vissza a cimoldalra
2019-03-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61559)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9787)
Balett-, és Táncművészet (5706)
Kossuth-díj (1425)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4462)
Pantheon (2326)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

152   Búbánat • előzmény151 2017-03-08 19:23:33
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásában ma délelőtt és az imént véget ért ismétlésben, Palcsó Sándor emlékezett vissza – Lehoczky Éva-emlékhete keretében - szeretett operaházi kolléganőjére.

Nagy Ibolya, aki meleg, baráti kapcsolatot ápol az idős tenoristával és feleségével, Ildikóval is, ezúttal otthonában hívta fel a művészt, kérve hogy elevenítse fel emlékeit Lehoczky Éváról, akihez az utolsó napokig nemcsak kollegiális, hanem régtől datált, több évtizedes jó baráti viszony fűzte; szinte naponta érintkeztek (ő és felesége) telefonon vele – a tragikus esemény előtti napig kitartott köztük ez a jóbarátság.

Palcsó Sándor:

«Halála napja előtti napon beszéltünk vele telefonon hosszasan. Sütött a nap. „Gyönyörű napsütés van itt nálunk! Boldog vagyok” – mondta Éva. „- Évikém, holnap hívlak!” „- Várom.” – mondta. És másnap ez a szörnyűség bekövetkezett. Kivételes nap volt számára.

Technikailag nagyszerű volt, nem voltak neki tévedései. Volt egy hatalmas pozitívuma: nem szerette egyáltalán a félmunkát, sőt, dührohamokat kapott, ha a partnerek nem voltak rendesen felkészülve, vagy nem tanulták meg tisztességesen a szerepet, azt nem tudta elviselni. Teljes szereptudással érkezett, próbakészen, elvárta ugyanezt, hogy a kollégák is tegyék meg.
Most nagyon hiányzik neki Lehoczky Éva, akit felkészült, nagyszerű művésznek tartott, akit mindnyájan nagyon szerettek.
Számára érthetetlen, hogy amikor Éva még főiskolai hallgató volt, és már akkor rendkívüli muzikális adottságai kitűntek a tanulmányai során, az Opera vezetősége - akik abban az időben a Zeneakadémián mint tanárok oktattak - miért nem hallották meg, hogy ott van egy tehetség, egy gyöngyszem, akit azonnal le kellett volna szerződtetniük az Operába, amint befejezte tanulmányait az énekszakon. Nem érti, ezt hogyan mulaszthatták el. Így aztán jött számára az Országos Filharmónia, hol egy ideig koncerténekesként működött, majd jött az Operettszínház, hol 15 primadonnaszerepet abszolvált, majd Eger következett.
Született tehetség volt. Nagyon jó fülű volt, kiváló ritmusérzékű volt, nagyon muzikális volt, abszolút zenész volt, megjegyzett dolgokat, sok mindent megtanult.
Aztán vezető koloratúrszoprán volt Karl Marx Stadtban, az ottani operaházban, hol nagy számban énekelte a rettentő nehéz koloratúraszoprán szerepeket; begyakorolt szerepek voltak és mire megkésve, 1970-ben a Magyar Állami Operaházhoz szerződött magánénekesnek – hol korábban is fellépett, de csak mint vendégénekes – már beérkezett, kész, felkészült, jó művész volt, született tehetség volt.

Az 1984-es nyugdíjazása, a színpadtól való visszavonulása után nem tanított, pedig lett volna mit átadnia az ifjú énekeseknek, de - a saját bevallása szerint - nem volt hozzá idegrendszere.
Idejekorán visszavonult. Magába zárt dolgokat. Szemei tönkrementek. Nehezen mozdult ki. Egyedül volt. Nem élt társasági életet. „Olyan könnyen felhúzom magam. Ha valami nem stimmel, mérges vagyok és utána rosszul érzem magam.” - mondta sokszor. Fel kellett vidítani.

Idős korában sokszor mondogatta: „ Semmire sem való vagyok már, nem is látok, menni sem tudok, ez a bajom, az a bajom, egy ideges, vén hülye vagyok. Már jó lenne meghalni.” Ezt sokszor hallottuk tőle. Erre rendszeresen az válaszoltam neki: „Évikém! Ezzel azért nem szabad foglalkozni, mert ez nem a mi dolgunk! Ez mennyei Atyánk, az Úr Isten dolga, és ő neki van egy listája, ahol a sorrend fel van írva. Majd amikor a jó Isten odaér a Te nevedhez, akkor majd értesít Téged és magához hív. De addig te ezen ne spekulálj! Addig törődjünk az életünkkel életeddel, és beszélgessünk jóízűeket, és ne foglalkozz ezzel.”
Úgyhogy ezt majdnem minden beszélgetésünknél elsütötte, és rendszerint én ezt válaszoltam neki.

És az egy kivételes dolog volt például az esemény előtti napon, mikor azzal vette fel a telefont, hogy „Gyönyörű idő van! Boldog vagyok!” Úgyhogy ez egy kivételes nap volt szegénynek, na. «

A mai adásban felcsendült dalok Lehoczky Évától és Palcsó Sándortól – rádiófelvételeikről:

- Vincze Ottó – Szabó Miklós: Bolero - dal (Lehoczky Éva & Vécsey Együttes)

- Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor)

- Lehár: Paganini – „Kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

- Buday Dénes - Séfeddin Sevket Tibor: Nyári felhők – dal (Lehoczky Éva & Magyar Rádió Esztrádzenekara & Bródy Tamás)

Palcsó Sándor tenorján megszólalt még „Malatromba álma” Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből: ez a gyönyörű – ideillő - operettdal zárta le Palcsó Sándor telefonban elmondott, megrendítő és megható gondolatait Lehoczky Évára emlékezve.
151   Búbánat 2017-03-08 08:47:39
A Dankó Rádió hamarosan (9 órakor) kezdődő operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Palcsó Sándor operaénekes kérte fel emlékezni a decemberben elhunyt kiváló pályatársnőjére, Lehoczky Évára.

A rádió Facebook oldalán közzétett műsorból látom, a felcsendülő operettmelódiák között lesznek olyanok, ahol ők ketten együtt énekelnek közös rádiófelvételeikről:

- Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor)

- Lehár: Paganini – „kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

Palcsó Sándor tenorján megszólal még Malatromba álma is Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből.

A délelőtti adást – „Túl az Óperencián” - 18 órától újra meghallgathatjuk majd.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kitagawa Chisa (hegedű), Szabadi Vilmos (hegedű), Taraszova Brigitta (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56
BARTÓK: 1. rapszódia, BB 94a
BEETHOVEN: 1. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/1

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Amadinda Ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Joó Szabolcs (ütőhangszerek)
A Zeneakadémia és a Bartók Konzi ütőhangszeres hallgatói: Haász Tímea, Hencz Kornél, Láposi Dániel, Siptár Bence
Bereczki Klaudia, Bolyki Sára, Soós Zsófia (ének), Siklósi Kristóf (piccolo)
STEVE REICH: Drumming

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyikolaj Luganszkij (zongora)
DEBUSSY: Bergamaszk szvit
DEBUSSY: A boldog sziget
DEBUSSY: Két arabeszk
SZKRJABIN: 2. (gisz-moll) zongoraszonáta, op. 19 („Sonate-fantasie”)
SZKRJABIN: Prelűdök – részletek
SZKRJABIN: 3. (fisz-moll) zongoraszonáta, op. 23

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Iveta Apkalna (orgona)
Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara
vezényel: Mariss Jansons
BERLIOZ: Római karnevál - nyitány, op. 9
POULENC: g-moll orgonaverseny
SAINT-SAËNS: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78

19:30 : Budapest
Duna Palota

Zhang Zhong Shi (zongora)
Chopin és Liszt művei
A mai nap
történt:
1859 • A Faust bemutatója (Párizs)
született:
1873 • Max Reger, zeneszerző († 1916)
1917 • Dinu Lipatti, zongorista († 1950)