Bejelentkezés Regisztráció

Marton Éva


558 zalbarna 2015-01-05 09:05:06 [Válasz erre: 557 martuni 2015-01-05 08:34:05]
" Mit gondoltok erről ? " Üdvözlöm ezt a megszólítási módot, ritka errefelé, pedig ez lenne a fórumozás alfája. Szerintem nem véletlen, hogy Marton " nyüzsög " . Az említett énekesek közül ( sőt az összes magyar énekesek között ) az életútja miatt Neki van a legnagyobb súlya a nemzetközi operaéletben. Nem hiszem, hogy Ő ezt nem tudná és csak simán " nyomulna " , mint ahogy itt néhány felhang ezt sugallja. Sztem tudatos a közszereplés- vállalása, nem szórakozás, és valóban ( ha ez valamit is számít ) ő tehet a legtöbbet a nemzetközi kapcsolatok terén. Szerintem is, a kérdés megvitatásánál esztétikai szempontokat belekeverni ( ki a jobb énekes ) teljesen felesleges. (Azért mindenki beleteszi, hacsak zárójelben is, de ezen úgylátszik nem lehet segíteni. )

557 martuni 2015-01-05 08:34:05
Nagyon kevesen térnek ki arra a nem elhanyagolható tényre, hogy amíg Marton a világot járta, csak mindössze egyetlen Turandot előadást énekelt itthon, ami a nyolcvanas évek közepére esett! Tokody Ilona és Kincses Veronika fellépéseit viszont mindig élvezhette a magyar publikum, nem szakadtak el a hazájuktól. Lehet ezt pozitívan és máshogy is értékelni, de tény. Mint ahogy az is, hogy Marton ma már itthon nyüzsög, elnökségi tag az MMA-ban, főtanácsadó az operában, tanár a Zeneakadémián, mindenütt fővédnök, nyilatkozik, értékel, énekversenyt vezet. Felsorolni is nehéz. És nagyon úgy látszik, hogy rajta kívül mindenkit elfelejtettek a már visszavonult nagy énekesek közül. Én ezt tartom egy kicsit igazságtalannak. Nem kérdezi senki Kincses Veronika véleményét, Tokody valahol vidéken tanít, és a többi nagy énekesünk, Miller, Kelen, Molnár András, elnézést, de mintha nem is léteztek volna. Lehet, hogy így van ez rendjén, én már nem is tudom, de valamiért úgy gondolom, hogy mégsem egészen jó ez így. Mit gondoltok erről?

556 IVA 2015-01-05 05:01:52 [Válasz erre: 548 Alvaro 2015-01-05 02:27:18]
Én is nagyon szerettem Tokodyt, nemcsak a hangjáért, hanem az egyéniségéért is, és azért, amit az énekléssel közölni tudott. De pl. Susanna szerepét visszaadta, arra hivatkozva, hogy nem érez vele mondanivalót (helyette kapta Toscát, amely nem bizonyult sikeres szerepének). Kincsesnek pedig volt közlendője Susannával; aki részese volt megindító alakítása élményének, tapasztalta, mennyi minden. Hogyan lehet számolni a kalibert ebben az esetben? S ha már a Figarónál vagyunk: amikor Marton Éva még itthon énekelt, ugyanabban az időszakban láttam-hallottam a Grófnét vele és Sudlik Máriával. Marton már akkor kiválóan énekelt, de Sudlik volt az igazi Rosina. És Sudlik volt az igazi Valois Erzsébet is, míg Marton a külföldről visszatért csodahang. Hallottad-e Manon Lescaut-ként ugyanazon a színpadon Házy Erzsébetet, Marton Évát, Andor Évát, Kincses Veronikát és Tokody Ilonát? Tk. mindegyikük hangjához illett a szólam. Valamennyiük közül a Marton Éváé volt a legnagyobb hang és a világkarrier, „ő volt a legnagyobb kaliber” – lehetne így is mondani. De mit számított ez olyan tulajdonságokkal szemben, mint a szereppel való „azonosság”, vagy a Puccini-líra és -nőideál megszólaltatásához való kivételes adottság! Lesz még olyan hang, mint a Martoné, legfeljebb mi nem leszünk már. Ha nem szúrja el, még a Nyetrebkóéból is lehet olyan, persze nem ugyanazokban a szerepekben.

555 IVA 2015-01-05 04:41:40 [Válasz erre: 547 tiramisu 2015-01-05 00:23:00]
Meg kellene hallgatni (vagy legalább elképzelni) a Lammermoori Lucia őrülési jelenetét harsona kíséretével...

554 IVA 2015-01-05 04:37:58 [Válasz erre: 526 tiramisu 2015-01-04 13:45:22]
Ha az igazság művészeti kategória lenne, akkor a művészet hatását nem tapssal fejeznénk ki, hanem bíróságot vagy esküdtszéket állítanánk fel az operaelőadásokon. (Rossz a hasonlat, mert az igazságszolgáltatás sem az igazságról szól.) Álszent lennék, ha tagadnám, hogy – bár sok mindenkinek a véleményére kíváncsian figyelve és azokat alaposan megfontolva – mindig úgy gondolom, nekem van igazam.

553 IVA 2015-01-05 04:31:12 [Válasz erre: 524 parampampoli 2015-01-04 09:47:22]
Ha az a szempont merül föl, hogy ki tett többet a magyar operakultúráért, ki adott többet és folyamatosan a magyar közönségnek”, akkor szerintem kenterbe veri Martont – nem szívesen használom ezt a kifejezést, megmondom majd, miért nem – egy „második vonalbeli” énekesnői gárda is: Sudlik, Pitti, Zempléni, Kukely, Csavlek, akik nélkül, csak az „első vonallal”, nem működhetett volna az operaházi műsorrend és a magyar operaélet, amely Marton nélkül viszont működött. Azért nem használom szívesen a mégis használt kifejezést (a „nem Kossuth-díjasok” talán jobb lett volna), mert mindegyiküknek voltak első vonalba sorolandó minőségű alakításai, időszakai, kiváló felvételei, nagy pillanatai, mindegyiküknek volt olyan szerepe, amelyikben hosszabb-rövidebb ideig a legjobb volt, és mindegyikük volt valamelyikünk kedvence is. Nekem pl. valamennyien okoztak elsőrangú élményt is, és ha csereberélni lehetne a múlt élményeit, Sudlik egyetlen alakítását nem adnám az összesért, amit Martonnal láttam. És a hangcsodának nem mondható Csavlek Etelkának számos olyan megoldására emlékszem, amely közelebb vitt egy-egy zenei mondathoz, mint másoké valaha.

552 IVA 2015-01-05 04:25:03 [Válasz erre: 523 Petyus 2015-01-04 09:32:57]
Kincses Veronika pályáján én nem a nagyobb nyilvánosságot hiányolom – kétségtelen, mintha kevesebb könnyes nyilatkozatot tett volna művészi meg honleányi hitvallásáról –, hanem azt a kb. fél tucatnyi szerepet, amelyet nem énekelt el, és én úgy gondolom, hogy pedig kellett volna. Amit viszont elénekelt, azt elegendő és megfelelő hitvallásként tette.

551 IVA 2015-01-05 04:22:38 [Válasz erre: 521 Alvaro 2015-01-04 01:50:13]
Az életben semmi sem történik érdemeink szerint. Lehet, hogy az igazi nagyságot azért nem érdemeljük meg, mert a szeretetre méltóságot is művészi erénynek tartjuk. A szoprán szerepkörben ez különösen elkerülhetetlen.

550 IVA 2015-01-05 04:20:46 [Válasz erre: 519 Werbőczy 2015-01-02 19:00:16]
Szerintem – énekesi karrierjük hosszúságától függetlenül – a magyar operaszínpadon, hanglemezeken és televíziós műsorokban nyújtott teljesítményéért Sass Sylvia éppúgy megérdemelte volna a Kossuth-díjat, mint Marton Éva. Ha pedig a külföldi kedvéért itthon félbeszakított pálya nem méltó erre a díjazásra, akkor egyikük sem.

549 IVA 2015-01-05 04:18:06 [Válasz erre: 517 kothner 2015-01-02 18:27:33]
A hozzászólásnak nem minden elemében, de gondolatmenetével és konklúziójával tökéletesen egyetértek.

548 Alvaro 2015-01-05 02:27:18
Igen, természetes a maga fachjában, így helytálló. Így kellett volna fogalmaznom. De - és e megint szubjektív - Tokody és Kincses sem egy kaliber számomra.... Tokody olyan művész,olyan aurája van, ami egyedülálló számomra. A hanganyagát én sokkal többre értékelem mint Kincsesét, de ez az én véleményem. A Martonról írtakkal mélyen egyetértek. Olyan hang volt, ami talán soha nem lesz már...

547 tiramisu 2015-01-05 00:23:00 [Válasz erre: 544 Alvaro 2015-01-04 21:42:48]
Bizony kedves Alvaro a harsonát sem lehet összehasonlítani például a fuvolával. Csacskaság. :-)

546 parampampoli 2015-01-04 21:46:45 [Válasz erre: 544 Alvaro 2015-01-04 21:42:48]
Na, látod, ebben tökéletesen egyetértünk. (Hasonlítani lehet, méregetni nem. Illetve lehet, de egy bizonyos szint felett nem érdemes, nem ildomos.)

545 parampampoli 2015-01-04 21:45:17 [Válasz erre: 541 Alvaro 2015-01-04 21:33:57]
Kedves Alvaro, szerintem ebben alaposan és vaskosan tévedsz. Kincses matériája a maga fachjában ugyanolyan értékes volt, mint a Martoné vagy Sassé. Tokody művészetének nagy rajongója voltam, vagyok, ismétlem, de pontosan az ő hangja nem volt olyan értékes matéria, mint a másik háromé. Ezen a téren felróható hiányosságait pótolta más erényekkel. Marton hangfaja azonban ritkább volt, mint a másik háromé, olyan drámai szoprán, olyan volumennel, amely nem csak saját korában, hanem az operatörténelemben is párját ritkítja. (Mára meg már jószerével kiveszett.) Olyan szerepeket énekelt majdnem két évtizeden át, amelyekben a világpiacon nem sok riválisa akadt, míg, valljuk be, nagyon jó lírai szopránokat könnyebb volt találni. Éppen ezért az a karrier, amelyet Sass, Kincses, Tokody befutott, óriási konkurencia harcban elért eredmény volt, és ez nem lebecsülendő körülmény.

544 Alvaro 2015-01-04 21:42:48
mindemellett azt gondolom, teljesen felesleges méregteni a művészeket egymáshoz... almát a körtéhez mérni... nincs értelme.. ha finom, én mindkettőt szeretem.

543 parampampoli 2015-01-04 21:35:41 [Válasz erre: 537 Yágó 2015-01-04 21:15:40]
A New York Times újságírói pontosan tudják, hogy hol van Magyarország, Budapest, pontosan tudják, mi a magyar politikai és társadalmi valóság. Ennek ellenkezőjét csak azok állítják és hiszik el, akik a magyar közszolgálati csatornából tájékozódnak.

542 Alvaro 2015-01-04 21:35:09
bocsánat, a DE szó nem kell, mert azt sugallja, mintha Kincses művésznő annak köszönhette volna...

541 Alvaro 2015-01-04 21:33:57
Számomra Kincses Veronika hangmatériája nem fogható Martonéhoz. Természetesen elismerem előbbi művészi érdemeit, itthoni működését. De Marton nem a kapcsolatainak köszönhette a világkarriert, hanem mert énekelt...

540 Alvaro 2015-01-04 21:33:51
Számomra Kincses Veronika hangmatériája nem fogható Martonéhoz. Természetesen elismerem előbbi művészi érdemeit, itthoni működését. De Marton nem a kapcsolatainak köszönhette a világkarriert, hanem mert énekelt...

539 chenier 2015-01-04 21:17:50 [Válasz erre: 538 chenier 2015-01-04 21:17:11]
Szívemből szóltál!

538 chenier 2015-01-04 21:17:11 [Válasz erre: 530 nizajemon 2015-01-04 16:45:38]
Szíveből szóltál!

537 Yágó 2015-01-04 21:15:40 [Válasz erre: 516 parampampoli 2015-01-02 17:26:00]
Nem a New York Timest kell megvédeni, hanem azokat leállítani, akik hazugságokkal traktálják az újságot! Az újság abban hibás, hogy míg Marton Évát személyesen látták és hallották, addig senki sem győződik meg, hogy mi az objektív igazság a elferdített információkban, sokszor azt sem tudják hol az ország, melyik város Budapest vagy Bukarest! Ez nem méltó egy ilyen szintű újsághoz!

536 Yágó 2015-01-04 20:40:10 [Válasz erre: 528 Búbánat 2015-01-04 14:35:43]
Az ember akkor megy,amikor hivják.Marton Évát hivták ( Sass Sylviát is), hát mentek. Miért ne?Vannak akiket hivnak DE CSAK EGYSZER. Többet nem, de egész pályafutásuk során erről beszélnek, egyszer 3 órát énekeltek a MET-ben és 30 évig erről az 1 előadásról beszélnek.

535 telramund 2015-01-04 19:30:09 [Válasz erre: 533 parampampoli 2015-01-04 18:40:44]
Még engem is érhet baleset :):)

534 parampampoli 2015-01-04 18:44:04 [Válasz erre: 533 parampampoli 2015-01-04 18:40:44]
Ja, és valaki azt írta az olasz fórumon, hogy Corelliért örömmel adna 500 eurót is. -:)

533 parampampoli 2015-01-04 18:40:44 [Válasz erre: 532 telramund 2015-01-04 18:28:35]
Én nevezett tenorért egy általam utált operában azért kiadtam 157 eurót. De csak egyszer, az igaz -:)

532 telramund 2015-01-04 18:28:35
Igen az Academia Santa Cecilian Jonas Kaufmann az Aida Radames-ét.Én az Aidáért nem adnék ki annyit,mert nem kedvenc operám.Az már más kérdés,hogy adott szereplőért lehet.De nem ebben az operában. Nem titok sokszor leírtam én az operát csak a hangokért hallgatom.Nem félreérteni!!Nem félreérteni!(direkt 2x) A mű maga a lényeg,de azokat az operákat ,amikben számomra kedves énekesek énekelnet,énekeltek többnyire százas szériában hallottam-láttam,tehát ilyen értelemben nem mennék operába.Más,ha ritkán hallott műről van szó és még nagyszerű a szereposztás is.Na ,de ilyen ritkán adódik manapság.És az ,hogy ki kinek a nagy énekes teljesen szubjectiv.Számomra például Carreras talán egyszer fogott meg az énekével,de mesélhetnék Domingoról is(tudom isten káromlása)nagy kedvenc operámat tolta el Münchenben.De,hogy a topic névadóját se hagyjam ki több alkalommal hallottam Marton Domingo feállásban az Andre Cheniert.Kivételesen Domingo jobban tetszett.De a Giocondában ugyaott Marton lesöpörte a nagy tenort a színpadról.Szóval kell-e 2oo E-ot fizenti egy hangért?Fizettem ennyit egy nem kedvelt operában a Scalaban egy hangért.De olyan heng csak egy van!

531 parampampoli 2015-01-04 16:57:36 [Válasz erre: 530 nizajemon 2015-01-04 16:45:38]
Valami hasonlót próbáltam megfogalmazni pár hozzászólással lejjebb. Az operaszeretet merő emóció, és hogy ki kit hat meg, ki kit szeret, semmiféle kapcsolatban nincs azzal, hányszor énekelt az illető énekes a MET-ben és mennyi volt a gázsija. Én Martont nem ezek alapján szerettem, hanem mert a művészete elragadott. De azzal se tudnék egyetérteni, ha vki kijelentené, hogy a karrier adatai, állomásai nem jelentenek semmit. Jelentenek, nagyon is, de az már nem emocionális szempont. (Egy népszerű sztártenor fog hamarosan Rómában énekelni, és most azon megy a vita egy olasz fórumon, megér-e, érdemes-e érte kiadni 200 eurót egy jegyért. Mivel nem lehet szinte jegyet kapni, valószínűleg rengetegen vannak, akiknek igen. Másoknak nem. Mert énekelhetne akár dupla gázsiért és 600 eurós jegyekkel, nem találják be azt az örömet, hogy kiadják érte.)

530 nizajemon 2015-01-04 16:45:38
Milyen szempontok szerint lehet összehasonlítani e három énekesnőt? Hiába mondja nekem egy tudor,hogy x a legjobb,ha én y-tól olvadok el ha éppen Mimit énekel,vagy Csocsoszánt. Hol hát a színpadi vonzerő,amikor nem érdekli az embert,hogy amit hall az tökéletes-é(ki dönti el,hogy mi a tökéletes?),a lényeg,hogy varázsol.A pillanat,a zene szépsége,a hang gyönyörűsége,a személyiség.A karrier mindenekfölött állna?Nem hiszek benne.Mivel lenne értéktelenebb mondjuk Búbánat tapsa egy,mondjuk Bécsben összeverődő tenyérnél?Mivel értéktelenebb Tokody Ilona Mimije,Kincses Veronika Csocsoszánja mondjuk Marton Éva Metbéli Toscájánál?"Bezzeg ottokat"nem tudok érvényes válaszként elfogadni,mert attól kiegyenesedik a hajam. :)

529 parampampoli 2015-01-04 14:52:30
Marton jó időben ment ki, és igaza volt, jól tette. Ha Kincses és Tokody kimegy állandóra, ők is nagyobb karriert csinálhattak volna. Mert más ám Frankfurtban vagy Hamburgban várni a telefonhívásokat, mint sorban állni a BM-ben egy kiutazási vízumért. Marton hazajött, de minek? Tevékenysége évek óta merő kártékonyság, lenyúlt minden posztot, vezető itt, tanácsadó ott, de ezeket a tanácsokat, ha megfigyelem, hát egyik rosszabb volt, mint a másik. Kifejezetten ártalmas. Leborulok énekesnői nagysága előtt, többször hangot adtam annak, hogy legnagyobb idoljaim egyike -- de a nyilatkozatai olyan őszintétlenek, és annyira távol állnak valódi jellemétől és viselkedésétől, mint tűz a víztől.

528 Búbánat 2015-01-04 14:35:43
Marton Éva mindig megemlíti: férje szervező-, segítő- és áldozatkészsége nélkül, nem biztos, hogy ott lenne ma, ahol van; nem biztos, hogy nélküle is felért volna a csúcsra, és nagyon sokáig elismert állócsillagként ragyoghatott volna azokon a magaslatokon – hová a legtöbben csak álmaikban jutnak fel. Neki megadatott, sikerült a "csúcsmagasság", amit tartósan „ki is bérelt” a világ operaszínpadain. Marton Éva jól felmérte, mikor kell elmennie az Operából és kiszerződnie. Akkor (1972) még sem Kincses Veronika, sem Tokody Ilona nem volt operaházi tag: az előbbit 1973-ban,utóbbit 1976-ban szerződtette az Operaház. Sass Sylvia 1971-ben kapta első, (Frasquita) jelentősebb szerepét az Operában. Tehát, amikor Marton Éva itt hagyta az országot, az előbbiek vagy még nem, vagy éppen csak az első „szárnypróbálgatásaikat” tették meg a színpadokon – és persze, idővel beindult az ő sikeres karrierjük is. Marton Éva volt közülük az idősebb pályatárs, így évekkel előbb is kezdhette el az éneklést, szereplést, az Operában 1968-ban debütált, azonnal főszerepben, Az aranykakasban. Ez idő tájt még Házy Erzsébet, Déry Gabriella, Ágai Karola, Mátyás Mária, László Margit, Kalmár Magda és mások nevétől volt hangos a szakma. Marton még időben felismerte és felmérte képességeit, lehetőségeit, a szerencse is pártolta mikor első kinti szerződését megkapta, és nem teketóriázott sokat: lépett. Nem biztos, hogyha itthon maradt volna, ilyen nagyszerűen alakult volna neki minden; hiába a jó énekhang, a helyzetfelismerő képesség, a férje segítőkészsége, ez talán mind kevés lett volna a világkarrier befutásához – de őstehetség volt, aki nem csak itthon, hanem a messzi tájakon is bizonyítani akarta: kivételes hangi képességekkel rendelkezik, többre hivatott. Volt önszorgalma, kitartása, küzdeni akarása, becsvágya, a saját maga elé kitűzött célok elérése iránti maximális „hajtása”, hozzá egy belső „motor” is: a vágyak, törekvések, ösztönzések összhangban álltak a meglévő adottságokkal, képességekkel, a tehetséggel. És bizonyára a szerencsével sem állt hadilábon. Megérdemelten járta be ezt a hosszú, nagyívű operaénekesi pályát - szerencsénkre utóbb már nem csak vendégként örvendeztette meg az operabarátokat, és sűrűbbé váltak hazajövetelei, és végül végleg hazatalált.

527 parampampoli 2015-01-04 13:52:03 [Válasz erre: 526 tiramisu 2015-01-04 13:45:22]
Suerintem nincs igaza.

526 tiramisu 2015-01-04 13:45:22 [Válasz erre: 522 Alvaro 2015-01-04 01:50:18]
Bizony igaza van.

525 Cilike 2015-01-04 10:10:43 [Válasz erre: 524 parampampoli 2015-01-04 09:47:22]
Abszolút egyetértek veled. Marton Éva -szerethető vagy nem -, a legnagyobbak között volt, nemzetközi szinten. Sass Sylvia volt még hasonló kvalitás, csakhogy alig néhány évig. Marton viszont hosszú ideig megmaradt a csúcson, és attól függetlenül, hogy a felsorolt többi művésznőt jobban szeretjük-e vagy sem, ő volt a legsikeresebb. Nem is véletlenül csinált karriert, hanem magas szintű profizmusának köszönhetően.

524 parampampoli 2015-01-04 09:47:22 [Válasz erre: 522 Alvaro 2015-01-04 01:50:18]
Marton pályájához egyetlen másik magyar énekesnőé se mérhető, valóban egyedülállóan nagy karriert csinált. Igazi világkarriert. Ez objektív tény. Hogy más énekesnőkénél valaki jobban szereti vagy kevésbé hangját, művészi egyéniségét, az már a szubjektív kategória, és ott lehet vitatkozni. Hogy én jobban szeretem Kincsest, mert... vagy én jobban szeretem Tokodyt vagy Sasst, mert... Ha az a szempont merül föl, hogy ki tett többet a magyar operakultúráért, ki adott többet és folyamatosan a magayar közönségnek, akkor Kincses is, Tokody is kenterbe veri Martont, és minden de minden elismerést megérdemelnek legalább úgy, de még inkább jobban, mint ő. Mondom ezt úgy, hogy én mind a három művésznőnek elkötelezett rajongója vagyok, mindegyiket másért, másképp, és természetesen más szerepben és szerepkörben szeretem. Bizonyos szint fölött már nincs is értelme mérlegelni, mindenki válassza ki a maga kedvencét, és bálványozza nyugodtan.

523 Petyus 2015-01-04 09:32:57 [Válasz erre: 522 Alvaro 2015-01-04 01:50:18]
Kincses Veronika művésznőnek egy cseppet sem kisebbek az érdemei pályatársainál, csak ő kevesebb nyilvánosságot kapott.

522 Alvaro 2015-01-04 01:50:18
szerintem meg Marton Évának haza sem kellett volna jönnie... nem érdemeljük mi meg az igazi nagyságot... Tokody és Marton valóban egyenrangú a számomra, de Kincsessel nem mérném össze...de ez az én véleményem, hangsúlyozom

521 Alvaro 2015-01-04 01:50:13
szerintem meg Marton Évának haza sem kellett volna jönnie... nem érdemeljük mi meg az igazi nagyságot... Tokody és Marton valóban egyenrangú a számomra, de Kincsessel nem mérném össze...de ez az én véleményem, hangsúlyozom

520 zalbarna 2015-01-02 19:11:07 [Válasz erre: 516 parampampoli 2015-01-02 17:26:00]
kétharmad

519 Werbőczy 2015-01-02 19:00:16 [Válasz erre: 517 kothner 2015-01-02 18:27:33]
Nagyon egyetértek veled, minden elismerés Marton hatalmas, múltbéli külföldi karrierjének. De. Minden itthoni, nemzeti nagy elismerést ő kap meg? Hát azok, akik "csak" itthon aratták hatalmas sikereiket premierekről premierekre, és "csak" a magyar közönség szívében foglaltak el előkelő helyet? És " csak" az itthoni államnak adóztak évtizedeken keresztül? Velük mi van? Tudnék mondani olyat, aki Martonnál sokkal jobban megérdemelte volna a nemzet Művésze elismerést, és még olyan is akad, aki eddig Kossuth-díjat sem kapott!

518 Búbánat 2015-01-02 18:32:29 [Válasz erre: 516 parampampoli 2015-01-02 17:26:00]
És hozzá csaknem kacagott Marton... Érdekes így visszanézve.

517 kothner 2015-01-02 18:27:33
Marton Éva a Nemzet Művésze. Hát nem tudom... Amikor elment, ígéretes kezdő volt. Nem kergette senki, de nem engedték volna korlátlanul külföldre, ezért hát – a nagyobb lehetőségek kedvéért – kint maradt. Gyönyörű karriert csinált, a legnagyobb házakban énekelt, a legnagyobbak között emlegették. Amikor hazajött, nem volt már abban az állapotban, hogy ugyanazt tudja nyújtani, mint fénykorában külföldön. Közben itthon a magyar operaművészet virágzott, bármennyire is akarják ellendrukkerek az ellenkezőjét állítani. Kincses, Tokody, Kovács Eszter jottányival sem értek kevesebbet Martonnál, s a magyar előadások legjobbjai bármelyik nagy operaház produkcióival felvehették a versenyt (bármennyire is akarják ellendrukkerek az ellenkezőjét állítani – mondom mégegyszer). Aki hallotta Misura Zsuzsát, vagy urambocsá' Fekete Veronikát Turandotként, semmivel sem kapott kevesebbet egy Martonos előadásnál, akkor sem, ha az említett művésznőknek soha sem volt olyan rajongói tábora, mint Marton Évának. Ez így van akkor is, ha egy nem létező műszer össze tudná mérni az előadások nívóját, s Martonnál mutatná a csúcsértéket. A magyarországi operaéletet a Magyarországon, Budapesten, Szegeden, Pécsett éneklő művészek vitték a vállukon az alatt a harminc év alatt, amíg Marton máshol volt, s futott be nagyon megérdemelt, nagyon sikeres pályát. Az itthon maradtak érdemlik a Nemzet Művésze címet, Marton Éva a maga művészetének díját – pénzben, elismerésben – megkapta már, ott és akkor, ahol működött.

516 parampampoli 2015-01-02 17:26:00 [Válasz erre: 515 Beatrice 2015-01-02 16:21:50]
Meglepően rokonszenves interjú. Egyetlen ponton téved a Művésznő: a New York Times nem "minket" (értsd: magyarokat) nem szeret, hanem a jelenlegi politikai kurzust és annak vezetőjét. Óriási különbség. (Bejegyzésemet a New York Times nevében és védelmében írtam.)

515 Beatrice 2015-01-02 16:21:50 [Válasz erre: 514 Búbánat 2015-01-01 19:15:09]
[url]http://mno.hu/magyarorszageloben/unnepi-interju-marton-evaval-1265793;A honlapról visszanézhető az interjú[/url]

514 Búbánat 2015-01-01 19:15:09
Most este "Ünnepi interjú Marton Évával" – Magyarország élőben, Hír TV cs Adás: 2015. január 1., csütörtök 19.30 2015. január 1., csütörtök 23.05 2015. január 2., péntek 8.05 Két vendége lesz az adásnak: „Idei első vendégünk Marton Éva, a nemzet művésze, Kossuth-díjas, Bartók–Pásztory-díjas operaénekes, a Corvin-lánc birtokosa, a Bécsi Állami Operaház örökös tagja és magánénekese, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritája. „Véssék eszükbe az egyik legfontosabb elvet: a beteg érdeke legyen a legfőbb törvény!” – Ezzel az üzenettel nyitotta meg ősszel a tanévet a Semmelweis Egyetem rektora. A hazai orvosképzés népszerűségéről, a gyógyító életpálya nehézségeiről beszélgetünk, Szél Ágoston a vendégünk."

513 Búbánat 2014-12-21 22:50:21
Magyar Nemzet e hétvégi Magazinjában olvasható (2014. december 20., szombat): „Fogadalom Ötven, kézzel írt napló őrzi a világhírű magyar opera-énekesnő pályafutásának eseményeit; persze Marton Évának fel sem kell lapozni őket, anélkül is mindenre emlékszik. Amikor szóba kerül az 1985-ös év, gondolkodás nélkül rávágja, hogy akkor éppen a New York-i Metropolitan Operában Elsát énekelt. Most a színpadról a színfalak mögé lépett, tanít, az operaház igazgatójának tanácsadója, a róla elnevezett énekversenyen ifjú tehetségeket segít, a Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas művésznő a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, a Corvin-lánc Testület alelnöke, a Nemzet Művésze.” Farkas Adrienne interjúja. (19. oldal) Marton Éva életfilozófiáról, életközösségről, karrierről, magánélet védelméről, egy szerencsés gyomorrontásról, tanulásról, munkamódszeréről, utazásairól, karácsonyairól, manilai műfenyőről, unokákról, tanításról beszél. Részleteket idézek a cikkből: „Férjével együtt várnak az elegáns szálloda halljában, néhány mondat után kiderül, hogy mindketten remek humorú, briliáns társalgók. Szóba kerül a Marton Éva – A mennyei hang című, a művésznőről szóló, frissen megjelent könyv is, amely tele van csodálatos képpel. Amikor megkérdem az énekesnőt, hogy tudott ennyire szép, kifogástalan díva maradni, nevet, hogy ma én vagyok a második, aki ezt kérdezi. - Azt hiszem, az sugárzik az emberről, hogy milyen életet élt. Az látszik, mennyire tudta védeni a sikerben is a személyiségét és a magánéletét, és hogyan dolgozta fel az esetleges kudarcokat. Ha az ember mindig felkészülten áll ott, ahova a sors vagy a munka rendelte, tudja, hogy mi a feladata, és hogy az adott pillanatban hol a helye, akkor nagy megrázkódtatások nem érhetik. Az önismeret élethosszig tartó felfedezés. Szerencsésnek tartom magam azért is, mert a férjem, aki orvos, mindig nagyon odafigyelt rám, és ha úgy látta, hogy valamiben változom vagy elbizonytalanodom, akkor segít helyre rakni a dolgokat. Fontosnak tartom az életemben a folytonosságot, nem váltottam se barátokat, se családot. A férjemmel öt évtizede élünk együtt, pályafutásom első pillanatától mellettem áll, és mindig jól megértettük egymást, talán azért, mert a művészet sem áll tőle távol. Tehetséges képzőművész, fest, akvarellezik. Minden házasságra nagy veszély, ha mindig ugyanazt kell csinálni, folyton ugyanúgy. Akkor hamar megunja egymást két ember. Nálam szerencsére ilyen nem volt! Igyekeztem mindig új helyeken új dolgokat énekelni. - Tudatos döntés volt, vagy úgy hozta az élet? - A sors alakította így, nem is szeretem azt a szót, hogy karrierépítés. - Miért ne lehetne egy nőnek karrierje? - Nem vagyok karrierista! Életpályának szeretem nevezni azt, amit elértem. Finomabb, elegánsabb, nőiesebb, Karrieristának a könyöklő, minden eszközt felhasználó embereket tartom, ilyen soha nem voltam! Énekeltem, dolgoztam, ha kellett, vitatkoztam, sírtam, nevettem, ugye érti? Nekem pontosan ugyanolyan problémáim voltak, mint minden normális embernek. Csak éppen én nem megszokott helyeken, hanem a világ legnagyobb operaszínpadain. […]” Legyen itt még egy gondolat a Marton Éva- interjúból, a végéről: „[…] Az adottság, hogy valaki tud-e rajzolni, vagy sem. De ahhoz, hogy művész legyen, fogékonyság, taníthatóság, képezhetőség, fejlődőképesség, érzékenység szükséges, szerintem ez utóbbi a tehetség. Az a baj, hogy mostanában azt hiszik a fiatalok, hogy a mi mesterségünk olyan dolog, amelyet hamar el lehet sajátítani, pedig tévednek: a tehetség mellet nagy adag kitartásra, szorgalomra, alázatra és megfelelő emberi érettségre van szükség.”

512 Wagner Társaság 2014-11-15 19:41:04
A Wagner Társaság szeretettel vár mindenkit holnap délután 15 órára a Marczibányi Téri Művelődési Központba Marton Éva könyvbemutatójára. A Művésznővel a szerző, Batta András beszélget. Az összejövetelen a MENNYEI HANG című könyv jelentős kedvezménnyel vásárolható meg.

511 perempe 2014-09-28 11:01:21
hogy énekelt tegnap? Bánk bán II. felvonás legendás művészekkel.

510 oicka 2014-09-24 15:30:03 [Válasz erre: 509 chenier 2014-09-24 14:12:24]
...ÉS NYERTESE

509 chenier 2014-09-24 14:12:24 [Válasz erre: 508 oicka 2014-09-24 11:41:15]
I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny győztese: Marton Éva





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.