vissza a cimoldalra
2019-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5886)
Élő közvetítések (8141)
Pantheon (2387)
Juan Diego Flórez (738)
A díjakról általában (1069)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4562)
Társművészetek (1411)
Erkel Színház (10315)
Kimernya? (3221)
A nap képe (2157)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1764)
Franz Schmidt (3422)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61895)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Erkel Ferenc (1063)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1997   Ardelao • előzmény1996 2017-12-02 21:12:40

Két felvételről van szó. Mindkettőn hallhatjuk Dinu Lipatti játékát. Ahhoz nem fér kétség, hogy Bach I. Partitáját Dinu Lipatti adta elő.

Az (EMI Electrola Dacapo) LP-ken (6 db hanglemez, a megjelenés éve feltételezhetően 1975) a Chopin-műveket Halina Czerny-Stefànska játszotta, tehát, ott előadóként tévesen tüntették fel Lipatti nevét. (Ld. 1.)

A 2008-ban, „Dinu Lipatti: The Master Pianist” címmel megjelent 7 db (EMI)  CD-n (a vonatkozó link megnyitásával mindegyik darabba bele lehet hallgatni) kizárólag Lipatti játszik. Nem valószínű, hogy – miután korábban már felfedezték az LP lemezeknél elkövetett bakit - a CD-k készítői is tévedtek volna. (Ld. 2.)

Mindenesetre Czerny-Stefànska csodálatos finomsággal adta elő Chopin műveit. Ha a CD-k készítői mégis Lipattinak tulajdonították volna a lengyel zongoraművésznő játékát, a román mesternek – ha élne - nem kellene szégyenkeznie. :)

(1.)

Dinu Lipatti 3, 4 und 6. Dinu Lipatti, Piano. 3 Schallplatten

(2.)

Dinu Lipatti: The Master Pianist (EMI, 7 CD-s)

1996   Heiner Lajos • előzmény1995 2017-12-02 12:44:25

Biztos, hogy Lipatti játszik, és nem Czerny- Stefanska?

1995   Ardelao 2017-12-02 09:53:43

DINU LIPATTI

(Bukarest, 1917.03.19.-Genf, 1950.12.02.)

"Utolsó keringő Besanconban

Az 1917-ben született román zongoraművész, Dinu Lipatti a második világháború idején Svájcba menekült. A Genfi Konzervatórium tanára lett, és nem sokkal a háború befejezése után Walter Legge is felfigyelt rá az EMI lemeztársaságtól. Ekkor azonban már leukémiával küzdött, a drága orvosságot Menuhin, Munch és Stravinsky biztosította számára. 1950 decemberében hunyt el. Ebben az évben már nem tanított, de még készített lemezfelvételeket. Utolsó fellépésére szeptember 16-án került sor a besanconi parlamentben, orvosa tanácsa ellenére. Két Schubert-impromptu kivételével olyan darabokat játszott, amelyekről nem sokkal korábban lemezt készített. A besanconi búcsúkoncertet hangszalag őrizte meg, s most az EMI kiadásában CD-n is megjelent. Bach I. Partitájával kezdődött, amelyet két hónappal korábban vett lemezre, majd Mozart KV 310-es A-moll szonátájával folytatódott, amelyet három és fél évvel előbb vett fel, s ezt követte a két Schubert-darab. Végül Chopin keringői, amelyeket ugyancsak 1950 júliusában rögzített vele az EMI.

Lipattinál szimpatikusabb és érzékenyebb művészt nem találni. Rokonszenves játékát mindig valami hihetetlenül mély és tartózkodó elegancia hatja át. Egyfajta érett intelligencia. Hangsúlyt kap minden frázis, minden kis részlet, de semmi sem hivalkodik, nincs, ami meghökkentő vagy szélsőséges volna. Lipatti Bach-partita-előadására a legromantikusabb zongorista sem mondhatja, híján volna bármiféle érzelemnek, ugyanakkor a legkérlelhetetlenebb historikus csembalista sem kérheti számon a tiszta artikulációt és tagoltságot. Nincs benne semmi feltűnő vagy hivalkodó, mégis folyamatosan lenyűgöz sokatmondó egyszerűsége, ami oly ritka.

Ily módon vidám és tartalmas a Mozart-szonáta, így őszinte és kedves a két Schubert-impromptu. Schubert kedvére való bizonnyal. A Chopin-szonátákat hallgatva érdekes jelenségre leszünk figyelmesek. Bár nem mondhatjuk, hogy változott volna Lipatti felfogása a két hónappal korábbi stúdiófelvételhez képest, mégis feltűnik, mennyire siet, míg a korábbi felvételt hallgatva éppen az az érzésünk, nyugodtan s elegánsan el-elidőzik egy-egy zenei gondolatnál. Lényegében véve nem más a két előadás, sem gondolatiságát, sem mélységét tekintve, mégis szembetűnő ez az apró mozzanat.

Mondják, olykor hidegség fut át a besanconi Chopin-keringőkön. Első hallásra magam is ezt véltem felfedezni - előre ismervén e véleményt, bizonyára -, de utána soha. Beleillenék pedig a képbe, hogy egy végzetesen beteg művész utolsó fellépésekor egy-egy pillanatra kizökken a Chopin-keringők hangulatából, s a halál nyomasztó súlya alatt néhány pillanatig minden érzelemtől mentesen játszik. Csakhogy ez nem így van, az ítéletalkotás szempontjából mindig aggályos első meghallgatást kivéve nem éreztem néha-néha átfutó hideget, a szenvedély fogyatkozását. Lipatti előadása a megszokottnál jóval visszafogottabb és dísztelenebb, de nem a szenvedély híja, hanem bölcs tisztasága és kikristályosodottsága okán. Mint ama ritka rajzok, amelyek egy kis vonallal többet mondanak el óriási vásznaknál. Vagy mint a rövid, de eltalált szavak. Ki tudja, tényleg sietett-e Lipatti, vagy csak én érzem így. Ugyanazt mondta a keringőkkel, mint nem sokkal korábban, de valahogy másképpen. Ismétlést is hagyott el, s végül egy keringőt. Nem a számozás sorrendjében játszotta őket egyik alkalommal sem, s Besanconban elmaradt az utolsó, az Op. 34/1-es Asz-dúr valcer. Ki tudja, miért, talán csak azért, mert a közönség az ezt megelőző Op. 18-as Esz-dúr keringő kétségkívül félreérthető befejezését félreértette. Vagy mert a búcsúzó művészt elhagyta az ereje. Az élet tánca, Munch festménye nagyon mélyről fakadó ősképet idéz. Chopin keringői is az élet legmélyebb érzéseit kifejező táncok. Lipatti halála óráján rádión hallgatott zenét, s egy Beethoven-kvartett kapcsán azt mondta feleségének, csak Isten eszköze írhatott ilyet. Ő is az volt, nem vitás, és talán azért maradt el az utolsó keringő Besanconban, mert Lipatti hitt abban, hogy nem érhet véget az élet tánca.

Zay Balázs

Megjelent a NÉPSZABADSÁG, 1994.06.22-i számában.

Dinu Lipatti plays Bach Partita No.1 BWV 825 at his last recital (Part A)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szenthelyi Miklós
"Különleges tehetségű hegedűsok gálakoncertje"
Szenthelyi Miklós zeneakadémiai osztályának hallgatói
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26 – 2. Adagio
ifj. Mága Zoltán (hegedű)
RAVEL: Tzigane
Korb Vanessza (hegedű)
BRUCH: Skót fantázia, op. 46 – Bevezetés: Grave
Kuti Róbert (hegedű)
SAINT-SAËNS: Havanaise, op. 83
PAGANINI: Moto perpetuo, op. 11
Hodos Dániel (hegedű)
WAGNER: „O du, mein holder Abendstern” – Wolfram áriája a Tannhäuser 3. felvonásából
DONIZETTI: „Come Paride vezzoso” – Belcore áriája a Szerelmi bájital 1. felvonásából
Szenthelyi Krisztián (bariton)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 1. Allegro maestoso
Z. Lendvai József (hegedű)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 2. Adagio espressivo, 3. Rondo. Allegro spirituoso
Bácsy-Schwartz Zoltán

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nora Fischer (mezzoszoprán)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
SCHUBERT-BERIO: Visszaadás
BERIO: Népdalok
J.S. BACH-RESPIGHI: Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659
RESPIGHI: Róma fenyői
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Győri Filharmonikus Zenekar
vez.: Medveczky Ádám
DUBROVAY LÁSZLÓ: Ünnepi zene
BARTÓK: A fából faragott királyfi - szvit, BB 74
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezade, op. 35
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)