vissza a cimoldalra
2020-08-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11547)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3548)
A MET felvételei (890)
A nap képe (2226)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4883)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4024)
Operett, mint színpadi műfaj (4417)
Bartók Rádió (779)
Kimernya? (3739)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2008)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (137)
Jonas Kaufmann (2486)
Franz Schmidt (3656)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (625)
Momus-játék (5871)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2809)
Pantheon (2711)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

787   Speranza • előzmény786 2020-07-24 00:44:41

A koloratúr-technika amennyire én tudom, egy alapvető gégeadottság, melynek következtében a hang "szalad", gyors egymásutaban tud futamokat, skálákat énekelni. Ezen lehet még tökéletesíteni, fejleszteni, de egy nehézkes, nem futó hangból sosem lesz koloratúr-énekes. Spinto-hanggal is lehet koloratúrázni, hiszen pl a korai Verdi-szopránszerepek alapvetően drámaiak, semmiképpen nem valók egy lírai szopránnak, de mégis igénylik a fürge gégét, hiszen a cabaletták mind-mind tele vannak díszítésekkel, fioritúrákkal. (Abigéltől a Lombardok Giseldáján és az Ernani Elviráján át Lady Macbethig és az Attila Odabellájáig, sőt még a Trubadúr Leonórája is ide sorolható!).

A vitát ezzel részemről lezártnak tekinteném, de ennyit még hozzá akartam tenni, talán így már érthetőbb a dolog.

786   david28 • előzmény785 2020-07-24 00:37:25

Mondjuk a koloratúr fachok lehet nem a legjobb példák erre, mert megy arról a vita bőven mindenfelé, hogy akkor koloratúrnak lehet-e hívni pusztán a mozgékony, a magas hangokat a regiszterek között könnyedén ugrálva elérő hangokat, vagy ahhoz tökéletesíteni kell a technikát, hogy valaki az legyen. Lírai-drámai hangok biztosan vannak és azok biztosan teljesen függetlenek a repertoártól (sajnos, sokan bele is buktak már ebbe). Pár külföldi fórumon parázsviták mennek ezen zenészek között is, nagyon érdekes. :)

785   david28 • előzmény784 2020-07-24 00:29:32

Akkor tényleg nem értjük egymást. A koloratúr mezzoszoprán egy hangfaj elsősorban. Ha valaki ezzel a hanggal rendelkezik, akkor adhatja magát a dolog, hogy a bel canto irányba nézelődik, de anélkül is rendelkezhet valaki azokkal a hangi tulajdonságokkal, amikkel a koloratúr mezzoszoprán fachba lehet sorolni. Ezt már megfigyeltem itt, hogy a hangfajokat automatikusan összekötik szerzőkkel, stílusokkal az emberek, holott szerintem az a legtisztább, ha azokat lecsupaszítva határozzuk meg, nem lelki állapot, meg az alapján, mit énekel. Koloratúr mezzo hangja lehet egy popénekesnőnek, attól még h az életében nem énekelt koloratúr mezzo áriát, egyszerűen az van a torkában, az más kérdés mit kezd vele, mi áll jól neki. Én mindig ebből az irányból ragadom meg ezeket a kérdéseket. Renata Tebaldi pl. nem volt drámai szoprán, hiába énekelt kiválóan abszolút drámai szoprán szerepeket is, az egy lirico-spinto hanganyag, ez egyértelmen hallható, ha mondjuk összehasonlítjuk egy Marton Évával.

Igen, pont ez az, hogy stiláris, attól nem lesz egy drámai szoprán alkalmas mindkettőre, hogy a hangja egyértelműen drámai szoprán az attribútumok alapján: hangszalagja/hangszíne/volumene/gégéje/testfelépítése stb. oda sorolódik. Erre gondoltam, mikor azt írtam, hogy nem feltétlen kell minden koloratúr mezzonak tökéletes bel canto énekesnőnek lenni - még ha általában ez így is szokott lenni, attól még nem hinném, hogy ez egy törvényszerűség az egyéni különbségeket tekintve.

 

A mai szereposztásokat hagyjuk, ahol Klaus Florian Vogt lehet az első számú Wagner-tenor, abban a világban Leonard az új Callas.

784   Speranza • előzmény780 2020-07-24 00:20:01

Szerintem nagyon nem értjük egymást. A bel canto fach az a Bellini-Donizetti-Rossini fach, nemde ugyebár. Sokan más szerzőket is ide sorolnak még, de ez a triász mindenképpen az volt. Na mármost, Bellini meg Donizetti nem nagyon tudok róla, hogy mezzóra írt volna koloratúr szerepeket, Rossini viszont annál inkább, tehát ha koloratúrmezzo valaki, ab ovo adja magát a dolog, hogy ugyan  mi mást is énekelhetne, mint épp a Rossini-szerepeket? (Vagy esetleg még barokkot, de azt elég kevés operaház játszik, azok is ritkán.) 

A hangszépség meg, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem egy objektív, egzakt fogalom, mindenkinek más a szép, nem lehet kilóra, centire lemérni, nincsenek paraméterei. Mint tudjuk, az ízlés nagyon igazságosan lett elosztva az emberek közt, mindenki meg van győződve, hogy neki jutott a legeslegjobb, soha senki nem irigykedett még a másik ember ízlésére. Ha valaki kijelenti, hogy XY szerinte szép hang, én meg erre rámondom, hogy szerintem meg csúnya, akkor 1:1 az állás, egyik vélemény a másikkal szemben. Ki fogja eldönteni, kinek van igaza? 

Az Elektra kontra Gioconda-kérdés már stiláris probléma is, hiszen az egyik német, a másik olasz fach, és a kettő nem mindig átjárható, legalábbis kevés énekesnő van, aki mindkettőt egyformán magas szinten művelte volna. De pl sok Wagner-Strauss szerepkörű szoprán énekelt Turandotot, hiszen az a szerep kb egybevág a Wagner-szoprán követelményeivel, jóllehet olasz szerző műve. Birgit Nilsson pl, aki kora egyértelműen legjobb Wagner-heroinája (és Elektrája is) volt, sok szép Verdi-felvételt is hagyott hátra, még teljes stúdió-Macbeth is van vele, pedig abban koloratúrázni is kell, ami egy Wagner-énekesnek általában nem erőssége, de ez semmi, még Donna Annát is lemezre énekelte! És ez csak egy kiragadott példa volt.

Ma meg már néha egészen hajmeresztően ad hoc-szereposztások vannak, néha felkapom a fejem, hogy milyen nyüzüge, cérnahangú tenorocskák énekelnek még komoly, nagy házakban, fesztiválon is  Lohengrint, Parsifalt, Sigemundot, stb.! 

780   david28 • előzmény779 2020-07-24 00:05:11

A hangfajára gondoltam, mint igazi koloratúr mezzo. Attól még lehet koloratúr mezzo, hogy nem elég szép a hangszíne a bel cantohoz. A hangfajmegjelölések a hangot hivatottak tudtommal megjelölni, nem a stílust. Eszerint minden drámai szoprán énekelhet nyugodtan Elektrát és Giocondát is, mert mindkettő drámai szoprán szerep? Nem hinném.

779   Speranza • előzmény776 2020-07-23 22:58:58

"azt hiszem, tényleg igazi koloratúr-mezzo, ami ritka, mint a fehér holló"  majd egy mondattal később: "ez a hangadás szerintem unikum, ebben sajnos inkább zavaró volt. A bel cantot én sem érzem az ő világának"

Groteszk, hogy pont egy "nagy Leonard-fan"-nal szemben kell megvédenem őt, de bevallom, ennél egyértelműbb önellentmondást nem tudom, mikor olvastam. Ha valaki "tényleg igazi koloratúr-mezzo", akkor mégis milyen szerepkör és fach lenne az ő igazi világa, ha NEM a bel canto? Milyen stílusban vannak még koloratúrmezzo-szerepek? Ja, igen, tudom: a barokkban! Ennek viszont meg ellentmond az "ízig vérig modern hang" kifejezés, hiszen a barokk minden csak nem "modern" zene, hiszen még a klasszikusnál is régebbi pár évtizeddel!

Az meg, hogy ki mit nevez par excellence "szép hangnak", igen relatív, szubjektív, hogy úgy mondjam, egyéni ízlés dolga. Az általalm hallott egyik legkevésbé szép mezzoszoprán hang tulajdonosa pl. éppen egy abszolút Rossini-specialistának mondható mezzoszoprán, káprázatos koloratúr-technikával, viszont behízelgőnek egy cseppet sem nevezhető, számomra már túlságosan maszkulin hangszínnel. Mégse merném rámondani, hogy nem való neki a Rossini-fach, hiszen a legnagyobb siekreit azzal aratta!

De hogy ne csak női hangról beszéljünk: a bel canto-specialista koloratúr (Rossini)-tenorok közt nem egy egyáltalán nem mondható az én fülemmel "szép" hangszínűnek, sőt, a legtöbbje kifejezetten "comprimario-jellegű" hangszínnel, és már-már férfiatlan hangadással rendelkezik, mégis egyöntetűen világsztárok ebben a fachban. Én egyébként még bel canto szerepekben is (így Rossiniban is!) jobban szeretem a picit súlyosabb, drámaibb jellegű hangokat. Pl. ha Rossini-tenorról beszélünk, azonnal Francisco Araiza jut eszembe elsőként, aki kitűnik a mezőnyből a szokottnál jóval sötétebb, sűrűbb, ércesebb, férfiasabb tónusával. És mégis, jó pár Rossini-opera felvételén hallható nagy karmesterek, pl Abbado vezényletével. 

Még egyszer hangsúlyozom, mindez, tehát a hangszínek, és hangszépség megítélése elsősorban ízlés kérdése, és ahogy a művelt francia mondja: "de gustibus non est disputandum", vagyis, ne vitatkozz Gusztika, mert elmegy a busz! :) És a hangszín csak egy az operaéneklés számos meglehetősen összetett tényezője közül...

Summa summárum: Isabel Leonard szerintem kiváló Rosina, így ahogy van, EZZEL a hanggal és tónussal, és rég hallottam nála jobbat ebben a fachban egyáltalán.

776   david28 • előzmény774 2020-07-23 22:05:35

Én nagy Leonard-fan vagyok, szerintem üdítő jelenség a MET-ben, érdekes átmenet a hangja egy keményebb szoprán és egy lágyabb mezzo között, azt hiszem, tényleg igazi koloratúr-mezzo, ami ritka, mint a fehér holló (a legötbben ebben a fachban szimpla fejletlen lírai szopránok). De ízig-vérig modern hang, szépnek egyáltalán nem mondanám, inkább érdekes, egyedi, s míg mondjuk Mozartban ez a hangadás szerintem unikum, ebben sajnos inkább zavaró volt. A bel cantot én sem érzem az ő világának, színészileg viszont minden jól áll neki, ahol valamilyen erős karaktert kell alakítania. Ízig-vérig modern énekes, s ez kivételesen nem negatívum.

774   Speranza • előzmény773 2020-07-23 14:29:36

Miért ne lennének jók? Brownlee napjaink egyik vezető Rossini tenorjának számít, szerintem nagyon indiszponáltnak kell lennie ahhoz, hogy ne rázza ki a kisujjából Almaviva gróf szerepét. Isabel Leonard pedig remek Rosina, bájos, dekoratív, szép hangú, és egészen egyéni megoldásokkal lepett meg az "Una voce poco fa"-áriában (fent van a YouTube-on, érdemes megnézni!)

773   Edmond Dantes • előzmény772 2020-07-23 14:10:38

Köszönöm, igen, elírás volt ... bár Muraro nevét basszusként sem ösmerem :-) de inkább az érdekel, tényleg nem volt jó Leonard és Brownlee? 

772   Speranza • előzmény771 2020-07-23 13:23:40

Maurizio Muraro nem bariton, nem énekel egyáltalán baritonszerepeket, viszont az elmúlt években a világ nagy operaházaiban énekelte folyamatosan a buffo basszus repertoár jelentősebb főszerepeit, illetve néhány szeriőz basszusszerepet is (Ramfis, Sparafucile, Ferrando). De Osmin, Don Pasquale, Don Alfonso, Magnifico, és sok más főszerep megtalálható a repertoárján. DVD-ken, videoközvetítéseken is gyakran találkozhatunk nevével (Tosca, Manon Lescaut, Adriana Lecouvreur).

Christopher Maltman angol bariton ugyancsak jelentős karriert futott már be, egyaránt énekli a lírai- illetve kavalierbariton-szerepkört, a Mozart- és Rossini fachot és a nagy drámai, Verdi-szerepeket is (Rigoletto, Luna gróf, Don Carlos di Vargas). Őt pl a Covent Garden Manon Lescaut-felvételéről ismerhetjük Lescaut hadnagyként. Sokat énekelt a MET-ben, Barcelonában, Münchenben, Bécsben és más nagy operaházakban is.

771   Edmond Dantes • előzmény770 2020-07-22 09:57:35

Nem láttam az előadást, de csodálkozom, hogy Brownlee hangja nem lenne "szép"? Isabel Leonardot a kortárs Marnie-ban láttam, abban perfekt volt hangilag és színészileg is. Maltman nevét nem ismertem, de ő volt a Marnie férfi főszereplője, abban jó volt. A másik bariton, Muraro neve még annyira sem ismerős.

770   Cherubino 2020-07-21 22:13:00

Remek a mai Sevillai borbély a MET-ből.  Minden mozdulat a zenéből fakad, minden pillanat él, semmi sincs elejtve. méltóan a darabhoz.Pedig az énekesek nem különösebben szép hangok birtokosai, időnként mint elefántok a porcelánboltban, taposnak rá Rossini gyöngyöző futamaira. De sebaj, így is nagy élmény, mint zenés színház. Rosinát elnézném napestig. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1890 • Erich Kleiber, karmester († 1956)