vissza a cimoldalra
2020-08-10
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3665)
A nap képe (2229)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4031)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2013)
Franz Schmidt (3660)
A MET felvételei (964)
Operett, mint színpadi műfaj (4455)
Opernglas, avagy operai távcső... (20588)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2810)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (160)
Gregor József emléke (183)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1438)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7365)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62200)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

158   Ardelao • előzmény157 2017-08-19 18:11:51

Spanyolországban új Carusot fedeztek fel.

Madridból táviratozzák: Saragossában rövid idővel ezelőtt egy tenoristát fedeztek fel, akinek, mint mondják, olyan pompás hangja van, hogy spanyol Carusonak nevezték el. Az új tenoristát, aki egyszerű parasztgyerek volt, Flétának hívják és nemrégiben még a saragossai piacon árusított zöldséget. E mellett állandóan énekelt és gyönyörű hangjával olyan feltűnést keltett, hogy a városi tanács elhatározta, hogy saját költségén ki fogja taníttatni.
Fleta most lépett fel először San-Sebastianban és példátlan sikert ért el. Azonnal amerikai turnéra szerződtették és ötezer dollárt fizetnek neki egy estéért. Fléta mindössze huszonnyolc éves.

(1925.IX.4. / Budapesti Hírlap, 45. Évfolyam, 198. szám)

157   Ardelao 2017-08-19 17:45:28

EGY NAGY ÉNEKES EMLÉKÉRE:


Szűkszavú távirat jelentette:

Miguel Fleta, a világ nagy tenoristája, szívszélhűdés következtében meghalt a spanyolországi Salamancában.

*


Fleta halála megdöbbentette az egész világot, mert hiszen a földkerekségen mindenütt ismerték a népszerű tenoristát, akinek rokonszenves egyéniségét siker és dicsőség övezte. Budapesten hét esztendővel ezelőtt járt, amikor koncertet adott és amikor — amire példa még nem volt — nyolcszor kellett megismételnie a híres dalát, az „Ay... Ay... Ay…“-t.

Akkoriban hazája földjét forradalmi események kavarták föl, a Budapestre érkező Fletát természetesen megkérdezték, hogy mi a véleménye a spanyolországi eseményekről.
Fleta minden válasz elől elzárkózott és kijelentette, hogy nem politizál ö énekes — mondotta —, aki az egész világé és minden párté. ..

*

Öt esztendővel később Cavaradossi jelmezét fölcseréli Franco hadseregének uniformisával. Kardot köt az oldalára és az elsők között van, akik elmennek a csatatérre. Gyakran gyöngélkedik. Húsz esztendős szívbaja egyre hevesebben és hevesebben jelentkezik. Nemrégiben jön egy hír, amely arról ad számot, hogy Fletát a hadsereg segédszolgálatra osztja be, és nem kardjával járja be a harctereket, hanem — hangjával. Kis csapat élén lelkesítő dalokat énekel. Később — saját kérelmére — innét visszatér a harcolók sorába.

*

Színpadon, Budapesten, utoljára 1928-ban szólalt meg a Városi Színházban. A Toscában lépett fel, Medek Anna volt a partnere, aki ma ezt mondja tragikus sorsú partneréről:

— „Kevés szebb előadáson vettem részt annál, amelyben a nagy Fletával együtt szerepeltem a Városi Színházban. Kedves, rendkívül lekötelező modorú szereplőtárs volt, aki a legnagyobb körültekintéssel vigyázott mindenre, ami a színpadon körötte történik. Délvidéki temperamentummal tartott rendet és az előadás során nemcsak az ének művésze volt, hanem egyszersmind a játék rendezője, sőt lelkiismeretes ügyelője is Halála mélységesen megdöbbent.

*

Miguel Fleta karddal az oldalán, negyven esztendős korában költözött el az élők sorából.

ESTI KURIR, 1938. június 1.
(16. Évfolyam, 122. szám)

*


Vacsoragondjai voltak Fletának, mielőtt Budapesten felfedezték
A tegnap elhunyt világhírű tenorista Budapesten kezdte karrierjét

Miguel Fletát, a zaragozai droguista jó-torkú fiát, akinek hangját egy érzelmes spanyol dal szárnyára kapta, meghordozta a világon és millió gramofonlemez tartós, fekete konzervjébe zárta, utoljára háborús fényképen láttuk, amint egyenruhás francoista fiatalemberek kórusát dirigálta.

Mint hangja-vesztett opera-dalár, így lett ő is hazája testvér-háborújában, »énekesből ének- tanár« — bár az arany-jánosi verssor iróniája nem egészen illik Miguel Fletára, akinek hangja olyan nemes érc volt, melyet semmi ivás, semmi viharos élet nem tudott egészen megrontani.

A világ hangversenydobogóiról s operaszínpadjairól azonban már jó-ideje eltűnt az olvatag hangú spanyol énekes, akinek az ibériai háború véres díszletei legalább halálában romantikus, színes és színpadias hatásos, »abgang«-gal szolgáltak — hogy a kifejezéssel is hívek maradjunk a színpadi nyelvhez, melyhez Miguel Fleta, hűtelenné vált.

Inter arma . . . A fegyvercsörgés közt bizony Fleta torka, is hallgatott, búcsúária nélkül távozott e világ színpadáról, amelyen pedig hosszú évekig zengett bánatos refrénje: A y, a y, a y, ...

— ajaj ajaj, bizony, egy egész, hosszú háborúutáni kor jajongta vele, a spanyol énekessel a nótát, aminek bizonyára az volt a titka, hogy ebben a korban ez volt a nótánk.

Ajaj ajaj, ... — íme, búcsúzik egy világhír, egy siker, mely könnyből és siralomból született: búcsúzik könny és siralom között, egy keserű világ vérbeborult sarkán. De a dal, a tündéri, szárnyaló, tremolózó, elnyújtott epedés, a fojtott és vergődő trilla — az bizony szép volt, s
Miguel Fleta távoli sírja fölött is felcsendül.

Felcsendül benne mindaz, ami a fájdalomból, a kívánkozásból, az ajajaj-ból — remény, ígéret, és egyszer majd mégis csak eljövendő beteljesülés. . . .

Nemcsak a művészvilág, de az egész magyar közönség nagy részvéttel fogadta Miguel Fleta, a világhírű tenorista halál hírét. Szívszélhűdés ölte meg 40 éves korában. Fleta 1919-ben lépett fel először Triesztben. Paolo szerepét énekelte Zandonai „Francesca da Rimini” című operájában. Második szerepe Radames volt az Aidá-ban. Jóval később került Spanyol- országban színpadra, a madridi Real színházban. 1923-ban mutatkozott be a Metropolitan színházban, mint Cavaradossi, a Toscában, Jeritza volt itt a partnere. A milánói Scala 1920-ban szerződtette. Puccini Turandotjában énekelte Kalaf szerepét.

Leghíresebb szerepe a következő operákban volt: Kegyencnő, Bajazzók, Tosca, Aida, Gyöngyhalászok, Afrikai nő, Szerelmi bájital, Faust, Carmen, Bohémélet.

Fleta Budapesten.

Amikor Fleta legutóbb járt a magyar fővárosban, elmondotta a hírlap-íróknak, hogyan fedezték itt fel:

— „Budapest volt első állomásom” — mondotta. —
Amikor először tettem be ide a lábam, egy harmadrangú olasz staggione névtelen tagja voltam. Harmadrangú szállodában laktam és bizony vacsoragondjaim voltak. De az első fellépésem után a budapesti kritikusok felfedeztek. Nagyszerű kritikák voltak ezek. Valamennyi pesti kritikámat berámáztattam. Ott függnek a dolgozószobám falán, a zongora fölött. …

A Városi Színházban 1928-ban vendégszerepelt, sikere csúcspontján. A Tosca előadására minden páholyban nyolc-tíz ember ült. A 2500 személyt befogadó színházban legalább 3500 ember volt.

— Három szerelmem volt — mesélte akkor Fleta. — Az első egy ragyogóan szép spanyol lány. Nagyon szerettem. Neki köszönhetem, hogy énekes lettem. Neki köszönhetem, hogy nem maradtam meg abban a kis aragóniai faluban, ahol születtem. A második szerelmem: első feleségem volt. Mégis elváltunk, mert szerelmes lettem egy másik nőbe, második feleségembe.

Egyszer a Rigolettóban vendégszerepelt a Városiban. Gilda szerepét Alpár Gitta énekelte. A nézőtér ragyogó estélyi ruhák fényében pompázott és az ismétlődő tapsviharok ünnepi lelkesedésről tanúskodtak. Fleta dollárban kapta a fizetését. Éppen akkor vendégszerepelt nálunk Kiepura.

A két híres tenorista a Városi Színházban ismerkedett meg egymással az igazgatósági páholyban. Közben nagyon összebarátkoztak és előadás után az egész társaság elment az egyik dunaparti hotelbe vacsorázni. A következő napokon kölcsönösen meghallgatták egymás énekét.

Amikor hat évvel ezelőtt legutoljára itt járt, már nem énekelt olyan jól. Később azt mesélték róla, hogy visszavonult és menedzser lett. Azután jöttek a háborús hírek. Fleta bevonult katonának Franco táborába. Láttuk is egy fényképét, katonaruhában. ...

Már nem énekli többé híres dalát, az „Ay, ay, az,”-t. ...

MAGYARORSZÁG, 1938. június 1.
(45. Évfolyam, 122. szám)

*

(Fleta érdekes történetét még folytatom)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1865 • Alexander Glazunov, zeneszerző († 1936)
elhunyt:
1806 • Michael Haydn, zeneszerző (sz. 1737)