vissza a cimoldalra
2020-06-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3899)
Történelem (494)
Franz Schmidt (3611)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1953)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (1015)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4812)
Kolonits Klára (1176)
Operett, mint színpadi műfaj (4319)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4595)
Bartók Rádió (774)
Pantheon (2648)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62175)
A MET felvételei (462)
Momus-játék (5850)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7358)
Kimernya? (3638)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

97   Beatrice • előzmény91 2018-02-05 12:49:32

Szombaton volt a debreceni Norma-sorozat ötödik, számomra harmadik előadása. A művészeknek nem volt könnyű, mert az előző napon is volt előadásuk (nagyon nem szerencsés az ilyen beosztás), de most is nagyon professzionális teljesítményt nyújtottak. A tenoron itt-ott érződött egy kis fáradtság, de az exponált helyeken jól teljesített. Kolonits Klára az első felvonásban eleinte kicsit visszafogott volt, de a felvonás fináléjára a többiekkel együtt "begyújtotta a rakétákat". Igen ütősre sikeredett az a finálé. Úgy vettem észre, ezen az előadáson melegebben, kerekebben szólt Balga Gabriella hangja, mint a korábban hallott első kettőn. Vokális interpretációja engem Sonia Ganassiéra emlékeztet - ha tényleg őt választotta mintának, jól választott. Nagyszerű, hogy most már két tehetséges fiatal belcanto-képes mezzónk van (a másik Vörös Szilvia).
A Kolonits-Balga páros megléte szinte kiált pl. Donizetti Boleyn Annája után (kedves operaigazgatók, tetszenek hallani...?).
Most már a rendezésből is több részlet vált világossá számomra. A darab elején a druida kislányt nem Pollione és Flavio bántalmazza, hanem két másik római. A színpadnak van egy fölső emelete, ahol kiegészítő, illusztratív történések zajlanak - pl.  a rómaiak itt játszadoznak a kislánytól elvett gömbbel meg fátyollal. A druidák kultuszának fontos része az arcfestés, ezt kapja meg a kislány is a nyitány végén, valamint Norma két gyereke a darab végén, amikor Oroveso veszi őket a gondjaiba, és kvázi így válnak a druida közösség tagjaivá. Általában véve a rendezés elemei koherensek és logikusak, nincsenek benne kósza, összevissza ötletek. A jelmezek nekem tetszettek. Voltak azonban a közönségben, akik kritizálták, hogy a jelmezek cipzárasak, pedig a cselekmény korában még nem létezett cipzár. (Mit szólnának, ha olyan Norma-produkciót látnának - én már láttam -, ahol gépfegyverek is szerepelnek? Szerintem ez egy időtlen történet, beleférhet a cipzár meg a géppuska is.)
Ami nem annyira tetszett a rendezésben, az az oltár. Elég kicsi, jobbra hátul van, akusztikailag szerintem nem annyira szerencsés ponton, a Casta divát jobb helyre is pozicionálhatták volna (persze azért Kolonits így is hallható). Meg az oltár tetején van valami madáretető-szerű díszítés, ez egy kicsit komolytalannak tűnik. De bárcsak minden mai rendezésben csak ennyi kifogásolnivalót találnék!
Az eddig általam korábban élőben látott négy Norma-produkcióhoz képest ez az ötödik helyezi a legnagyobb hangsúlyt arra, hogy mennyire megkönnyebbül Norma - azt lehet mondani, boldog lesz - mikor nyilvánosan megvallja szörnyű, a közösség ellen elkövetett bűnét. Gondolom, ez a megoldás a rendező és az énekes együttes gondolkodásának eredménye, és persze kell hozzá egy olyan címszereplő, aki hitelesen közvetíteni tudja ezt a belső történést. Norma vallomásának következménye kínhalál lesz, de ezt is vállalja, hogy így vezekeljen, végre megszabadulva a rá nehezedő mázsás súlytól. Lehet spekulálni, hogy kizárólag a szerelem vezette-e tévútra, de nagyon is elképzelhető, hogy a népének is szeretett volna engedményeket kicsikarni, de ez megfeneklett azon, hogy Pollione római "macsó", a nőket kihasználja, az alacsonyabbrendűnek gondolt druidákat eleve megveti és nem tesz nekik engedményeket. A Normában a rómaiak és a druidák is "barbároknak" nevezik az ellenoldalt - ez is modernné és aktuálissá teszi ezt az operát.
Az előadás után a közönség vastapssal ünnnepelte a művészeket.

91   Beatrice 2018-01-27 01:57:18

Norma gyorsjelentés Debrecenből:

Sikeres premier. A szerepeket - egy kivételével - sikerült jól kiosztani.

Az egyáltalán nem könnyű partitúrát a zenekar sikerrel abszolválta, nekem különösen a vonósok tetszettek. A nyitány talán kicsit lassú volt, de legalább elkerülték a másik végletet, amikor úgy hangzik, mintha egy katonazenekar játszaná a promenádon (bizony hallottam ilyen Normákat Pesten). 

A kórus is kitett magáért.

Duffaut rendezése konvencionális-időtlen. Passzol a darabhoz. Egyéni elem a nyitány megrendezése: egy gyerek-balerina táncol a druidák közt. Egy idő után papnő-öltözéket adnak rá, és ekkor válik világossá, hogy Normát látjuk gyermekkorában. Később Pollione és Flavio a gyerek-druidát középre vonszolják, a földre lökik és elvesznek tőle egy kultikus jellegű, varázsgömb-szerű tárgyat (minden druidának van ilyen), miközben gúnyosan vigyorognak. Amiből rögtön kiderül a druidák és a rómaiak viszonya.

A tenor (Calin Bratescu) jó választás volt. Érces hangja megfelel a szerep követelményének. Áriájában fura módon oldotta meg a c-t, mintha félig falzettben lett volna. (Nálam szakavatottabbak majd kielemzik.) Színésznek nem jelentős.

Kevés olyan kortárs szoprán van, aki a Norma összes hangi kívánalmának megfelel. Kolonits Klára ilyen. Jókor sikerült színpadra jutnia a szereppel. Minden hangot kiénekelt, nem deklamált, nem tört bele a bicskája a legtorokgyötrőbb staccatókba sem. Csodálatos, kifinomult megoldásai voltak számos helyen, és ezeket a legnagyobb természetességgel adta elő. Bensőséges, átszellemült, könyörgő Casta divát énekelt, a könnyem is kicsordult tőle. Nem tudtam viszont egyetérteni azzal, ahogy a cabaletta második versszakát prezentálta Sills modorában, az agyonkoloratúrázástól szinte felismerhetetlenné vált az eredeti zene. Másutt a díszítései mértéktartóbbak voltak, az említett egy ponttól eltekintve tetszett a zenei interpretációja. "Persze" megcsinálta az opcionális d-t az 1. felvonás végén, meg az eszt a Pollionéval való duett végén. Mintha korlátlan lenne a felső regisztere. 

Jól passzolt Kolonits hangjához Balga Gabrielláé: Annak dacára, hogy mélyebben fekszik, mégis lányosabbnak hangzott. Hiteles volt, mint fiatal, naiv lány (miközben ugye Norma már asszony, két gyerekkel). Balga jól is énekli a belcanto dallamíveket, és remekül is játszik. Remélem, látjuk majd még más belcanto szerepben is.

Az Oroveso talán beteg volt, sajnos nem volt az igazi. A végére kicsit belejött. A Flavio (Biri Gergely) és a Clotilde (Rendes Ágnes) jól énekelt, előbbinek érzésem szerint még az olasz kiejtésén lehetne javítani. A közönség jól fogadta a premiert.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1917 • Robert Merrill, énekes († 2004)
1966 • Cecilia Bartoli, énekes
elhunyt:
1951 • Szergej Alekszandrovics Kuszevickij, karmester (sz. 1874)