkedik. Húsz esztendős szívbaja egyre hevesebben és hevesebben jelentkezik. Nemrégiben jön egy hír, amely arról ad számot, hogy Fletát a hadsereg segédszolgálatra osztja be, és nem kardjával járja be a harctereket, hanem — hangjával. Kis csapat élén lelkesítő dalokat énekel. Később — saját kérelmére — innét visszatér a harcolók sorába.

*

Színpadon, Budapesten, utoljára 1928-ban szólalt meg a Városi Színházban. A Toscában lépett fel, Medek Anna volt a partnere, aki ma ezt mondja tragikus sorsú partneréről:

— „Kevés szebb előadáson vettem részt annál, amelyben a nagy Fletával együtt szerepeltem a Városi Színházban. Kedves, rendkívül lekötelező modorú szereplőtárs volt, aki a legnagyobb körültekintéssel vigyázott mindenre, ami a színpadon körötte történik. Délvidéki temperamentummal tartott rendet és az előadás során nemcsak az ének művésze volt, hanem egyszersmind a játék rendezője, sőt lelkiismeretes ügyelője is Halála mélységesen megdöbbent.

*

Miguel Fleta karddal az oldalán, negyven esztendős korában költözött el az élők sorából.

ESTI KURIR, 1938. június 1.
(16. Évfolyam, 122. szám)

*


Vacsoragondjai voltak Fletának, mielőtt Budapesten felfedezték
A tegnap elhunyt világhírű tenorista Budapesten kezdte karrierjét

Miguel Fletát, a zaragozai droguista jó-torkú fiát, akinek hangját egy érzelmes spanyol dal szárnyára kapta, meghordozta a világon és millió gramofonlemez tartós, fekete konzervjébe zárta, utoljára háborús fényképen láttuk, amint egyenruhás francoista fiatalemberek kórusát dirigálta.

Mint hangja-vesztett opera-dalár, így lett ő is hazája testvér-háborújában, »énekesből ének- tanár« — bár az arany-jánosi verssor iróniája nem egészen illik Miguel Fletára, akinek hangja olyan nemes érc volt, melyet semmi ivás, semmi viharos élet nem tudott egészen megrontani.

A világ hangversenydobogóiról s operaszínpadjairól azonban már jó-ideje eltűnt az olvatag hangú spanyol énekes, akinek az ibériai háború véres díszletei legalább halálában romantikus, színes és színpadias hatásos, »abgang«-gal szolgáltak — hogy a kifejezéssel is hívek maradjunk a színpadi nyelvhez, melyhez Miguel Fleta, hűtelenné vált.

Inter arma . . . A fegyvercsörgés közt bizony Fleta torka, is hallgatott, búcsúária nélkül távozott e világ színpadáról, amelyen pedig hosszú évekig zengett bánatos refrénje: A y, a y, a y, ...

— ajaj ajaj, bizony, egy egész, hosszú háborúutáni kor jajongta vele, a spanyol énekessel a nótát, aminek bizonyára az volt a titka, hogy ebben a korban ez volt a nótánk.

Ajaj ajaj, ... — íme, búcsúzik egy világhír, egy siker, mely könnyből és siralomból született: búcsúzik könny és siralom között, egy keserű világ vérbeborult sarkán. De a dal, a tündéri, szárnyaló, tremolózó, elnyújtott epedés, a fojtott és vergődő trilla — az bizony szép volt, s
Miguel Fleta távoli sírja fölött is felcsendül.

Felcsendül benne mindaz, ami a fájdalomból, a kívánkozásból, az ajajaj-ból — remény, ígéret, és egyszer majd mégis csak eljövendő beteljesülés. . . .

Nemcsak a művészvilág, de az egész magyar közönség nagy részvéttel fogadta Miguel Fleta, a világhírű tenorista halál hírét. Szívszélhűdés ölte meg 40 éves korában. Fleta 1919-ben lépett fel először Triesztben. Paolo szerepét énekelte Zandonai „Francesca da Rimini” című operájában. Második szerepe Radames volt az Aidá-ban. Jóval később került Spanyol- országban színpadra, a madridi Real színházban. 1923-ban mutatkozott be a Metropolitan színházban, mint Cavaradossi, a Toscában, Jeritza volt itt a partnere. A milánói Scala 1920-ban szerződtette. Puccini Turandotjában énekelte Kalaf szerepét.

Leghíresebb szerepe a következő operákban volt: Kegyencnő, Bajazzók, Tosca, Aida, Gyöngyhalászok, Afrikai nő, Szerelmi bájital, Faust, Carmen, Bohémélet.

Fleta Budapesten.

Amikor Fleta legutóbb járt a magyar fővárosban, elmondotta a hírlap-íróknak, hogyan fedezték itt fel:

— „Budapest volt első állomásom” — mondotta. —
Amikor először tettem be ide a lábam, egy harmadrangú olasz staggione névtelen tagja voltam. Harmadrangú szállodában laktam és bizony vacsoragondjaim voltak. De az első fellépésem után a budapesti kritikusok felfedeztek. Nagyszerű kritikák voltak ezek. Valamennyi pesti kritikámat berámáztattam. Ott függnek a dolgozószobám falán, a zongora fölött. …

A Városi Színházban 1928-ban vendégszerepelt, sikere csúcspontján. A Tosca előadására minden páholyban nyolc-tíz ember ült. A 2500 személyt befogadó színházban legalább 3500 ember volt.

— Három szerelmem volt — mesélte akkor Fleta. — Az első egy ragyogóan szép spanyol lány. Nagyon szerettem. Neki köszönhetem, hogy énekes lettem. Neki köszönhetem, hogy nem maradtam meg abban a kis aragóniai faluban, ahol születtem. A második szerelmem: első feleségem volt. Mégis elváltunk, mert szerelmes lettem egy másik nőbe, második feleségembe.

Egyszer a Rigolettóban vendégszerepelt a Városiban. Gilda szerepét Alpár Gitta énekelte. A nézőtér ragyogó estélyi ruhák fényében pompázott és az ismétlődő tapsviharok ünnepi lelkesedésről tanúskodtak. Fleta dollárban kapta a fizetését. Éppen akkor vendégszerepelt nálunk Kiepura.

A két híres tenorista a Városi Színházban ismerkedett meg egymással az igazgatósági páholyban. Közben nagyon összebarátkoztak és előadás után az egész társaság elment az egyik dunaparti hotelbe vacsorázni. A következő napokon kölcsönösen meghallgatták egymás énekét.

Amikor hat évvel ezelőtt legutoljára itt járt, már nem énekelt olyan jól. Később azt mesélték róla, hogy visszavonult és menedzser lett. Azután jöttek a háborús hírek. Fleta bevonult katonának Franco táborába. Láttuk is egy fényképét, katonaruhában. ...

Már nem énekli többé híres dalát, az „Ay, ay, az,”-t. ...

MAGYARORSZÁG, 1938. június 1.
(45. Évfolyam, 122. szám)

*

(Fleta érdekes történetét még folytatom)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Erkel Színház - Bernáth Büfé

"Kortárs Opera Showcase"
ANDRÁSSY FRIGYES: Ady és Léda
FEHÉR GYÖRGY MIKLÓS: Két part között
KAROSI BÁLINT: Lonely Hearts

19:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pécsi Balett
BIZET-SCSEDRIN, RIEDERAUER RICHÉRD: Carmen

19:00 : Budapest
Erkel Színház

JAKOV GOTOVAC: Ero, a tréfacsináló
A Zágrábi Horvát Nemzeti Színház előadása
19:30 : Debrecen
Debreceni Egyetem, AULA

Zalai Antal (hegedű)
Kodály Filharmonikusok kamarazenekara
Vezényel: Bényi Tibor
"A bécsi klasszika gyöngyszemei"
HAYDN: g-moll szimfónia Nr. 39.
MOZART: G-dúr hegedűverseny K. 216
SCHUBERT: IV. (c-moll) szimfónia D. 417
A mai nap
történt:
1937 • Bartók "Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára" című művének bemutatója
született:
1848 • Henri Duparc, zeneszerző († 1933)
1941 • Plácido Domingo, énekes
1945 • Peter Konwitschny, operarendező
1947 • Matuz István, fuvolista
elhunyt:
1851 • Albert Lortzing, zeneszerző (sz. 1801)
1948 • Ermanno Wolf-Ferrari, zeneszerző (sz. 1876)
1973 • Szabolcsi Bence, zenetörténész (sz. 1899)