vissza a cimoldalra
2018-07-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60961)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7303)
Udvardy Tibor (190)
Operett, mint színpadi műfaj (3639)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2807)
Erkel Színház (9443)
A díjakról általában (1027)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (941)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2024   Ardelao • előzmény2023 2018-01-12 19:13:30

 

Egy német operaszerző élményei Magyarországon

Írta: Sebestyén Ede

 

A fiatal Amadé Tádé gróf, a zseniális költő és muzsikus-család sarjadéka, az 1815. esztendő nyarát Karlsbadban töltötte. Az ifjú arisztokrata jó hírű zongoraművész volt, már gyermekkorában feltűnt tehetségével, több ízben játszott Bécsben udvari ünnepségeken, mint fiatalember pedig Hummel Jánossal, a virtuózzal versenyt improvizált igen nagy sikerrel.

Születésének kiváltsága a titkos tanácsosi és kamarási méltóságot, zenei tehetsége pedig az udvari zenegróf pozícióját szerezte néki. Szóval: már ifjú korban megbecsült és elismert tagja volt a legelőkelőbb társaságnak és eredményes művelője a zenének.

Karlsbadban megjelent egy napon egy egészen fiatal, huszonegy-esztendős német muzsikus. Szegény volt, félénk és félszeg modorú. Nem gyógyulást keresett az előkelő fürdőhelyen, hanem pénzt szeretett volna keresni. Az volt a szándéka, hogy hangversenyt rendez, mint zongoraművész.

Amadé gróf meghallotta az ifjú művész hírét és megismerkedett vele. Kicsit muzsikáltak, kicsit elbeszélgettek s a félénk szászországi muzsikus annyira megtetszett a bárónak, hogy pártfogásába vette. Beszélt róla, látogatókat szerzett a hangversenyére és buzgóságával sikerült elérnie, hogy a közönség az utolsó helyig megtöltötte a hangversenytermet. A produkció szokatlanul nagy művészi és még szokatlanabb anyagi eredménnyel végződött.
A fiatal muzsikus Marschner Henrik volt, a később sokat ünnepelt s még ma is jól ismert operaszerző, a Hans Heiling, a Vámpír, a Templomos és zsidónő és több más nagysikerű opera, komponistája.

Amikor Amadé visszatért Karlsbadból Bécsbe, magával hozta Marschnert. Az volt a szándéka, hogy a tehetséges ifjú sorsát kezébe veszi és biztosítja neki a gondtalan munka lehetőségét.
A grófnak Pozsonyban hatalmas palotája volt s az esztendő nagyobb részét ott szokta eltölteni. Az volt az ambíciója, hogy a magyar koronázó városban élénk zenei kultúrát teremtsen s ebben három jelentékeny segítő társa volt: Hummel János, a pozsonyi születésű zeneszerző, aki Kismartonban élt s az Esterházy herceg-család zenekarának karmestere volt, azután Klein Henrik zenetanár és Batka János, a koronázó székesegyház orgonistája. Ezek mind a hárman ismerték Beethovent és Klein Henrik Amadé grófot is bemutatta neki.
Karlsbadból való hazaérkezése után a gróf és Klein Henrik megígérték Marschnernek, hogy elvezetik Beethovenhez, amint engedelmet kapnak erre a mestertől. Az ifjú ugyanis nagyon szeretett volna bemutatkozni neki, hogy megmutassa a kompozícióit s útmutatást és bátorítást kérjen tőle.

Az engedelemre nem kellett sokáig várni. A mester rövidesen közölte Amadéval, hogy szívesen fogadja Marschnert.

A fiatalember nagy kottacsomaggal a hóna alatt és nagy izgalommal a szívében megjelent Beethoven lakásán. Reszkető kézzel adta át a hangjegyeket és várta a mester ítéletét.
Beethoven forgatja a lapokat, arca tetszést árul el, de nem szól egy szót sem. Amikor végignézett mindent, csak ennyit mondott:
— Hm!

Azután kezet nyújtott a csalódástól lesújtott ifjúnak és ezzel bocsátotta el:
— Nincs sok időm, ne jöjjön gyakran, de mindig hozzon valamit!

Marschner megsemmisülten támolygott ki a házból. Egyenest a szállására ment és dühösen csomagolni kezdett. Azonnal el akart utazni.
Ekkor lépett be hozzá Amadé gróf és Klein Henrik. Faggatták, hogy miért keseredett el annyira, de a szegény fiú alig tudott megszólalni, mikor végre elmondta, mi történt, nagy nehezen megnyugtatták és rábírták, hogy maradjon.

A következő esztendő tavaszán magával vitte a gróf a fiatal komponistát magyarországi birtokára, vadászatra. Nagy társaság gyűlt össze a kastélyban, legnagyobbrészt arisztokraták. Köztük volt Zichy Nepomuk János gróf is. A gróf már ismerte hírből Marschnert és most, hogy személyesen is megismerte, nagyon megtetszett neki, nemcsak a tehetségéért, hanem egyenes jelleméért is. Meghívta házi zenetanítónak és Marschner, örömmel fogadta a hívást.

Eleinte Nagylángon töltötte az időt és élvezte a gróf családjának közvetlen szeretetreméltó bánásmódját, azután a családdal együtt Pozsonyba ment. Nagyon jól élt, boldog volt, de működési köre nem elégítette ki. Több akart lenni, mint házitanító.

Nem telt bele nagy idő, megjött az alkalom zenei pozíciójának megjavítására. Grassalkovich herceg meghívta karmesterének s most már állandóan Pozsonyban lehetett.
A hercegi palotában igen élénk társas-élet volt, ami alkalmat adott a fiatal zeneszerzőnek és karmesternek, hogy tehetségét megmutassa a világnak.

Marschner nagyon sokat foglalkozott a kissé elhanyagolt zenekarral, de azért sok időt fordított komponálásra is. Első műve, amelyet Pozsonyban irt, tréfás rondó zongorára. Zichy Nepomuk János grófnak dedikálta, aki változatlanul megtartotta barátságában.

Huszonkét-esztendős korában kijelentette Marschner jóakaróinak, hogy megnősül. Kissé korainak tartották a családalapítást, Klein Henrik pedig a tehetségének fejlődését féltette a házasélettől, de nem lehetett szándékától eltéríteni és 1817-ben, október végén feleségül vette tanítványát, Cerva Dániel késmárki kereskedő leányát (Emiliát). Most már nagyon boldog volt, de a boldogság fél-esztendeig sem tartott. A fiatalasszony megbetegedett és 1818 tavaszán meghalt.

Ez a csapás nagyon lesújtotta a szerencsétlen-fiatalembert. Lemondott állásáról és Zichy gróf meghívására Nagylángba vonult vissza, felejteni és dolgozni.
Ebben az esztendőben avatták föl Székesfehérváron az új színház épületét. Zichy gróf, mint a város és a színház bőkezű pártfogója, elhatározta, hogy a megnyitást nagy ünnepséggé avatja. Megbízta Marschnert, komponáljon ünnepi nyitányt. A pompásan sikerült alkalmi darabbal, amely teljesen át volt szőve magyar motívumokkal, óriási lelkesedést keltett a fiatal szerző az október 18-án tartott ünnepségen.

 

Marschnert voltaképpen csak ekkor kezdték igazán megismerni és becsülni. Hornbostel dr. szövegíró opera-libreltót küldött neki, amely annyira inspirálta, hogy nyomban hozzáfogott a megzenésítéséhez. Mivel már előzőén is foglalkozott opera-komponálás tervével, sőt sok vázlata is volt már, Hornbostel könyvét egészen rövid idő alatt megzenésítette és 1818-ban, november 26-án már be is mutatták a Pozsonyi Színházban.

Címe ez volt:
«Saidar und Sulima,» vagy „A szerelem és nagylelkűség.”

Az opera:— rövid szóval — megbukott. A rossz szöveg miatt. A szövegíró azonban kárpótolta a zeneszerzőt. Még a «Saidar» bemutatója előtt átadott neki még egy szövegkönyvet: IV. Henrik és Daubigné. Ennek a zenéje 1818-ban, a balsikerű premier idején készült el. Marschner Drezdába küldte Webernek, a Bűvös Vadász komponistájának, aki akkor az udvari színház igazgatója volt.
 

A döntésre nem kellett sokáig várnia. Weber hamarosan felelt: az opera nagyon tetszik neki és elfogadja.

Ez már komoly siker volt és nagyon sarkalta Marschnert a további munkára. Szonátákat, rondókat, triókat, fantáziákat komponált és a népszerű Kotzebue szövegére egyfelvonásos operát ír: «Kyffhäuser hegye.» Erről a művéről Riemann zenei lexikona azt mondja, hogy sohasem került színre, Fétis pedig (Biographie universelle des Musiciens) azt állítja, hogy sikerrel adták elő Ausztria több színpadán.

Közben várta Marschner, hogy Direzdában előadják operáját. Amikor elunta a várakozást, 1819 augusztusában, Drezdába utazott Weberhez. Megnyugtató választ kapott, mire boldogan visszatért Pozsonyba és folytatna a várakozást.

A sok munka és az idegesség sok energiáját fogyasztották el, amellett, mint özvegyember, nem élhetett rendszeres, higiénikus életet. Az 1820. év januárjában tehát ismét megnősült. Jäggi Eugénia Franciskát vette feleségül, egy bécsi lakáj leányát, aki színésznő-aspiráns volt.

Ebben az esztendőben még egy öröm érte: a drezdai bemutató előadás. Ezt pedig érdekes álom előzte meg.

Július tizedikén azt álmodta Marschner, hogy Drezdában van, a színházban, operájának bemulató előadásán. Látja a nézőteret, a sok embert és várja a nyitányt. Végre megkezdik. A közönség áhítatosan hallgat, a végén hosszas, dörgő taps. A függönyt széthúzzák. Az álmodó szerző hallja az énekeseket, a zenekart, a nyíltszíni tapsokat. A tetszés állandóan fokozódik s a szerző a nagy izgalomtól elájul.

Erre fölébred, íróasztalához rohan, pontosan leírja az egész álmot, az időt is, percnyire.
Tíz nappal később levelet kap Webertől. A kartárs és igazgató értesíti operájának nagy sikeréről és megírja a részleteket is. Tökéletesen úgy, ahogyan Marschner megálmodta.
A drezdai siker eldöntötte Marschner további sorsát. Weber meghívta a drezdai színházhoz helyetteséül és huszonöt-esztendős ifjú boldogan követte a hívást. De nem rögtön. Magyarországból nem szívesen vált meg, csakis a várható nagy jövőért. Csaknem egy esztendőt töltött még Pozsonyban és még egy operát komponált, a «Lucretia»-t, mielőtt Magyarországot elhagyta.

Marschner operái közül néhány ma is szerepel a német operaszínpadok műsorán. A budapesti Opera csupán egy művét adta elő, «A templomos és zsidónőt» amelynek 1890-ben volt a bemutató előadása. Mindössze hatszor játszották.

 

AZ ÚJSÁG, 1927. május 22. (3. Évfolyam, 116. szám)

https://www.youtube.com/watch?v=g4AnvRjxz8o

Marschner - Overture: Der Templer und die Jüdin, Op. 60 (1829)

2023   Búbánat 2018-01-12 17:44:42

Az Erkel Színházban ma este: MARSCHNER: A vámpír - koncertszerű előadásban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1927 • Kurt Masur, karmester († 2015)
1954 • Hollós Máté, zeneszerző