Bátor voltam.
Aki egy kicsit is ismeri a szvitet, az tudja, hogy az első öt D hang bár D, de a 2. és 5. hang üres húron szólal meg, ez pikáns hangzást ad. Az oboa előpadásában inkább óvatos vernyogásnak hat. A másik probléma az, hogy oktávot vált.
Szóval ez nem az a D-dúr szvit prelúdiuma. Kár volt a papírért és a kifújt levegőért.
Attól, hogy számodra nem hordoz értéket, még nem jelenti azt, hogy kár volt átírni és eljátszani. Ez a felvétel nem neked készült, hanem a fafúvós szakmának. Láthatod, a szolfézs-zeneelmélet szak sem tud vele érdemben mit kezdeni. Lefagytatok.
Klein már régen magának írja az ujjtörő gyakorlatait.
Van benne egy olyan rész, ahol fújás közben dúdol is.
Mondjuk ennek ne olvasd el a címét
Honnan tudod hogy ez az előadás itt nem egy trágár dal?
Érted a szöveget ?
Nem.
Hát akkor ?
Csak úgy felismered. Közvetlenül. Van ilyen.
Jómagam 'macskás' bátortalan belesuttogását kicsit felerősíteném:
Igen, kár volt átírni. Katasztrofális. Ebből a nem túl jó zenéből kivette azt az egy dolgot, ami szép és jó volt benne, a tónust. A tónus meg a zene harmóniáját. Az oboa vs. cselló, az egy nem úriemberhez méltó összehasonlítás, annyira aszimmetrikus a küzdelem...
És a többit is kár volt átírni. Ott egyenesen gáz a helyzet, mert a lényeg sérült. Részemre semmiféle többletet nem ad. Másnak?, szerintem dettó.
És, igen, üljünk a fenekünkön, és élvezzük az eredetit. Ha nem megy, ne üljünk, találjunk ki jobbat. Celine Frisch-el ezeket hasonlítani maga az ízléstelenség. Pedig nem vagyok egy Bach-őrült...
Szerintem ha valaki pl egy disznóba lesz szerelmes, azért megpróbálja útját állni a szerelme manifesztálódásának.
Ösztön vagy értelem ?
Van értékes zene és kevésbé értékes ?
Az érték az egy érzés ?
Megannyi kérdés...:)
A zene nem idegméreg és végképp nem úgy fogyasztják, mint a bort. A zenesuliban folyton azt nyomták, hogy ne legyünk válogatósak, játsszunk el mindent és örüljünk neki, mint majom a farkának.
Mitől lesz valami művészi? Nincs rá képlet. Olyan ez, mint a szerelem. Ha elfog az érzés, biztosan tudni fogod, de, hogy mi váltja ki...Passz. Választásról itt szó nincsen.
Jól kihozzák , ami benne van. Főleg Rolfe-Johnson.
A művészet is szórakoztat . Csak magasabb szinten.
Tudod:
- híg lőre vs nemes bor :)
Ennyit mondtam.
Mindenki azt iszik, amit választ :)
Ha ennyire ellenedre van a zene szórakoztató jellege, járj el minél több katonai dísztemetésre.
Hallhatjuk jól, hogy hogyan nyúlnak hozzá napjainkban Bach zenéjéhez. Lásd a hármas számú hegedű partita esetét.
A zeneirodalom hemzseg az áthangszerelésektől és továbbgondolásoktól. Bach valójában nem írta át Vivaldi és Marcello műveit, inkább csak tanulmányozta őket, hátha rájön a sikerük titkára. Hiába fáradt vele. :)
". Az ő zenéihez is hozzá lehet nyúlni, és jó alapanyagot szolgáltat a mai kor fiataljainak. Ezek a kölykök nem illetődnek meg Bach nevének hallattán, és bátran kísérleteznek vele. Új idők új dalai ezek. "
Hát hogyne lehetne. Nem is volt kifogásom a Stein-oboa átirattal .
Merthogy úgy nyúlt hozzá a Bach-szonátához, hogy az VALAMI. Ahhoz a valamihez tartotta magát.
Bach is úgy nyúlt a Vivaldi concerto-hoz, hogy az VALAMI. Ahhoz a valamihez tartotta magát.
De a széttárt combok az más. Bach zene apropóján valami MÁS. Lehet ezt, miért ne lehetne. Csak ne keverjük már össze a híg lőrét a nemes borral !
Ááá, nem. Te a szórakozásról beszélsz, én meg a művészetről. Nem szabad összekeverni.
Szórakozz csak nyugodtan, azért mondtam, hogy nem kell a véleményemet osztani, mert manapság mindenki szórakozik ezerrel. Nincs ebben semmi rossz. Csak ez nem művészet. Meg aztán van a giccs. A giccs az nem paródia.
Az a baj, hogy evidenciákról próbálunk itt vitatkozni...az meg butaság.
Üljünk a seggünkön és ne csináljunk semmit, mert a nagyszerű elődök már mindent frankón elrendeztek előttünk? Bach belekontárkodhatott Vivaldi és Marcello darabjaiba, de az ő művészete tabu, csak mert anno, ittas állapotaiban olyanokat mondogatott a kocsmában, hogy a zenét nem is ő szerzi, hanem a jóistenke diktálja neki és ő csak lejegyzi azt?
Nem, ez nem így működik. Az ő zenéihez is hozzá lehet nyúlni, és jó alapanyagot szolgáltat a mai kor fiataljainak. Ezek a kölykök nem illetődnek meg Bach nevének hallattán, és bátran kísérleteznek vele. Új idők új dalai ezek.
Vanessa Mae d-moll toccáta átirata semmiben sem marad el Ólafsson lemezeitől. Ellenkezőleg! Mae 25 évvel előzte meg a korát azzal a klippel, amelyben nem csak Bachnak ad fricskát, de az összes komolykodó, önmagát konzervatívnak tartó szomorúzenésznek. Az a kép megvan amikor guggolva, széttárt combokkal húzza, majd megáll, megigazítja a napszemüvegét és únott arccal feláll? Vagy amikor állva játszik és közben táncmozdulatokat lejt és mórikálja magát? Az egy paródia! Az egész klipp egy paródia.
Egy tükör. Neked. :)
Az összesből kettő tetszett, az egyik a Blechacz link, a másik Gilelsz ( bár gyönyörűen játszotta,de a canto fájóan hiányzott, élesben hallottam mit veszít, aki még nem ismeri a darabot. )
Lehet, hogy konzervatív vagyok ? :)
( A jót elfogadni kell, nem jobbá tenni akarni, ez a fixa ideám. Mindig az az érzésem, hogy a kisebb ellenállás irányába történik az elmozdulás. Az meg ugye a lejtő. Újat kitalálni nehezebb. Azt nem is csinálja senki. )
De ez csak az én véredényem, nem kell osztani.
Köszönöm Blechacz-t ! Nem ismertem.
Víkingur Ólafsson - Bach Reworks - Part 1
Vikingur Ólafsson még alig kezdte el szárnyait bontogatni a komolyzenei piacon, de már most vannak látványos és nagy visszhangot kiváltott felvételei. A Philip Glass Piano Works nekem kifejezetten tetszik, jók a tempói, a dinamika kezelése, és úgy általában nagyon rendben van az a lemez.
A J.S. Bach albumot is sok dícséret érte a kritikusok részéről, de ezt a lemezt a 3. műsorszám után kénytelen voltam feladni. Egyszerűen nem ment. Nem ment, mert Ólafsson zongorán játssza, és Bach nem komponált zongorára. (Próbálják páran bizonygatni, hogy Bach ismerte a hangszert, de ezen logika mentén haladva a köcsögdudával előadott teljes bachi életművet is korrektnek kellene minősíteni). :)
Ha csembaló vagy klavikord lett volna Ólafsson instrumentuma, az más lett volna, de nem az volt. Egy ideje foggal-körömmel ragaszkodom az autentikus előadásokért, és ha J.S.Bach billentyűs műveit meg lehet hallgatni korhű hangszeres előadásban, akkor én inkább ezt választom. Vannak zongorás Bach lemezeim is, nem tagadom, és pl. kifejezetten tetszik az, ahogyan Rafal Blechacz játszik. Elképesztő bal keze van és olyan kemény a billentése, hogy valósággal belekalapálja a fejekbe a hangokat.
J.S. Bach: Italian Concerto In F Major, BWV 971 - 3. Presto · Rafal Blechacz
Joggal vetődhet fel a kérdés ezek után, hogy mit akarok én ezzel az Olafsson lemezzel, amelyben több helyütt is megtalálható a zongora.
A cím: Bach Reworks 1
Az album csupán 23 perces és hat műsorszámot tartalmaz. Az első és az utolsó egy Bach mű átirata, a közöttük elhelyezkedő négy másik pedig a méltán híres Bach-Siloti átirat átirata.! Ha valami hiányt szenved a lemez, az a demonstráció, az eredeti darabok bemutatása, így most pótolnám is a kiadó mulasztását:
Víkingur Ólafsson – Bach: Prelude in C minor, BWV 847 (The Well-Tempered Clavier, Book I., No. 2)
Víkingur Ólafsson – Bach: Prelude & Fugue, BWV 855a: 1. Prelude No. 10 in B Minor (Transcr. Siloti)
J.S. Bach: The Well-Tempered Clavier: Book 1, BWV 846-869 - 1. Prelude in C Major, BWV 846 (Live in Troy, NY / 1987) · Keith Jarrett
A Reworks 1 első műsorszáma lényegesen lassabb mint ahogyan azt az eredeti mű esetén tapasztalhatjuk.
Víkingur Ólafsson – Bach Reworks: For Jóhann (Arr. Badzura)
Ennek a lassúságnak az egyértelmű oka a mikrozörejek fontossága. A zongora preparált, mert ennyire nem lehet hallani normál körülmények között a fa mechanika csattogását és surrogását. Sőt, semennyire sem lehet. A tétel totálisan művi, mert a valószínűtlen zörejek mellett a bal és jobb kéz arányai is fel vannak rúgva, sőt, odáig merészkedtek, hogy a felső szólam zongorán van felvéve, a bal kéz pedig szintetizátoron. Viszont olyan jól össze van párosítva a két hangszín, hogy csak a tétel felénél derül ki a turpisság, mert ekkor kezdik az alsó hangokat elektronikusan zengetni – akkor is csak diszkréten. A dallam ebben az átiratban teljesen indifferens. Ami az átirat készítőjét motíválta, az félreérthetetlenül a hangszerhangok manipulálása és az érzékelésünk összeborzolása. Ügyes!
A második nóta eredetije nekem nagy szívügyem. Anno írtam Chordnak, hogy „ ez az. Látod, ha kidobálunk az eredetiből minden sz@rt és a maradékon tuningolunk egy kicsit, egész hallgatható Bachot kapunk”. És ha ajánlanom kellene egy igazán ütős felvételt belőle, akkor az ez volna, és nem Olafssoné, Bár az sem rossz, csak kicsit még ifjúi hévvel teli.
Emil Gilels plays the Prelude in B minor (Bach / Siloti)
Gilelst rendesen megrágicsálta az ”élet vasfoga", ez az előadásában szépen át is jön. Ami a darabot illeti, egy tükrözés van benne, ti. a darab első felében a jobb kéz dallamvezetése dominál, miközben a balt alig hallani, majd a második körben pont a fordítottja történik. Olyan jing-jang dolog ez. Elsőre fel sem tűnik, annyira természetes a darab organikus lüktetése.
A Bach-Siloti átiratai a következők volnának:
Above And Below, B Minor · Víkingur Ólafsson · Peter Gregson
Ennél még egész jól ráismerni az eredetire a szintetizátor domináns jelenléte ellenére is, viszont a 2. részben váratlanul belép egy cselló, amely az érintetlenül hagyott felső szólam alatt belekezd egy műanyag érzelmekkel teli alternatív basszusba, amelynek hatására a darab a végére teljesen kiüresedik.
A harmadik nóta igazi hardcore zene.
Prelude, BWV 855a (Ben Frost Ladder Mix) · Víkingur Ólafsson · Ben Frost
Szürrealisztikus, indusztriális, lélektelen. Minden ki van írtva belőle, ami az eredetit annyira szerethetővé és emberivé tette. Ami itt megmaradt, az csak a pár alap akkord és slussz. Hallunk egy idegesítően fényes, egymásra zengetett és orgonapontszerűen ható dúr akkordot, alatta mozog moll hangnemben valami alig felismerhető dallamfoszlány, a kettő között pedig energiakisülések módjára fel-felrobbanak a hangi effektusok, mintha egy óriási tesla tekercset szemlélnénk egy szigorúan elzárt ipartelepen.
A negyedik és az ötödik darab sem sokkal vidámabb,
Bach mit Zumutungen · Víkingur Ólafsson · Hans-Joachim Roedelius · Thomas Rabitsch
Prelude, BWV 855a (Valgeir Sigurðsson Rework) · Víkingur Ólafsson · Valgeir Sigurðsson
Viszont az utolsó nóta…
Víkingur Ólafsson – Bach Reworks: And At The Hour Of Death (Arr. Badzura)
Na, ennek két különlegessége is van. Az egyik a Gounod-féle Ave Maria átirat szoprán szólamának töredékes megjelentetése a jobb kéz szólamában (vagyis akár ez szintén lehet egy átirat átirata), a másik, hogy a lemez végére ez az amúgy mindig is abszolút pozitív kicsengésű és bizakodással teli Wohltemperiertes Klavier nyitó tétel vigasztaló funkciót nyer. Ilyet...?
The Well-Tempered Clavier, Book 1: Prelude I in C Major, BWV 846 · Céline Frisch
És tessék, elég egy ügyes koncepcióval összerakott album ahhoz, hogy új jelentéstartalmat adjanak egy unalomig ismert darabnak úgy, hogy közben tulajdonképpen alig nyúltak bele a hangi készletébe.
Jó kis lemez lett ez, hatalmas csavarral a végén. Feltétlen javasolt a meghallgatása.
Violin Partita No. 3 in E Major, BWV 1006: I. Preludio · Hilary Hahn · Johann Sebastian Bach
Sinfonia in D Major After BWV 120a and BWV 29 · Les Muffatti · Bart Jacobs
Szerintem merev vagy! :)
hát.... eszembejutott valami, de az nem Bach...még csak nem is zene..
Tényleg nagyon ott van. Jó lenne élőben hallani.
Mutasd meg a diákjaidnak. Hátha nekik más lesz a véleményük.
Nem jön be a link nekem. Azt írja, h nem található.
Az a botrányos, hogy a világ tele van ilyen kaliberű zenészekkel és alig ismerünk közülük párat. Ezt a fuvolistát három éve fedeztem fel. Tőle bármilyen lemez? Semmi. Pedig még fizetnék is érte.
Egy órája ezen gondolkodom. Kínos, de Magyarországon senki. A világon talán tíz ember. De nekik is komolyan kell gyakorolniuk rá, ha így el akarják fújni.
Ebben a tételben nekem is mutattak egy új hangot, a négyvonalas ciszt. Még soha nem hallottam oboán. Amit Klein 03:40-től csinál az egészen kivételes.
Ezt más is el tudja játszani, vagy csak ő ?
Rendition of the Prelude from Bach's 6th Cello Suite (BWV1012) for oboes, by Alex Klein.
Már ahogyan az első műsorszám elindul, azzal az akkordfelbontással, mintha elölről is lezárnák vele a tételt... Szokatlan és ötletes megoldás.
Érdemes rákeresni a kiadványra. Aki szereti a moll hangnemet, a kromatikát, Scheidt és Scheidemann szerzeményeit, nem fog csalódni.
A kép a borítón nem fénykép, hanem egy festmény.
Sebatian Stoskopff (1597-1657), Still Life with Shells and a Chip-Wood Box (c. 1626-1629) New York, Metropolitan Museum of Art
Kiragadtál valamit a szövegkörnyezetéből és magában értékeled. Chord a zenészek behelyettesíthetőségéről beszélt, én pedig az ellenkezőjéről.
A nézők nélküli koncertek nem fogják különösebben megviselni a zenészeket, ha megkapják a fellépti díjaikat. :) Attól tartok, hogy ebben a járványos (?) időszakban egyre gyakrabban lesz rá példa, hogy "zárt kapuk mögötti" fellépésekkel kell beérnünk.
Én jól el vagyok látva felvételekkel, így ha zenét szeretnék hallgatni, csak egy gombnyomás az egész, a minőség mindig garantált A rendszeres koncertlátogatók most tűrjenek egy kicsit, vagy kezdjenek el hifizni.
"Koncert nézők nélkül? Simán."
Nem akarom eltúlozni a nézők szerepét, de azért mégis van valami visszacsatolás, valami egymást erősítő tényező. Most pl. a focisták üres lelátók előtt játszanak, aztán jön a hangszóróból a buzdítás, meg a székekre ültetnek bábukat, de valahogyan mégsem az igazi. És egy élő operaelőadás felvételének is egészen más a légköre, mint egy stúdióban felvetté. Sok esetben a közönség katalizátorként működik, kihozva-kikényszerítve az előadóból azt a minőséget, amire alán önmagában nem is lenne képes.
Akkor most jönnek az unalmas hétköznapok a világszínvonalú felvételekkel? Brrrrr.
Kogantól kell:
1. A pontossága
2. Képzettsége
3. intellektusa
Nem kell:
1. a Vashegedűje
2. sztereotipiái
3. vibrato-ja
Nem hallgatnád örömmel sokáig és jól hallod.
A ' jó ' előadás a korhű Kogan lenne :)))
De azért ez nem olyan egyszerű. Nem?
Mert furcsa, de ez a kicsit 'picsoghatnék' módozat ad egy nagyon érdekes lüktetést az egésznek; ami a 'korhűbb' játékokból nyilván eltűnik, de azok meg ezen a zenén, olykor, picit, olyan túlegyenesek....
De ez csak sejtelem, közönségként, hangsúlyozom. Nem tudom, hallgatnám-e örömmel sokáig.
OK, szünet. Mert u-n-a-l-m-a-s. De még az is, amit írtam volna választ rá...:)
Nem találom azt a "Le Concert Brisé ' cd -met, amit szeretnék megmutatni..
« La barca d'amore » ez a cime.
Ha még hallottál jót.... hifisen nem tudom milyen, de a zene....
Idegen terep neki...
Mintha egy lehellettel jobban játszaná Csajkovszkij hegedűversenyét Kogan.
Rettenetes ez a vashegedű... mintha bárddal csapkodnák egymást....
Más. Leclair annyira jó hegedűs volt, hogy a romantikus sztárok sem bírtak neki ellenállni.
Játszottam. Ha van egy jó hegedűs partner, nem lehet abbahagyni.
Hogy a közönség mit szól hozzá...hát azt nem tudom...:)
Sikerült. Köszönöm szépen. Hardcore porno is lesz?
Elmegyógyintézetest játszunk?