vissza a cimoldalra
2019-01-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4186)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3803)
Élő közvetítések (7680)
Pantheon (2294)
Abbado – az ember (154)
A nap képe (2121)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3085)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1571)
Franz Schmidt (3262)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1267)
Jonas Kaufmann (2345)
Momus-játék (5592)
Erkel Színház (9629)
Balett-, és Táncművészet (5595)
Lisztről emelkedetten (938)
Rost Andrea (2037)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (811)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1031   Ardelao • előzmény1030 2017-11-07 23:48:37

BUDA VÁRÁBAN

Kolozsvár évszázados hagyományokat őrző légköre után Erkel Ferenc Pesten merőben más világba került. Itt is bőven érték benyomások, hangulatok, amelyeknek látása, átélése tovább formálták jellemét, élet- és világfelfogását, a mélyen hatottak alkotó tevékenységére.

A nagyvárosi élet lüktetése, az öntudatosodó polgárság hangulata, a magyar nemzeti-kultúra fokozódó megerősödése az állandó német behatások ellenére mindmegannyi állásfoglalásra késztető, tettekre sarkaló tényező volt. 

Erkel családjával együtt éveken át lakott a budai várban. Lakásuk az Úri utcában, a Ciegler-féle házban volt. Ezen a környéken akkoriban még teljes épségükben pompáztak a XVIII. század végén barokk- és copfstílusban, s a XIX. század elején klasszicista stílusban épült házak. De voltak olyanok is bőven, amelyek még a XV. században épültek. A tulajdonképpeni vár középkori falaival, későbbi századok emlékeivel maga az élő történelem. A XIII. századbeli gótikus templom tornyában – csakúgy, mint az ország valamennyi templomában – minden délben tizenkét órakor megkondult a harang. Ebben a templomban hirdették ki először a pápai rendeletet: Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére világszerte kötelező a déli harangszó! 

A zeneköltő, míg a várban lakott, naponta hallotta a nagy Hunyadi János emlékét hirdető harangszót s naponta átsétált a Szent György téren (ma Dísz tér, megj., A.), ahol valamikor a törökverő hős fiára, Lászlóra lesújtott a bakó. Fény és sötét árny a hősi múltból, mit nem felejthet a magyar. Nem felejtette Erkel sem. Élete végéig – akkor is, amikor már közvetlen környezetében semmi sem figyelmeztette a régmúlt idők eseményeire, hiszen Pestnek, az ifjú világvárosnak lakója lett – minden operájában nemzeti múltunk alakjaihoz, történelméhez nyúlt.  

 

APRÓSÁGOK ERKELRŐL 

Erkel „sasszemű,” biztos és erélyes-kezű karmester volt. Vezénylő pálcája nyomán sorra keltek életre a leghíresebb operák: a Varázsfuvola, a Bűvös vadász, a Fidelió és még sok más. Nemcsak azzal tűnt ki, hogy a hatalmas operai együttest nagyszerűen összetartotta, hanem a zenekari hangversenyek stílusos, gondosan kidolgozott vezetésével is. A Filharmóniai Társaság megalapítása az ő nevéhez fűződik. 1865. március 25-én a Vigadóban elsőnek mutatta be nálunk a szimfóniák legnagyobbját, IX. -et Beethoventől. 

A fővárosi közönség nem maradt adósa Erkelnek. Nemcsak tapssal, éljenzéssel viszonozta művészetét, hanem annyi ajándéktárggyal, hogy ötvenéves karmesteri jubileumán egy kiállításra való gyűlt belőlük össze. Ezüstből, aranyból készült babérkoszorúk és sok más dísztárgy között kitűnt értékes voltával egy vezénylő pálca, amelynek leírását a «Honderű» című újságban olvashatjuk:

„A pálcza nagyobb középrésze ezüstből készült. Markolata egészen arany, arabeszk czifrázatokkal gyönyörűen ékesített. Ez arany markolatnak, mely az ezüst részről lesrófolható, két oldalán Magyarország czímere áll, s alsó gombján egy ezüst lant van. Belső ürege 50 darab aranyat rejte magában.”   

Az ajándékhoz tartozott még egy vörös-bársony tok is, amely szintén 50 darab aranyat tartalmazott. Az értékes ajándékot Erkel nem csak, mint karmester kapta.

A mesébe illő karmesteri pálcáért aranyban fel sem mérhető kincset adott cserébe nemzetének: a Hunyadi László című operát.

Várkonyi Ida (Kis történetek nagy zeneszerzőkről).

1030   Ardelao • előzmény1024 2017-11-07 16:12:21

 

EGY TUDÓS ÉS EGY MŰVÉSZ  TALÁLKOZÁSA

Kolozsvárott történt az 1830-as évek elején, hogy Brassai Sámuel, később országos hírű polihisztor – matematikus, nyelvész, filozófus és természettudós – elgondolkozva sétált az utcán. Egyszerre csak valahonnan távolról zongoraszót hallott. A nagy tudós jól értett a zenéhez is. A nyitott ablakból hangzó zongorázásról azonnal megállapította, hogy az nemcsak afféle „klampérozás.” Amint közeledett a hang forrásához, mindinkább meggyőződött róla, hogy komoly zeneművet játszik az ismeretlen zongorista. Mozart, Mendelssohn vagy Beethoven? Egyelőre még nem hallotta olyan jól, hogy biztosan megállapíthassa.

Az utca másik oldaláról egy ismerőse üdvözölte, de bizony ő észre sem vette, mert minden figyelmét a zongoraszóra összpontosította. Már csak néhány lépés választotta el a szép muzsikát árasztó nyitott ablaktól. Szerencséjére az utcán csend volt. Sem járókelők zaja, sem kocsik zörgése nem zavarta meg a zenei műélvezetben. Lassította lépéseit, majd megállt. Háttal egy fának támaszkodott, közvetlenül az ablak alatt, a járda szélén. A kissé kényelmetlen, alkalmi «páholy»-ban elhelyezkedve olyan tökéletes művészi gyönyörűségben volt része, hogy sok karosszékben ülő hangverseny-látogató is megirigyelhette volna!

Az ismeretlen zongorista nagy művésze volt hangszerének. Kolozsvárott akkoriban már bőven volt zongora – több mint az országban másfelé, – akadtak már néhányan, akik mestermódra kezelték, de ilyen feltűnően szép játékot még nem hallott Brassai uram. Nem is mozdult egy tapodtat sem, amíg csak az ismeretlen művész be nem fejezte a darabot.

Brassai most hirtelen mozdulattal a nyitott ablakhoz lépett. Egész egyszerűen és meglehetős harsány hangon bekiáltott a szobába:

  • Ki vagy öcsém?

A megszólított valóban „öccse” volt a tudósnak, legalábbis olyan értelemben, hogy tíz évvel fiatalabb volt nála. Sok elismerő szót, tapsot, virágot kapott már zongorázásáért. Ez a követelő hangsúllyal elhangzott kérdés: - Ki vagy öcsém? – váratlanul érte s éppen ezért módfelett meglepte. Óvatosan az ablakhoz lépett. Kilesett a csipkefüggöny mögül. Látva Brassai bizalomkeltő mosolyát, rokonszenves, értelemtől fénylő arcát, habozás nélkül kihajolt az ablakpárkányon és bemutatkozott:

  • Erkel Ferenc vagyok.
  • Én meg Brassai Samu – hangzott a viszonzásul.

Kezet fogtak az ablakon keresztül, s ezzel meg is történt az ismerkedés.  Mindketten olyan természetűek voltak, hogy kevés szóból is sokat értettek. A zeneértő tudósnak elég volt, amit addig hallott, hogy tisztában legyen vele, milyen nagy művész az a kerek arcú, fürtös hajú, szelíd tekintetű ifjú, aki most kihajol az ablakból. A művész pedig már hallotta Brassai hírét, s megtiszteltetésnek vette, hogy ilyen őszinte nyíltsággal hódol tehetsége előtt.

Ebből a nem mindennapos ismerkedésből – melyet később maguk többször beszéltek el nevetve – életre-szó ló, mély barátság lett.

Várkonyi Ida (Kis történetek nagy zeneszerzőkről).

1024   Ardelao • előzmény1022 2017-11-07 14:04:27

 

207 évvel ezelőtt, ezen a napon született ERKEL FERENC emlékére:

(1810. november 7.)

ERKEL FERENC KOLOZSVÁROTT

S mit adott Kolozsvár, ahová a pozsonyi tanulóévek után került Erkel?

Ez a város telve van gótikus, reneszánsz, barokk és klasszicista stílusú, magyaros ízléssel formált, megkapóan szép műalkotásokkal. E műemlékek a hangulatoknak szinte vég-nélküli sorát keltették a művész lelkében. Itt, ahol már 1814-ben megindult az «Erdélyi Múzeum» című ismeretterjesztő folyóirat Döbrentei Gábor szerkesztésében, ahol 1819-ben zeneiskolát alapítottak «Muzsikai Egyesület» néven, ahol 1821-ben megnyílt az ország legelső állandó magyar színháza, a fiatal művész joggal érezhette, hogy a magyar kultúra központjába jutott.

Itt természetes volt a magyar szó – nem úgy mint Pozsonyban, vagy akár Pesten,  - a magyar dal pedig állandóan jelenvaló, éltető eleme volt a muzsikálásnak. Kolozsvárt születtek meg az első magyar operai kísérletek is: Ruzitska  „Béla futása” és „Kemény Simon” című operái. Történelmi témák. De lehetett-e ebben a környezetben másképpen, mint évszázadokban gondolkozni? A városban, ahol Hunyadi Mátyás szülőháza állt, hol a mindennapos ismerősök, barátok évszázadok óta ismert családok nevét hordozták, a múlt emlékei mindig ott kísértenek. Az ifjú Erkel – iskolai tanulmányainak elvégzése után – itt teljesen a művészeteknek a muzsikának élhetett. Időközben apja is belenyugodott, hogy zenei pályára megy. Talán Liszt sikerei táplálták reményeit.

Erkel nagyon megszerette Kolozsvárt, de talán még jobban a város lakóit. Az ő magyar szellemükön, derűs és lelkes kedélyükön, zamatos beszédjükön keresztül szerette meg igazán a várost. S mennyire megszerette! Arca kipirult, szeme megcsillant, ha Kolozsvárról beszélt:

„Ami vagyok, mindent Kolozsvárt töltött éveimnek köszönhetek – mondta nemegyszer. – Ott műveltem ki magamat zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek s ott kötötték szívemre a magyar zene elhanyagolt ügyét s ott telt meg a szívem a szebbnél szebb magyar népdalok árjával, melyektől nem is többé szabadulni s nem is nyugodtam meg addig, míg csak ki nem öntöttem a lelkemből mindazt, amit már akkor éreztem, hogy kiöntenem kell.”

 

 Péterfy Ida

 Az idézet: „Kis történetek nagy zeneszerzőkről” című könyvéből.

Móra Ferenc Könyvkiadó

1959.

1022   Búbánat 2017-11-07 13:58:03

NOVEMBER 7. – ERKEL FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1810

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rálik Szilvia (szoprán), Megyesi Schwartz Lúcia (alt), László Boldizsár (tenor), Cser Krisztián (basszus)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
Megérthető zene
A zeneirodalom mérföldkövei
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, Op. 125 – 4. Finale


11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Operavizsga Fesztivál
Minioperák
A Ljubljanai Zeneakadémia előadása

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Jekl László (basszus)
Kodály Vonósnégyes
SCHUBERT: Winterreise (dalciklus)
- vonósnégyesre átdolgozta Salgó Tamás

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
Budapesti Vonósok
(koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
MENDELSSOHN: 10. (h-moll) vonósszimfónia
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, Op. 21
MENDELSSOHN: Esz-dúr oktett, Op. 20
A mai nap
született:
1935 • Balassa Sándor, zeneszerző
1951 • Fischer Iván, karmester
elhunyt:
2014 • Claudio Abbado, karmester (sz. 1933)