vissza a cimoldalra
2019-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1704)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7021)
Operett, mint színpadi műfaj (4011)
Franz Schmidt (3377)
Élő közvetítések (8036)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3318)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1324)
Opernglas, avagy operai távcső... (20269)
Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)
Balett-, és Táncművészet (5842)
Bretz Gábor (129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4517)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

800   Búbánat • előzmény799 2018-06-18 22:16:18

Itt hivatkozom a 138. sorszám alatt bemásolt cikkre, melyet most kiemeltem és áthoztam ide, mivel az előbbi bejegyzésembe linkelt videón megtekinthető operaelőadás-töredék felvételhez kapcsolható:

A Film Színház Muzsika 1984. júliusában „darabtemetés?” alcímmel közöl egy jegyzetet az előadásról. (Dalos László – déel) Így kezdi recenzióját a kritikus: „Úgy hírlik, A végzet hatalmának június 18-i előadása volt az utolsó, Verdi e művét – legalábbis egy időre – leveszik a játékrendről. Nos, ezt az estét korántsem éreztük darabtemetésnek: olyan forró siker jegyében zajlott, mint a legjobb premierek. Dübörgő taps, bravó!-kiáltások, sok függöny-elé-hívás. 
Ilosfalvy Róbert húsz éve énekli A végzet hatalma tenorfőszerepét. Mai Alvarója a művészi érettség ajándéka, teljes énekesi és színészportré, a bel canto és a romantikus drámaiság biztos arányú elegye, elomló líra és vulkáni erő szép egyensúlya. Igen, így kell a csatatéri duettben a szenvedést, a szomorúságot, a másik Don Carlos-párjelenetben az emberi lélek dialektikáját hanggal ábrázolni! Ilosfalvy Róbert Alvarójából mesterkurzust tarthatnának kezdő énekesek okulására és hasznára…”

799   Búbánat • előzmény798 2018-06-18 21:44:20

Verdi: A végzet hatalma - töredékek egy hajdan volt előadásból (34:09 )

YouTube

conte 47

Published on May 17, 2018

"1984 06.18-án készült ez az igazi "kalóz" felvétel Verdi A végzet hatalma című operájának előadásáról az Erkel Színházban."

Karmester Nagy Ferenc

Szereposztás:

Calatrava gróf - Szalma Ferenc

Leonora di Vargas - Moldován Stefánia

Don Carlos di Vargas - Póka Balázs

Don Alvaro - Ilosfalvy Róbert

Gvárdián - Kováts Kolos

Fra Melitone - Bende Zsolt

Preziosilla, cigánylány - Ercse Margit

Mastro Trabucco, öszvérhajcsár - Laczó András

Alcade (Fogadós) - Tóth Sándor

Orvos - Tóth János

Curra, Leonora komornája -  Farkas Éva

 

798   Búbánat 2018-06-18 21:09:58

A ma 91 éve született Ilosfalvy Róbertre emlékezem az alábbi cikkel:

  • Magyarország, 1983. április 10.

Portré

Ilosfalvy Róbert

Pályaív  

„Olykor nemet kell mondani”

A márciusi „Otello”-bemutatóval tizenkettőre bővült az Ilosfalvy Róbert megszemélyesítette Verdi-hősök száma, összeszámolni is nehéz, hogy ezek mellett kiket, mikor és hol alakított Európában és Amerikában — összesen mintegy 30—35 szerepet.

Hódmezővásárhelyen született 1927-ben. Édesapja tanító volt, elsősorban tőle örökölhette tehetségét, édesanyjától pedig — saját szavaival — „a pályához oly szükséges nyugalmat, jó idegrendszert.” A szülők muzsikáltak, s mindketten énekeltek a helyi vegyeskarban. Ilosfalvy a Bethlen Gábor Gimnázium kórusában már feltűnt szép hangjával. Tizennégy éves koráig a szopránban énekelt, mutálás után pedig — bármilyen hihetetlen — a basszus szólamban. Emellett még zongorázott, orgonált.
 

Első díj
 

Érettségire készülve már nyilvánvalóvá lett a zenei elhivatottsága, érezte, tovább kell tanulnia. („Nem is tudtam volna mást elképzelni, mint e megsejtett adottságot, kifejleszteni.”) Egy esztendeig még szülővárosában maradt, azután költözött Budapestre, ahol — ugyancsak egy évig — kisegítő kántorként működött a Bakáts téri templomban.

1946 őszétől már hivatalosan a Zeneakadémia növendéke; tanárai: dr. Molnár Imre és Jászó Györgyné. Az opera szakot nem végezte el — a Honvéd Művészegyüttes szólistája lett. (A férfikarát 1949-ben alapították Vásárhelyi Zoltán vezetésével.) 1950. május elsején már a Kalinkát énekelte a Hősök terén. Ez volt az első nyilvános fellépés, amit sorra követett a többi: Erkel-áriák mellett az akkor divatos induló-, kantáta- és más kompozíciók tenorszólóját adta elő. („Jó iskolát adott Vásárhelyi — emlékszik vissza —, az abszolút tiszta éneklés volt a vesszőparipája, amire aztán egész pályámon annyira ügyeltem is.”) Az együttessel nemcsak itthon turnézott országszerte nagy sikerrel, hanem külföldön is, például a Szovjetunióban, Lengyelországban.
1953-ban a bukaresti VIT énekversenyen I. díjat nyert, az  Operaház akkori igazgatója, Tóth Aladár felfigyelt rá, s a következő évtől magánénekesnek szerződtette.

1954. május 8-án énekelte első szerepét a műfaj hazai fellegvárában, Erkel operájában a „Hunyadi László”-t. Egy ideig még továbbra is szerepelt a Honvéd Művészegyüttesben, de 1955-től véglegesen a dalszínház kötelékébe került. („Óvatos duhaj voltam, a pályámat a Hunyadi után úgy építettem fel szerepről szerepre, hogy lehetőleg törés ne érjen. Nem vállaltam sok és erőmet meghaladó feladatot. Így adtam vissza, igaz, csaknem az utolsó pillanatban Goldmark Sába királynője Asszád szerepét, amiből fegyelmi lett, sértődés, harag —, de az idő engem igazolt! Immár három évtizede jó hangi diszpozícióban tudok énekelni. Igenis, olykor kell tudni nemet mondani! Általában a legfontosabb ezen a pályán: tudatosan, ügyes beosztással élni, hisz oly sok minden függ az idegrendszertől, egészségi állapottól!”)

Először a líraibb szerepeket formálta meg, a legfontosabbak közülük Traviata: Alfréd, Anyegin: Lenszkij, aztán a Faust, Hoffmann, a költő ... Utóbbi alakítását így méltatta Péterfi István az Offenbach-felújításról szóló kritikájában: „Az új szereplők közül elsősorban emeljük ki Ilosfalvy Róbertet a címszerepben. Igen kellemes, világos tenorhangja talál ehhez az igényes szólamhoz, s az együttesekben is tisztán szárnyalva zeng.” Később, fokozatosan sajátította el a hősibb, drámaibb jellegűeket. („Nem véletlen, hogy az Otellóra csak most vállalkoztam.”) Érdekes módon „találkozása” Mozarttal a mai napig sem teljes: csak a Szöktetés Belmontéját énekelte, egyik vágya, Tamino jelmezének magára öltése (Varázsfuvola), máig nem teljesült.

Fordulópont pályáján 1961 decembere, Puccini Manonjának felújítása Lamberto Gardelli vezényletével — ez hozta meg a kirobbanó, teljes sikert. (Kroó György beszámolójából: „...csupa szenvedély és lendület, egyszerűen ellenállhatatlan. Nehezen lehet elképzelni szebb hangot, a szereppel eggyéforrottabb játékot és ilyen lírai-drámai teljességet egyszerre.”) Máig a legnagyobb ajándéknak érzi az együttműködést Gardellivel, akitől elsajátíthatta az olasz iskola és stílus minden fortélyát.
További szerepei: Richard (Álarcosbál), Alvaro (A végzet hatalma), s Puccini: A nyugat lánya” című operájának tenorhőse, Dick Johnson. E szerepek sorát jutalmazta az 1965-ös Kossuth-díj.
 

Talán a tanítás?

Kertész István, a később oly tragikusan elhunyt világhírű karmester, a kölni operaház főzeneigazgatója hallotta a budapesti Manon-előadás felvételét, nyomban elhatározta, 1966-ban átviszi Kölnbe e Mikó András rendezte produkciót. A nyugatnémet kritikusok Ilosfalvyban „csodatenort” fedezték fel, Geddához, Di Stefanóhoz hasonlították. Ennek a sikeres bemutatkozásnak lett a folytatása az állandó szerződés a kölni operában.

Nem ekkor aratott először osztatlan elismerést Nyugaton. 1963- ban részt vett például a Karl Böhm vezényelte Beethoven „Missa Solemnis” előadásban, és Bécsben énekelte még a „Messiás” (Händel), az „Évszakok” (Haydn) és a „Psalmus Hungaricus” tenorszólóit.
1967-től a müncheni Staatsoper intendánsa, Günther Rennert hívta meg Anna Moffo partnerének a Traviatá”-ba. A siker fokmérője: ettől kezdve mintegy tíz évig a müncheni színháznak is tagja. Az egyik legemlékezetesebb ottani produkciója a „Carmen” Don Joséja. Rennert rendezésében, és — a főkképp Mozart-, Wagner- és Richard Strauss-dirigensnek számon tartott — Böhm vezényletével (1969—70). Képzelhető, milyen érdeklődés előzte meg a nagyhírű karmester e „kirándulását”. (Ilosfalvy: „Fantasztikus volt, e zseniális művész egyszerűen mindenre képes!”)
A karrier folytatása: 1964, az első tengeren túli út, a „Traviata” San Franciscóban Joan Sutherland oldalán. E szerep sikersorozatának újabb európai állomásai: Köln, München. Kertész István vezényletével Londonban arat fergeteges tapsot, mint Des Grieux. Ugyanezt a szerepet korábban már San Franciscóban is énekelte, több mással együtt (A rózsalovag, Trubadúr, A végzet hatalma stb.). Ilosfalvy: „1967-ben nagy lehetőséget kellett kihagynom. Megkerestek a Metropolitan operaháztól, hogy lépjek fel Renata Tebaldival, »Des Grieux és André Chenier került szóba«, de sajnos nem vállalhattam, mert szerződésem Kölnhöz kötött, és éppen premier előtt álltunk.”

Ilosfalvyt 1966 után is csaknem évente hallhatta a budapesti közönség. Premierekben, felújításokban, a szükséges hosszabb előkészületek miatt, természetesen nem vehetett részt, csak az úgynevezett „futó” előadásokban, részben az olaszul, illetve németül már alakított szerepeivel. Például Renata Scottóval énekelt a „Lamermoori Luciá”-ban. (Nem érdektelen emlékeztetni arra, hogy Ilosfalvy Róbert első hazai operaházi korszakában (1954—66) itthon még mindent magyarul adtak elő. A későbbiekben nem kis gondot okozott, hogy szerepeit külföldön újra el kellett sajátítania. Egyébként az „eredeti nyelven vagy magyarul?” vita — egyesek szerint találóbban: álvita — napjainkig fel-fellobban, annak ellenére, hogy néhány előadást újabban már nálunk is olaszul énekelnek, s bebizonyosodott, ezeket a közönség cseppet sem fogadja be nehezebben, mint a többit. Persze, a legismertebb darabokról van szó, felesleges a közönséget alábecsülni...)

Egy olasz „kalandjára” így emlékezik: „Patané vezényletével a Manont játszottuk Bolognában. A közönség két pártra szakadt, a többség mellettem bravózott, ez igen jólesett!, mások viszont olasz szövegkiejtésemet vitatták.” Münchenben Placido Domingo énekelte Otellót, akivel már korábban, Amerikában összebarátkozott. Domingo felvetette: szeretné elvezényelni „A végzet hatalmá”-t. Folytatás Ilosfalvytól, miként vezényelt Placido Domingo: „Rennert beleegyezett. Én énekeltem a tenor főszerepet. Már a próbák izgalmasak voltak, bebizonyosodott, Domingo mintaszerűen kísér, karmesternek sem akármilyen. El is határozta, ha »kiöregszik« az éneklésből, dirigálni fog. Én magam ezt még nem próbáltam meg. De lehet, hogy valami mást.,. Talán a tanítást? Hiszen testvéreim is tanítók. De néha úgy érzem, nem lenne elég türelmem hozzá. Persze, ki kellene egyszer próbálni. Majd ...”


A lépcsőfokok

A korábbi magyar kiadású Ilosfalvy-lemezek után, 1967-ben elkészült az első külföldi szólólemez az Elektrolánál Verdi- és Puccini-áriákkal, ugyancsak Patané irányításával. Lelkesen fogadták, mint korábbi felvételeit is. Hazai operaária-lemezét a neves amerikai kritikus, Conrad L. Osborne felsőfokokban méltatta a teljesítményt, a hangot egyenesen Gigli, Björling és Wunderlich mellé helyezve.

A karrier további lépcsője: Wagner. 1976-ban Kölnben „Lohengrin”, 1979-ben ugyanitt Stolzingi Walter — azóta is e szerep egyedüli birtokosa Kölnben. Majd Richard Strauss „Az árnyék nélküli asszony” című operájában a Császár rendkívül hangigényes szólama, továbbá „A rózsalovag” ... („Sajnálom, hogy a tavalyi budapesti »Lohengrin«-felújításban nem mutatkozhattam be a címszereplő jelmezében, mint ahogy az is kár, hogy a Mesterdalnokok most nincs műsoron. Talán majd később, az újjávarázsolt Operában...”)

És most ismét Budapest: újra az Operaház magánénekese. „Otelló” után talán a „Bánk bán” következik. „Hunyaditól a Bánk bánig, Budapesttől Budapestig ível eddigi utam — mondja. — Aztán, ki tudja? Semmiképpen sem várom meg, hogy »kényszerből, sajnálatból« szerepeltessenek. A nyugodt, kiegyensúlyozott életet kedvelem, amiben sok helyet kap a sport, az úszás, a tenisz, a sí. Mindez segít, hogy teljes erőmmel, inspiráltan, saját egyéniségemmel átlényegítve tudjam visszaadni a zeneszerzők elképzeléseit. Mert a közönséget sohasem lehet — és nem is szabad — becsapni. Megérzi, ha nem szívből fakad az ének.”


JUHASZ ELŐD

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (opera)

18:00 : Budapest
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő

Uta Meyer (szoprán) Szabó László (bariton) Katja Steinhäuser (zongora)
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő
1086 Budapest, VIII. kerület Dankó utca 15
Német és magyar népdalok énekhangra és zongorára
Bartók és Brahms feldolgozásában

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dmitry Smirnov, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Sarah Christian (hegedű), Razvan Popovici (brácsa), Kokas Dóra, Maximilian Hornung (gordonka), Csalog Benedek (fuvola), Dinyés Soma (csembaló), Davidovics Igor (lant), José Gallardo, Dejan Lazic (zongora)
BACH: c-moll triószonáta a Musikalisches Opferből, BWV 1079
BARTÓK: 1. hegedű-zongora szonáta, BB 84
SOSZTAKOVICS: g-moll zongoraötös, op. 57
17:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

A Seleljo-testvérek szaxofon-zongora duója
"Amerikai szonáták"
MUCZINSKY: Sonata
ALBRIGHT: Sonata
PHIL WOODS: Sonata
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)