vissza a cimoldalra
2019-10-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7223)
Simándy József - az örök tenor (630)
Bende Zsolt (157)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3451)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2679)
Opernglas, avagy operai távcső... (20323)
Rost Andrea (2047)
Erkel Színház (10327)
Momus-játék (5741)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1778)
Franz Schmidt (3434)
Plácido Domingo (910)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1357)
Élő közvetítések (8191)
Kolonits Klára (1134)
Operett, mint színpadi műfaj (4081)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2006   Ardelao • előzmény2005 2017-12-03 22:49:18

A STRADIVÁRIK MESTERE

KÉTSZÁZ ESZTENDŐS, borostyánnal befuttatott, öreg weimari házban lakik és dolgozik a háború befejezése óta Willi Lindörfer, a mesterhegedűk szerelmese. A ház ablakait öblös kovácsoltvas-kosarak védik, s nehéz tölgyfaajtaján ott lóg még a régi vaskopogtató. Amikor átléptem a küszöbét, mintha Antonio Stradivari, Nicola Amati vagy a „dél Gesu”-nak nevezett Antonio Guarneri cremonai házába léptem volna, valamikor a XVII— XVIII. század idején.

Fából faragott, szúette százados szobrok, csavart barokk oszlopdíszek, a lakásba vezető lépcső mentén több száz éves korlát fogadott. Ebédlőszekrényét és asztala intarziáit 1664-ben készítette egy elfelejtett mester Észak-Olaszországban. Fogadószobájának cserépkályháját, minden darab kékre festett cserépéjét delfti cserepesek festették és égették 1773-ban Hollandiában. A fal mellé mesterien faragott, széles vasalású, ábrákkal kivert délnémet és flamand ládák simultak. Műhelyében szerszámait, apró gyaluit, faragó- és simítókéseit reneszánsz fiókos szekrényekben tartotta, lakkjait öreg patikák évszázados tégelyeiben őrizte, széles munkaasztala mellett XVI. századbeli magas támlájú, faragott floranci széken ült.

... Itt, ebben a környezetben, amit maga teremtett magának, él és dolgozik a világon ma már majd egyedülálló mesterségében Willi Lindörfer. Nem hegedűkészítő a szó mindennapi értelmében, mert csak mesterhegedűket készít, Stradivari-, Guarneri, Stainer-Amati-, Klotz-másolatokat, a megrokkant régieknek pedig meggyógyítja sebeit, megújítja őket, rekedtté vált hangjukat megfiatalítja.

Faszobrásznak indult indult

Szeretett hegedülni. Olcsó nyikorgó hangú hegedűvel kezdte. Jobbat akart, és épített magának egyet. Ez sem volt jó, újabbat csinált. Így kezdődött. Coburgban dolgozott akkoriban egy faszobrásznál, esténként pedig kocsmában hegedült. Nem hagyta nyugton a hegedűkészítés. A coburgi vár hangszergyűjteményében találkozott először a régi mesterek remekeivel. Lemásolta őket, de gyatrán sikerültek. Berlinbe költözött. A mosonmagyaróvári születésű Flesch Károlynál tanult hegedülni, s beállt Hermann hegedűkereskedő műhelyébe, ahol megtanulta a mesterséget. Több mint húsz Stradivarit javított. Leste a titkukat, lerajzolta őket, évtizedekig kereste lakkjukat. Keresés, kutatás, tanulás és a munka töltötte be a napjait, este pedig a hegedülés a berlini kávéházakban, de elérte a célját: mester lett. Műhelyt nyitott Berlinben, javított és remek másolatokat készített.

„Felfedezték,” s felfedezését egy magyar hegedűművésznek, Telmányi Emilnek köszönheti. Nyilvános hangversenyen Telmányi játszott először egy Lindörfer által készített Stradivari-másolaton. Nemcsak Telmányinak, a hegedűnek is sikere volt. A Waldbauer vonósnégyes egy milánói mesterhegedűje elvesztette a hangját, ő javította meg és Zathureczky hozta haza Waldbaueréknak. Azóta a legnagyobbak kezébe is eljutottak a Lindörfer-másolatok. Hubermann, Dávid Ojsztrah, Flesch, Menuhin, Waimann, a csellisták: Cassado, Hölscher, a Lindörfer kezéből kikerült Stradivari- és Guarneri- másolatokon is hangversenyeztek, vagy még ma is hangversenyeznek. Féltett mesterhegedűiket pedig vele javíttatják. A sok meleg, baráti hangú elismerő levél, a rengeteg dedikált fénykép bizonyítéka Lindörfer művészivé ért tudásának.

A MŰHELY ASZTALÁN két hegedű hever, azon dolgoznak a fiával. Lindörfer előtt egy szétszedett, laikus szememnek koszos, megrepedt, kilyukadt, égetni való roncshalmaz fekszik. Meg is mondtam neki. Kezembe nyomta a hegedű fenéklapját: Stradivári kézjegye volt benne. Felbecsülhetetlen az értéke. Hegedű lesz belőle — ígérte. Fia egy Rogerius hegedűt javított, értéke 25 ezer arany márka. Mindkét hegedűnek története van. A weimari Liszt Ferenc zeneművészeti főiskola felkérésére átvizsgálta a megrokkant, lomtárba dobott hegedűket, ott találta mindkettőt. Most megjavítja, és nagy értékkel gazdagítja a főiskolát.

Volt-e valami legendás, eddig fel nem fedezett titkuk a régieknek? — kérdem.
— Rembrandtnak és Rubensnek — válaszolt kérdéssel a kérdésemre — volt-e titkuk? Nem volt, egyszerűen csak — tudtak. Művészek voltak, tehetségesek és ismerték minden porcikájában az anyagot, amivel dolgoztak.

Csak több évszázados fával dolgozik Lindörfer. „Retke van a fának — mondta — és ezt ismerni kell.” 1932-ben leégett a stuttgarti kastély, öreg gerendáit tüzelőnek adták el Éppen Stuttgartban járt, amikor pajtás szekereken tüzelőnek hordták a több száz esztendős fadarabokat. Lélekszakadva rohant a kastélyba és kiválasztotta, megvette a legszebbeket. Berlinbe szállíttatta, maga fűrészelte lapokba. Ezekből az érett, kiszáradt gerendákból építette hegedűit.

— Valahányszor kezembe veszek egy lefűrészelt darabot, gyalulom, simítom, eszembe jut, hogy talán a világon sem volt Goethe, amikor ez a fa elcsurgatta már a nedvét. Most hangot adok neki, feltámasztom. ...

KEZÉBE VESZ egy hegedűt. Guarneri-másolat. Háborúban szétrombolt oltár hátsó falából készült. Négyszáz éves a fája. Egy Bach-fúgát játszik rajta. Hangja szétárad a műhelyben. Édes és nehéz, mint a nemes óbor.

— Évtizedekig vesződtem a lakkal. Kémiát tanultam, kikísérleteztem, próbákat csináltam és sokszor csalódtam. Hosszú esztendőkig tartott, amíg megtaláltam az igazit. Veszem a nyersanyagot és ma is magam készítem, keverem a lakkjaimat.

— Nem lehet megkülönböztetni a másolatokat a régiektől?

— Hoelscher professzor, a csellóművész — válaszolt egy történettel — Jénában hangversenyezett. Délelőtt átjött hozzám Weimarba. Van-e valamije? Egy Guarneri-másolatot mutattam neki. Ingujjra vetkőzött, nekikészülődött és minden oldalról alaposan megvizsgálta a csellómat, aztán órákig játszott rajta. Megtetszett neki, és este a hangversenyen felváltva játszott a Stradivariján és az én Guarneri-másolatomon. Senki sem vette észre a különbséget.

Hogy gondtalanul él-e? Beteges, sokat bajlódik az egészségével. Fáj neki, hogy kihalóban van „a mesterség”. Jövedelmétől függetlenül az államtól havonta jelentős nyugdíjat kap. Állami szakértője a mesterhegedűknek, és ez is jövedelmet jelent. Megvan mindene, csak „az egészség kellene”.

Fia — ma 16 éves, letette már a segédvizsgát, nagyon tehetséges, önállóan dolgozik, és nagyon szereti a hegedűket — folytatja majd apja művészi munkáját.

RÁNK ESTELEDETT. Odakinn megnőttek az árnyékok s beborították a kertet, az öreg házat. Amikor kiléptem a küszöbén, halk hegedűszót hallottam. Ismét Bachot játszott. ...

Koncsek László

NÉPSZABADSÁG, 1965. június 2. (23. Évfolyam, 128. szám)

2005   Ardelao 2017-12-03 21:37:32


Amati, a hegedűkészítésben remeklő három cremonai család egyike.

A violából a kisebb, könnyedebb violino-t Andrea formálta (1530—1611), míg testvéröccse Nicola (1596—1684) kitűnő mélyhegedűket készített 1568 és 1586 közt, legidősebb fia Antonio pedig (született 1550., meghalt 1635.) inkább az új «első» hegedűt tökéletesítette; a családban az övé volt a legnagyobb dicsőség; tiszta, lágy hangot adott csinos alakú hangszereinek.

Az ő kincseket érő hegedűi mellett tanította unokaöccse, Nicola, A. Girolamo (szintén hegedűkészítő) fia, Andrea és Antonio Stradivarit a művészetté finomított mesterség titkaira. Legnagyobb becsben az 1590 ós 1620 közt készült Amati-hegedűket tarják, de épp ezeket utánozzák és hamisítják leginkább.
 

RÉVAI NAGY LEXIKONA, 1911.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László – OperaKaland
ismétlés: 16:00

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Luis Fernando Perez (zongora)
MOMPOU: Gyermekjelenetek
CHOPIN: g-moll ballada, op. 23, No. 1
RACHMANINOV: Négy prelűd az Op. 23-as sorozatból - D-dúr No. 4, g-moll No. 5, Esz-dúr No. 6, B-dúr No. 2
ALBENIZ: Ibéria szvit - részletek: Evocation, El Puerto, El Corpus Christi en Sevilla, Almería, Triana, El Albaicín

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dong Hyek Lim (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
R. STRAUSS: A rózsalovag – szvit
BRAHMS: 2. (D-dúr) szimfónia, op. 73

19:30 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Osztrosits Éva (hegedű), Matuz Gergely (fuvola), Kovalszki Mária, Lajkó István, Szőcs Kristóf (zongora), Budapest Fúvósötös
"Mini-Fesztivál • 4.1"
EMSZT ANDRÁS: B Lines - ősbemutató
BAQAIS ÁDÁM: Változások - ősbemutató
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Triptyque - ősbemutató
ZÁMBÓ JONATÁN: Metamorphoses - ősbemutató
MATUZ GERGELY: MAGIS - ősbemutató
KECSKÉS D. BALÁZS: Partita
KOCSÁR MIKLÓS: 3. fúvósötös
A mai nap
történt:
1905 • Debussy: A tenger bemutatója (Párizs)
született:
1926 • Karl Richter, karmester († 1981)
elhunyt:
1964 • Cole Porter, zeneszerző (sz. 1891)