Igen, ez igazibb, szabadabb zenélés. A hölgyé kissé programozott ehhez képest....de ez nagyon jó !
Az első tételben azok a zenekari trillák :)
A második tétel milyen vidám ! Régen hallottam ilyen oldott allegro-t :)
(Eszembe jutott, hogy ha chord belehallgat, most is biztos fanyalog a "konvencionális és gúzsba kötött" formák miatt...egy ilyen laza allegro- nál :)
Handel folyton szivatta az oboistákat. Olyan szólamokat írt nekik, hogy majd belegebedtek.
A linkelt felvétel egész jó. Már én is belefutottam, de maradt bennem némi hiányérzet. Ha belehallgatsz ebbe szerintem te is elégedettebb leszel.
Az Alpha-s bookletek olvasgatása szélesebbre nyitja a horizontot, szerintem mindenkinél. Segít esetleg mélyebbre hatolni a zenében, ha esetleg elsőre nem sikerül. Úgyhogy, klassz, tényleg a 19 eredeti, nagyon szép kiadások. Nekem 1 vagy 2 hiányzik, az első kiadásokat eléggé nehéz megszerezni.
:)
Az oboát Handelnél szerettem meg. még srác koromban.
És főleg azért, mert a hangszerelésében fontos szerepe van mindig. ( jó, ez itt solo :)
Mindig ott az oboa, ott fecseg minden Handel zenekaros darabban.
Mikor kettőzi fuvolával v hegedűvel, azonnal beugrik, ja, ez Handel.
Íze van neki.
Le Poème Harmonique? 19 lemezem van tőlük. Tegnap akartam meghallgatni az első Alphát, csak hát az arpeggios tétel után bealudtam. Ekkor tértem át Telemannra.
Mellesleg a Le Poème Harmonique nem egy zeneszerző társaság, hanem egy együttes, érthetően nem is játszottam tőlük semmit. Mert te igen? Meghallgatnám. Ha videó van, még jobb. :)
Csak élvezkedsz, amíg más dolgozik...na, szép :)
Erre annyit mondanék, hogy itt semmilyen zene csillaga nem ragyog.
De aggodalomra semmi ok. Az őssejt teljesen ép.
Tudod, mondtam, hogy nem hallgatok annyit, mint te. A tizedét sem. Meg is indokoltam.
De ami jó, az jó :)
A Le Poeme Harmonique, ha valakinek eddig kimaradt - Magyarországon vagyunk, ne feledjük, ahol Bach és Telemann csillaga a legmagasabban ragyog:) - most sem késő, ne szégyellje, nézelődjön, van mit; számos nagyszerű lemezt indítottak útnak, még hazai csapatot is tudok vagy hármat, akiket inspiráltak erősen.
Corvette, esetleg, te mi szépet játszottál tőlük? Zenész vagy, és a régizenéről ezért mindent jobban tudsz, nem? Ha videó is van, megnézném.
Óriási kedvencem.
Örülök, hogy felfedezted végre..... szóval az van, hogy amíg ti Telemannal birkóztatok, én meg ilyeneket hallgattam. Egyet reggelire, egyet meg estére. Kinek mi jut, mondtam.
15 éve minimum megvan ez a lemez.
Hát, hallgassátok csak Telemannt, örüljetek neki, ha valamit sikerül elpöntyögni tőle, de én maradnék annál, még egyszer, hogy egy rémisztően gyenge szerző, bármennyire is végigerőltettem ezt is, amit voltál szíves figyelmembe ajánlani. a hideg kirázott, annyira lelketlen és művi és erőltetett.... semmi belső tűz vagy melódia vagy valami bármi, ami miatt leülnék elé. A furulyás iszonyatosan kínlódik, műanyag, zéró, nulla. Rizsporos unalom. Zeneiskola-vizsga, ásítozás. Na, ehhez képest Bach is egy lánglelkű zseni, az biztos.
Ezen aztán ne vesszünk össze: nem kell mindent egyszerre szeretni.
ááá , jó itt az összes.
Hát ez tényleg qrva jó, chord, ezt neked találták ki ! A második szám eszelősen jó !
Mesélj, mi szépet játszottál ezidáig Telemanntól ? Én soroljam?
Aztán meg mi alapján ítéled meg, hogy az egyik fantázia jól van előadva, a másik meg nem? Összehasonlítasz két lemezt és kivonod őket egymásból? Amelyikből több marad az a jobb?
Meg aztán, nem csak lant létezik a világon. Azt is leírhatnád, hogy hány jó lantos van a világban. Alig pár. De a nem zenészek kenik-vágják a témát. Ja.
" Telemann egy gyenge szerző, így a fantáziái is fantáziátlanok "
----------------------------
Rájöttem, miért írsz néha ilyen sületlenségeket.
Azért, mert nincs rálátásod a zenei korokra , különös tekintettel a köztük lévő különbségekre, amelyek a körülményekből ( dátum ! ) adódnak.
Ám én azt mondom, nem baj. Nem kell neked mindenre rálátni, elég, ha a reneszánsz zenét érted. A boldogsághoz az is elég.
ha mégis belehallgatnál, itt van pár jó
De ami az igazi abszolut nekem, a pengetős fantáziákból, azok a vihuelistáknál találhatók elő.
Ez a lemez: fantasztikus. Élőben, vihuelán, 40 cm-ről hallgatva Narvaezt, szintúgy.
Rossz nyomon jársz. Telemann egy gyenge szerző, így a fantáziái is fantáziátlanok, nem csak nekem, ez hidd el, nagyon sok zenésznek is.
A fantázia egy külön birodalom a Barokkban, és a Reneszánszban. Csuda dolgok léteznek ám.
Lantfantáziák esetleg? Persze, egy teljesen más világ. Az oboának ide nincs sok köze... így előfordulhat,hogy a nem zenészek ezt lehet, jobban leveszik, mint esetleg te....
Élőben párszor volt alkalmam pl. ezeket a művet hallgatni. Tényleg más galaxis.
Érdemes a jó értelemben vett feminin jelleget észrevenni a második előadásban. És utána, hirtelen, zsupppsz, betolni a Telemannt...mennyire üres dolog.... bár, kinek-kinek.
A fantáziák egy külön világ a barokkban, főként azok élvezik, akik profin játszanak valamilyen hangszeren és rendesen benne vannak a régizene világában. Ja, már megint egy dolog, amely elsősorban a zenészek élvezetéért van. Lassan nem lesz mit hallgatnod. :)
Telemann fuvola fantáziáit előszeretettel játszák más fafúvósok is. A felhozatal nem rossz. Oberlinger lemezének pl. az a különlegessége, hogy az organetto sípjait imitálja. A hangok végeit gyakran leejti, mintha elszállna a fújtatóból a levegőt. Klassz. Amúgy alapmű.
Csak úgy hirtelen, akkor, mi az, aminek 'van mondanivalója'?, hát, picit amarrább a térképen meg úgy 70 évvel korábban:
Kicsit semmilyen kezdés, de kb 20 mp. után valami elkezd bonyolódni, de nagyon. A viola meg elkezd beszélni. Szépen, tagoltan, érthetően...:)
Tónus-kiegyenlítés.
Tökéletes?, hát engem nem talált meg. Ha vers lenne, és egy szocreál irodalomtantónéni, azt mondaná, hogy ennek a versnek nincs mondanivalója. Csak úgy megy, szépen hentereg, hogy minek meg hová, az nem derül ki.
III.o. szerző, az előadás firstclass, de kicsiholni többet ebből nem lehet.
Egyszerűen tökéletes.
Georg Philipp Telemann - Sonate B-Dur, TWV 41:B6: I. Adagio
Georg Philipp Telemann - Sonate B-Dur, TWV 41:B6: II. Allegro
Official video for Domino Dancing by Pet Shop Boys (2003 Digital Remaster).
4400
Lehet, hogy egy picit a hangerő gombot kell tekerned balra. :)
Ez egy icipici, 8 regiszteres korabarokk belga orgona, amely néhány évtizede a francia Solignac apátságban van. Ilyen hangja van a kicsikének, az akkori nyelvsípok (Voix humana) kicsit mekegnek.
" De a nagy tömegű átírás miért van? "
Ez volt a kiindulási pont, és erre adott a vonós kolléga két lehetséges választ.
Zenekarra is írnak át műveket...
Ez azért bonyolultabb.
Az " írástudók felelőssége " szerintem óriási....és az írástudók ezt már nem érzik. Csak élni akarnak, már nem akarnak másokért meghalni.
Ezt úgy értsd, hogy már nem játszanak Vivaldit az utcán jó minőségben, ezt jelenti. Semmi dráma, csak ennyit jelent.
Ezért aztán a sznobokon meg a zenészeken kívül senki sem hallgat Vivaldit.
"Mindenkinek joga van egyre jobban és jobban élni. A művészetemért elkérem keményen a pénzt ! Ez ma az írástudók jelmondata. " ( Mozart mikor is mondta ezt ? ) Régen mások voltak a célok.
Ez így van, a személy, aki játszik, mindent visz.
De a nagy tömegű átírás miért van ?
Szerintem egyszerűen ez a folyamat :
1. Átlagon felüli zenésznek megtetszik nagyon valami zenemű.
2. nem játszik azon a hangszeren, amire írták.
3. Átírja arra a hangszerre , amin jól játszik.
B változat :
1. zseniális zenésznek megtetszik valami
2. átírja szórakozásból mindenre, még lekvárosbödönre is.
3. csóró követők vért izzadnak, aztán lehülyézik, mikor nem sikerül eljátszani.
Annyira harsány regiszterek választódtak, hogy elfedi a finomságokat, akkor is, ha igazi... Miért kell így kiabáltatni egy hangszert?
Mennyire más a két hangszer....
Az organettós lemez-újrafelfedezése óta kicsit töröm a fejem ezen az orgona-ügyön, a fejlődés menetén, mi és hová tartott és tart; hogy mennyire kigyilkolja a zene lényegét meg elüldözi a közönséget biztonságos távolságra ez a félig-gép jelleg, ez a mesterséges hangerősítés meg a dinamika teljes és totális hiánya, hogy a csembalón a billentés,
Aria Sebaldina - Hexachordum Apollinis
az mit ad, az orgonán, ha esetleg létezik, nagyon-nagyon ritkán, mert mondjuk mechanikus traktúrás,
Aria Sebaldina - Hexachordum Apillinis
akkor meg ott mit ad, meg ilyenek, a cikk félig már kész; nekem nyilván erős véleményem van ezzel kapcsolatban. Egy biztos: az orgonisták engem ezért meg fognak verni...:)
Ez az állatok iránt érzett olthatatlan szerelem nem is olyan ritka. És hiába magyarázod az illetőnek, hogy az nem szép dolog, mert a szerelem úgy jó, ha viszonozzák is, attól ő még vágyakozva fog rájuk gondolni.
Ez a zenehallgatásos dolog csak a mi agymenésünk. Az emberiség nagyobbik része teljesen képzetlen zeneileg és elvan nélküle. Ehhez vegyük hozzá, hogy sokszor még a nagyon magasan képzett zenészek is el-elkalandoznak a jóval könnyedebb és lenézett műfajok irányába. Miért? Mert rengeteg egymásnak ellentmondó zenei műfaj képes egyszerre békében élni a fejekben.
Ha én azt mondom egy előadásra, hogy jó, az képezheti vita tárgyát. Ha Holliger mondaná, szerintem senki sem vitatkozna. Érdemes volna elgondolkodni megannyi kérdésed mellett, hogy mi mennyire vagyunk tekintélyelvűek, elvtelenek és meggondolatlanok megnyilatkozásainkban.
Mit miért? Az élet nem méltányos. Vannak nagyon tehetséges és kevésbé tehetséges emberek. Meglásd, egyszer majd jönni fog egy olyan furulyás, aki érdemben el tudja játszani ezeket az átiratokat és örömünket fogjuk lelni bennük. Úgy tűnik, hogy még nem szültett meg, de az is lehet, hogy éppen tegnap íratták be egy zenesuliba.
Emlékszem egy hazai koncertre, ahol a Párizsban élő oboista úgy fújta el Schubert Arpeggione szonátáját, hogy az előttem ülő Kapás Géza folyton a nyakát tekergette, mert látni akarta mások szemében is a döbbent csodálkozást. Soha nem hitte volna, hogy fafúvós hangszeren ez lehetséges. Hogy az átirat jobb legyen, mint az eredeti.
Ha már előkerült. Magnificat Versillos del primer tono
Azért ez árnyaltabb:)
Akkor nem látod értelmét, ha nem tetszik, igaz ? :) Nagy selyma vagy :))
Naná, hogy nem véletlenül oda írta. Oda írta. Mindenki tudja.
A reneszánszban nem nagyon jelölték meg, milyen hangszerre készültek a darabok, kivétel a kórus, meg a lant.
De, értem, miért írnak át. Csak sok esetben nem látom az értelmét. A zeneszerző nem véletlenül írt arra a hangszerre, vagy apparátusra. És ezzel az utolsó mondatodra is válaszoltam.
Kicsi tónusváltás.
Ha már Cabezón előkerült.
A lemez kiváló. Jó hifi kell, ez tény.
Rosszul látod. A hivatkozott átirat jelenleg kísérleti stádiumban van. Szerintem hamarosan lemezen is meg fog jelenni és onnantól kezdve lesz igazán lehetősége beépülni a zenei és előadói köztudatba.
Az előadás egy gyakorló szobában készült, a felvételt sem a prof jegyzi.... De legalább láthattad, hogy hogyan, milyen körülmények között születik meg egy-egy előadás. Gondoltam ez érdekes lehet az olyanoknak, mint te.
A kérdés jó.
Amúgy, én nem lennék átírás-ellenes, nem is lehetek, mert ez a dolog a Reneszánszban is igen-igen elterjedt volt, mondhatni természetes.
Csak a címet nézzük erősen.
'Para Tecla Arpa y Vihuela'
Semmilyen, a lejjebb vázolt probléma nem jött elő.
Ja, értem, ez tényleg normális válasz. Hogy nem a közönségnek, hanem a fafúvós szakmának készült.
Csak ezzel maga a 'zene', mint objektum, mint kiterjedés, innentől nem létezik, mert akkor ez nem zene, hanem a fafúvósoknak meg a zenetanároknak egy technikai-segédkönyv-hangzó-melléklet.
Minden tiszteletem Alex Klein-é. Remélem, jövőre kézenállva-előadva is örvendezhetünk ennek e remekműnek. És eljön a MÜPA-ba. Az, hogy a többi 1699 oboista honnan fog betódulni, azt még nem tudom, de majd meglesz valahogy.
P.S.
Mondjuk, és a WTC esetén vagy a Die Kunst der Fuge, a helyzet erősen hasonló...:) Cak ott az 1699 zenetanár/zenetanár-unatkozó-hoozátartozója/kínlódó-tanítványok, az még összejöhet.
Alex Klein únja magát és ilyen darabokkal treníroz. Ő ezzel fúj be reggel. Egy olyan átirattal, amelyet legfeljebb ha tízen játszanak el a világon.
Ez egy kuriózum előadás. Arról szól, hogy meddig lehet tágítani egy hangszer megszólalási lehetőségeit. Anno, Berio Sequenza VII c. darabja eljátszhatatlannak tűnt, mára a nemzetközi versenyek kötelező beugrója. Nem viccelek, beugrója. Szóval a nyugati világ szépen halad előre, miközben mi, magyarok összerezzenünk egy kihívásokkal teli darab láttán, és gyakorlás helyett inkább kétségbe vonjuk az értelmét, mert az kényelmesebb. Tipikus reakció, ezerszer hallottam már.
Ezt a partita átiratot a fafúvósok értik igazán, közöttük is leginkább az oboisták. Ennyire stabilan, ekkora hangon, ilyen technikával játszani pokolian nehéz. Klein már nem egy mai gyerek. Eddigi élete során minden fontos nemzetközi versenyt megnyert, sokat zsűrizik, hangszert fejleszt, több helyen tanít, kétszer volt a Chicago SO szólamvezetője, jelenleg is aktív zenekari művész Calgariban. Mióta elküldték Chicagoból csak úgy dobálja kifelé a referencia szintű szólólemezeit, újraírva vele az oboás előadói gyakorlatot. Ma nagyjából minden oboista szeme erre a palira irányul. Klein napról-napra jobb, ereje teljében van és nagyon úgy tűnik, hogy még sokáig élvezhetjük a művészetét.
Szerintem kár azon rugóznod, hogy nekem mire futja. Az a kérdés, hogy neked mire? Te vagy a tanár, neked kell példát mutatnod.
Próbáld tartani a színvonalat. Hangszeres zenészek is vannak a pályán. :)
Azt hiiszem, nem érted, hogy egyáltalán miért írnak át.
Kérdés : Van-e értelme átírni, igen vagy nem ?
Mi az értelme, a kiváltó oka ?
Nem pont az, hogy megjelenjen egy másik hangszeren is, annak a természetéhez igazítva ?
Kérdezem.
Ilyen előadástól csak lefagyni lehet. A felvételek általában a hallgatónak szólnak, nem kizárólag a fafúvós szakmának.
A szolfézs-zeneelmélet nem az előadói gyakorlattal foglalkozik, csaxólok. Hanem a darabok mélyével, beleértve sok mindent, de nem részletezem neked. Legalább ennyire futhatná, ha már felsőfokon tanultál vagy tanulsz zenét.