vissza a cimoldalra
2017-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8606)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (574)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6449)
Berlioz újratemetése (144)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2454)
Élő közvetítések (6749)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1204)
Franz Schmidt (2976)
Momus-játék (5374)
Lisztről emelkedetten (880)
Zenetörténet (210)
Operett, mint színpadi műfaj (3408)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (424)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Bartók Béla szellemisége (256)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1949   Ardelao • előzmény1948 2017-10-08 14:40:30

BARTÓK BÚCSÚESTJE.

Néhány nap múlva a végtelen óceánra bízza élete hajóját Bartók Béla. Furcsa talán, hogy ilyen régies pátosszal beszélünk egy amerikai utazásról. De hiába, nem lehet megilletődés nélkül gondolni arra, hogy nagy emberünket belső vágyak és külső vonzások messze sodorják tőlünk, tér és idő bizonytalan távolába. Mert hiszen Bartóknak kinyilvánított szándéka, hogy sokáig, esetleg talán véglegesen Amerikában marad. Bízzunk a kedvező körülményekben, hogy Bartók keddi búcsúhangversenye, amelyet véle együtt útrakész felesége, Pásztory Ditta társaságában adott, nem jelent végleges búcsút.

Mindenesetre gyönyörű, maradandó emlékünk lesz ennek az estének mindegyik művészi élménye: Bach a-dúr koncertje, Bartók végtelen mélységekbe világító tolmácsolásában. Azután egy nálunk úgyszólván ismeretlen, bűbájos, f-dúrban irt Mozart-koncert, amelynek elmésen csillogó előadásával Bartókné remekelt. Majd kettejük közös, magasrendűen virtuóz produkciója, Mozart két- zongorás esz-dúr versenyében. És legvégül egy izgatóan érdekes sorozat a «Mikrokozmoszból,» amelyet a mester maga mutatott be.

Az emberi szellem legcsodásabb megnyilatkozásait fogadtuk magunkba egész este s nem tudtuk, mi esne jobban: örülni-e, vagy sírni, olyan túlságosan szép és nagyszerű volt. Minden hangra áhítattal figyelő, lelkes és hálás közönség töltötte meg a termet és tombolva ünnepelte a Bartók-házaspárt. A finoman alkalmazkodó kíséretért teljes elismerést érdemel Ferencsik János karmester és a Székesfővárosi Zenekar.(Iv.)

PESTI HÍRLAP, 1940. október 9. (62. Évfolyam, 230. szám)

1948   Ardelao • előzmény1947 2017-10-08 13:09:54

Somfaí László beszélgetése Pásztory Dittával (Befejező rész):

1945 után, amikor Amerikában maradt, majd hazajött Magyarországra, egy ideig nem hallottuk a zongorázását, majd újra kezdett zongorázni. Azt szeretném megkérdezni, hogy mint művésznek, hogyan indult ez az újrakezdés, újratanulás? „Néhány évi szünet után csak gyakoroltam. Újra elővettem régebben kidolgozott műveket. Zenei munkámat fivérem, Pásztory Jenő kísérte segítő figyelemmel. Elkezdtünk magnetofon-felvételeket készíteni a lakásomon, és ezt fejlesztettük. 1958—59-ben elkészült a teljes Mikrokozmosz-sorozat, utána a Gyermekeknek-sorozat. Ezekből lemez készült, de egyéb Bartók-műveket is felvettünk, és más szerzők műveit is. 1964-ben Serly Tibor kezdeményezésére, és az ő dirigálásával Bécsben a Szimfonikus Zenekarral felvettük a 3. zongorakoncertet, ebből is jelent meg lemez. Ezután kezdtünk el Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel két zongorás műveket előadni a rádióban és koncerteken. Comensoli Máriával a 2. Zenekari szvit átiratát és a hét Mikrokozmosz darabot, valamint Tusa Erzsébettel a Szonátát két zongorára és ütőhangszerekre és a Concertót két zongorára és ütőhangszerekre adtuk elő.”

Talán a legizgalmasabb kérdés az elmondott művek szempontjából persze a 3. zongoraverseny. Hiszen a zenetörténet úgy írja, hogy Bartók mintegy végrendeletül, majdani játszandóként, Ditta asszonynak írta a 3. zongoraversenyt. Ugye ez így volt?
 „Igen.”

Mondta is Bartók?
„Erről én tudok. Ö játszott is belőle egy kevés részletet.”

Szóval megmutatta, nem volt titok?
„Ez nem volt titok.”

Ditta asszony, mielőtt megkérném, hogy valamit most is játsszon el nekünk a régebbi négy kezes vagy két zongorás repertoárból, hadd faggassam Önt arról, hogy milyen hangszeren fog játszani?
„Steinwayn.”


És Comensoli Mária, aki Önnel együtt játszik?
 „Bösendorfer zongorán.” 

Bösendorfer. Bartók milyen hangszert szeretett?
„Ő legjobban a Bösendorfer zongorát szerette.”

És ez a Bösendorfer, amelyik itt van most Ditta asszony lakásában az egy újabb hangszer vagy netán a régi?
„Ez a régi zongorája a férjemnek.”

Tehát ez az a hangszer, amely mióta volt az övé?
„A 20-as évek végén vettük.”

Tehát azt mondhatjuk, hogy ezen írta a 2. zongoraversenyt, a Kétzongorás szonátát. Az egész korszak ehhez a hangszerhez kapcsolódik. „Igen.”

Akkor most mit fogunk hallani a Bartók által a Mikrokozmoszból két zongorára átírt darabokból?
„Új magyar népdal és a Perpetum mobile.

Akkor, ha lehet, fáradjunk át a másik szobába! (zene)

Egy külön fejezetet tölthetne meg Bartók és Amerika. Igaz, hogy csak néhány esztendő volt, az utolsó, a legfurcsább, a legkeservesebb, de hát erről annyi mendemonda van, olyan nehezen tudja az ember az igazságot. Azt szeretném Öntől megkérdezni, hogy milyen volt a hosszú utazás után ez az Amerika? Miért nem érezte jól magát Bartók? Olyan keserves volt-e, mint ahogyan azt az Illés Ágota magyarul is megjelent könyve megírja?
„Illés Ágota könyve valóságon alapul. Egy kis költőiséggel. Nagyon nehéz volt, nem voltunk teljesen felkészülve lelkileg és egyébként is.”
 
 Ami ugye úgy indult, hogy csak egy turné lesz?
„Koncertturnéra, mint vizitorok mentünk ki.”

Hogy utaztak egyáltalán New Yorkba?
„Először Svájcba mentünk, Genfbe, ahol Geyer Stefi segített nekünk utazási ügyeket intézni, onnan Portugáliába mentünk, majd Lisszabonból hajóval Amerikába.”

Ez egy veszélyes tengeri út volt akkoriban? A német tengeralattjárókra gondolok.
„Nem, nem volt veszélyes.”

Nem, szóval az nem volt. Szép út volt?
„Igen.”

 ...vagy, viharos?
„Nem nagyon nagy vihar.”

...és, milyen, volt megérkezni New Yorkba, most már sok csomaggal, gondolom? „Kevés csomaggal, mert lemaradt a csomagunk. ...”

Hogy-hogy?
„... a hajóról. Nem rakták fel.”

És elvesztek?
„Nem vesztek el, hanem néhány hónap után megkaptuk. Ezt New Yorkból intéztük.”

Mik voltak ezekben a csomagokban?
„A tudományos munkák elsősorban és az összes ruhanemű, kották.”

Bartók-kéziratok is?
„Igen.”

Ez az amerikai furcsa, nehéz klíma hogy ízlett neki?
„Ő a klímát illetőleg nem panaszkodott.”

Nem volt nagyon melege New Yorkban?
„Nekem volt nagyon melegem. Én bírtam nehezen a klímát, Ő a klímát illetően. ... Arról nincs tudomásom. Ő jól bírta a meleget.”

A várost magát a földalattijaival, a robogásával és a zajával hogyan tudta elviselni Bartók? „Hát úgy, hogy minél előbb kerestünk [valamilyen csendesebb helyet, mint] Long Island, Forest Hills, Riverdale, ezek olyasfélék, mint a Rózsadomb vagy a Hűvösvölgy.

Mi teljesen kívül voltunk a nagyvárostól.”

S hogy érezte Bartók magát, amikor New York állam északi részébe vagy amikor Carolinába mentek el pihenni, gyógyulni?
„Ott Ő jól érezte magát és nagyon jót tett neki, szívesen volt ott.”

Mit jelentettek a barátok ebben a Bartók számára elég idegen környezetben?
„Örömet szerzett férjemnek Szigeti Józseffel és Reiner Frigyessel együtt lenni. Kecskeméti Pál és felesége, Láng Erzsébet csembalóművész jelentős szerepet vállaltak. Egy házban laktunk és közel kerültünk egymáshoz. A fölmerülő problémákról beszélgettünk, bármikor együtt lehettünk. Férjem zongoraórákat adott Láng Erzsébetnek. Nagyon értékelte őt. Teljes megelégedést jelentett férjemnek a Szonáta szólóhegedűre előadása 1944. november 26-án Yehudi Menuhinnal New York-ban, valamint a zenekari Concerto előadása 1944. december 1-én Serge Koussevitzky dirigálásával Bostonban.”
 
Nehéz kérdés: ez az erős ember, ez a rendszerető ember milyen beteg volt? Hiszen lassan elhatalmasodott a betegség. Hogyan szenvedte? „Ő elhitette, hogy nem olyan beteg, … nem lehetett hinni, hogy ő súlyos beteg.”

Pedig tudta? „Én csak sejtem, de nem vagyok biztos benne. Kaptam olyan értesüléseket, hogy tudta. Azt tudta, hogy az a betegség, ami neki volt, az egy súlyos baj.”

Fehérvérűség.
„Igen, de azt is tudta és tudtuk, hogy ez gyógyítható, illetőleg hosszabbítható.”

Ditta Asszony, szabad-e még azt is megkérdezni, nem csak muzsikusokat érdekel, hogy az a kis idézet, ami a Concertóban van (ének), ami a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország"című, illetve szövegű dalra emlékeztet, aminek a dallama nem sokat ér, de a szövege olyan szimbolikus. Volt erről szó, hogy ez mi?
„Nem vagyok biztos benne. Mi beszéltünk a Concertóról, de nem vagyok biztos benne.”

Mégis ha ma az emberek úgy érzik, hogy ez talán a bartóki honvágy kifejezése, talán nem járnak rossz úton?
„Nem tudom. Ő nagyon vágyódott visszajönni. Nem tudta elfelejteni az európai életmódot, egyáltalán Európát és Magyarországot. Ez állandóan élt benne.”

Nagyon-nagyon hálásak vagyunk, hogy Ditta asszony a magyar közönségnek így megnyilatkozott, visszaemlékezett, és azt kérem, hogy legyen a befejezés Bartók szellemében igazán zenei. Serly Tibor, az utolsó Bartók művek befejezője, átírt néhány további darabot a Mikrokozmoszból. Ez legyen a megemlékezés vége, és még egyszer nagyon köszönöm.

**

A tanulmány eredeti formája a Zenetudományi Intézet Bartók Archívumában Somfai László 75. születésnapjára készült belső kiadványban olvasható.

*
 

1947   Ardelao 2017-10-08 11:59:39

 

BÜKY VIRÁG:

Somfai László beszélgetése Pásztory Dittával Bartók halálának 30. évfordulója alkalmából.

Az alábbi, közel félórás beszélgetést 1975 áprilisában vette fel a Magyar Televízió Bartók Béláné Pásztory Ditta lakásán, a Krisztina körút 17-ben. Dittával a Bartók Archívum akkori vezetője, Somfai László beszélgetett.

Az interjú készítőjének nem volt könnyű dolga. Ditta, aki minden erejével arra törekedett, hogy megfeleljen azoknak a külső és belső elvárásoknak, melyekkel, mint Bartók özvegye szembesült, talán, hogy semmilyen hibát ne vétsen és emlékeit a lehető legpontosabban adja tovább, a vele készült beszélgetések előtt elkérte a kérdéseket, melyekre írásban megfogalmazta a választ, és a riport során ezeket az előzetesen megfogalmazott válaszokat olvasta fel. Ebből a folyamatból nehezen lehetett őt kizökkenteni. Ha el is szakadt egy időre a biztonságot jelentő jegyzetek felolvasásától, amint tehette, ismét ehhez a kapaszkodóhoz nyúlt.

Ezek a jegyzetek, a Somfai-féle, interjúhoz írt válaszokkal együtt fennmaradtak Ditta hagyatékában.

1.A riporthoz egy tíz lapból álló, tintával írt tisztázat és hat, ceruzával írt piszkozat készült.
2. Az előre megfogalmazott szakaszok többnyire szóról szóra megegyeznek a beszélgetésben elhangzottakkal, azonban a tisztázat és a piszkozat is tartalmaz olyan részleteket, amelyek végül kimaradtak a beszélgetésből. Néhány adat már a tisztázatba sem került be,
3. további részletek pedig olyankor maradtak ki, amikor a beszélgetőpartner célirányos kérdéseinek köszönhetően Ditta, ha rövid időre is, el tudott szakadni az előre megírt szövegtől.
4. Végül a feleletek közül némelyik sem a tisztázatban sem a piszkozatban nem, vagy nem a beszélgetésben elhangzott formában szerepel, ami azt sugallja, hogy a szövegnek még egy számunkra ismeretlen, harmadik formája is lehetett, így a József Attilával való találkozást és az Amerikai évek történéseit elbeszélő szakaszok a birtokunkban lévő feljegyzésekben még kidolgozatlanok, a riport során azonban Ditta jól hallhatóan írásban megfogalmazott válaszokat olvasott fel.

A közreadás során igyekeztünk a beszélgetés szövegét a lehető legkevesebb javítással az eredeti formában megőrizni, de az élőbeszéd egyenetlenségeit kiigazítottuk. A lábjegyzetben és a függelékben közölt előzetesen megfogalmazott válaszokat ugyanakkor eredeti formájukban hagytuk: a régi helyesírás szerint vagy hibásan írt szavakat nem javítottuk, és megőriztük Ditta saját írásjeleit (dupla gondolatjel, vagy az egymást követő több rövid kötőjel).

A 2006-ban az Archívum tulajdonába került hagyatékrész feldolgozása során Ditta kézírásos jegyzeteit Gombocz Adrienne írta át számítógépre, a lábjegyzetekben és a függelékben szereplő szöveg összeállítása során az ő átírását vettük alapul.

Ma Bartók Béláné Pásztory Ditta budai, Krisztina körúti otthonában fogadnak bennünket ezek között a szép, erdélyi, faragott bútorok között, amelyeket jól ismernek a Bartók képeskönyvek forgatói, hiszen 1908-ban egy sorozatra való fényképet készíttetett Bartók magáról, amint e mellett az asztal mellett, talán éppen ezen a széken ül — ahogyan ebben a kőrengetegben, a városban már akkor megpróbálta magát körülvenni a népművészet tárgyi emlékeivel. Hiszen előző esztendőben, 1907-ben eljutott Erdélybe, megismerte az erdélyi népzenét, megismerte az erdélyi parasztművészet tárgyi remekeit.

Bartók halálának 30. évfordulója alkalmából Bartók Béláné lehetővé tette a Magyar Televízió nézői számára, hogy ellátogassunk otthonába, s ezúttal nemcsak zongorázik, hanem szóval is emlékezni fog Bartók Béláról.

Kedves Ditta Asszonyi Engedje meg, hogy az első kérdések éppen a bartóki otthon, a lakás, az életforma tárgyköréből jöjjenek. Hogyan lehetett biztosítani, hogy Bartók alkothasson, dolgozhasson, hogy Ön mellette zongorázhasson, hogy egyáltalán ez a szerteágazó élet rendszeresen folyhasson?

„Lakásaink közül kettőnek a beosztása olyan volt, hogy egy tágas előszoba két szélső oldalán volt két és három szoba, és a legszélsőbbekben voltak a zongorák. A harmadik lakásunk emeletes volt. A földszinten volt egy, majd később két zongora. Itt gyakoroltam én és Péter fiam. Az emeleten volt férjem zongorája. Legföljebb nagyon halványan hallatszott a zongorázás.”

Tehát, ez az emeleti dolgozószoba volt, ahol Bartók koncertekre készülve gyakorolt. ..
„Igen, neki két dolgozószobája volt. Az egyikben volt a zongora, ahol zongoraórákat tartott, a másik szobában népzenei munkát végzett.”

Gondolom, akkor ott fonográf is volt.  „Igen.”

És amikor kétzongorás koncertre készültek, akkor hol gyakoroltak?
„Akkor a földszinten.”

Egy szobában volt a két hangszer?
„Nem egy szobában állt, hanem két külön szobában és begurítottuk abba a szobába, ahol gyakoroltunk.”

Mint ahogyan a kétzongorás szonáta előadásában is. Egymással szemben ültek?
„Nem.”

Egymás mellé téve?
„Nem teljesen párhuzamosan, mert a két zongora közé voltak az ütőhangszerek elképzelve.”

Az emberben felmerül a kérdés, ha csöngetnek, ha szól a telefon, ki ment, ki vette fel a telefont?
„Vagy én, vagy pedig alkalmazott.”

Szóval Bartók nem.
„Ő nem.”

De ennek, gondolom, inkább csak az volt az oka, hogy nagyon elfoglalt volt, ugye? „Igen.”

Mert sokan mondják, hogy barátságtalan volt Bartók.
„Nem volt barátságtalan, de nagyon vigyázott az idejére.”

Hogy osztotta be a napját, hogy osztotta be a hetét, volt-e hétvégéje, látogatóba járt-e rendszeresen?
„Hetenként két-három délután járt a Zeneakadémiára tanítani, majd a Tudományos Akadémiára népzenei munkát végezni. Amit általában hétvégének neveznek, a férjemmel együttes programot nem volt szokás csinálni. Életmódja a hétköznapi volt. Édesanyját rendszeresen látogatta, általában hetenként egyszer.”

Ezek voltak a rendszeres mama-látogatások?
„Igen.”

No de azért Bartók néha csak el-elment kirándulni?
 „Főleg Péterrel.”

Levegőzni akart, vagy beszélgetni a gyerekkel?
„Mutatni. Virágokat, és amit útközben találtak.”

Étkezésnél mindenkinek otthon kellett lenni? Pontos időpontban kezdődött mindig. „Nem egyformán. Ez attól függött, hogy kinek milyen a munkabeosztása.”

Tehát Bartók erre nem volt rátarti. Ő maga azért szerette pontosan beosztani a napját?
„Nem, ez a dolgaitól függött.”

Tehát a munkája előbbre való volt.
Igen.”

Gondolom, hogy az alkotóművész sokat éjszakázik, mert akkor van csend. „Igen.”

Szóval akkor sokszor dolgozott éjszaka?
„Igen. Akkor napközben pótolta az éjszakai alvást, alváshiányt.”

Kompozícióiból, tudományos munkáiból mutatott meg valamit félkész állapotban?
„Szívesen beszélt különböző munkáiról, koncerttervekről, levelezéseiről. A népzenei munkán részben otthon dolgozott. Fonográfról lejegyzett felvételeket, aztán letisztázta nagyon rendesen, és bizonyos rendszer szerint azok csoportokban gyülekeztek. Tervezett művekről csak nagyon keveset beszélt, ezeknek haladásáról levelekben értesített.

Komponálás idején, a nyári szünetben, külföldön, magányosan tartózkodott. Néha otthon.”

Tehát tulajdonképpen főleg nyáron és egyedül komponált.
„Igen.”

És miért nem tudott vajon a tanév alatt dolgozni?
„Nem tudta összeegyeztetni a munkáit, a koncertezést és a komponálást.”

Szóval a sokféle dolgot inkább úgy osztotta el, hogy rávetette magát az egyikre, és azt fejezte be előbb? „Ő mindegyikre gondolt, és rászánt egy bizonyos időt egyikre vagy a másikra.”

Sokszor beszélnek arról, hogy Bartók milyen hallatlan szorgalommal, milyen sok nyelvet tanult. Miért olvasott annyi idegen nyelvű szépirodalmat, a nyelv miatt vagy az olvasmányélmény miatt?
„Mind a kettő miatt.”


Fölmerül költő vagy regényírónév?
„Fölmerül. Ady Endre. …”

József Attila és Bartók mennyire ismerték egymást? Mikor, hogyan, hol tudtak találkozni?
„Nekem és József Attilának közös orvosunk volt. Először én ismerkedtem össze József Attilával és a feleségével. Az orvos és feleségénél társaság volt, és mi is eljártunk oda.

Hozzájuk járt József Attila is a saját költeményeit felolvasni. Egy napon az orvos tudatta velem, hogy József Attila megvallotta neki, hogy ő nagyon szeretné Bartókot személyesen is megismerni. Az orvos azt is ajánlotta nekem, hogy érdeklődjek férjemnél. Én érdeklődtem és kiderült, hogy férjem már ismerte a műveit József Attilának, olvasta a verseit, tudott róla és értékelte őt. Létrejött a találkozás. Eljött hozzánk József Attila összeismerkedni és együtt lenni a férjemmel. Később aztán találkoztak máshol is.”
 
Azt mondják, Bartók ritkán járt koncertre.
„Koncertekre nagyon ritkán ment el. Főleg csak a saját műveinek a bemutató előadásaira és Kodály Zoltán műveinek bemutató előadásaira. Lemezeket is szerzett azért, hogy megismerjen műveket, például Stravinsky- vagy egzotikus zeneműveket.”

Fonográf szerepelt-e otthon? Fonográfozás volt-e?
„Ő fonográffal dogozott, és időnként hívott meghallgatni valamilyen különleges dallamot vagy hangszeres zenét.”

Olyankor behívta a családot, hogy ezt hallgassátok meg?
„Én magamról mondtam most ezt.”

Igen.
„Mert főleg engem hívott.”

Ezeken a felvételeken az előadást tartotta Bartók érdekesnek?
„Mindent együttvéve. Az előadását, a hangját az illetőnek. Szívesen mutatta meg a közelebbi ismerőseinek vagy azoknak, akikről tudta, hogy érdekli őket. Szigeti József, Székely Zoltán, őrájuk emlékszem.”

Megragadó ez a környezet az Ön lakásában. Van-e az itt lévő tárgyak közt olyan, ami személyes emlék?
 „Igen, ez a kancsó.”

Szabadna talán leemelni? Honnan való?
„Férjem gyűjtötte, népdalgyűjtés-utak során.”

Miért szerette Bartók ezeket a népművészeti tárgyakat? A formájáról, … miről beszélt?
„Arról is és a festésről.”

Színek?
„Mintájáról, színekről.”

Az, hogy ezek a tárgyi emlékek ott voltak, ez a fiatal éveknek a nosztalgikus visszavágyása volt? Mert ugye írja, hogy milyen boldog volt, amikor falun lehetett és parasztok közt népzenét gyűjtött.
„Így tudom.”

És hogyan beszélt a faluról?
„Nagy szeretettel és ragaszkodással.”

A népi bútorok közt volt egy ágy is és egy íróasztal, valamint egy éjjeliszekrény. Bartók azon az ágyon aludt, ilyen népi faragott ágyon?
„Igen, egy ideig, de aztán azt átalakítottuk.”

Hogy szeretett aludni? Ott is ilyen népművészeti párnák voltak körülötte?
„Igen.”

Milyen párnán aludt Bartók, megkérdezhetem?
„Igen. Őneki különleges formájú párnája volt, amit külföldön ismert meg, és itt megcsináltatta. Keskeny, hosszúkás, nagyon lapos és lószőrrel megtöltve.

Ez a spártai fekvés vajon kapcsolatban volt-e azzal, hogy ő tornázott? Mert úgy tudjuk, hogy tornázott és az egész családnak is kellett csinálni.
„Igen, helyeselte.”

Mint annyi nagy művész, rajongott a természetért. Mit hallhatnánk erről?
„Nagyon szerette a hegyvidéket. A magaslati helyek különleges növényeit, virágait, ezért növényeket, rovarokat gyűjtött.”

Ezt ő, mint apa gyűjtötte a fiának, vagy őt érdekelte?
„Őt érdekelte.”

És miért? Mondta-e?
„Gyerekkorától kezdve érdekelte.”

Rendszerezte is ezeket a természeti dolgokat, amiket összegyűjtött?
„Ő szakszerűen kezelte, úgy ahogyan szokták tudományosan eltenni és tartani.

Ő egy ilyen szisztematizáló alkat volt?
„A rendszer nagyon fontos volt, és, hogy ne legyenek rendetlenségek az időbeosztást illetőleg vagy bizonyos kitűzött munkákkal kapcsolatban.”

Milyen volt vele külföldön utazni? A nyelveket ugye tudta Bartók, de jó utazótárs volt?
„Nagyon jó utazótárs volt. Én ővele csak olyan országokban voltam, ahol szeretett lenni: Svájc, Olaszország, Hollandia, London. …”

London mit jelentett Bartóknak?
„Nagyon sokat jelentett. … Több előadása volt, sikeres.”

Nagy karmesterekkel, ...
„Barátok voltak ottan, közeli ismerősök.”

Angliában nem emlékezett Bartók arra, hogy ő milyen fiatalon ott járt?
„Nekem erről nem beszélt.”

A Kossuth-szimfóniát nem emlegette?
„Nem emlékszem rá.”

Ugyanis a magyar származású Richter János ott adatta elő a Kossuth-szimfóniát, és a budapesti mellett ez volt a másik bemutató. Egyáltalán, fiatalkori műveiről szokott beszélgetni?
„Keveset. Ritkán, és néha tréfálkozott is.”

Tényleg?
„Igen.”

Miről?
„Például arról, hogy ő egyszer dirigált életében, de aztán többé soha.”

Mit mondott el erről a híres eseményről?
„Hát hogy az olyan volt, hogy ő többet nem dirigált, (nevetés S és D)

Nem érezte jól magát, vagy a zenekar nevette őt ki? „A Scherzóval. …”

A második suite Scherzója. … Berlinben. Busoni hívta meg, ez az egyetlen dirigálás. De tényleg úgy érezte, hogy ő ebben nem bartóki tehetség?
„Igen.”

... és meg se próbálta többet.
„Nem.”

Még egy ilyen dolog, amit Bartók nem akart csinálni: nem akart tanítani zeneszerzést.
„Igen.”

Miért?
„Nem szerette. … Ő ettől tartózkodott.”

Ön növendéke volt a Zeneakadémián Bartóknak, hiszen így is ismerkedtek meg. És akkor eltelt másfél évtized és egyszerre pódiumra léptek ketten, hogy a Kétzongorás szonátát előadják. Mi volt ez alatt a hosszú másfél évtized alatt?
„Kezdettől fogva voltak zongoraóráim férjem vezetésével. Sokat zongoráztunk triókat, kvartetteket két zongorán, de nyilvános koncertezés tervről csak akkor értesültem, amikor 1937 nyarán, a Szonáta két zongorára és ütő-hangszerekre című művet komponálta.”

Amikor még zeneakadémiai növendékként hozzá tetszett járni, miért nem indult el egy ilyen koncertező életforma Ditta asszonynál is?
„Azért mert a férjem nem tartotta helyesnek a korai nyilvános szereplést.”

Volt valami rossz tapasztalata saját magáról vagy növendékeiről?
„Azt nem tudom. Bizonyára volt, mert neki meggyőződése volt, hogy ez nem helyes.”

De dolgozni kellett mellette, gyakorolni?
„Igen, igen.”

Ő szabta meg, hogy mit tessék gyakorolni vagy pedig Ditta asszony hozta az ötleteket?
„Ő szabta meg. .., és nagyon ritkán azért én is játszhattam, az meg volt engedve, azt lehetett.”

Azokról mondott-e, tanított-e olyat, ami több és más, mint ami a kottában van?
„Én azt hiszem, hogy — erre nagyon nehéz felelni, megjegyzem — én azt hiszem, hogy aki már nagyon jól ismeri Bartókot, az ki tudja olvasni.

Tehát Ditta asszony azt gondolja, hogy a kotta teljes értékű képet ad a Bartók műről, csak tudni kell olvasni.
„Én ezt hiszem, de hát ez egy feltevés.”

Igen. Hogyan tetszik emlékezni arra a Két zongorás szonáta meg-tanulásra? „Az nem okozott különösebb nehézséget.”

Pedig nagyon nehéz a darab.
„Igen. Hát voltak problémák benne, de nem, nem volt az.”

Az otthoni készülésnél még nem voltak ütőhangszerek, ugye?
„Az otthoni próbán nem voltak ütőhangszerek, de ütőhangszerekkel megismertetett már a férjem, illetőleg hozatott is a lakásba ütőhangszereket, hogy ő ismerkedjen velük.”

Ez a Két zongorás szonátánál történt?
„Igen.”

... és amikor betetszettek gyakorolni a két zongorára a szonátát, akkor történt az utazás Baselbe.
„Igen.”

Mert ugye ott volt a bemutató.
„Igen.”

És ott volt-e dirigens? Hogy s mint volt?
„Paul Sacher minden próbán jelen volt, és ő dirigálta is a művet.”

Az előadáson is?
„Én azt hiszem, hogy akkor már nem dirigálta.”

Milyen szép és emlékezetes két zongorás szonáta előadásokra emlékezik?
„A londoni az nagyon jó előadás volt, nagyon emlékezetes. A párizsi előadás
Scherchennel. Ő dirigált Párizsban. Igen, ezek különlegesen nagy élmények voltak. A zürichi is.”

Azt is Sacher vezényelte? „Nem. Ő nem dirigált.”

Nem dirigált. Szóval az volt a gyakoribb, hogy nem kellett karmester.
...”hogy nem kellett dirigens, igen.”

Pedig manapság is sokszor dirigálják.
„Néha próbákon igen, az ütőhangszereseknek segíteni, de a koncerteken általában nem volt dirigens.”

Itt van egy Bartók-lemez, amelyet különösen szeretek és sokan szeretünk, ahol a Két zongorás szonátát Bartók Önnel együtt és két amerikai ütőssel játssza. Mi volna, ha meghallgatnánk belőle egy részletet? A Bartók-évfordulón ez egy csöppet olyan volna, mintha ott volnánk egy igazi előadáson. Ha szabad. ... Itt van maga a zene. Kotta is van, hogy olvashassuk a Ditta asszony által olyan jól ismert kottát. Ez az első tétel egyik részlete lesz. Talán indítsuk el. (zene)

Itt majd jön egy számomra mindig megrendítő rész, amikor Bartók olyan magányosan egyedül marad, és egyszerre azon a csodálatos bartóki rubatón beszélni kezd. Azt is írja, „halkan, de nagyon intenzíven", (zene)

S jön a nagy fúga. ... Ditta asszony kezdi majd a forte témát, ... és halljuk Bartókot. (zene vége).
Számos Bartók kompozíció dedikációja Ditta asszonynak szól. Néhány kottát el is hoztam magammal: a Zongoraszonáta, amit 1926-ban írt. Itt a kotta végén. ... Igen.”

Dittának, Budapest, 1926. június.
 „Igen.”

Aztán a Szabadban. Úgy tudom az első Bartók-kompozíció, amelyet Bartók a házasságkötésük után írt, és amelyik szinte egy népi életkép: a lakodalmas, a bölcsődal és a legénytánc, mindez benne van. Az is Önnek szól.
„A Falun című ének, ... igen.”

Aztán ilyen dedikációt is látunk - a Kilenc kis zongoradarabból az elsőt veszem elő - 1926. október 31-re. Mit jelent ez?
„Az én születésnapomat.”

Tehát az október 31-re írt művek azok mind a születésnapi darabok.
„Igen.”

Bartók így adta át Ditta asszonynak, mikor megjelent nyomtatásban?
 „Nem, én kéziratban kaptam meg.”

Meg vannak ezek a kéziratok?
„Teljes egészében nincsenek meg nekem, csak részletekben.”

Láthatnánk? „Igen. A Kilenc kis zongoradarabnak az első füzetéből, a Négy párbeszédből az első.”

Itt még más a címe... „Kánon.”

... és ide ugye az van írva, hogy október 31-re. ... „Igen.”

... az a bizonyos datálás.
„Igen.”

Volt-e Bartóknak olyan gondolata, hogy Ditta asszony ezek közül játszik majd.
„Én a szonáta kivételével tulajdonképpen mindegyiket játszottam.”

Ez a szóló zongoraszonáta.
„Igen.”

1926-ból.
„Igen. Azt nem játszottam.”

És miért?
„Nehézséget okozott. Átvettem ugyan, megismerkedés céljából, de nem dolgoztam ki.”

Technikailag volt nehéz a Zongoraszonáta?
„Igen.”

Ditta asszony, mi volt a búcsúkoncert műsora, a budapesti búcsúkoncerté? „Férjem Bach: A-dúr concertóját játszotta, én az F-dúr concertót. ... Ő Mikrokozmoszokat játszott, és ...”

Kettősverseny volt?
„Igen. Mozart.”

Ki vezényelt akkor?
„Ferencsik János.”

(Folytatom)
 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

"Bohém kiskarácsony"
ismétlés: 14:00

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának együttesei
Vezényel: Matos László
"Karácsonyi koncert"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Rónai Gábor (trombita, tanára: Kirsch János)
A Zeneakadémia BA I. évfolyamos hallgatói
Vezényel: Kováts Péter
TELEMANN: G-dúr szvit, TWV 55:G10 („Burlesque de Quixotte”)
HÄNDEL: D-dúr szvit trombitára és zenekarra, HWV 341
MOZART: D-dúr divertimento, K. 136
HOLST: Szent Pál-szvit, Op.29/2
PHILIP GLASS: Company (vonószenekari változat)
WEINER: Divertimento, op. 20 – Jó alapos csárdás, Rókatánc

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Kalafszky Adriana (szoprán), Lachegyi Imre (blockflöte), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Tegyei Zoltán (csembaló), Nagy Réka (viola da gamba)
"Barokk muzsika - hangverseny Telemann halálának 250. évfordulójára"

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi Táncklub a Mare Temporis táncosaival"

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Harsányi Elina (hegedű)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Kornel Laszlo Thomas
C.Ph.E. BACH: D-dúr szimfónia
BARBER: Hegedűverseny op. 14
SIBELIUS: II. szimfónia

19:00 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Tóth Armand karmester, zeneszerző
Horváth Béla (oboa), Granik Anna (zongora)
Házigazda: Detvay Mária Marcella
"Grazioso Zeneszalon"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Ted Rosenthal zongora
"Gershwin-est"

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
Harmonia Caelestis Barokk Zenekar
Tóth-Vajna Gergely (moderátor)
Purcell, Couperin, Händel, Stanley és J. C. Bach művei

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Érdi Tamás (zongora)
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, Op.22
DEBUSSY: A boldog sziget
Suite bergamasque
BARTÓK: Este a székelyeknél, BB 51/5
Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, BB 83
Román népi táncok, BB 68
KODÁLY: Marosszéki táncok
BARTÓK: Allegro barbaro, BB 63

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szabóki Tünde, Wiedemann Bernadett, Horváth István, Rácz István (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara, Gyermekkórusa
Vezényel: Vásáry Tamás
KODÁLY: Psalmus Hungaricus
KODÁLY: Szimfónia
KODÁLY: Nyári este
KODÁLY: Budavári Te Deum

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Moldoványi András (zongora)
A Zeneakadémia BA II-III. évfolyamos hallgatói
Vezényel: Ménesi Gergely
SUK: Szerenád
BEETHOVEN: 5. (Esz-dúr) zongoraverseny, Op.73
DVOŘÁK: c-moll szláv tánc, Op.46/7
DVOŘÁK: C-dúr szláv tánc, Op.46/1
20:00 : Pécs
Kodály Központ

"Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny – Döntő"
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)