vissza a cimoldalra
2019-09-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8122)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Társművészetek (1395)
Pantheon (2385)
Milyen zenét hallgatsz most? (25041)
A nap képe (2153)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Opernglas, avagy operai távcső... (20300)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1752)
Franz Schmidt (3420)
Simándy József - az örök tenor (623)
Operett, mint színpadi műfaj (4058)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3426)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2075   Búbánat • előzmény2074 2018-07-27 12:06:30
  • Magyar Nemzet, 1969. március 11.

"Pénteken temetik Sárdy Jánost"

A vasárnap este utcára került hétfői lapokból értesült a fővárosi olvasó, az egész ország pedig a televízió vasárnap kora esti híradójából a szomorú hírről, hogy Sárdy János meghalt.
Ez a legnagyobb nyilvánosságnak bejelentett gyászhír egy milliókat érdeklő, nemzetközi sportesemény közvetítése és egy klasszikus tragédia tévé-előadása közé ékelődött. Alapjában véve profán környezetbe került az események sajátos közönye folytán a híradás egy művészember elvesztéséről — valahogy mégis így érezte stílusosnak a megrendült néző és hallgató a hírt: a legnagyobb nyilvánosság, az egész ország egyszerre, egycsapásra csakis így értesülhetett egy legnagyobb népszerűségben élt ember haláláról.

De stílusos volt a szomorú, a végleges és megmásíthatatlan hír elhelyezkedése egy napi esemény és egy örökérvényű alkotás közé azért is, mert a környezet mintegy összefoglalta és jelképbe zárta Sárdy egész művészi pályáját. Fellépéseinek, színpadi megjelenéseinek volt olyan tömegvonzása, mint a legközkedveltebb sportoknak, művészetében pedig volt valami nemes, csiszolt és emelkedett, a műfaj, a könnyed éneklés, az ifjúi operaszerepek és a legnépszerűbb operettszerepek — nem kell félni kimondani a szót — bizonyos klasszicitása. Rossini-operákban, de a wagneri Mesterdalnokok Dávidjában is, eszményibb szereplőt nehezen lehetett volna találni Sárdy Jánosnál akár a férfias megjelenést, akár az alakformálás lendületét kereste a közönség a szereplőben. Operettek figuráiban pedig egyenesen ellenállhatatlan volt. Tudott agyafúrtan humoros és természetesen rusztikus lenni a Mágnás Miskában például, tudott hiteles mesebeli hőssé, faluvégi porból vett és csillagporrá lett, líraian népi alakká válni a János vitézben például. De fizikailag hajlékonyan, művészileg rugalmasan tudott olyan elegánsan is hetyke lenni, mint egy vérbeli királyi legényke, mint egy London utcáin és kocsmáiban s ugyanakkor a legelőkelőbb angol college-ben nevelkedett Bob herceg. Volt ő Danilo a Víg özvegyben és volt Errol Flynnre emlékeztető kalandos lovag a Kard és szerelemben — száz árnyalatú s mindig őszinte színei voltak mindenegyes, felsorolhatatlan számú szerepében, a pódiumokon előadott népdalaiban és magyarnótázásaiban is.

Minden szerepével mégis úgy tudott azonosulni, hogy „a” Sárdy maradt, fiatalok, öregek szívét átmelegítő kedvenc, évtizedeken át az ideális, ifjú hős és hódító énekes- amorózó, nagy kedvű mulatozó. „A” Sárdy, akinek a neve, ha megjelent a plakáton, nem fél siker volt, hanem egész estét betöltő vonzóerő.

Hatvankét éves volt azoknak a hatvan éven felülieknek a fajtájából, akiknek játékos kedvén, ifjúságán nem fognak még az évtizedek sem,  akinek népszerűsége mitsem veszít a ragyogásából: a Chevalier-k, a Chaplinek fajtájából, parasztbarokk, magyar-barokk stílusra faragva.

A Magyar Népköztársaság Érdemes Művészeként, a Fővárosi Operettszínház tagjaként halt meg. Március 14-i, péntek déli, 1 órai temetéséről a Farkasréti temetőben színháza gondoskodott, emlékének hosszú megőrzéséről pedig az a hűséges közönség, amely Sárdy Jánost a szeretetébe zárta.

/-a-/

2074   Ardelao 2018-07-27 11:10:26

SÁRDY JÁNOS (1907.07.27.-1969.03.09.) opera- és operetténekes, színpadi és filmszínész ma lenne 111 éves.

Nem kerek évforduló és nem is elegáns, hogy születésének napján egy nekrológból idézek, amelyben Abody Béla emlékezik meg róla. Ám Abody mondatainál találóbban nem lehetne jellemezni azt, amit e népszerű művész képviselt, a „sárdyságot“.

„Egy időben bálvány volt, a népszerűség hullámhegyének legcsúcsán; e népszerűség hőfoka, izgatottsága, látványossága akkora volt, hogy össze sem hasonlítható a mai sztárokéval, holott ők sem panaszkodhatnak. S hogy más divat jött, és elmúlt a tűzijáték, nem tűnt el, mint annyi csillag az előadóművészet egéről, hanem jelképpé mélyült, mint Blaháné. Klasszikussá érett. A magyar népmese harmadik gyermekévé, aki tiszta szívvel küzd a sárkány ellen, nem mérlegelve, hanem vállalva a veszélyt, nem töprengve, hanem egyetlen lehetséges útját járva, tisztessége, küldetése logikája szerint. Ezt a figurát — önmagát — építette fel élete végéig, ez volt a hatalma. Stílust teremtett, amelynek kiterjedését a maga legbelsőbb mondanivalójának terjedelme szabta meg.“

(MUZSIKA, 1969-05-00/5. SZÁM)

Nem ő volt a legjobb énekes. Természetes, szép hangja hamar megkopott. Nem is ő volt a legjobb színész. Nála jobb képűek is akadtak bőven. Ám, ha Sárdy megjelent a színpadon vagy a filmvásznon, mintha kisütött volna a nap, melegség járta át az ember szívét. Ragyogó, nevető tekintete, előreálló, nem szabályozott fölső fogsora, nyílt, őszinte mosolya, a göndör fekete hajból egy-egy rakoncátlanul homlokába hulló tincs és mindvégig megőrzött ízes, dél-dunántúli akcentusa végtelenül kedvessé, szerethetővé tette. Nem hinném, hogy képes lett volna hitelesen eljátszani  a gonoszt. Ezekkel az adottságokkal, ezzel a belülről áradó fénnyel ez lehetetlen volt. Még ma is, ha feledni szeretném a napi gondokat, világunk sötétedését, beteszek egy-egy filmet, ahol őt láthatom és hallhatom, és egy időre megnyugszom. Isten éltesse Sárdy János emlékét!

Adj, Uram, Isten - dal az Álomkeringő című filmből

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplo

Capella Theresiana
Missa L'Homme Armé

11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Gulyás Emese, Kostyál Péter (hegedű), Fekete Zoltán, Polónyi István (brácsa), Kertész György, Mahdi Kousay (cselló), Varga Fruzsina (fuvola, pikoló), Berta Beáta (oboa, angolkürt), Csalló Roland (klarinét), Tallián Dániel (fagott), Bereczky Dávid (kürt)
Fábry Boglárka, Herboly László, Kurcsák István, Maros Ádám (ütőhangszerek)
"Vasárnapi kamarazene"
BEN WAHLUND: Pegasus
DEBUSSY: Danse – Tarantelle Styrienne (Holló Aurél átirata ütőkre)
SOSZTAKOVICS: 8. vonósnégyes, Op. 110 (Mark A. Popkin átirata fúvósötösre)
SCHÖNBERG: Megdicsőült éj, Op. 4

18:00 : Budapest
Budafoki református templom

Guilherme Roberto (ének), Kertész Ágnes (barokk hegedű), Pier Luigi Fabretti (barokk oboa), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Borsányi Márton (csembaló)
TELEMANN: Sonates Corellisantes - II. rész

18:00 : Budapest
Deák téri evangélikus templom

Mekis Péter (orgona)
"Deák téri orgonazenés áhítat"

18:00 : Budapest
ERŐMŰVHÁZ

Artissimo trió:
Szepessy Beáta (szoprán), Molnár Balázs (fuvola), Kapi-Horváth Ferenc (zongora)

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Rajk Judit (ének), Kelemen Gáspár (hegedű), Kokas Dóra (gordonka), Csáki András (gitár), Pertis Szabolcs (népi furulya), Pertis Fanni + Pertis Virág + Pertis Katica + Pertis Botond (zongora), Egri & Pertis Duó
"Hommage" - rendhagyó emlékezés a 80 éve született Pertis Jenőre

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
Jezsuita Templom

Simplicissimus Kamaraegyüttes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"Bartók Világverseny és Fesztivál"
Gálakoncert

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
LISZT: Amit a hegyen hallani (Ce qu'on entend sur la montagne) Szimfonikus költemény, nr. 1, Victor Hugo költeménye nyomán Liszt Ferenc által készített négykezes változat
Via Crucis A Keresztút 14 állomása; négykezes változat a szerző által
17:00 : Sárospatak
Református Kollégium

Trio Bohemo:
Matouš Pěruška (hegedű), Kristina Vocetkova (gordonka), Jan Vojtek (zongora)
"V4 Nemzetközi Zongorafesztivál"
DVOŘÁK: „Dumky” Trió Op.90 No.4
SCHOENFIELD: Café Music (1986)
LUKÁŠ: Trio Boémo Op.343 (2004)

19:00 : Sárospatak
Református templom

Peter Donohoe (zongora)
"V4 Nemzetközi Zongorafesztivál"
HAYDN: C-dúr szonáta Hob. 48
RAVEL: Miroirs
MOZART: a-moll szonáta K.310
CSAJKOVSZKIJ: G-dúr szonáta Op 37. No.2
A mai nap
született:
1858 • Hubay Jenő, hegedűs († 1937)
1945 • Jessye Norman, énekes
elhunyt:
1945 • Anton Webern, zeneszerző (sz. 1883)