vissza a cimoldalra
2020-09-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4338)
Élő közvetítések (8512)
Társművészetek (2069)
Plácido Domingo (930)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4103)
Operett, mint színpadi műfaj (4551)
A MET felvételei (1212)
Erkel Színház (10716)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (648)
Polgár László (269)
Sass Sylvia (480)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4743)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4929)
Simándy József - az örök tenor (669)
Franz Schmidt (3688)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2057)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

4050   Búbánat • előzmény4048 2020-08-20 10:45:38

Nagy Ibolya tegnapi születésnapja alkalmából idemásolom egy régebbi, vele készült beszélgetés szövegét:

„A mosoly muzsikusai – Túl az Óperencián”

Beszélgetés Nagy Ibolya énekes-színésszel, a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetőjével

Megjelent a Keresztény Élet c. hetilapban 2017. augusztus 6-án .

Kálmán Imre nagyoperettje, a Csárdáskirálynő Túl az Óperencián… című slágerét Nagy Ibolya színpadi előadás keretében soha nem énekelte, hiszen ez a szubrett és a bonviván duettje, ő pedig a primadonna volt a miskolci, a debreceni, a szegedi színházban, az osztrák-magyar koprodukcióban bemutatott Csárdáskirálynő-előadásokon és Szilvia dalait énekelte a hazai és külföldi operett gálákon. Viszont 2012 óta a Dankó Rádióban vezeti, szerkeszti a Túl az Óperencián című zenés színházi magazint.

– Énekes, színész, szerkesztő… Melyik szerep a fontosabb?

– Nincs rangsor. Énekesnő vagyok, első diplomámat magánének és zeneelmélet szakon kaptam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán. Az operett lett az életem, és külön öröm, megtiszteltetés, hogy a színpad mellett ezt, mint műsorvezető-szerkesztő is népszerűsíthetem.

– Visszaforgatva az időkerekét: amikor még zongora- és hegedűórákra járt, vagy amikor a főiskolán klasszikus zenét tanult, eszébe jutott volna, hogy egyszer operettprimadonna lesz?
– Ha lehet, én még jobban visszamennék az időben! Kilencéves voltam, amikor szülővárosomban, Szombathelyen az ottani Tanárképző Főiskola Énekkarával Kodály Zoltán Pünkösdölőjének szólóját énekelhettem. Nagyon sokfelé vendégszerepeltünk, külföldön is jártunk. A koncerteken gyermekként egy felnőtt kórus előtt állva, a szereplés öröme egy életet meghatározó élménnyé vált.

– De hol vagyunk még az operettről?! Gondolom, a zeneművészeti főiskolán sem tanították ezt a műfajt!
– Valóban nem az operett vagy a musical volt a főtárgy, de nem éreztem, hogy a főiskolán bárki is lenézte volna ezeket az egyáltalán nem könnyű műfajokat. Köztudott, hogy Mozarttól származik az operett elnevezés, melynek jelentése operácska. A varázsfuvola sem tartozik a klasszikus operák sorába, műfaját tekintve Singspiel, azaz daljáték, és hosszan sorolhatnám azokat az operetteket is, amelyeket operatársulatok is játszanak. Tehát nincs éles határ ezek között a zenés műfajok között. Szerencsére főiskolásként gyakran hívtak bennünket a debreceni színház kórusába, kisegítőnek. Itt találkoztam először az operett mesés, vibráló világával, és azzal, hogy az operaénekesek milyen szeretettel, művészi odaadással dolgoztak ezért a műfajért is.

– Ezt a műfaji sokszínűséget kereste Miskolcon?
– A férjem, akit a főiskolán ismertem meg, korábban végzett, mint én, és a Miskolci Nemzeti Színház zenekarában lett harsonás. Így minden zenés darabot láttam ebben a színházban is, nagyszerű előadások voltak. A véletlen hozta így, vagy a sors akarta, de én mindenképpen a Jóistennek köszönöm, hogy a következő évben műsorra tűzték Schubert-Berté klasszikus operettjét, a Három a kislányt, amihez fiatal – pályakezdő énekeseket kerestek. Éltem a lehetőséggel, jelentkeztem, meghallgattak, és szerződtettek. Játszottam operettekben, musicalekben, de voltak operaszerepeim is, sőt prózában is kipróbálhattam magam. Voltam többek között Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Marica grófnő, Mária főhadnagy, Sybill… De én lehettem a My Fair Lady Elizája, és Móricz Zsigmond "Nem élhetek muzsikaszó nélkül" Pólikája...

– A miskolci évek után nem félt a szabadúszás esetlegességétől?
– Nagyon sok rendezővel dolgoztam, akik miután megismertek, sokfelé hívtak. Vendégként szerepeltem a Fővárosi Operettszínházban, a debreceni, a kecskeméti, a veszprémi, a soproni, a szegedi, és a kassai színházban is, de az országos ismertséget a Kovács József által alapított Interoperett hozta meg számomra. Az újévi koncerteken kívül évközben is sok előadásunk volt a Pesti Vigadóban, majd a Belvárosi Színházban. Ez volt az én budapesti társulatom 10 évig.

– Sokfelé járt a világban, a tengerentúl is. Gondolom, több ottani magyar közösséget megismert!
– Igen. „Túl az Óperencián!” Mélyen megérintett, hogy a világ túloldalán milyen pezsgő magyar közösségi élet van, amit a magyar házak mellett főként az egyházak szerveznek. Tagjaik, a mai napig kötődnek az Óhazához, kultúrájához, pedig sokan közülük már kint születtek.
Koncertjeinkre büszkén hívták amerikai barátaikat, hogy Ők is megismerjék a magyar népdal, operett és nótakincseket. Az ottani találkozások során annyi sors és családregény bontakozott ki előttem, hogy már sajnálom, miért is nem írtam le?! Talán ez az élmény, tudás volt, ami engem igazán kinyitott a világ és az emberek felé.

– Apropó tudás! A főiskola után elvégezte a kulturális menedzser szakot, és tavaly megkapta a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán magánének szakon a mesterdiplomát…
A főiskolai magánének diplomámat kiegészíteni egy mesterdiplomával, ez egy régi álom megvalósulása. Öröm volt megtapasztalni ismét, hogy a tudásvágy mekkora energiákat tud felszabadítani, mozgósítani az emberben.

– Közben felnőttek a gyerekek! Hogy volt mindenre ideje?
– Férjemmel 32 éve élünk boldog házasságban. Úgy tudtuk összehangolni a munkánkat, hogy jutott időnk egymásra, a családra. Egyébként számomra mindig is a család volt a legfontosabb. Mind a két gyerekünk nagyon jól tanul és mindketten az orvosi pályára készülnek. Az is hivatás a javából!

– A zene, a színház nem vonzotta őket?
– Jártak zeneiskolába, a fiunk zongorázott és szaxofonozott, a lányunk a zongora mellett táncol, de esetükben mindez megmaradt a hobbi szintjén.

– Amikor a Dankó Rádióba került, és elvállalta a műsorvezetést, szerkesztést, azt is vállalta, hogy másokat népszerűsít!

– Eleinte szokatlan volt, hogy nem engem kérdeznek, nem én vagyok a középpontban, de elárulok egy nagy titkot, ezt még élvezem is, mert a rádió, a rádiózás egy olyan új világot nyitott ki előttem, melyben parttalanul gazdag az ismeretterjesztés, az érték közvetítés lehetősége. Ezzel is szeretnék jól sáfárkodni.

Köszönöm a Teremtőnek, hogy ilyen „tanösvényre” vezérelt.

– Tényleg igaz, hogy mindig mosolyog?!
– Ez belülről fakad. Ez a lelki alkatom, de dolgozom is érte. Az operett egy csodálatos műfaj, népszerűsítése egy életérzés közvetítése, nem más, mint a mosoly muzsikája, és így mi lehetünk a mosoly muzsikusai.

Remélem, akik eljönnek koncertjeinkre, vagy hallgatják a Dankó Rádió szép nótáit, népdalait, operettjeit, azoknak is mosolyt csalhatunk az arcukra és derűt, örömet, szívükbe, lelkükbe.

4048   Búbánat 2020-08-20 01:39:21

A Dankó Rádió szerda délutáni "Az a szép" operettműsora elején a szerkesztő-műsorvezető, Erdélyi Claudia Nagy Ibolya operettprimadonnát, a  Dankó Rádió "Túl az Óperencián" szerkesztő-műsorvezetőjét köszöntötte születésnapja alkalmából, amely szép ünnepéhez én is szeretettel gratulálok Ibolyának - emlékezve a hosszú éveken át vezetett rádióbeli operettműsor-sorozatára is!

Erdélyi Claudia figyelmességéből, alkalomhoz illően, Nagy Ibolya előadásában, énekfelvételei közül most Huszka-melódiák szólaltak meg az adásban:

Huszka Jenő - Szilágyi László: Mária főhadnagy

- Szerelmi kettős: "Én mától kezdve csak terólad álmodom. Álmomban két karomba zárlak, angyalom..." (Nagy Ibolya, Boncsér Gergely, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2015

- Dal: "Rózsám,viruló kis rózsámTe légy most a postám, leveleddel üzenem, bimbózó rózsám, neki szól az üzenet, mondd el,hogy epedve várom szerelmes párom..." (Nagy Ibolya, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2015

Huszka Jenő - Martos Ferenc: Lili bárónő

- Szerelmi kettős  "Tündérkirálynő légy a párom, szállj le, szállj le pilleszárnyon..."  (Nagy Ibolya, Nyári Zoltán, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2015

- Malomszegi báró dala: „Tudni kell ésszel bánni a pénzzel…” (Melis György, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1983. október 10., Petőfi Rádió, 20.35 -22.30

További Huszka-részletek is elhangzottak a  műsorban:

Huszka Jenő - Szilágyi László: Erzsébet

- Nyitány (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Polgár Tibor vezényli) -  1952. december 7., Kossuth Rádió 14.00 – 15.00 (más Huszka-operettek részleteivel)

- Petőfi Sándor versének megzenésítése: "Szeptember végén" (Balczó Péter, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2015

Érdekes szituáció volt este az Eiffel Műhelyház Kodály parkjában az a körülmény, hogy mivel jó félórás késéssel kezdődött el az opera-gála program, így a rádióadást az okostelefonomon keresztül venni tudtam... Aztán már (kikapcsolt rádióval)  "élőben lehetett részem"  Boncsér Gergely és Balczó Péter önálló műsorszámaihoz, mikor feljöttek a  pódiumra, a zenekar elé...

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Tomasz Máté (cselló)
Gulyás Márta (zongora)
Tomasz Máté (cselló) MA diplomakoncertje
J. S. Bach: g-moll szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
Brahms: 2. (F-dúr) cselló-zongora szonáta, op. 99
Haydn: 2. (D-dúr) csellóverseny, Hob. VIIb:2
A mai nap
történt:
1892 • A Bajazzók bemutatója (Milánó)
született:
1874 • Gustav Holst, zeneszerző († 1934)
1955 • Andrej Gavrilov, zongorista
elhunyt:
1960 • Koréh Endre, énekes (sz. 1906)
1987 • Jaco Pastorius, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1951)