vissza a cimoldalra
2019-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2422)
Erkel Színház (10337)
Erkel Ferenc (1067)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4588)
Simándy József - az örök tenor (632)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3458)
Élő közvetítések (8204)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1781)
Franz Schmidt (3437)
Gioacchino Rossini (1027)
Kimernya? (3253)
Lisztről emelkedetten (965)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4401)
Balett-, és Táncművészet (5897)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (275)
Polgár László (268)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1338   Búbánat • előzmény1127 2019-08-30 11:26:31

Magyar Hírlap – 1970. szeptember 26.

Vita a tévéoperettről

 „A műhely közbeszól”

Eredetileg nem akartam hozzászólni. Ügy gondoltam: a tv zenés színházának dramaturgiája cikk helyett további bemutatókkal érveljen az operettvitában. Furcsa érzés ugyanis az „alperes szemszögéből” bekapcsolódni egy olyan tárgyalásba, amelyet a T. Bíróság tagjai: bírák (vagy bírálók), esküdtek (vagy esküdt ellenségek), vagy vádlók és védők több mint egy évszázada folytatnak egy nevezetes gyermektartási per kapcsán. E gyermeknek — az operettnek — betoppanását éppoly pimaszul váratlan eseménynek tarthatták annak idején szülei — a színpadi dráma és a szalonmuzsika —, mint amilyen provokatívan rendhagyó volt késői leszármazottjának, a tv zenés színházának létrejötte a mai magyar kulturális életben.

A kezdet kezdetén Offenbach mester még szabadjára hagyta a szertelen — odamondogató, politizáló — ifjút. Később aztán számos pártfogója lett, és végül sikerült is a kamaszoperettet beíratni egy szigorú és nemes hagyományokkal rendelkező konzervatív nevelőintézetbe, ahol is leszoktatták fenegyerekeskedő magatartásáról, és jól nevelt társasági lényt faragtak belőle. A polgárközönség igényének megfelelően egyszerűen slágertermelö gépezetté változott. Új habitusában igazán hatásosan töltötte be — hogy úgy mondjam — a mai táncdalfesztiválok szerepét. Eljátszott egy este tíz-tizenöt számot, ebből a közönség kiválasztotta a győztes hármat.
Később, a technika fejlődésével megváltozott a helyzet. Előbb csupán a győztes dalokat, az operettek slágereit kezdte sugározni a közben népszerűvé lett közlőeszköz, a rádió; azután pedig a szerzők rájöttek arra: teljesen felesleges egy egész estét átzenélni ahhoz, hogy három slágert „eladhassanak”. Megírták azt a három számot, és a színpadot átengedték igazi hivatásának. Ez lehetővé tette, hogy elkezdődjék és még ma is tartson egy új korszak, amelyben a dráma és a zene kölcsönösen egymásért él és egymást szolgálja a színpadon. Amerikában megszületett, majd Európába is bevándorolt az új műfaj, a musical.
De vajon tényleg új ez a műfaj ?
Egészében igen, de részleteiben korántsem az. Atomokban már magukban hordozzák eszközeit a klasszikusok is, de még a slágerrendeltetésű operettek is. Ez az aprónak igazán nem nevezhető atomocska pedig nem más, mint a zenei együttes, az ensemble. Ennek megteremtése már igazi zeneszerzői — és nem slágerszerzői — feladat. Jelentkezése a különböző szintű operettekben olykor már operai igényű, és ilyen értelemben valódi drámai mag hordozója. A darabot szolgálja, a cselekményt fejleszti tovább. Az ilyen művek hallgatása közben figyelni kell, nem lehet elandalodni, tehát már nemcsak az érzelemre apellál, hanem az értelemre is. Ha mármost ezekből az atomokból megpróbálunk egy teljes estét betöltő zenés játékot felépíteni, az eredmény meglepő lesz: a musical születik meg, szinte a szemünk láttára.
No persze a folyamat nem ilyen egyszerű, de el kellett mondanom mindezt, hogy lássák: új műfajok nem születnek előzmény nélkül.

Az eddig elmondottakban mindenesetre azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy az operett (s ennek egyik kései alvállalkozója, a tv zenés színháza is): zenés műfaj.
Meg kellene próbálni tehát elsősorban erről az oldalról megközelíteni, és ebből az aspektusból bírálni.

Az inkriminált három bemutató, amellyel a tv zenés színháza három egymást követő szombaton jelentkezett, nemcsak felkeltette a figyelmet, de a kedélyeket is felkavarta. E sorok írója nem vállalkozik arra, hogy a megvalósítás teljességéről számot próbáljon adni; az olvasónak be kell érnie a dramaturg szándékainak rövid ecsetelésével.

Az 1920-as évek végén a nagyérdemű közönség felháborodottan távozott a Clo-clo (Vörös macska) című operett bemutatójáról. — Mit képzel ez a Lehár? Az ember azért jön a színházba, hogy egy évre el legyen látva új slágerrel — és szép melódiák helyett bohóckodnak a színpadon. Sehol egy dal, amit elpötyögtethetek a zongorán, vagy eldúdolhatok, ha „hangulatom” van. A Vágyom egy nő után.,., az volt az igazi! — A siker tetőfokán álló Lehár Ferenc a húszas években megsértette tehát a „nagyérdeműt”, mert zeneszerző akart lenni és nem slágerszerző. S ha ezek után 1970-ben egy dramaturgia — a zeneszerző születésének ünnepi, 100. évfordulóján nem egy agyoncsépelt, ezerszer megrágott és átalakított Lehár-operettet mutat be nyitódarabként, hanem ezt az első magyar (vagy talán az első európai) musical- kísérletet, akkor furcsának kell tartani, hogy a mai kritikusok egy része a produkciót „ósdi kacatnak” és a vállalkozást személyes sértésnek tekinti.

A következő bemutatóhoz, Lajtai Régi nyár című daljátékához nem szükséges ilyen tudálékos jegyzetet írni. Szórakoztatni szerettünk volna vele: játszani. És persze közben muzsikálni is. Szórakoztatni: finoman megformált színészi játékkal. Játszani: mai játékot egy régi, operett sémájára. Muzsikálni: a játékhoz és a szórakoztató szándékhoz alkalmazkodva. S ha ez a film valakiben nosztalgiát ébresztett volna egy valóságos „régi nyár” iránt, az magára vessen, mert nem figyelt oda sem a játékra, sem a muzsikára, sem... az idézőjelre.

És most elérkeztünk harmadik bemutatónkhoz, s vele együtt a következő vádhoz: a történelemhamisításhoz.
őszinte megkönnyebbülésemre a Házasodj, Ausztria! bemutatója tájékán az Iskolatelevízió éppen nyári szünetet tartott, így nem kerülhetett bemutatásra a napóleoni kor — a történész szemszögéből. Mégis izgultam. Nem is magam, és nem is a musical szerzőtriója miatt. Mikszáth nimbuszát féltettem. És nem is alaptalanul. Egy szigorú ítész észrevette a csalást: a darab nem követte híven a történelmi eseményeket! Mentségül egyetlen apróságot szeretnék felhozni.
Adásunk kizárólag szórakoztató céllal készült — vagyis játék volt csupán. S talán bocsánatos bűnt követtünk el, hiszen egy sokkal merészebb történelemhamisító szerzőpár darabját évtizedek óta hatalmas sikerrel játsszák szerte az országban. Igaz, annak hősét nem Aklinak hívják, hanem Háry Jánosnak, de a köret: Ferenc császár, Mária Lujza, Napóleon és a többiek — ugyanazok.

Talán még egy évtizeddel ezelőtt is hagyományos, vagy éppen meseszerű daljáték megírására ihlette volna alkotóit a mikszáthi téma; ám hogy most végül mégsem az lett belőle, azt — tisztelt Bírák, Esküdtek, Vádlók és ítészek — írják annak a dramaturgiának a számlájára, amely tiszteli ugyan a nagy elődöket, mégis a mai közönséget olyan produkciókkal igyekszik szórakoztatni, amelyek formájukban tükrözik az alkotás évét, 1970-től... az ítélethozatalig.

Őszintén remélem, hogy keresetlen szavaim, nem az utolsó szó jogán hangzottak el.


Ruitner Sándor,
a televízió dramaturgja

1127   Búbánat • előzmény1063 2017-12-07 14:23:16

Kapcs.: 1063. sorszám

„Zenés színház a képernyőn”

Írta: Ruitner Sándor

(RTV Újság, 1972. május 30.)

„Amikor a Televízió szórakoztató és zenei főszerkesztőségének keretében  megalakult a zenei dramaturgia, egyik humoristánk a következőképp egyszerűsítette tevékenységét:

’olyan ez a munka, mint egy jó szakács egyszerű receptje: Végy egy írót, egy költőt és egy zeneszerzőt, beszélj meg velük egy témát, aztán zárd össze őket egy alkotó közösségbe – megfelelő mennyiségű pénzzel. Az általuk létrehozott műhöz adj elegendő számú zenészt, színészt, táncost, valamint élesztő gyanánt egy rendezőt. Hosszas keverés (próba) után helyezd az elkészült masszát egy lámpák által fűtött stúdió-sütőbe… s íme kész egy televíziós zenés játék.’

Milyen egyszerűen hangzik ez a néhány mondatnyi recept, s mégis mennyi fejtörést okoz annak a néhány embernek, aki elhatározta, meghonosítja, rendszeressé teszi a zenés tévéjátékok bemutatását!

A hangsúly a rendszerességen van, hiszen ilyen-olyan próbálkozások már régebben is folytak a képernyőn – külön operák, külön operettek, zenés játékok létrehozásával -, de a mostani zenei dramaturgia terve az, hogy éves viszonylatban kínáljon bő választékot a nézőknek. Ez az alkotóközösség az ’alapanyagok’ széles tárházából válogat, a zenés színpad valamennyi megnyilvánulása foglalkoztatja.

Próbáljuk megközelíteni a kérdést a szórakoztatás szemszögéből. Az ellenvélemények itt szinte viharosan csapnak össze, hiszen színházlátogató közönségünk eleve különbséget tesz az opera és az operett között. Egyesek fanyalogva nézik le az utóbbit, mások félve borzadnak az előbbitől. Viszont a harmadik, a balett, amely mindkettőre csillogó ékszereket aggaszt, majd önmagában – táncjáték formájában – kezd önálló életet élni, talán épp ez az a műfaj, amelyet az opera – operett mérkőzést vívó nézők egyaránt szívesen fogadnak…

S hogy milyen művek bemutatását tervezi a zenei dramaturgia?

Az „étlapot” most nem szeretnénk ismertetni (bár a bemutatásra kerülő darabok java már ’dobozban van’), mert a zenés játékok rendszeres jelentkezésére a Budapesti Zenei Hetektől kezdve kerül sor, és addigra ez a kis ’előzetes’ régen feledésbe menne.

A bemutatók mindenesetre igyekeznek majd felvonultatni a magyar előadóművész-gárda színe-javát, a közönség által ismert és szeretett ’sztár’-októl a fiatal tehetségekig. A változatosság ezen a téren is kötelező alapelv lesz.

Bizonyos, hogy az ország zenés színházai képtelenek annyi új művel jelentkezni, amennyi nálunk is kielégítené a fokozott igényeket. Így hát a Tv zenei dramaturgiája megpróbál majd egy a közönség által jogosan igényelt műfajban bizonyos űrt kitölteni, zenei életünket színesebbé tenni.

Tehát: ősztől kezdve jön a tévé zenés bemutatóinak egész sora!”

 

Több évtizeddel később,  Ruitner Sándor visszaemlékezett a sorozat indulására, amikor Zelei Miklós interjút készített vele a www.tvarchivum.hu honlap számára:  "Volt egyszer egy Zenés TV Színház" 

Több részletre bontva másoltam be a teljes interjút, ide a topicba: lásd 686., 687., 688., 689., 690. sorszámoknál.

1063   Búbánat • előzmény1062 2017-05-29 22:45:43
Szólni kell a szombaton elhunyt Ruitner Sándor sokirányú zenei rendezői-dramaturgiai tevékenységén belül – az "operett/zenés játék" mellett – a hozzá közel álló másik meghatározó zenés műfaj, az "opera" körüli "bábáskodásáról" is. Se szeri, se száma, hány ilyen darab stúdiófelvételének elkészítésében vett részt már az ötvenes évek végétől kezdve; mennyi új, a Rádió és a Televízió felkérésére született „kortárs” daljáték, opera, zenés játék bemutatója – de „klasszikus” dalművek is -
színlapján/stáblistáján olvashatjuk másokkal együtt az Ő nevét. Az előbbiek között vannak azok a zenés alkotások, melyek a rádió és a televízió műhelyében nyerték el első és/vagy végső formájukat-tartalmukat, színpadon nem váltak megismerhetővé a nagyközönség számára; nagyon fontos és meghatározó szeletet hasítanak ki Ruitner Sándor értékes rádiós-televíziós munkásságának széles palettájáról.

Itt most Ruitner Sándor televíziós munkáit említem meg:

1.) Mint dramaturg

Daróczi-Bárdos Tamás-Vargha Balázs: A csodadoktor
Daróczi-Bárdos Tamás - Vargha Balázs: Mézesfazék
Erkel Ferenc: Bánk bán (1974)
Erkel Ferenc: Hunyadi László
Erkel Ferenc: Névtelen hősök
Farkas Ferenc – Kunszery Gyula: A bűvös szekrény
Fényes Szabolcs-Romhányi József: Maya
Fényes Szabolcs-Mészöly Dezső: Sakk-matt
Fényes Szabolcs-Szász Péter: Örökzöld fehérben-feketében
Auguste Hervé: Lili
Hidas Frigyes-Karinthy Ferenc: Bösendorfer
Hidas Frigyes-Szathmári Sándor-Vargha Balázs: Tökéletes alattvaló
Huszka Jenő-Martos Ferenc: Bob herceg
Jacobi Viktor-Martos Ferenc-Gáspár Margit: Sybill
Kenessey Jenő – Krúdy Gyula: Az arany meg az asszony
Lendvay Kamilló – Karinthy Frigyes-Devecseri Gábor: A bűvös szék
Albert Lortzing: Az operapróba
Gian Carlo Menotti: Telefon
Wolfgang Amadeus Mozart: Mirandolina (La Finta Giardiniera átdolgozása televízióra)
Jacques Offenbach: A férj kopogtat
Jacques Offenbach: Italománia, avagy operaest pezsgővel
Ránki György-Jékely Zoltán-Weöeres Sándor: A csendháborító
Ránki György-Károlyi Amy: Pomádé király új ruhája (zenei szerkesztő is!)
Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri
Sárközy István-Tóth Zsuzsa-Verebes István: Itt járt Mátyás király
Schubert - Berté: Három a kislány
Artur Seymur Sullivan: Mikádó
Szirmai Albert-Heltai Jenő: Úri jog
Vincze Ottó-Vidor Miklós: Szüzek városa

2.) mint forgatókönyvíró

Leo Fall: Pompadour
Hubay Jenő-ifj. Ábrányi Kornél- Dalos László: A cremonai hegedűs
Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár

3.) mint zenei rendező

Luigi Dallapiccola: Éjszakai repülés
Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló
Tamássy Zdenkó-Karinthy Frigyes-Romhányi József: Énekóra
Simándy József köszöntése - zenés műsor, 1991

4.) mint szerkesztő

Lehár Ferenc: A vörös macska (eredeti címe: Apukám; átdolgozva: Clo-clo) című operettjének tévéváltozata
„Egy hang és néhány maszk”- Sólyom-Nagy Sándor műsora (1982)
„Egy hang és néhány maszk”- Bende Zsolt műsora (1979)
„Egy hang és néhány maszk”- Házy Erzsébet műsora (1978)
„Egy hang és néhány maszk”- Kalmár Magda műsora
Ránki György zeneszerző- portréfilm (1987)
Sass Sylvia mint operettprimadonna! – portré (1977)
Honthy-est – portréfilm (1973) - „Legyen a Honthynál ma Budán…”
Várhelyi Endrére emlékezünk

Ruitner Sándor visszaemlékezése:"Volt egyszer egy Zenés TV Színház" – lásd itt a topicban a 686-690; 314. sorszámok alatt bemásolva.

1062   Búbánat 2017-05-29 14:34:25
Nyolcvannyolc éves korában szombaton elhunyt Ruitner Sándor dramaturg, rendező, zenei rendező,szerkesztő-riporter - közölte a család az MTI-vel.

Nevéhez fűződik a Rádió Dalszínháza című sorozat és az 1972-ben Erkel operáinak feldolgozásával útjára indított, az MTV Zenés Színház című széria is. Rendezőként 1970-ben készítette el 10 részes “Bartók bemutatók nyomában” című dokumentum sorozatát.
Alkotásaival, több mint fél évszázadon át szolgálta a magyar zenei életet.
Munkásságáért 2008-ban Nádasdy Kálmán díjjal tüntették ki.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 1."
POULENC: Szonáta
Ács Dominika (fuvola), Király Ádám (zongora)
BRAHMS: 1. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 78
Kondorosi Karolina (hegedű), Matsunaga Minami (zongora)
BBERLIOZ: Nyári éjszakák, op. 7
Kronauer-Vida Anikó (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
J.S. BACH: G-dúr triószonáta, BWV 1039
Bán Máté, Simon Dávid (fuvola), Dani Imre (zongora)
BEETHOVEN: 26. (Esz-dúr) zongoraszonáta, op. 81a („Les Adieux”)
Szalai Éva (zongora)
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
Bor Péter (brácsa), Homor Zsuzsanna (zongora)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Farkas Gábor (zongora)
"Liszt Születésnap Zárókoncert"
CHOPIN: Asz-dúr impromptu, op. 29
CHOPIN: Fisz-dúr impromptu, op. 36
CHOPIN: Gesz-dúr impromptu, op. 51
CHOPIN: cisz-moll impromptu, op. 66 („Fantaisie-impromptu”)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN–LISZT: Hat lengyel dal – 5. Meine Freuden
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio, 2. Il Penseroso
LISZT: Zarándokévek, Harmadik év – 4. A Villa d’Este szökőkútjai
LISZT: Zarándokévek, Első év: Svájc – 9. Genfi harangok
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 7. Dante-szonáta

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebastian Küchler-Blessing, Fassang László (orgona)
műsorvezető: Dobszay Péter, Tóth Árpád
"Orgona-párbaj Liszt emlékére"



19:30 : Budapest
Erkel Színház

Bogányi Gergely (zongora)
Házigazda: Szinetár Miklós
Videók: Bori Tamás
Rendező: Aczél András
"Zongoraáriák – Liszt209"
LISZT: Szerelmi álmok No. 3
WAGNER-LISZT: Izolda szerelmi halála
LISZT: Csárdás Macabre
LISZT: A Villa d’Este szökőkútjai
LISZT: Rákóczi induló
LISZT: Csárdás Obstiné
SCHUBERT-LISZT: Winterreise – részletek
LISZT: I. Mefisztó-keringő

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Budapest Bach Consort:
Lachegyi Róza (hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba), Szokos Augustin (csembaló)
Händel, Jones, Playford, Purcell és Stanley művek
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Drahos Béla, Drahos Rebeka fuvola, Kovács Anikó hegedű
Weiner - Szász kamarazenekar
vez.: Drahos Béla
"Liszt Fesztivál"
BACH: 4. brandenburgi verseny
BACH: E-dúr hegedűverseny
SCHUBERT: 4. Szimfónia
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)