Néhány "illetékes"-t le kellene ültetni a TV elé, és megnézetni velük pár, az archivumból előásott korabeli operett.felvételt, még akkor is, ha csak fekete-fehérben van meg egyik-másik! Pl. Csárdáskirálynő, Víg özvegy, Luxemburg grófja, stb - hogy legyen már némi fogalmuk az operett-ről, mint műfajról, és az operett-rendezés mibenlétéről. És persze kellene néhány művész, aki akar és képes egy operett-szerepet elénekelni, eltáncolni, stb. Szóval irány az archivum!
Egyébként a Lehár, Kálmán, Ábrahám, stb operettek áriái, mindhatnám slágerei nem ok nélkül szerepeltek, szerepelnek évtizedek óta a legnagyobb operaénekesnők és - énekesek repertoárján!
Bár a Víg özvegy Házykivételével egyébként sem kedvelem ez az előadás méltatlan a műhöz minden téren
Gyenge, nagyon gyenge előadás volt; az idén készült televíziós színházi közvetítés felvételét megtekintve megerősített engem - visszaigazolja -, amit két évvel ezelőtt írtam a másik topicban a bemutató előadás színvonaltalanságáról, Lehár világsikerű Víg özvegyének eljelentéktelenítéséről.
♫♫ ''Lippen schweigen, 's flüstern Geigen...'' ♫♫
Aber was, Budapesten? HiHeTétlen :-(((
Egy-két kivétellel harmatgyenge énekesi produkciók. Danilo alakítóját színpadra sem lett volna szabad engedni. Egyáltalán hogy kerülhetett ez a színvonalon aluli előadás a képernyőre. A zenekari hangzás alig hasonlított Lehár művének hangulatára.
A 2017-es bemutatóhoz viszonyítva egy szétesett produkció volt. Mintha mindenki minél hamarabb túl akart volna lenni rajta. Nem hallottam a humorosnak szánt részeknél a közönség nevetését, az ismert indulóknál a közönség együtt tapsolását, ami pedig rendszerint bejön. Brrr...
Elkeserítően rossz előadás volt.
Ma éjjel az M5 csatorna közvetíti a Budapesti Operettszínházból - felvételről
2019. augusztus 31. szombat 21:00 - 23:40
Lehár Ferenc: Víg özvegy
(2019) (160')
A főbb szerepekben:
Glavari Hanna – Fischl Mónika
Gr. Danilovics Daniló - Homonnay Zsolt
Báró Zéta Mirkó – Földes Tamás
Valencienne, a felesége – Lukács Anita
Camille de Rosillon – Vadász Zsolt
Nyegus – Laki Péter
Sebastian Cascade – Csere László
Raoul Saint Brioche – Magócs Ottó
Kromov – Faragó András
Olga – Oszvald Marika
Bogdanovics - Dézsy Szabó Gábor
Közreműködik: az Operettszínház Balettkara (koreográfus: Lőcsei Jenő), Énekkara (karigazgató: Drucker Péter) és Zenekara
Zenei vezető-karmester: Makláry László
Alkotók:
Szövegíró: Viktor Léon és Leo Stein
A verseket Mérey Adolf nyomán újra fordította: Baranyi Ferenc
Fordította és mai színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila
Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó
Rendező: Szabó Máté
(Bemutató előadás: 2017)
Magyar Hírlap – 1970. szeptember 26.
Vita a tévéoperettről
„A műhely közbeszól”
Eredetileg nem akartam hozzászólni. Ügy gondoltam: a tv zenés színházának dramaturgiája cikk helyett további bemutatókkal érveljen az operettvitában. Furcsa érzés ugyanis az „alperes szemszögéből” bekapcsolódni egy olyan tárgyalásba, amelyet a T. Bíróság tagjai: bírák (vagy bírálók), esküdtek (vagy esküdt ellenségek), vagy vádlók és védők több mint egy évszázada folytatnak egy nevezetes gyermektartási per kapcsán. E gyermeknek — az operettnek — betoppanását éppoly pimaszul váratlan eseménynek tarthatták annak idején szülei — a színpadi dráma és a szalonmuzsika —, mint amilyen provokatívan rendhagyó volt késői leszármazottjának, a tv zenés színházának létrejötte a mai magyar kulturális életben.
A kezdet kezdetén Offenbach mester még szabadjára hagyta a szertelen — odamondogató, politizáló — ifjút. Később aztán számos pártfogója lett, és végül sikerült is a kamaszoperettet beíratni egy szigorú és nemes hagyományokkal rendelkező konzervatív nevelőintézetbe, ahol is leszoktatták fenegyerekeskedő magatartásáról, és jól nevelt társasági lényt faragtak belőle. A polgárközönség igényének megfelelően egyszerűen slágertermelö gépezetté változott. Új habitusában igazán hatásosan töltötte be — hogy úgy mondjam — a mai táncdalfesztiválok szerepét. Eljátszott egy este tíz-tizenöt számot, ebből a közönség kiválasztotta a győztes hármat.
Később, a technika fejlődésével megváltozott a helyzet. Előbb csupán a győztes dalokat, az operettek slágereit kezdte sugározni a közben népszerűvé lett közlőeszköz, a rádió; azután pedig a szerzők rájöttek arra: teljesen felesleges egy egész estét átzenélni ahhoz, hogy három slágert „eladhassanak”. Megírták azt a három számot, és a színpadot átengedték igazi hivatásának. Ez lehetővé tette, hogy elkezdődjék és még ma is tartson egy új korszak, amelyben a dráma és a zene kölcsönösen egymásért él és egymást szolgálja a színpadon. Amerikában megszületett, majd Európába is bevándorolt az új műfaj, a musical.
De vajon tényleg új ez a műfaj ?
Egészében igen, de részleteiben korántsem az. Atomokban már magukban hordozzák eszközeit a klasszikusok is, de még a slágerrendeltetésű operettek is. Ez az aprónak igazán nem nevezhető atomocska pedig nem más, mint a zenei együttes, az ensemble. Ennek megteremtése már igazi zeneszerzői — és nem slágerszerzői — feladat. Jelentkezése a különböző szintű operettekben olykor már operai igényű, és ilyen értelemben valódi drámai mag hordozója. A darabot szolgálja, a cselekményt fejleszti tovább. Az ilyen művek hallgatása közben figyelni kell, nem lehet elandalodni, tehát már nemcsak az érzelemre apellál, hanem az értelemre is. Ha mármost ezekből az atomokból megpróbálunk egy teljes estét betöltő zenés játékot felépíteni, az eredmény meglepő lesz: a musical születik meg, szinte a szemünk láttára.
No persze a folyamat nem ilyen egyszerű, de el kellett mondanom mindezt, hogy lássák: új műfajok nem születnek előzmény nélkül.
Az eddig elmondottakban mindenesetre azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy az operett (s ennek egyik kései alvállalkozója, a tv zenés színháza is): zenés műfaj.
Meg kellene próbálni tehát elsősorban erről az oldalról megközelíteni, és ebből az aspektusból bírálni.
Az inkriminált három bemutató, amellyel a tv zenés színháza három egymást követő szombaton jelentkezett, nemcsak felkeltette a figyelmet, de a kedélyeket is felkavarta. E sorok írója nem vállalkozik arra, hogy a megvalósítás teljességéről számot próbáljon adni; az olvasónak be kell érnie a dramaturg szándékainak rövid ecsetelésével.
Az 1920-as évek végén a nagyérdemű közönség felháborodottan távozott a Clo-clo (Vörös macska) című operett bemutatójáról. — Mit képzel ez a Lehár? Az ember azért jön a színházba, hogy egy évre el legyen látva új slágerrel — és szép melódiák helyett bohóckodnak a színpadon. Sehol egy dal, amit elpötyögtethetek a zongorán, vagy eldúdolhatok, ha „hangulatom” van. A Vágyom egy nő után.,., az volt az igazi! — A siker tetőfokán álló Lehár Ferenc a húszas években megsértette tehát a „nagyérdeműt”, mert zeneszerző akart lenni és nem slágerszerző. S ha ezek után 1970-ben egy dramaturgia — a zeneszerző születésének ünnepi, 100. évfordulóján nem egy agyoncsépelt, ezerszer megrágott és átalakított Lehár-operettet mutat be nyitódarabként, hanem ezt az első magyar (vagy talán az első európai) musical- kísérletet, akkor furcsának kell tartani, hogy a mai kritikusok egy része a produkciót „ósdi kacatnak” és a vállalkozást személyes sértésnek tekinti.
A következő bemutatóhoz, Lajtai Régi nyár című daljátékához nem szükséges ilyen tudálékos jegyzetet írni. Szórakoztatni szerettünk volna vele: játszani. És persze közben muzsikálni is. Szórakoztatni: finoman megformált színészi játékkal. Játszani: mai játékot egy régi, operett sémájára. Muzsikálni: a játékhoz és a szórakoztató szándékhoz alkalmazkodva. S ha ez a film valakiben nosztalgiát ébresztett volna egy valóságos „régi nyár” iránt, az magára vessen, mert nem figyelt oda sem a játékra, sem a muzsikára, sem... az idézőjelre.
És most elérkeztünk harmadik bemutatónkhoz, s vele együtt a következő vádhoz: a történelemhamisításhoz.
őszinte megkönnyebbülésemre a Házasodj, Ausztria! bemutatója tájékán az Iskolatelevízió éppen nyári szünetet tartott, így nem kerülhetett bemutatásra a napóleoni kor — a történész szemszögéből. Mégis izgultam. Nem is magam, és nem is a musical szerzőtriója miatt. Mikszáth nimbuszát féltettem. És nem is alaptalanul. Egy szigorú ítész észrevette a csalást: a darab nem követte híven a történelmi eseményeket! Mentségül egyetlen apróságot szeretnék felhozni.
Adásunk kizárólag szórakoztató céllal készült — vagyis játék volt csupán. S talán bocsánatos bűnt követtünk el, hiszen egy sokkal merészebb történelemhamisító szerzőpár darabját évtizedek óta hatalmas sikerrel játsszák szerte az országban. Igaz, annak hősét nem Aklinak hívják, hanem Háry Jánosnak, de a köret: Ferenc császár, Mária Lujza, Napóleon és a többiek — ugyanazok.
Talán még egy évtizeddel ezelőtt is hagyományos, vagy éppen meseszerű daljáték megírására ihlette volna alkotóit a mikszáthi téma; ám hogy most végül mégsem az lett belőle, azt — tisztelt Bírák, Esküdtek, Vádlók és ítészek — írják annak a dramaturgiának a számlájára, amely tiszteli ugyan a nagy elődöket, mégis a mai közönséget olyan produkciókkal igyekszik szórakoztatni, amelyek formájukban tükrözik az alkotás évét, 1970-től... az ítélethozatalig.
Őszintén remélem, hogy keresetlen szavaim, nem az utolsó szó jogán hangzottak el.
Ruitner Sándor,
a televízió dramaturgja
Az M5 csatorna éppen most ismétli az "Olasz Estély Sonya Yonchevával" gála televíziós közvetítésének a felvételét. (21.05 - 22.50)
(Kapcs. 1286. sorszám)
Persze Tiboldi Mária volt Grisi. Köszönöm, hogy ezt megemlíted.
A kiírt szereposztás csak a főbb szereplőket tünteti fel, mindenki másét, így Tiboldi művésznő szerepét (pedig jelentős szerep az övé is) külön nem jelöli, és mint írtam: "további közreműködők" között említi a korabeli műsorújság. (Bezzeg a Rádió Dalszínháza teljes stódiófelvételének szereposztása feltünteti a legkisebb szerepet alakító művész nevét is.)
Gyerekkoromban hányszor újranéztem a Három a kislányt... a cselekményről csak valami homályos fogalmam van, de a gyönyörű ruhák meg kalapok nagyon megmaradtak :D
Úgy emlékszem, Tiboldi Mária Grisit, az énekesnőt alakította, akinek a szerepe több, mint egy „további közreműködő”.
Kapcs. 808. sorszám
Kiegészítés
Zenés TV színház bemutatója A daljáték TV-filmen MTV 1, 1987. május 31., 20.10 – 21.40 Szövegét Alfred Maria Willner és Heinz Reichert írta. Harsányi Zsolt fordítása Rendező: Seregi László Dramaturg: Ruitner Sándor Zenei rendező: Fejes Cecília Díszlettervező: Langmár András Jelmeztervező: Wieber Marianna Vezető operatőr: Kocsis Sándor Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Sándor János Tschöll Keresztély, üvegfestõ – Melis György Arányi Adrienn, Farkasinszky Edit, Tiboldi Mária |
Három a kislány
Az ötletet, hogy a Három a kislányt képernyőre kellene vinni, tulajdonképpen egy másik dramaturgiai munkám adta. Több mint két évvel ezelőtt, bevallom: némi elégedettséggel néztem az akkor megvalósult Mozart és Salieri című Rimszkij-Korszakov operát, s közben azon törtem a fejem, nincs-e az elfekvő „kincsek” között olyan életrajzi zenés ,ű, amelynek televíziós változata legalább így tud hatni? Ekkor jutott eszembe a Schubert-kompozíciókra épített, és a bécsi romantika egyik legnagyobb zeneköltőjének életét ábrázoló Berté-operett; amelynek szereplői közül nem csak a főhős, Franz Schubert, de a darabban az őt körülvevő baráti kör tagjai is mind-mind megtalálhatók a lexikonokban: Franz Schober báró, a költő, aki azonos keresztnevével a játék alapkonfliktusát szolgáltatja; Johann Michael Vogl, a Bécsi Udvari Operaház énekese; Moritz von Schwind, a festő; és végül Nepomuk Gumpelwieser, a rajzoló…
1916. január 15-én egy magyar földön született, de ízig-vérig osztrák zeneszerző, Berté Henrik megteremtette a bécsi operett új arculatú színpadi formáját. Ez nem valamifajta zenei megújulást hozott, mint a századforduló után Lehár Ferenc Víg özvegye, hanem kifejezetten dramaturgiai tanulmány volt, színpadi formaváltás. Hozott – természetesen – zenei változást is, hiszen a kor muzsikája kívül rekedt a színház falain; a komponista alázatos szolgaszerepet vállalt, leporolta, másfajta rendbe rakta Schubert mester szerte heverő kottapapírjait. Szakmai körökben a bemutató óriási vihart kavart, miközben a pénztárakat valóságos ostrom alatt tartotta a publikum, amely látni akarta a darabot, hallani Schubert muzsikáját. Bertét a szentségtörés vádjával támadó osztrák zeneesztétákkal szemben egy német zenetörténet-író, Ottó Keller így védte meg: „… Mit használ a népnek Schubert, ha a lakosságnak csak csekély töredéke ismeri a műveit? Most, ebben az operett-, vagy daljáték-formában felhívták a figyelmet Schubertre. A közönség megismerte a nagy mester pompás muzsikáját, mégpedig csorbítatlan formájában, és könnyen bebizonyítható, hogy a Három a kislány bemutatója után sokkal több Schubert-kottát adtak el a világ zeneműkereskedései, mint előzőleg…”
A darab sikere az életrajzi-operettek egész sorát inspirálta: először folytatódott a Schubert-krónika, megszületett a Médi; aztán színpadra lépett Schumann, Liszt, Beethoven, Mozart, Offenbach, sőt a bécsi népénekes, Schrammel is… Az irányzat egyik utolsó, magyarországi megnyilvánulása – jóval a felszabadulás után -, a Fővárosi Operettszínházban bemutatott, de meglehetősen szolid sikerrel játszott Szerelmi álmok volt, amely ismét Liszt életéről szólt.
Most, amikor a Zenés TV Színház a Három a kislány bemutatására készül, jómagam, valamint a következő stáb, a következő művészgárda már egy jövő évi bemutató, a Montmartre-i ibolya című Kálmán Imre-operett zenefelvételeit készítjük. Azét a darabét, amelynek szintén vannak történelmi művész-szereplői: A Három a kislány bécsi baráti köréhez hasonlóan, a párizsi Montmartre-on él három üres zsebű fiatalember, Raoul, Florimond és Henry. A három keresztnév mögött pedig három nagy egyéniség rejtőzik: Raoul Delacroix, a festő; Florimond Hervé, a zeneszerző; és Henry Murger, a költő… Ám ez a jövő „zenéje”… Most még maradjunk Schubertnél, művészbarátainál, Tschöll üvegfestő mester három aranyos lányánál, és a bécsi romantikánál, amely még így, operettbe foglalva is, bizonyára kellemes estét szerez majd önöknek.
/Ruitner Sándor/ - RTV Újság, 1987. május 25-31.
Kapcs. 1277. sorszám
KIEGÉSZÍTÉS
„Szellő szárnyán” - Huszka-est a IV-es stúdióban
Televíziós operettfilm-összeállítás (Bemutatója: 1985. október 10., MTV 1., 20.00 -21.00)
(60')
Huszka Jenő négy operettjének - Mária főhadnagy, Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő - legnagyobb slágerei hangzanak el a műsorban.
Közreműködik: Kovács Zsuzsa; Lehoczky Éva; Oszvald Marika; Pászthy Júlia; Sass Sylvia; Tiboldi Mária; Zsadon Andrea; B. Nagy János; Bács Ferenc; Bende Zsolt; Berkes János; Horváth Bálint; Jankovits József; Németh Sándor; Ötvös Csaba; Palcsó Sándor;
a Magyar Televízió tánckara (művészeti vezető Molnár Ernő);
a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Hidas Frigyes
Koreográfus: Bán Teodóra és Keveházi Gábor
Szerkesztette: László Zsuzsa
Díszlet: Langmár András
Jelmez: Tóth Barna
Vezető operatőr: Dubovitz Péter
Rendezte: Apró Attila
A műsorvezető: Bács Ferenc
Mária főhadnagy
- „Szabad-e remélnem?” (Pászthy Júlia, B. Nagy János)
- Antónia dala (Tiboldi Mária)
- „Én mától kezdve” (Pászthy Júlia, B. Nagy János)
- Palotás (MTV tánckara)
Bob herceg
- Bob belépője (Berkes János)
- A királynő dala (Lehoczky Éva)
- A holló legendája (Bende Zsolt)
- Annie és Bob kettőse (Oszvald Marika, Berkes János)
- Gárdainduló (Palcsó Sándor és az MRT Énekkarának férfikara, MTV tánckara)
Gül baba
- Leila és Gábor diák kettőse (Zsadon Andrea, Jankovits József)
- „Darumadár fenn az égen” (Ötvös Csaba)
- Leila dala (Zsadon Andrea és az MRT Énekkarának nőikara)
Lili bárónő
- „Szellő szárnyán…” (Sass Sylvia, Horváth Bálint)
- „Gyere, csókolj meg, tubicám” (Kovács Zsuzsa, Németh Sándor)
- „Egy férfi képe” (Sass Sylvia)
- „Tündérkirálynő, légy a párom” (Sass Sylvia, Horváth Bálint és az MTV tánckara)
1331
Kedves joska141, nem kerülte el figyelmemet ez a beírása,költőinek szánt kérdése (sem), de inkább közvetetten, apránként és folyamatosan reagálok, ma pl. a Társművészetek/1345-ben. "Felemás eredményt hoz" megjegyzése pedig mélységes jóindulatáról, jóhiszeműségéről tanúskodik :-) mások, máshol, nem kevesen, nem kevés helyen -olykor e fórumon is- erősebb jelzőket használnak.
Magam részéről miután absz jobb oldali vagyok csupán a csalódottság szólalt meg.Egyes énekes teljesírményekről pedig nem is írtam,pedig volna mit.
Budavári Palotakoncert - 2019 augusztusa
Pótlólag ideírom a Duna TV-ben sugárzott gálakoncert II. részének a műsorát:
Lehár Ferenc: Paganini - Maria Anna-Elisa dala: „Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz!” (Fischl Mónika)
Kálmán Imre: A Bajadér – Radjami dala: „Óh, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Vadász Zsolt)
Dunajevszkij: Szabad szél – Pepita belépője: „Az ördög bújt belém…” (Szendy Szilvi, balettkar)
Lehár Ferenc: A mosoly országa – Liza és Szu-Csong „szív-duett”-je: „Lótuszvirág! ... Szív! Hogyan tudsz így tele lenni, mondd?..." (Bordás Barbara, Boncsér Gergely)
ifj. Johann Strauss: Éljen, a magyar! – polka (Fitos Dezső Társulatának táncegyüttese)
Erkel Ferenc: Bánk bán – Bánk áriája, II. felv. „Hazám, hazám…” (Ninh Duc Hoang Long)
Kálmán Imre: Marica grófnő – „Ringó vállú csengeri violám, kisangyalom…” (Dancs Annamari, Laki Péter)
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Józsi dala: „Vad cigánylegény vagyok” (Vadász Zsolt, balettkar)
Cigánytáncok (Fitos Dezső Társulatának táncegyüttese)
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Ilona csárdása: „Messze a nagy erdő…/Volt, nincs, fene bánja…” (Fischl Mónika, km. két táncos - Fitos Dezső koreográfiája)
Ábrahám Pál: Viktória – „Tyúkocskám!” (Oszvald Marika, Peller Károly, balettkar)
Huszka Jenő: Erzsébet – „Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van…” (Szendy Szilvi, Laki Péter)
Finálé - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – „Húzzad csak kivilágos virradatig!...” (Az összes közreműködő énekes, táncos)
Tisztelt Fórumozók!
Olvasva az idei Palotakoncertről szóló, nem éppen az elragadtatást tükröző, soraikat, szeretnék valamit kérdezni. Kérem, fogadják el, hogy nem álnaívitás lesz a kérdésem: tényleg érdekel a dolog.
Miért van az, hogy egy-egy olyan esemény, intézmény, ami mellé az aktuális kormányzat, itt döntően kulturális kormányzatot értek, teljes szélességgel odaáll és minden eszközzel támogatja, az jórészt felemás eredményt hoz?
Gondolok itt elsődlegesen a Nemzeti Színház helyzetére, az Operaház helyzetére, a Palotakoncertek támogatására, az Operettszínház újrapozicionálására.
Az elmúlt hetekben-napokban több televíziós csatornán ismételték például Mága Zoltán különböző Újévi koncertjeit. A látogatókból gyakorlatilag egy egész országgyűlési ülésnapot ki lehetett volna állítani. A koncertek színvonalát nem kívánom minősíteni.
Minden felsorolt példa az ország helyzetéhez viszonyítva írtózatos mennyiségű pénzt vitt el, de az eredmények? Miért? Miért?
Valóban gyrnegécske volt az idei konceert.Számomra egytelen pozítívum Fischl Mónika hangja volt .Valószínűleg jó tanárt talált,.mert tavaly bizonyí sok helyen magas hangjai nem a helyükön szóltak most pedig könnyedén szárnyaltak,bomba biztosasan.Az egész koncert a kissé lepusztult.kiállításával a fáradtság jeleit mutat
Meghallgattam a Budavári Palotakoncert 2. részét. Fischl Mónika szép hangját leszámítva alig volt értékelhető produkció. Azaz dehogynem: a megjegyezhetetlen nevű ázsiai (vietnámi?) tenorista értékelhetően: mulatságosan énekelte a Hazám, hazám-áriát. Kiskero eltűnésével nemhogy tisztességes, de még "tisztességtelen" táncoskomikust sem tudtak kiállítani: Laki Péter nyomokban sem tartalmaz tehetséget, Peller Károly csak (ólom)súlyban zárkózott föl partner(nőj)e mellé. Az új első karmester, Pfeiffer Gyula mintha egy középiskolai fizikatanári katedráról ugrott volna át operettgálát vezényelni.
Budavári Palotakoncert - 2019 augusztusa
Tegnap este láthattuk a Duna TV-ben az operett-gála felvételének I. részét
Amire emlékszem a koncertből az különösen két értékes operarészlet volt, nívós előadásban kaptuk.
A műsorból (az elejét nem láttam, később kapcsolódtam be a közvetítésbe):
Kacsóh Pongrác: János vitéz – Iluska dala (Bordás Barbara)
Johann Strauss: Egy éj Velencében – Lagúna-keringő (Vadász Zsolt)
Fényes Szabolcs: Maya – Vidám kettős: „Galambom-bo-bom” (Dancs Annamari, Laki Péter)
Verdi: Traviata – Violetta nagy áriája, I. felv. (Fischl Mónika, km. Ninh Duc Hoang Long – háttérből énekhangja) (olasz nyelven)
Delibes: Lakmé - Virág-duett , I. felv. – Lakmé és Mallika kettősét Fischl Mónika és Bordás Barbara adta elő (francia nyelven)
Volt még: Ábrahám Pál Viktória c. operettjéből a „Honvéd banda szól a Stefánián” c. vidám jelenet, meg egy Huszka-operettdal is...
Fellépett: Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Dancs Annamari, Fischl Mónika, Bordás Barbara, Peller Károly, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, valamint a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny különdíjasai: Faragó Alexandra és Dénes Viktor.
Az I. rész zárásaként Lehár: A víg özvegy – Grisette-dalt + Offenbach: Orfeusz az alvilágban – kánkánt adták elő a Budapesti Operettszínház énekművészei, tánckara.
Az Operettszínház Zenekarát Pfeiffer Gyula vezényli.
Ma 20.05 – 21.00 között láthatjuk a Duna TV-ben felvételről a II. részt
Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel:
2019. július 20. szombat 21:00 - 23:50
Lehár Ferenc: Luxemburg grófja
Közvetítés a Budapesti Operettszínházból – felvételről (2019)
(170')
„A mű címe eredetileg Luxenburg grófja volt, hogy a hasonló nevű nagyhercegséggel még véletlenül sem vonjon párhuzamot a nagyérdemű, de miután a közönség amúgy is Luxemburgként emlegette az operettet, Lehár is beleegyezett a betűcserébe. A premierre 1909. november 12-én került sor és nem várt sikert aratott, hiszen Lehár, saját bevallása szerint, minden különösebb műgond nélkül néhány Bad Ischlben töltött hét alatt „összecsapta”e remekművet. A kritika is kedvezően fogadta az operettet, de megjegyezték, hogy Lehár korábbi műveinek kamataiból él, azaz nem vitt forradalmi, újító megoldásokat művébe. A viták most már nem csupán az új produkció körül zajlottak, hanem napirendre került a Lehár-operett fölötti vita. Nem véletlenül szólt az egyik kritikus az erotikus-operett vonzerejéről és izgatóerejéről, akarva-akaratlanul megteremtve azt a műfaji meghatározást, mely ráillik a Lehár-operettek többségére. A Luxemburg grófja az operett irodalom egyik legmulatságosabb története, amelyben a gazdag, szenilis vénember, Sir Basil szerelmével üldözi az ünnepelt énekesnőt, Didier Angele-t, akit persze sokkal jobban érdekelnek az éhenkórász, fiatal művészek. Közülük is leginkább René, aki váratlanul értesül róla, hogy Luxemburg grófja lett, s ezt a címet egy névházasság formájában azonnal el is adja Sir Basilnak... A meglepetésekkel, cselszövésekkel és szerelmi párviadalokkal teli, szellemes és fordulatos történet Lehár Ferenc olyan örökzöld melódiáinak szárnyán jut el a kötelezően boldog végkifejletig, mint például a Polkatáncos, vagy a Szívem szeret...”
Szereposztás:
René - Dolhai Attila
Angele - Fischl Mónika
Fleury - Frankó Tünde
Brissard - Kerényi Miklós Máté
Juliette - Szendy Szilvi
Sir Basil - Kálloy Molnár Péter
Lord Lanchaster - Langer Soma
Lord Winchester - Oláh Tibor
Lord Worchester - Pálfalvy Attila
Közreműködik a Budapesti Operettszínház Tánckara, Énekkara és Zenekara
Karmester: Makláry László
Rendező: Somogyi Szilárd
Ma éjjel (21.00 - 23.15) ismét láthatjuk az M5 csatornán Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjének a Soproni Petőfi Színház előadásán készült felvételét (2018. december)
A főbb szerepekben: Domoszlai Sándor, Vadász Zsolt, Sipos Marianna, Teremi Trixi, Szolnoki Tibot, Major Zsolt
Km. a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar, a Soproni Petőfi Színház kórusa, gyermekkara, tánckara
Vezényel: Tassonyi Zsolt
Koreográfus: Demcsák Ottó
Magyar szöveg: Zsadon Andrea
Versek: Miklós Tibor
Rendezte – Prof. Dr. Robert Herzl
Művészeti vezető – Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor
Kapcs. 1066 - 1075 sorszámok
Ma éjjel ismét sugázza a televízió:
M5 csatorna 2019. június 26. szerda 21:05 - 23:05
Tokody 40 - Tokody Ilona jubileumi hangversenye - 2017. március 13
(120')
Rendező: Aczél András
A XX. század utolsó harmadában egy igazi unicum Tokody Ilona magyar lírai szoprán, aki tehetsége és szorgalma, elbűvölő egyénisége révén sikerrel járhatta be a világot. Az olasz lírai szerepek mindegyikében etalon, a kifinomult, artisztikus éneklés nagy alakja. Pályafutása kezdetének 40. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyére személyesen állította össze az est műsorát és szereplőit.
A gálakoncerten az ünnepelt művésznő többek között a Figaro házassága, a Simon Boccanegra, az Otello, az Aida, a Bohémélet és a Tosca híres nőalakjait is megelevenítette, a duettekben Alexandru Agache és a művésznő férje, Muskát András működött közre.
A jubileumi előadást a néhai Luciano Pavarottival rendszeresen együttdolgozó, a Három Tenor-koncerteket rendszeresen vezénylő Ács János dirigálta. Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara
- rész
Mozart: Vado, ma dove? („Megyek, de hová?”) K. 583 – Tokody Ilona
Mozart: Don Giovanni – Nyitány
Verdi: Otello – Ave Maria – Tokody Ilona
Verdi: A lombardok – Oronte áriája a II. felvonásból – (’La mia letizia infondere’) – Muskát András
Verdi: Simon Boccanegra – Boccanegra és Amelia duettje az I. felvonásból (’Orfanella il tetto umile… Figlia! A tal nome palpito’) – Tokody Ilona, Alexandru Agache
Bellini: Norma – Nyitány
Verdi: Aida – Aida és Radamès duettje a IV. felvonásból (’O terra, addio’) – Tokody Ilona, Muskát András
- rész
Cilea: Adriana Lecouvreur – Adriana áriája az I. felvonásból – (’Ecco, respiro appena’) – Tokody Ilona
Giordano: Andrea Chénier – Gérard áriája a III. felvonásból – (’Nemico della Patria’) – Alexandru Agache
Rossini: A tolvaj szarka – Nyitány
Meyerbeer: Az afrikai nő – Vasco da Gama áriája a IV. felvonásból – (’Pays merveilleux... O Paradis...’) – Muskát András
Puccini: Bohémélet – Mimì áriája a III. felvonásból – (’Donde lieta usci’) – Tokody Ilona
Verdi: Aida – Előjáték
Puccini: Tosca – Tosca és Cavaradossi duettje az I. felvonásból – (’Qual occhio al mondo…’) – Tokody Ilona, Muskát András
Ráadások:
Paolo Tosti: A vucchella
Ernesto de Curtis: Non ti scordar di me
A Zenés TV Színház bemutatója volt: 1986. február 27., 20.00 – 21.00
Behár György: Primadonna
Zenés játék/dalmű/
"Regényes történet Pálmay Ilkáról, aki meghódította a világot".
Krúdy Gyula kisregénye nyomán a forgatókönyvet írta és a televízióra alkalmazta: Juhász István
Versek: Baranyi Ferenc
A zenei felvételen közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Jancsovics Antal
Rendező: Bohák György
Dramaturg: Bánki László
Vezető operatőr: Kocsis Sándor
Díszletterrvező: Langmar József
Jelmeztervező: Wieder Marianne
A szereposztásból:
Primadonna (Pálmay Ilka) – Pitti Katalin
Florica, szobalány (öltöztetőnő) – Oszvald Marika
Timothy, angol inas (lakáj) – Benedek Miklós
Kinsky gróf - Bács Ferenc
Cziráky gróf – Bende Zsolt
Négy színésznő - Torday Éva, Barlay Zsuzsa, László Margit, Lehoczky Éva
Evva Lajos, a Népszínház igazgatója – Haumann Péter
Szigeti József – Vajda László
További szereplők:Mácsai Pál, Hirtling István és Szolnoki Tibor, Jáki Béla
Km. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara (koreográfus: Molnár Ernő, Szirmai Béla).
A Színházi Élet a húszas évek elején folytatásokban közölte Krúdy Gyula kisregényét, Pálmay Ilkáról, a századforduló tehetséges. kalandos életű színművészéről. Pálmay Ilka színészi pályája Kassáról indult; játszott a pesti Népszínházban, amelynek hőskora elválaszthatatlan az ő nevétől, majd Bécs és London után Amerika színházlátogató közönségét is meghódította. A francia pikantéria, a sejtetett, de ki nem mondott kétértelműségek bájos és virtuóz művésze volt.
A Dankó Rádió mai operettműsorában ("Túl az Óperencián") ennek a televíziós daljátéknak a zenei hanganyagáról részlet szólalt meg: a finálé:
Km. Pitti Katalin, Bács Ferenc, Vajda László, Oszvald Marika, Benedek Miklós, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Jancsovics Antal.
Ezt a mintegy 15 perces részletet ma délután (18.00 - 19.00) az ismétlő adás végén megint meghallgathatjuk.
Kapcs. 1057. sorszám
Ismétlés:
2019. május 26-án (vasárnap) 21:35 órától látható felvételről Richard Wagner A walkür című zenedrámája az M5 csatornán.
(250 perc)
Rendező, vizuális koncepció: M. Tóth Géza
Díszlettervező: Zöldy Z Gergely
Vetített látvány: KEDD Kreatív Műhely
Jelmeztervező: Bárdosi Ibolya
Koreográfus: Venekei Marianna
Dramaturg: Orbán Eszter
Szereplők: Kovácsházi István (Siegmund), Sümegi Eszter (Sieglinde), Andreas Hörl (Hunding), Tomasz Konieczny (Wotan), Linda Watson (Brünnhilde), Németh Judit (Fricka), valamint a walkürök szerepében: Wittinger Gertrúd, Bátori Éva, Fodor Beatrix, Vörös Szilvia, Várhelyi Éva, Kálnay Zsófia, Gál Erika, Fodor Bernadett
Vezényel: Halász Péter
A felvétel a bemutatón, 2016. március 6-án készült az Operaházban.
Ismét láthatjuk ma éjjel az M5 csatornán ezt az operettszínházi közvetítést:
2019. május 25., 21.00 – 23.55
Kálmán Imre: A chicagói hercegnő
- Operett két felvonásban
(2018) (180')
Díszlettervező: Horesnyi Balázs.
Jelmeztervező: Velich Rita.
Rendező: Béres Attila
„A chicagói hercegnő a nagy közép-európai operett-áradat hullámain született, de amikor bemutatták, 1928-ban a csillogó műfajnak már új versenytársa akadt. A kávéházakban megjelent az addig szokásos muzsika mellett az európai publikumot piszkálgató amerikai dzsessz. Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók - ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek.
A színpadon egy jazz- és egy népi zenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operett melódiák éppúgy felcsendülnek majd, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok.
"Amikor valami nincs, az nagyon nagy felelősség, mert rajtad múlik, tovább fog-e élni vagy sem." Béres Attila kiemelte, hogy az operett színpadra varázsolásánál arra törekedett az alkotói stáb, hogy formailag és színészi kifejezési eszközökben valami fajta kísérlet jelenjen meg az előadásban. "Nem tudom, sikerült-e, hogy a nitrogén bomba felrobban-e majd, de az biztos, hogy összeöntöttünk egy csomó színházi gondolkodást, sok-sok műfaji követelményt, sőt! műfaji ellenkövetelményt is, megpróbáltunk annyira ironikusak lenni, ami még nem sértő, és annyira cinikusak lenni önmagunkkal, amennyire csak lehet.”
Szereposztás:
Mary - Bordás Barbara,
Borisz, Sylvária trónörököse - Dolhai Attila,
Lizaveta nagyhercegnő, az Anyja - Kalocsai Zsuzsa,
Mr. James Bondy, Mr. Lloyd Titkára - Kerényi Miklós Máté,
Rosemary Dragica, morániai hercegnő - Szendy Szilvi,
Edith Rockefeller - Szulák Andrea,
Sarah Rotschild - Zábrádi Annamária,
Bobby, szaxofonos - Bársony Bálint,
Bunda Mihály, cigányprímás - Ökrös Tibor,
Alexej Zénó Luparovics nagyherceg, Moránia uralkodója - Földes Tamás,
Közreműködik:
Bársony Bálint és zenekara,
Ökrös Tibor és zenekara,
A Budapesti Operettszínház Énekkara, Balettkara, Zenekara,
valamint a Vasutas Zeneiskola Pesti Broadway Musical Stúdiójának növendékei.
Vezényel: Bolba Tamás
Aki nem latta ezt a friss, 2019-es beszelgetest Kincses Veronikaval, sok vendeg kollegajaval es a főigazgatóval, itt megtekintheti.
Duna World-on ma 20:00-tol a "Hogy volt?!"-sorozatban zenes multidezes, beszelgetes Kincses Veronikaval.
Ma éjjel láthatjuk a televzióban:
2019. május 19-én (vasárnap) 21:00 órától látható felvételről Giacomo Puccini A Nyugat lánya című operája az M5 műsorán
A felvétel a 2018. december 13-i előadáson készült az Erkel Színházban.
(Bemutató: 2018. december 1.)
David Belasco The Girl of the Golden West című drámája alapján a szövegkönyvet írta: Guelfo Civinini, Carlos Zangarini
Díszlettervező: Zinovy Margolin
Jelmeztervező: Olga Shaishmelashvili
Világítástervező: Alexander Sivae
Dramaturg: Orbán Eszter
Rendező: Vasily Barkhatov
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor).
Vezényel: Kocsár Balázs
Szereposztás
Minnie – Bátori Éva
Dick Johnson (Ramerrez), bandita – Gaston Rivero
Jack Rance, seriff – Szegedi Csaba
Nick, pultos – Balczó Péter
Ashby, a Wells Fargo társaság ügynöke – Bakonyi Marcell
Sonora, aranyásó – Cseh Antal
Trin, aranyásó – Ujvári Gergely
Sid, aranyásó – Geiger Lajos
Bello, aranyásó – Erdős Attila
Harry, aranyásó – Kiss Tivadar
Joe, aranyásó – Kristofori Ferenc
Happy, aranyásó – Rezsnyák Róbert
Jim Larkens, aranyásó – Gábor Géza
Billy Jackrabbit, indián – Kőrösi András
Wowkle, a felesége – Heiter Melinda
Jake Wallace, vásári énekes – Káldi Kiss András
José Castro, mesztic férfi – Kiss András
Ma éjjel az M5 csatorna sugározza
2019. május 18. szombat 21:00 - 00:00
Szirmai Albert: Mágnás Miska
A Budapesti Operettszínház előadása (2019)
Szereposztás:
Alsótrécsei Trécsei Mixi Miska, lovász - Peller Károly
Marcsa, mosogatólány - Peller Anna
Rolla grófnő - Lukács Anita
Baracs István - Vadász Zsolt
Alsótrécsei Trécsei Mixi - Csere László
Felsőrécsei Récsei Pixi - Csonka András
Zsorzsi nagymama - Lehoczky Zsuzsa
Korláth gróf – Virágh József
Stefánia – Kalocsau Zsuzsa
Mausi grófnő – Ullmann Zsuzsa
Jella grófnő – Csengeri Ottilia
Leopold – Benkóczi Zoltán
Eleméri gróf – Péter Richard
Szele, Korláth gróf titkára – Balogh Bodor Attila
Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara.
Karmester: Rónai Pál
Író: Bakonyi Károly
Dalszövegíró: Gábor Andor
Átdolgozó: Békeffy István, Kaszó Elek
Dramaturg: Kállai István
elmeztervező:Tordai Hajnal
Díszlettervező: Kis-Kovács Gergely
Karigazgató: Drucker Péter
Koreográfus: Nagy György
Rendező: Verebes István
Múltidézés
„La Bella Tangolita”
Részletek a Pesti Vigadó 1983. augusztus 7-i operettműsorából
I. rész: 1984. február 15., Magyar Televízió 1., 20.00 – 20.30
Felléptek: Goetz Judit, Kukely Júlia, Mészöly Katalin, Ötvös Csilla, Pitti Katalin, Horváth Bálint, Leblanc Győző, Ötvös Csaba, Palcsó Sándor, Rozsos István
(A műsorrészletezésről nem áll rendelkezésemre adat)
II. rész: 1984. március 22., Magyar Televízió 1., 20.00 – 20.35
Műsorszámok:
- Ábrahám Pál – Harmath Imre: Bál a Savoyban – Tangolita dala (Kukely Júlia)
- Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini – „Volt nekem már száz babám” (Leblanc Győző)
- Lehár Ferenc – Erdődy János: Giuditta – „Olyan forró ajkamról a csók” (Pitti Katalin)
- Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini – „Nem szeret így téged más” (Kukely Júlia, Horváth Bálint)
- Lehár Ferenc – Innocent-Vincze Ernő: Cigányszerelem – „Messze a nagy erdő” (Mészöly Katalin)
- Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – „Kis húgom, légy vidám…” (Ötvös Csilla, Ötvös Csaba)
- Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – „A lányok, a lányok…” (Goetz Judit, Kukely Júlia, Mészöly Katalin, Pitti Katalin, Horváth Bálint, Leblanc Győző, Ötvös Csaba, Palcsó Sándor)
Műsorvezető: Antal Imre
Km. a Postás Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dénes István
Szerkesztő: László Zsuzsa
Rendező: Bodnár István
Ma este 21 órától látható Jules Massenet Werther című operája az M5 HD műsorán.
Rendező: Szikora János
Karmester: Alain Guingal
A főbb szerepekben:
Brickner Szabolcs (Werther),
Szegedi Csaba (Albert),
Busa Tamás (Le Bailli),
Szerekován János (Schmidt),
Egri Sándor (Johann),
Mester Viktória (Charlotte),
Szemere Zita (Sophie)
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Kenesey Judit
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett
A felvétel 2017. május 6-án készült az Operaházban.
Kapcs. 349. sorszámhoz
Kiegészítés
Petrovics-opera: Lysistrate
Az opera tévéváltozata
Írta: Ruitner Sándor
/RTV Újság, 1984. december 10-16./
Egy kritikus szerint az a mű, amelyik nem tűnik el a feledés homályában a bemutatót követő egy-két évtizeden belül, feltétlenül érdemes arra, hogy sorsának alakulását figyelemmel kísérjük. Korunkban ugyanis a formák és stílusok olyan sorozatban váltják egymást, amely ennek előtte szinte századokra elegendő lett volna. Ha egy huszonöt évvel ezelőtti, a magyar zene forrongó és megújulást szülő korszakából származó zeneműre azt mondhatjuk, hogy mainak, frissnek, fiatalosan üdének tetszik, akkor ebből az „opus”-ból igazi tehetség sugárzik. Petrovics Emil Lysistrate című koncertoperája (keletkezésekor így határozta meg műfaját a szerző) ilyen mű. A művészeti ízlésváltozások buktatóit szinte észre sem véve jelentkezett újra meg újra; változott külsővel, de változatlan tartalommal.
Először a rádióban szólalt meg. A fiatalosan dinamikus, abszolút drámai töltésű zene – érdekes módon – nemcsak hallgatóságának képzeletét ragadta magával, de szereplőit is a „mozgás” felé vonzotta. A felvétel címszereplője, Sándor Judit például ragaszkodott ahhoz, hogy a róla nem sokkal később készülő televíziós portréfilmben feltétlenül szerepeljen a darab egyik áriája.
Ilyen előzmények után izgalmas dolog nyomon követni a mű színpadi pályafutását. A Magyar Állami Operaház az 1962-es rádiós premier után kilenc esztendővel tűzte műsorára, Házy Erzsébettel a címszerepben. A cselekmény egy, az egész művet átfogó, látványos koreográfiától nyerte el szokatlanul újnak tetsző kifejezési formáját. Ezek után nem tarthatjuk véletlennek, hogy a rendezés munkáját – vendégként – a Pécsi Balett vezetőjére, Eck Imrére bízták. A Lysistrate új közönsége immár két Petrovics-opera ismeretében ült be a színházba. Két, nyomasztó témájú mű kontrasztja, és ugyanakkor vidám „előzménye” is a Lysistrate, hiszen anyaga – kísérőzeneként – előbb született, mint a C’est la guerre, vagy a Bűn és bűnhődés. Aristophanész sodró erejű komédiájának először kiszolgálójává szegődött az alig harmincesztendő, fiatal zeneszerző, Devecseri Gábor tüneményes fordításához társítva klasszikus ihletésű motívumait. S amikor a prózai színházban elért siker nyomán egy opera lehetőségének körvonalait látta kibontakozni, bátran vállalkozott arra, hogy immáron ő kényszerítse igába az arisztophanészi szöveget, hogy szolgálja a zenei mondanivalót és kifejezési formát.
Az első elképzelés, a rádióváltozat, a koncertopera még statikus volt; a színpadon, a táncos lábakon már szinte szárnyakat kapott a mű; és nemcsak az első változat. A budapesti premiert – kis idő múlva – követte egy más formátumú berlini, Mikó András rendezésében. Ennek filmszalagra rögzített részletét 1974-ben láthatták a magyar operabarátok, a forró sikerű színházi estéről beszámolt a televízió zenei híradója is.
Akkor merült fel először a tévéváltozat elkészítésének gondolata, ám a zeneszerző ellenállt. A Zenés TV Színház addig kialakult palettáján nem talált olyan színt, olyan formát, amely a mű, általa még mindig keresett, igazi kifejezési formájaként megfelelt volna. Alkotótársat keresett és Maár Gyula személyében (egyre gyarapodó zenés rendezései láttán) ezt a társat meg is találta. A Bűn és bűnhődés író-rendező szerzőtársa újraálmodta a táncos elképzelést, de mellőzte a konkrét játéktér kényszerítő kalodáját. A képző-és és a mozgásművészet rafinált kifejezési eszközeiből épített olyan sugárzó „színpadot”, amelynek fényébe, sőt fókuszába mindig életrehívója, a zene került. S még sincs olyan érzésünk, hogy ebben a megoldásban minden a zenét szolgálja. A különböző művészetek, a zenével társulva, olyan módon hatnak egymásra, mint a természet erői, hogy megszüljék a csillaghoz hasonló gyémántot: az arisztophanészi gondolatot.
Petrovics Emil: Lysistrate
az opera tévéváltozata
Zenés TV Színház bemutatója: MTV 1, 1984. december 16., 21.50 – 22.35 óra
(44 perc)
Szereplők:
Lysistrate – Zempléni Mária
Nő karvezető – Farkas Katalin
Férfi karvezető – Gulyás Dénes
Közreműködők:
a Magyar Állami Operaház zenekara,
a Debreceni Kodály Kórus,
a Népszínház tánckara,
a Rockszínház tagjai
Vezényel: Petrovics Emil
Arisztophanész művét Devecseri Gábor fordította
Zenei rendező: Erkel Tibor
Karigazgató: Erdei Péter
Koreográfus: Györgyfalvai Katalin és Reinthaller Éva
Díszlettervező: Kézdi Lóránt
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Szerkesztő: Ruitner Sándor
Operatőr: Gulyás Buda
Rendező: Maár Gyula
Richard Wagner: Parsifal
Zenés ünnepi játék három felvonásban
Felvétel az Erkel Színházban készült, 2018. április 5-én.
Leadta: 2019. április 21. vasárnap 21:05 - 01:30, M5 csatorna
Mikó András legendás rendezése 35 év után, 2018. április 5-én ezzel az előadással búcsúzott a közönségtől.
Karmester: Kocsár Balázs
Km- a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Szereposztás:
Amfortas: Tómas Tómasson
Titurel: Kovács István
Gurnemanz: Palerdi András
Parsifal: Kovácsházi István
Klingsor: Gábor Géza
Kundry: Németh Judit
1. grál-lovag: Kiss Péter
2. grál-lovag: Geiger Lajos
1. apród: Markovics Erika
2. apród: Simon Krisztina
3. apród:
4. apród: Szerekován János
I./1. viráglány: Váradi Zita
I./2. viráglány: Szakács Ildikó
I./3. viráglány: Simon Krisztina
II./1. viráglány: Gál Gabi
II./2. viráglány: Wierdl Eszter
II./3. viráglány: Várhelyi Éva
Egy hang: Vörös Szilvia
Szövegíró: Richard Wagner
Koreográfia: Seregi László nyomán László Péter
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Makai Péter
Magyar nyelvű feliratok: Oberfrank Géza
Karigazgató: Strausz Kálmán
Kapcs, 346., 347. sorszámok
Kiegészítés
- Esti Hírlap, 1984. április 7.
„PESTIEKKEL BÉCSBEN”
„Indul a Lehár-expressz”
A sztárok: Sass Sylvia és Siegfried Jerusalem
Magyar operettművészek állnak a bécsi televízió stúdiójának kamerái elé. Nagyszabású, hamarosan az NSZK-ban, utóbb majd nálunk is bemutatandó, a szokásosnál tarkább zenei programot rögzítenek. A zenét Budapestről viszik magukkal: a dalok és a táncok muzsikáját ugyanis már rögzítették a rádió VI. stúdiójában. Egyetlen komponista műveit: Lehár Ferencét. A Bécsben dolgozó magyar művészcsoport vezetője Kalmár András, televíziónk szórakoztató osztályának vezetője. Őt kérdeztük a program részleteiről.
A világ körül
— Hatnapos bécsi utunk célja, hogy képeket adjunk a hangoknak — mondta. — Lehár-expressz című műsorunkhoz forgatunk. A műsor alapötletét az a közismert tény adta, hogy Lehár Ferenc minden operettjének más-más ország a színhelye. Abból indultunk ki — jómagam és GüntherTolar, a forgatókönyvben társszerzőm —, hogy a valóságban létező Lehár-expressz mintájára világkörüli útra hívjuk meg a tévénézőket. Olyan országokba, ahol a Lehár-darabok cselekménye játszódik. Például a régi Oroszországba (Cárevics), Spanyolországba (Frasquita), Olaszországba (Giuditta, Paganini), Franciaországba (A víg özvegy). Összesen tizenöt helyre, természetesen Magyarországra is, Pacsirta című operettjének egyik részletével. A zeneszámokat blokkokra osztottuk, becsempésztünk „kívülálló” muzsikát is, ilyen például A három grácia. Felhangzik a Vilja-dal, a Várj, várj, szép délibáb, Ajka az ajkon, majd egy részlet a Tatjana című munkájából.
A bécsi felvételek résztvevői: Sass Sylvia, Oszwald Marika, Kovács József, Straub Dezső, Decsi Ágnes és az osztrákok egyik kedvence, Németh Sándor. Osztrák részről egyébként szintén sok közreműködője van a Lehár- expressznek Herbert Grunsky rendezésében.
Fellép például a bécsiek Danilója, Harald Serafin, s korunk egyik legnagyobb művésze, Siegfried Jerusalem. Amikor a zenei felvételekre Budapestre érkezett, elmondta nekem, hogy hatszor vendégszerepeit már hazánkban, de operettet még soha nem énekelt. Úgy érzi, legalább olyan nehéz kifogástalanul előadni egy Lehár-áriát, mint bármelyik operáét.
Ó, lányka...
— Táncok?
— Palotás, részlet a Cigányszerelemből, a Drótostótból, s lehári tarantella. Élőre felhívom a figyelmet, hogy felhangzik majd a leghíresebb Lehár-tenorista, azaz Richard Tauber gyönyörű hangja is. A Friederikából adja elő az Ó, lányka, ó, lányka kezdetű dalt, amelyre Bécsben Szőnyi Nóra Michael
Birkmeier társaságában táncol egy pas de deux-t.
— Időtartam?
— A műsor összesen kilencvenöt percig tart. Ebből nyolcvan perc Lehár-zene, a többi próza, csakhogy két változatban. A német nyelvű kissé hosszabb, a magyar szöveg rövidebb. A zenei részeket a Magyar Rádió és Televízió Zenekara élén Pál Tamás vezényelte.
/Kristóf Károly/
Egyelőre csak ezt találtam: egy részletet a youtube-on:
Terzetto: "Guerrieri,e preso il tempio... Io t'amava..."
Abigaille - Veronika Fekete
Fenena - Éva Tordai
Ismaele - József Csák
Conductor: Ferenc Nagy
1995 - Erkel Színház (Erkel Theater), Budapest
2018 után tudtommal ma éjjel másodszor láthatjuk a Nabucco 2017-es előadásának felvételét (közvetítés az Erkel Színházból) a televízióban.
Nincs felvéve Misura Zsuzsával? F.Veronikával?Elsőrangúak benne.
Hányadjára????
Ismétlés az M5 csatornán ma éjjel: 21.05 - 23.20
(Először 2018 márciusában láthattuk a képernyőn az operaelőadás felvételét.)
Giuseppe Verdi: Nabucco
A felvétel 2017. október 21-én készült az Erkel Színházban.
Alexandru Agache, Brickner Szabolcs, Bretz Gábor
Rálik Szilvia, Gál Erika
Rendező és karmester: Kesselyák Gergely
Kapcs. 1127., 1063., 930., 929. sorszámok
Kiegészítés
1984. június 22. , MTV 20.30 – 21.15.
Zenés TV Színház bemutatója
Offenbach: Fortunio dala
Az operett televíziós filmváltozata
Libretto: Hector Crémieux, Ludovic Halévy
Műfordító: Innocent Vincze Ernő
Vezető operatőr: Márk Iván
Díszlettervező: Langmár András
Jelmeztervező: Wieber Marianne
Rendezte: Szirtes Tamás
Szereposztás:
• Fortunio, ügyvéd - Mádi Szabó Gábor (próza)
• Lauretta, a felesége - Zempléni Mária
• Babette, szakácsnő – Halász Aranka
• Valentin, Fortunio írnoka, Lauretta imádója - Mácsai Pál (próza) - Énekhang: Molnár András
• Friquet, Fortunio patvaristája - Maros Gábor
• Ügyvédbojtár - Gárday Gábor
• Ügyvédbojtár - Kozáry Ferenc
• Ügyvédbojtár - Szolnoki Tibor
• Ügyvédbojtár - Sipos András
• Lányok: Détár Enikő, Makai Ágnes, Szegedi Dorottya, Vásári Mónika
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara.
Vezényel: Makláry László
Dramaturg: Ruitner Sándor
Zenei rendező: Fejes Cecília
Koreográfus: Hencsey Róbert
(Időtartam: 45 perc)
Fortunio ügyvédet féltékenység gyötri, mert valaki lopkodja a rózsáit, és fiatal felesége Lauretta egyre több rózsacsokrot kap ajándékba. Fortunio félve emlékszik ifjúkorára, mikor másodírnok volt André ügyvédnél és elcsábította annak fiatal nejét egy szerelmes dal segítségével. Ezért gyanakodva figyeli a neki dolgozó ügyvédbojtárokat, különösen a Laurettába titkon szerelmes Valentint, mert nem szeretne úgy járni, mint elődje. Friquet elmeséli Fortunio történetét az ügyvédbojtároknak, akik nagyon szeretnék megtalálni az asszonyszíveket hódító bűvös dal kottáját…
Ruitner Sándor dramaturg gondolatai az új televíziós operett bemutatójához (Megjelent az RTV Újságban):
„Akadnak az ember életében olyan vétségek, amelyek jóvátétele néha évtizedekig várat magára. A Zenés TV Színház következő bemutatója ilyen jóvátételi alkalmat kínál. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, amikor Jacques Offenbach Fortunio dala című operettje megelevenedik a képernyőn, a történet két változatban szerepelhet a hallgatók-nézők ismeretében: az egyik az ötvenes években készült rádiófeldolgozás, amely több mint százszor hangzott el - („Búbánat”: a Rádió Dalszínházának bemutatója 1958. június 22, Kossuth Rádió 20.20 – 21.25. - Házy Erzsébet mint Fortunio lánya szerepel itt!, további énekes szereplők: Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Maleczky Oszkár, Kishegyi Árpád, Bende Zsolt, Kövecses Béla, Külkey László, Réti József. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Fischer Sándor vezényli. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Szécsi Ferenc) -, a másik ez a most bemutatásra kerülő „új” változat.
Ennek a kettősségnek – bármennyire furcsának tetszik – erkölcsi indoka van. Amikor a remek, sodró erejű vígjátékot bemutatta a Rádió Dalszínháza, igencsak erkölcsös világban éltünk, Az, hogy a megbecsült, idős ügyvédet megcsalja fiatal felesége az iroda pelyhesállú ügyvédbojtárjával/írnokával, nem tartozott a hivatalosan támogatott operett-témák közé. A sziporkázóan szellemes zenét viszont be lehetett mutatni. Kínálkozott hát egy kézenfekvő megoldás: az ifjú asszonykából fiatal lány, az idős férjből pedig – korához illő – apa lett. Mindezek után még a hepiendet is tálcán kínálta a korántsem ilyen konszolidált megoldásokért lelkesedő szerző darabja: a fiatalok – apai áldással – egymáséi lettek.
Ám higgyék el, ez az eredeti Offenbach-darabban nem így van. A valódi történet most jelenik meg a képernyőn. S akik jól ismerik az operett megálmodójának, első nagy mesterének gondolatvilágát (és az Offenbach életrajz-filmsorozat jóvoltából nálunk ez immár nem korlátozódik szűk körre), azok számára ez a régi-új változat adhatja a maradandó színházi élményt. No és a dramaturg lelkiismerete is megnyugodhat végre, korrigálhatja sok évtizedes „tévedését”. A darab mostani változatát nem dolgozta át senki, hiteles alakjában kerül a néző elé.
Egyetlen apró kis csalást azért mi is elkövettünk, de ezt közzétettük a színlapon: Operaházunk magánénekese, Molnár András „kölcsönzi” énekhangját a Valentint játszó Mácsai Pálnak.”
Megjegyzem:
A rádió 1982-ben készítette el a Fortunio dala 1958-as felvételének „ remake”-jét: már ezen a stúdiófelvételen énekel - két évvel a televíziós változat előtt - a Zempléni Mária-Molnár András páros:
- Jacques Offenbach – Fischer Sándor: Fortunio dala (1982. május 7., Kossuth Rádió, 20.45 – 21.30) – Breitner Tamás – Zempléni Mária, Molnár András, Takács Tamara, Fülöp Attila, Korcsmáros Péter, Martin János, Wendler Attila, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
1983. február 19-én az MTV 1 csatorna sugározta
A Zenés TV Színház bemutatója: 20.55 – 21.55
Lehár Ferenc: A garabonciás
A daljáték televíziós változata
(60 perc)
Szövegét és verseit Innocent Vincze Ernő írta.
Zenéjét átdolgozta: Rékay Miklós
Dramaturg: Ruitner Sándor
Díszlet: Mátay Lívia
Jelmez: Wieber Marianne
Maszk: Sammer Katalin
Vezetőoperatőr: Kocsis Sándor
Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Békés András
Közreműködők:
- az MRT szimfonikus zenekara
- a KISZ Központi Művészegyüttes énekkara (karigazgató: Strausz Kálmán)
- a Bihari Táncegyüttes (koreográfus: Novák Ferenc)
Vezényel: Sándor János
Szereplők:
A diák – Mácsay Pál fh. (énekhangja: Molnár András)
Drághy Péter – Bitskey Tibor (énekhangja: Sólyom-Nagy Sándor)
Sárika, az unokahúga – Fazekas Zsuzsa fh. (énekhangja: Temesi Mária) - megjegyzem: a műsorlapon még a művésznő születési neve szerepel: Tóth Mária
Karolin – Andor Éva (próza és énekhang)
Ferdinand von Kolb – Horesnyi László
Borcsa – Kovács Erzsébet
István – Tarsoly Elemér
(Előtte emlékezés az 1943. február 20-i ősbemutatóra: Magyar Királyi Operaházban)
Kedves Héterő, egyikünk sincs a megengedés vagy a nem megengedés helyzetében.
Csak tiszteletre méltónak lehet nevezni Puccini híres, megszállott igényességét a tökéletes szöveg érdekében, egyben szerencséje volt, hogy korának kiváló költői, librettistái között válogathatott. Nyilván tudta (ha sejtette egyáltalán a Manon Lescaut komponálásakor), hogy ha muzsikája a számos nyelvet használó nagyvilág közkincsévé válik, már nem lesz módja ügyelni minden szóra és kirúgni szövegírókat, műfordítókat. Azt sem kötötte ki, hogy szövegeit nem szabad lefordítani, az előadó ország nyelvén énekelni. Sem ő, sem más.
Biztos vagyok abban, hogy Nádasdy Kálmán éppen annyi szövegeltérést engedett meg magának, amennyi szükséges volt a magyar nyelvű énekelhetőséghez, de nem változtatott a cselekményen és a szerep jellemén. Egy „átértelmezett” rendezői koncepció, gesztus, jelmez vagy díszlet sokkal erősebb hamisítás, mint egy eleve (olykor szándékosan) közhelyes szöveg átfogalmazása.
Kedves bermuda, nem akartam udvariatlan lenni, de ha mégis úgy érzed, elnézésedet kérem. Akinek valójában szólt, válaszolt is. Régi témánk IVÁ-val... :-)
Idő híján most csak ennyit tudok írni, de a véleményedre nagyon kíváncsi vagyok: megengedhető ekkora szövegeltérés a Manon-románcnál? Puccini sorra rugdalta ki a szövegírókat: Marco Praga, Domenico Oliva, Giuseppe Giacosa, Luigi Illica, Ruggero Leoncavallo és mások bicskája is beletört, mert a zeneszerző minden szóra ügyelt.
Kedves IVA. Köszönöm szépen... -nem akartam reagálni a" nagyon udvarias "helyreigazításra.. nem számit. ...Kb 100x hallottam Házyval , élőben is lemezen is, s most a You Tubeon is direkt meghallgattam... köszönöm .bermuda.
Valószínűleg kedvelték a jól hangzó Ékszerária elnevezést. Hiszen azonos a címe Margit áriájának (Ballada és Ékszerária), sőt gyakran hallottam így nevezni Dappertutto áriáját is, a Tükörária és Gyűrűária elnevezések mellett.
Dehogynem érti! – szólok a védők nevében.
Nincs ékszer ennél gyönyörűbb – olvassuk Nádasdy Kálmán magyar szövegkönyvében. (Érthető.) Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyekben egy énekes apró vagy merészebb, egyéni vagy hagyományos szövegmódosítással énekel, legtöbbször a kiéneklés vagy könnyebbség kedvéért. Ugyanúgy érthető az is, hogy nincs ékszeremnél gyönyörűbb. Bermuda nem értette félre: nem tudni, miért, felvételek tanúsága szerint így énekelte Orosz Júlia, Házy Erzsébet, Pitti Katalin, Kukely Júlia is.
Ettől még Nádasdy Kálmán Manon Lescaut-fordítása minden idők egyik legszebb, legszívhezszólóbb magyar operaszövege, amely méltó Puccini zenéjéhez.
Bár a Magyar Állami Operaházban időről időre akadtak kiemelkedő sikerű előadások, népszerű és nagy tekintélyű énekesek, az utóbbi 60 év operajátszása legnagyobb sikerének a Manon Lescaut bizonyult. Ebben kétségtelenül nagy szerepe van az 1961-es felújítás zenei minőségének, még inkább a Házy–Ilosfalvy-párosnak és legendájának, valamint az előadás alapján készült rádió- és lemezfelvételnek. Nem sok érdeme volt a sikerben Fülöp Zoltán díszletének, amely a zseniális tervezőnek korántsem a legihletettebb munkája, amint Mikó András sem a Manon Lescaut rendezésében mutatta meg fantáziája legjavát. A magyar fordítás azonban mintegy 20 éven át volt részese a sikernek és a népszerűség megalapozásának.
Ennyit a magyar nyelvű operaelőadásról.