vissza a cimoldalra
2018-05-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60797)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (840)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2729)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6606)
Kimernya? (2703)
Élő közvetítések (7194)
Erkel Színház (9275)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1405)
Franz Schmidt (3125)
Operett, mint színpadi műfaj (3600)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1718)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (136)
Rost Andrea (2024)
Help me! (1088)
Momus-játék (5485)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4272)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (709)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

155   IVA • előzmény154 2017-03-10 04:14:18
Az interjú bővebb változatában szerencsére javítottak egy akár pikánsnak is mondható hibát. A „terézvárosi változatba” ugyanis csak valami ördög tréfája folytán kerülhetett egy pár évvel ezelőtti szerencsétlen és elhíresült parlamenti elszólással azonos értelmű baki (egy KDNP-s, különben nagy médiamúltat hátrahagyó képviselő követte el), amely szerint János vitéznek bizonyos Juliskával lett volna dolga. János vitéz egyik híres alakítójának szájából ez akkor is meghökkentő, ha az elszólás kísérteties megismétlődése az újságíró, és mindenképpen a főszerkesztő lelkén szárad. Az „érdi változatban” már – szerencsésen – Kukorica Jancsi Iluskához való hűségéhez hasonlítja a magáét Palcsó Sándor.
Köszönet a figyelmes linkelésért!
154   Búbánat • előzmény148 2017-03-09 22:19:03
A Terézváros Magazin februári számából kimásolt Palcsó Sándor-interjú bővebb változata elolvasható a március 8-án keltezett Érdi Újságból. (lásd a linkről megnyíló cikk 4 -5. oldalán.)

Beszélgetés Palcsó Sándor operaénekessel - A pásztorok királya Érden él
148   Búbánat • előzmény147 2017-03-05 14:40:27
Megvan papíralapon is a Palcsó-interjú.
Ebből néhány bekezdést ide átmásolok:

„A pásztorok királya az aranykorból”

(TERÉZVÁROS - magazin, 2017. január 31. – Temesi László)

„Palcsó Sándor operaénekes boldog ember, hiszen olyan pályát mondhat magáénak, amely nyugdíjas éveit is megédesíti. A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakjának tartják, kiemelve technikai felkészültségét, tisztességét, szorgalmát. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhattuk meg. Ő az az énekes – írták róla a kritikák -, akik számára soha nem volt kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tudott csinálni.

Palcsó Sándor:
- Nem mindig olyan a szerep, amit elképzel az ember magának, de azt a legjobb tudása szerint kell megformálni . Mindig tudtam, és el is ismertem interjúim során, hogy mik az erényeim és mik a gyengéim. Tisztában voltam azzal, hogy belcanto értelemben nincs szép hangom, de az biztos, hogy használható… Az is biztos, hogy a muzikalitásommal minden szerepet, a moderneket is megoldottam. Szinte mindig fürödtem a munkában és a sikerben, folyamatosan próbáltam és játszottam. Az igen tisztelt kollégák megszokták, hogy engem állandóan meg lehetett találni. Ettől nem volt mindenki boldog, de én úgy gondoltam, azért nem vagyok hajlandó rosszabbul teljesíteni, hogy az irigyeim szeressenek. Akkoriban nagyon működött a káder-politika, érdemtelenek jutottak előre a ranglétrán vagy jutottak külföldi ösztöndíjhoz, és ’érdemesek’ kerültek háttérbe. Engem őszinteségre neveltek a szüleim, nem is rejtettem soha véka alá a véleményemet, legyen az rendező vagy zeneszerző….

Palcsó Sándor:
- […] Számomra soha nem volt fontos a kapcsolatrendszer, csak a közönség, és erre büszke vagyok és voltam is mindig. Más módszerekkel biztosan többre vihettem volna, de azt hiszem, ha újra kezdhetném, akkor is így csinálnám. Igaz, nem voltam a rendszer kegyeltje, ’csókosa’, pedig egyszer valaki az ötvenes években úgy nevezett, Palcsókos elvtárs.

- Ez akkor történt, amikor a Honvéd Művészegyüttesben indult a művészi pályája?

Palcsó Sándor:
- Igen. Sztálin halálakor, 1953. március 5-én éppen koncertet adtunk Budapesten, a Tiszti Klubban, amit Vass Lajos vezényletével a Meghalt a cselszövővel kezdtek… A nagy gyászban senki sem törődött a műsor tartalmával, de utána nagy csillaghullás következett az együttesnél, egy csomó tisztet azonnal leváltottak. De talán az érdekesebb, hogyan indult pályám egy évvel korábban. A Honvéd Művészegyüttesnél az énekkar művészeti vezetőjénél jelentkeztem meghallgatásra, aki azt kérdezte tőlem: ’Mit hozott fiatalember és milyen hangfaja van?’ ’Úgy tudom, tenor vagyok’, válaszoltam, amire rögtön jött a ledorongolás: ’Rosszul tudja, ön bariton. Milyen számot hozott?’, érdeklődött, mire én: ’A Hazám, hazámat.’ ’Biztos a Palló-féle fekvés’ – jegyezte meg, de nem így volt. ’A Simándy-féle fekvés’ – mondtam kissé dacosan. E kedves diskurzus után előadtam az áriát, majd a tanár úr elismerte, hogy tenor vagyok. Az együttes férfikarának szólistája lettem, beutaztam a fél világot, a legmélyebb benyomást számomra Kína tette, ahol éppen az 56-os forradalom idején jártam.

- Egy évvel később fordulat következett be az életében, amikor már az Operaházban hallgatták meg…

Palcsó Sándor:
- Első számom Puccini Bohémélet című operájából Rodolphe áriája volt az első felvonásból. Hála Istennek jól ment, a magas C is elég hosszú volt. Palló igazgató úr felszólt a színpadra: ’Hoztál még valami magosat?’ Mire én: ’Ha szabad, elénekelném a Faust Cavatinát.’ ’Eredetiben?’, kérdezte a direktor. ’Természetesen’, válaszoltam büszkén. Tudniillik előadásokon a tenoristák sokszor transzponálva szokták előadni, úgy könnyebb. Na, ez is lement. Láttam, hogy a nézőtéren össze-összehajolgatnak. Azt hittem, hogy végeztem, amikor egy rekedtes hang felszólt: ’Valami Mozart van?’ Ferencsik János főzeneigazgató volt az. ’Igen van, a Szöktetés a szerájból, első felvonás, Belmonte dúráriája.’ ’Na halljuk.’, szólt az utasítás. A próbaéneklés után Palló Imre csak ennyit mondott: ’Szépen énekeltél édes fiam.’ Felvettek, és innentől kezdve nem volt megállás, elég szép karriert futottam be.

- Csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, egyike a leggazdagabb repertoárú karakterénekeseinknek. Ő az az énekes – írták önről a kritikák -, aki számára soha nincs kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tud csinálni.

Palcsó Sándor:
- Az Operaház annak idején jól sáfárkodott a tehetségemmel. Bár nem voltam soha jó káder, egymás után kaptam a repertoáron lévő és a felújításokon bemutatott operák jelentős szerepeit, például: Mime, Loge, Heródes, Dávid, V. László, Albert Herring.

- Kiemelték színészi és énekteljesítményét, atmoszférateremtő képességét, humorát. Az operákban ritkán lehet humorizálni…

Palcsó Sándor:
- Ez igaz, de azért néha lehet. Soha nem voltam földre szállt angyal. Az operaszínpadon szerettem részeg muzsikot, néger drogost játszani, de legjobban bohóckodni szerettem. A humor az opera büféjében, a magánéletben és a családban sem hagyott cserben. Szerencsére, mert meggyőződésem, hogy enélkül nem könnyű elviselni az életet, pláne nem egy diktatórikus rendszert.

- Elégedett a pályájával és a sorsával?

Palcsó Sándor:
- Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre, gyönyörű pályát futottam be. Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt aranykornak hívták. Nagyszerű volt együttjátszani olyan nagy operaénekesekkel, mint László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. Számomra az a jó igazgató, aki hagyja az énekest azt énekelni, amit tud. Engem többnyire hagytak, szerencsére könnyen tanultam meg a darabokat. Azt is nagy szerencsémnek tartom, hogy prózai szerepeket is játszhattam, sőt tévéfilmekben is szerepelhettem.
Egy dolog azért bánt, hogy különféle betegségek miatt korábban hagytam abba a pályámat. Én mindig hű voltam önmagamhoz, a társulathoz és – mint elismert pásztorok királya, Kukorica Jancsi – Juliskához. Meg a feleségemhez, Ildikóhoz, aki nélkül már talán nem is lennék. Ő az én őrangyalom, a társam mindenben. És van még egy őrangyalom, Ildikó, a lányom, aki nem vitte tovább a hivatásom, de kitűnő operatőr lett.

- Hogyan telnek nyugdíjas évei?

Palcsó Sándor:
- Sokat rádiózok, tévézek és olvasok. Szép lemezgyűjteményem van, és szívesen hallgatom mások lemezeit is.”


Palcsó Sándor Pécsett született 1929. november 8-án, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi karára járt hat és fél évtizeddel ezelőtt, de a származása miatt egy év után eltávolították. Szerencsére, hiszen így lett operaénekes. Kétszeres Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja.
147   Búbánat • előzmény146 2017-02-09 11:59:49

Kedves Dantes! Köszönöm a beírt linket!

Rákerestem és elolvastam a Palcsó-interjút: „Pásztorok királya az aranykorból”

Igyekszem beszerezni a magazint hogy eltehessem magamnak belőle a cikket "eredeti" papírformátumában is.

Forrás: Terézváros Magazin – 2017. február
146   Edmond Dantes 2017-02-09 09:15:29
Érdekes, mert nem csak szokványos interjú a művésszel:

https://issuu.com/terezvarosmagazin/docs/terezvaros_20170131_www

(16-17. oldal)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Taniguchi Yuki (zongora)
Sipos Péter (hegedű), Filip-Orbán Lilla (brácsa), Jorge Sanz Ramos (cselló)
"Taniguchi Yuki zongora diplomakoncertje"
HÄNDEL: g-moll chaconne, HWV 486
MOZART: 18. (D-dúr) szonáta, K.576
PROKOFJEV: 7. (B-dúr) szonáta, Op.83
CSAJKOVSZKIJ: Dumka, Op.59
BRAHMS: g-moll zongoranégyes, Op.25

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Márványos: Kiss Tamás (tárogató, basszprímtambura), Zabán László (
ének, basszprímtambura, klarinét), Suki Antal (klarinét), Nagy Vivien (tamburabrácsa, ének), Simó Alpár (tamburabrácsa), Makó József (cimbalom), Guttyán Gyula (tamburabőgő), Nagy Ildikó (prímtambura)
"Hangulatkoncert"
A magyar hangok szárnyin

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Gulyás Márta tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Hosomi Riko (zongora)
Nagao Haruka (hegedű), Dráfi Kálmán (brácsa), Shirai Aya (cselló), Fervágner Csaba (nagybőgő)
Failoni Kamarazenekar
Vezényel: Dénes István
"Hosomi Riko zongora diplomakoncertje"
PROKOFJEV: Tíz darab zongorára a Rómeó és Júlia című balettból, Op.75 – 4. Júlia, az ifjú lány; 8. Mercutio; 6. Montague-k és Capulet-ek
SCHUBERT: A-dúr („A pisztráng”) zongoraötös, D.667
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Rados Ferenc (zongora)
Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
MOZART: F-dúr szimfónia, KV 43
MOZART: F-dúr zongoraverseny, KV 459
SCHUBERT: C-dúr vonósötös – zenekari változat

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Zuglói Filharmónia (művészeti vezető: Záborszky Kálmán)
Hegedűn játszik és vezényel: Baráti Kristóf
MENDELSSOHN: 114. zsoltár, Op.51
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, Op.98

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Piotr Anderszewski (zongora)
Skót Kamarazenekar
Koncertmester: Stephanie Gonley
MMOZART: G-dúr zongoraverseny, K. 453
POULENC: Sinfonietta
MOZART: c-moll zongoraverseny, K. 491
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Szabóki Tünde (ének), Káip Róbert (harsona)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
MALEK MIKLÓS: Harsonaverseny
WAGNER: A nürnbergi mesterdalnokok - Nyitány
R. STRAUSS: Négy utolsó ének
R. STRAUSS: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Op.28
A mai nap
született:
1813 • Richard Wagner, zeneszerző († 1883)
elhunyt:
1949 • Hans Pfitzner, zeneszerző (sz. 1869)
1992 • Ránki György, zeneszerző (sz. 1907)