vissza a cimoldalra
2018-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61171)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Zenetörténet (242)
Kiss B. Atilla (187)
Operett, mint színpadi műfaj (3728)
Kolonits Klára (1077)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1123)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2935)
Lisztről emelkedetten (923)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Élő közvetítések (7461)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

148   Búbánat • előzmény147 2017-03-05 14:40:27
Megvan papíralapon is a Palcsó-interjú.
Ebből néhány bekezdést ide átmásolok:

„A pásztorok királya az aranykorból”

(TERÉZVÁROS - magazin, 2017. január 31. – Temesi László)

„Palcsó Sándor operaénekes boldog ember, hiszen olyan pályát mondhat magáénak, amely nyugdíjas éveit is megédesíti. A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakjának tartják, kiemelve technikai felkészültségét, tisztességét, szorgalmát. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhattuk meg. Ő az az énekes – írták róla a kritikák -, akik számára soha nem volt kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tudott csinálni.

Palcsó Sándor:
- Nem mindig olyan a szerep, amit elképzel az ember magának, de azt a legjobb tudása szerint kell megformálni . Mindig tudtam, és el is ismertem interjúim során, hogy mik az erényeim és mik a gyengéim. Tisztában voltam azzal, hogy belcanto értelemben nincs szép hangom, de az biztos, hogy használható… Az is biztos, hogy a muzikalitásommal minden szerepet, a moderneket is megoldottam. Szinte mindig fürödtem a munkában és a sikerben, folyamatosan próbáltam és játszottam. Az igen tisztelt kollégák megszokták, hogy engem állandóan meg lehetett találni. Ettől nem volt mindenki boldog, de én úgy gondoltam, azért nem vagyok hajlandó rosszabbul teljesíteni, hogy az irigyeim szeressenek. Akkoriban nagyon működött a káder-politika, érdemtelenek jutottak előre a ranglétrán vagy jutottak külföldi ösztöndíjhoz, és ’érdemesek’ kerültek háttérbe. Engem őszinteségre neveltek a szüleim, nem is rejtettem soha véka alá a véleményemet, legyen az rendező vagy zeneszerző….

Palcsó Sándor:
- […] Számomra soha nem volt fontos a kapcsolatrendszer, csak a közönség, és erre büszke vagyok és voltam is mindig. Más módszerekkel biztosan többre vihettem volna, de azt hiszem, ha újra kezdhetném, akkor is így csinálnám. Igaz, nem voltam a rendszer kegyeltje, ’csókosa’, pedig egyszer valaki az ötvenes években úgy nevezett, Palcsókos elvtárs.

- Ez akkor történt, amikor a Honvéd Művészegyüttesben indult a művészi pályája?

Palcsó Sándor:
- Igen. Sztálin halálakor, 1953. március 5-én éppen koncertet adtunk Budapesten, a Tiszti Klubban, amit Vass Lajos vezényletével a Meghalt a cselszövővel kezdtek… A nagy gyászban senki sem törődött a műsor tartalmával, de utána nagy csillaghullás következett az együttesnél, egy csomó tisztet azonnal leváltottak. De talán az érdekesebb, hogyan indult pályám egy évvel korábban. A Honvéd Művészegyüttesnél az énekkar művészeti vezetőjénél jelentkeztem meghallgatásra, aki azt kérdezte tőlem: ’Mit hozott fiatalember és milyen hangfaja van?’ ’Úgy tudom, tenor vagyok’, válaszoltam, amire rögtön jött a ledorongolás: ’Rosszul tudja, ön bariton. Milyen számot hozott?’, érdeklődött, mire én: ’A Hazám, hazámat.’ ’Biztos a Palló-féle fekvés’ – jegyezte meg, de nem így volt. ’A Simándy-féle fekvés’ – mondtam kissé dacosan. E kedves diskurzus után előadtam az áriát, majd a tanár úr elismerte, hogy tenor vagyok. Az együttes férfikarának szólistája lettem, beutaztam a fél világot, a legmélyebb benyomást számomra Kína tette, ahol éppen az 56-os forradalom idején jártam.

- Egy évvel később fordulat következett be az életében, amikor már az Operaházban hallgatták meg…

Palcsó Sándor:
- Első számom Puccini Bohémélet című operájából Rodolphe áriája volt az első felvonásból. Hála Istennek jól ment, a magas C is elég hosszú volt. Palló igazgató úr felszólt a színpadra: ’Hoztál még valami magosat?’ Mire én: ’Ha szabad, elénekelném a Faust Cavatinát.’ ’Eredetiben?’, kérdezte a direktor. ’Természetesen’, válaszoltam büszkén. Tudniillik előadásokon a tenoristák sokszor transzponálva szokták előadni, úgy könnyebb. Na, ez is lement. Láttam, hogy a nézőtéren össze-összehajolgatnak. Azt hittem, hogy végeztem, amikor egy rekedtes hang felszólt: ’Valami Mozart van?’ Ferencsik János főzeneigazgató volt az. ’Igen van, a Szöktetés a szerájból, első felvonás, Belmonte dúráriája.’ ’Na halljuk.’, szólt az utasítás. A próbaéneklés után Palló Imre csak ennyit mondott: ’Szépen énekeltél édes fiam.’ Felvettek, és innentől kezdve nem volt megállás, elég szép karriert futottam be.

- Csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, egyike a leggazdagabb repertoárú karakterénekeseinknek. Ő az az énekes – írták önről a kritikák -, aki számára soha nincs kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tud csinálni.

Palcsó Sándor:
- Az Operaház annak idején jól sáfárkodott a tehetségemmel. Bár nem voltam soha jó káder, egymás után kaptam a repertoáron lévő és a felújításokon bemutatott operák jelentős szerepeit, például: Mime, Loge, Heródes, Dávid, V. László, Albert Herring.

- Kiemelték színészi és énekteljesítményét, atmoszférateremtő képességét, humorát. Az operákban ritkán lehet humorizálni…

Palcsó Sándor:
- Ez igaz, de azért néha lehet. Soha nem voltam földre szállt angyal. Az operaszínpadon szerettem részeg muzsikot, néger drogost játszani, de legjobban bohóckodni szerettem. A humor az opera büféjében, a magánéletben és a családban sem hagyott cserben. Szerencsére, mert meggyőződésem, hogy enélkül nem könnyű elviselni az életet, pláne nem egy diktatórikus rendszert.

- Elégedett a pályájával és a sorsával?

Palcsó Sándor:
- Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre, gyönyörű pályát futottam be. Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt aranykornak hívták. Nagyszerű volt együttjátszani olyan nagy operaénekesekkel, mint László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. Számomra az a jó igazgató, aki hagyja az énekest azt énekelni, amit tud. Engem többnyire hagytak, szerencsére könnyen tanultam meg a darabokat. Azt is nagy szerencsémnek tartom, hogy prózai szerepeket is játszhattam, sőt tévéfilmekben is szerepelhettem.
Egy dolog azért bánt, hogy különféle betegségek miatt korábban hagytam abba a pályámat. Én mindig hű voltam önmagamhoz, a társulathoz és – mint elismert pásztorok királya, Kukorica Jancsi – Juliskához. Meg a feleségemhez, Ildikóhoz, aki nélkül már talán nem is lennék. Ő az én őrangyalom, a társam mindenben. És van még egy őrangyalom, Ildikó, a lányom, aki nem vitte tovább a hivatásom, de kitűnő operatőr lett.

- Hogyan telnek nyugdíjas évei?

Palcsó Sándor:
- Sokat rádiózok, tévézek és olvasok. Szép lemezgyűjteményem van, és szívesen hallgatom mások lemezeit is.”


Palcsó Sándor Pécsett született 1929. november 8-án, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi karára járt hat és fél évtizeddel ezelőtt, de a származása miatt egy év után eltávolították. Szerencsére, hiszen így lett operaénekes. Kétszeres Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja.
147   Búbánat • előzmény146 2017-02-09 11:59:49

Kedves Dantes! Köszönöm a beírt linket!

Rákerestem és elolvastam a Palcsó-interjút: „Pásztorok királya az aranykorból”

Igyekszem beszerezni a magazint hogy eltehessem magamnak belőle a cikket "eredeti" papírformátumában is.

Forrás: Terézváros Magazin – 2017. február
146   Edmond Dantes 2017-02-09 09:15:29
Érdekes, mert nem csak szokványos interjú a művésszel:

https://issuu.com/terezvarosmagazin/docs/terezvaros_20170131_www

(16-17. oldal)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek 1.
HAYDN: 26. (fisz-moll) zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: 24. (D-dúr) zongoratrió, Hob. XV:24
Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Nagy Míra (zongora)
BEETHOVEN: 3. (Esz-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/3
LUTOSŁAWSKI: Subito
Miranda Liu (hegedű), Szalai Éva (zongora)
CHOPIN: Prelűdök, op. 28 (részletek)
CHOPIN: Variációk Mozart „Là ci darem la mano” kezdetű duettjére a Don Giovanni c. operából, op. 2
GERSHWIN: Három prelűd
Szalai Éva (zongora)

19:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szabó Balázs, Pálúr János, Ruppert István, Fassang László (orgona)
A Zeneakadémia Alma Mater Kórusa (karigazgató: Somos Csaba)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Madaras Gergely, Somos Csaba
Moderátor: Bősze Ádám
Orgonaavató koncert
ERKEL: Himnusz
LISZT: Prelúdium és fúga a B-A-C-H motívumra
KODÁLY: Laudes organi
R. STRAUSS-REGER: Feierlicher Einzug der Ritter des Johanniterordens
SZATHMÁRY ZSIGMOND: Orgonaverseny

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Melódia női kar, Fülek (SK)
Bálint János (fuvola), Hadady László (oboa), Baráth Bálint (zongora), Tóth Rita Zsófia (orgona)
Academia Hungarica Kamarazenekar
Vezényel: Makainé Simon Katalin és Alpaslan Ertüngealp
KODÁLY: Magyar népdalok
SZIGETI ISTVÁN: Rapszódia (Hommage a Kodály) - ősbemutató
CSEMICZKY MIKLÓS: Zelené hory (Zöld erdők) női karra, szlovák népdalokra - ősbemutató
PINTÉR GYULA: Rózsaszín lángharangok
SZIGETI ISTVÁN: Libera me - ősbemutató
WEINER LEÓ: I. Divertimento
18:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Villányi Dániel (zongora)
Ünnepi koncert Liszt Ferenc születésnapján

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Bogányi Gergely, Mocsári Károly, Serene (zongora)
Concerto Budapest zenekar
vezényel: Keller András
LISZT: Harmonies du soir
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
RACHMANINOV: II. zongoraverseny
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)