vissza a cimoldalra
2019-08-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11426)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1326)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1741)
Franz Schmidt (3409)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4548)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (986)
Cziffra György (109)
Lisztről emelkedetten (958)
Kortárs zene (67)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61855)
Operett, mint színpadi műfaj (4043)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3392)
Használ-e az operának a kortárs feldolgozás? (107)
Élő közvetítések (8082)
A nap képe (2140)
Opernglas, avagy operai távcső... (20294)
Pantheon (2377)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3095   Búbánat • előzmény2164 2019-01-30 13:33:03

Kapcs. 2164. sorszám

Muzsika, 1959. október szám

FARKAS FERENC: VIDRÓCZKI

Gondolatok egy zenés színpadi műfajról

Kicsit régen volt a július 20-i* rádióbemutató: Farkas Ferenc és Innocent Vincze Ernő Vidróczki című rádiójátékának előadásáról részletes beszámolót írni most már talán késő lenne. A mű keltette emlékek, a műfaj jelentősége, eddigi és tovább vezető útja mégis napirendre tűz néhány gondolatot. Feljegyzésük talán nem érdektelen.

Vidróczki gyakori szereplője a Mátravidék népdalainak, betyár-mondáinak. Nem is régen élt, mégsem volna könnyű valóságos alakját rekonstruálni. Hiszen a betyár élete mindig is megkívánta a titokzatosságot. Felbukkant itt-ott, tett ezt-azt. Az egyes jelenetek szemes fültanúi igyekeztek valamilyen összefüggést találni a „kalandok" között, többnyire fantáziájuk segítségével. Lehet, hogy több mindent nem is ő követett el, amit neki tulajdonítottak, csak „hasonlított" rá, keze nyomára ismertek egy-egy sikerült csínyben. Végül nevéhez tapadt egy sereg legendás esemény, jellemvonás is, ami már igazán csak a nép képzeletének volt szülötte.

Így lett Vidróczki is, a parasztság hőse, elnyomói veszedelme, magyarok védelmezője, mint több más társa. A róla szóló legendák egyes feldolgozásai valóban balladaszerű lazaságban (és egyben tömörséggel) foglalták össze alakját, tetteit. A balladamondónak sok mindent elhisz a hallgató, így válik meseszerűvé, nő csodatevővé a rendkívüli tulajdonságaival elhíresült hős. A ballada szívesen él csodás motívumokkal. Semmi különöset nem találunk abban, hogy a népdalban Vidróczki holtából is szembeszáll a vármegyével: „Hej, Vidróczki, most gyere ki, hat vármegye vár ideki!"„Mit ér nekem hat vármegye? Tizenkettő jöjjön ide!"

A mesévé, csodává, emberen túli erővé válásnak, az általánosodásnak ezt a finom mezsgyéjét leste és jelölte meg Arany János egyik balladájában. Ez az a „keskeny palló", amelyen a Vörös Rébék átalmegy, s íme, már nem is ember, nem is ártó vénasszony többé, hanem maga az ártás, az elszabadult rossz lélek: már röpül is, egyik fáról a másikra, már nem is egyedül van, hanem többszöröződik, kézzel el nem érjük, meg nem ölhetjük. „Akinek azt mondja: kár! nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár!" — Ez az a híd, amelyen a Cantata Profana „kilenc szép szál fia" is áthaladva, szarvassá válik.

Ezen a „keskeny pallón" túl azonban a művészi alak már csak eposzban vagy balladában él meg, színpadon nem! Az általánosításnak ezt a fokát a színpad nem tűri. A színpad húsból-vérből való embereket, a műfajnak megfelelő logikát és építkezést kíván. A színpadon Vidróczkinak is emberré kell válnia, úgy élnie, úgy cselekednie, hogy a balladának majd elhigyjük: „Mit ér nekem hat vármegye?" Ez nemcsak a Vidróczki librettójának legalaposabb gondja, hanem minden balladából visszaformált színpadi műnek, így Hajdú Mihály Kádár Kata-librettójának is.

Mindezt azért kellett kissé hosszú lére ereszteni, hogy jobban lássuk a Vidróczki-darab műfaji nehézségeit, és tovább pillantsunk belőle egész zenés színpadunk problematikájára. Mert a rádióműsor a Vidróczkit „balladának" jelöli. Innocent Vincze Ernőnek pedig az volt a gondja, hogy eleven színpadot faragjon a töredékes népi hagyományból. Nem volt könnyű, már csak azért sem — mint egy beszélgetésben Farkas Ferenc is utalt rá —, mert Vidróczki kora történelmileg nagyon is közel van, szinte nagyapáink idején — azon a határon, amikor a „történelmi" színpad sok vonatkozásban a „társadalmi" színpaddal érintkezik, múlt és jelen fordulóján. A felépítésben mégis meg kellett tartani a képek lazább összefüggésének módszerét: nem felvonásokban, hanem szinte „ka!and"-okban bemutatni Vidróczki alakját, sorsát, mint a Háry Jánosét is. így kívánta az anyag sajátos természete, ennyi maradt a balladaszerűségből. Csak ez a lazább képfűzés adhatja valami okát, miért nevezi a rádióműsor a művet balladának.
Mert egyébként az érdekes és épkézláb történet valóban színházzá teszi a témát, bármennyire járja is a kitaposott utakat. Ismerős motívumai a műfajnak a cselédsorú, elnyomott szegénylány és a betyár romantikus szerelme; a gőgös és kalandvágyó nagyúri hisztérika fellángolása és a két nő rivalizálása. A betyár is a dolog természete szerint plebejus hős és kései kuruc, nemzeti ügy bajnoka is egyúttal; a megcsúfolt császári katona pedig Csínom Palkó nótája óta — vagy még régebben talán? — szívderítő figurája a mesetípusnak. Mégis, a puszta megszokás ismert keretein jóval túlvezeti Vidróczki történetét néhány keményen formált, nem sablonosan felléptetett alak: Vidróczki édesanyja, Marsó Lenci pandúr-figurája.

Szerepük éppen elég a vérbeli színpadi szerző leleményéből a régi anyag újrateremtéséhez.
Színpaddá vált tehát a ballada, de mégsem egészen, hanem a színpadnak egy különös átmeneti műfajában: a rádiószínpadon. A rádiószínpad azzal, hogy nem láttatja, csak hallatja a történést, közelebb áll a meséhez, több szabadságot enged a fantáziának, mint a látható színpad. A látás sokkal konkrétabb képet ad, mint a hallás. A hallásból szerzett hiányos adatokat sokkal gazdagabban, többféle módon egészíthetjük ki, mint a látási képeket (ha világos van és nincs köd; a romantikus színpadon egyszerre jelenik meg a mese és a sötétség!). A „ballada" és a színház sehol olyan szerencsésen nem találhat egymásra, mint a rádiójátékban. Ezért ad a rádiószínház olyan kitűnő alkalmakat zenei megoldásra. A zene esztétikájában, nagyfokú általánosító képességében is igen fontos a látás és a hallás közti ilyen különbség. A zenének ez a vonása az opera esztétikájáról is sok mindent elárul. Ezért olyan otthonos a zene rádiójátékban is.

Emlékezzünk vissza, mennyi jó színpadi zene kezdte pályafutását az utóbbi évtized folyamán a rádióban. Ha most elsősorban a Csínom Palkóra gondolunk, nemcsak a zeneszerző azonossága miatt tesszük. A téma, a feldolgozás módja, az egyes szereplők és a zenei anyag is annyi hasonlóságot mutat, hogy az összehasonlítás elől nem tudunk kitérni. Már ebben a művében szerencsés kísérletet tett Farkas Ferenc arra, hogy a népi hős köré formált nemzeti daljáték műfaját egyesítse a népszerű operett jó hagyományaival, s a kétféle zeneiség két társadalmi réteg, kél nemzeti magatartás, két erkölcs közötti különbség szembeállítását tette számára lehetővé.

Ezt az utat járta tovább a Vidróczki zenei megoldásában, még nagyobb színpadi igénnyel. Feltűnő, hogy a Vidróczkiban aránylag kevesebb az önálló „szám", dal, zárt apró együttes. A szerző inkább az egész cselekmény átzenésítésére törekedett, s a különböző zenei rétegek drámai egybedolgozásának valóban szép példáit adja. Hallhatóan nagy gondot fordít a színpadi énekbeszéd megmunkálására, a prózai szövegmondás énekké válásának megoldására. Az egységet szolgálja azzal is, hogy a beszéd és a zene érintkező felületein a döccenőket igyekszik mennél jobban lecsiszolni. — Nehezebb és talán kevésbé népszerű, kevésbé könnyű sikerű út, de igényesebb és messzebb vezet. Az opera-műfaj is erre felé haladt a múlt században, eljutott oda, ahol a zeneszerző már egyben rendezővé is válik. Zenéje önállóan szabja meg a színpadi akció lebonyolódását, a szereplők magatartását.
 

A Csínom Palkóban mintegy tíz évvel ezelőtt a népszerű és mégis igényes daljátéki hang feléledését köszöntöttük, a Vidróczkiban is elsősorban ennek a nem olcsó módon népszerű zenés színpadi műfajnak újabb állomását szeretnénk üdvözölni. Daljátéknak azért nem merjük nevezni, mert egybekomponáltsága már sok helyen túlmegy a daljáték szokott formai keretein. A zeneszerző szeme előtt a népszerű opera megvalósításának, újbóli megalkotásának célja lebeg, olyan értelemben, ahogyan népszerű volt a maga korában és ma is az Mozart Varázsfuvolája, Verdi legtöbb művei, Puccini operaszínpada. A céllal egyet kell értenünk, de megvalósulásáról csak akkor beszélhetünk, ha a rádiójáték kiszabadul a rádióból és valódi, látható színpadon is talpára áll. Tudjuk, hogy eddigi kísérleteink alkalmával mindig ott bokrosodtak a gondok, ahol az akusztikus rádiószínpadról vizuális, valóságos operaszínpadra kellett lépniük az utóbbi évtized műveinek. Hiába, az operai librettista sem terem a rózsabokorban. A műfaj különben is világszerte permanens válságban van, új meg új műfajokban próbál újjászületni.

Közbevető megoldásnak, iskolának kínálkozik a film. Közelebb áll a rádiószínpadhoz, mint a valóságos játékszín, mert sokkal szabadabban tágíthatja színhelyét, idejét, technikai lehetőségeivel sokkal jobban követheti a képzeletet, mint emez. Eddig is iskolája volt zeneszerzőinknek, Farkas Ferenc is sokat tanult saját filmzenéiből ahhoz, hogy a Vidróezki zenéjét ilyen színpadi igénnyel megoldhassa. Különös és tanulságos esete a látott kép és a hallott hang drámai egységének.
Sokféle módja lehetséges a gyakorlati megközelítésnek. Hogy melyik mikor és hogyan válik be, azt majd a következő évek mutatják meg.

Annyi bizonyos, hogy a Vidróczki jó úton tesz egy lépést az új magyar zenésszínpad meghódítására.
Gondolatmenetünk nem az előadás elemző bírálata felé vágott. Mégis meg kell köszönnünk a július 20-i bemutató szereplőinek, egész együttesének és vezetőinek, hogy a művet hiteles interpretációjukkal erre az útra segítették. Csakis tolmácsolásuk hitelében bízva merhettünk ilyen módon belekapni témánkba is.

/Ujfalussy József/

* Megjegyzés: a cikk elején szereplő július 20-i dátumhoz képest már 1959. május 30-án megvolt a Vidróczki bemutatója (Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00 óra.)

2164   Búbánat • előzmény518 2017-06-28 23:24:19
Kapcs. 518., 31. sorszámok

Pontosítás és kiegészítés

Farkas Ferenc – Innocent Vincze Ernő: Vidróczki

Zenés ballada a Mátra betyárjáról két részben.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. május 30., Kossuth adó

Zenei rendező: Ruitner Sándor.

Rendező: Cserés Miklós dr.

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és énekkara, Magyari Imre zenekara.

Vezényel: Lehel György.

Szereposztás:

Vidróczki Márton - Ladányi Ferenc (Énekhangja: Radnai György)
Kis Anna - Petress Zsuzsa
Harkányi Erzsébet - Rafael Márta
Eszter - Tőkés Anna
Marsó Lenci - Major Tamás
Zsup - Maleczky Oszkár
Teca - Zentai Anna
Sisa Pisti - Pagonyi János (Énekhangja: Bende Zsolt)
Füzes - Basilides Zoltán
Von Huntsch - Greguss Zoltán:
Betyárok - Tekeres Sándor, Almási József, Bikádi György, Balázs István
Kisasszonyok - Deák Rózsi, Csűrös Karola, Balogh Katalin, Vámos Ica

Sárai Tibor kritikájában többek között ezt írta róla: „Farkas Ferenc kulturált ízlése, kitűnő színpadi rutinja a különböző műfaji elemek (opera, operett, melodráma, stb.) keveredéséből
végül is egészében egységes művet volt képes teremteni. A Vidróczki zenéjének vannak olyan
drámai megoldásai, melyek Farkas eddigi színpadi művészetének legérettebb kifejezői.”

Új kompozíciójáról a zeneszerző így beszélt: „A történet a 19. század második felében játszódik és Vidróczkiról, a Mátra híres, népballadában is megörökített betyárjáról szól. Innocent Vincze Ernő szövegkönyve igen érdekes feladat elé állított. Nemcsak népi figurát kellett – népzenei hagyományok alapján, népi környezetben ábrázolni, hanem a korabeli úri világot, a cigányos mulatásokat, a zongorázó kisasszonyokat is. A darab zenei felvételeinek munkája közben valami eddig nem tapasztalt segítséget, mondhatnám együttérzést éreztem a mű iránt a Rádió és az előadásban résztvevő minden szereplő részéről.”



518   Búbánat • előzmény31 2011-12-28 20:43:21
A 31. sorszám alatt hozott Vidróczki című történelmi daljáték rádiós bemutatójának teljesebb színlapja:

Vidróczki

1960. 09. 04. Petőfi 15.15

Zenés ballada a Mátra betyárjáról két részben.

Írta: Innocent-Vincze Ernő.

Zenéjét Farkas Ferenc szerezte.

Zenei rendező: Ruitner Sándor.

Rendező: Cserés Miklós dr.

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és énekkara, Magyari Imre zenekara.

Vezényel: Lehel György.

Szereposztás:

Vidróczki Márton: Ladányi Ferenc és Radnai György
Kis Anna: Petress Zsuzsa
Harkányi Erzsébet: Rafael Márta
Eszter: Tőkés Anna
Marsó Lenci: Major Tamás
Zsupi: Maleczky Oszkár
Teca: Zentai Anna
Sisa Pisti: Pagonyi János és Bende Zsolt
Füzes: Basilides Zoltán
Von Huntsch: Greguss Zoltán:
Betyárok: Tekeres Sándor, Almási József, Bikádi György, Balázs István
Kisasszonyok: Deák Rózsi, Csűrös Karola, Balogh Katalin, Vámos Ica

31   Búbánat 2008-03-09 18:32:52
30.) Farkas Ferenc –Innocent Vincze Ernő: Vidróczki
(Történelmi daljáték)

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964

Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara, valamint ifj. Magyari Imre népizenekara

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Cserés Miklós dr.

Szereplők:

Budanovits Mária, Radnay György (Ladányi Ferenc), Petress Zsuzsa, Rafael Márta,Tőkés Anna, Major Tamás, Maleczky Oszkár, Zentay Anna, Bende Zsolt (Pagonyi János), Basilides Zoltán, Greguss Zoltán, Deák Rózsi, Csűrös Karola, Balogh Katalin, Vámos Ica, Almási József, Tekeres Sándor, Bikádi György, Balázs István
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Nemzeti Ifjúsági Kórus
Vez.: Erdei Péter, Nemes László Norbert
BÁRDOS LAJOS: Este van már
KODÁLY: Székely keserves
BARTÓK: Magyar népdalok 2 és 3
VARGA JUDIT: Night (A Nemzeti Ifjúsági Kórus számára írt mű)
BELLA MÁTÉ: Béke
KOCSÁR MIKLÓS: Májusi kétségbeesés
ORBÁN GYÖRGY: Orfeusz lanthúrja szólt
Come away
O mistress mine
CSEMICZKY MIKLÓS: Húnyt szemmel
VAJDA JÁNOS: Kolinda

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Hungarian Trombone Connection:
Kiss Zoltán, Sütő András, Stürzenbaum Róbert, Pálinkás Péter , Szabó Zsolt (harsona), Galla Ákos, Veér Mátyás, Wagner Csaba (basszusharsona)
ROSSINI: A sevillai borbély - nyitány
LISZT: 2. magyar rapszódia
CSAJKOVSZKIJ: 1812 nyitány
LEONHARD: Hungarian Schnapsody
MÁSIK JÁNOS: Délibanya
A mai nap
született:
1933 • Janet Baker, énekes