vissza a cimoldalra
2019-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10129)
Élő közvetítések (7883)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1320)
Operett, mint színpadi műfaj (3918)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3255)
Opernglas, avagy operai távcső... (20222)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6726)
Kocsis Zoltán (662)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Lisztről emelkedetten (952)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2075   Búbánat • előzmény2074 2018-07-27 12:06:30
  • Magyar Nemzet, 1969. március 11.

"Pénteken temetik Sárdy Jánost"

A vasárnap este utcára került hétfői lapokból értesült a fővárosi olvasó, az egész ország pedig a televízió vasárnap kora esti híradójából a szomorú hírről, hogy Sárdy János meghalt.
Ez a legnagyobb nyilvánosságnak bejelentett gyászhír egy milliókat érdeklő, nemzetközi sportesemény közvetítése és egy klasszikus tragédia tévé-előadása közé ékelődött. Alapjában véve profán környezetbe került az események sajátos közönye folytán a híradás egy művészember elvesztéséről — valahogy mégis így érezte stílusosnak a megrendült néző és hallgató a hírt: a legnagyobb nyilvánosság, az egész ország egyszerre, egycsapásra csakis így értesülhetett egy legnagyobb népszerűségben élt ember haláláról.

De stílusos volt a szomorú, a végleges és megmásíthatatlan hír elhelyezkedése egy napi esemény és egy örökérvényű alkotás közé azért is, mert a környezet mintegy összefoglalta és jelképbe zárta Sárdy egész művészi pályáját. Fellépéseinek, színpadi megjelenéseinek volt olyan tömegvonzása, mint a legközkedveltebb sportoknak, művészetében pedig volt valami nemes, csiszolt és emelkedett, a műfaj, a könnyed éneklés, az ifjúi operaszerepek és a legnépszerűbb operettszerepek — nem kell félni kimondani a szót — bizonyos klasszicitása. Rossini-operákban, de a wagneri Mesterdalnokok Dávidjában is, eszményibb szereplőt nehezen lehetett volna találni Sárdy Jánosnál akár a férfias megjelenést, akár az alakformálás lendületét kereste a közönség a szereplőben. Operettek figuráiban pedig egyenesen ellenállhatatlan volt. Tudott agyafúrtan humoros és természetesen rusztikus lenni a Mágnás Miskában például, tudott hiteles mesebeli hőssé, faluvégi porból vett és csillagporrá lett, líraian népi alakká válni a János vitézben például. De fizikailag hajlékonyan, művészileg rugalmasan tudott olyan elegánsan is hetyke lenni, mint egy vérbeli királyi legényke, mint egy London utcáin és kocsmáiban s ugyanakkor a legelőkelőbb angol college-ben nevelkedett Bob herceg. Volt ő Danilo a Víg özvegyben és volt Errol Flynnre emlékeztető kalandos lovag a Kard és szerelemben — száz árnyalatú s mindig őszinte színei voltak mindenegyes, felsorolhatatlan számú szerepében, a pódiumokon előadott népdalaiban és magyarnótázásaiban is.

Minden szerepével mégis úgy tudott azonosulni, hogy „a” Sárdy maradt, fiatalok, öregek szívét átmelegítő kedvenc, évtizedeken át az ideális, ifjú hős és hódító énekes- amorózó, nagy kedvű mulatozó. „A” Sárdy, akinek a neve, ha megjelent a plakáton, nem fél siker volt, hanem egész estét betöltő vonzóerő.

Hatvankét éves volt azoknak a hatvan éven felülieknek a fajtájából, akiknek játékos kedvén, ifjúságán nem fognak még az évtizedek sem,  akinek népszerűsége mitsem veszít a ragyogásából: a Chevalier-k, a Chaplinek fajtájából, parasztbarokk, magyar-barokk stílusra faragva.

A Magyar Népköztársaság Érdemes Művészeként, a Fővárosi Operettszínház tagjaként halt meg. Március 14-i, péntek déli, 1 órai temetéséről a Farkasréti temetőben színháza gondoskodott, emlékének hosszú megőrzéséről pedig az a hűséges közönség, amely Sárdy Jánost a szeretetébe zárta.

/-a-/

2074   Ardelao 2018-07-27 11:10:26

SÁRDY JÁNOS (1907.07.27.-1969.03.09.) opera- és operetténekes, színpadi és filmszínész ma lenne 111 éves.

Nem kerek évforduló és nem is elegáns, hogy születésének napján egy nekrológból idézek, amelyben Abody Béla emlékezik meg róla. Ám Abody mondatainál találóbban nem lehetne jellemezni azt, amit e népszerű művész képviselt, a „sárdyságot“.

„Egy időben bálvány volt, a népszerűség hullámhegyének legcsúcsán; e népszerűség hőfoka, izgatottsága, látványossága akkora volt, hogy össze sem hasonlítható a mai sztárokéval, holott ők sem panaszkodhatnak. S hogy más divat jött, és elmúlt a tűzijáték, nem tűnt el, mint annyi csillag az előadóművészet egéről, hanem jelképpé mélyült, mint Blaháné. Klasszikussá érett. A magyar népmese harmadik gyermekévé, aki tiszta szívvel küzd a sárkány ellen, nem mérlegelve, hanem vállalva a veszélyt, nem töprengve, hanem egyetlen lehetséges útját járva, tisztessége, küldetése logikája szerint. Ezt a figurát — önmagát — építette fel élete végéig, ez volt a hatalma. Stílust teremtett, amelynek kiterjedését a maga legbelsőbb mondanivalójának terjedelme szabta meg.“

(MUZSIKA, 1969-05-00/5. SZÁM)

Nem ő volt a legjobb énekes. Természetes, szép hangja hamar megkopott. Nem is ő volt a legjobb színész. Nála jobb képűek is akadtak bőven. Ám, ha Sárdy megjelent a színpadon vagy a filmvásznon, mintha kisütött volna a nap, melegség járta át az ember szívét. Ragyogó, nevető tekintete, előreálló, nem szabályozott fölső fogsora, nyílt, őszinte mosolya, a göndör fekete hajból egy-egy rakoncátlanul homlokába hulló tincs és mindvégig megőrzött ízes, dél-dunántúli akcentusa végtelenül kedvessé, szerethetővé tette. Nem hinném, hogy képes lett volna hitelesen eljátszani  a gonoszt. Ezekkel az adottságokkal, ezzel a belülről áradó fénnyel ez lehetetlen volt. Még ma is, ha feledni szeretném a napi gondokat, világunk sötétedését, beteszek egy-egy filmet, ahol őt láthatom és hallhatom, és egy időre megnyugszom. Isten éltesse Sárdy János emlékét!

Adj, Uram, Isten - dal az Álomkeringő című filmből

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

"Puccini és kora"
Verista ária- és dalmatiné
Énekkari művészek minifesztiválja

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Turóczi-Koós Claudia (klarinét)
Topolánszky Laura (ének), Hernádi Hilda, Molnár Marcell Dániel (zongora), A hallgató barátaiból álló zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
Turóczi-Koós Claudia (klarinét)
SCHUBERT: Der Hirt auf dem Felsen, D. 965
LENDVAY: Tiszteletem Mr. Goodman!
MUCZYNSKI: Time pieces, op. 43
WEBER: 1. (f-moll) klarinétverseny, op. 73

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Monostori Gábor tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Paulovits Boglárka (hegedű), Takuya Niinomi (zongora)
MOZART: Esz-dúr (”Kegelstatt”) trió, K. 498
Börzsönyi Imola (klarinét), Kalocsai András (brácsa), Szalai Molli (zongora)
FAURÉ: Dolly-szvit, op. 56
Mugi Katsumata, Mana Amakwa (zongora)
BRAHMS: 1. (e-moll) cselló-zongora szonáta, op. 38
Pelle Fanni (cselló), Minya Flóra (zongora)
DEBUSSY: d-moll cselló-zongora szonáta
Bettermann Rebeka (cselló), Ittzés Péter (zongora)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 27. (D-dúr) vonósnégyes, Hob. III:34
Rábai Benedek, Paulik Lídia (hegedű), Bélik Tamás (brácsa), Gál Kinga (cselló)
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Gaál Dániel (hegedű), Zhang Zhong Shi (zongora)
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Paulik Lídia (hegedű), Farkas Dániel (zongora)
WEINER: 2. (fisz-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 11
Agárdi Anette (hegedű), Kim Ye Lin (zongora)
CHAUSSON: c-moll vonósnégyes, op. 35
Margot Gillet, Yelda Helin Usal (hegedű), Bor Péter (brácsa), Bertille Mas (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kawamoto Arashi (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Shoji Haraguchi
Kawamoto Arashi zongora diplomakoncertje
DEBUSSY: Prelűdök, 2. kötet – 7. A kihallgatások terasza holdfényben, 8. Ondine, 12. Tűzijáték
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
BEETHOVEN: 4. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Chen Sixiao (hegedű), Zhang Yijing (zongora)
Chen Sixiao hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 3. (E-dúr) hegedűpartita, BWV 1006
GRIEG: 2. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 13
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216
DE FALLA-KREISLER: Spanyol tánc a Rövid élet című operából

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A fecske

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Összkiadás élőben"
Schumann kamarazenéje/6
SCHUMANN: Mese-elbeszélések, op. 132
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
SCHUMANN: Andante és változatok, op. 46
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44
Veronika Eberle, Környei Zsófia (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter, Devich Gergely (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Jörg Widmann (klarinét), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora)
21:30 "Kóda" - beszélgetés az előadókkal
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)