Hamarosan az M5 csatorna sugározza

2019. szeptember 25. szerda 21:50 - 00:40

MüpArt Classic

Bellini: A puritánok

2014 (170')

"A bel canto stílus három nagy mestere, Rossini, Donizetti és Bellini, közülük utóbbi élete mindössze 34 éve alatt tíz operát komponált. A legutolsó mű, A puritánok a műfaj csúcsa, melódia-gazdagságával, dallami invenciójával, és a zenekari szólamok karakterizáló szerepének hangsúlyozásával a zene drámaiságát a legmagasabb fokra képes emelni. Az énekszólamok rendkívüli igényeket támasztanak az énekesekkel szemben, így csak a bel canto technika legvirtuózabb tolmácsolói képesek megszólaltatni operáit. A mai est szólistái a világ operaszínpadainak ebben a repertoárban a legkiemelkedőbb előadói. Bellini műveinek népszerűsítésében kulcsszerepet játszott Maria Callas, akinek alakját a rendező, Némedi Csaba megidézi az előadásban. Popova Aleszja, Callas néma megszemélyesítője egy új dimenziót ad a darab történelmi és érzelmi szálához. Riccardo Frizza, az előadás karmestere avatott bel canto dirigens, szenvedélyesen, finom érzékenységgel és biztonságosan vezeti a darab népes előadógárdáját."

• Bellini: A puritánok - félig szcenírozott előadás

"Vincenzo Bellini utolsó operája a bel canto manifesztuma: a különféle hangvételű számok olyan változatosságát vonultatja fel, amelynek nincs párja a stílus repertoárjában. A mű csak azért nem szerepel gyakrabban az operaházak műsorán, mert nehéz olyan különleges képességekkel megáldott énekeseket találni, akik el tudják énekelni a főbb szerepeket. Ezúttal azonban nincs ilyen akadály. A női főszerepben Jessica Pratt lép színpadra, aki a legigényesebb bel canto-szerepek keresett előadója, Milánó, Zürich, Bécs, Velence, London neves operaházaiban lép fel rendszeresen, Elvirát évek óta alakítja nagy sikerrel. Francesco Demuro szintén tökéletes választás Lord Arthur Talbot nemegyszer elképzelhetetlen magasságokba szökő, az énekes sztratoszféra felső határát jelentő magas c fölé is merészkedő szólamára. A Szardínia szigetén született tenor a bel canto repertoár „életerős szerelmes ifjú” szerepeinek avatott és világszerte ünnepelt megformálója, többek közt a Traviata Alfredójaként, a Rigoletto Hercegeként és a Bohémélet Rodolfójaként járta be a világot a Scalától a Metropolitanig.
Riccardo Frizza, az előadás karmestere 2001-ben debütált, s vérében van a 19. századi olasz operastílus. „Interpretációja teljesen meggyőző, irányítása, ha kell, erőteljes, ha kell, gyengéd, de mindig az énekeseket támogató” - írta róla egy kritikus."

A Müpa és a Pannon Filharmonikusok koprodukciója.

Vezényel: Riccardo Frizza

Közreműködők:

Elvira - Jessica Pratt

Lord Talbot - Francesco Demuro

Sir George - Bretz Gábor

Lord Walton - Sebestyén Miklós

Richard Forth - Alekszej Markov

Brown - Ninh Duc Hoang Long

Henriette - Szántó Andrea

Maria Callas - Aleszja Popova

a Kolozsvári Opera Énekkara (karigazgató: Kulcsár Szabolcs)

a Pannon Filharmonikusok

Alkotók:

rendező - Némedi Csaba

díszlet- és jelmeztervező - Gilles Gubelmann

Már most jelzem: az M5 csatorna vasárnap éjjel 21.30-tól ismét a műsorára tűzi

Rossini Olasz nő Algírban című vígoperájának felvételét:

MESTER VIKTÓRIA, ALASDAIR KENT, PALERDI ANDRÁS, SÁFÁR ORSOLYA, BALGA GABRIELLA,  BRUNO TADDIA, DOBÁK ATTILA

Vezényel: FRANCESCO LANZILLOTTA

Rendező:  SZABÓ MÁTÉ

A felvétel 2017. november 23-án készült az Erkel Színházban.

Múltidézés

A Zenés TV-Színház bemutatja

Lehár Ferenc: Alpesi történet

zenés komédia

A darab televíziós változatának eredeti címe: Rosentock und Edelweis (1912)

A televíziós közvetítés ideje: 1988. május 14.,  MTV 1, 20.05 – 20.45

A forgatókönyvet Julius Bauer librettója nyomán Lehel Judit írta.

Versek fordítója: Bradányi Iván

Szereplők:

Rosenstock – Kerekes József

Edelweiss – Malek Andrea

Közreműködik: Forgács Gábor (jódli), valamint a

 Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Sebestyén András

Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecília

Koreográfus: Krámer György

Díszlettervező: Nagy Sándor

Jelmeztervező: Csengey Emőke

Vezető operatőr: Szalay Z. László

Rendező: Tímár Béla

ALPESI TÖRTÉNET

Az életrajzi emlékekből és addig fiókban maradt Lehár-kompozíciókból felépített Első szívdobbanás című daljáték  - jóval a zeneszerző halála után – a rádióban nyerte el „darab-formáját”, hogy később Rose de Noël címmel arasson jelentős színházi sikereket.

A Zenés TV-Színház soron következő bemutatója abban különbözik az előzőektől, hogy nem operett, s magyarul még sohasem játszották! Akkor bukkantam rá erre a Rosentock und Edelweis című kis tréfára, amikor egyszer, nagyon-nagyon régen, egy Lehár-műsort készítettünk a Televízióban. A különböző operettekből kiragadott zenei idézeteket összekötő szövegrészeket azzal színesítettük, hogy, közben a zeneszerzőről archív filmfelvételeket vetítettünk. Ezek a dokumentumok sok mindent elárultak arról a világról is, amely a Bad Ischl-i kastélyában akkor magát Lehárt vette körül, manapság viszont ennek már csak emlékeit őrzi. Amikor az a bizonyos műsor készült, csak arra kerestem adatokat a különböző életrajzokban, hogy melyik volt az első – ott készült - mű. Az ember azt képzeli, hogy a környezet szárnyakat ad a képzeletnek, és valami egészen kivételes alkotás születik. De vajon melyik? … És lám csak… hogy is mondja a bölcs? „Egeret szültek a hegyek.” Igaz, nagyon mókás kis egeret, egy remek zenés tréfát, amelyet aztán nem is színházban, hanem a „Hölle”, vagyis a „Pokol” nevű kabaréban játszottak (s melyet később Pesten is a Royal Orfeumban mutattak be – német nyelven). Ez a kis mese – amely most Alpesi történet címmel jelenik meg a képernyőn -, jelképesnek is tekinthető: a városlakó zeneszerző kiszabadul a falak, az emberek, a mindennapos tennivalók, az őt körülvevő zaj, füst, az állandó mozgás szorításából; csend, nyugalom, hegyek, jó levegő, kiegyensúlyozottság veszi körül… Így kezdődik a mese is: Rosentock úr, a bécsi rövidáru nagykereskedő felmászik a zergék világába, és találkozik egy Edelweiss nevű tehenészlánnyal…

/Ruitner Sándor/ - Rádió és Televízióújság, 1988. május 9-15. szám

2019. szeptember 7. szombat , 21:30 - 00:20  - ma éjjel ismét láthatjuk az MTV  M5 csatornáján a Budapesti Operettszínház 2017-es Sybill-produkcióját, ami tavaly egyszer már adásba került. 

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: operettjének főbb szerepeiben Fischl Mónika, Frankó Tünde, Szendy Szilvi, Oszvald Marika, Dolhai Attila, Vadász Zsolt, Kocsis Dénes játszik.

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.

Vezényel: Bolba Tamás

Díszlet: Cziegler Balázs

Koreográfus: Bodor Johanna

Rendező: Szabó Máté

Kapcs. 1198. sorszám

Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya

Az operett televíziós változata

A Zenés TV Színház  bemutatója: 1988. március 6., MTV 1., 20.10 – 22.00

Az operett szövegét írta Julius Brammer és Alfred Grünwald.

Fordította és átdolgozta: Szenes Iván. 

Szereposztás:

Violetta, virágáruslány –  Kocsis Judit (énekhangja: Kárpáti Magda)

Ninon, színésznő  - Kováts Adél (énekhangja: Zempléni Mária)

Raoul, festő – Lippai László (énekhangja: Laczó András)

Florimond, zeneszerző – Hirtling István (énekhangja: Gerdesits Ferenc)

Henry, költő – Laklóth Aladár (énekhangja: Korcsmáros Péter)

Spaghetti, végrehajtó – Szilágyi Tibor (énekhangja: Kovács Péter)

Hadügyminiszter – Iglódy István (énekhangja: Palcsó Sándor)

Színigazgató – Csákányi László

Durand asszony – Törőcsik Mari

Margot – Kádár Flóra

Tiszt – Izsóf Vilmos

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Selmeczi György

Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecília

Koreográfus: Kramer György

Díszlettervező: Kézdi Lóránt

Jelmeztervező: Schäffer Judit

Vezető operatőr: Márk Iván

Rendező: Maár Gyula

Ruitner Sándor előzetes, ajánló cikke az RTV Újságban (1988. február 29.- március 6.):

Az utóbbi években úgy hozta a véletlen, hogy a Zenés TV-színház sorozatban mutatott be zenés színpadi keretbe foglalt életrajzokat. Olyan műveket, amelyek önmaguk értékein, valamint a közönségnek nyújtott nemes és tanulságos szórakozáson kívül, a dramaturgnak is különös élvezetet kínáltak. (Természetesen az előkészítés, a tervezés szakaszában, hiszen a megvalósítás már a rendező és a színészek személyes ügye. szinte zártkörű játéka.) Ezeknek a speciálisnak is nevezhető munkáknak eredményeképpen a televízió nézői tanúi lehettek Mozart és Salieri tragikus kimenetelű találkozásának (Rimszkij-Korszakov – Puskin drámája nyomán írt – operájában); láthatták a képernyőn a romantika, a bécsi dalköltészet halhatatlan mesterét, Franz Schubertet (a Három a kislány című Berté-daljáték főhőseként)… most pedig ebbe a sorozatba kívánkozik Kálmán Imre Montmartre-i ibolyája, amelynek művész-szereplőit szintén a valódi nevükön teszi a partitúra címlapjára a Julius Brammer-Alfred Grünwald írópáros. A darab főhőse, Delacroix, a festő ugyan – az általánosan ismert Eugen helyett – Raoul nevet kapja az operett-keresztelőn, költő és muzsikus társa, Murger és Hervé azonban megőrzi a lexikonokban is olvasható személynevét, az Henrit és a Florimond-t. (Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy Murger drámája nyomán született Puccini világhírű operája, a Bohémélet, Hervé Lilije, vagy a Nebáncsvirág pedig ma is kasszasiker, ha valamelyik színház műsorra tűzi.)

A Montmartre-i ibolya szerzői operettszínpadokon szokatlan légkört, környezetet teremtenek a játék köré, amelybe a nélkülözésektől terhes, párizsi művészsorsokon kívül nagyszerűen beleillik a részeges, kolduló öregasszony és utcai énekes leánya, valamint a szinte elérhetetlen álomkép: a színház – hőseink darabjának bemutatójával, primadonnájával, s annak miniszter hódolójával.

Az operettek sokszínű forgatagában különös, egyéni színt képvisel Kálmán Imre műve, s Maár Gyula rendezéséről is ugyanezt mondhatjuk el, ha körülnézünk a tizenöt éves Zenés TV Színház – immár meglehetősen gazdagnak tekinthető – tárházában.

"...nem ok nélkül szerepelnek a legnagyobb operaénekesnők és énekesek repertoárján" Persze, mivel ők el is tudják énekelni.

Néhány "illetékes"-t le kellene ültetni a TV elé, és megnézetni velük pár,  az archivumból előásott korabeli operett.felvételt, még akkor is, ha csak fekete-fehérben van meg egyik-másik! Pl. Csárdáskirálynő, Víg özvegy, Luxemburg grófja, stb - hogy legyen már némi fogalmuk az operett-ről, mint műfajról, és az operett-rendezés mibenlétéről. És persze kellene néhány művész, aki akar és képes egy operett-szerepet elénekelni, eltáncolni, stb. Szóval irány az archivum!

Egyébként a Lehár, Kálmán, Ábrahám, stb operettek áriái, mindhatnám slágerei nem ok nélkül szerepeltek, szerepelnek évtizedek óta a legnagyobb operaénekesnők és - énekesek repertoárján!

Bár a Víg özvegy Házykivételével  egyébként sem kedvelem ez az előadás méltatlan a műhöz minden téren

Gyenge, nagyon gyenge előadás volt; az idén készült televíziós színházi közvetítés felvételét megtekintve megerősített engem - visszaigazolja -, amit két évvel ezelőtt írtam a másik topicban a bemutató előadás színvonaltalanságáról, Lehár világsikerű Víg özvegyének eljelentéktelenítéséről.

♫♫ ''Lippen schweigen, 's flüstern Geigen...'' ♫♫
Aber was, Budapesten? HiHeTétlen :-(((

Egy-két kivétellel harmatgyenge énekesi produkciók. Danilo alakítóját színpadra sem lett volna szabad engedni. Egyáltalán hogy kerülhetett ez a színvonalon aluli előadás a képernyőre. A zenekari hangzás alig hasonlított Lehár művének hangulatára.

A 2017-es bemutatóhoz viszonyítva egy szétesett produkció volt. Mintha mindenki minél hamarabb túl akart volna lenni rajta. Nem hallottam a humorosnak szánt részeknél a közönség nevetését, az ismert indulóknál a közönség együtt tapsolását, ami pedig rendszerint bejön. Brrr...

Elkeserítően rossz előadás volt.

Ma éjjel az M5 csatorna közvetíti a Budapesti Operettszínházból - felvételről

2019. augusztus 31. szombat 21:00 - 23:40

Lehár Ferenc: Víg özvegy

(2019) (160')

A főbb szerepekben:

Glavari Hanna – Fischl Mónika
Gr. Danilovics Daniló - Homonnay Zsolt
Báró Zéta Mirkó – Földes Tamás
Valencienne, a felesége – Lukács Anita
Camille de Rosillon – Vadász Zsolt
Nyegus – Laki Péter
Sebastian Cascade – Csere László
Raoul Saint Brioche – Magócs Ottó
Kromov – Faragó András
Olga – Oszvald Marika
Bogdanovics - Dézsy Szabó Gábor

Közreműködik: az Operettszínház  Balettkara (koreográfus: Lőcsei Jenő), Énekkara (karigazgató: Drucker Péter) és Zenekara

Zenei vezető-karmester: Makláry László

Alkotók:

Szövegíró: Viktor Léon és Leo Stein

A verseket Mérey Adolf nyomán újra fordította: Baranyi Ferenc
Fordította és mai színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó

Rendező: Szabó Máté

 (Bemutató előadás: 2017)

Magyar Hírlap – 1970. szeptember 26.

Vita a tévéoperettről

 „A műhely közbeszól”

Eredetileg nem akartam hozzászólni. Ügy gondoltam: a tv zenés színházának dramaturgiája cikk helyett további bemutatókkal érveljen az operettvitában. Furcsa érzés ugyanis az „alperes szemszögéből” bekapcsolódni egy olyan tárgyalásba, amelyet a T. Bíróság tagjai: bírák (vagy bírálók), esküdtek (vagy esküdt ellenségek), vagy vádlók és védők több mint egy évszázada folytatnak egy nevezetes gyermektartási per kapcsán. E gyermeknek — az operettnek — betoppanását éppoly pimaszul váratlan eseménynek tarthatták annak idején szülei — a színpadi dráma és a szalonmuzsika —, mint amilyen provokatívan rendhagyó volt késői leszármazottjának, a tv zenés színházának létrejötte a mai magyar kulturális életben.

A kezdet kezdetén Offenbach mester még szabadjára hagyta a szertelen — odamondogató, politizáló — ifjút. Később aztán számos pártfogója lett, és végül sikerült is a kamaszoperettet beíratni egy szigorú és nemes hagyományokkal rendelkező konzervatív nevelőintézetbe, ahol is leszoktatták fenegyerekeskedő magatartásáról, és jól nevelt társasági lényt faragtak belőle. A polgárközönség igényének megfelelően egyszerűen slágertermelö gépezetté változott. Új habitusában igazán hatásosan töltötte be — hogy úgy mondjam — a mai táncdalfesztiválok szerepét. Eljátszott egy este tíz-tizenöt számot, ebből a közönség kiválasztotta a győztes hármat.
Később, a technika fejlődésével megváltozott a helyzet. Előbb csupán a győztes dalokat, az operettek slágereit kezdte sugározni a közben népszerűvé lett közlőeszköz, a rádió; azután pedig a szerzők rájöttek arra: teljesen felesleges egy egész estét átzenélni ahhoz, hogy három slágert „eladhassanak”. Megírták azt a három számot, és a színpadot átengedték igazi hivatásának. Ez lehetővé tette, hogy elkezdődjék és még ma is tartson egy új korszak, amelyben a dráma és a zene kölcsönösen egymásért él és egymást szolgálja a színpadon. Amerikában megszületett, majd Európába is bevándorolt az új műfaj, a musical.
De vajon tényleg új ez a műfaj ?
Egészében igen, de részleteiben korántsem az. Atomokban már magukban hordozzák eszközeit a klasszikusok is, de még a slágerrendeltetésű operettek is. Ez az aprónak igazán nem nevezhető atomocska pedig nem más, mint a zenei együttes, az ensemble. Ennek megteremtése már igazi zeneszerzői — és nem slágerszerzői — feladat. Jelentkezése a különböző szintű operettekben olykor már operai igényű, és ilyen értelemben valódi drámai mag hordozója. A darabot szolgálja, a cselekményt fejleszti tovább. Az ilyen művek hallgatása közben figyelni kell, nem lehet elandalodni, tehát már nemcsak az érzelemre apellál, hanem az értelemre is. Ha mármost ezekből az atomokból megpróbálunk egy teljes estét betöltő zenés játékot felépíteni, az eredmény meglepő lesz: a musical születik meg, szinte a szemünk láttára.
No persze a folyamat nem ilyen egyszerű, de el kellett mondanom mindezt, hogy lássák: új műfajok nem születnek előzmény nélkül.

Az eddig elmondottakban mindenesetre azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy az operett (s ennek egyik kései alvállalkozója, a tv zenés színháza is): zenés műfaj.
Meg kellene próbálni tehát elsősorban erről az oldalról megközelíteni, és ebből az aspektusból bírálni.

Az inkriminált három bemutató, amellyel a tv zenés színháza három egymást követő szombaton jelentkezett, nemcsak felkeltette a figyelmet, de a kedélyeket is felkavarta. E sorok írója nem vállalkozik arra, hogy a megvalósítás teljességéről számot próbáljon adni; az olvasónak be kell érnie a dramaturg szándékainak rövid ecsetelésével.

Az 1920-as évek végén a nagyérdemű közönség felháborodottan távozott a Clo-clo (Vörös macska) című operett bemutatójáról. — Mit képzel ez a Lehár? Az ember azért jön a színházba, hogy egy évre el legyen látva új slágerrel — és szép melódiák helyett bohóckodnak a színpadon. Sehol egy dal, amit elpötyögtethetek a zongorán, vagy eldúdolhatok, ha „hangulatom” van. A Vágyom egy nő után.,., az volt az igazi! — A siker tetőfokán álló Lehár Ferenc a húszas években megsértette tehát a „nagyérdeműt”, mert zeneszerző akart lenni és nem slágerszerző. S ha ezek után 1970-ben egy dramaturgia — a zeneszerző születésének ünnepi, 100. évfordulóján nem egy agyoncsépelt, ezerszer megrágott és átalakított Lehár-operettet mutat be nyitódarabként, hanem ezt az első magyar (vagy talán az első európai) musical- kísérletet, akkor furcsának kell tartani, hogy a mai kritikusok egy része a produkciót „ósdi kacatnak” és a vállalkozást személyes sértésnek tekinti.

A következő bemutatóhoz, Lajtai Régi nyár című daljátékához nem szükséges ilyen tudálékos jegyzetet írni. Szórakoztatni szerettünk volna vele: játszani. És persze közben muzsikálni is. Szórakoztatni: finoman megformált színészi játékkal. Játszani: mai játékot egy régi, operett sémájára. Muzsikálni: a játékhoz és a szórakoztató szándékhoz alkalmazkodva. S ha ez a film valakiben nosztalgiát ébresztett volna egy valóságos „régi nyár” iránt, az magára vessen, mert nem figyelt oda sem a játékra, sem a muzsikára, sem... az idézőjelre.

És most elérkeztünk harmadik bemutatónkhoz, s vele együtt a következő vádhoz: a történelemhamisításhoz.
őszinte megkönnyebbülésemre a Házasodj, Ausztria! bemutatója tájékán az Iskolatelevízió éppen nyári szünetet tartott, így nem kerülhetett bemutatásra a napóleoni kor — a történész szemszögéből. Mégis izgultam. Nem is magam, és nem is a musical szerzőtriója miatt. Mikszáth nimbuszát féltettem. És nem is alaptalanul. Egy szigorú ítész észrevette a csalást: a darab nem követte híven a történelmi eseményeket! Mentségül egyetlen apróságot szeretnék felhozni.
Adásunk kizárólag szórakoztató céllal készült — vagyis játék volt csupán. S talán bocsánatos bűnt követtünk el, hiszen egy sokkal merészebb történelemhamisító szerzőpár darabját évtizedek óta hatalmas sikerrel játsszák szerte az országban. Igaz, annak hősét nem Aklinak hívják, hanem Háry Jánosnak, de a köret: Ferenc császár, Mária Lujza, Napóleon és a többiek — ugyanazok.

Talán még egy évtizeddel ezelőtt is hagyományos, vagy éppen meseszerű daljáték megírására ihlette volna alkotóit a mikszáthi téma; ám hogy most végül mégsem az lett belőle, azt — tisztelt Bírák, Esküdtek, Vádlók és ítészek — írják annak a dramaturgiának a számlájára, amely tiszteli ugyan a nagy elődöket, mégis a mai közönséget olyan produkciókkal igyekszik szórakoztatni, amelyek formájukban tükrözik az alkotás évét, 1970-től... az ítélethozatalig.

Őszintén remélem, hogy keresetlen szavaim, nem az utolsó szó jogán hangzottak el.

Ruitner Sándor,
a televízió dramaturgja

Az M5 csatorna éppen most ismétli az "Olasz Estély Sonya Yonchevával" gála televíziós közvetítésének a felvételét. (21.05 - 22.50)

(Kapcs. 1286. sorszám)

Persze Tiboldi Mária volt Grisi.  Köszönöm, hogy ezt megemlíted.

A kiírt szereposztás csak a főbb szereplőket tünteti fel, mindenki másét, így Tiboldi művésznő szerepét (pedig  jelentős szerep az övé is) külön nem jelöli, és mint írtam: "további közreműködők" között említi a korabeli műsorújság.  (Bezzeg a Rádió Dalszínháza teljes stódiófelvételének szereposztása feltünteti a legkisebb szerepet alakító művész nevét is.) 

Gyerekkoromban hányszor újranéztem a Három a kislányt... a cselekményről csak valami homályos fogalmam van, de a gyönyörű ruhák meg kalapok nagyon megmaradtak :D

Úgy emlékszem, Tiboldi Mária Grisit, az énekesnőt alakította, akinek a szerepe több, mint egy „további közreműködő”.

Kapcs. 808. sorszám

Kiegészítés

Három a kislány

Az ötletet, hogy a Három a kislányt képernyőre kellene vinni, tulajdonképpen egy másik dramaturgiai munkám adta. Több mint két évvel ezelőtt, bevallom: némi elégedettséggel néztem az akkor megvalósult  Mozart és Salieri című Rimszkij-Korszakov operát, s közben azon törtem a fejem, nincs-e az elfekvő „kincsek” között olyan életrajzi zenés ,ű, amelynek televíziós változata legalább így tud hatni? Ekkor jutott eszembe a Schubert-kompozíciókra épített, és a bécsi romantika egyik legnagyobb zeneköltőjének életét ábrázoló Berté-operett; amelynek szereplői közül nem csak a főhős, Franz Schubert, de a darabban az őt körülvevő baráti kör tagjai is mind-mind megtalálhatók a lexikonokban: Franz Schober báró, a költő, aki azonos keresztnevével a játék alapkonfliktusát szolgáltatja; Johann Michael Vogl, a Bécsi Udvari Operaház énekese; Moritz von Schwind, a festő; és végül Nepomuk Gumpelwieser, a rajzoló…

1916. január 15-én egy magyar földön született, de ízig-vérig osztrák zeneszerző, Berté Henrik megteremtette a bécsi operett új arculatú színpadi formáját. Ez nem valamifajta zenei megújulást hozott, mint a századforduló után Lehár Ferenc Víg özvegye, hanem kifejezetten dramaturgiai tanulmány volt, színpadi formaváltás. Hozott – természetesen – zenei változást is, hiszen a kor muzsikája kívül rekedt a színház falain; a komponista alázatos szolgaszerepet vállalt, leporolta, másfajta rendbe rakta Schubert mester szerte heverő kottapapírjait. Szakmai körökben a bemutató óriási vihart kavart, miközben a pénztárakat valóságos ostrom alatt tartotta a publikum, amely látni akarta a darabot, hallani Schubert muzsikáját. Bertét a szentségtörés vádjával támadó osztrák zeneesztétákkal szemben egy német zenetörténet-író, Ottó Keller így védte meg: „… Mit használ a népnek Schubert, ha a lakosságnak csak csekély töredéke ismeri a műveit? Most, ebben az operett-, vagy daljáték-formában felhívták a figyelmet Schubertre. A közönség megismerte a nagy mester pompás muzsikáját, mégpedig csorbítatlan formájában, és könnyen bebizonyítható, hogy a Három a kislány bemutatója után sokkal több Schubert-kottát adtak el a világ zeneműkereskedései, mint előzőleg…”

A darab sikere az életrajzi-operettek egész sorát inspirálta: először folytatódott a Schubert-krónika, megszületett a Médi; aztán színpadra lépett Schumann, Liszt, Beethoven, Mozart, Offenbach, sőt a bécsi népénekes, Schrammel is… Az irányzat egyik utolsó, magyarországi megnyilvánulása – jóval a felszabadulás után -, a Fővárosi Operettszínházban bemutatott, de meglehetősen szolid sikerrel játszott Szerelmi álmok volt, amely ismét Liszt életéről szólt.

Most, amikor a Zenés TV Színház a Három a kislány bemutatására készül, jómagam, valamint a következő stáb, a következő művészgárda már egy jövő évi bemutató, a Montmartre-i ibolya című Kálmán Imre-operett zenefelvételeit készítjük. Azét a darabét, amelynek szintén vannak történelmi művész-szereplői: A Három a kislány bécsi baráti köréhez hasonlóan, a párizsi Montmartre-on él három üres zsebű fiatalember, Raoul, Florimond és Henry. A három keresztnév mögött pedig három nagy egyéniség rejtőzik: Raoul Delacroix, a festő; Florimond Hervé, a zeneszerző; és Henry Murger, a költő… Ám ez a jövő „zenéje”… Most még maradjunk Schubertnél, művészbarátainál, Tschöll üvegfestő mester három aranyos lányánál, és a bécsi romantikánál, amely még így, operettbe foglalva is, bizonyára kellemes estét szerez majd önöknek.

/Ruitner Sándor/ - RTV Újság, 1987. május 25-31.

Kapcs. 1277. sorszám

KIEGÉSZÍTÉS

„Szellő szárnyán”  - Huszka-est a IV-es stúdióban

Televíziós operettfilm-összeállítás (Bemutatója: 1985. október 10., MTV 1., 20.00 -21.00)

 (60')

Huszka Jenő négy operettjének - Mária főhadnagy, Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő - legnagyobb slágerei hangzanak el a műsorban.

 Közreműködik: Kovács Zsuzsa; Lehoczky Éva; Oszvald Marika; Pászthy Júlia; Sass Sylvia; Tiboldi Mária; Zsadon Andrea; B. Nagy János; Bács Ferenc; Bende Zsolt; Berkes János; Horváth Bálint; Jankovits József; Németh Sándor; Ötvös Csaba; Palcsó Sándor;

 a Magyar Televízió tánckara (művészeti vezető Molnár Ernő);

 a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Hidas Frigyes

Koreográfus: Bán Teodóra és Keveházi Gábor

Szerkesztette: László Zsuzsa

Díszlet: Langmár András

Jelmez: Tóth Barna

Vezető operatőr: Dubovitz Péter

Rendezte: Apró Attila

A műsorvezető: Bács Ferenc

Mária főhadnagy

1. „Szabad-e remélnem?” (Pászthy Júlia, B. Nagy János)
2. Antónia dala (Tiboldi Mária)
3. „Én mától kezdve” (Pászthy Júlia, B. Nagy János)
4. Palotás (MTV tánckara)

Bob herceg

1. Bob belépője (Berkes János)
2. A királynő dala (Lehoczky Éva)
3. A holló legendája (Bende Zsolt)
4. Annie és Bob kettőse (Oszvald Marika, Berkes János)
5. Gárdainduló (Palcsó Sándor és az MRT Énekkarának férfikara, MTV tánckara)

Gül baba

1. Leila és Gábor diák kettőse (Zsadon Andrea, Jankovits József)
2. „Darumadár fenn az égen” (Ötvös Csaba)
3. Leila dala (Zsadon Andrea és az MRT Énekkarának nőikara)

Lili bárónő

1. „Szellő szárnyán…” (Sass Sylvia, Horváth Bálint)
2. „Gyere, csókolj meg, tubicám” (Kovács Zsuzsa, Németh Sándor)
3. „Egy férfi képe” (Sass Sylvia)
4. „Tündérkirálynő, légy a párom” (Sass Sylvia, Horváth Bálint és az MTV tánckara)

1331

Kedves joska141, nem kerülte el figyelmemet ez a beírása,költőinek szánt kérdése (sem), de inkább közvetetten, apránként és folyamatosan reagálok, ma pl. a Társművészetek/1345-ben. "Felemás eredményt hoz"  megjegyzése pedig mélységes jóindulatáról, jóhiszeműségéről tanúskodik :-) mások, máshol, nem kevesen, nem kevés helyen -olykor e fórumon is- erősebb jelzőket használnak. 

Magam részéről miután absz jobb oldali vagyok csupán a csalódottság szólalt meg.Egyes énekes teljesírményekről pedig nem is írtam,pedig volna mit.

Budavári Palotakoncert - 2019 augusztusa

Pótlólag ideírom a  Duna TV-ben sugárzott gálakoncert II. részének a műsorát:

Lehár Ferenc: Paganini - Maria Anna-Elisa dala: „Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz!” (Fischl Mónika)

Kálmán Imre: A Bajadér – Radjami dala: „Óh, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Vadász Zsolt)

Dunajevszkij: Szabad szél – Pepita belépője: „Az ördög bújt belém…” (Szendy Szilvi, balettkar)

Lehár Ferenc: A mosoly országa – Liza és Szu-Csong „szív-duett”-je: „Lótuszvirág! ... Szív! Hogyan tudsz így tele lenni, mondd?..." (Bordás Barbara, Boncsér Gergely)

ifj. Johann Strauss: Éljen, a magyar! – polka  (Fitos Dezső Társulatának táncegyüttese)

Erkel Ferenc: Bánk bán – Bánk áriája, II. felv.  „Hazám, hazám…” (Ninh Duc Hoang Long)

Kálmán Imre: Marica grófnő – „Ringó vállú csengeri violám, kisangyalom…” (Dancs Annamari, Laki Péter)

Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Józsi dala: „Vad cigánylegény vagyok”  (Vadász Zsolt, balettkar)

Cigánytáncok (Fitos Dezső Társulatának táncegyüttese)

Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Ilona csárdása: „Messze a nagy erdő…/Volt, nincs, fene bánja…” (Fischl Mónika, km. két táncos - Fitos Dezső koreográfiája)

Ábrahám Pál: Viktória – „Tyúkocskám!”  (Oszvald Marika, Peller Károly, balettkar)

Huszka Jenő: Erzsébet – „Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van…”  (Szendy Szilvi, Laki Péter)

Finálé - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – „Húzzad csak kivilágos virradatig!...” (Az összes közreműködő énekes, táncos)

Tisztelt Fórumozók!

Olvasva az idei Palotakoncertről szóló, nem éppen az elragadtatást tükröző, soraikat, szeretnék valamit kérdezni. Kérem, fogadják el, hogy nem álnaívitás lesz a kérdésem: tényleg érdekel a dolog.

Miért van az, hogy egy-egy olyan esemény, intézmény, ami mellé az aktuális kormányzat, itt döntően kulturális kormányzatot értek, teljes szélességgel odaáll és minden eszközzel támogatja, az jórészt felemás eredményt hoz?

Gondolok itt elsődlegesen a Nemzeti Színház helyzetére, az Operaház helyzetére, a Palotakoncertek támogatására, az Operettszínház újrapozicionálására.

Az elmúlt hetekben-napokban több televíziós csatornán ismételték például Mága Zoltán különböző Újévi koncertjeit. A látogatókból gyakorlatilag egy egész országgyűlési ülésnapot ki lehetett volna állítani. A koncertek színvonalát nem kívánom minősíteni.

Minden felsorolt példa az ország helyzetéhez viszonyítva írtózatos mennyiségű pénzt vitt el, de az eredmények? Miért? Miért?

Valóban gyrnegécske volt az idei konceert.Számomra egytelen pozítívum Fischl Mónika hangja volt .Valószínűleg jó tanárt talált,.mert tavaly bizonyí sok helyen magas hangjai nem a helyükön szóltak most pedig könnyedén szárnyaltak,bomba biztosasan.Az egész koncert a kissé lepusztult.kiállításával a fáradtság jeleit mutat

Meghallgattam a Budavári Palotakoncert 2. részét. Fischl Mónika szép hangját leszámítva alig volt értékelhető produkció. Azaz dehogynem: a megjegyezhetetlen nevű ázsiai (vietnámi?) tenorista értékelhetően: mulatságosan énekelte a Hazám, hazám-áriát. Kiskero eltűnésével nemhogy tisztességes, de még "tisztességtelen" táncoskomikust sem tudtak kiállítani: Laki Péter nyomokban sem tartalmaz tehetséget, Peller Károly csak (ólom)súlyban zárkózott föl partner(nőj)e mellé. Az új első karmester, Pfeiffer Gyula mintha egy középiskolai fizikatanári katedráról ugrott volna át operettgálát vezényelni.

Budavári Palotakoncert - 2019 augusztusa

Tegnap este láthattuk a Duna TV-ben  az operett-gála felvételének I. részét

Amire emlékszem  a koncertből az különösen két értékes operarészlet volt, nívós előadásban kaptuk.

A műsorból (az elejét nem láttam, később kapcsolódtam be a közvetítésbe):

Kacsóh Pongrác: János vitéz – Iluska dala (Bordás Barbara)

Johann Strauss: Egy éj Velencében – Lagúna-keringő (Vadász Zsolt)

Fényes Szabolcs: Maya – Vidám kettős: „Galambom-bo-bom” (Dancs Annamari, Laki Péter)

Verdi: Traviata – Violetta nagy áriája, I. felv. (Fischl Mónika, km. Ninh Duc Hoang Long – háttérből énekhangja) (olasz nyelven)

Delibes: Lakmé - Virág-duett , I. felv.  – Lakmé és Mallika kettősét Fischl Mónika és Bordás Barbara adta elő (francia nyelven)

Volt  még: Ábrahám Pál Viktória c. operettjéből a „Honvéd banda szól a Stefánián” c. vidám jelenet,  meg egy Huszka-operettdal is...

Fellépett:  Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Dancs Annamari, Fischl Mónika, Bordás Barbara, Peller Károly, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, valamint a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny különdíjasai: Faragó Alexandra és Dénes Viktor. 

Az I. rész zárásaként Lehár: A víg özvegy – Grisette-dalt  + Offenbach: Orfeusz az alvilágban – kánkánt adták elő a Budapesti Operettszínház énekművészei, tánckara.

Az Operettszínház Zenekarát  Pfeiffer Gyula vezényli.

Ma 20.05 – 21.00 között láthatjuk a Duna TV-ben felvételről a II. részt

Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel:

2019. július 20. szombat 21:00 - 23:50

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja

Közvetítés a Budapesti Operettszínházból – felvételről (2019)

(170')

„A mű címe eredetileg Luxenburg grófja volt, hogy a hasonló nevű nagyhercegséggel még véletlenül sem vonjon párhuzamot a nagyérdemű, de miután a közönség amúgy is Luxemburgként emlegette az operettet, Lehár is beleegyezett a betűcserébe. A premierre 1909. november 12-én került sor és nem várt sikert aratott, hiszen Lehár, saját bevallása szerint, minden különösebb műgond nélkül néhány Bad Ischlben töltött hét alatt „összecsapta”e remekművet. A kritika is kedvezően fogadta az operettet, de megjegyezték, hogy Lehár korábbi műveinek kamataiból él, azaz nem vitt forradalmi, újító megoldásokat művébe. A viták most már nem csupán az új produkció körül zajlottak, hanem napirendre került a Lehár-operett fölötti vita. Nem véletlenül szólt az egyik kritikus az erotikus-operett vonzerejéről és izgatóerejéről, akarva-akaratlanul megteremtve azt a műfaji meghatározást, mely ráillik a Lehár-operettek többségére. A Luxemburg grófja az operett irodalom egyik legmulatságosabb története, amelyben a gazdag, szenilis vénember, Sir Basil szerelmével üldözi az ünnepelt énekesnőt, Didier Angele-t, akit persze sokkal jobban érdekelnek az éhenkórász, fiatal művészek. Közülük is leginkább René, aki váratlanul értesül róla, hogy Luxemburg grófja lett, s ezt a címet egy névházasság formájában azonnal el is adja Sir Basilnak... A meglepetésekkel, cselszövésekkel és szerelmi párviadalokkal teli, szellemes és fordulatos történet Lehár Ferenc olyan örökzöld melódiáinak szárnyán jut el a kötelezően boldog végkifejletig, mint például a Polkatáncos, vagy a Szívem szeret...”

Szereposztás:

René - Dolhai Attila

Angele - Fischl Mónika

Fleury - Frankó Tünde

Brissard - Kerényi Miklós Máté

Juliette - Szendy Szilvi

Sir Basil - Kálloy Molnár Péter

Lord Lanchaster - Langer Soma

Lord Winchester - Oláh Tibor

Lord Worchester - Pálfalvy Attila

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Tánckara, Énekkara és Zenekara

Karmester: Makláry László

Rendező: Somogyi Szilárd

Ma éjjel (21.00 - 23.15) ismét láthatjuk az M5 csatornán Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjének a Soproni Petőfi Színház előadásán készült felvételét  (2018. december)  

A főbb szerepekben: Domoszlai Sándor, Vadász Zsolt, Sipos Marianna, Teremi Trixi, Szolnoki Tibot, Major Zsolt

Km. a  Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar, a Soproni Petőfi Színház kórusa,  gyermekkara,  tánckara

Vezényel: Tassonyi Zsolt

Koreográfus: Demcsák Ottó

Magyar szöveg: Zsadon Andrea

Versek: Miklós Tibor

Rendezte – Prof. Dr. Robert Herzl

Művészeti vezető – Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor

Kapcs. 1066  - 1075 sorszámok

Ma éjjel ismét sugázza a televízió:

M5 csatorna 2019. június 26. szerda 21:05 - 23:05

https://nava.hu/id/3157666/

Tokody 40 - Tokody Ilona jubileumi hangversenye - 2017. március 13

(120')

Rendező: Aczél András

A XX. század utolsó harmadában egy igazi unicum Tokody Ilona magyar lírai szoprán, aki tehetsége és szorgalma, elbűvölő egyénisége révén sikerrel járhatta be a világot. Az olasz lírai szerepek mindegyikében etalon, a kifinomult, artisztikus éneklés nagy alakja. Pályafutása kezdetének 40. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyére személyesen állította össze az est műsorát és szereplőit.

A gálakoncerten az ünnepelt művésznő többek között a Figaro házassága, a Simon Boccanegra, az Otello, az Aida, a Bohémélet és a Tosca híres nőalakjait is megelevenítette, a duettekben Alexandru Agache és a művésznő férje, Muskát András működött közre.

A jubileumi előadást a néhai Luciano Pavarottival rendszeresen együttdolgozó, a Három Tenor-koncerteket rendszeresen vezénylő Ács János dirigálta. Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara

1. rész
   Mozart: Vado, ma dove?  („Megyek, de hová?”) K. 583 – Tokody Ilona
   Mozart: Don Giovanni – Nyitány
   Verdi: Otello – Ave Maria – Tokody Ilona
   Verdi: A lombardok – Oronte áriája a II. felvonásból – (’La mia letizia infondere’) – Muskát András
   Verdi: Simon Boccanegra – Boccanegra és Amelia duettje az I. felvonásból (’Orfanella il tetto umile… Figlia! A tal nome palpito’) – Tokody Ilona, Alexandru Agache
   Bellini: Norma – Nyitány
   Verdi: Aida – Aida és Radamès duettje a IV. felvonásból (’O terra, addio’) – Tokody Ilona, Muskát András
    
2. rész
   Cilea: Adriana Lecouvreur – Adriana áriája az I. felvonásból – (’Ecco, respiro appena’) – Tokody Ilona
   Giordano: Andrea Chénier – Gérard áriája a III. felvonásból – (’Nemico della Patria’) – Alexandru Agache
   Rossini: A tolvaj szarka – Nyitány
   Meyerbeer: Az afrikai nő – Vasco da Gama áriája a IV. felvonásból – (’Pays merveilleux... O Paradis...’) – Muskát András
   Puccini: Bohémélet – Mimì áriája a III. felvonásból – (’Donde lieta usci’) – Tokody Ilona
   Verdi: Aida – Előjáték
   Puccini: Tosca – Tosca és Cavaradossi duettje az I. felvonásból – (’Qual occhio al mondo…’) – Tokody Ilona, Muskát András

Ráadások:

Paolo Tosti: A vucchella

Ernesto de Curtis: Non ti scordar di me 

A Zenés TV Színház bemutatója volt: 1986. február 27., 20.00 – 21.00

Behár György: Primadonna

Zenés játék/dalmű/

"Regényes történet Pálmay Ilkáról, aki meghódította a világot".

Krúdy Gyula kisregénye nyomán a forgatókönyvet írta és a televízióra alkalmazta:  Juhász István

Versek: Baranyi Ferenc

A zenei felvételen közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Jancsovics Antal

Rendező: Bohák György

Dramaturg: Bánki László

Vezető operatőr: Kocsis Sándor

Díszletterrvező:  Langmar József

Jelmeztervező: Wieder Marianne

A szereposztásból:

Primadonna  (Pálmay Ilka) – Pitti Katalin

Florica, szobalány (öltöztetőnő) – Oszvald Marika

Timothy, angol inas (lakáj) – Benedek Miklós

Kinsky gróf - Bács Ferenc

Cziráky gróf – Bende Zsolt

Négy színésznő - Torday Éva, Barlay Zsuzsa, László Margit, Lehoczky Éva

Evva Lajos, a Népszínház igazgatója – Haumann Péter

Szigeti József – Vajda László

További szereplők:Mácsai Pál, Hirtling István és Szolnoki Tibor, Jáki Béla

Km. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara (koreográfus: Molnár Ernő, Szirmai Béla).

A Színházi Élet a húszas évek elején folytatásokban közölte Krúdy Gyula kisregényét, Pálmay Ilkáról, a századforduló tehetséges. kalandos életű színművészéről. Pálmay Ilka színészi pályája Kassáról indult; játszott a pesti Népszínházban, amelynek hőskora elválaszthatatlan az ő nevétől, majd Bécs és London után Amerika színházlátogató közönségét is meghódította. A francia pikantéria, a sejtetett, de ki nem mondott kétértelműségek bájos és virtuóz művésze volt.

A Dankó Rádió mai operettműsorában ("Túl az Óperencián")  ennek a televíziós daljátéknak a zenei hanganyagáról részlet  szólalt meg:  a finálé:

Km.  Pitti Katalin, Bács Ferenc, Vajda László, Oszvald Marika, Benedek Miklós, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Jancsovics Antal.

Ezt a mintegy 15 perces részletet ma délután (18.00 - 19.00) az ismétlő adás végén  megint meghallgathatjuk.

Kapcs. 1057. sorszám

Ismétlés:

2019. május 26-án (vasárnap) 21:35 órától látható felvételről Richard Wagner A walkür című zenedrámája az M5 csatornán. 

(250 perc)

Rendező, vizuális koncepció: M. Tóth Géza
Díszlettervező: Zöldy Z Gergely
Vetített látvány: KEDD Kreatív Műhely
Jelmeztervező: Bárdosi Ibolya
Koreográfus: Venekei Marianna
Dramaturg: Orbán Eszter

Szereplők: Kovácsházi István (Siegmund), Sümegi Eszter (Sieglinde), Andreas Hörl (Hunding), Tomasz Konieczny (Wotan), Linda Watson (Brünnhilde), Németh Judit (Fricka), valamint a walkürök szerepében: Wittinger Gertrúd, Bátori Éva, Fodor Beatrix, Vörös Szilvia, Várhelyi Éva, Kálnay Zsófia, Gál Erika, Fodor Bernadett

Vezényel: Halász Péter

A felvétel a bemutatón, 2016. március 6-án készült az Operaházban.

Ismét láthatjuk ma éjjel az M5 csatornán ezt az operettszínházi közvetítést:

2019. május 25., 21.00 – 23.55

Kálmán Imre: A chicagói hercegnő

- Operett két felvonásban

(2018) (180')

Díszlettervező: Horesnyi Balázs.

Jelmeztervező: Velich Rita.

Rendező: Béres Attila

„A chicagói hercegnő a nagy közép-európai operett-áradat hullámain született, de amikor bemutatták, 1928-ban a csillogó műfajnak már új versenytársa akadt. A kávéházakban megjelent az addig szokásos muzsika mellett az európai publikumot piszkálgató amerikai dzsessz. Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók - ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek.

A színpadon egy jazz- és egy népi zenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operett melódiák éppúgy felcsendülnek majd, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok.

"Amikor valami nincs, az nagyon nagy felelősség, mert rajtad múlik, tovább fog-e élni vagy sem." Béres Attila kiemelte, hogy az operett színpadra varázsolásánál arra törekedett az alkotói stáb, hogy formailag és színészi kifejezési eszközökben valami fajta kísérlet jelenjen meg az előadásban. "Nem tudom, sikerült-e, hogy a nitrogén bomba felrobban-e majd, de az biztos, hogy összeöntöttünk egy csomó színházi gondolkodást, sok-sok műfaji követelményt, sőt! műfaji ellenkövetelményt is, megpróbáltunk annyira ironikusak lenni, ami még nem sértő, és annyira cinikusak lenni önmagunkkal, amennyire csak lehet.”

Szereposztás:

Mary - Bordás Barbara,

Borisz, Sylvária trónörököse - Dolhai Attila,

Lizaveta nagyhercegnő, az Anyja - Kalocsai Zsuzsa,

Mr. James Bondy, Mr. Lloyd Titkára - Kerényi Miklós Máté,

Rosemary Dragica, morániai hercegnő - Szendy Szilvi,

Edith Rockefeller - Szulák Andrea,

Sarah Rotschild - Zábrádi Annamária,

Bobby, szaxofonos - Bársony Bálint,

Bunda Mihály, cigányprímás - Ökrös Tibor,

 Alexej Zénó Luparovics nagyherceg, Moránia uralkodója - Földes Tamás,

Közreműködik:

Bársony Bálint és zenekara,

Ökrös Tibor és zenekara,

A Budapesti Operettszínház Énekkara, Balettkara, Zenekara,

valamint a Vasutas Zeneiskola Pesti Broadway Musical Stúdiójának növendékei.

Vezényel: Bolba Tamás

Aki nem latta ezt a friss, 2019-es beszelgetest Kincses Veronikaval, sok vendeg kollegajaval es a főigazgatóval, itt megtekintheti. 

Duna World-on ma 20:00-tol  a "Hogy volt?!"-sorozatban zenes multidezes, beszelgetes Kincses Veronikaval.

Ma éjjel láthatjuk a televzióban:

2019. május 19-én (vasárnap) 21:00 órától látható felvételről Giacomo Puccini A Nyugat lánya című operája az M5 műsorán

A felvétel a 2018. december 13-i előadáson készült az Erkel Színházban.

(Bemutató: 2018. december 1.)

David Belasco The Girl of the Golden West című drámája alapján a szövegkönyvet írta: Guelfo Civinini, Carlos Zangarini

Díszlettervező: Zinovy Margolin

Jelmeztervező: Olga Shaishmelashvili

Világítástervező: Alexander Sivae

Dramaturg: Orbán Eszter

Rendező: Vasily Barkhatov

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor).

Vezényel: Kocsár Balázs

Szereposztás

Minnie – Bátori Éva

Dick Johnson (Ramerrez), bandita – Gaston Rivero

Jack Rance, seriff – Szegedi Csaba

Nick, pultos – Balczó Péter

Ashby, a Wells Fargo társaság ügynöke – Bakonyi Marcell

Sonora, aranyásó – Cseh Antal

Trin, aranyásó – Ujvári Gergely

Sid, aranyásó – Geiger Lajos

Bello, aranyásó – Erdős Attila

Harry, aranyásó – Kiss Tivadar

Joe, aranyásó – Kristofori Ferenc

Happy, aranyásó – Rezsnyák Róbert

Jim Larkens, aranyásó – Gábor Géza

Billy Jackrabbit, indián – Kőrösi András

Wowkle, a felesége – Heiter Melinda

Jake Wallace, vásári énekes – Káldi Kiss András

José Castro, mesztic férfi – Kiss András

Ma éjjel az M5 csatorna sugározza

2019. május 18. szombat 21:00 - 00:00

Szirmai Albert: Mágnás Miska

A Budapesti Operettszínház előadása  (2019)

Szereposztás:

Alsótrécsei Trécsei Mixi Miska, lovász - Peller Károly

Marcsa, mosogatólány - Peller Anna

Rolla grófnő - Lukács Anita

Baracs István - Vadász Zsolt

Alsótrécsei Trécsei Mixi - Csere László

Felsőrécsei Récsei Pixi - Csonka András

Zsorzsi nagymama - Lehoczky Zsuzsa

Korláth gróf – Virágh József

Stefánia – Kalocsau Zsuzsa

Mausi grófnő – Ullmann Zsuzsa

Jella grófnő – Csengeri Ottilia

Leopold – Benkóczi Zoltán

Eleméri gróf – Péter Richard

Szele, Korláth gróf titkára – Balogh Bodor Attila

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara.

Karmester: Rónai Pál

Író: Bakonyi Károly

Dalszövegíró: Gábor Andor

Átdolgozó: Békeffy István, Kaszó Elek

Dramaturg: Kállai István

elmeztervező:Tordai Hajnal

Díszlettervező: Kis-Kovács Gergely

Karigazgató: Drucker Péter

Koreográfus: Nagy György

Rendező: Verebes István

Múltidézés

 „La Bella Tangolita”

Részletek a Pesti Vigadó 1983. augusztus 7-i operettműsorából

I. rész: 1984. február 15., Magyar Televízió 1., 20.00 – 20.30

Felléptek: Goetz Judit, Kukely Júlia, Mészöly Katalin, Ötvös Csilla, Pitti Katalin, Horváth Bálint, Leblanc Győző, Ötvös Csaba, Palcsó Sándor, Rozsos István

(A műsorrészletezésről nem áll rendelkezésemre adat)

II. rész: 1984. március 22., Magyar Televízió 1., 20.00 – 20.35

Műsorszámok:

1. Ábrahám Pál – Harmath Imre: Bál a Savoyban – Tangolita dala (Kukely Júlia)
2. Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini – „Volt nekem már száz babám” (Leblanc Győző)
3. Lehár Ferenc – Erdődy János: Giuditta – „Olyan forró ajkamról a csók” (Pitti Katalin)
4. Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini – „Nem szeret így téged más” (Kukely Júlia, Horváth Bálint)
5. Lehár Ferenc – Innocent-Vincze Ernő: Cigányszerelem – „Messze a nagy erdő” (Mészöly Katalin)
6. Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – „Kis húgom, légy vidám…” (Ötvös Csilla, Ötvös Csaba)
7. Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – „A lányok, a lányok…” (Goetz Judit, Kukely Júlia, Mészöly Katalin, Pitti Katalin, Horváth Bálint, Leblanc Győző, Ötvös Csaba, Palcsó Sándor)

Műsorvezető: Antal Imre

Km. a Postás Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Dénes István

Szerkesztő: László Zsuzsa

Rendező: Bodnár István

Ma este 21 órától látható Jules Massenet Werther című operája az M5 HD műsorán.

Rendező: Szikora János

Karmester: Alain Guingal

A főbb szerepekben: 

Brickner Szabolcs (Werther), 

Szegedi Csaba (Albert), 

Busa Tamás (Le Bailli), 

Szerekován János (Schmidt), 

Egri Sándor (Johann), 

Mester Viktória (Charlotte), 

Szemere Zita (Sophie)

Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Kenesey Judit
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett

A felvétel 2017. május 6-án készült az Operaházban.

Kapcs.  349. sorszámhoz

Kiegészítés

Petrovics-opera: Lysistrate

Az opera tévéváltozata

Írta: Ruitner Sándor

/RTV Újság, 1984. december 10-16./

Egy kritikus szerint az a mű, amelyik nem tűnik el a feledés homályában a bemutatót követő egy-két évtizeden belül, feltétlenül érdemes arra, hogy sorsának alakulását figyelemmel kísérjük. Korunkban ugyanis a formák és stílusok olyan sorozatban váltják egymást, amely ennek előtte szinte századokra elegendő lett volna. Ha egy huszonöt évvel ezelőtti, a magyar zene forrongó és megújulást szülő korszakából származó zeneműre azt mondhatjuk, hogy mainak, frissnek, fiatalosan üdének tetszik, akkor ebből az „opus”-ból igazi tehetség sugárzik. Petrovics Emil Lysistrate című koncertoperája (keletkezésekor így határozta meg műfaját a szerző) ilyen mű. A művészeti ízlésváltozások buktatóit szinte észre sem véve jelentkezett újra meg újra; változott külsővel, de változatlan tartalommal.

Először a rádióban szólalt meg. A fiatalosan dinamikus, abszolút drámai töltésű zene – érdekes módon – nemcsak hallgatóságának képzeletét ragadta magával, de szereplőit is a „mozgás” felé vonzotta. A felvétel címszereplője, Sándor Judit például ragaszkodott ahhoz, hogy a róla nem sokkal később készülő televíziós portréfilmben feltétlenül szerepeljen a darab egyik áriája.

Ilyen előzmények után izgalmas dolog nyomon követni a mű színpadi pályafutását. A Magyar Állami Operaház az 1962-es rádiós premier után kilenc esztendővel tűzte műsorára, Házy Erzsébettel a címszerepben. A cselekmény egy, az egész művet átfogó, látványos koreográfiától nyerte el szokatlanul újnak tetsző kifejezési formáját. Ezek után nem tarthatjuk véletlennek, hogy a rendezés munkáját – vendégként – a Pécsi Balett vezetőjére, Eck Imrére bízták. A Lysistrate új közönsége immár két Petrovics-opera ismeretében ült be a színházba. Két, nyomasztó témájú mű kontrasztja, és ugyanakkor vidám „előzménye” is a Lysistrate, hiszen anyaga – kísérőzeneként – előbb született, mint a C’est la guerre, vagy a Bűn és bűnhődés. Aristophanész sodró erejű komédiájának először kiszolgálójává szegődött az alig harmincesztendő, fiatal zeneszerző, Devecseri Gábor tüneményes fordításához társítva klasszikus ihletésű motívumait. S amikor a prózai színházban elért siker nyomán egy opera lehetőségének körvonalait látta kibontakozni, bátran vállalkozott arra, hogy immáron ő kényszerítse igába az arisztophanészi szöveget, hogy szolgálja a zenei mondanivalót és kifejezési formát.

Az első elképzelés, a rádióváltozat, a koncertopera még statikus volt; a színpadon, a táncos lábakon már szinte szárnyakat kapott a mű; és nemcsak az első változat. A budapesti premiert – kis idő múlva – követte egy más formátumú berlini, Mikó András rendezésében. Ennek filmszalagra rögzített részletét 1974-ben láthatták a magyar operabarátok, a forró sikerű színházi estéről beszámolt a televízió zenei híradója is.

Akkor merült fel először a tévéváltozat elkészítésének gondolata, ám a zeneszerző ellenállt.  A Zenés TV Színház addig kialakult palettáján nem talált olyan színt, olyan formát, amely a mű, általa még mindig keresett, igazi kifejezési formájaként megfelelt volna. Alkotótársat keresett és Maár Gyula személyében (egyre gyarapodó zenés rendezései láttán) ezt a társat meg is találta. A Bűn és bűnhődés író-rendező szerzőtársa újraálmodta a táncos elképzelést, de mellőzte a konkrét játéktér kényszerítő kalodáját. A képző-és és a mozgásművészet rafinált kifejezési eszközeiből épített olyan sugárzó „színpadot”, amelynek fényébe, sőt fókuszába mindig életrehívója, a zene került. S még sincs olyan érzésünk, hogy ebben a megoldásban minden a zenét szolgálja. A különböző művészetek, a zenével társulva, olyan módon hatnak egymásra, mint a természet erői, hogy megszüljék a csillaghoz hasonló gyémántot: az arisztophanészi gondolatot.

Petrovics Emil: Lysistrate

az opera tévéváltozata

Zenés TV Színház bemutatója: MTV 1, 1984. december 16., 21.50 – 22.35 óra

(44 perc) 

Szereplők:

Lysistrate – Zempléni Mária

Nő karvezető – Farkas Katalin

Férfi karvezető – Gulyás Dénes

Közreműködők:

a Magyar Állami Operaház zenekara,

a Debreceni Kodály Kórus,

a Népszínház tánckara,

a Rockszínház tagjai

Vezényel: Petrovics Emil

Arisztophanész művét Devecseri Gábor fordította

Zenei rendező: Erkel Tibor

Karigazgató: Erdei Péter

Koreográfus: Györgyfalvai Katalin és Reinthaller Éva

Díszlettervező: Kézdi Lóránt

Jelmeztervező: Schäffer Judit

Szerkesztő: Ruitner Sándor
Operatőr: Gulyás Buda

Rendező: Maár Gyula

Richard Wagner: Parsifal

Zenés ünnepi játék három felvonásban

Felvétel az Erkel Színházban készült, 2018. április 5-én.

Leadta: 2019. április 21. vasárnap 21:05 - 01:30, M5 csatorna

Mikó András legendás rendezése 35 év után, 2018. április 5-én ezzel az előadással búcsúzott a közönségtől.

Karmester: Kocsár Balázs

Km- a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara

Szereposztás: 

Amfortas: Tómas Tómasson 
Titurel: Kovács István 
Gurnemanz: Palerdi András 
Parsifal: Kovácsházi István

Klingsor: Gábor Géza 
Kundry: Németh Judit 
1. grál-lovag: Kiss Péter
2. grál-lovag: Geiger Lajos 
1. apród: Markovics Erika
2. apród: Simon Krisztina
3. apród:
4. apród: Szerekován János 
I./1. viráglány: Váradi Zita 
I./2. viráglány: Szakács Ildikó 
I./3. viráglány: Simon Krisztina 
II./1. viráglány: Gál Gabi 
II./2. viráglány: Wierdl Eszter 
II./3. viráglány: Várhelyi Éva 
Egy hang: Vörös Szilvia 

Szövegíró: Richard Wagner 
Koreográfia: Seregi László nyomán László Péter 
Díszlettervező: Forray Gábor 
Jelmeztervező: Makai Péter 
Magyar nyelvű feliratok: Oberfrank Géza 

Karigazgató: Strausz Kálmán

Kapcs, 346., 347. sorszámok

Kiegészítés

• Esti Hírlap, 1984. április 7.

„PESTIEKKEL BÉCSBEN”
„Indul a Lehár-expressz”

A sztárok: Sass Sylvia és Siegfried Jerusalem

Magyar operettművészek állnak a bécsi televízió stúdiójának kamerái elé. Nagyszabású, hamarosan az NSZK-ban, utóbb majd nálunk is bemutatandó, a szokásosnál tarkább zenei programot rögzítenek. A zenét Budapestről viszik magukkal: a dalok és a táncok muzsikáját ugyanis már rögzítették a rádió VI. stúdiójában. Egyetlen komponista műveit: Lehár Ferencét. A Bécsben dolgozó magyar művészcsoport vezetője Kalmár András, televíziónk szórakoztató osztályának vezetője. Őt kérdeztük a program részleteiről.

A világ körül

— Hatnapos bécsi utunk célja, hogy képeket adjunk a hangoknak — mondta. — Lehár-expressz című műsorunkhoz forgatunk. A műsor alapötletét az a közismert tény adta, hogy Lehár Ferenc minden operettjének más-más ország a színhelye. Abból indultunk ki — jómagam és GüntherTolar, a forgatókönyvben társszerzőm —, hogy a valóságban létező Lehár-expressz mintájára világkörüli útra hívjuk meg a tévénézőket. Olyan országokba, ahol a Lehár-darabok cselekménye játszódik. Például a régi Oroszországba (Cárevics), Spanyolországba (Frasquita), Olaszországba (Giuditta, Paganini), Franciaországba (A víg özvegy). Összesen tizenöt helyre, természetesen Magyarországra is, Pacsirta című operettjének egyik részletével. A zeneszámokat blokkokra osztottuk, becsempésztünk „kívülálló” muzsikát is, ilyen például A három grácia. Felhangzik a Vilja-dal, a Várj, várj, szép délibáb, Ajka az ajkon, majd egy részlet a Tatjana című munkájából.

A bécsi felvételek résztvevői: Sass Sylvia,  Oszwald Marika, Kovács József, Straub Dezső, Decsi Ágnes és az osztrákok egyik kedvence, Németh Sándor. Osztrák részről egyébként szintén sok közreműködője van a Lehár- expressznek Herbert Grunsky rendezésében.

Fellép például a bécsiek Danilója, Harald Serafin, s korunk egyik legnagyobb művésze, Siegfried Jerusalem. Amikor a zenei felvételekre Budapestre érkezett, elmondta nekem, hogy hatszor vendégszerepeit már hazánkban, de operettet még soha nem énekelt. Úgy érzi, legalább olyan nehéz kifogástalanul előadni egy Lehár-áriát, mint bármelyik operáét.

Ó, lányka...

— Táncok?
— Palotás, részlet a Cigányszerelemből, a Drótostótból, s lehári tarantella. Élőre felhívom a figyelmet, hogy felhangzik majd a leghíresebb Lehár-tenorista, azaz Richard Tauber gyönyörű hangja is. A Friederikából adja elő az Ó, lányka, ó, lányka kezdetű dalt, amelyre Bécsben Szőnyi Nóra Michael

Birkmeier társaságában táncol egy pas de deux-t.

— Időtartam?
— A műsor összesen kilencvenöt percig tart. Ebből nyolcvan perc Lehár-zene, a többi próza, csakhogy két változatban. A német nyelvű kissé hosszabb, a magyar szöveg rövidebb. A zenei részeket a Magyar Rádió és Televízió Zenekara élén Pál Tamás vezényelte.

/Kristóf Károly/

Egyelőre csak ezt találtam: egy részletet a youtube-on:

Terzetto:  "Guerrieri,e preso il tempio... Io t'amava..."

Abigaille - Veronika Fekete

Fenena - Éva Tordai

Ismaele - József Csák

Conductor: Ferenc Nagy

1995 - Erkel Színház (Erkel Theater), Budapest

https://www.youtube.com/watch?v=m4gtNVR5Zpo

 2018 után tudtommal ma éjjel másodszor láthatjuk a Nabucco  2017-es előadásának felvételét  (közvetítés az Erkel Színházból) a televízióban.

Nincs felvéve Misura Zsuzsával? F.Veronikával?Elsőrangúak benne.

Hányadjára????

Ismétlés az M5 csatornán ma éjjel: 21.05 - 23.20

(Először 2018 márciusában láthattuk a képernyőn az operaelőadás felvételét.)

Giuseppe Verdi: Nabucco 

A felvétel 2017. október 21-én készült az Erkel Színházban.

Alexandru Agache, Brickner Szabolcs,  Bretz Gábor

 Rálik Szilvia,  Gál Erika

Rendező és karmester: Kesselyák Gergely

Kapcs. 1127., 1063., 930., 929. sorszámok

Kiegészítés

1984. június 22. , MTV 20.30 – 21.15.

Zenés TV Színház bemutatója

Offenbach: Fortunio dala

Az operett televíziós filmváltozata

Libretto: Hector Crémieux, Ludovic Halévy
 

Műfordító: Innocent Vincze Ernő

Vezető operatőr: Márk Iván

Díszlettervező: Langmár András

Jelmeztervező: Wieber Marianne

Rendezte: Szirtes Tamás

Szereposztás:

• Fortunio, ügyvéd - Mádi Szabó Gábor  (próza)
• Lauretta, a felesége - Zempléni Mária
• Babette, szakácsnő – Halász Aranka
• Valentin, Fortunio írnoka, Lauretta imádója - Mácsai Pál (próza) - Énekhang: Molnár András
• Friquet, Fortunio patvaristája - Maros Gábor 
• Ügyvédbojtár - Gárday Gábor
• Ügyvédbojtár - Kozáry Ferenc 
• Ügyvédbojtár - Szolnoki Tibor 
• Ügyvédbojtár - Sipos András 

• Lányok: Détár Enikő, Makai Ágnes, Szegedi Dorottya, Vásári Mónika

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara.

Vezényel: Makláry László


Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecília

Koreográfus: Hencsey Róbert

 (Időtartam: 45 perc)

Fortunio ügyvédet féltékenység gyötri, mert valaki lopkodja a rózsáit, és fiatal felesége Lauretta egyre több rózsacsokrot kap ajándékba. Fortunio félve emlékszik ifjúkorára, mikor másodírnok volt André ügyvédnél és elcsábította annak fiatal nejét egy szerelmes dal segítségével. Ezért gyanakodva figyeli a neki dolgozó ügyvédbojtárokat, különösen a Laurettába titkon szerelmes Valentint, mert nem szeretne úgy járni, mint elődje. Friquet elmeséli Fortunio történetét az ügyvédbojtároknak, akik nagyon szeretnék megtalálni az asszonyszíveket hódító bűvös dal kottáját…

Ruitner Sándor dramaturg gondolatai az új televíziós operett bemutatójához (Megjelent az RTV Újságban):

„Akadnak az ember életében olyan vétségek, amelyek jóvátétele néha évtizedekig várat magára. A Zenés TV Színház következő bemutatója ilyen jóvátételi alkalmat kínál. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, amikor Jacques Offenbach Fortunio dala című operettje megelevenedik a képernyőn, a történet két változatban szerepelhet a hallgatók-nézők ismeretében: az egyik az ötvenes években készült rádiófeldolgozás, amely több mint százszor hangzott el - („Búbánat”: a Rádió Dalszínházának bemutatója 1958. június 22, Kossuth Rádió 20.20 – 21.25. - Házy Erzsébet mint Fortunio lánya szerepel itt!, további énekes szereplők: Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Maleczky Oszkár, Kishegyi Árpád, Bende Zsolt, Kövecses Béla, Külkey László, Réti József. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Fischer Sándor vezényli. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Szécsi Ferenc) -, a másik ez a most bemutatásra kerülő „új” változat.

Ennek a kettősségnek – bármennyire furcsának tetszik – erkölcsi indoka van. Amikor a remek, sodró erejű vígjátékot bemutatta a Rádió Dalszínháza, igencsak erkölcsös világban éltünk, Az, hogy a megbecsült, idős ügyvédet megcsalja fiatal felesége az iroda pelyhesállú ügyvédbojtárjával/írnokával, nem tartozott a hivatalosan támogatott operett-témák közé. A sziporkázóan szellemes zenét viszont be lehetett mutatni. Kínálkozott hát egy kézenfekvő megoldás: az ifjú asszonykából fiatal lány, az idős férjből pedig – korához illő – apa lett. Mindezek után még a hepiendet is tálcán kínálta a korántsem ilyen konszolidált megoldásokért lelkesedő szerző darabja: a fiatalok – apai áldással – egymáséi lettek.

Ám higgyék el, ez az eredeti Offenbach-darabban nem így van. A valódi történet most jelenik meg a képernyőn. S akik jól ismerik az operett megálmodójának, első nagy mesterének gondolatvilágát (és az Offenbach életrajz-filmsorozat jóvoltából nálunk ez immár nem korlátozódik szűk körre), azok számára ez a régi-új változat adhatja a maradandó színházi élményt. No és a dramaturg lelkiismerete is megnyugodhat végre, korrigálhatja sok évtizedes „tévedését”. A darab mostani változatát nem dolgozta át senki, hiteles alakjában kerül a néző elé.

Egyetlen apró kis csalást azért mi is elkövettünk, de ezt közzétettük a színlapon: Operaházunk magánénekese, Molnár András „kölcsönzi” énekhangját a Valentint játszó Mácsai Pálnak.”

Megjegyzem:

A rádió 1982-ben készítette el a Fortunio dala 1958-as felvételének „ remake”-jét: már ezen a stúdiófelvételen énekel  - két évvel a televíziós változat előtt  - a Zempléni Mária-Molnár András páros:

• Jacques Offenbach – Fischer Sándor: Fortunio dala (1982. május 7., Kossuth Rádió, 20.45 – 21.30) – Breitner Tamás – Zempléni Mária, Molnár András, Takács Tamara, Fülöp Attila, Korcsmáros Péter, Martin János, Wendler Attila, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.