vissza a cimoldalra
2019-11-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1439)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (109)
Balett-, és Táncművészet (5936)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4425)
Kimernya? (3270)
musical (188)
Operett, mint színpadi műfaj (4144)
Élő közvetítések (8232)
Pantheon (2442)
Momus-játék (5761)
Palcsó Sándor (267)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3499)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1796)
Franz Schmidt (3451)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4603)
Opernglas, avagy operai távcső... (20350)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2112   Búbánat • előzmény2111 2018-11-29 10:32:17

„Francia imák” – LullyTe Deuma is elhangzott a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében (Berlioz Te Deumával együtt)  2018. november 8-án – mondhatni előrehozott születésnapi köszöntésként.

Erről a koncertről beszámoltam itt a fórumon.

A francia barokk zene jeles képviselője, az olasz származású Jean-Baptiste Lully  (Firenze, 1632. november 28.  - Párizs, 1687. március 22.)  emléke előtt igazán méltó módon hódolt és tisztelgett csodálatos oratorikus zeneművének előadásával az összes fellépő előadóművész , a Müpa kiváló akusztikájú hangversenytermében

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényelte. A Te Deum énekszólistái voltak: Szili Gabriella, Szigetvári Dávid, Gál József, Thomáš Šelc.

A Lully-műhöz kapcsolódó szomorú életrajzi tény, hogy a darab keletkezése után egy évtizeddel a zeneszerző e műve előadásakor okozott hosszú vezénylő pálcájával olyan sebet a lábfején, mely elüszkösödve halálához vezetett.

2111   Ardelao 2018-11-28 23:41:24

Képtalálat a következőre: „Coysevox + Lully”

Coysevox Lullyról készített mellszobra

ROMAIN ROLLAND: LULLY

Jegyzetek Lullyről

„AZ     EMBER”

          Értelmes és közönséges arc. Busa szemöldök: »Kis fekete szem piros karikával körülvéve; alig látszik és alig lát,« de ragyog az elmésségtől és huncutságtól. Húsos orr, duzzadó cimpákkal. Nehézkes orcák, fintorgó ráncokkal keresztül-kasul szabdalva. Vastag ajak, nagy akaratos száj, amely, ha éppen nem bolondozik, megvető kifejezést ölt. Kövér áll; közepén barázda húzódik végig. Erős nyak.

          Paul Mignard és Edelinek iparkodnak megnemesíteni arcképeiken: lesoványítják, jellegzetesebbé teszik; Edelinek egy nagy, éjjeli ragadozó madár arckifejezését adja neki. Valamennyi arcképfestője közül legőszintébb lehet Coysevox, aki nem akart ünnepélyes arcképet festeni róla, hanem egyszerűen olyannak ábrázolja, amilyen a közönséges életben volt, csupasz nyakkal, csupasz mellel, durva és kesernyés arckifejezéssel.

          Már Lecerf de la Viéville igyekezett kiigazítani hivatalos arcképeinek hízelgéseit:

                   »Tudni való, hogy kövérebb és kisebb volt, mint amilyennek képei ábrázolják, egyebekben meglehetősen hasonlított hozzájuk, vagyis nem valami szép legény, arckifejezése élénk és sajátos, de nem nemes; fekete, a szeme kicsi, az orra vastag, szája nagy és előreugró, látása annyira rossz, hogy egy asszony szépségét is alig látta meg.«

*

          Erkölcsileg ismerjük – elég rossz oldaláról. Tudjuk, hogy minden tehetsége ellenére nem érte volna el azt a kivételes helyzetet, amelyet elfoglalt, alacsony intrikák nélkül s a bohóckodás és alantas hízelgés keveréke nélkül, amelyek legalább oly nagymértékben szerezték meg neki a király pártfogását, mint a muzsikája. Tudjuk, milyen ravaszságokkal – vagy mondjuk inkább; milyen perfidiákkal – foglalta el Perrin-nek és Cambert-nek, a francia opera megalapítójának helyét, s árulta el Molière-t, akinek társa és barátja volt. Jól járt azzal, hogy Molière hirtelen meghalt; mert Lully nem lett volna győztes abban a harcban, amelybe meggondolatlanul keveredett bele. Később ugyan szerencséjére nem esett meg vele többé, hogy ilyen kemény ellenfélnek szaladjon neki, de azért elkövette azt a hibát, hogy nem kímélte eléggé az olyan embereket, akiket ártalmatlannak vélt, s akik kamatostul adták vissza a velük elkövetett rosszat. Guichard-ra és La Fontaine-re gondolok, akinek véres szatírái pellengérre állították. Guichard, egyik vetélytársa, akitől úgy akart megszabadulni, hogy mérgezési kísérlettel vádolta, könnyűszerrel bebizonyította teljes ártatlanságát és rettenetes röpiratokat adott ki Lullyről. La Fontaine, akit Lully azzal tréfált meg, hogy operaszöveget rendelt nála s aztán visszautasította, azzal bosszulta meg magát, hogy megrajzolta arcképét abban a gonosz kis remekműben, amelynek címe: A flórenci.

A flórenci

Mindjárt pedzi,

Mire képes.

Farkas, akit mi tápláltunk vérünk árán.

Jól teszi! Legyen csak hű jelleméhez,

Mint amilyen hű a bárány …

          Nem tudom, Lully farkas volt-e; de La Fontaine semmi esetre sem volt bárány. Könnyelműség volna ellenőrzés nélkül elhinni mindazt a malíciát, amit a sebzett hiúsága diktált neki. La Fontaine „íróember” volt, vagyis mindenre képes, ha szerzői hiúsága forgott kockán. Maga is elismeri ezt Madame de Thianges-hoz intézett Epistolájában:

Ön úgy találja, hogy szatírám

Jobb lett volna ha meg nem írnám.

-  -  -  -  -

Így okoskodtam volna, annyi szent,

Ha az ég angyalnak vagy Thianges-nak

                                                     teremt,

De íróvá tett: a mentségem ez,

Íróvá, akinek más kincse sohse lesz:

Dicsőség, melyet bárki elragadhat.

S ön azt hiszi, hogy akkor hallgat?

Egyszerű következtetés:

Nem író akkor, ennyi az egész.

          Sőt, mi több: felajánlotta Lullynek, hogy ha ez hajlandó megzenésíteni az ő Daphné-ját, nemcsak hogy visszavonja sértéseit, de dicshimnuszt énekel róla.

De hogyha emberünkben van becsület,

S a királynak dolgoznom módot ád:

Még úgy lehet,

Dicshimnuszom övezi homlokát,

Ő udvari ember, én vers-faragó,

Hogy játsszunk véle, arra jó a szó.

Két különböző nyelven beszélünk:

S a csip-csup szégyen semmi nékünk:

Írjuk meg  D a p h n é –t: jobb ez, mint a

                                                bosszú …

          Ez a naivan cinikus vallomás kissé óvatossá tesz bennünket egy ilyen tetőtől talpig »író« rosszindulatú gyanúsításaival szemben.

          Lecerf de la Viéville egészen más nótát fúj:

          »Lullynek jó szíve volt nem annyira flórencire, mint lombardiaira vallott, se furfang, se bosszúvágy nem lakozott benne; modora sima és kellemes; gőg nélkül bánt a legkisebb muzsikussal is, mint vele egyenlővel, de több nyerseség és kevesebb udvariasság volt benne, mint egy ilyen nagy emberhez illett volna, aki sokáig élt egy kényes udvarban.«

          Lehetséges, hogy abban az időszakban, amikor Lecerf ismerte, vagyis sikereinek tetőpontján, Lullynek nem volt többé szüksége a ravaszkodásra és derék embernek mutatta magát. Az ilyenfajta emberek nem bosszúvágyók, ha győznek. Ez a nagyon alacsony sorsból származó ember, aki annyi sértést volt kénytelen elviselni, vértezve volt a megaláztatás ellen; egyéb dolga is volt, mint ellenségeire gondolni: magára gondolt. […]” 

Fordította: Benedek Marcell 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Szent Gellért Plébániatemplom

Weiner liturgikus bérleti sorozat I. - Sztán István emlékére
HAYDN: Korál
Romasz Jácint, Svajka Lázár, Erdősi Máté (trombita) Felkészítő tanár: Monoki Attila
Pusztán Fanni, Haga Réka, Nagy Sándor (trombita) Felkészítő tanár: Ifj. Sztán István
J.S. BACH: Ária a 208- as kantátából
J.J. MAURET: Rondó
Sallai D. Barna, Horeczky Balázs (trombita), Bereczky Bence Gergő (kürt), Dogi Henrik (harsona), Ocskai Miklós (tuba), Felkészítő tanár: Kovács Kálmán
GRIEG: 2 elégikus melódia op.34. (1. Szívfájdalom, 2. Az utolsó tavasz)
Szakgimnáziumi vonószenekar, Vezényel: Ludmány Emil
SUSATO: Reneszánsz táncok I., II., VI. tétel
J.S. BACH: Choral
Huszti Boldizsár, Springs Botond, Sallai D. Barna, Horeczky Balázs (trombita), Wadi Shahin Ákos, Bereczky Bence Gergő (kürt), Ruzsányi István, Dogi Henrik, Nok Roland (harsona), Vida Mátyás, Hegyi Máté (tuba), Körényi Péter, Ligeti Kadosa (ütőhangszerek), Felkészítő tanár: Bálint Rezső
KODÁLY: Esti dal
Weiner Vegyeskar, Vezényel: Balassa Ildikó

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, a Dunaharaszti AMI, a Bartók Konzervatórium ütőhangszeres növendékei (felkészítő tanárok: Tóth Benedek, Bojtos Károly, Holló Aurél)
A Zeneakadémia ütőhangszeres hallgatói
Amadinda Ütőegyüttes
"Amadinda Percussion Project" - Hommage à Balázs Oszkár
BALÁZS OSZKÁR: Nyolc trió
BALÁZS OSZKÁR: Utazás Pentatóniába
BALÁZS OSZKÁR: Három burleszk
BALÁZS OSZKÁR: Integráció
JOHN CAGE: Amores
BALASSA SÁNDOR: Quartetto per percussioni, op. 18
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Goran Filipec (zongora)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kollár Imre
"Lemezbemutató koncert"
LISZT–BUSONI: Spanyol rapszódia
LISZT: Magyar fantázia, De Profundis, Haláltánc
A mai nap
született:
1833 • Alekszandr Porfirjevics Borogyin, zeneszerző († 1887)
1939 • Lucia Popp, énekes († 1993)
elhunyt:
1948 • Umberto Giordano, zeneszerző (sz. 1867)
1997 • Kroó György, zenetörténész (sz. 1926)
2010 • Henryk Górecki, zeneszerző (sz. 1933)
2013 • John Tavener, zeneszerző (szül. 1944)