vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4152)
Élő közvetítések (8250)
Kimernya? (3303)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3512)
Társművészetek (1463)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Erkel Színház (10375)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

255   Búbánat • előzmény254 2019-11-05 14:46:37

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora a november 8-án a 90. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekest köszönti, vele beszélget a hét minden napján a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  

A mai adásban először arról vall Palcsó Sándor, hogyan sikerült megőriznie remek kinézését, tartását, fizikai közérzetét.

- Nagyon fegyelmezetten kell viselkednem, mert könnyedén félrelépne az ember, ha úgy érzi magát, hogy mindent lehet csinálni, mert ilyen jól vagyok, meg olyan jól vagyok, csak rögtön visszarúg a lovacska. Úgyhogy tisztességgel kell viselkedni, be kell osztanom mindent, az étkezéstől kezdve a pihenésig, az ide-lépéstől az oda-lépésig. Meg kell néznem hova lépek, mert hát az a baleset is azért történt, mert egy kicsit elkapkodtam a lépést. Gyorsan fordultam, és ettől kicsúsztam a papucsomból, hajnali fél hatkor.

Palcsó Sándor a második könyve borítójának fotóján Hamlet-szerepében látható. Erre így emlékezik:

- Egyik kedves szerepem a Hamlet, és az írott cím: „A többi, néma csend.” – Hamlet utolsó szavai. Ennek természetesen annyi előzménye van, amit egy címlapra mégse lehet ráírni: amikor megkérte a Horatiót halála előtt: hirdesd ki a népnek, hogy milyen körülmények közt történt az én halálom, és mi indított el arra, hogy megkeressem az igazságot. Hát ennyi mindent nem lehet leírni, de az utolsó mondatot, ezt azért ideírtam a címnek. 

Amikor az első operájával elkészült – és hát hál’ Istennek, nagyon jól ment a világon mindenfelé, amerre járt -, Szokolay Sanyi azt mondja: „elkezdtem a következő darabot”. Erre mondom: „elárulod, hogy mibe fogtál?” Azt mondja: „hát nem titok végeredményben, egyszer csak kiderül. Nekem nagyon kedvenc darabom a Hamlet.”  Mondom: „nekem is”. Mondom neki: „valószínűleg számíthatok rá, mert a kollégák nem szeretik a nehéz, hosszú műveket, azok azt hiszem, direkt rám várnak.”  Azt mondja: „nyertél! Te fogod a címszerepet énekelni." Én pedig: "Talán amikor beszélni akarsz róla, nagy szeretettel várlak.” És aztán előfordult egyszer-egyszer, hogy feljött, beszélgettünk, aztán beszélgettünk, aztán haraptunk egy-két falatot, aztán beszélgettünk, aztán reggel öt órakor elment. Úgyhogy, mi nagyon sokat beszélgettünk. Én szerettem őt, és mindig kerestem azokat a kapaszkodókat, amikkel közelebb lehetett jutni az ő gondolataihoz. Mindenkit meg lehet ismerni, ha az ember veszi a fáradságot hozzá. Rájöttem azokra a hangokra, hogy mi mozdítja meg azt a kifejező gondolatsort, amit ő végül is le akar írni, de mindegyiknek megvolt a kezdő indítéka. Hogyha az ember a szerzőt tisztességgel megismeri, és egyébként a Szokolay Sanyi nagyon jól olvasható fiú volt, őszinte fiú volt, tisztességes fiú volt…”

Nagy Ibolya következő témaként felhozza Palcsó Sándor énekpályája indulásának, fiatalkori útkeresésének nehézségeit, hiszen „osztályidegenként” akadályokkal kellett szembenéznie az érvényesüléshez vezető úton… A sorkatonaságnál figyeltek fel rá, a gyönyörű hangjára, és így került a Honvéd Művészegyütteshez, amit nagyon szeretett.

- Bizony, nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, s tulajdonképpen akkor tanultam meg zenéül, mert én addig nem foglalkoztam a zenével, szerettem mindig a zenét, énekelni is tudtam valahogyan, tisztán. Mindig tisztán énekeltem, csak engem valahogy nem érdekelt. Elhatároztam, ha törik-szakad, én agysebész leszek. Hát mi legyen az ember 18 éves korában?... Na, pótfelvételivel vettek fel Pécsre, a jogra - miután az ország összes lehetőségét kipróbáltam felvételivel az orvosikra, Budapesttől Debrecenig és Szegedig és Pécsig. Szabályszerűen kirúgtak mindenhonnan, mert rossz káder voltam. És a rossz káderség az bizony törökátok volt. Hát az én drága jó édesapám, ha gondolta volna, hogy ez lesz a vége, hogy így lett, akkor talán nem ment volna a teológiára. De hát elment a teológiára és pap lett, így aztán klerikális reakciósok lettünk. Bizony. Úgyhogy voltam én minden a világon, de a végcél megváltozott, amit majd külön elmesélek, mert az egy édes történet, hogy hogy mondtam le mégiscsak az éneklés kedvéért az agysebészetről.

Palcsó Sándor operettfelvételei közül ma felcsendült a rádióban: 

Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: A bécsi asszonyok (Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1965

A katonakarmester-dal: „A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!  Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz, ím, rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!... /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  

Lehár Ferenc Paul Knepler - Béla Jenbach - Kulinyi Ernő - Erdődy János : Paganini

I. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. március 14., Kossuth adó 19.15 – 20.35

A Magyar Rádió és Televízió  Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli

Most erről a stúdiófelvételről egy vidám kettős hangzott el:

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv.  (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor):

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Ugyanez a kettős megint felhangzott, de más előadókkal egy korábbi rádiófelvételről, és további részleteket is hallottunk az operettből:

II. Keresztmetszet-felvétel  - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50

Magyar szöveg: Kulinyi Ernő - Erdődy János - Szabó Miklós

A felvételen közreműködnek: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus ZenekaraVezényel: Bródy Tamás

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Zentay Anna, Kishegyi Árpád): 

„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille mind a lány, kapható is mindahány, mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...”

Paganini dala, II. felv. (Szabó Miklós):

Volt nékem már száz babám, nem vágytam én egyetlen nő után…/Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…” 

Anna-Elisa dala (Orosz Júlia):

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, II. felv.:

Egy kis bolondos kikapós éj igazán ránk fér már! Egy kis kalandtól sose félj, ne hidd, hogy az bajjal jár!...”

Nagy Ibolya a telefonon felhívta a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa színésznőt azzal a kéréssel, hogy elevenítse fel emlékeit Palcsó Sándorról - az egykori közös rádiós szereplésükre is visszatekintve.

De még ezt megelőzően bejátszásra került a Dankó Rádió márciusi műsorából Palcsó Sándor telefonon át Gyurkovics Zsuzsát  köszöntő, meleg, baráti szavainak hangfelvétele:

- Amikor elkezdtem Dankó Rádiót hallgatni, akkor borzasztóan megörültem, mikor Gyurkovics Zsuzsa nevét hallottam és Ibolya nagy szeretettel üdvözölte. Én nekem pedig abban a pillanatban egy nagyon kedves, régi esemény jutott az eszembe, hogy Gyurkovics Zsuzsival együtt vettük fel a rádióban Angyal Bandi című népdaljátékot. Maga a szereposztás is nagyon érdekes volt, legalábbis az én számomra, mert ugye én nem színész voltam, hanem énekes, és a szereplőtársak Zsuzsinak voltak elsősorban nagyon ismerősek, én pedig ezekkel a szereplőtársakkal ott a stúdióban ismerkedtem meg, mutatkoztam nekik be. Olyan egyéniségek voltak, ami most is megdobogtatja a szívemet, mert például Zsuzsi, aki Piroska névre hallgatott a darabban, Kiss Feri bácsinak volt a leánya, aki a Molnár-t játszotta a darabban. A másik nevezetes színművésznő Sulyok Mária volt, aki Angyal Bandi megtévelyedett grófi csemete lévén ezt a betyár nevet viselte, hát a grófné, az édesanya, Sulyok Mari volt, aki egy tüneményes ember volt, és úgy éreztem, hogy az első pillanatban megszeretett, mintha igaziból a fia lettem volna. Zsuzsival rendkívül kellemesen működtünk együtt, nagyon örültünk egymásnak, az ismeretség egészen friss volt, és aztán utána többször, de általában a rádióban futottunk össze. Akkor mindig váltottunk egy-két kedves szót, és hát ez a történet és ez a felvétel jutott abban a pillanatban eszembe, amikor Ibolya megmondta a nevet. Szóval nagyon kellemesen érintett, hogy egyidős vagyok a Zsuzsival, és ez is egy olyan isteni útmutatás volt, hogy ennyi idő után így találkozunk újra, hogy most szinte együtt tartunk egy ilyen eléggé nevezetes életkor dátumát. És örülök, hogy ez így alakult, és szívből örülök tényleg, hogy hallhattam a Zsuzsi éneklését is, mert annak ellenére, hogy ő színésznő volt, de igazán hittel és áhítattal énekli ezeket a dalokat, ami a bensőséges magatartásnak a legnagyobb bizonyítéka.

Angyal Bandi  - népdaljáték

Jókai Mór novelláját rádióra alkalmazta Máder LászlóA népdalokat feldolgozta Grabócz Miklós

Szereposztás:

Angyal Bandi – Palcsó Sándor, 
Piroska – Gyurkovics Zsuzsa, 
Molnár – Kiss Ferenc, 
Onódyné – Sulyok Mária
Mesélő – Gáti József

Közreműködik az MRT Énekkarának női kara, Bódy Irma vezényletével és ifj. Magyari Imre népi zenekara.

Zenei rendező és szerkesztő: Solymosi János. Rendező: Cserés Miklós dr.

Bemutató: 1968. július 3. 17:20, Kossuth Rádió (37 perc)

Két részletet szólalt meg most erről a rádiófelvételről:

Palcsó Sándor prózában,  és ének: „…vetettem gyöngyöt”

Palcsó Sándor és Kiss Ferenc – prózában, majd Gyurkovics Zsuzsa és Palcsó Sándor  éneklik: „Repülj, madár, repülj!”-kettőst.  

 

A 90 éves Gyurkovics Zsuzsa köszönti a 90 éves Palcsó Sándort:

(folytatni fogom)

254   Búbánat • előzmény253 2019-11-05 12:41:37

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  ezen a  héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresi telefonon, "hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.”

Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratórium- és operaénekest, érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját kérdezte tegnap telefonon Nagy Ibolya, mit jelent Neki a mai napig Palcsó Sándor?

- Hát mi vagyunk az utolsó mohikánok abból a bizonyos aranykorból, és nekem nagyon-nagyon sokat jelent manapság is a Sándorral való beszélgetés és kapcsolat. Mert igazi családban éreztük magunkat annak idején, a tagság egy igazi család volt. Egészen mások voltak a körülmények akkor. Nem olyan nagyon utazhattunk, mint manapság a fiatal kollégáink, szerényebbek is voltunk, a körülményeink is sokkal egyszerűbbek voltak. Hihetetlen jó nekem, hogy a Sándor ilyen töretlen memóriával és ilyen nagyszerűen tartja magát. Hát ő egy kicsit ilyen grafomán, mert mindent pontosan jegyzetel, összes dátumot és összes eseményt. Én nem voltam ilyen alapos. Nagyjából hatvan évre tehető az ismeretségünk, és tényleg, ahogy szokták mondani, jóban-rosszban volt részünk annak idején.  Én most azt kívánom a Sándornak, hogy még sokáig-sokáig legyünk ilyen távkapcsolatban, hogy telefonban beszélünk egymással. Se ő nem olyan mozgékony már, én meg pláne nem, de ez nekünk nagyon sokat jelent, ez a kapcsolat.  Boldog születésnapot, drága Sándorom! Élj soká!

Hát ez nagyon nagy dolog, hát ő a mi doyenünk, ilyen kort kevesen éltek meg eddig is és manapság meg senki nincs, ugye. Én úgy tudom, hogy én korban a második vagyok a Sándor után, és erre nagyon büszkék vagyunk. Szoktuk is mondani egymásnak, milyen jó, hogy ilyen nagyon nagy kort megéltünk.  Jó is, rossz is, persze nem mindig jó. De azért alapjában véve büszkék vagyunk rá. Pedig nagyon nyomorúságos fiatalságunk volt, ugye, mi még háborús gyerekek vagyunk, úgyhogy ez még nagyon szorosan összeköti azt a korosztályt, amely még él abból az időből. --- Pedig mi éheztünk meg nyomorogtunk, fiatal korunkban nagyon szegények voltunk, de úgy látszik, teher alatt nő a pálma… Jót tett nekünk.”

253   Búbánat • előzmény252 2019-11-04 21:20:38

„Szeretettel köszöntöm a kedves rádióhallgatókat, Palcsó Sándor vagyok, kérem, hallgassák velem együtt a Dankó Rádió műsorát!”

Nagy Ibolya Palcsó Sándorral, a művész otthonában beszélgetett.

Bartók Gergely szerkesztésében 2017-ben jelent meg Palcsó Sándor második, életrajzi könyve: „A többi, néma csend”.  Nagy Ibolya a műsor elején ebből olvasott fel részleteket: Palcsó Sándor elbeszéli, hogyan indult el a pályán mint a Honvéd Együttes kariskolájának növendéke; az énektanulmányait tekintve is meghatározó időszak volt,  tanulással, felkészüléssel, szereplésekkel teli évek – az ötvenes évek közepén járunk;  a Honvéd Művészegyüttessel több hónapos kínai fellépésre utazik, s az alatt itthon kitör a forradalom. Palcsó Sándor most Nagy Ibolya mikrofonja előtt élőszóban is, megidézi azokat a sorsfordító eseményeket:

„’56-ban, akkor, amikor itten hát „állt a bál”, a forradalom, akkor mi a Kínai Népköztársaságban vendégszerepeltünk. Három és fél hónapot töltöttünk ott és karácsonyra jöttünk haza. Elutaztunk szeptember 6-án, elmentünk Záhonyig, ott átszálltunk a széles nyomtávú szovjet vonatra, azzal végigmentünk Szibérián, és a kínai határon – Mandzsúriban – ott átültünk a kínai különvonatra, ami az utazásunkat biztosította, be tudtunk pakolni, és ha megvettünk valamit, azt beraktuk az ágy aljába.  Elképesztő jó körülmények között éltünk. Természetesen, amikor fellépti helyre érkeztünk, akkor szállóba foglaltak nekünk helyet. Remek körülmények közt éltünk, aztán közben kiderült, hogy itt mi folyik az országban, és akkor már nem voltunk olyan nagyon boldogok. Borzasztó sokat idegeskedtünk, mert lényegében nem tudtunk semmit az itthoniakról. És december 15-én érkeztünk haza, hál’ Istennek, családom megvolt, mert én már akkor nős voltam, mert ’51-ben megházasodtam, először, aztán gyerekünk is volt. Tehát mondjuk a körülmények olyanok voltak, hogy éjszakai sorbaállás… és hát bizony, összeszedett egy fertőzést a feleségem…. végül meggyógyult… nyoma maradt, gyengébb lett, meg érzékenyebb lett… szóval, nem volt igazán nagy boldogság akkor, de hát aztán úgy elvoltunk; szépen végigcsinálta a pályámat nagyon tisztességgel, kimaradt a munkából, és mondta, hogy majd meg leszünk valahogy. Nekem kezdett kicsit jobban menni, nagyon hívogattak fellépegetni… a Rádió terjesztette a nevemet tisztességgel, ami megdobott engem nagyon.”

A Rádió is felfedezte Őt,  gyönyörű felvételeket forgatott ott szinte nap mint nap,  de hogy jött ez a lehetőség? – kérdezi Nagy Ibolya Palcsó Sándort.

„- Szintén egy nagyon érdekes dolog volt, hogy eltelt már az operai tagságom idejéből majd három év, és senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kéne ezt a gyereket próbálni… Akkor volt a híres Albert Herring, ami megdobott engem nagyon, mert pofonvágott a szerep, imádtam egyébként, csuda szerep volt. És hát, egyszer szól a telefon: „Sebestyén András, Zenei osztály, én vagyok a most folyó felvételnek a karmestere. Az Udvardy Tibor nevezetű kollégád ajánlott, hogy hiányzik egy szereplő és te a légykakát is leolvasod a kottáról. Szóljunk neked és bejössz.” Mondom, nagyon szépen köszönöm a Tibornak, majd személyesen is megköszönöm neki. Indulok! Akkor bementem, és attól kezdve jártam a Rádióba nagy számban. Rengeteg felvétel. … Úgyhogy jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a rádiósok is megszerettek engem.  Hát persze tudom én azt, hogy a zenekari tagok különben is büszke emberek, és egy fontos csoport. Egy rádiózenekarnak szava van, hangja van. És éreztetni tudják azzal, aki nem mindig tetszik. Énvelem pedig nagyon meg voltak elégedve, mert mindig tudtam a leckét. Nagyon jól éreztem magam, de hát, ami óta ez a világ van, azóta nem voltam a Rádióban, csak - Veled. Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat,  és az borzasztó nagy dolog. Ha megindul egy botrány, az növekszik.  És én velem ilyen soha nem volt. Egy próba, egy felvétel… Szóval, szerettem odajárni.  Ez az igazság.”

Nemzeti Gyásznap -  november 4.-

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gyászinduló, III. felv. (a Budapesti Filharmóniai Társasság Zenekarát Komor Vilmos vezényli)

Kodály Zoltán: Székelyfonó - részletek (Palcsó Sándor, Andor Éva, Simándy József, km. az MRT Énekkara és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János)

- Palcsó Sándor:Most jöttem Erdélyből, hat lóval, hintóval, s egy rongyos szolgával...”

- MRT Énekkarának Nőikara: Nekem olyan emberecske kéne…”

- Andor Éva, Simándy József:  „A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló..../- Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet…./- Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van /- kerek erdő közepében két rozmaring bokor van…”

252   Búbánat 2019-11-04 13:13:47

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

Túl az Óperencián Palcsó Sándorral - 45. hét

DANKÓ RÁDIÓ

2019. 11. 04.

A november 4. és 10. közötti adások tartalmából.

A Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is elismerték már. Érd Város Életműdíjasa, valamint a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

2011-ben megjelent egy könyve is ( Érd Város támogatásával) melyben maga írja le regényes és ténylegesen regénybe illő történetét. A címe: Én a pásztorok királya. Ezek után 2018-ban még egy könyvvel örvendeztette meg barátait, rajongóit. Címe: „A többi, néma csend.”

Bartók Gergely így írt Róla: „Palcsó Sándor a 60-as évek elején Albert Herringként robbant be a magyar zenei életbe, majd az Operaház nagyságaitól körülvéve eresztette ki először oroszlánkörmeit az az igazán, sajátos tehetség, aki szépen lassacskán birtokba vette az operairodalom comprimario szerepkörének megannyi izgalmas figuráját”…

Ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresek telefonon, hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.

Túl az Óperencián minden nap 9:04-től és 18:04-től a Dankó Rádióban!

Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

 

Palcsó Sándor operettfelvételei közül az alábbi énekszámok kerültek adásba:

Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György

- Marci belépője (No.2.) „Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…” (Palcsó Sándor)

- Marci és Bori szerelmi duettje: „Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!...” (László Margit, Palcsó Sándor)

- Marci dala (No.20): „Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét….” (Palcsó Sándor)

 

Oscar Straus - Felix Dörmann és Leopold Jacobson - Mérey Adolf - Fischer Sándor: Varázskeringő -  „ Dinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa,  Palcsó Sándor,  Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert - Romhányi József: A mikádó 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Breitner Tamás

- Együttes: Az ifjúság… tralalalala…”  (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

- Hármas: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán…/- Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él…/- Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult…” (Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor, énekkar)

- „Ha  szép virág szirmokat bont,  trallala…”  (László Margit,  Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, énekkar)

- Ötös  - A mikádó dala és jelenet  (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

 

Ismétlés du. hat és hét óra között. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)