vissza a cimoldalra
2020-07-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1779)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3957)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62181)
Operák, amelyeket utálunk (288)
Beverly Sills-"The All-American prima donna"-"America´s operatic sweetheart" (242)
Régizene (3397)
Marton Éva (813)
Ilosfalvy Róbert (938)
Melis György (266)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1971)
Franz Schmidt (3630)
Pantheon (2679)
Operett, mint színpadi műfaj (4369)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4847)
A MET felvételei (597)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4674)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1311   Búbánat • előzmény349 2019-05-09 12:28:35

Kapcs.  349. sorszámhoz

Kiegészítés

Petrovics-opera: Lysistrate

Az opera tévéváltozata

Írta: Ruitner Sándor

/RTV Újság, 1984. december 10-16./

Egy kritikus szerint az a mű, amelyik nem tűnik el a feledés homályában a bemutatót követő egy-két évtizeden belül, feltétlenül érdemes arra, hogy sorsának alakulását figyelemmel kísérjük. Korunkban ugyanis a formák és stílusok olyan sorozatban váltják egymást, amely ennek előtte szinte századokra elegendő lett volna. Ha egy huszonöt évvel ezelőtti, a magyar zene forrongó és megújulást szülő korszakából származó zeneműre azt mondhatjuk, hogy mainak, frissnek, fiatalosan üdének tetszik, akkor ebből az „opus”-ból igazi tehetség sugárzik. Petrovics Emil Lysistrate című koncertoperája (keletkezésekor így határozta meg műfaját a szerző) ilyen mű. A művészeti ízlésváltozások buktatóit szinte észre sem véve jelentkezett újra meg újra; változott külsővel, de változatlan tartalommal.

Először a rádióban szólalt meg. A fiatalosan dinamikus, abszolút drámai töltésű zene – érdekes módon – nemcsak hallgatóságának képzeletét ragadta magával, de szereplőit is a „mozgás” felé vonzotta. A felvétel címszereplője, Sándor Judit például ragaszkodott ahhoz, hogy a róla nem sokkal később készülő televíziós portréfilmben feltétlenül szerepeljen a darab egyik áriája.

Ilyen előzmények után izgalmas dolog nyomon követni a mű színpadi pályafutását. A Magyar Állami Operaház az 1962-es rádiós premier után kilenc esztendővel tűzte műsorára, Házy Erzsébettel a címszerepben. A cselekmény egy, az egész művet átfogó, látványos koreográfiától nyerte el szokatlanul újnak tetsző kifejezési formáját. Ezek után nem tarthatjuk véletlennek, hogy a rendezés munkáját – vendégként – a Pécsi Balett vezetőjére, Eck Imrére bízták. A Lysistrate új közönsége immár két Petrovics-opera ismeretében ült be a színházba. Két, nyomasztó témájú mű kontrasztja, és ugyanakkor vidám „előzménye” is a Lysistrate, hiszen anyaga – kísérőzenekéntelőbb született, mint a C’est la guerre, vagy a Bűn és bűnhődés. Aristophanész sodró erejű komédiájának először kiszolgálójává szegődött az alig harmincesztendő, fiatal zeneszerző, Devecseri Gábor tüneményes fordításához társítva klasszikus ihletésű motívumait. S amikor a prózai színházban elért siker nyomán egy opera lehetőségének körvonalait látta kibontakozni, bátran vállalkozott arra, hogy immáron ő kényszerítse igába az arisztophanészi szöveget, hogy szolgálja a zenei mondanivalót és kifejezési formát.

Az első elképzelés, a rádióváltozat, a koncertopera még statikus volt; a színpadon, a táncos lábakon már szinte szárnyakat kapott a mű; és nemcsak az első változat. A budapesti premiert – kis idő múlva – követte egy más formátumú berlini, Mikó András rendezésében. Ennek filmszalagra rögzített részletét 1974-ben láthatták a magyar operabarátok, a forró sikerű színházi estéről beszámolt a televízió zenei híradója is.

Akkor merült fel először a tévéváltozat elkészítésének gondolata, ám a zeneszerző ellenálltA Zenés TV Színház addig kialakult palettáján nem talált olyan színt, olyan formát, amely a mű, általa még mindig keresett, igazi kifejezési formájaként megfelelt volna. Alkotótársat keresett és Maár Gyula személyében (egyre gyarapodó zenés rendezései láttán) ezt a társat meg is találta. A Bűn és bűnhődés író-rendező szerzőtársa újraálmodta a táncos elképzelést, de mellőzte a konkrét játéktér kényszerítő kalodáját. A képző-és és a mozgásművészet rafinált kifejezési eszközeiből épített olyan sugárzó „színpadot”, amelynek fényébe, sőt fókuszába mindig életrehívója, a zene került. S még sincs olyan érzésünk, hogy ebben a megoldásban minden a zenét szolgálja. A különböző művészetek, a zenével társulva, olyan módon hatnak egymásra, mint a természet erői, hogy megszüljék a csillaghoz hasonló gyémántot: az arisztophanészi gondolatot.

Petrovics Emil: Lysistrate

az opera tévéváltozata

Zenés TV Színház bemutatója: MTV 1, 1984. december 16., 21.50 – 22.35 óra

(44 perc) 

Szereplők:

Lysistrate – Zempléni Mária

Nő karvezető – Farkas Katalin

Férfi karvezető – Gulyás Dénes

Közreműködők:

a Magyar Állami Operaház zenekara,

a Debreceni Kodály Kórus,

a Népszínház tánckara,

a Rockszínház tagjai

Vezényel: Petrovics Emil

Arisztophanész művét Devecseri Gábor fordította

Zenei rendező: Erkel Tibor

Karigazgató: Erdei Péter

Koreográfus: Györgyfalvai Katalin és Reinthaller Éva

Díszlettervező: Kézdi Lóránt

Jelmeztervező: Schäffer Judit

Szerkesztő: Ruitner Sándor
Operatőr: Gulyás Buda

Rendező: Maár Gyula

 

349   Búbánat 2012-09-06 21:10:10
Petrovics Emil: Lysistrate - operafilm televíziós változata

Zenés TV Színház bemutatója: MTV, 1984. december

(44 perc)

Arisztophanész művét Devecseri Gábor fordította

Operatőr: Gulyás Buda

Rendező: Maár Gyula

Szereplők:

Zempléni Mária - Lysistrate

Farkas Katalin - Női karvezető
Gulyás Dénes - Férfi karvezető

Közreműködnek: Népszínház Táncegyüttese; Rockszínház; Debreceni Kodály Kórus
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA - Autósmozi

PUCCINI: Bohémélet - MET-felvétel
A mai nap
született:
1714 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző († 1787)
1923 • Melis György, énekes († 2009)
elhunyt:
2007 • Beverly Sills, énekes (sz. 1929)
2016 • Tréfás György, operaénekes (sz. 1931)