vissza a cimoldalra
2020-08-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3731)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (164)
Franz Schmidt (3663)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2023)
Operett, mint színpadi műfaj (4529)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1443)
Pantheon (2716)
Média, zene, ízlés (99)
A MET felvételei (1029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7366)
Erkel Színház (10623)
Társművészetek (1834)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4697)
Wagner-felvételek (305)
Franz Schubert (312)
Opernglas, avagy operai távcső... (20625)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

36   IVA • előzmény35 2018-04-22 21:59:33

Miért Déry Gabriellát látjuk a képmellékleten?

35   Búbánat 2018-04-22 17:24:03

Ma négy éve hagyott itt bennünket Komlóssy Erzsébet (1933. július 9. – 2014. április 22.) Kossuth- és Liszt-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán)

 

  • Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977
  • „A nagy dráma az én világom"

    (Komlóssy Erzsébet)

    A mikor a tizenhat éves, copfos, vékonyka salgótarjáni kislány, édesanyja kíséretében, megjelent László Géza tanár úrnál, a magyar énekoktatás legendás professzoránál, joggal volt hihető, hogy — ő kíséri az édesanyját, s a mama jelentkezik énekes növendéknek.
    No te kis csirke, gyere — mondta László Géza bácsi kedvesen, miután kiderült a félreértés. — Mit akarsz énekelni?
    — Azt, hogy: Szegény vagyok, szegénynek születtem.
    Vagyis Örzse dalát Kodály Háry Jánosából.

    Amikor aztán KOMLÓSSY ERZSÉBET, a hajdani varkocsos kislány, befejezte énektanulmányait, 1955 márciusában Kodály Zoltánnal is debütált: a Székely fonó Háziasszonyát énekelte a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. (Meg a Parasztbecsület Lucia nénéjét, ugyanaznap este.)
    Izgulni nem szabad a színpadon! — oktatta növendékét László Géza tanár úr. És ebben az intelemben az volt a bájos, hogy ő, aki valamikor ugyancsak operaénekesnek készült, éppen azért búcsúzott el a színpadtól már a kezdet kezdetén, mert olyan izgulós volt.

    A huszonkét esztendős Komlóssy Erzsébet, ott, Szegeden, azért nem kis izgalommal nézett premierjei elé. Rubányi Vilmos volt akkor a szegedi operaegyüttes vezető karnagya, a kiváló fölfedező és nagyszerű pedagógus. Igen sokat lehetett tanulni tőle. Komlóssy Erzsébet is vallja: tőle kapta a legfontosabbat, az alapokat.
    Három évig volt Szegeden, de vendégként később is vissza-visszajárt, például az Anyegin Olgájaként. Olyan szerepek, mint a Pillangókisasszony Kate-je, a Lakmé Mallikája, a Hoffmann meséi Miklósa természetesen mutatták egy fiatal alténekesnő útját az első igazán nagy feladat, Az álarcosbál Ulriká- ja felé. Különös főszerep ez! Az operának mindössze egyetlen képében van jelen; taktusszám szerint nem is hosszú a jósnő énekelnivalója. Mégis: a drámában elfoglalt helye és súlya szinte megtöbbszörözi fontosságát. Komlóssy Erzsébet talán ezt énekelte a legtöbbször, nemcsak magyarul, de külföldön olaszul is, németül is.
    Már az Állami Operaház tagja, amikor 1959-ben a Pécsi Nemzeti Színház meghívására náluk, Paulusz Elemér vezényletével először énekli el a Carmen címszerepét. (Ilyen „szerepkipróbálás” színhelye még kétszer volt Pécs: Amnerisként, és Cipraként is ott állt közönség elé először.) Az Operában csak valamivel később került sor Carmenre; ugyancsak nevezetes szerep előzte meg 1960-ban: Gluck Orfeusza.
    Alténekesnő lévén, úgy érzi, Amneris a „határszerepe”. Éppen ezért tartja legnehezebbnek A végzet hatalma Preciosilláját: az már túl van egy-két lépéssel a határszerep fogalmán.
    Komlóssy Erzsébet pályafutásának egyik legfontosabb pillanata 1964-ben a Vérnász című Szokolay Sándor-opera premierje. Az anya alakjával a modern magyar operaéneklés és operajátszás egyik kiemelkedő teljesítményét köszönthette a közönség és a műbírálat. Federico Garda Lorca nem álmodhatta volna a maga prózai színpadára különbül a monumentális nőalakot. A két lábon járó, eleven tragédia ez az anya. Minden idegében hordozza a kigyászolhatatlan gyászt: férje halálát, és ott van minden rebbenésében, minden szemevillanásában fia készülődő tragédiájának biztos tudása, nemcsak megsejtése.

    A nagy dráma az én világom — mondja Komlóssy Erzsébet. — Régóta éneklem például a Falstaff Mrs. Quickly szerepét, és azt mondják, jó humorral alakítom. Hozzám még sem áll közel. A tragédiákban érzem magam otthon, ahol életre- halálra megy a játék. Ezért szeretem annyira a Bánk bán királynéját, A trubadúr Azucenáját, Carment, és a legutóbbit, az Elektra Klytemnestráját. Richard Strauss drámai világa különösen is izgatott, új volt nekem. Hiszen valaha csak a Salome apródját énekeltem. Talán ez a Klytemnestra az eddigi legbonyolultabb szerepem. Belső vívódása: félelmetes!

    Legújabb szerepében, egy statikusnak látszó figurában is azzal találkozik Komlóssy Erzsébet, ami az ő világa, a nagy drámával. Hiszen a Pikk dáma grófnőjének múltjában és sorsában sűrűn az rejlik.
    És amit szeretne?
    Ha még egyszer felújítanák, Saint-Saëns operáját s ő másodszor is elénekelhetné, immár sokkal több tudással és tanulsággal a tarsolyában, a Sámson és Delila forró leheletű Deliláját...
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1901 • Franz Konwitschny, karmester († 1962)
1924 • Georges Pretre, karmester († 2017)
1951 • Kovács János, karmester
elhunyt:
1981 • Karl Böhm, karmester (sz. 1894)
1996 • Sergiu Celibidache, karmester (sz. 1912)