Más vonatkozásban, Joan Sutherland ugyanazon esztendőben (1964) még egy magyar operaénekessel is színpadra lépett: Ilosfalvy Róbert volt szereptársa (Alfréd) a Traviatában . A színhely: San Francisco...
Három magyar egy Met-előadáson...
KÓNYA SÁNDOR 100
A Bartók Rádió operaközvetítése ma éjjel, 21:55 - 23:55
(New York, Metropolitan Operaház, 1964. december 5.)
The color of Monet
Richard Bonynge karmester és zongoraművész Chalet Monet címmel egy könyvet írt a feleségével,
La Dame Joan Sutherlanddel közös otthonáról a svájci Les Avants-ban.
Fotók és video-interjúrészlet (A teljes interjú linkjét korábban, a 122. sorszám alatti bejegyzésben hoztam.)
/parterre.com – 2023.01.30/
Joan Sutherland High E naturals and Fs (frissítve 2022)
Összeállítás a "sikoly"-hangokra
Az elhangzás sorrendjében felhangzó ária- és jelenetrészletek:
(14:35 perc) - youtube
1955 Mozart: "No, no che non sei capace"
1959 Verdi: A szicíliai vecsernye (1)
1959 Verdi: A szicílai vecsernye (2)
1960 Rossini: Szemiramisz
1960 Gounod: Rómeó és Júlia
1960 Thomas: Hamlet
1960 Delibes: Lakmé
1961 Belliini: Beatrice di Tenda - La Scala, élő
1962 Rossini: Szemiramisz – La Scala, élő
1962 Mozart: A varázsfuvola – ROH, élő
1962 Rossini: Házassági szerződés
1964 Rossini: Szemiramisz - Carnegie Hall, élő
1965 Gounod: Faust – Philadelphia, élő
1965 Gounod: Faust – Sydney, élő
1966 Bellini: Beatrice di Tenda (1)
1966 Bellini: Beatrice di Tenda (2)
1966 Gounod: Faust
1967 Donizetti: Az ezred lánya
1967 Delibes: Lakmé
1969 Lecocq: Le cœur et la main (A szív és a kéz)
1971 Donizetti: Lammermoori Lucia (km. Sherrill Milnes) – 1
1971 Donizetti: Lammermoori Lucia (km. Sherrill Milnes) – 2
1972 Donizetti: Az ezred lánya – MET, élő
1973 Donizetti: Az ezred lánya – MET, élő
1973 Donizetti: Az ezred lánya – Chicago, élő
1974 Massenet: Esclarmonde – San Francisco, élő
1975 Massenet: Esclarmonde
1975 Massenet: Esclarmonde – MET, élő
1977 Puccini: Angelica nővér – Sydney, élő
1983 Donizetti: Az ezred lánya – MET, élő
1983 Massenet: Esclarmonde – ROH, élő
1957 Mozart: A színigazgató – Glyndebourne, élő
1963 Mozart: A varázsfuvola
1967 Donizetti: Az ezred lánya
1972 Donizetti: Az ezred lánya – Atlanta, élő
1973 Gounod: Faust
1974 Massenet: Esclarmonde – San Francisco, élő
1983 Massenet: Esclarmonde – ROH, élő
Joan Sutherland – Figlia impura di Bolena – Maria Stuarda
Joan Sutherland - O nube, che lieve... Nella pace del mesto riposo – Maria Stuarda
Joan Sutherland – sings the final scene from Maria Stuarda
(her first Stuarda)
Karmester: Richard Bonynge
San Francisco City Opera, 1971. november 16.
Donizetti: Stuart Mária
A ma 91 éves Richard Bonynge operakarmester-zongoraművész a DECCA cégnél felvett balettzene-felvételeiről beszél a tavaly év végén adott interjújában (video)
"The complete ballet recordings of legendary conductor Richard Bonynge are featured in this ‘highly recommended’ 45-CD box set."
Chalet Monet: Inside the home of Dame Joan Sutherland and Richard Bonynge
"Take an intimate tour around the enchanting home of an operatic legend"
Inside Dame Joan Sutherland’s incredible Swiss mansion - Chalet Monet
Richard Bonynge otthonában, felesége - Joan Sutherland - portréja előtt
(Forrás: Café Momus - Galéria – Nap képe – 2020. 09.29.)
Richard Bonynge 90th Birthday Gala Concert – September 29th
„Mr. Bonynge’s extensive career includes innumerable performances with his wife, Dame Joan Sutherland, culminating in her farewell engagements in opera and recital throughout the world. The two artists also toured the United States with the Sydney Symphony in celebration of Australia’s Bicentennial, with concerts at the Kennedy Center, Carnegie Hall and the United Nations.”
About Richard Bonynge AC CBE
Throughout his illustrious career, Richard Bonynge has conducted in the world’s leading opera houses in Europe, North and South America, Australia and New Zealand and Asia. He has received world-wide acclaim as a scholar of bel canto opera and is celebrated for leading the renaissance of eighteenth and early-nineteenth century musical theater, such as Les Huguenots (Meyerbeer), Semiramide, Sigismondo (Rossini), La Fille du Régiment, Maria Stuarda, Anna Bolena, Lucrezia Borgia (Donizetti), Esclarmonde, Le Roi de Lahore, Thérèse (Massenet), Medea (Pacini), Orfeo (Haydn), I Masnadieri (Verdi).
Chairman of The Tait Memorial Trust, Isla Baring OAM writes:
” My Father, Sir Frank Tait managed the iconic JC Williamsons Ltd, which were the largest theatrical Producers in Australia and at one time the largest in the world. ‘The Firm’ owned theatres all over Australia and it became my father’s ambition to present Joan Sutherland to the Australian public as a return home after her international acclaim and becoming La Stupenda. Thus in 1965 The Sutherland Williamson Grand Opera Company opened to huge success in Melbourne with Lucia di Lammermoor. I will never forget the now legendary 40min ovation at the end of this performance. With Richard Bonynge as Artistic Director and Conductor, Joan Sutherland in the title role and an unknown tenor Luciano Pavarotti had changed the operatic landscape in Melbourne forever. Just as the Taits had celebrated the return of Dame Nellie Melba in the early 1930’s they were now celebrating the future of opera. We are thrilled that now 55years on, we are able to continue our lifelong association with Maestro Richard Bonynge in celebration of his 90th Birthday”
PROGRAMME
Richard Bonynge 90th Birthday Concert
Yvonne Kenny – By Strauss (The Show is On) George Gershwin
Rosemary Tuck: Liszt – Venezia e Napoli : Gondoliera
Emma Matthews: Bellini : O quante volte from i Capuleti e i Montecchi
Ballet- Sleeping Beauty : Fumi Kaneko and Reece Clarke
Helena Dix: Bellini – Norma : Casta Diva
David Mellor talking with John Copley and Yvonne Kenny about Richard, productions etc.
Benson Wilson and Filipe Manu: Bizet : Pearl Fishers duo Au Fond du Temple Saint
Ballet – Dying Swan (with cellist) : Calvin Richardson & Waynne Kwon
Valda Wilson: Lehar – Meine Lippen, die küssen so heiß”
Catherine Carby (with cellist) : Massenet : Élégie, no 5 from 10 Pièces de genre Op. 10
Jeffrey Black – Happy Birthday!
Joan Sutherland - Traviata
"Joan Sutherland a Traviatában"
Café Momus - Galéria - A nap képe (2020. 07.24.)
Donizetti's Lucia Di Lammermoor on the Nightly Met Opera Stream
Friday, May 15, 7:30PM EDT via The Metropolitan Opera's site
There’s a lot of live music online these days, much of it charmingly lo-fi and homespun. But the Metropolitan Opera’s nightly webcasts have proven to be enormously popular, in part because they are so beautifully produced. On Fridays, the Met presents an opera chosen by its viewers, and on May 15, it’s a 1982 performance of Donizetti’s work Lucia Di Lammermoor, starring Joan Sutherland, Alfredo Kraus, Pablo Elvira, and Paul Plishka. A tale of romance, warfare and intrigue set in 17th century Scotland, Lucia Di Lammermoor also includes perhaps the most famous “mad scene” in all of opera. Joan Sutherland's turn as Lucia from a 1982 telecast is Friday's online performance from the Met Opera.
Joan Sutherland, a bel canto operák királynője
/Tuska Borbála - papageno.hu - 2020.01.19./
Dame Joan Sutherland a múlt század legünnepeltebb drámai koloratúrszopránjainak egyike, akit La Stupendának, azaz a „csodálatosnak” becéztek.
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
19:00 - Prológ
Gaetano Donizetti: Lucrezia Borgia
A mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.: Katona Márta
19:30 - Hírek
19:35 – 21.55
Gaetano Donizetti: Lucrezia Borgia
Háromfelvonásos opera
Szövegét – Victor Hugo drámája nyomán – Felice Romani írta
Vez.: Richard Bonynge
Km.: Londoni Opera Énekkara (karig.: Terry Edwards), Angol Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Donna Lucrezia Borgia – Joan Sutherland (szoprán),
Maffio Orsini – Marilyn Horne (mezzoszoprán),
Gennaro – Giacomo Aragall (tenor),
Don Alfonson – Ingvar Wixell (bariton),
Rustighello – Graeme Ewer (tenor),
Astolfo – Nicola Zaccaria (basszus),
Gubetta – Richard van Allen (basszus),
Jeppo Liverotto – Graham Clark (tenor),
Don Apostolo Gazella – Lieuwe Visser (basszus),
Ascanio Vitellozzo – Piero de Palma (tenor),
Szolga – David Wilson-Johnson (tenor),
Pohárnok – Paul Taylor (bariton).
Dame Joan Sutherland - Robinson Crusoe - Jacques Offenbach.
"Conduisez-moi vers celui que j’adore..."
Dame Joan Sutherland, soprano.
L´Orchestre de la Suisse Romande.
Richard Bonynge.
Kuriózum!
Joan Sutherland komédiás oldalát kevéssé ismerjük; Offenbach-operettjének televízióra alkalmazott, mókás keresztmetszetében humorát is „villogtatja”
Joan Sutherland - Offenbach: La Périchole - ("Who's Afraid of Opera?")
"La Périchole" - dióhéjban (28 perc)
La Périchole - Joan Sutherland
Piquillo - Pieter van der Stolk
The Viceroy - Francis Egerton
Don Pedro and Notay - John Fryatt
The Three Cousins - Joy Mammen, Monica Sinclair, Alisa Gamley
Panatellas - Gordon Wilcock
Old Prisioner - Sydney Bromley
London Symphony Orchestra
Richard Bonynge 1972
Egy operadíva visszavonul
- Kurír - esti kiadás, 1991. január 29.
Joan Sutherland, a világhírű szopránénekesnő szülőhazájában, Ausztráliában, a Sydney Opera House színpadán A hugenották című Meyerbeer-opera Valois Margitjaként búcsúzott el a színpadtól.
Egy világsztár, akit mi itt, Budapesten, személyesen sosem hallhattunk... egy olyan opera női főszerepében, amely nálunk legutóbb 1931. november 12-én szerepelt a mi Operaházunk játékrendjén; olyan dalműben, amelyet tehát színpadról csak a legöregebb hazai operalátogatók ismerhetnek „személyesen”.
Joan Sutherland persze „ismeretlen ismerősünk” évtizedek óta, a hanglemez, a rádió, a televízió jóvoltából.
Érdekes volna most fölidézni annak az 1926- ban született sydneyi leánynak gyerek- és kamaszkorát, aki a második világháború éveiben igen-igen távol minden harctól, biztonságban készül arra, hogy - jó titkárnő legyen belőle... El is kezdi ezt a „prózai” pályát, ám közben föltámad benne az éneklési kedv; tanulni kezd. Kétszer díjat is nyer, így debütál 1947-ben, huszonegy esztendősen a Didó és Aeneas című Purcell-opera egy hangversenyszerű előadásán.
A londoni Covent Gardenban 1952-ben mutatkozik be A varázsfuvola Első Hölgyeként. Figyelemre méltó, hogy ezt két olyan, egymástól merőben különböző Verdi-szerep követi, mint a Rigoletto Gildája és Az álarcosbál Ameliája. Joan Sutherland többoldalúsága már akkor kiviláglott. Énekli a Figaro házassága grófnéját, A bűvös vadász Agátáját, a Mesterdalnokok Éváját, és „előrelép” A varázsfuvolában Paminává.
Világsztárrá 1958-ban, harminckét évesen, a Lammermoori Luciával válik. Ekkor már a felesége Richard Bonynge-nak, a jeles karmesternek. „Új bel canto-csillag született” - írják róla.
Azóta is mindvégig tartotta ezt a rangját, Maria Callas és Renata Tebaldi mellett és - ellenére. Anélkül, hogy bármelyikük ellenfele kívánt volna lenni. Ma is, visszavonulása után, nagy tisztelője Montserrat Caballénak.
„La stupenda” - a bámulatos, az elbűvölő díszítő jelzőket kapja az olasz kritikától, miután Itáliában az Alcina című Händel-operával, tehát nem is valamilyen „slágerszereppel”,1960-ban bemutatkozott. Egy évvel később Luciájával hódítja meg a milánói Scala közönségét.
Joan Sutherland és férje hívta meg 1965-ben az akkor harmincéves Luciano Pavarottit tenorpartnerül egy nagy ausztráliai turnéra. Mind a kettejüknek igen tetszett az akkor még pályafutása elején álló énekes hangja és - magas termete... A nem éppen alacsonyra nőtt énekesnő ügyelt arra, hogy illúziót keltő tenoristák szólaljanak meg mellette a színpadon. Luciano Pavarotti világkarrierje, mondhatni, ezzel az ausztráliai turnéval, Az alvajáró című Bellini-operával, Donizetti Szerelmi bájitalával és Luciájával, a Traviatával, Rossini Semiramisával, a Fausttal és az Anyeginnal akkor indult el igazán. Joan Sutherland és az olasz tenorista később is énekelt együtt Az ezred lányában is, A trubadúrban is.
„Kezdő énekesnő koromban - mondotta egyszer Sutherland - általában hajón utaztam. Genovából például több mint egy hétig tartott az út Amerikába. A repülőgépek korában is igyekeztem ezt a ritmust követni”...
Tudta, hogy a gyors és gyakori ide-oda repülés mennyi erejét pusztítja el az énekesnek, ő óvatos volt. így tudta megőrizni - bámulatos technikával - hangjának szépségét, színét, biztos magasságát - nagymamakoráig... Hiszen hatvannégy éves fejjel ugyanúgy énekelt, mint évtizedekkel azelőtt.
Több mint harminc teljes operát rögzítettek vele hanglemezre. Szereti azokat a felvételeit, amelyek egy-egy „élő” előadásáról készültek, a közönség reagálásával. Férje, Richard Bonynge 1976 óta a sydneyi operaház igazgatója. Van egy fiuk, az 1956-ban született Adam Carl. „Őszintén szólva nemigen muzikális” - jegyzik meg róla a szülei...
D.L. (Dalos László)/
Lehet ,hogy a Székely Bertalan teremben nem voltak sokan-a magyar énekesek már akkor is tökéletesek voltak,mint manapság és úgy érezhették nincs mit kérdezni vagy tanulni.Azonban a nagy büfében rendezett beszélgetésen egy tűt nem lehett leejteni.Igaz ott az amatőrök(legyen rajongók) voltak igen nagy számban.Abban az időben talán Bécset leszámítva a rajongók még szelídebbek voltak,kevésbé harsányak (erőszakosak),mint napjainkban.
Fáy Miklós: Démdzsón
- Mozgó Világ, 1996., 8. szám
No jó. Meleg van, volt, lesz. Harmincöt fok az Operaház Székely Bertalan Termében, plusz még a tévé a lámpákkal. Az is igaz, hogy nem volt nagy hírverés a dolog körül. Mégis azt hittem, hogy aki csak él, mozog, valamicskét is érdeklődik az operaéneklés és -játszás iránt, mind ott lesz, egymás sarkát taposva június első hetében, hogy lássa az élő legendát, a század egyik legnagyobb énekesét, Dame Joan Sutherlandet és kapcsolt részét: férjét, a vitatott karmestert, Richard Bonynge-ot.
Megdöbbentően nagy volt a nyugalom. Rajongó egy szál se. Énekes egy-kettő. Újságíró csak tévedésből. Ami a legmeglepőbb: a kurzus passzív hallgatói is otthon maradtak. Megsértődtek. Előzőleg ugyanis huszonkét énekesből kiválasztottak tizenkettőt, akivel alaposabban, napról napra kívántak foglalkozni, egy héten át, a többi, a rostáról kihullottak pedig engedélyt kaptak, hogy látogassák a kurzust. Nem jöttek - ők tudják, miért. Pedig a dolog rengeteg szempontból volt érdekes. Egyrészt látni, hallani lehetett a hazai huszonéves énekesek és növendékek legtehetségesebbjeit. Másrészt meg lehetett tudni, hogy a világszínvonal, a vitathatatlan világszínvonal milyennek látja az oktatást.
Nem lesújtó a helyzet, igaz, hogy Sutherland és Bonynge technikai kérdésekkel szándékosan nem foglalkozott, nem akarta megzavarni a növendékeket, aztán itt hagyni őket kétségek között. Egyszeregyszer azért akadtak vidám pillanatok. Richard Bonynge például a gúny, rosszindulat árnyéka nélkül, őszinte érdeklődéssel kérdezte meg az egyik növendéktől: Önnek nem mutatta meg a tanára, hogy hogyan kell trillát énekelni?
A dolog természetesen és óhatatlanul kritikája volt az egész honi operajátszásnak, hiszen a növendékek gyakran követtek el olyan hibákat, amelyeket a nagyok, az operaházi tagok is. Olyan, látszólag másodlagos jelentőségű hiányosságok ezek, amelyek az itt élőknek talán föl sem tűnnek, a Mozart-recitativók hibás éneklése, az elképesztő szövegejtés olaszul és franciául, mégis emiatt érzi az ember úgy magát az Operában, mintha a balaton-szekszárdi kultúrotthon műkedvelő előadásait látogatná. És persze mindemellett ott van a legfontosabb, maga a házaspár, és amit ők gondolnak a zenéről, az operáról, az operai hősökről, egy-egy áriáról.
Let the bright Seraphim. Vajon mit gondolhat Sutherland a fiatalságról? Volt neki egyáltalán fiatalsága, vagy az élet szép lassan elcsordogált szerepről szerepre, ő pedig folyamatosan a csúcson, folyamatosan kitűnő állapotban, kifogástalanul énekelt? Valami hangi ifjúkora vitathatatlanul volt.
A válogatott árialemezt hallgatva könnyű kiválasztani a legkorábbi felvételeket. 1960-ban megjelent első árialemezéről való Händel Sámson című oratóriumából a Let the bright Seraphim. Ugyanaz a hang, mint amivel a későbbi lemezeket készíti, csak még világosabb egy árnyalattal. Ragyog, ahogyan a szeráfnak kell, fényesebb, vakítóbb a trombita hangjánál, mégsem fémesen kemény, mint a háttérben masszívan pötyögő csembaló. Az, hogy elképesztő, igazán gyöngécske szó ide. Ilyen egyszerűen nincs, nem hiszek a fülemnek, nem hiszek a lemeznek. Ez a fiatalság? Amikor az ember a lehetetlent csinálja meg könnyedén, ösztönösen, gondolkodás nélkül? Nem, ez csak az ő fiatalsága. Az igazi fiatalság az, akik a kurzuson részt vettek, sokat akarnak, de nem nagyon tudják még, magabízók, és egyetlen pillanat alatt depresszióba esnek, vagy agresszívak lesznek.
A házaspár csodálatos. Igen, amikor még távol voltak, gyanúsak voltak. Másnak is, mindenkinek. Bonynge, nem kétséges, közel sem olyan jó karmester, mint amilyen énekes a felesége. Viszont nagy tudású muzsikus. És még ma is jóképű férfi. Sutherland elementáris tehetség, és csúnya nő. Ma már nem csúnya, most érte utol a korát, amilyennek mindig lennie kellett volna. Most csupán egy óriás termetű, kedves, idős asszony. Fiatalon bántó volt az arca, a hatalmas állkapcsa, a félénksége. Kézenfekvő volt a következtetés: a jóvágású, érvényesülésre vágyó férfi elvette a kevéssé csodálatos testben élő csodálatos hangot, és Bonynge vezényelhetett, neve közismert lett. Valamit valamiért.
Air des clochettes. Ugyanarról a legelső lemezről való a Csengettyűária a Lakméból. Nem valami elmés mű, arra való, hogy az énekesnő dicsekedhessen a magasságaival, és Sutherlandnek van mivel dicsekednie. Az ária záróhangja kicsit talán kemény, mégis azt hiszem, hogy ebből az áriából azóta sem készítettek jobb felvételt. Dame Joan azonban még itt sem primadonna. Énekesnő, koloratúrszoprán, semmi több. Ahhoz, hogy igazán naggyá váljon, kellett még valami. És kellett a férje, aki egyengette neki az utat.
A pletyka közelről vagy legalább közelebbről nézve égbekiáltó ostobaság. Nem csak azért, mert Bonynge-ot hallgatva az ember rájön, mennyi mindent tud ez a férfi a zenéről, hogy kettőjük kapcsolata Dame Joan számára épp annyira hasznos lehetett, mint a karmesternek, és hogy nem is vitás, stílusra, elméletre, talán még a művekre is a férj tanította a feleséget. Másfelől pedig ennyire harmonikus házaspárt ritkán látni. Hallgatják a zenét, egyszerre mozdulnak, egyszerre pillantanak a másikra, ugyanazt gondolják, ugyanazt mondják. Csodálatosak. Elmosolyodik, aki meglátja őket. Látszik, de mondják is, hogy nehezen bírják a másik nélkül. Ezt a két embert egymásnak teremtették. Nem azért, mert egyformák, hanem azért, mert különböznek. Kiegészítik egymást.
Dame Joan ösztönös. Mindent tud az éneklésről, mondaná az ember, ha a tud szó lenne itt a megfelelő. Mindent érez. Nehezen szólal meg, és akkor is azt mondja: aki ezt nem érzi, annak nem lehet elmagyarázni. Meg tudná mutatni, de nem teszi. Visszavonult a közszerepléstől, és annyira nem énekel a nyilvánosság előtt, hogy itt sem hajlandó. Odamegy az egyik tanítványhoz, hogy megtapintsa a törzsét, megnézze, rendben van-e a támasz. Nincs egészen rendben. Azt mondja neki, most maga nézze meg az enyémet. Nem énekelek már, de ha énekelnék, ennyire lenne feszes a testet körülvevő izomzat.
La fiile du regiment Az ária Az ezred lányából már a hangrögzítés egyik fénykorát idézi. A Decca talált magának egy újabb énekesi párost, akikkel nemcsak lehetett lemezeket készíteni, mert el tudtak énekelni bármit, de érdemes is volt, mert a közönséget is érdekelték. A páros nőtagja volt Sutherland, a férfi Luciano Pavarotti, melléjük kötelező elem volt a karmester Bonynge. Pavarotti ma sem csinál titkot abból, hogy technikailag mennyit tanult Sutherlandtől, hogy hányszor fordult elő velük, amint egymást, pontosabban egymáson a támaszt, a rekeszizmot tapogatták, amikor belépett a férj, és magyarázkodhattak: nincs köztünk semmi, csak énekelünk. Az ezred lánya miatt egyébként sokat támadták Dame Joant. Nemcsak azért, mert bizonyos fokig hálátlan szerep, a közönség, ha hallott egyáltalán erről az operáról, csak annyit tud, hogy ez az, ahol a tenor a kilenc magas cét énekli. De mi értelme annak, mondták, hogy bolondot csináljon magából, nevettesse a közönséget, amikor neki nem ez a dolga, ő primadonna, akit csodálni kell. Sutherlandnek azonban éppen ez volt az egyik titka: nem volt hajlandó a színpadon kívül játszani. Saját magán pedig mindig tudott nevetni.
Nem énekel már. Egyszer mégis kivételt tett, és énekelt. Amikor kiderült, hogy az egyik növendéknek aznap van a születésnapja, Dame Joan is csatlakozott a Happy birthdayt kántálókhoz. (Legalább elmesélhetem majd életem alkonyán, hogy hallottam élőben Sutherlandet. Na és mit énekelt? A Happy birthdayt.)
Richard Bonynge viszont csöppet sem ösztönös. Ha lehet különbséget tenni, nem is igazán muzikális, inkább zeneértő, aki gyakorlati zenéléssel is foglalkozik. Tud mindent az éneklésről, és amit hall, el tudja mondani. Nemcsak angolul, de olaszul vagy franciául is. Régen volt énekesek ősrégi emlékirataira hivatkozik, hogy abban mit mondtak, hogyan kell énekelni egy Rossini-ária kadenciáit. Egy hibán tudtam csak rajtakapni, Gluck Orfeuszában az első felvonás végi bravúráriára azt mondta, hogy nem Gluck, hanem Bertoni szerzeménye. Azelőtt ez általános vélemény volt, mostanában viszont fordítva tartják, a két szerző közül nem Gluck, hanem Bertoni csórta el a másiktól az áriát. Biztos, hogy Bonynge nem nagy zenész, az is lehet, hogy nem jelentős karmester, de tud valamit, ami számomra a zenélésben a legfontosabb: kommunikálásra használja a kottában leírtakat. És szerencsés esetben meg is tudja fordítani a dolgot, másokat is rá tud venni, hogy kommunikáljanak a zenével. Kétszer vagy háromszor lehetett tapasztalni, és kellett hozzá megfelelő növendék is, de megtörtént. Valaki elénekelt egy áriát, nem rosszul, nem is jól, pontosan és sehogyan sem. Bonynge nem mondott neki semmit, csak odament hozzá, és vezényelni kezdett neki. Az ária pedig megszólalt, értelmes lett, szólt valamiről. Nem mindig jött be Bonynge-nak a dolog, de ha igen, az egészen különleges élmény volt. Semmi mérhető nem változott, csak a lényeg.
Voltak persze mániáik is, olyan megjegyzések, amelyek nem tűntek indokoltnak, vagy legalábbis különleges kérések voltak, mégis újra meg újra elmondták. Az egyik ilyen volt, hogy a növendék ne nyissa túl nagyra a száját éneklés közben. Az ember ösztönszerűleg tiltakozna: ha nem nyitja ki rendesen a száját az énekes, akkor nem lehet hallani, belészorul a hang, ha nem artikulál rendesen, akkor nem érteni a szöveget, az egész dolog pedig jelentéktelen és mellékes. De soha nem lehet tudni. Volt olyan, aki sokkalta jobban énekelt azután, hogy kevesebbet tátogott. Volt, aki ettől semmit sem változott. Volt, aki meg is sértődött miatta. „Ekkora állkapoccsal könnyen beszél” - mormogta magában.
Vilja Az igazsághoz tartozik, hogy Sutherland szövegmondása semmiképpen sem példás. A lemezen rajta van A víg özvegyből a Vilja-dal. Eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy milyen nyelven énekli. Angolul. Mentegetni, gondolom, nem kell őt, az ember azonban elgondolkozik azon, hogy vajon miért nem tartotta annyira fontosnak a tiszta szövegejtést, mint a tiszta éneklést. A választ ugyan nem tudom, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy annyi ostoba cselekményű operát játszott el, hogy hozzászokott: nem az a lényeg, amit mond, hanem amit énekel.
Egyszerű emberek ezek, Dame Joan és maestro Bonynge. Szép a ruhatáruk, Sutherland olyan briliánsgyűrűt visel, hogy megvehetné belőle az egész Operaházat, a lábán viszont tízforintos Scholl tyúkszemirtót hord. Nem kimondottan primadonna-módi. Egyszerű, csodálatos asszony.
Egy kép, amit soha nem fogok elfelejteni: a kurzus végén, a gálakoncert után fogadás és fényképezés a szomszédos étteremben. Az egyik fiatal énekes elcsámborgott közben, késve érkezett át a színházból. Ahogy az étterem felé ment, ott látta Dame Joan Sutherlandet, a világ egyik legnagyobb operaénekesét. Kint állt az ajtóban, és két kézzel integetett neki. Siessen, siessen, mert a végén még lekési a fényképezést.
Nuns ’ chorus Tényleg távol van tőlük minden magamutogatás, minden csillogás, ami kisebb kaliberű énekesnél akár fogyatékosság is lehet, kell, hogy csillogni akarjon, kell, hogy vállalja azt, ami nehéz, kockázatos. Sutherland esetében azonban minden ilyesmi nevetséges lenne. A legkockázatosabb szerepeket énekelte egész életében. Az ember azt hinné, talán nem is tud mást, hogy csak akkor jó, ha nehéz a szerep, ő pedig legyőzi a nehézséget, közben pedig a hallgató talán nem veszi észre, hogy, tegyük föl, üres az éneklése. Nem így van.
A lemezen rajta van Strauss Casanova című operettjéből az Apácák kórusa. Szép dallam, de semmi több, nem nehéz elénekelni, a zene sem különösebben igényes. Dame Joan előadásában azonban megindító, szép muzsika. Ezért is került az albumra. Meg azért, hogy bizonyítsa, ez a nő bármit el tudott énekelni, minden nyersanyagból művészetet hozott létre. Nagy énekes.
Mit mondjak még? A gálakoncerten a műsorvezető azt mondta: ahogy rájuk nézek, még most sem tudom elhinni, hogy itt vannak. Azért is írtam le mindezt, hogy legyen majd nekem is bizonyítékom: itt voltak.
A történethez azonban hozzátartozik egy szomorkás epilógus. Egy héttel a kurzus után volt a Zeneakadémia kistermében az operatanszakosok záróvizsgája. Vizsgáztak olyanok is, akik ott voltak a kurzuson. Ott voltak, mert láttam őket. De hallani nem lehetett. Éppen olyan rosszul énekeltek, mint azelőtt. Elkövették mindazt a hibát, amelyektől óvták őket, akinek nem lett volna szabad akkorára nyitnia a száját, most rendületlenül tátogott, akinek kiejtését igazították helyre, most újra keményen mondta az olasz szavakat.
Pedig itt voltak.
Joan Sutherland’s - Greatest Hits. Decca, 1989.
Joan Sutherland: The Art of the Prima Donna
- Artaxerxes, ~, The Soldier tir'd of War's Alarms
- Samson, Let the bright Seraphim
- Norma, ~, Sediziose voci
- Norma, ~, Casta diva
- Norma, ~, Fine al rito
- Norma, ~, Ah! bello a me ritorna
- (I) Puritani, Son vergin vezzosa
- (La) Sonnambula, ~, Care compagne
- (La) Sonnambula, ~, A te, diletta tenera madre
- (La) Sonnambula, ~, Come per me sereno
- (La) Sonnambula, ~, Sovra il sen
- Semiramide, ~, Bel raggio lusinghier
- Semiramide, ~, Dolce pensiero
- Semiramide, ~, Mitrane! E che rechi?
- Faust, ~, O Dieu! que de bijoux!
- Faust, ~, Ah! je ris (Jewel Song)
- Roméo et Juliette, 'Romeo and Juliet', Je veux vivre (Waltz)
- Otello, ~, Mia madre aveva
- Otello, ~, Piangea cantando (Willow Song)
- (La) traviata, ~, È strano! È strano!
- (La) traviata, ~, Ah, fors'è lui
- (La) traviata, ~, Follie! Sempre libera
- Rigoletto, ~, Gualtier Maldè
- Rigoletto, ~, Caro nome
- (Die) Entführung aus dem Serail, '(The) Abduction from the Seraglio', Martern aller Arten
- Hamlet, ~, A vos jeux (Mad Scene)
- Lakmé, ~, Là-bas dans la forêt plus sombre
- Lakmé, ~, Où va la jeune indoue (Bell Song)
- (Les) Huguenots, ~, O beau pays de la Touraine
- (Les) Huguenots, ~, Belle forêt
- (Les) Huguenots, ~, Sombre chimère
- (Les) Huguenots, ~, A cet mot seul s'anime
Ez a hatvanas évek elején készült LP újranyomva 2016-ban megjelent a komolyzenei lemezpiacon, a kereskedelemben itthon is már kapható: tegnap láttam a Rózsavölgyi Zeneműbolt kirakatában.
https://www.target.com/p/joan-sutherland-art-of-the-prima-donna-vinyl/-/A-51937468
https://www.gramophone.co.uk/review/joan-sutherland-the-art-of-the-prima-donna
Luciano Pavarotti and Joan Sutherland starring in the Metropolitan Opera's 'I Puritani' photographed on February 25, 1975.
A Bartók Rádió közvetíti ma este
19.00 – 21.00 A New York-i Metropolitan Operaház archívumából - V/4. rész
Donizetti: Az ezred lánya
Kétfelvonásos vígopera
Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean François Alfred Bayard írta
Vezényel: Richard Bonynge
Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
Marie, fiatal markotányosnő - Joan Sutherland (szoprán),
Tonio, fiatal tiroli - Luciano Pavarotti (tenor),
Berkenfield grófnő - Regina Resnik (mezzo szoprán),
Sulpice őrmester - Fernando Corena (basszus),
Hortensius, udvarmester - Andrea Velis (basszus),
Káplár - Andrij Dobriansky (basszus),
Crakentorp hercegnő - Jean Kraft (szoprán),
Paraszt - Charles Kuestner (tenor)
(1973. január 6.)
Dame Joan Alston Sutherland, OM, AC, DBE (7 November 1926 – 10 October 2010)
Joan Sutherland in 1975
Számomra ez a kedvesebb felvétel a Beatrice di Tendából
Sutherland, Pavarotti – Bonynge
A tegnap belinkelt felvétel érdekessége, hogy élő előadás hangfelvételét rögzítették.
philsoperaworld.music.blog/2017/10/06
Vincenzo Bellini: Beatrice di Tenda (1833)
Opera in two acts. Running Time 2 hours 12 minutes. Bellini’s penultimate opera, written between his masterpieces Norma and I Puritani, Beatrice is probably one of his three or four least known operas. It is a brutal story of spousal abuse, political power grabs, jealousy and murder. This recording as Joan Sutherland in the title role and a then twenty-something Raina Kabaivanska as Agnese. The featured image is an 1845 painting of Beatrice and Orombello by Palagio Palagi.
Beatrice di Tenda, Opera by Vincenzo Bellini Joan Sutherland (Beatrice) Giuseppe Campora (Orombello) Raina Kabaivanska ((Agnese) Dino Dondi (Filippo) Piero De Palma (Anichino) Walter Gullino (Rizzardo) La Scala Orchestra & Chorus Antonino Votto, Conductor Milano, 10.V.1961
Ma van a reformáció emléknapja: az 500. évforduló
A Bartók Rádió ma esti műsora operafelvétel sugárzásával tiszteleg a történelem e jeles napjának emléke előtt:
19.00 Prológ
Meyerbeer: A hugenották
A mikrofonnál: László Ferenc
Szerkesztő: Katona Márta
19.35 – 23.20 Meyerbeer: A hugenották
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Eugene Scribe nyomán - Émile de Saint Armand Deschamps írta.
Vezényel: Richard Bonynge
Km. az Ambrosian Operakórus és az Új Philharmonia Zenekar
Szereposztás:
Marguerite de Valois - Joan Sutherland (szoprán),
Urbain, az apródja - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán),
Két fiatal lány - Kiri Te Kanawa (szoprán) és Josephte Clément (mezzoszoprán),
Raoul de Nangis - Anastasios Vrenios (tenor),
Marcel, katona, Raoul szolgája - Nikola Gjuzelev (basszus),
Bois-Rosé, hugenotta katona; Tavannes és az egyik szerzetes - John Wakefield (tenor),
Saint Bris gróf - Gabriel Bacquier (bariton),
Valentine, a leánya, udvarhölgy - Martina Arroyo (szoprán),
Nevers gróf - Dominic Cossa (bariton),
Cossé - Joseph Ward (tenor),
Thoré és Éjjeliőr - John Noble (basszus),
De Retz - Glynne Thomas (basszus),
Méru - John Gibbs (basszus),
Maurevert, tanácsos és egy szerzetes - Clifford Grand (basszus),
Leonard, Nevers grófjának inasa - Janet Coster (tenor),
Szerzetes - Alan Opie (bariton).
Ez az operafelvétel a mű legteljesebb stúdiófelvétele, ami lemezen a DECCA kiadó gondozásában jelent meg 1970-ben.
A Bartók ma esti műsorsávjában hallhatjuk ezt a kiváló stúdiófelvételt, mely számomra „etalon” volt – és marad…: 19.00: Prológ Donizetti: Lammermoori Lucia A mikrofonnál: László Ferenc Szerk.: Katona Márta 19.35-22.00 Donizetti: Lammermoori Lucia Opera két felvonásban Szövegét - Walter Scott The Bride of Lammermoor c. regénye nyomán - Salvatore Cammarano írta Vezényel: Richard Bonynge Km. a Londoni Covent Garden Operaház Énekkara (karig.: Douglas Robinson) és Szimfonikus Zenekara Szereposztás: Lucia - Joan Sutherland (szoprán) Edgard - Luciano Pavarotti (tenor) Enrico - Sherril Milnes (bariton) Raimond - Nyikolaj Gyaurov (basszus) Arthur - Ryland Davies (tenor), Alisa - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán) Normann - Pier Francesco Poli (tenor)
"A mai nap képe" - galéria [url] http://momus.hu/gallery.php?act=daylist&ldate=2017-08-06; Joan Sutherland [/url]
[url] https://www.amazon.com/Autobiography-Joan-Sutherland-Donnas-Progress/dp/0895263742; The Autobiography of Joan Sutherland: A Prima Donna's Progress [/url] Joan Sutherland 1997-ben megjelentette önéletrajzát. Szívesen venném, ha egy hazai kiadó fantáziát látva benne, megvásárolná a jogokat, lefordítatná és magyarul is megjelenne ez a bizonyára sokak érdeklődésére számot tartó kötet!
[url] https://www.youtube.com/watch?v=ecpLjstFdIE; A Dame To Remember [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=hnRAvY7jqFA&feature=youtu.be; Dame Joan Sutherland Farewelled in Westminster Abbey [/url]
Megnéztem-meghallgattam újra a Hugenották Ausztrál Opera DVD felvételének második felvonását. Több embertől hallottam kritizálni Sutherlandot, hogy itt már nem annyira jó, mint fénykorában, de hát nekem még most is, nem tudom hanyadszor újrahallagtva is az a véleményem, hogy Istenem, Valois Margitot a pálya végén, ennyi idősen, így elénekelni, utolsó szerepeként, hát le a kalappal előtte. Méltó búcsú egy szép pályától.
Café Momus - Galéria – „A nap képe” 2016. november 25. [url] http://www.momus.hu/gallery.php; Joan Sutherland első előadásán a Metropolitanben [/url] ________________________________________
Elírtam az évszámot: Richard Bonynge ma 86. éves!
A Zeneakadémia honlapján olvastam, hogy a nemrég véget ért II. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny zsűrijébe meghívást kapott Sir Richard Bonynge karmester, aki néhai felesége, Joan Sutherland emlékére 5.000 eurós különdíjat ajánlott fel. Richard Bonynge ma ünnepli 76. születésnapját.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=RCRg9MfGoVM; Massenet: Esclarmonde - Voici le Divin Moment (Sutherland, Aragall) [/url] Esclarmonde: Joan Sutherland Ronald: Giacomo Aragall Conductor: Richard Bonynge Budapesti Hírlap, 1889. május 17. „Massenet új operája Párisból e hó 14-kéről írja Ch. levelezőnk: Az Opera Comique-ban ma, kedden este volt Massenet új operájának, az Esclarmonde-nak főpróbája, háromezer főnyi meghívott közönség előtt. Mint az már minden francia operaújdonságnál rendes: e művet is a reklám legendái előzték meg. A többi között sokszor megírták, hogy Massenet már évek óta fiókjában tartogatta Gramont és Blau librettóját, de nem fogott munkához, mert kereste az Esclarmonde ideálját, egy poétikus leánykát, a ki mintegy zenei modellje legyen. Sokáig kereste, míg végre egy házi hangversenyen énekelni hallott egy kis polgárleányt, Sanderson Szibillt. „Ez az én Esclarmonde-om“, mondá Massenet és a tündérkét azonnal a színpadi pályára csábította. — Az Esclarmonde különben szorosan véve nem opera, hanem zenei panoráma, tündérmesés motívumokkal. Uvertür nincs; a függöny három C-dúr akkord alatt emelkedik föl. Sok a szimfonikus rész, a díszletváltozásokat kísérni. A kidolgozás nagyon finom. Sok hosszú ária van, de régi modorú kettős és hármas nagyon kevés. Melódia még kevesebb. .Fantasztikus akkord-szövevény az egész, épp oly messze eső Mozarttól, mint Wagnertől. Vájjon lesz-e sikere most, mikor egész Paris a vastorony körül táncol? A cselekmény Bizáncban játszik, bizonyos Phorcas nevű császár idejében, a kiről különben semmi história nem tud. Ez a mindenható császár beleun az uralkodásba és hatalmát leánykájára, Esclarmonde-ra ruházza az alatt a föltétel alatt, hogy a kis császárnő élete huszadik évéig senkinek se mutassa az arcát, akkor pedig ahhoz az emberhez menjen férjhez, a ki a tornán győzni fog. Ha megszegi a föltételeket, elveszti trónját és el varázshatalmát. Esclarmonde szereti Roland francia lovagot. Tanácsot kér a — holdtól, mely a földre szállott. A szíves hold egy tündérszigetre csempészi Roland vitézt; Esclarmonde itt fölkeresi őt. De Franciaországot megtámadják a mórok. Roland az Esclarmonde-tól kapott bűvös karddal leveri valamennyit. A leánynak azonban mégis le kell mondani szíve szerelméről. Roland keresi a halált: vívni megy a tornára. De győz és Esclarmonde övé lesz. — Mindezekből látható, hogy az új opera elég romantikus. Különben hét képből áll. A díszletek, ruhák mind káprázatos fényűek. „
104 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Jules Massenet (1842.V.12. – 1912.VIII.13.) Ma este a Bartók rádió is megemlékezik a kiváló francia zeneszerzőről, műsorára tűzve egy manapság ritkán játszott operája New York-i Metropolitan Operaház Archívumából válogatott előadásának hangfelvételét - címszerepben a legendás La Stupendával: 19.00 – 21.41 A Metropolitan Operaház Archívumából V/3. rész Jules Massenet: Esclarmonde Négyfelvonásos opera elő- és utójátékkal (New York, 1976. december 11.) Szövegét Alfred Blau és Louis-Ferdinand de Gramont írta Vezényel: Richard Bonynge Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Szereposztás: Esclarmonde, Bizánc császárnője - Joan Sutherland (szoprán) Parseis, a testvére - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán) Phorcas császár, az apjuk - Clifford Grant (basszus) Cléomer, a franciák királya - John Macurdy (basszus) Blois püspöke - Louis Quilico (bariton) Enéas, bizánci lovag, Parséis jegyese - John Carpenter (tenor) Szaracén követ - Charles Anthony (bariton) Roland - Giacomo Aragall (tenor) A bizánci udvar hirdetője - Paul Franke (tenor)
A Bellini és Donizetti ária korábbi előadásoknak a részletei- videobejátszások.
[url] http://www.fishfinemusic.com.au/products/109161/Sutherland-The-Royal-Opera-Chorus-Bonynge-Pavarotti/Dame-Joan-Sutherland%E2%80%99s-Farewell-Gala/DVD; Dame Joan Sutherland’s Farewell Gala [/url] - Sutherland, Horne, Pavarotti - Bonynge 2 DVD - Arthaus Recorded at the Royal Opera House Covent Garden, London, December 31, 1990 Johann Strauss: Die Fledermaus Judith Howarth (Adele), Nancy Gustafson (Rosalinde), Jochen Kowalski (Prince Orlofsky), Bonaventura Bottone (Alfredo), Louis Oley (Gabriel von Eisenstein),John Dobson (Dr Blind), Anthony Michaels-More (Dr Falke), Eric Garrett (Colonel Frank) A II. felvonás nagy báli képében az alábbi betétszámok hangzanak el: Bellini: Casta Diva (from Norma)- Dame Joan Sutherland (soprano) Cilea: È la solita storia 'Lamento di Federico' (from L'Arlesiana) - Luciano Pavarotti (tenor) Donizetti: Il dolce suono mi colpì di sua voce! … Spargi d'amaro pianto (from Lucia di Lammermoor) - Dame Joan Sutherland (soprano) Rossini: Serbami ognor (from Semiramide) - Dame Joan Sutherland (soprano), Marilyn Horne (soprano) Saint-Saëns: Mon cœur s'ouvre à ta voix (from Samson et Dalila) - Marilyn Horne (soprano) Verdi: Parigi, o cara (from La Traviata) - Dame Joan Sutherland (soprano), Luciano Pavarotti (tenor) D'amor sull'ali rosee (from Il Trovatore) - Dame Joan Sutherland (soprano) Bishop, H R: Home, Sweet Home - Dame Joan Sutherland (soprano) Részlet a youtube-on: [url] https://www.youtube.com/watch?v=BrO_MwL2o_k; DAME JOAN SUTHERLAND’S FAREWELL GALA - video [/url]
Happy Birthday Joan Sutherland ! https://www.youtube.com/watch?v=CcZ3PWN6zNc
Elírtam, helyesbítek: Joan Sutherland 1926-ban született, a mai napon. (Öt éve hunyt el.)
[url] https://www.youtube.com/watch?v=vcrvdasAfeM; Joan Sutherland - "Forest Bird Music" – Siegfried - Richard Wagner [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=AnllJHwlmIU; Joan Sutherland – „ Last Rose of Summer" [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=vcrvdasAfeM; Joan Sutherland; "Forest Bird Music"; Siegfried; Richard Wagner [/url]
Ma öt éve halt meg Joan Sutherland. Emlékére három felvételét linkelem ide a YouTube-ról: [url] https://www.youtube.com/watch?v=AnllJHwlmIU; Joan Sutherland – „ Last Rose of Summer" Közzététel: 2015. aug. 21. Joan Sutherland performs an irish song "Last Rose of Summer" (1963) [url] https://www.youtube.com/watch?v=vcrvdasAfeM; Joan Sutherland; "Forest Bird Music"; Siegfried; Richard Wagner Közzététel: 2015. jún. 20. Joan Sutherland--Soprano--Forest Bird Wolfgang Windgassen--Tenor--Siegfried Gerhard Stolze--Tenor--Mime Georg Solti--Conductor Wiener Philharmoniker 1963 [url] https://www.youtube.com/watch?v=AvZ-o0sgUHM; Joan Sutherland – Rossini: Semiramide (Semiramis) [/url] Közzététel: 2015. jún. 6. Joan Sutherland - Bel raggio lusinghier - Semiramide, 1960. Chorus & Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden. Conducted by Francesco Molinari-Pradelli.
Kezembe került az Operaélet 1995. szeptember-októberi száma, melyben Csák P. Judit interjúja olvasható a világhírű énekes-karmester házaspárral: „Találkozás Joan Sutherlanddal és Richard Bonynge-gal” - idemásolom a beszélgetés teljes szövegét. Joan Sutherland és férje Richard Bonynge karmester az OPERART Alapítvány és a Magyar Állami Operaház meghívására érkezett Magyarországra, a II. Nemzetközi Énekverseny zsürijébe. Diadalmas pályafutása során Sutherland soha sem volt vendége a budapesti Operaháznak. Erről szólva sajnálkozó mosollyal jegyezte meg, hogy legalább most, a zsűri elnökeként, „kipróbálhatja” ezt a színpadot, és gyönyörködhet a szép épületben. Az ausztrál operacsillag pályája a londoni Covent Gardenben kezdődött az ötvenes évek elején. - Ma, amikor fiatal énekesek sokasága az Ön hozzáértésére, iránymutató értékítéletére építve indul el művészi útján, vajon hogyan emlékszik arra az első, londoni meghallgatásra, amikor az Ausztráliából érkezett fiatal énekesnő sorsa felett döntöttek egy hajdani zsűri szakemberei? Sutherland: - Nem is egy, hanem három különböző meghallgatás döntötte el a művészi pályámat. És kezdetben nem is a Covent Gardenben énekeltem, hanem más helyeken, például a Wigmore Hallban. Voltaképpen a különböző zsűritagok, s a zenei intézmények szakemberei nem igazán tudták eldönteni, mit kezdjenek velem. Bizonytalan volt, hogy milyen szerepekre alkalmas a hangom: kezdetben koloratúráriákat, drámai Verdi-szerepeket, sőt Wagnert is énekeltem. Ez a bizonytalanság egészen addig tartott, amíg színpadra nem léptem A köpenyben, Puccini operájában, a College of Music Opera Schoolban. Akkor gondolták úgy, talán használható lennék súlyosabb drámai szerepekben a Covent Gardenben. De csak hét évvel később kaptam meg az első koloratúrszerepet, Gildát. Ezután a Hoffmann meséi következett, Olympia és Giulietta, később Olympia és Antonia, de arra csak jóval később került sor, hogy egyetlen estén elénekeljem Offenbach operájának mindhárom női szerepét. Visszatérve a kérdésre: ma, amikor fiatal énekeseket hallgatok, nagyon is sokat gondolok a saját pályám kezdetére. Úgy gondolom, sokkal nehezebb manapság elkezdeni egy karriert, ezért nagyon együttérzek a fiatalokkal. Hiszen ahhoz, hogy egyáltalán meghallgassák őket, versenyre kell kelniük, és nagyon sok csapda vár rájuk, amíg majd fel tudják mérni, hogy milyen repertoárt énekeljenek. Bonynge: - Nem vigyáznak eléggé a fiatal énekesekre, akiknek ez lenne a dolguk, ők pedig türelmetlenek. Gyakran korán énekelnek olyasmit, ami túl nehéz, ami rosszat tesz a még éretlen hangnak: Nabuccót, Lady Macbeth-et stb. Hét év tanulás nélkülözhetetlen ezen a pályán, ami után kezdetben Mozartot, Haydnt, Rossinit kellene énekelniük, s nem rögtön a drámai Verdi-szerepeket. Persze, mint mindig, akad kivétel a szabály alól, de a legtöbb énekesnek lassan és gondosan kellene kialakítania a hangját. Elmúlt a nagy, kiemelkedő hangfenomének kora, ma sokkal könnyebb kiosztanunk Rossini-, Mozart- vagy Donizetti-operák szerepeit, mint a nehéz Verdi- és Wagner-művekéit. Sutherland: - Éppen ezért nagyon jó választásnak tartom a budapesti versenyen a Szerelmi bájitalt. Ez a Donizetti-muzsika kiváltképp alkalmas verseny céljára, a szerepek nem túlságosan nehezek, vígjáték… Bonynge: - És énekelhetnek bel cantót! Mert először azt kell megtanulniuk. Aki azt tudja, az már énekelhet akármit. Ezért nem biztos, hogy jó ötlet a következő énekverseny anyagául a Falstaffot kitűzni. Fenton és Annuska szerepe még megfelelő versenyanyag, ám a többi szerep túl nehéz fiatal embereknek: Alice, Falstaff vagy Quickly túlságosan megterheli a hangot. Ezeket a szerepeket tíz-tizenöt év színpadi gyakorlat után lehet elénekelni. Ne felejtsük el, hogy versenyekre a korhatár 35 év. - Manapság nagyon fontos, hogy jó színész is legyen az operaénekes. Sutherland: - Be kell vallanom, hogy én mindenesetre előnyben részesítem azt, aki jól énekel, azzal szemben, aki ugyan jó színész, de rosszul énekel. Hiszen mégiscsak operáról van szó. Természetesen az a jó, ha mindkét képesség megvan. Egyébként napjainkban túl sok torzításra kerül sor az operák színpadi megvalósításánál. A cselekményt olykor áthelyezik egy másik korba, gyakran „aktualizálják”… Ezt látva úgy gondolom: nem baj, hogy már nem énekelek a színpadon. - Mi a véleményük a kortárs operákról? Bonynge: - Szerintem a legtöbb modern opera nagyon rosszat tesz az emberi hangnak, mert a zeneszerzők többsége nem foglalkozik az énekhang tanulmányozásával. Mozart, Bellini, Verdi, Massenet, Donizetti – de még Lehár is – ismerték az emberi hangot, színházban nőttek fel, és tudták, hogyan kell énekhangra komponálni. - Sok múlik a karmesteren is… Bonynge: - Mindenesetre a karmesternek is mindent tudnia kell az énekhangról, még az olyan nagyon rossz hangú karmesternek is, mint amilyen én vagyok. (Rettenetes hangom van!) De a hivatásom egész életemre énekesekhez kötött: fiatal koromban énektanárok mellett dolgoztam, énekesek százait kísértem. Aki operát vezényel, annak nagyon fontos ez az iskola. Ráadásul tudnia kell, hogy minden hang másképp működik. - Mik a benyomásaik a budapesti énekversenyről? Sutherland: - Igen jól szervezett verseny volt, és hallottunk néhány kitűnő fiatal művészt. Persze nem annyit, amennyit szerettünk volna. Bonynge: - Jó néhány muzikális énekes mellett sajnos akadtak nagyon rossz technikával énekelő fiatalok is. - Sokat ronthat az eredményen a versennyel járó izgalom. Vajon van arra recept, hogy miként lehet a szorongást leküzdeni? Sutherland: - A dolog azzal kezdődik, hogy az ember tudjon énekelni, és tudja, hogy lelkiismeretesen dolgozott. Az az ember lehet magabiztos, aki megtanulta a megtanulhatót! Akkor már a versenyhez csak jó idegrendszer kell. Még valamire van nagy szüksége az énekesnek: különleges körülmények között is tudnia kell, hogyan pihenjen, hogyan lazítson. Bonynge: - Aki ezen a pályán elindul, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az egyik legnehezebb hivatást választotta. Az adottságok – jó hang, muzikalitás, intelligencia – mellett szüksége van egy különleges képességre: tudnia kell kommunikálni a közönséggel. És akkor még nem beszéltünk a fegyelemről, a munkabírásról… Szóval az énekestől sosem kell irigyelni a sikert. Azért mindenki, mindig keményen megdolgozik.
"Világjárók Budapesten": Peter Dvorsky és Joan Sutherland - Richard Bonynge. A televíziós film ismétlése ma 14.50-től látható újra az M3 csatornán.
"Home! Sweet Home!" (also known as "Home, Sweet Home") is a song that has remained well known for over 150 years. Adapted from American actor and dramatist John Howard Payne's 1823 opera Clari, or the Maid of Milan, the song's melody was composed by Englishman Sir Henry Bishop with lyrics by Payne. The words are as follows: Mid pleasures and palaces though we may roam, Be it ever so humble, there's no place like home; A charm from the skies seems to hallow us there, Which seek thro' the world, is ne'er met elsewhere. Home! Home! Sweet, sweet home! There's no place like home There's no place like home! As soon as 1827 this song was quoted by Swedish composer Franz Berwald in his Konzertstück for Bassoon and Orchestra (middle section, marked Andante). Gaetano Donizetti used the theme in his Opera Anna Bolena (1830) Act 2, Scene 3 as part of Anna's Mad Scene to underscore her longing for her childhood home. It is also used with Sir Henry Wood's Fantasia on British Sea Songs and in Alexandre Guilmant's Fantasy for organ Op. 43, the Fantaisie sur deux mélodies anglaises, both of which also use "Rule, Britannia!". In 1857 composer/pianist Sigismond Thalberg wrote a series of variations for piano (op. 72) on the theme of Home! Sweet Home!.
Az 1995-ben készült portréfilm riportere Siklósí Beatrix volt, ő beszélgetett Dame JOAN SUTHERLAND - RICHARD BONYNGE művészházaspárral budapesti ittlétük alatt, akik a II. Nemzetközi Belcanto Operaverseny Budapest nemzetközi zsűrijébe kaptak meghívást, Sutherlandet az elnökségre felkérve. (A gála döntő 1995. június 22-én volt a Magyar Állami Operaházban. A zsűri tagja volt mások mellett Oberfrank Géza karmester-főzeneigazgató is. ) Donizetti Szerelmi bájitalának keresztmetszetében az egyes áriákat, duetteket többször is meghallgathattuk, a nemzetközi operavilágból érkezett versenyző énekművészek előadásában. A nyertesek közt volt a mi Kelemen Zoltánunk, aki Dulcamara áriáit, jeleneteit adta elő, amivel első helyezett lett a szerep-kategóriában. A most látott kisfilmben nem erről volt szó, hanem a riporter közös életükre, mindennapjaikra volt kíváncsi, meg arra: hogyan kezdődött a pályájuk, mikor, hol és hogyan ismerték meg egymást, hogyan telnek mindennapjaik, mire emlékeznek szívesen vissza az egymás oldalán eltöltött évtizedek művészi feladatai közül. Sutherland arról is mesélt, hogy együttlétük alatt mennyi boldogság adatott meg számukra mind a családi életükben, mind a szakmában: 43 évet töltöttek el közösen folyamatos munkával a zene világában; milyen érzés volt számára végleg abbahagyni a pályát, s milyen jóleső érzés volt a két búcsú-előadásán a rajongó közönsége felé megnyilvánuló szeretete. Nyugdíjas, pihenő éveiket Svájci otthonukban élik, szívesen dolgozgatnak kertjükben. Szívesen látogatja a közeli Genfi Nagyszínház opera- és balettelőadásait, időnként eleget tesz énekmesteri kurzusokra meghívó felkéréseknek illetve nemzetközi énekversenyek zsűrijében való részvételének. Érdekes volt látni-hallani őket, egymás mellett ülve, ahogy Sutherland és Bonynge egymás szájából veszik át a szót és folytatják párjuk megkezdett gondolatát – olykor egymás szavába is vágva… Az igazán rokonszenves, szimpatikus, minden hiúságtól és önmutogatástól mentes, szerényen és egyszerűen válaszolgató „civil” házaspár türelmes, mosolyogó, barátságos partnere volt a kérdező Siklósi Beatrixnek. Bonynge például megemlékezett arról is, hogy a nagy magyar zeneszerzők művei közül mekkora szeretettel vezényelte Ausztráliában Lehártól A víg özvegyet, Kálmántól pedig a Csárdáskirálynőt (a riporter segített neki magyarul kiejteni az operett címét); a magyar basszust, Gregor Józsefet pedig Amerikából ismerte, akinek énekesi képességeit igen nagyra becsüli! A filmben részleteket láthattunk Sutherland számtalan operaelőadását megörökítő felvételek közül: - Donizetti: Lammermoori Lucia – őrülési jelenet (részlet) - J. Strauss: A denevér – Csárdás (részlet) - Donizetti: Lucrézia Borgia (részlet) - Sutherland felidézte a búcsú-előadásán énekelt [url] https://www.youtube.com/watch?v=izmsa6D4mxw; „Home! Sweet home” [/url] (Otthon, édes otthon) című dalt; mesélte, hogy maga Donizetti is feldolgozta ezt a Boleyn Anna című operájában, amit sokat énekelte. (A film végén látható felvételen ez a kedves dal Meyerbeernek A hugenották című operája előadása után hangzott el a sydney-i operaház közönsége előtt, jelmezben, angolul - férje, Bonynge karmesteri kíséretében. Erről a dalról bővebbet [url] https://www.youtube.com/watch?v=dzwsr5JBa3Y; erre a linkre kattintva [/url] olvashatunk.