Igen, ezt írtam én is alább, kicsit részletesebben.
Arról már nem is beszélve, hogy a négyes intrikus bariton főszerep nem a Gyémántária két magas csúcshangján múlik. Hiszen ez eleve egy apokrif szám, ami csak 24 évvel Offenbach halála után került bele a darabba.
Szintén nem elhanyagolható tény, hogy a kottába az van írva, hogy a négy intrikust bariton és basszus is énekelheti, márpedig a basszistáknak ritkán szokott meglenni az egyvonalas Asz. A legtöbb felvételen épp ezért vagy transzponálva van az ária, vagy az énekes nem megy fel a két magas hangra, hanem alacsonyabb variánst énekel helyettük.
Végül pedig: Dapertutto eredeti áriája egyébként az a gyors tempójú szám, amely a legtöbb előadásban és felvételen az Olympia-képben hangzik el a Hoffmann-Nicklausse-Coppélius tercett helyén, persze ott Coppélius énekli és más a szövege. Na az volt az EREDETI Gyémántária! :)
Persze, hogy megvolt neki, mivel tenor :)
Lemaradtam erről a Valkűrről,, de ha Grimsley még Tejfelnél is rosszabb volt, akkor nem is sokáig néztem volna. Terfel maga volt az antiWotan nekem.
Egyet értek! A legendás 2005-ös salzburgi Traviatat csak Hampson árnyékolta be. Ráadásul a drámai csúcspontokat azzal akarta hangsúlyozni, hogy toppantott egyet.
Bocsánat, kétszer ment át.
Egyet értek! A legendás 2005-ös salzburgi Traviatat csak Hampson árnyékolta be. Ráadásul a drámai csúcspontokat azzal akarta hangsúlyozni, hogy toppantott egyet.
Egyetértek, amint már korábban is volt szó róla, nekem Hampson a "lusta tenor" prototípusa. Ahhoz képest, hogy elég sok drámai szerepet énekelt (nagy Verdiket, sőt még Scarpiát is!), szerintem semmi köze a hangjának ezekhez a szólamokhoz, túlságosan könnyű, tenorális, kevéssé drámai, nem elég érces, nem elég testes, nem elég sötét, egyszerűen nem igazi bariton. A MET korábbi Hoffmannjában Alan Held pl remek volt a négyes intrikus szerepben, de akár Gabriel Bacquier, Norman Treigle, José Van Dam, Ramey, Terfel és mások szintén. Hampson egyszerűen nem egy súlycsoport és főleg nem egy fach velük!
Kedves Edmond, engedd meg, hogy ellent monjak. Meg volt a magas mert nem bariton, legfejjeb tenor secund. A 4 gonoszt énekelje baszbariton, aki kiénekli a magas hangokat./ pédául S,Ramey jo lehetett vagy Peter Mikuláš Pozsonyban 1992 - ben. Ez egy legendás eloadás volt Bednárik zseniális rendezésa, S.Larin Hoffmannja, L.Vargicová Olympia-ja/. Nicklaus egy nagyon szurke mezzo volt, Hoffmann szerepében pedig drámai tenort szeretek hallani. Ez egy ritka eloadás volt, ahol comprimariok jobbak voltak mint a foszereplok.
A Geh! csakugyan hatásos volt, de annak kellett lennie! Wagner mester az általa megalkotott librettóban nem csak a szöveget, de a szereplők viselkedését is előírja. Az adott jelenet "rendezői" utasítása: (Vor seinem verächtlichen Handwink sinkt Hunding todt zu Boden.) Tehát szegény Hundingot maga Wagner ítéli halálra. Egyébként a jelenet kétségkívül meglepő volt.
Levine már a bemutató évében is csak az első két darabját vezényelte a Ringnek, a Siegfriedtől már Fabio Luisi vette át, és természetesen ő van a Blu Ray Disc-en kiadott, moziban is közvetített előadásokon is. Viszont Levine-nal is hozzáférhető a teljes Ring, még az előző, Otto Schenk-féle rendezésben a 90-es évek elejéről. (Bayreuthi Ringjét nem tudom, kiadták-e...)
Greer Grimsley Wotanja egyébként szerintem is méltatlan a MET színvonalához, és nem csak Terfel után, hanem önmagában nézve is igen gyenge teljesítmény (nem beszélve egy Tomlinson, Morris vagy Dohmen Wotanjáról, akiknek a poros nyomába nem ér!).
Skelton és Kaufmann "más súlycsoport" ... na ez szentigaz, minden értelemben ;-) Meg nem állom, hogy ne faragjak hamarjában egy szóviccet, remélem, új: Skelton is not a skeleton. Nekem elég volt Grimsley a búcsújelenetben, a 2. felv. végén pedig ahogy Hundingnak mondta: "Geh' hin, Knecht! Knie vor Fricka: meld' ihr, daß Wotans Speer gerächt, was Spott ihr schuf. Geh! Geh!" Főleg az a második "Geh!" az nem semmi volt ... nem csoda, hogy Hunding-Groissböck szó szerint hanyatt vágódott tőle, úgy kellett őt kétfelől elkapni. (Engem is ... jó hogy ültem.) Karmestert illetően igaza lehet = ráhibázhattam: éppen "nem volt másik"...mármint Levine helyett. Egy ekkora behemótra mint a Ring, nemigen lehet máról holnapra leakasztani nagy nevet a szögről, tengernyi próbával-próbaidővel súlyosbítva.
Westbroek évek óta nagyon jó, már a 2011-es nagy Ring felújításban is ő énekelt, akkor Kaufmann volt SIegmund, nem mérem össze Skeltonnal, maradjunk annyiban, hogy más súlycsoport. Goerke meggyőző Brünnhilde volt, szerencsére nem kellett választanom Skelton és Groissböck között. Aki számomra - nem nevezném csalódásnak, mert a nevét sem hallottam eddig - kilógott a sorból, az Greer Grimsley. Lehet, hogy azért is, mert a nem túl régen egy másik műsorban látott Bryn Terfel teljesítményét messze alulmúlja, de nem éreztem benne a méltóságot és azt a bánatot, mely Wotant áthatja, mikor Brünnhildét el kell engednie. (azt azért megnézném magamnak, hogyan lépne fel, mozogna és énekelne (!) a díszlettervező ezeken a mozgó cölöpökön, de ezt az eredeti bemutató alkalmával már többen kivesézték.) Nem kerestem vissza, de 2018 tavaszán vált meg a MET James Levine-től, és valószínűleg nem volt más, akit alkalmasnak találtak volna, ezért vezényelt Jordan. Bele fog nőni!
Ha ez a MET stream valóban decemberig tart, és még néhány opera különböző korban, különböző énekesekkel felvett előadása terítékre kerül, érdekes összehasonlításokat lehet tenni a más rendezés, más énekesek, vagy ugyanazon rendezés, de más énekesek által nyújtott produkciók között! És ezt nem a régi visszasírása miatt mondom, egyszerűen érdekel a más - más megközelítés!
Ld. 872. Nem néztem végig, csak a magában is teljes értékű 1. felvonást plusz lovaglást és a 2.-3. finálét. Westbroek nagyon jó, Santuzza és Minnie után Wagnerben is tetszett.Goerkét nem hallottam fentiekben eleget. Greer Grimsley-nek a nevét sem ismertem, pedig nem mai gyerek már, ő is jó volt és Groissböck is. Mivel itt alattunk többen agyondicsérték Skeltont + meleg van = olyankor nem jó vitázni, inkább nem írok róla bővebben. Nagy test, nagy baritonális hang, nnna. Jordannek talán kicsit korai még a Ring. Lehet, hogy nincs mááásik.
Csak meghallgattam itt-ott pár számot a Hoffmannban, pár hónapja már láttam Flórezzel és ő nagyon bejött. Peretyatko ott egyáltalán nem volt kimagasló, de tisztességesen megcsinálta egyedül a lányokat, ebben a MET-esben viszont három közepeske énekelt közepeskén. A Flórezes monte-carlói bariton jelentéktelen volt, Hampson viszont nem jelentéktelen, hanem jelentős és a Tükörária végén megvolt a magas hang, amit sok bariton nem tud kiénekelni.
Egyetértek. Kb két hete ebben a fórumban szó volt a baritenorokról, példaként éppenThomas Hampsonról is. Jelen teljesítménye igazolja ezt a megállapítást!
Az augusztus 2.-i Walkürt senki nem látta? Vagy említésre sem érdemes?
Nem voltam én oda a Hoffmann meséi/elebeszélései/-tol. Rendezés- ha kevesebb lett volna, jobb lett volna. Grigolo és Hampson nem jok voltak, kevesek erre a szerepekre.
Edda Moser nagyon szép, ihletett, ám akkor (1978) számomra kissé sápadt, hogy ne mondjam unalmas dalestjét hallottam ZAK-on,neves zongorista partnere,Erik Werba kiséretével. Műsora német későromantikus szerzők műveiből állt, amikhez fel kell(ett) nőni ... nekem még korai volt.
Az Éj Királynőt van itthon is, aki sokkal jobban csinálta M. E.-nál, csak őt viszonylag későn fedezték fel, s most mikor világszerte mehetne vele akár fontosabb helyekre is, már levette a repertoárjáról (az okok érthetők, de ettől én még sajnálom).
Hivatalosan nincs olyan spinto bariton, de tul.képpen miért ne lehetne? Én esetében maradnék a tisztán lírainál, nekem hősbariton szerepben teljesen nonszensz. Szép hangszín, de valódi vastagság és erő nélkül.
Nem csak a MET-ben, hanem mindenhol, közelébe nem jön senki sem.
Bocs, én is tévedhetek! O Isis, Osiris - és innen tovább a képzavar! A Vig özvegy angol nyelvű előadása - hogy is mondjam - több okból nem tartozott a szívem csücske darabok közé.
Edmondom. a legjobb Konigin a MET-ben Edda a Moser volt.
Sajnos a művésznőt soha nem kedveltem,vibratójától a teremből kiszaladtam.A Metnek sok olyan énekese van akinél szézszor jobbak is énekelhettek volna.Megvolt nekem a kedvenc utánozhatatlan koloraturszopránom1979-től és jelenleg is megvan.Így ez az előadáés lesz az utolsó.,amit kresgélni fogok
A MET-nek 32 alkalommal megfelelt...nem tul sok magyar enekes lepett fel ott ennel tobbszor.
Osmin = Sarastro :-) .. en is meglepodtem az angol nyelvu eneklesen. Olyan inkabb elofordul, hogy adott darabokban a proza hazai nyelven, az enekelt szamok eredeti nyelven. Nem is tudom, hogy volt pl. A vig ozvegyben. A proza biztosan angolul ment.
Én is őt kerestem ki, valamint az Osmin áriákat. Mindegyik nagyon jó. DE! Tudja valaki, miért kell ezt az operát angolul énekelni?
Azért én nem vagyok oda Miklosa artista mutatványátol. / kevesebb vibrato tobb lrnne/.
A mai MET-Varázsfuvola érdekessége, hogy Miklósa Erika énekli az Éj királynőjét. Aki kiváncsi rá vagy csak őrá, a tracklist segítségével könnyen megtalálja a két áriát (én azt csináltam).
Igazad van, o egy szép lírai bariton volt, vagy lehet azt mondani hogy spinto lirico baritone ?
Az évszázad egyik legnagyobb Parsifalja lesz a héten, csápokat fenntartani.
btw, én vok az egyetlen, aki szerint Hvorosztovszkij hangja egyáltalán nem volt elég drámai a drámai szerepekhez?
"Bothának is elfelejtettem a külsejét, ha szépen énekelt"
Csatlakozom: szenzációsan énekelt Bécsben, a Volksoper "A mosoly országa" operettprodukciójában (Szu-Csong herceg) - amiről anno kép-és hangfelvétel készült. (1996)
Néha tudnék én is "nagymamázni", de rájöttem, hogy semmi értelme. Ráadásul utálom a sopánkodást. És valóban, inkább az énekesek teljesítményéről kéne írni, mint a külsejéről. Engem például nem zavartak a Trisztán "hegyomlásai", mert jó volt az előadás. Sőt, Bothának is elfelejtettem a külsejét, ha szépen énekelt.
És vígasztalásul: 7-én a Parsifal jön, Jerusalemmel, Meierrel és MOLLAL!
Nagy szellemek találkozása, vagy azonos időben kapcsoltuk be a kütyüt? Éppen az első felv. tapsvihar hangzik. Erre még nem gondoltam, majd a végén ráérek eldönteni!
Mottó: omnia vincit amor avagy a vér(fertőzés) szava ... Sieglindénk épp most zúg bele Skeltonba , miközben Groissböck a férje. Valszeg minden hölgy fordítva döntene :-) ... "Mondd, te kit választanál?"
Ó, e percben értettem meg! Valóban Sherrill Milnes volt Don Carlos! Elfogulatlanságomat és tévedni-tudásomat :-) bizonyítandó, bent hagyom előző beírásomat is. Sajnos -rossz arcfelismerő készségemen kívül- nem ismertem eléggé egyik művészt sem ahhoz, hogy egy 37 évvel ezelőtti felvételen, elmaszkírozva meg tudtam volna őket különböztetni. Akkor hát: Vivát Bacchus Milnes!
PS Kiváncsi lettem, utánanéztem és elképedve olvasom: Piero Cappuccilli mindösszesen egy (1) darab Germontot énekelt egész (!) pályafutása során a MET-ben...vajon miért?
Köszönöm :-) Sherrill Milnes-szel nem láttam a darabot, láttam viszont pesti Scarpiáját, hangilag ha jól emlékszem, már fénykorán túl, színészileg hibátlan volt. Cappuccillit viszont in floribus láttam, jó régen, jó fiatalon ... mármint én voltam még (jó?) fiatal, ő legjobb korban és karban volt és számomra etalon Rigolettót hozott. Szerencsére mindkét előadásban méltó partnereik voltak, amit számos más pesti vendégszereplős előadásról sajnos nem mondhatok el.
Victor Hugo alapműve "garantálja" a szövevényes cselekményt, de ezen már nem csodálkozunk. ED elemzése minden tekintetben helytálló, a Sherill Milnes -re vonatkozó helyesbítéssel már megelőztek. Valóban élvezetes, jó előadás volt. Visszalapoztam a május végi bejegyzésekhez, az akkoriban egyéb operák, rendezések és .énekesek/énekesnők körüli vita kapcsán szerénytelenségemen túl nem találtam egyéb megjegyzést a május 26.-i, szintén MET-es Ernani közvetítésről. A rendezés azonos, de abban az előadásban szegény Elvira valóban a nyílt színen lelhette meg nem érdemelt halálát. Én abból az előadásból Marcello Giordanit és Hovorostovsky-t átemelném a mostani előadásba, számomra meggyőzőbbek voltak, mint az egyébként kétségtelenül ragyogóan éneklő Pavarotti és Milnes. De ez csak az én véleményem.
Piero Cappuccilli minden méltatást megérdemel, de ebben az előadásban Sherrill Milnes volt Don Carlos.
Negyven éve parádés előadásban láttam Pesten az Ernanit, tegnap a MET-stream folyamában másodszor. Hagyományos rendezés, -a fiatalon elhunyt Pier Luigi Samaritani munkája- ezt talán nem is lehet máshogyan. Ha nem bizonyos Victor Hugo az alapmű szerzője, tengernyi keresztvizet leszed(het)nének a zűrzavaros cselekményről. Szerelmi négyszög, amiből senki nem jön ki jól. Hárman szerelmesek egyazon hölgybe, mindenki összetűz-szövetséget köt mindenkivel, ideig-óráig mindenki mindenkinek szövetségese-ellensége. Az eredmény: két halott szerelmes (bár tegnap a szoprán halálát az összecsapódó függöny miatt nem láttam) és két hoppon maradt kérő. Don Carlos egy német-római császári koronával vigasztalódhat ... de mint pár "házzal" odébb láthatjuk az unokája nevét viselő Don Carlosban, ő sem végezte túl boldogan. Korán elözvegyülve, végül trónjáról lemondva, szerzetesként egy kolostorban tengette élete hátralévő részét. Nálam a MET-Ernani Don Carlosa, Piero Cappuccilli kívánkozik élre: lenyűgöző személyiség és alakítás, káprázatos hang, falrengető magasságok. Pavarotti csodásan énekel, ez már szinte nem is éneklés: kinyitja a száját és árad belőle a hang, feltartóztathatatlanul, szépségesen. Leona Mitchellt nemigen ismertem, csöppnyit (csöppnyit?) mintha az abszolút mérce, Leontyne Price alteregója lenne, alig elmaradva a nagy előd-kartársnőtől. Ruggiero Raimondinál a mély regisztert éreztem súlytalanabbnak, gyengébbnek. Hangja inkább basszbaritonként szólt, ami az egyébként fulmináns Carlos-Silva duettben jól kivehető volt. Nem csoda, hogy sok bariton szerepet is énekelt, közülük a nevezetes Mehtás "élő" Tosca Scarpiája lett egyik kedvenc szerepe. Levine zenekara és kórusa pontosan teljesítette a feladatot: hibátlanul szólaltatta meg a korai Verdi pattogó tánczenéjét.
Stimmt. Az operát hallgatják ÉS nézik. A nézőtéren pedig így: nézik ÉS hallgatják. A "legkomplexebb műfaj" (opera) az ötből legalább két érzékszervünkre, szemünkre és fülünre egyaránt és direktben hat. Aztán nyelvünkre akkor hat, ha csípősen beszélünk-írunk róla. Orrunkra akkor, ha jó orral előre kiszimatoljuk, mikor, mire érdemes/nem érdemes elmenni. Bőrünkre pedig akkor, ha a) nem tetszik az előadás és viszket tőle a bőrünk vagy b) tetszik és viszket a tenyerünk. Utóbbi esetben tapsolunk.
Figyelemre méltó, hogy 28 soros beírásomból csak és kizárólag Kaufmann mérete keltette fel fórumtársaim figyelmét. Nyugalom, "méreten" csupán magassága értendő ... kétségtelenül alacsonyabb Westbroeknál, kétségtelenül nem fél fejjel. A szörszál (nem Kaufmann szőrszálai!) pedig arra való, hogy hasogassuk :-) Harmadszor írom le: a két énekes nem egészen összeillő alkata mit sem vont le a teljesítményből. De ha óhajtjá(to)k, százszor is leírom. Számítógépes technikával ez jóval könnyebb feladat mint iskolás korunkban volt.
Köszönöm szépen a beszólást és a titulust, hát mit mondjak, "nagymama" még sosem voltam, ez biztos! De akkor én is hadd szóljak vissza, ha már meg lettem szólítva! Mi sem jellemzőbb a mai külső-orientált világunkra, mint az, hogy még a MET-es topikban és még egy Kaufmann kapcsán is (aki aztán igazán kiemelkedik a mai tenorista-mezőnyből!) a testmagasságáról folyik a diskurzus, meg arról, hogy mennyivel alacsonyabb a partnernőinél és milyen lábbelit visel. Aki meg le merészeli írni, hogy mennyit hanyatlott a színvonal a drámai hangfajokban az elmúlt 30-40 évben és mennyire kevés az igazi hőstenor, az meg azonnal le van hurrogva, hogy a múltban él. (Holott azt is én írtam le, hogy a még aktív(!!!) Stephen Gouldhoz mérhető Wagner-tenor utoljára a 70-es években volt, Jess Thomas személyében!)
Hát igen, erre mondom én, hogy ma már az operát sem hallgatják, hanem NÉZIK! Bizony!
Pontosan Davidsenről "ejtettem szót" a londoni Fidelióval. Bár Kaufmann egyáltalán nem alacsony, most néztem újra a Nyugat lányát, amiben nagyjából egyformák Westbroekkel, de a Klára által belinkelt videón látszik, hogy Florestan/Kaufmann kb. 20 centivel alacsonyabb Davidsen/Leonóránál (és még mezitláb is van :)).
A már hosszú ideje csak szinte ugyanazokat a "konzerv" felvételeket sugárzó Classica csatornával történt valami, mert váratlanul néhány nemrégi MET előadást játszik le augusztusban. Az elmúlt szombaton és vasárnap is a Nyugat lányát adta, jelenleg (éjféltől) a Karmeliták megy. 8-án éjféltől a Carmen lesz, a Margaine-Alagna-Vinogradov változat. 9-én 14 órától az Adriana Lecouvreur, Netrebko, Beczala és Rachvelisvili főszereplésével, majd este 21 órától ismét ez a remek Karmeliták megy, mint ahogy 13-án éjféltől is, és végül 16-án, vasárnap 14 órától az Anyegin Peter Mattei és Anna Netrebko főszereplésével, majd aznap este 21 órától ismét ugyanaz a Carmen lesz.
A mű legszebb hangfelvétele!Rlső Rusalka felvételem volt ,van Supraphon kiadású lemezeken.
Kedves Klára és Edmond. Nagyon orulok, hogy megfogott Tikteket a Rusalka. Szíves figyelmetekbe ajánlom egy szép cseh-szlovák operafilmet. Legjobb szlovák énekesek/Peter Dvorský,Gabriela Beňačková/ és színészek/ Magda Vásáryová, Milan Kňažko/ adják elo.
ussétek be a Tubusba rusalka petr weigl 1977
A Fleming - féle Rusalkát nem láttam, de ezt igen. Nagyon jó előadás, Opolais énekesként és színészként is remek alakítást nyújt. Merőben más alkat, mint Fleming. Azonkívül a 20 év korkülönbség csak jelent valamit! A többi szereplő is nagyon jó.
Abból az előadásból csak részleteket láttam, de az észrevétel jogos. Az a kimondhatatlan nevű virgonc egy kész katasztrófa volt. Bocs! Mindenkinek valahol valamikor debütálnia kell, de nem hiszem, hogy egy MET vagy Scala formátumú színpadon.
Egy másik Trubadúrban, amit láttam, szintén őt választotta volna. Netrebkot akkor zártam a szívembe, de az ázsiai tenort nem. Zajick abban is elsőrangú volt. Hvorosztovszkij egyik utolsó MET-fellépése volt (2015), hősiesen küzdött, a közönség pedig elhalmozta tapsokkal, virággal.
Belehallgattam a Ruszalkába, amit tavasszal már láttam Fleminggel, de most Opolais-szal csak a Holdáriát és a finálét. Különbség ég és föld. Opolais sem kislány már, de fiatalsága mégis beragyogja a színpadot. Varázslat(os).
