Egyetértek a megítéléseddel.
Igen, vannak érdekek, és az eredményből lehet részesülni.
Az utóirathoz. A félig kigombolt ingben éneklő és fotózkodó urak sorából kihagyni Korda Györgyöt: hiba. Szerintem egyik énekesre sem pontos kifejezés a szex-szimbólum, ami több annál, hogy a közönség illúziókeltő megjelenésűnek tartja és a nők jó része (úgy érzi, hogy) nem utasítaná vissza.
A „nagydarab maci” sok nőnek lehet az esete. Egy barátom viszont túltesz rajtad: Domingo 1987-es Radamese után így nyilatkozott róla: ezért a hentesért vannak oda? Szerintem az adottságokat ilyen szempontból azért sem érdemes értékelni, mert minden emberre (nézőre) más és más külső vonás lehet hatással. Bécsben 1984-ben az Opernringtől a Dunáig nem akadt olyan kirakat, amelyből nem Carreras tekintete bűvölte a járókelőket, kétségtelenül sikerrel.
Szerintem a cikk első fele annyira okos és fontos, hogy utána a többi locsogásnak tűnik.
Amerikai filmekben, az esküvői jelenetben szokott olyasmi elhangzani: ha valakinek kifogása van e házasság ellen, most szóljon, vagy hallgasson el örökre. Valahogy így vagyok én ezekkel, a 20-30 év utáni kitálalásokkal. Miért most? Kinek az érdeke? Könnyen lehet, hogy igaz az egész, de meddig tartogatja valaki magában a bosszúállást? Mit akar elérni ezzel?
Szerintem is jó a Caruso cikk.
"He was always touching you in some way, and always kissing you.”
Amennyiben ez bűn, úgy felkészül: Jean-Claude Juncker
Én indítottam el (715) a témát, de se pro se kontra nem foglaltam állást és most sem teszem. Csak halkan megjegyzem, hogy mai napig maga Domingo semmit nem cáfolt, hanem ezt írta: "...Ettől még fájdalmas azzal szembesülni, hogy a viselkedésemmel bárkit is kényelmetlen helyzetbe hoztam, vagy felzaklattam, mindegy, mikor történtek az események, és függetlenül a szándékaimtól. Én őszintén azt hittem, hogy a közeledésemet szívesen fogadják, és ami történik, az mindkét fél részéről jóváhagyást kapott. Tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt ötven évben sok minden megváltozott, de nekünk akkor és most is a legmagasabb elvárásoknak kell megfelelnünk." Más helyről: "„Ezek a harminc évre visszanyúló állítások problémásak, és ilyen formában pontatlanok. Ugyanakkor a szabályok és viselkedési normák ma nagyon különböznek azoktól, amelyek a múltban voltak. Úgy gondoltam, hogy minden ajánlatomat szívesen fogadták, és a kapcsolataim kölcsönös megegyezésen alapultak.” Etcetc.
Ehhez képest Caruso cikkében Horthy Magyarországától Caruson át Erzsébet királynő reggeli szükségleteiig, -a különben pontatlanul írt- Almodóvartól Dérynéig annyi mindent és annyi mindenkit hord össze és mos egybe a cikk, hogy az szinte már szerecsenmosdatásnak tűnik. Ha eddig nem, innentől és emiatt fölfigyel az ember:akkor mi is volt, hogy is van Domingóval?
PS "Domingo, Kaufmann vagy Erwin Schrott pedig szupermodellként félig kigombolt ingben fotózkodik és énekel." Na ez így vicces. Nem tisztem megítélni, de Domingo, az említett két kollégájával szemben sosem számíthatott szex-szimbólumnak, semmilyen ingben vagy anélkül. Már 1973-ban, amikor Pesten láttam a Toscában, egy nagydarab maci volt :-)
Köszönjük a linket, Zéta. Ezzel a cikkel maximálisan egyet lehet érteni.
Ezt a bejegyzést kár volt megírnia!
Nos hát: Marton László és Kerényi Miklós Gábor rendezők, 2017 őszén.
A Domingo ügyét nem lehet a mai szempontok szerint megítélni. Amit ma szexuális zaklatásna neveznénk, az a nyolcvanas években még nem számított annak - (egyáltalán létezett ez a fogalom?), így visszatekintve álságos elítélni.
Egyébként is problémás ez a "szexuális zaklatás" fogalom, túl tág, így összecsúsznak valódi zaklatások, illetve esetleges kicsit erőszakos, vagy éppen modortalan közeledés a másik nemhez (lásd Kenderesi). A metoo fontos problémákra hívja fel a figyelmet, de túlzásokba esik, ami miatt lassan több kárt okoz, mint használ (lásd azt az esetet, ahol két fiatal egyetemista alkoholosan együtt töltött egy éjszakát, majd másnap kölcsönösen feljelentették a másikat szexuális zaklatásért - https://www.news.com.au/lifestyle/relationships/sex/what-happens-when-two-drunk-people-hook-up-and-both-file-a-complaint/news-story/237050823500057433df8d65f92fffc7 ).
Tisztelt „Virius”! Köszönöm hozzászólását, aminek tartalmával természetesen nem lehet nem egyetérteni. Egy technikai apróságra szeretném felhívni szíves figyelmét: hozzászólásában név szerint említ két művészt. Az Ön által leírt vezetékneveket több művészünk is viseli. Tiszteljünk meg mindenkit, hogy ilyen esetben teljes – keresztnévvel kiegészített – nevükön említsük Őket. Köszönettel.
Szerintem a Donáth- és a Domingo-ügy csak véletlen egybeesés. Ettől azonban még érvényes a metoo-effektus dominóhatása. Közel két éve így bukott Marton után Kerényi is.
Igen, még ha lehetnek is kivételes tartózkodások és ellenvélemények, Domingóról bátran állíthatjuk, hogy a nők bálványa volt.
Csak azért jegyzem meg, mert szóba került, mit tesz a kirakatba egy nő: az énekesnők határozottan szeretik a dekoltált estélyi ruhákat, még inkább szabadon hagyni a karjaikat. Lehet ennek kényelmi és hőháztartási szerepe is, de valószínű, hogy általános jó közérzetük része: a magabiztos megjelenéssel együtt.
Köszönöm egyetértését és az információt.
Christine Wolffnak máris érdemes volt vádaskodnia. Nem ismertem eddig, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem ismerte. Hanem most, hogy Ön ide citálta, és nyilván mások is találkoznak nevével, még a bulvársajtó olvasói is, feltétlenül felülmúlhatja eddigi hírnevét. Például ilyen megfontolásból is „érdemes” lehet befeketíteni valakit, akinek érdemeit eddig nem a magánéleti magatartása alapján ítélték meg.
Úgy vélem, manapság nincsen nagyobb bűn annál, mint ha egy férfi, férfiként viselkedik. :)
Csalódtam benne, azt hittem, ennél azért különb ember. A tiszteletemet már amúgy is rég elvesztette a "bariton" ténykedésével. Pedig valamikor a lemezein/filmjein nőttem fel...
Plácido Domingo védelmére keltek Európa legnagyobb operaénekesei
https://papageno.hu/intermezzo/2019/08/placido-domingo-vedelmere-keltek-europa-legnagyobb-operaenekesei/
Köszönet nékik! Elég a hisztériából, a lincselésből!
Salome esetében a #meetoo-probléma kétfelől jelentkezik 1) neki van "dekoltázsa", főleg a Hétfátyoltánc után 2) ő zaklatja Jochanaant: a) elevenen b) a fejét "azután". Ez aztán celeb-hír!
P.Domingo nagyon csinos és vonzo férfiú volt, és még ma is az. Neki nem kellett senkit zaklatni, a holgyek maguktol keresték s muvész úr társaságát
/magambol indulok ki, mert még 30 éve nekem sem kellett zaklatni ;)))) /
Operalátogatók tisztában vannak vele: a szereptől függ.
Nem véletlen, hogy Mimi, vagy Manon nyakig zárt ruhában jelennek meg a színpadon (legalább is annak idején...), Violetta meg estélyiben.
Ha jól áll neki, és esztétikus, miért ne hangsúlyozhatná, ami a hangján kívül még szép rajta?
Koncert-szerű előadáson egy hangversenyteremben általában nagyestélyiben (sőt, többszöri átöltözéssel) szerepelnek a művésznők. Éneklik ezt is - azt is, nincs mihez alkalmazkodniuk.
Úristen!
Hát mire való a dekoltázs, ha nem arra, hogy nézzék?
Ha garbóban lett volna, biztosan nem nézi a dekoltázsát.
Teljes mértékben egyetértek Önnel, ma tényleg minden óvatlan tettre, félreérthető mozdulatra ügyelni kell. Talán régebben ez nem volt mindig így, különösen olyan emberek között, ahol relatíve rövid ideig olyan közelségbe kerülnek egymáshoz, ami a civil életben elképzelhetetlen lenne. Egy interjúban régen Szilágyi Tibor mesélte, hogy szinte meztelenül feküdt az ágyban a következő jelenet felvételére várva, amikor hasonló öltözékben befeküdt mellé a színésznő és ott mutatkoztak be egymásnak, a felvétel előtt.
Nagyon értékelem, hogy a sok névtelen nyilatkozó után van/volt valaki, aki arccal, névvel vállalja az akkori eseményeket. Christine Wolff, már visszavonult szoprán énekesnő nyilatkozott az Őt PD által, még a 80-as években, ért szexuális zaklatásról. Nyilatkozata szerint PD állandóan a dekoltázsát nézte, idézem szavait: „mintha a melleimmel társalgott volna”.
Christine Wolff színpadi életének eseményei, szerepei, fellépései az interneten megtalálhatóak.
A me-too mozgalom figyelmeztet arra, hogy nem múlt el, sőt ország- és birodalomhatárokat sem ismer. A mozgalom célja ugyanis nemcsak a múltbeli vélt vagy valós bűnökért való elégtétel, hanem a zsarolása, zsarolási lehetősége is bárkinek, aki nem tudja bizonyítani feddhetetlenségét. Sőt a megfélemlítés is: újból tanácsos vigyázni minden szóra, a kezeket pedig legjobb zsebre tenni, noha ezt a mozdulatot sem nehéz félremagyarázni.
Ezt a sóhajt érdemes a feljelentőknek adresszálni.
Ha ilyen biztosan tudod, köszönöm a tájékoztatást.
De azért tisztázzuk: szexuális kapcsolatot létesíteni szakmai érvényesülés érdekében a prostitúció egyik formája. Itt is lehet az utcasarkon való ácsorgással egyenértékűen viselkedni, lehet egy autóba beszállni vagy nem beszállni, mint a kocsisoron. És lehet méltatlankodni, szidni a klienst, ha nem sikerült vele megegyezni; esetleg ha csak azért járt arra, mert ott lakik. Főleg utólag. Akár 20-30 év múlva is, különösen, ha ezt megfizetik, vagy ha ettől valaki még reméli az érdekességét.
Ha nem történik szexuális aktus, nehéz kideríteni, hogy egy (esetleg bensőséges) munkakapcsolatban mi a felhívás, mi a tolakodás, zaklatás, a művészvilágban, a művészeti események során mégannyira. Tudok arról, hogy a siker, a gratulációk, az öröm mámorában ellenőrizhetetlenek lehetnek a gesztusok. Sok mindent félre lehet érteni és magyarázni, ezekbe csimpaszkodni alkalmasint civil tempó. Amerikában a múlt század utolsó évtizedei óta a jog lehetőséget ad akár olyan bókok kifogásolására is, amelyek arra utalnak, hogy egy férfi nőt lát a kolléganőjében.
Ha visszavonul, valszeg békén hagyják. Döglött Visszavonult oroszlán nem érdekes már.
Talán pontosabb így: "...az elmúlt rendszerekben...és elmúlt?
Hozzáteszem: szerencsére. Épp elég volt az elmúlt rendszerben a feljelentők országának lenni.
Ez nincs így. A bűncselekményeknek csak nagyon szűk körére terjed ki a feljelentési kötelezettség. Sem a hivatali visszaélés, sem a zaklatás nem tartozik közéjük.
Aki bűncselekményről tud és hallgat róla, maga is bűnös, bűnpártoló. Akár sértett, akár „biztos ismerettel rendelkező” kolléga (nem tudom, kiről van szó).
Minden férfinak és minden nőnek vannak jelei és antennái, az eseteket pedig nem lehet egy mintára húzni. Ha egy 20 éves lány elmegy két érett korú férfival éjszakai kocsikázásra, az egyértelmű felhívó jel. Ezt a jelet igazolja, ha a lány 20 évvel később kipakol és arra is panaszkodik a nyilvánosságnak, hogy a felkínált hímvessző kicsi volt és petyhüdt. Kedvezőbb esetben másképp alakul az alku, a karrier és a majdani me-too-vallomás? Honnan lehet tudni, hogy aki nem csinál karriert, milyent csinálhatott volna, ha…; mekkora karriert csinálhatott volna az, akinek csak szerényebbre sikerült? Hogy lehet mindezt bizonyítani?
Mert a bűncselekményeket bizonyítani kell. A botrányhoz és valakinek a töntretételéhez persze nem. Kerényiről tudjuk, hogy a támadást ellene nem egy „sértettje” indította el, hanem egy szakmai irigye: olyan finom úriember, aki a vádjait a gyermekének címzett nyílt levélben tette közzé, belefogalmazva abba származási és más magánjellegű feltevéseit is.
Büntetni és ítélkezni úgyis csak a törvény nevében és bizonyító eljárásokkal fognak, de a véleményformálásban hiba figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a botrányoknak táptalajt adó nagyvilágban a panasztevők nem feltétlenül ártatlan szüzek és visszaszorított tehetségek: lehetnek köztük elfuserált rossznők és elvetemülten rosszindulatú riválisok is. Az intézményeknek az az eljárása, hogy bizonyítatlan vádakra hivatkozva, az eljárásokra igényt sem tartva döntenek művészek (és a közönség) sorsáról, egyszerre törvénytelen és álszent. Ezért persze népszerű is.
Amerikában nagyobb üzlet a hisztéria, mint Domingo.
"Én úgy tanultam, hogy ha valamit nem tilt a törvény, akkor azt szabad csinálni."
Csakhogy a törvény tiltja a hatalommal visszaélést és a zaklatást is, ráadásul mindkettő bűncselekmény.
A facebookon egy csoportban operaénekes kolléga írta le (saját névvel), hogy berkeken belül közismert volt mindez Domingóról, akik közelről ismerték, egyáltalán nincsenek meglepődve. Időközben több munkatárs is megerősítette. Mindez azonban nem volt ritkaság, gyakori volt más, megfelelő pozíciókba lévők esetébenl is.
Hát igen, mondjuk lehetett volna már a 80-as években előállni ezekkel. De azt változatlanul nem értem, ha mindenki tudta, akkor hogy maradhatott titokban? Persze ott van az a ha. Ennyi éven át.
Hja kerem, megirtak, hogy az esetek (tobbsege?) meg a 80-as evekben tortentek...az ugye sokkal tobb mint 25 eve volt ;-)
Sajnálatos, Domingo reakciója K. Spacey kontraproduktív nyilatkozatait juttatja eszembe.
Ennyi idő eltete után már úgysem számít, csak károkat okoz mindkét félnek (ha igaz, ha nem).
Hát én nem tudom, hogy pontosan miről szól és pontosan kikről szól. És hogy ki volt az alá- és fölérendelt, és ki nem kapott szerepet és miért nem kapott. Csak azt tudom, hogy ez nem más, mint sárdobálás. Domingo egy uriember, nem azt mondja, hogy rágalmazásért pert indít, hanem azt mondja, hogy úgy gondolja, az akkori társadalmi normákat nem lépte túl a viselkedése, de sajnálja, ha megbántott valakit. És arról, hogy most, és akkor mik voltak a társadalmi normák, lehet vitatkozni. Én úgy tanultam, hogy ha valamit nem tilt a törvény, akkor azt szabad csinálni. És a törvényen kívül vannak minden szakmának etikai normái, ha az előadóművészeknek akkoriban volt nemzetközileg elfogadott etikai kódexük, akkor meg lehet nézni, hogy a térdfogdosás etikai normába ütközik-e. És ha igen, akkor biztosan definiálva van az is, hogy ennek a büntetése iéletfogytiglani kiközösítés.
Mert egy dolog van ami nem évül el soha: az emberi gonoszság és rosszindulat...
...és a tornaszobában is. A szereposztó dívány és a matrac,
Egyébként érdekes egybeesés, hamár egyszer bukott Gonáth, akkor bukjon Domingü ia. Perasaze egyikről sincs még megdönthetetlen bizonyíték.Addig csak találgatás. Majd ha a valós áldozatok kiállnak a nyilvánosság elé. De arra szerintem felesleges várnunk. A dívány és a matrac megőrzi a titkot.
Helga Rabl-Stadler. a salzburgi fesztivá igazgatonoje, nyilatkozott - 25 éve ismerem P.Domingot, mindig nagyon udvariasan viselkedett a fesztivál alkalmazotjaival szemben, a muvész urat szeretettel várjuk Salzburgban.
forras - operaplus cz
Csakhogy ez a történet nem a szexuális szabadosságról, vagy a délvidéki férfi heves vérmésékletéről szól. Ha egy nővel a vele egyenrangú kollégája viselkedik kéretlenül zaklatóan, akkor egyszerűen lerázza, ellöki, visszautasítja. Azonban ha a délvidéki vagy bármely férfi felette áll a ranglétrán, befolyásos, vagy akár vezető pozícióban van, a visszautasítás az áldozat karrierjébe kerülhet. Ezt nagyon is jól tudja a délvidéki férfi és kihasználja. És akkor már hatalommal, befolyással való visszaélésről beszélünk. Ugyanez volt a probléma Levinnel, Martonnal, Weinsteinnel, Kerényivel és sorolhatnám. A szereposztó dívány.
Milyen is az élet...kereken 40 éve, kakasülőről láttam ROH-ban épp a Luisa Millert, Domingóval, persze akkor még a tenorszerepben, pontosan ezt a produkciót.
Átugrik egy kis haknira két salzburgi Miller, aug. 28. és 31. között,ha Szeged le nem mondja ;-)
Örömmel várjuk a beszámolót :-)
Én úgy emlékszem, hogy a 60-as évek végétől a szexuális szabadság volt világszerte divatban, pontosabban a szexuális szabadosság. Domingo egy abszolút világsztár volt, ráadásul egy kifejezetten megnyerő, "szép" férfi. Gondolom, hogy körüldongták a nők, szakmán belüliek és kívüliek egyaránt. És ő élt, élhetett az alkalommal-alkalmakkal. Erkölcsileg ez persze problematikus, de hát ez volt a trend (gondolom erre utalt ő is), sokan ezt csinálták, és a társadalmi megítélés megengedő volt. A kérdés az, hogy hol van a határ, mi az, ami belefér egy délvidéki férfi udvarlásába, heves udvarlásába, és mi az, ami már szexuális zaklatásnak minősül? Egyáltalán, hogyan lehet definiálni a szexuális zaklatást, és ha már definiáljuk ezt, akkor ez a definició változhat-e idővel, ugyanazt jelenti-e most, és ugyanazt jelentette-e 40 évvel ezelőtt? Domingo az ebéd alatt fodossa az ügyeletes primadonna kezét és az abrosz takarásában megfogja a térdét?
Elég furcsán alakul a világ. Dőljünk hátra és érdeklődéssel figyeljük, hogyan csinálnak ki egy 78 éves öregembert, a XX. század egyik legnagyobb énekesét.
Esetleg ne csak az előadásait töröljük, hanem zúzzuk be az összes lemezét, DVD-jét, töröljünk ki minden vele kapcsolatos információt, mintha nem énekelt volna és nem is élt volna soha.
Aug. 28., Szeged? Ez is egy kérdőjel... Mi lesz? Mi nem lesz?...
Mindenesetre én aug.25.-kén Salzburbnan leszek, majd beszámolok.