vissza a cimoldalra
2018-05-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1254)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60796)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3982)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9272)
Help me! (1088)
Momus-játék (5485)
Rost Andrea (2023)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2727)
Kimernya? (2698)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6604)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4272)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (709)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1404)
Franz Schmidt (3124)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (836)
Élő közvetítések (7193)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (288)
Ilosfalvy Róbert (797)
Történelem (487)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1981   Ardelao • előzmény1979 2017-11-03 20:59:58

 

Norma

Felújítás az Operában

Vincenzo Bellini halálának századik évfordulója alkalmából világszerte ünnepségeket rendeztek. Különösen Olaszország és Franciaország vették ki a részüket a Bellini-ünnepségekből, ami nem is csoda, mert hiszen a szicíliai születésű nagymester életének utolsó két évét Párizsban töltötte és ott is költözött el az élők sorából fiatalon, harmincnégy éves korában. Több dalművet irt, amelyek majd mindegyike szinte átütő sikert aratott a maga idejében. Legértékesebb zenéjű valamennyi között az Alvajáróval és a Puritánokkal   együtt a Norma, amelyet a kegyeletes évforduló alkalmából kedden este illesztett ismét játékrendjébe az Operaház.

A Norma valamikor népszerű műsor-darabja volt a régi Nemzeti Színháznak, később pedig az Operaháznak is. Abban az időben, amikor még, nagy koloratur-énekesnők szerepeltek ezen a színpadon, Bellini költészete is otthonra talált itt, mert hiszen volt megfelelő interpretálja. Bellini zeneköltészetének a tolmácsolása, igen nehéz feladat. Mint az akkori zeneszerzők túlnyomó része, ő is elsősorban, nagy énekesek számára írta dalműveit. Oly óriási gondot fordított az énekszólamra és arra, hogy bizonyos szerep fekvése valamely kiváló énekes hangjának tökéletesen megfeleljen, hogy dalműveinek komponálásakor képes volt nem egyszer, hosszabb ideig tanulmányozni egy-egy énekes hangjának lehetőségeit s például a Kalózok megírása idején hetekre visszavonult Rubinivel, kora egyik leghíresebb énekesével, hogy a neki szánt szerep az énekes fenomén hangjának a csillogtatását és technikájának a ragyogtatását minél inkább lehetővé tegye.

Akkoriban a drámai aláfestésre nem fordítottak sok gondot és mivel az operákat túlnyomórészt az énekesek számára írták, arra törekedtek, hogy az áriák, minél hatásosabbak, minél szebbek legyenek. A százhúsz év előtti olasz zeneszerzők közül, egyedül Donizettiben és Rossiniben találjuk meg a drámaiságra való törekvést. Különösen utóbbinak a munkái mutatják meg az igyekezetét a történés zenei ecsetelésére, és a dalmű szerves megkomponálására. Bellininél a recitativók még nem annyira kifejező erővel teljesek, mint a nála valamivel idősebb Rossininél. Viszont dallamaiban, akárhányszor igen nagy jellemző erőt talál, a hallgató. Egy-egy édeskés, sokszor egész vidám hangulatú melódia szólal meg hirtelen, moll-ban, olyan hangulatot keltve, mint aminőt a későbbi szerzők különleges harmóniai és zenekari hatásokkal tudtak csak elérni.

Bellini muzsikájának fő erőssége a melódia. Szinte hihetetlen dallam gazdagságú áriái pusztán zenei szépségükkel fogják meg, a hallgató lelkét, és bilincselik le, figyelmét egész este. A Norma muzsikája a szó mai értelmében, nem drámai zene, de annyi szépséggel ékes, hogy operaszínpadon is megvan a hatása.

A kezdetleges és rémdráma-szerű szöveg szinte életet nyer Márkus László főrendező zseniális rendezésében. Színes, eleven és mozgalmas ez a színpad anélkül, hogy a dalmű stílusát megbontaná. Nagy segítségére vannak a rendezőnek Fülöp Zoltán gyönyörű díszletei.

A zenei részt Fleischer Antal karmester tanította be és ő is vezényelte az előadást, Bellini muzsikájának a szépségeit teljes mértékben érvényre juttatva. A címszerep Németh Mária minden tekintetben nagyszeri alakítása. A kitűnő énekesnő hangján ugyan megérzett kissé az indiszpozíció, de ennek ellenére is legtöbbször igaz gyönyörűséget keltően szólaltatta meg Bellini szívbemarkoló dallamait. A másik női főszereplő, Osváth Júlia, Adalgisa személyesítője   szintén kissé indiszponáltan énekelt, de szép hangjával, poétikus  megjelenésével és illúziót keltő játékával méltán rászolgált sikerére. Klotild szerepét Szilvásy Margit énekelte, minden tekintetben rászolgálva a dicséretre. Halmos János érces szép tenorja, pompás éneke és jó játéka Severus szerepében kapott megfelelő feladatot, amelynek a kitűnő művész pompásan meg is felelt, ő volt a legkitűnőbb az egész együttesben. Székely Mihály zengő basszusa és nagy kultúrája a druida főpap szerepében érvényesült. Flavius kisebb szerepében Ney Dávid jeleskedett.

A nagyszámú közönség érthető érdeklődéssel figyelte az előadást. Eleinte igen sokan nem tudták beleélni magukat Bellini stílusába.

A csodás dallamgazdagság azonban később őket is magával ragadta, és a felújítás a jól-ható előadás, szereplőivel együtt megérdemelt nagy sikert aratott.  (g.I.)

AZ ÚJSÁG, 1935. november 13. (11. Évfolyam, 258. szám)

1979   Ardelao 2017-11-03 12:21:55

Vincenzo Bellini szőke volt és szicíliai. 216 évvel ezelőtt született (1801.XI.3) Cataniában a nagy olasz zeneszerző.

Ez olyan, mintha azt mondanám: kopasz popénekes. A szicíliaiak ugyanis feketék, mint a tengerre terülő bársonyos éjszaka. Ám Bellini szőke volt, olyan szőke, hogy az már szinte árulásnak minősült egy szicíliai részéről. A nőket mindig vonzza a valószínűtlenség: talán a szőkeség miatt volt, hogy Bellini több gáláns kalanddal dicsekedhetett, mint operával, pedig egyáltalán nem tartozott a terméketlen zeneszerzők közé.

Angyalarcúnak mondták őt a kortársai. Ám a muzsikája is angyali volt: édes és behízelgő.  Gyönyörködtetnek a Bellini-melódiák, de nagy tömegben már émelyítenek is egy kicsit.  Operái harmadik felvonásait már eltelten hallgatom meg. Az első három-négy krémest még habzsolja az ember, a tízediket már csak lenyomja valahogy. ...

Mint már említettem, Bellini állandóan szerelmes volt. Nagy erejű fellobbanásai rendszerint nem is maradtak viszonzatlanok, mivel igen tetszetős ifjú volt, akinek nemigen akadt párja széles —illetve keskeny, de igen-igen hosszú — Itáliában. A folytonos szerelmes állapot a fantáziáját is állandó lobogásban tartotta, így aztán rövid életének harmincegy esztendeje alatt viszonylag sok művet hozott létre.

Legnagyobb alkotása a «Norma.» Ennek megrendítő, drámai a zenéje, ennek a harmadik felvonása sem émelyít. Igazi remekmű. Természetesen csúfosan megbukott a Scalában 1831. december 26-án, Giuditta Pastával, Bellini egyik szeretőjével a címszerepben.

Az ifjú zeneszerző megadóan  bólintott: — A színpadi művek esetében a közönség a legfőbb  bíró.

És a maga részéről befejezettnek tekintette az ügyet. Nem úgy az igazgató, ő eszelősen futott a pénze után, makacsul műsoron tartotta a Normát, s az ötödik előadáson megtörtént a csoda: hatalmas ováció fogadta a néhány nappal ezelőtt kifütyült opust!

„A publikum őrjöngött az elragadtatástól, és olyan lármát csapott, hogy azt már pokolinak kell minősítenem ” - írta Bellini egyik levelében.

Mi tudjuk már, hogy a csodák nagyon is földszagú, reális elemekből állnak össze. A Norma esetében sem történt másképpen. Mint már nemegyszer említettük, Bellini igen szerelmes természetű ifjú volt, aki pillanatig sem habozott megunt kedveseit rövid úton elhagyni.  Szamoljova grófnő is a cserbenhagyott szeretők közé tartozott. Bosszújához azonban nem volt elég módos: négy előadás teljes jegyállományát fel tudta még vásárolni, hogy fizetett botránycsinálóit ültesse a nézőtérre, ám az ötödik előadásra kimerült a keret — és a rendes, normális közönség került be végre a színházba. A remekműnek kijáró siker nem is maradt el. […] …

Baranyi Ferenc

NÉPSZAVA, 1988.IV.14.(116.Éf. 88.sz.)
 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"III. Budapesti Nemzetközi Kórusünnep - Győztesek gálakoncertje"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
Megbízott karigazgató: Csiki Gábor
vez.: Lothar Zagrosek
"Richter János102 - A szakrális Wagner"
PALESTRINA/WAGNER: Stabat Mater
WAGNER: Tannhäuser
Nyitány
Zarándokkar
Erzsébet imája a III. felvonásból (’Allmächtige Jungfrau…’)
Római elbeszélés a III. felvonásból (’Inbrunst im Herzen…’)
Zárójelenet
WAGNER: Parsifal
Előjáték
Kundry jelenete a II. felvonásból
Nagypénteki varázs
Parsifal monológja (’Amfortas! Die Wunde!)
Zárójelenet

20:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián
Országos Egyesített Kórus
Nemzetközi Fesztiválkórus
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
"III. Budapesti Nemzetközi Kórusünnep"
HÄNDEL: Messiás
A mai nap
történt:
1892 • A Bajazzók bemutatója (Milánó)
született:
1933 • Maurice André, trombitás († 2012)
elhunyt:
1895 • Franz von Suppé, zeneszerző (sz. 1819)