vissza a cimoldalra
2018-06-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60868)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4026)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Ferenc (1042)
Opernglas, avagy operai távcső... (20096)
Jacques Offenbach (471)
Pantheon (2229)
Bánk bán (2965)
Palcsó Sándor (214)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2768)
Erkel Színház (9339)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Wagner (2593)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)
A díjakról általában (1026)
Élő közvetítések (7243)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

288   Búbánat • előzmény285 2018-01-11 21:51:16

Itt egy másik cikk: Vélemény

2018. JANUÁR 11. CSÜTÖRTÖK 10:40

POLITIKAILAG KORREKT CARMEN

AZ OPERA VILÁGÁT IS ELÉRTE A MINDENT ÁTÍRÓ ÉS MEGHAMISÍTÓ FÉRFIELLENES HECCKAMPÁNY

Magyar Idők - Pál József

A két nappal korábbi nyilvános főpróba után január 7-én este mutatták be Georges Bizet Carmen című komikus operáját Firenzében. A városi operában a Teatro Maggio Musicale Fiorentino produkciója máris vihart kavart az olasz sajtóban. Az előadás – nem kis joggal – azonnal politikai viták tárgya lett.

Mivel az interneten csak rövid részlet látható, ezért az opera egészéről felelőtlenség lenne nyilatkozni, de néhány biztosan ismerhető körülményről érdemes említést tenni. A fellelhető források, interjúk szerint Leo Muscato rendezőnek az intendáns Cristiano Chiarot azt javasolta, hogy változtassa meg a darab végét, vagyis Don José, a féltékeny szerelmes mégse ölje meg Carment, a szép és laza erkölcsű cigány lányt, mert a manapság világszerte zaklatásnak kitett nőkkel szemben durva sértés lenne, ha a végén a közönség egy féltékenységi dühroham női áldozatának holtteste fölött bravózna.

Sőt az aktualizálás nemcsak ebben öltött testet, hanem abban is, hogy az 1875-ös mű Sevillába helyezett színtere is megváltozott, s átkerült egy Firenze környéki migráns- vagy cigánytelepre. Fontos tudni, hogy a toszkán főváros a korábbi baloldali miniszterelnök, Matteo Renzi sasfészke, s polgármester utódja, Dario Nardella kőkemény Renzi-hívő.

A sindaco mint a Maggio Musicale elnöke megvédte a finálé átalakítását, az új változat szerinte „a nők elleni, Olaszországban egyre gyakoribb erőszakot elítélő kulturális, társadalmi és etikai üzenetet tartalmaz”. A rábeszélt rendező viszont azzal védekezett, hogy egy hangot, egy szót sem változtattak meg Bizet zenéjén vagy Mérimée–Meilhac–Halévy szövegén.

Ez bizonyára így van, de az interneten látható részletből kiderül, hogy kihagytak részeket, például José utolsó szavait, amelyekkel feladja magát, valamint végső szerelmi vallomását az imádott nőhöz („ma Carmen adorée”). A színház egyik alkalmazottja a változtatást a főszereplőnő személyiségével próbálta igazolni: Don José, mondta, összekeveri a birtoklást a szerelemmel.

Carmen szabad akar maradni, senkinek sem akar a birtokába kerülni, ez tettének lélektanilag igazolható mozgatórugója. Carmenra jellemzőbbnek érezzük saját vallomását a híres Habanera két sorában: „A szerelem cigány gyerek (eredetiben enfant de bohéme), / sohasem ismert törvényt (il n’a jamais connu lois)”. Persze lázadó madár is. (A kórus a többször elismételt „vigyázz”-zal felhívta a figyelmet e „filozófia” életben való alkalmazásának a veszélyeire és előkészítette szomorú végkifejletet.)

A napilapok egy része – La Nazione, Il Gior­nale, Secolo d’Italia – természetesen a műalkotásba való abszurd beavatkozással vádolta a Maggio Musicalét. Giorgia Meloni, a Fratelli d’Italia elnöke párhuzamként felhozta: ugyanannyira indokolatlan ez a lépés, mint ha hasonló okokból egy rendező életben hagyná Ophéliát, Júliát, s nem vetné a vonatkerekek alá Anna Kareninát, vagy mint ha Piroska enné meg a nagymamát, mivel a farkas védett állat. A baloldali politikusoknak, a jobboldaliak szerint, inkább a nők helyzetének valóságos javításán kellene fáradozniuk, nem pedig esztétikai vitába bonyolódniuk.

A vita kapcsán egy érdekes nyelvészeti kérdés is felmerült. Az olasznak van egy régies, latin eredetű összetett szava a feleség­gyilkosságra. Az uxoricidio (ussoricidio) a „feleség” és a „gyilkosság” elemekből tevődik össze. Az eléggé avíttnak számító „házastárs megölése” jelentésű kifejezést azonban az olasz femministák feltehetően mára már nem érezték eléggé pontosnak és erősnek, s angol-amerikai példa nyomán neologizmust vezettek be.

A femicide, a nők nemiségével összefüggő kriminológiai terminust XIX. századi irodalmi előzmények után Diana Russel vezette be 1990-ben. Olaszul azonban nem az idegenül hangzó femicidio vált általánosan használttá, hanem a femminicidio.

Az operával kapcsolatban is következetesen ezt a kifejezést használják. Az első tag, a termékenységgel közös gyökből fakadó femmina, nőt, nőstényt jelent, pejoratív értelemben is. A femminicidio az olasz Wikipédia szerint: a nők elleni erőszak bármely formája, alárendeltségük fenntartása, identitásuk megsemmisítése fizikai és lelki alávetettségük révén egészen a szolgaságba kényszerítésükig vagy megölésükig.

A gyilkosság nem feltétlenül a fizikaira utal, hanem a női nembeliség bármely formájának az erőszakos megsemmisítésére. A meghatározás direkt módon nem tér ki a férfi-nő kapcsolatra, a szerelemre, illetve a szerelemféltésre. Pedig az eredeti változat szerint ez Don José tetteinek fő mozgatórugója.

A fenti megszorítással elfogadva a rendező állítását, miszerint hű maradt a librettóhoz, érdemes végiggondolni a két főszereplő jellemének alakulását, döntéseiknek okát és értékét mindkét változat szerint. Kezdjük az eredetivel. Carmen kikezdett Don Joséval (világos utalásként ruhájából kivett rózsát dobott elé), aki egyébként egy másik nőbe volt szerelmes, s édesanyja kérésére feleségül is akarta őt venni.

Katona felettese a tizedesre bízta a lány letartóztatását, aki kisebb bűncselekményt követett el. De Carmen, szerelmet sejtetve ígérő énekével, táncával (seguidilla) eléri, hogy a férfi levegye a kezéről a bilincset, majd földre lökve megalázza Josét, akit vétkéért elbocsátanak a katonaságtól. Szintén a lány hatására csempészek közé áll, egykori felettesével párbajozik, majd (újabb megalázás) párbajban legyőzi őt vetélytársa, a torreádor. Az utolsó jelenetben a megalázott, férfi mivoltában megsemmisített Don José egy késsel (nem pisztollyal) megöli Carment.

A lány a nőiség minden fortélyát, nemiségének minden vonzerejét kihasználva „birtokba veszi” és porig alázza Don Josét mint férfit. Úgy játszott vele, Arany János szavaival, „mint macska szokott az egérrel”. Elvette szerelmét, társadalmi becsületét.

A féltékenységből elkövetett tragikus tettet a szerzők szövegben és zeneileg (a kórus a győztes torreádort en garde, a sikeres vetélytársat biztatja) egyaránt tökéletesen előkészítették, ez a mű művészi jelentőségének és nagy hatásának egyik titka. Carmen itt nemcsak áldozat, hanem felelős is azért, ami történt.

A mű belső koherenciáját nézve semmi sem igazolja a megfordított finálét. Az árnyalt lelkiség, bonyolult jellemrajz, sőt az opera egészének dinamikája művészileg indokolatlan action gratuite-be torkollik.

Don José így hófehér jellem lett, igazi áldozattá, a szerelem mártírjává vált: elcsábítva, elhagyatva fekszik élettelenül a színen. Carmen, a femme fatale viszont csak fekete: nem volt elegendő számára, hogy saját kénye-kedve szerint orránál fogva vezette a mindenét neki feláldozó férfit, de a végén még meg is ölte, mert ösztöneivel jobban vonzódott a bikaölőhöz, akivel – jegyezzük meg halkan – akkor is boldogan élhetett volna, ha életben hagyja Don Josét.

A firenzei előadás végén a beszámolók szerint komikus jelenet történt. Az énekesnő kezében valamilyen probléma adódott a Don Joséra irányított fegyverrel, és a közönség egy része kuncogva azt hitte, már a fegyver is lázad az innovatív verzió ellen.
 

/A szerző egyetemi tanár/

285   IVA 2018-01-04 06:17:58

Nők elleni erőszak – Megváltoztatták a Carmen végét
http://nepszava.hu/cikk/1149370-nok-elleni-eroszak---megvaltoztattak-a-carmen-veget

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

18:00 : Budapest
Győri Nemzeti Színház

"Győri Táncfesztivál"
VENEKEI MARIANNA, TENNESSEE WILLIAMS, DÉS LÁSZLÓ: A vágy villamosa

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Kristóf Réka (ének)
Szüts Apor (zongora)
MOZART: D´Oreste, d´Aiace az Idomeneo c. operából
MOZART: Fantázia és fúga
SMETANA: Och, jaký žal az Az eladott menyasszony c. operából
BIZET: Je dis que rien a Carmen c. operából
LISZT: XI. Magyar rapszódia
JOHANN STRAUSS: Klänge der Heimat a Denevér c. operettből
KODÁLY: Zöld erdőben
KODÁLY: Tücsöklakodalom
KODÁLY: A csitári hegyek alatt a Székelyfonó c. daljátékból
BARTÓK: Piros rózsát szedtem én
LIGETI: Öt Arany-dal (Csalfa sugár, A legszebb virág, A csendes dalokból, A bujdosó)
GERSHWIN: Fascinating rhythm, The man I love, Swanee
RICHARD STRAUSS: Fünf kleine Lieder op. 69 (Der Stern, Pokal, Einerlei, Waldesfahrt, Schlechtes Wetter)
MOZART: h-moll Adagio
RICHARD STRAUSS: Tavaszünnep op 56. No. 5
A mai nap
történt:
1947 • Az Albert Herring bemutatója (Glyndebourne)
született:
1819 • Jacques Offenbach, zeneszerző († 1880)