vissza a cimoldalra
2020-07-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (856)
A MET felvételei (605)
Operett, mint színpadi műfaj (4376)
Mozartról magasabban (695)
Operák, amelyeket utálunk (301)
Társművészetek (1802)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4850)
Pantheon (2681)
Kortárs zene (91)
Régizene (3401)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3958)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62188)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1972)
Kimernya? (3690)
Franz Schmidt (3631)
Palcsó Sándor (297)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

767   parampampoli • előzmény766 2017-09-24 14:23:32
Tévedésektől hemzsegő írás!
766   Búbánat 2017-09-24 13:44:15
• 2002-06-18 / 140. szám
Népszabadság

„L e n y ű g ö z ő s z é p s é g ű o r g á n u m”

Ilosfalvy Róbert köszöntése hetvenötödik születésnapján

„Ferencsik János főzeneigazgatói kinevezésén még szinte meg sem száradt a tinta, amikor 1957 szeptemberében csikócsapattal - így emlegettük akkoriban - felújította a Bohéméletet. Néki ez volt az első tennivalója új funkciójában. Emlékezetessé tette a produkciót, hogy valóban Nádasdy Kálmán rendezte, kinek „Neve, ha van, csak áruvédjegy” a tegnapi, mai Bohéméletek műsorlapján. Különleges varázsa volt annak, hogy a közreműködők valóságos életkora harmonizált szerepeik színpadi életkorával hangban-alakításban egyaránt.
Mimi a huszonéves Házy Erzsébet, Rodolfo az épphogy 30 Ilosfalvy Róbert. Mellettük a többi bohém: Melis, Bende, Bódy, a hisztis Musetta, Koltay Valéria. Ketten élnek e gárdából, Melis György és Ilosfalvy, a Simándy-utód, ki ma tartja 75. születésnapját.
Nem volt nyeretlen kétéves persze, 1954-ben szerződtette az Operaház, s a mély vízbe vetette azon nyomban. Nem énekelte az udvaronc Borsát a Rigolettóban, Spolettát,a derék besúgót a Toscában. Nem! Ilos Hunyady László volt, Erkel címszereplője, jegyezzük fel az operatörténeti napot: május 8-án, első évadjában. Csupán bemutatkozása előtt kérdezgették: ki ez? Mert aki hallotta, észrevette, tenor műfajban oly ritka hangfenoménnal volt szerencséje találkozni. Lenyűgöző szépségű orgánum, hibátlan énektudás; játékban akkor még tán cseppnyit merev. Lehetett is elfogódottság az alakításában, hiszen előtte öt évet szolgált le a Honvéd - anno: Néphadsereg - Művészegyüttesben, s ott színpadi gyakorlatot nem szerezhetett, annál több kényszerű tapasztalatot a zenei környezetszennyezésről, miközben az Alexandrov Együttestől importált rémséges katonaindulók szólóit fújta. Csoda, hogy nem ment rá a hangja időnap előtt.
Hanem Nádasdy, majd Szinetár Miklós hamar megtanította, mint kell hőst, szerelmest, embert ábrázolni nem csupán hanggal, gesztussal, mozgással is. Teljes értékűt nyújtott francia operákban, Mozart daljátékaiban, Wagnerben; a XX. század zenéje sem volt tőle idegen, döbbenetes drámai erővel formálta meg Sztravinszkij három évtizede nem hallott Oedipus rexének címszerepét (1958), a Szökevényt Petrovics Emil C’est la guerre- jének ősbemutatóján (1962). Valódi otthona mégis az olasz opera volt, Verdi és Puccini. Ez állt a legközelebb hangszínéhez, bel canto stílusához, gondolom, személyiségéhez is. Lamberto Gardelli preferált tenorja volt. Elementáris indulatokkal, lobogó szenvedéllyel énekelt, s ugyanígy vezényelt az olasz karmester-mágus. Ellenőrizhető kettejük kitüntetett kapcsolata, hisz nemrég jelent meg a Hungaroton CD-jén új kiadásban a Gardelli vezényelte Manón Lescaut a Házy-Ilosfalvy-Melis trióval. 1961 és 1966 között minden operaházi évadban született koprodukció a magyar tenor és a maestro közreműködésével. A repertoárról hiányzó műveket keltették tartós életre.
1966 őszétől azután minden megváltozott; Kertész István főzeneigazgató Kölnbe szerződtette Ilosfalvyt (nagyjából egy időben kezdték operaházi pályájukat itthon). Nem gond ez normális viszonyok között, szerződik a muzsikus, ahová akar, jön haza, ha hívják, és éppen rá is ér. A mi viszonyaink nem voltak ilyenek. Augusztus 1-jén nevezték ki Lukács Miklóst az Operaház igazgatójává, s ő hamarost kijelentette, aki külföldre szerződik, az az Ybl-palotába vissza nem térhet többé. Nem tudhatom, ő, a felvilágosult européer gondolta-e így, vagy a korabeli művelődési politika mondatta ki vele ezt az abszurd tézist. Utóbbira gyanakszom, hiszen magasabb helyen döntötték el, aki - pláne engedély nélkül - a Nyugattal köt szerződést, az disszidál, visszaút pedig nincs. Fájdalmasan hiányzott nekünk aranytorkú tenoristánk, kit nélkülöznünk kellett 16 hosszú esztendeig. Sok időbe telt az is, míg a televízió interjúban megszólaltathatta. Gondolom, igazoló jelentés volt ennek is az ára. Kölni szolgálati helyéről Ilosfalvy eljutott Londonba, a Covent Gardenbe, San Francisco patinás operájába, számtalan más ötcsillagos együttesbe. Csak Budapestre nem, míg 1982-ben, az életfogytiglani ítélet cáfolatául vissza nem tért. 55 évesen, tán nem ugyanazzal az ifjonti tűzzel; hangján is hagyott nyomot a világsztárként eltöltött 16 esztendő.
De Bánk bánként újból letette a névjegyét hamarost. Pedig az - Simándy után -, életveszélyes mutatvány. Hódító volt kedvelt olasz szerepeiben. Vastag plajbásszal írta be nevét Ilosfalvy Róbert a magyar operajátszás aranykönyvébe. Kívánok - kívánunk! — néki születésnapján egészséget, örömet, boldogságot sok-sok évre.

/Breuer János/

Megjegyzésem: Breuer János cikkéből hiányolom, hogy nem említi meg Ilosfalvy rendszeres hazalátogatását a kölni operaházhoz szóló szerződése alatti 16 esztendős időszakából.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
21:00 : Budapest
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA - Autósmozi

Péterfy Bori & Love Band
A mai nap
elhunyt:
1623 • William Byrd, zeneszerző (sz. kb. 1540)
1992 • Astor Piazzolla, zeneszerző (sz. 1921)
2000 • Begányi Ferenc, operaénekes (sz. 1937)