vissza a cimoldalra
2020-08-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
A MET felvételei (917)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)
Miklósa Erika (1252)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1871   cviki57 • előzmény1870 2016-11-05 20:43:16
Az 1934.évi 7. számában olvasható ez a cikk.
Az első vizsgakoncertje Czifra (sic!)Gyurinak 1934 január 25-én (visszaszámolva egy másik beszámolóból) volt.
Az 58. oldalon kezdődik az írás
1870   Ardelao 2016-11-05 17:38:57

Az alábbi, cikk (eredeti helyesírással idézve) a korabeli Színházi Élet egyik számában jelent meg. Sajnos, a gyűjteményemben szereplő példány címlapja hiányzik, így a megjelenés időpontját nem tudom közölni. Ha megtalálom a neten, pótolom-e mulasztást, annál is inkább, mert e cikkhez három fotó is tartozik.

„A csodagyerek

A szólásmód szerint nincsenek többé gyerekek, de csodagyerekek hál’ Istennek akadnak még. Ilyen csodagyerek a kis Czifra Gyuri, aki a Zeneakadémia multheti vizsgahangversenyén szerepelt először a nyilvánosság előtt és bámulatos zenei tehetségével lázba ejtette a kritikusokat és a közönséget. A lapok hasábos cikkeket írtak róla, fényképei belekerültek a világsajtóba, a tizenkétéves ismeretlen pesti gyerek egyik napról a másokra országos nevezetesség lett.

Elmentünk meglátogatni az új magyar csodagyereket, akinek tanárai is káprázatos jövőt jósolnak. Vajjon milyen ennek a káprázatos jövőnek a jelene?

A Szervita tér egy régi házának szobakonyhás lakásában él a Czifra-házaspár. Két gyermekük van, az idősebbik leánygyermek a városházán van alkalmazásban. Sötét melléklépcsőn lehet feljutni Czifráék lakásába. De nemcsak a lépcsőházat kerüli el a nap, az egyetlen szobát is, amelynek egyik sarkában öreg, szúette pianinó áll. Fölötte spárgán törülközők és fehérneműk száradnak. A szoba legnagyobb részét két vaságy foglalja el, ebben a naptalan, fénytelen, szomorú miliőben virágzott ki az utolsó évek egyik legnagyobb zenei tehetsége.

Gyuri nincs otthon, mesterénél: Keéry Szántó Imrénél tölti a délutánt. Édesanyja mondja:
-Muzsikus vér folyik a gyerek ereiben. Az édesapja népzenész, nem cigány, ahogy az ujságok írták. Valamikor sokat muzsikált külföldön is, de most nincs állása. Bizony, ilyen körülmények közt nehéz volt módot találni rá, hogy Gyurikánk jó zenei nevelést kapjon. Pedig már évekkel ezelőtt, amikor a gyereknek nem volt mestere, mindenki látta, hogy nagy tehetség, akinek taníttatását halálos vétek volna elhanyagolni. Nagy szegénységünkben is mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Nagyon boldogok vagyunk, hogy a gyereket ilyen szépen felkarolták. Most talán majd, hogy észrevették, a Gyuri jövője is jó kezekbe kerül.

Sietünk a kis csodazongorista után Keéry Szántó Imréékhez. A kis dundi művész otthonosan érzi magát az előkelő lakásban. A professzor bátyja gyermekének ruhája van rajta, mert hát fényképezésről van szó és az ember mégsem állhat a fotografus elé a hétköznapiban
Bátran és vidáman beszél.
-Csak azért volt félszem a hangverseny előtt, mert az otthoni pianinón gyakoroltam és annak a billentyűje egészen más, mint a pódiumon lévő hangversenyzongoráé.

Csillog a szeme, teli van duzzadó gyerek-kedvvel. A tanárját csak a fiú kövérsége aggasztja. íHova fog hízni ez a gyerek, mondja, már negyven kiló. Legközelebb orvossal vizsgáltatom meg. Arról érdeklődünk, hogyan került hozzá a kis Gyuri.
-Két és fél éve ismertem meg. – mondja a professzor. – Nem ismerte a kottákat, és nem is tanította senki. A rádióból hallott kuplékat mégis csodálatos könnyedséggel, saját maga által komponált, meglepően színes kísérettel játszotta el. Az első pillanatban láttam, hogy nem mindennapi tehetség került a kezeim közé. Éreztem, hogy ezért az értékért már én vagyok felelős. Foglalkozni kezdtem vele és – nevetve néz Gyurira – ma már meg tudja különböztetni a violinkulcsot a kapukulcstól.

Gyuri visszamosolyog mesterére. Nagyon is tisztában van vele, hogy már sokkal többet tud.”

Írta: Barabás Pál
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1920 • Radnay György, operaénekes († 1977)