vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4152)
Élő közvetítések (8250)
Kimernya? (3303)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3512)
Társművészetek (1463)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Erkel Színház (10375)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

260   Búbánat • előzmény259 2019-11-08 14:21:25

Palcsó Sándor ma tölti be a 90. életévét!

Dankó Rádió operettműsoránal felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  egész héten át Palcsó Sándorral beszélget a "Túl az Óperencián" adásában.

A mai vendég, akit telefonon keresett meg, hogy szóljon pár mondatot az ünnepelt egykori kollégájáról.  Ötvös Csilla operaénekesnő. 

Nagy Ibolya pedig felolvasott részleteket Palcsó Sándor második életrajzi jellegű, képekkel illusztrált könyvéből (Szerkesztő-összeállító: Bartók Gergely - 2017) - "A többi, néma csend."

A zenei bejátszások a következők voltak:

Erkel Ferenc: Hunyadi László

 – Palotás  (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János)

-  V. László király áriája (Palcsó Sándor) - élő előadás felvételéről.

„Hosszú az éj s az álom messze elkerül...”

Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár

A Rádió Dalszínházának bemutatója, keresztmetszet - 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18 

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)  

-  Agglegények dala  (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. Ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!
A kis menyecske megfejelné száz fuszeklim sorra, s a tűzhelyen, ha náthás lennék, herbatéa forrna.
Süt az otthon langyos napja: ez az érem egyik lapja. De a másik lapja nősülésre épp nem invitál.
Mer’ az asszony százegy óhaj, és anyja is van, óh, jaj! És ha erre gondolsz hajzatodnak szála égnek áll.
Ne zúgolódj hát agglegény, ha néha rongyos a ruhád, sőt fújd, mint én az agglegények híres himnuszát:


Refrén: Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más! Cselszövők, mind a nők, és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...

/Férfikar ism. / ...


- Maca dala, II. felv.: (Koltay Valéria, km. az  MRT Énekkara)
„Jön a farsang, lányok, férjet fogtok…/Farsangi cécó, csengő kán-kán…” 
 

Jacques Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halévy – Romhányi József: A párizsi élet  

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01 - 22.00
Bevezető kórusjelenet  és  Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) 

A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám, a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám! 

Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam, de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!  

Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót, hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!

A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek, mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett! 

A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár, a lazachozam az se rossz,  hisz oly magas a napi ár.

Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót, egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!

Gyere csak!…  Fizet a jó brazil pénzeszsák!  Ó! /… -  Hurrá, Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!

A pénz nem számít! Fütyülök rá! - Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá! A pénz nem számít! Fütyülök rá….

Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!

 

Jacques Offenbach - Pittaud de Forges és Laurenciu – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00 óra

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  és Énekkarát Fischer Sándor vezényli.

  • Francois belépője és Bordal (Radnay György, km. László Margit és Palcsó Sándor):     

„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”

  • Jelenet és Finálé (László Margit,  Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)

„ Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már!    De oda már! -  Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/

Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros!  - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek:  - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!...  -Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”

 

Lehár Ferenc – Leon Viktor és Stein Leó - Mérey Adolf: A víg özvegy

- Daniló belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás-  koncertfelvételről; Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió) , Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)

„A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”

- Vilja-dal, II. felv.„Ott élt a lidérc…”  (Ötvös Csilla – „Operettcsillogás plusz” CD-jéről)

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky  Gábor Andor: Cigányszerelem

Ilona és Dragotin Csók-kettőse (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából

 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky  Gábor Andor: Luxemburg grófja

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

Juliette és Brissard kettőse (Zentay Anna, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) 

„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…

Lehár Ferenc: Pacsirta -.Induló és Palotás  (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvétel

A mai műsor ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban. "Túl az Óperencián"

259   Búbánat • előzmény258 2019-11-08 08:52:28

Isten Éltesse Palcsó Sándort  90. születése napján!

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja, Érd Város Életműdíjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és középkeresztje kitüntetettje új oldaláról mutatkozott be a Dankó Rádióban tegnap - „Túl az Óperencián”

 Palcsó Sándor saját költeményét maga olvasta fel!

Előtte elmesélte a vers keletkezményének előzményét:

„Az Iluskákkal kapcsolatban valami eszembe jutott, amikor meghívott az Operaház illetve Fülöp Attila, az Operabarátok délutáni klub eseményére, az Operába. Amikor bekonferáltak, előttem volt két műsorszám, azok lementek és akkor jöttem én. Gondoltam, hogy felkészülök valami meglepetéssel, mert már a kutya sem számít rá úgysem, és hát sajnos, nem sikerült igazán, és ez nem került előadásra, amit én kitaláltam.” 

A rádióban hallottakat próbáltam leírni, de nem minden szót értettem, így azokat a helyeket kipontoztam – a verssorok végi rímek szempontjából pedig fontosak. Kérem, aki hallotta és rajtam kívül még feljegyezte, ha módjában áll, jelezze vissza a hiányt, hogy teljessé tegyem a sorokat:

2016. december 18. Operabaráti Klub

Palcsó Sándor: Beköszöntő
Én a pásztorok királya - Istenem, de régen volt!
Léptek sorban az Iluskák - mindegyik oly édes volt.
Sári, Ági, Ica,…, Adrienne,…, …
Mire János vitéz lettem, mindahányuk meghala.
Törökverés jutalmául ajánlotta királyát,
Hét közül is választhattam, de hűségem ellenállt.
Pedig nem akárkik voltak, Istenemre esküszöm,
Lehetett volna paszomántos, díszmagyaros esküvő.
Gyurkovics, Páka Joli, Lehoczky, Dunszt,
Szabó Rózsa, Erdész Zsuzsi, Kalmár, …
Kedves Bagó pajtás! Indulnunk is kéne!
Messze még a „kék tó”! Ott az utunk vége.
Megköszönjük szépen felségtek jóságát,
Elsőbb is az öreg kan megfüstölt sonkáját.
Elbúcsúzunk mostan a királyi háztól,
Hölgyektől, uraktól, a kisasszonykától.
Áldás, békességet az öreg királynak,
Kitűnő gavallért a szép királylánynak!
Már csak azt nem értem ebben a mesében,
Magyarázza ezt meg valaki énnékem.
Ha kukoricafalván temették el az én Iluskámat,
A világ másik végén egy tóban rózsából feltámadt,
Akkor hisz ez maga a mese!
Most már rögtön vége,
Kedves Mindnyájuknak ezer áldás, béke.
Kezdjük hát együtt azt a nagy utat,
Az Isten megáldja magukat!
258   Búbánat • előzmény257 2019-11-07 17:41:50

Kincses Veronika jelentkezett be telefonon a Dankó Rádióban  Nagy Ibolya "Túl az Óperencián" operettműsorába, hogy a holnap 90. születésnapját ünneplő Palcsó Sándorhoz fűződő régi, kollegiális, partneri-baráti kapcsolatáról szóljon:

- Palcsó Sanyit nagyon szerettük a színházban és a színpadon, és most is szeretjük! Állandóan tartjuk a kapcsolatot, és rettenetes jókat nevetünk, és olyan szellemes, olyan okos, és olyan jól látja a világot… Ő tényleg mindenben nagyszerű volt. Nagyszerű volt a Borisz Bolondjaként, a Sportin' Life a Porgy és Bess-ben, a Székelyfonóban, a Három narancs szerelmesében, Szokolay Hamletjében és még sok mindenben. Szóval mindenféle műfajban tökéleteset csinált, színészileg és zeneileg is. Külföldön egyszer volt egy vendégszereplésünk, Ő, Ütő Endre meg én: Balassa Sándor Requiemjét énekeltük, és át kellett szállnunk egyik vonatról a másikra, mert vonattal mentünk, és akkor rohangászunk vasúti hidakon, fent-lent…(akkor még tudtam rohangászni)  a pályaudvaron, hogy odaérjünk. És nagyon kellemes út volt, így kollégákkal utazni, amikor együtt megy a csapat, akkor az mindig nagyon jó. Mert örülünk, hogy megyünk, örülünk, hogy szerepelni fogunk, jókedv van, vidámság, mindenki arra vágyik, hogy nagy sikerünk legyen. Hát az meg volt! Nagyon-nagyon örülök, hogy Sanyinak ez a szép születésnapja lesz, és hogy jól van, megvan, és szép családja van, és szeretik a lánya, a felesége, és olyan légkör van velük, náluk, és örülök, hogy mindig vidám! Van olyan ember, aki mufurc… Néha-néha, egy-két olyan megjegyzése volt talán az elmúlt negyven évben – amikor az én életemben már Ő jelen volt meg én az övében, mint operaházi tagok -, amikor mérges volt, de soha nem láttam, csak lelkesnek, imádott dolgozni a színházban. Szóval, Ő „a Palcsó”. Ez azt jelentette, hogy Ő, jó hangulatú, erőt adó, példamutató volt mindig.  Ritka embertípus, aki ennyire – hogyis mondjam, mind ebben a jót láttam. Volt kritikai megjegyzése, az tény, de ez is jó hogy van. Jó volt vele együtt dolgozni. Az ember tudta, hogy ez biztos, ez fix, ez jó, ebből siker lesz, kész. Nem volt az embernek kétsége, hogy hú, most mi lesz vagy hogy, semmi, mindig biztos partner volt. Hát ilyen emlékeim voltak, amelyek nagyon szépek, és most boldogan megyek születésnapjára.

Palcsó Sándor mesél a János vitéz daljáték Jancsi szerepébe beállásáról:  

- Amikor először játszottam életemben a János vitéz-t, akkor ment át az Operettszínházba Sárdy Janika. Az összes szerepét nekem kiosztották. Ez így történt. És jött a vasárnapi János vitéz és kiírták a táblára az Erkelben, hogy Sárdy János helyett Palcsó Sándor Kukorica Jancsi. És kérdezték az emberek, hogy ki ez? Érdemes ide bemenni? Ott volt valaki, nem tudom kicsoda, aki az érdeklődőket nyugtatta ezekkel a szavakkal: Én idetartozom a színházhoz, nyugodtan vegyenek jegyet, nagyon ügyes, fiatal énekesünk van, most jött ide nemrégen, Sárdy művész úr átszerződött az Operettszínházba. Érdemes jegyet venni. Majd meglátják, hogy nagyon tehetséges fiatalember került az Operába, és érdemes lesz megvenni a jegyet.  A Sárdy művész úr összes szerepét ő kapta meg. És akkor bementek…

A műsorban elhangzott operettrészletek voltak:

Buday Dénes – Babay József: Csodatükör  - Nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bánfalvy Miklós vezényli) – A rádiófelvétel bemutatója: 1962. március 10.

Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz – Jancsi dala – Furulyanóta, I. felv. (Sárdy János, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27. Kossuth Rádió, 18.40 – 21.05 óra)

„Én vagyok a bojtárgyerek, napszám után éldegélek, napsütött víz az italom, kopasz föld, hej kopasz föld a derékaljom.”

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba

- Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András)  A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).

„… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 

Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg

-  Plumpudding, Gipsy és Pickwick hármasa (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád,  Külkey László, km. az MRT  Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) -  A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00

-  „- Most először járok erre, meg kell hagyni, szép kis hely! - Én nekem most el kell mennem, légy szíves és képviselj! - Nincsen nála citera, hát légy szíves, ne citerázz!... /- Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál? Jaj, jaj, fejemen a hajszál félelmemben égnek áll! Földig görnyed itt az ember, jobbra-balra bókol ám. Aztán kiegyenesedve búcsút int és fittyet hány.... ”

Robert Planquette – Clairville – Charles Gabet – Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok

- Harangdal  (Kincses Veronika, km.. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - Bemutatjuk új felvételünket – Operettkedvelőknek – Kincses Veronika és Molnár András énekel,  1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30.

Germaine: - Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent. Lakoma után, a dalra-táncra készek, de hajnalban valamennyi harcba ment. Szerették a kardot, s ha szép szóra hajlott, szerették a lányt, ki édes csókot ád. Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat!

Kórus: - Meghúzták az ősi vén harangokat!

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Kongó hangon belezeng a nagy harang…”

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Germaine: - Üres már a vár. Nem laknak ott, csak árnyak, vén kísértet vár, mit hoz az idő. Uruk messze jár, nem szólnak a harangok, néma mindahány, akár a sziklakő. De a mendemonda mégis csak azt mondja, lesz nagy ünnepség ott fenn és itt alant. Minden baj elhárul, megjön az új várúr, s megszólal magától majd a vén harang.

Kórus: - S megszólal magától a vén harang.

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Megszólal magától a vén harang.…”  
[…]

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Carl Millöcker - magyar szöveg Fischer Sándor: Szegény Jonathán

Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 

- Jonathan belépője (Palcsó Sándor)

„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

-Jonathán dala - Rondó (Palcsó Sándor

„Csupán az impresszárió, az érti csak, mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan  látható, és már rohan tovább… /vacsoránál ülök, előttem a csülök… „Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

Jacques Offenbach - Crémieux és Halevy – magyar szöveg Rományi József: A sóhajok hídja - Malatromba dala (Palcsó Sándor, km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13

 „Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén!”

Jacques Offenbach – Lapointe – magyar szöveg Romhányi József: Piaci dámák (Mesdames de la Halle – 1858)  

Ciboulette - Kincses Veronika

- Jelenet, Ciboulette-dala és együttes a fináléból  (Km.:  Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor,  az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Hidas Frigyes) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50

 „…Ez a rettentő gond, úgy a szívemnek rontott: ki legyen az anyukád?”

Franz von Suppé: A költő és paraszt - Nyitány  - ( a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János  vezényli) – koncertfelvételről.

 

Ez a műsor hamarosan,  18 és 19 óra között ismét meghallgatható lesz a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségről.

257   Búbánat • előzmény256 2019-11-06 12:22:06

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatában ezen a héten minden nap Palcsó Sándor operaénekes a vendégkét nap múlva 90 éves lesz! Ebből az alkalomból kereste meg a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki régi barátságot ápol vele, hogy ezúttal is meséljen életéről, művészi pályájának kezdetéről és későbbi alakulásáról, egykori kollégáival való partnerségről, az opera- és rádiós szerepeiről…

A mai adásban először a tenorságról, a karaktertenor-szerepkörről fogalmazza meg gondolatait Palcsó Sándor:

- Először is a hálámat nyilvánítom Feléd, mert ez a minimum: tudniillik, én vártam, hogy ez a kérdés megmozdul benned, tudniillik, a legkacifántosabb énekes a szakmában a tenor!  …Félbolond ember tulajdonképpen, mert a  tenorista tökéletesen meg van arról győződve arról, hogy őnélküle nincs világ, nincs élet, és semmi nincs, mert ő annyira fontos. Persze, hogy fontos. Minden szólam fontos. Csak annyira el van terjedve egyébként, hogy a tenor a legfontosabb szólam a zenében. Hát igen, attól függ, hogy a szerző, hogy gondolja. Na most, ha a szerző főszerepnek írja le a tenoristát, akkor annak áriát ír…Igenám, de hogyha egy fontos mellékszereplő van a darabban, akinek az a fajta tudománya szükségeltetik az előadáshoz, hogy egy érdekes játék kerüljön a jelenetbe, akkor ott a színészre van szükség, nem elsősorban az énekesre. Természetesen, a hangokat, a kottát azért el kell énekelni, de nem azzal a fajta szép belcantóval, amit mondjuk elvárnak a vezetőtenortól. Na most, hogyha valaki igyekszik olyan becsületesen csinálni a pályáját, mint én megpróbáltam, akkor az például azt is kimeri mondani, hogy én tudom magamról, hogy énnekem nincs világszép hangom. De nagyon jó használható hangom van, amivel azt csinálok, amit akarok, és mindent el tudok énekelni, és mindennek a színét megtudom adni a saját két hangszálammal. Na most, én azért vállalom büszkén a karakteréneklést, mert az Operaház pontosan olyan színház, mint a Víg- vagy a Nemzeti Színház. És énnekem meggyőződésem és bizonyítékaim vannak rá – majd el is mondom a bizonyítékaimat a nevekkel, mert azokat a neveket örülök, ha mondhatom. Énnekem nagyon kedves darabom az Otello. A világ egyik legjobb, talán a legjobb Otellója: Placido Domingo. Nagyon sokszor meghallgatta, megnéztem… Hiába ő a vezető szólama a darabnak, de ahány színt használ abban az előadásban, és nem szégyelli a könnyeit, nem szégyelli a sajnálkozását, a szenvedését, a düheit, a gyűlölködéseit, szóval kifejezetten karakterszínész! És mindig mondom én ezt: a legnagyobb karakterszerep az Otello! Ezért tudnám például én eljátszani. Mert vannak színei és azt csinálok a hangommal, amit akarok. És nem szabad szégyellni a csúnya hangokat! Időnként, bizony… és nagyon érdekes, figyeltem a közönséget, tanulmányoztam a közönséget. Őket nem zavarja az, hogyha csúnya hangokat hallanak a színpad felől, ha annak van értelme.

Nagy Ibolya: - Nagy korszak tanúja vagy az Operaházban! Amikor bekerültél, gyorsan és könnyen befogadtak?

- Én nagyon jó viszonyban voltam a társulattal. Tulajdonképpen rajtam is múlt, mert én azért éreztem, ez egy olyan fajta kompánia, ez az Operaház, ahol azért már az idősebb kollégákat jelezni kell: a megbecsülés fajtáját, formáját, nagyságát. Szóval, én abba a bizonyos aranykorszakba kerültem az Operában.  És nagyon-nagyon szép emlékeim vannak  attól, hogy mentem sorra az idősebb tagokhoz bemutatkozni, és amikor már harmadszor mentem a Losonczy Gyuri bátyámhoz bemutatkozni, „mondd, lehet, hogy neked arcmemóriád nincs, vagy amúgy is feledékeny vagy” – mondom:  „drága Gyuri bátyám, állandóan azon jár az eszem, nehogy valakit kifelejtsek, inkább háromszor mutatkozzak be, mint egyszer sem, mert akkor azt sose felejti el senki.”  „- Nincs teneked semmi bajod, nagyon igazad van, így kell gondolkozni. Ez tényleg egy bolond ház ilyen szempontból.”  Aztán nagyon-nagyon kedves történetem lett aztán, nem is sokára Losonczy Gyurival, aki egy tüneményes ember volt. Az eredeti foglalkozása: festőművész volt és rajztanár.  És vettem a bátorságot, egy nagy levegőt, bekopogtattam hozzá s azt mondtam neki: - drága, Gyuri bácsi, bocsánatot kérek a zavarásért, hát mondom, ha már én vagyok Dávid, a suszterinas, akkor a Mesteremhez kéréssel jöttem: nagyon szeretném, ha megtetszene engem tanítani maszkot csinálni. Mert olyan gyönyörű maszkjai vannak Gyuri bátyámnak, hogy megirigyeltem és szeretném megtanulni, mert úgy érzem, erre szükség is van. Kell, hogy az ember tisztában legyen hogy és mint… „- Tökéletesen igazad van! Nagyon kellemesen érint engem ez a kérdés, és nagyon meghatottál! Nagyon szívesen segítlek” Ő mondta meg, hogy s mint kell alapozni, ezzel lehet árkot csinálni, ezzel meg árnyékot… Úgyhogy én Losonczy Gyuri bátyámtól tanultam meg maszkot csinálni.

Palcsó Sándor egykori kolléganőjét, Domonkos Zsuzsát  telefonon kereste meg Nagy Ibolya, azzal a kéréssel, hogy meséljen „Sanyi bá’”-ról.

- Tulajdonképpen, ha Rá gondolok, az az első, hogy elmosolyodok – mert olyan aranyos, szeretetreméltó egyéniség, hogy csak kellemes emlékek jutnak eszembe róla. Ifjúkoromban operistának készültem, ergo ott töltöttem az Operában az életemet, amikor ő az ifjúkorát élte, és láttam őt a Koldusdiákban bonvivánnak, láttam Pedrillónak, és ami felejthetetlen számomra, az az ő Albert Herring-je. Mintha ráírták volna annak idején azt a szerepet. Egyszerűen zseniális volt benne. Később már partnerként tudtam őt magam mellett. Egyrészt, Lendvay Kamillónak van az a Bűvös szék című operája, amiben ő lírai költőt alakított, Bende Zsolt volt a főszereplő benne, Sanyinak is így a partnere lettem, a Rádióban pedig többször énekeltünk mi duetteket….Úgyhogy emlékezetes  számomra a vele való munka és az is, amit a színpadi élmény adott nekem annak idején. Nemrégen voltam nála, éppen a nyár folyamán, és akkor kaptam tőle egy nagyon szép könyvet is, már akkor beszéltünk erről a születésnapos dologról és meghúztam a fülét, úgyhogy most távolról kívánok neki nagyon-nagyon boldog születésnapot! De remélem, hogy még nagyon sokszor fogunk találkozni, ha nem is partnerekként, de barátokként mindenképpen.

Palcsó Sándor rádiós operettfelvételei közül ma háromból szólaltak meg szép részletek:

Kálmán Imre -  Paul Knepler -  Herczeg Géza: Joséphine császárné

A  Magyar Rádió keresztmetszet formájában elkészítette az operett stúdiófelvételét.
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50

Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el. Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.

 - Juliette és Bernard vidám kettőse (1) : „Kislány-kislány, mondok én egy jót…”(Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)

- Juliette és Bernard  vidám kettőse (2) :„Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)


Leo Fall  Rudolph Schanzer, Ernst Wellisch – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: Pompadour

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Az MRT Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) Bródy Tamás vezényli.

 - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)

„- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom -  a Pompadour!”

- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Izgat, ha a szádat nézem….Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! …/- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...”

Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

- „- Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!../- Ha a kedv és a szívnél, s a kettő összeütközött,
itt döntened kell a kedv és a méltóság között. /- De hogy tegyem?! Jaj, Istenem! Hisz kezdeném, de nem tudom, vagy nem merem! /- Lángra gyúlt a vén bakkecske, s erre táncba kezd, lomha lába, teste nem gátolja ezt. Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver- ver!...


Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő

Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét 1976. augusztus 14-én mutatta be a Kossuth rádióban (19.43-20.28.)

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.

Slukk Tóni dala (Palcsó Sándor, km. Énekkar):

„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy, mint ők …”

Mabel és Slukk Tóni  kettősei (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):

„- Én édes drága férjem, Iván…”

„- Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!Jöjj, nézd, hogy csábít a tarkarét!....  Gréte-Gréte, miért ne jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”

 „- Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél, csókolnál-ölelnél…”

 

Lehár Ferenc: Clo-Clo - Nyitány  ( a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát  Vladimir Mikhailovich Jurowski vezényli.)

Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban 18 és 19 óra között.

256   Búbánat • előzmény255 2019-11-05 22:50:20

Kölcsönös tisztelet és szeretet után Gyurkovics Zsuzsa is köszöntötte Palcsó Sándort 90. születésnapja alkalmából. Nagy Ibolya telefonon kereste meg az ugyancsak 90 éves művésznőt és először azt kérdezte tőle: az hogy Palcsó Sándorral ismeretségük nem színházi, hanem rádiós, ez mennyire más, mint a színpadi partnerség?

- A nagyszínpadra az ember hónapokig készül, a Rádióba pedig benéz - egy ismeretlen de nagyon jó színészpartner olyan, mint a síugrás: nagy ugrásban kezdjük az adást -, tehát nincsen hetekig készülődés, legfeljebb ha zenés anyagot veszünk fel, akkor a zenekari anyagot külön veszik fel délelőtt, és a darabot pedig délután. De külön-külön próbák, mint a színházban, nincsenek.  Tehát úgy kell bemenni, és az a légkör, ami az úgynevezett Pagodában volt, felejthetetlen, és már felkészült az ember erre a hangulatra, erre a szinte ismeretlen, de mégis ráérzett jó ritmusra, amit a mikrofon diktál, mert hiszen a mikrofon ott áll tőle tíz-tizenöt centire, a színpad pedig nagy és ide-oda megy, tehát teljesen más a magatartásod és kifejezése a szerepnek.

Palcsó Sándorral az éterben ötven év után találkoztak ismét össze. Az "Angyal Bandi," ami egy híres novellából készült, gyönyörű kis darab, Magyari Imre zenekarával játszottuk, egy fantasztikus élmény volt. És hát Ővele is úgy találkoztunk, mintha száz éve próbáltuk volna. Mind a ketten boldogan álltunk erre a szerepre, és úgy csináltuk, mintha ez így lenne megmondva vagy megírva, szóval, nem kellett külön próbálni, csak egyszer. Úgyhogy ez nagy élmény volt, és az Ő gyönyörű hangjával meg a világhírű, hangulatos, jókedvű, ritka tüneményes emberi világával. Feloldotta a hangulatot, tehát úgy voltunk ketten, mintha száz évig együtt dolgoztunk volna…. És negyven - ötven év után ott folytattuk a telefonban, ahol abbahagytuk.  Úgy csináltunk, mintha az a legtermészetesebb lenne, holott sajnos, ez a pálya olyan, csak akkor lehet csak ünnepelni, ha az ember produkál valamit – nem lehet ünnepelni tíz, húsz, negyven év múlva… Mi pedig ünnepeltük egymást, hogy emlékszünk a legszebb rádiós emlékekre. Úgyhogy én köszönöm a mai napig az ő rendkívüli emberi tüneményességét és jókedvét.

Azt üzenem neki, maradjon ilyen örökre, mert boldog ember az, aki így tudja tartani és így tud hinni az élet örömeiben. És köszönöm én is, hogy átadta nekem. Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig! És adj még a boldogságból másnak is, mert ma nagy hiánya van mindenkinek ebben, hogy higgyen önmagában és higgyen abban, hogy minden, ami körülötte van, fel kell ismerni, mert mindenben van valami szép és jó, és nekünk való. Köszönöm.

255   Búbánat • előzmény254 2019-11-05 14:46:37

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora a november 8-án a 90. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekest köszönti, vele beszélget a hét minden napján a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  

A mai adásban először arról vall Palcsó Sándor, hogyan sikerült megőriznie remek kinézését, tartását, fizikai közérzetét.

- Nagyon fegyelmezetten kell viselkednem, mert könnyedén félrelépne az ember, ha úgy érzi magát, hogy mindent lehet csinálni, mert ilyen jól vagyok, meg olyan jól vagyok, csak rögtön visszarúg a lovacska. Úgyhogy tisztességgel kell viselkedni, be kell osztanom mindent, az étkezéstől kezdve a pihenésig, az ide-lépéstől az oda-lépésig. Meg kell néznem hova lépek, mert hát az a baleset is azért történt, mert egy kicsit elkapkodtam a lépést. Gyorsan fordultam, és ettől kicsúsztam a papucsomból, hajnali fél hatkor.

Palcsó Sándor a második könyve borítójának fotóján Hamlet-szerepében látható. Erre így emlékezik:

- Egyik kedves szerepem a Hamlet, és az írott cím: „A többi, néma csend.” – Hamlet utolsó szavai. Ennek természetesen annyi előzménye van, amit egy címlapra mégse lehet ráírni: amikor megkérte a Horatiót halála előtt: hirdesd ki a népnek, hogy milyen körülmények közt történt az én halálom, és mi indított el arra, hogy megkeressem az igazságot. Hát ennyi mindent nem lehet leírni, de az utolsó mondatot, ezt azért ideírtam a címnek. 

Amikor az első operájával elkészült – és hát hál’ Istennek, nagyon jól ment a világon mindenfelé, amerre járt -, Szokolay Sanyi azt mondja: „elkezdtem a következő darabot”. Erre mondom: „elárulod, hogy mibe fogtál?” Azt mondja: „hát nem titok végeredményben, egyszer csak kiderül. Nekem nagyon kedvenc darabom a Hamlet.”  Mondom: „nekem is”. Mondom neki: „valószínűleg számíthatok rá, mert a kollégák nem szeretik a nehéz, hosszú műveket, azok azt hiszem, direkt rám várnak.”  Azt mondja: „nyertél! Te fogod a címszerepet énekelni." Én pedig: "Talán amikor beszélni akarsz róla, nagy szeretettel várlak.” És aztán előfordult egyszer-egyszer, hogy feljött, beszélgettünk, aztán beszélgettünk, aztán haraptunk egy-két falatot, aztán beszélgettünk, aztán reggel öt órakor elment. Úgyhogy, mi nagyon sokat beszélgettünk. Én szerettem őt, és mindig kerestem azokat a kapaszkodókat, amikkel közelebb lehetett jutni az ő gondolataihoz. Mindenkit meg lehet ismerni, ha az ember veszi a fáradságot hozzá. Rájöttem azokra a hangokra, hogy mi mozdítja meg azt a kifejező gondolatsort, amit ő végül is le akar írni, de mindegyiknek megvolt a kezdő indítéka. Hogyha az ember a szerzőt tisztességgel megismeri, és egyébként a Szokolay Sanyi nagyon jól olvasható fiú volt, őszinte fiú volt, tisztességes fiú volt…”

Nagy Ibolya következő témaként felhozza Palcsó Sándor énekpályája indulásának, fiatalkori útkeresésének nehézségeit, hiszen „osztályidegenként” akadályokkal kellett szembenéznie az érvényesüléshez vezető úton… A sorkatonaságnál figyeltek fel rá, a gyönyörű hangjára, és így került a Honvéd Művészegyütteshez, amit nagyon szeretett.

- Bizony, nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, s tulajdonképpen akkor tanultam meg zenéül, mert én addig nem foglalkoztam a zenével, szerettem mindig a zenét, énekelni is tudtam valahogyan, tisztán. Mindig tisztán énekeltem, csak engem valahogy nem érdekelt. Elhatároztam, ha törik-szakad, én agysebész leszek. Hát mi legyen az ember 18 éves korában?... Na, pótfelvételivel vettek fel Pécsre, a jogra - miután az ország összes lehetőségét kipróbáltam felvételivel az orvosikra, Budapesttől Debrecenig és Szegedig és Pécsig. Szabályszerűen kirúgtak mindenhonnan, mert rossz káder voltam. És a rossz káderség az bizony törökátok volt. Hát az én drága jó édesapám, ha gondolta volna, hogy ez lesz a vége, hogy így lett, akkor talán nem ment volna a teológiára. De hát elment a teológiára és pap lett, így aztán klerikális reakciósok lettünk. Bizony. Úgyhogy voltam én minden a világon, de a végcél megváltozott, amit majd külön elmesélek, mert az egy édes történet, hogy hogy mondtam le mégiscsak az éneklés kedvéért az agysebészetről.

Palcsó Sándor operettfelvételei közül ma felcsendült a rádióban: 

Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: A bécsi asszonyok (Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1965

A katonakarmester-dal: „A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!  Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz, ím, rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!... /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  

Lehár Ferenc Paul Knepler - Béla Jenbach - Kulinyi Ernő - Erdődy János : Paganini

I. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. március 14., Kossuth adó 19.15 – 20.35

A Magyar Rádió és Televízió  Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli

Most erről a stúdiófelvételről egy vidám kettős hangzott el:

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv.  (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor):

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Ugyanez a kettős megint felhangzott, de más előadókkal egy korábbi rádiófelvételről, és további részleteket is hallottunk az operettből:

II. Keresztmetszet-felvétel  - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50

Magyar szöveg: Kulinyi Ernő - Erdődy János - Szabó Miklós

A felvételen közreműködnek: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus ZenekaraVezényel: Bródy Tamás

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Zentay Anna, Kishegyi Árpád): 

„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille mind a lány, kapható is mindahány, mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...”

Paganini dala, II. felv. (Szabó Miklós):

Volt nékem már száz babám, nem vágytam én egyetlen nő után…/Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…” 

Anna-Elisa dala (Orosz Júlia):

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, II. felv.:

Egy kis bolondos kikapós éj igazán ránk fér már! Egy kis kalandtól sose félj, ne hidd, hogy az bajjal jár!...”

Nagy Ibolya a telefonon felhívta a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa színésznőt azzal a kéréssel, hogy elevenítse fel emlékeit Palcsó Sándorról - az egykori közös rádiós szereplésükre is visszatekintve.

De még ezt megelőzően bejátszásra került a Dankó Rádió márciusi műsorából Palcsó Sándor telefonon át Gyurkovics Zsuzsát  köszöntő, meleg, baráti szavainak hangfelvétele:

- Amikor elkezdtem Dankó Rádiót hallgatni, akkor borzasztóan megörültem, mikor Gyurkovics Zsuzsa nevét hallottam és Ibolya nagy szeretettel üdvözölte. Én nekem pedig abban a pillanatban egy nagyon kedves, régi esemény jutott az eszembe, hogy Gyurkovics Zsuzsival együtt vettük fel a rádióban Angyal Bandi című népdaljátékot. Maga a szereposztás is nagyon érdekes volt, legalábbis az én számomra, mert ugye én nem színész voltam, hanem énekes, és a szereplőtársak Zsuzsinak voltak elsősorban nagyon ismerősek, én pedig ezekkel a szereplőtársakkal ott a stúdióban ismerkedtem meg, mutatkoztam nekik be. Olyan egyéniségek voltak, ami most is megdobogtatja a szívemet, mert például Zsuzsi, aki Piroska névre hallgatott a darabban, Kiss Feri bácsinak volt a leánya, aki a Molnár-t játszotta a darabban. A másik nevezetes színművésznő Sulyok Mária volt, aki Angyal Bandi megtévelyedett grófi csemete lévén ezt a betyár nevet viselte, hát a grófné, az édesanya, Sulyok Mari volt, aki egy tüneményes ember volt, és úgy éreztem, hogy az első pillanatban megszeretett, mintha igaziból a fia lettem volna. Zsuzsival rendkívül kellemesen működtünk együtt, nagyon örültünk egymásnak, az ismeretség egészen friss volt, és aztán utána többször, de általában a rádióban futottunk össze. Akkor mindig váltottunk egy-két kedves szót, és hát ez a történet és ez a felvétel jutott abban a pillanatban eszembe, amikor Ibolya megmondta a nevet. Szóval nagyon kellemesen érintett, hogy egyidős vagyok a Zsuzsival, és ez is egy olyan isteni útmutatás volt, hogy ennyi idő után így találkozunk újra, hogy most szinte együtt tartunk egy ilyen eléggé nevezetes életkor dátumát. És örülök, hogy ez így alakult, és szívből örülök tényleg, hogy hallhattam a Zsuzsi éneklését is, mert annak ellenére, hogy ő színésznő volt, de igazán hittel és áhítattal énekli ezeket a dalokat, ami a bensőséges magatartásnak a legnagyobb bizonyítéka.

Angyal Bandi  - népdaljáték

Jókai Mór novelláját rádióra alkalmazta Máder LászlóA népdalokat feldolgozta Grabócz Miklós

Szereposztás:

Angyal Bandi – Palcsó Sándor, 
Piroska – Gyurkovics Zsuzsa, 
Molnár – Kiss Ferenc, 
Onódyné – Sulyok Mária
Mesélő – Gáti József

Közreműködik az MRT Énekkarának női kara, Bódy Irma vezényletével és ifj. Magyari Imre népi zenekara.

Zenei rendező és szerkesztő: Solymosi János. Rendező: Cserés Miklós dr.

Bemutató: 1968. július 3. 17:20, Kossuth Rádió (37 perc)

Két részletet szólalt meg most erről a rádiófelvételről:

Palcsó Sándor prózában,  és ének: „…vetettem gyöngyöt”

Palcsó Sándor és Kiss Ferenc – prózában, majd Gyurkovics Zsuzsa és Palcsó Sándor  éneklik: „Repülj, madár, repülj!”-kettőst.  

 

A 90 éves Gyurkovics Zsuzsa köszönti a 90 éves Palcsó Sándort:

(folytatni fogom)

254   Búbánat • előzmény253 2019-11-05 12:41:37

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  ezen a  héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresi telefonon, "hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.”

Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratórium- és operaénekest, érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját kérdezte tegnap telefonon Nagy Ibolya, mit jelent Neki a mai napig Palcsó Sándor?

- Hát mi vagyunk az utolsó mohikánok abból a bizonyos aranykorból, és nekem nagyon-nagyon sokat jelent manapság is a Sándorral való beszélgetés és kapcsolat. Mert igazi családban éreztük magunkat annak idején, a tagság egy igazi család volt. Egészen mások voltak a körülmények akkor. Nem olyan nagyon utazhattunk, mint manapság a fiatal kollégáink, szerényebbek is voltunk, a körülményeink is sokkal egyszerűbbek voltak. Hihetetlen jó nekem, hogy a Sándor ilyen töretlen memóriával és ilyen nagyszerűen tartja magát. Hát ő egy kicsit ilyen grafomán, mert mindent pontosan jegyzetel, összes dátumot és összes eseményt. Én nem voltam ilyen alapos. Nagyjából hatvan évre tehető az ismeretségünk, és tényleg, ahogy szokták mondani, jóban-rosszban volt részünk annak idején.  Én most azt kívánom a Sándornak, hogy még sokáig-sokáig legyünk ilyen távkapcsolatban, hogy telefonban beszélünk egymással. Se ő nem olyan mozgékony már, én meg pláne nem, de ez nekünk nagyon sokat jelent, ez a kapcsolat.  Boldog születésnapot, drága Sándorom! Élj soká!

Hát ez nagyon nagy dolog, hát ő a mi doyenünk, ilyen kort kevesen éltek meg eddig is és manapság meg senki nincs, ugye. Én úgy tudom, hogy én korban a második vagyok a Sándor után, és erre nagyon büszkék vagyunk. Szoktuk is mondani egymásnak, milyen jó, hogy ilyen nagyon nagy kort megéltünk.  Jó is, rossz is, persze nem mindig jó. De azért alapjában véve büszkék vagyunk rá. Pedig nagyon nyomorúságos fiatalságunk volt, ugye, mi még háborús gyerekek vagyunk, úgyhogy ez még nagyon szorosan összeköti azt a korosztályt, amely még él abból az időből. --- Pedig mi éheztünk meg nyomorogtunk, fiatal korunkban nagyon szegények voltunk, de úgy látszik, teher alatt nő a pálma… Jót tett nekünk.”

253   Búbánat • előzmény252 2019-11-04 21:20:38

„Szeretettel köszöntöm a kedves rádióhallgatókat, Palcsó Sándor vagyok, kérem, hallgassák velem együtt a Dankó Rádió műsorát!”

Nagy Ibolya Palcsó Sándorral, a művész otthonában beszélgetett.

Bartók Gergely szerkesztésében 2017-ben jelent meg Palcsó Sándor második, életrajzi könyve: „A többi, néma csend”.  Nagy Ibolya a műsor elején ebből olvasott fel részleteket: Palcsó Sándor elbeszéli, hogyan indult el a pályán mint a Honvéd Együttes kariskolájának növendéke; az énektanulmányait tekintve is meghatározó időszak volt,  tanulással, felkészüléssel, szereplésekkel teli évek – az ötvenes évek közepén járunk;  a Honvéd Művészegyüttessel több hónapos kínai fellépésre utazik, s az alatt itthon kitör a forradalom. Palcsó Sándor most Nagy Ibolya mikrofonja előtt élőszóban is, megidézi azokat a sorsfordító eseményeket:

„’56-ban, akkor, amikor itten hát „állt a bál”, a forradalom, akkor mi a Kínai Népköztársaságban vendégszerepeltünk. Három és fél hónapot töltöttünk ott és karácsonyra jöttünk haza. Elutaztunk szeptember 6-án, elmentünk Záhonyig, ott átszálltunk a széles nyomtávú szovjet vonatra, azzal végigmentünk Szibérián, és a kínai határon – Mandzsúriban – ott átültünk a kínai különvonatra, ami az utazásunkat biztosította, be tudtunk pakolni, és ha megvettünk valamit, azt beraktuk az ágy aljába.  Elképesztő jó körülmények között éltünk. Természetesen, amikor fellépti helyre érkeztünk, akkor szállóba foglaltak nekünk helyet. Remek körülmények közt éltünk, aztán közben kiderült, hogy itt mi folyik az országban, és akkor már nem voltunk olyan nagyon boldogok. Borzasztó sokat idegeskedtünk, mert lényegében nem tudtunk semmit az itthoniakról. És december 15-én érkeztünk haza, hál’ Istennek, családom megvolt, mert én már akkor nős voltam, mert ’51-ben megházasodtam, először, aztán gyerekünk is volt. Tehát mondjuk a körülmények olyanok voltak, hogy éjszakai sorbaállás… és hát bizony, összeszedett egy fertőzést a feleségem…. végül meggyógyult… nyoma maradt, gyengébb lett, meg érzékenyebb lett… szóval, nem volt igazán nagy boldogság akkor, de hát aztán úgy elvoltunk; szépen végigcsinálta a pályámat nagyon tisztességgel, kimaradt a munkából, és mondta, hogy majd meg leszünk valahogy. Nekem kezdett kicsit jobban menni, nagyon hívogattak fellépegetni… a Rádió terjesztette a nevemet tisztességgel, ami megdobott engem nagyon.”

A Rádió is felfedezte Őt,  gyönyörű felvételeket forgatott ott szinte nap mint nap,  de hogy jött ez a lehetőség? – kérdezi Nagy Ibolya Palcsó Sándort.

„- Szintén egy nagyon érdekes dolog volt, hogy eltelt már az operai tagságom idejéből majd három év, és senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kéne ezt a gyereket próbálni… Akkor volt a híres Albert Herring, ami megdobott engem nagyon, mert pofonvágott a szerep, imádtam egyébként, csuda szerep volt. És hát, egyszer szól a telefon: „Sebestyén András, Zenei osztály, én vagyok a most folyó felvételnek a karmestere. Az Udvardy Tibor nevezetű kollégád ajánlott, hogy hiányzik egy szereplő és te a légykakát is leolvasod a kottáról. Szóljunk neked és bejössz.” Mondom, nagyon szépen köszönöm a Tibornak, majd személyesen is megköszönöm neki. Indulok! Akkor bementem, és attól kezdve jártam a Rádióba nagy számban. Rengeteg felvétel. … Úgyhogy jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a rádiósok is megszerettek engem.  Hát persze tudom én azt, hogy a zenekari tagok különben is büszke emberek, és egy fontos csoport. Egy rádiózenekarnak szava van, hangja van. És éreztetni tudják azzal, aki nem mindig tetszik. Énvelem pedig nagyon meg voltak elégedve, mert mindig tudtam a leckét. Nagyon jól éreztem magam, de hát, ami óta ez a világ van, azóta nem voltam a Rádióban, csak - Veled. Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat,  és az borzasztó nagy dolog. Ha megindul egy botrány, az növekszik.  És én velem ilyen soha nem volt. Egy próba, egy felvétel… Szóval, szerettem odajárni.  Ez az igazság.”

Nemzeti Gyásznap -  november 4.-

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gyászinduló, III. felv. (a Budapesti Filharmóniai Társasság Zenekarát Komor Vilmos vezényli)

Kodály Zoltán: Székelyfonó - részletek (Palcsó Sándor, Andor Éva, Simándy József, km. az MRT Énekkara és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János)

- Palcsó Sándor:Most jöttem Erdélyből, hat lóval, hintóval, s egy rongyos szolgával...”

- MRT Énekkarának Nőikara: Nekem olyan emberecske kéne…”

- Andor Éva, Simándy József:  „A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló..../- Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet…./- Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van /- kerek erdő közepében két rozmaring bokor van…”

252   Búbánat 2019-11-04 13:13:47

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

Túl az Óperencián Palcsó Sándorral - 45. hét

DANKÓ RÁDIÓ

2019. 11. 04.

A november 4. és 10. közötti adások tartalmából.

A Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is elismerték már. Érd Város Életműdíjasa, valamint a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

2011-ben megjelent egy könyve is ( Érd Város támogatásával) melyben maga írja le regényes és ténylegesen regénybe illő történetét. A címe: Én a pásztorok királya. Ezek után 2018-ban még egy könyvvel örvendeztette meg barátait, rajongóit. Címe: „A többi, néma csend.”

Bartók Gergely így írt Róla: „Palcsó Sándor a 60-as évek elején Albert Herringként robbant be a magyar zenei életbe, majd az Operaház nagyságaitól körülvéve eresztette ki először oroszlánkörmeit az az igazán, sajátos tehetség, aki szépen lassacskán birtokba vette az operairodalom comprimario szerepkörének megannyi izgalmas figuráját”…

Ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresek telefonon, hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.

Túl az Óperencián minden nap 9:04-től és 18:04-től a Dankó Rádióban!

Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

 

Palcsó Sándor operettfelvételei közül az alábbi énekszámok kerültek adásba:

Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György

- Marci belépője (No.2.) „Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…” (Palcsó Sándor)

- Marci és Bori szerelmi duettje: „Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!...” (László Margit, Palcsó Sándor)

- Marci dala (No.20): „Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét….” (Palcsó Sándor)

 

Oscar Straus - Felix Dörmann és Leopold Jacobson - Mérey Adolf - Fischer Sándor: Varázskeringő -  „ Dinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa,  Palcsó Sándor,  Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert - Romhányi József: A mikádó 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Breitner Tamás

- Együttes: Az ifjúság… tralalalala…”  (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

- Hármas: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán…/- Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él…/- Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult…” (Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor, énekkar)

- „Ha  szép virág szirmokat bont,  trallala…”  (László Margit,  Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, énekkar)

- Ötös  - A mikádó dala és jelenet  (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

 

Ismétlés du. hat és hét óra között. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)