vissza a cimoldalra
2018-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3779)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1549)
Diana Damrau (429)
Franz Schmidt (3243)
Simándy József - az örök tenor (558)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3027)
Giacomo Puccini (133)
Erkel Színház (9499)
Jonas Kaufmann (2317)
Gioacchino Rossini (1023)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1194)
MET-es operaelőadások moziban (623)
Juan Diego Flórez (725)
Élő közvetítések (7602)
Edita Gruberova (3065)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

150   tiramisu • előzmény149 2017-03-05 20:50:00
:-) Köszönjük!
149   Búbánat • előzmény148 2017-03-05 19:15:25
Az időskori – a jelenben lévő - Palcsó Sándor visszaemlékezései után érdekes tőle elolvasni egy másikat a régmúltból: a fiatalkori Palcsó Sándor gondolatai a megtett pályáról, és a szakmáról!

Az interjú a Rádió és Televízió Újság 1962.02.26. - 03.04. keltezésű lapszámában jelent meg – aktuálisan, mert a rádió azon a héten közvetítette az Erkel Színházból Carl Millöcker operettjének, "A koldusdiák" premier-előadása hangfelvételét.

„Pillanatfelvétel”

Albert Herring, János vitéz, A koldusdiák: Palcsó Sándor – olvashatjuk újabban az operai színlapokon. Cím- és főszereplő lett egy még szinte ismeretlen fiatal tenoristából, akivel a rádióhallgatók is gyakran ’találkoznak’; e héten éppen, mint A koldusdiák címszereplőjével.
Jellegzetes egyéni adottságai, mozgékonysága, humorérzéke – régi színházi kifejezéssel élve – bizonyos ’naturburs’ szerepkörre predesztinálják. Jól bevált e szerepekben, de tud mást is; repertoárja gazdagnak ígérkezik.

Palcsó Sándor
- Öt éve vagyok az Operaház tagja – mondja a fiatal énekes. Korábban a Honvéd Művészegyüttes szólistája voltam, előzőleg egy autókereskedelmi vállalatnál dolgoztam… 1957-ben jelentkeztem próbaéneklésre az Operaháznál. Miután a tizenkettes döntőbe kerültem, Rodolphe áriáját és a Faust kavatináját énekeltem. Ösztöndíjas tagnak szerződtettek, és legnagyobb örömömre másnap már a próbatáblán olvashattam a nevem. Két év múlva a színház rendes tagja lettem. Nyáron a bécsi VIT-en operaáriákat énekeltem, majd utána idehaza mindjárt bekapcsolódhattam a Haydn-év eseményeibe, az Operaházban színre került az Aki hűtlen, pórul jár. Ebben Nencio kicsiny, de hálás szerep jutott nekem.
- Eddig huszonhét premierem volt, az idén túl leszek a harmincon – hat bemutató erre az idényre is jutott. A koldusdiák felújítása lehetőséget nyújtott, hogy újszerű feladatokban mutatkozzam be. A rádióban meghallgattunk egy bécsi Koldusdiák-felvételt s ezután megpróbáltuk színpadra vetítve, korszerű formában elképzelni. Azt hiszem, minden ilyen meghallgatás hasznos kiindulópontnak tekinthető. Talán előkerülnek, új formában életrekelnek még más értékes darabok is. Én egyébként elejétől fogva vígoperának fogtam fel A koldusdiákot.
- A daljáték, a klasszikus operett éppen úgy próbára teszi az énekest, mint a nagy operai feladat. Mondhatom, hogy amikor először kerültem a színpadra mint János vitéz, olyan izgalom vett erőt rajtam, hogy csak akkor nyugodtam meg, amikor a belépőn szerencsésen túljutottam. Ismeretlen emberként helytállni egy országosan népszerű, nagytradíciójú daljátékban! Ma már szinte bevágtatok a szigeti színpadra paripámon és ezt egész természetesnek tartom…
- A stúdiókban eddig nem túl sok dolgom volt, de közvetítésekből azt hiszem, ismer már a publikum. (Például a Turandot-ból rádió-, a Fra Diavalóból TV közvetítés is volt.) Remélem, mint ’koldusdiák’ is elnyerem a hallgatók tetszését!”

/S.V./

Ebben az interjúban Palcsó Sándor említette A koldusdiák operettet, benne új, (cím)szerepét.
Érdekesség: alig több mint két évvel az Erkel Színház-beli bemutatót követően - a nagy sikerre való tekintettel - a rendező, a karmester és a főbb szereplők változatlan hagyásával a Rádió Dalszínháza elkészítette az operett új stúdiófelvételét:

Erkel Színház-bemutató: 1962. február 1.

A verseket fordította: Blum Tamás

Rendező: Békés András
Karmester: Kerekes János
Koreográfus: Seregi László
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Szeitz Gizella

Szereposztás:

Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor
Jan Janiczky – Bende Zsolt
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili
Laura, a grófnő leánya – Ágay Karola
Bronislawa, a grófnő leánya – Komlóssy Erzsébet
Bogumil gróf – Maleczky Oszkár
Ollendorf ezredes – Faragó András
Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre
Három tiszt – Lux Géza, Szalma István, Mohácsy Zoltán
Ulászló – Mendelényi Vilmos fh.
Porkoláb – Göndöcs József
Pifke, börtönőr – Dobán Ferenc
Pufke, börtönőr – Hantos Ádám
Kocsmáros – Benkő Sándor
Herold – Gazda Antal


A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. szeptember 19. Kossuth Rádió 20.10-22.00

Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos György

A verseket Blum Tamás fordította

Vezényel: Kerekes János

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Békés András

Szereposztás:

Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor
Jan Janiczky – Bende Zsolt
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili
Laura, a grófnő leánya – Vámos Ágnes
Bronislawa, a grófnő leánya – Svéd Nóra
Bogumil gróf – Maleczky Oszkár
Ollendorf ezredes – Palócz László
Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre
Három tiszt – Szoó György, Regős Péter, Sárosi Gábor
Ulászló – Verdes Tamás
Porkoláb – Göndöcs József
Pifke, börtönőr – Almási József
Pufke, börtönőr – Gál János
Kocsmáros – Balázs István
Herold – Harkányi Ödön
148   Búbánat • előzmény147 2017-03-05 14:40:27
Megvan papíralapon is a Palcsó-interjú.
Ebből néhány bekezdést ide átmásolok:

„A pásztorok királya az aranykorból”

(TERÉZVÁROS - magazin, 2017. január 31. – Temesi László)

„Palcsó Sándor operaénekes boldog ember, hiszen olyan pályát mondhat magáénak, amely nyugdíjas éveit is megédesíti. A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakjának tartják, kiemelve technikai felkészültségét, tisztességét, szorgalmát. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhattuk meg. Ő az az énekes – írták róla a kritikák -, akik számára soha nem volt kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tudott csinálni.

Palcsó Sándor:
- Nem mindig olyan a szerep, amit elképzel az ember magának, de azt a legjobb tudása szerint kell megformálni . Mindig tudtam, és el is ismertem interjúim során, hogy mik az erényeim és mik a gyengéim. Tisztában voltam azzal, hogy belcanto értelemben nincs szép hangom, de az biztos, hogy használható… Az is biztos, hogy a muzikalitásommal minden szerepet, a moderneket is megoldottam. Szinte mindig fürödtem a munkában és a sikerben, folyamatosan próbáltam és játszottam. Az igen tisztelt kollégák megszokták, hogy engem állandóan meg lehetett találni. Ettől nem volt mindenki boldog, de én úgy gondoltam, azért nem vagyok hajlandó rosszabbul teljesíteni, hogy az irigyeim szeressenek. Akkoriban nagyon működött a káder-politika, érdemtelenek jutottak előre a ranglétrán vagy jutottak külföldi ösztöndíjhoz, és ’érdemesek’ kerültek háttérbe. Engem őszinteségre neveltek a szüleim, nem is rejtettem soha véka alá a véleményemet, legyen az rendező vagy zeneszerző….

Palcsó Sándor:
- […] Számomra soha nem volt fontos a kapcsolatrendszer, csak a közönség, és erre büszke vagyok és voltam is mindig. Más módszerekkel biztosan többre vihettem volna, de azt hiszem, ha újra kezdhetném, akkor is így csinálnám. Igaz, nem voltam a rendszer kegyeltje, ’csókosa’, pedig egyszer valaki az ötvenes években úgy nevezett, Palcsókos elvtárs.

- Ez akkor történt, amikor a Honvéd Művészegyüttesben indult a művészi pályája?

Palcsó Sándor:
- Igen. Sztálin halálakor, 1953. március 5-én éppen koncertet adtunk Budapesten, a Tiszti Klubban, amit Vass Lajos vezényletével a Meghalt a cselszövővel kezdtek… A nagy gyászban senki sem törődött a műsor tartalmával, de utána nagy csillaghullás következett az együttesnél, egy csomó tisztet azonnal leváltottak. De talán az érdekesebb, hogyan indult pályám egy évvel korábban. A Honvéd Művészegyüttesnél az énekkar művészeti vezetőjénél jelentkeztem meghallgatásra, aki azt kérdezte tőlem: ’Mit hozott fiatalember és milyen hangfaja van?’ ’Úgy tudom, tenor vagyok’, válaszoltam, amire rögtön jött a ledorongolás: ’Rosszul tudja, ön bariton. Milyen számot hozott?’, érdeklődött, mire én: ’A Hazám, hazámat.’ ’Biztos a Palló-féle fekvés’ – jegyezte meg, de nem így volt. ’A Simándy-féle fekvés’ – mondtam kissé dacosan. E kedves diskurzus után előadtam az áriát, majd a tanár úr elismerte, hogy tenor vagyok. Az együttes férfikarának szólistája lettem, beutaztam a fél világot, a legmélyebb benyomást számomra Kína tette, ahol éppen az 56-os forradalom idején jártam.

- Egy évvel később fordulat következett be az életében, amikor már az Operaházban hallgatták meg…

Palcsó Sándor:
- Első számom Puccini Bohémélet című operájából Rodolphe áriája volt az első felvonásból. Hála Istennek jól ment, a magas C is elég hosszú volt. Palló igazgató úr felszólt a színpadra: ’Hoztál még valami magosat?’ Mire én: ’Ha szabad, elénekelném a Faust Cavatinát.’ ’Eredetiben?’, kérdezte a direktor. ’Természetesen’, válaszoltam büszkén. Tudniillik előadásokon a tenoristák sokszor transzponálva szokták előadni, úgy könnyebb. Na, ez is lement. Láttam, hogy a nézőtéren össze-összehajolgatnak. Azt hittem, hogy végeztem, amikor egy rekedtes hang felszólt: ’Valami Mozart van?’ Ferencsik János főzeneigazgató volt az. ’Igen van, a Szöktetés a szerájból, első felvonás, Belmonte dúráriája.’ ’Na halljuk.’, szólt az utasítás. A próbaéneklés után Palló Imre csak ennyit mondott: ’Szépen énekeltél édes fiam.’ Felvettek, és innentől kezdve nem volt megállás, elég szép karriert futottam be.

- Csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, egyike a leggazdagabb repertoárú karakterénekeseinknek. Ő az az énekes – írták önről a kritikák -, aki számára soha nincs kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tud csinálni.

Palcsó Sándor:
- Az Operaház annak idején jól sáfárkodott a tehetségemmel. Bár nem voltam soha jó káder, egymás után kaptam a repertoáron lévő és a felújításokon bemutatott operák jelentős szerepeit, például: Mime, Loge, Heródes, Dávid, V. László, Albert Herring.

- Kiemelték színészi és énekteljesítményét, atmoszférateremtő képességét, humorát. Az operákban ritkán lehet humorizálni…

Palcsó Sándor:
- Ez igaz, de azért néha lehet. Soha nem voltam földre szállt angyal. Az operaszínpadon szerettem részeg muzsikot, néger drogost játszani, de legjobban bohóckodni szerettem. A humor az opera büféjében, a magánéletben és a családban sem hagyott cserben. Szerencsére, mert meggyőződésem, hogy enélkül nem könnyű elviselni az életet, pláne nem egy diktatórikus rendszert.

- Elégedett a pályájával és a sorsával?

Palcsó Sándor:
- Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre, gyönyörű pályát futottam be. Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt aranykornak hívták. Nagyszerű volt együttjátszani olyan nagy operaénekesekkel, mint László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. Számomra az a jó igazgató, aki hagyja az énekest azt énekelni, amit tud. Engem többnyire hagytak, szerencsére könnyen tanultam meg a darabokat. Azt is nagy szerencsémnek tartom, hogy prózai szerepeket is játszhattam, sőt tévéfilmekben is szerepelhettem.
Egy dolog azért bánt, hogy különféle betegségek miatt korábban hagytam abba a pályámat. Én mindig hű voltam önmagamhoz, a társulathoz és – mint elismert pásztorok királya, Kukorica Jancsi – Juliskához. Meg a feleségemhez, Ildikóhoz, aki nélkül már talán nem is lennék. Ő az én őrangyalom, a társam mindenben. És van még egy őrangyalom, Ildikó, a lányom, aki nem vitte tovább a hivatásom, de kitűnő operatőr lett.

- Hogyan telnek nyugdíjas évei?

Palcsó Sándor:
- Sokat rádiózok, tévézek és olvasok. Szép lemezgyűjteményem van, és szívesen hallgatom mások lemezeit is.”


Palcsó Sándor Pécsett született 1929. november 8-án, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi karára járt hat és fél évtizeddel ezelőtt, de a származása miatt egy év után eltávolították. Szerencsére, hiszen így lett operaénekes. Kétszeres Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja.
147   Búbánat • előzmény146 2017-02-09 11:59:49

Kedves Dantes! Köszönöm a beírt linket!

Rákerestem és elolvastam a Palcsó-interjút: „Pásztorok királya az aranykorból”

Igyekszem beszerezni a magazint hogy eltehessem magamnak belőle a cikket "eredeti" papírformátumában is.

Forrás: Terézváros Magazin – 2017. február
146   Edmond Dantes 2017-02-09 09:15:29
Érdekes, mert nem csak szokványos interjú a művésszel:

https://issuu.com/terezvarosmagazin/docs/terezvaros_20170131_www

(16-17. oldal)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Liszt-kukacok Akadémiája

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Asztalos Bence (hegedű), Gábos Judit (zongora), Kertész György (cselló)
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, op. 37b (átirat zongoratrióra)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Csajkovszkij: A diótörő - szvit

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Vámosi Katalin, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Bajor Filharmonikusok Ifjúsági Zenekarának fúvósai
Vezényel: Mark Mast
J.S. BACH: Karácsonyi Oratórium BWV 248 I., II., III. kantáta

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karvezetés vizsgakoncert
Sweelinck: Angelus ad pastores ait – motetta
Bruckner: Pange lingua – himnusz
Vezényel: Varga Áron
Croce: Triaca musicale – Mascheratta de' gratiani
Rheinberger: Waldblumen, op. 124 – 1. Abend am Meer
Kodály: Adventi ének
M. Haydn: Missa Tempore Quadragesimae – 2. Credo
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Gerály Anna Borbála
Hauptmann: Du bist ja doch der Herr, op. 42/4
Liszt: Ave Maria
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Schnell Máté
Willaert: Vecchie letrose non valete niente – canzona
Haydn: Abendlied zu Gott, Hob. XXVc:9
Stanford: O living Will, that shalt endure
Kodály: Szép könyörgés
Közreműködik: Magyar Valentin (zongora)
Vezényel: Zsíros Levente
A koncerten közreműködik a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus.

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok
vezényel: Kovács Zoltán
koncertmester: Soltész Ágnes
művészeti vezető: Botvay Károly
Karácsonyi koncert a Weiner Konzervatórium ifjú szólistáival
J.S. BACH: IV. Brandenburgi verseny I. tétel
Seres Barbara, Boros Adrienn (fuvola)
ALBINONI: d-moll Concerto II-I. tétel
Pávási Nikolett (oboa)
HAYDN: C-dúr gordonka verseny III. tétel
Bognár Domonkos (gordonka)
MOZART: Don Ottavio „Dalla sua pace” áriája (Don Giovanni)
Papp Viktor (ének)
VIVALDI: C-dúr concerto-t (RV444) II. I. tétel
Lajkó Ivett (blockflöte)
QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny I. tétel
Kurcsák Viktória (fuvola)
LALO: Spanyol szimfónia I. tétel
Mákszem Fanni (hegedű)
TELEMANN: e-moll Concerto I-II. tétel
Drahos Balázs (trombita)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csala Éva (gordonka), Vimláti Judit (fuvola), Tarnai Dávid (ének)
Ad Libitum Gitáregyüttes
konferál: Bárkányi Judit
Klasszikus gitárzene a reneszánsztól a XXI. század zenéjéig.

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Sümegi Eszter, Pataki Adorján , Fellegi Balázs
Haydn Filharmónia
A. Vivaldi, G.F. Händel, J. S. Bach, J, Haydn , W. A. Mozart , R. Strauss művei

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bódi Zsófia, Wittinger Gertrúd, Megyesi-Schwartz Lúcia, Horváth István, Sándor Csaba
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly (zongora)
Vezényel: Janos Acs
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamira áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
ROSSINI: Kis ünnepi mise

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Yeree Suh (szoprán), Fulvio Bettini (bariton)
Budapesti Fesztiválzenekar
Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler
Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft
GEMINIANI: 12. (d-moll) concerto grosso („La Follia”)
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (1. rész)
TORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 8/6
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (2. rész)
VIVALDI: Esz-dúr triószonáta, RV 65 – 2. Allemanda, 3. Sarabanda
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (3. rész)
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Kuti László (klarinét)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Gilbert Varga
HAYDN: C-dúr szimfónia No. 9, Hob. I:9
MOZART: A-dúr klarinétverseny, KV 622
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)