vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61132)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7452)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Pantheon (2263)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2930)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1112)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)
Opernglas, avagy operai távcső... (20144)
Erkel Színház (9460)
Jonas Kaufmann (2275)
Franz Schubert (308)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1000   Csiki Gábor • előzmény996 2016-11-07 21:12:50
Apró hozzáfűzni való: az a kütyü Boldi kezében nem eBook-olvasó, hanem valami gigantikus méretű iPod vagy iPad, amin egy - részemről kiismerhetetlen bonyolultságú - kotta-kezelő program van. Boldi mindenesetre brilliáns módon bánik vele.
996   Búbánat • előzmény995 2016-11-07 19:54:22
Én azt hallottam, a terv az volt, hogy még a koncertszerű előadás előtt felveszik a zenét, ami lemezre kerül; ezt ejtették, de az Opera honlapján az olvasható, hogy a rádió által közvetített előadás nyomán CD-n kihozzák a Bátori Máriát!
Én bízom ebben az ígéretben.

Magam is gratulálok Csiki Gábornak, aki biztos tenorján adta elő Miklós egyáltalán nem könnyű, komoly énektechnikát igénylő szólamát a második részből, a vidám - férfikart is foglalkoztató - bordalt, de a László Boldizsárral énekelt közös kettőse is emlékezetes, szép jelenetként él bennem tovább...

Érdekességként említem meg: a szerepeket éneklő művészek közül László Boldizsár egyedüliként kezében nem kottával, hanem egy eBook olvasóval érkezett…
995   Csiki Gábor • előzmény994 2016-11-07 15:02:21
Társaim nevében is köszönöm az elismerő szavakat. Bár tájékozottságom a lemez ügyével kapcsolatban eléggé felszínes, én úgy tudtam, hogy ki lesz adva.
994   parampampoli 2016-11-07 14:02:15
Erkel: Bátori Mária
Erkel Színház - 2016.11.06.

A tegnap esti Bátori Máriát illetően, ha jól emlékszem, eredetileg arról volt szó, hogy lemezfelvétel fog készülni. Mint hallom, ez a terv el lett felejtve – kár ! Mert nem hiszem, hogy a közel-távoli jövőben lesz még két olyan énekes, mint akik tegnap énekelték a két főszerepet. Ők is, a mű nemzeti kultúrkincs-jellege is megérdemelné egy lemezfelvétel beruházását. Még szerencse, hogy a tegnapi koncertet közvetítette a rádió; így, aki akarja, megőrizheti magának, a lelkesebbek, pubblikálva valamilyen megosztó oldalon, a szélesebb utókornak is. Óriási tisztelet és elismerés minden közreműködőnek, akik fáradságot nem kímélve, hatalmas munkát és energiát befektetve megtanulták a művet! Sokan azt gondolják, hogy egy koncert erejéig megtanulni és kottából elénekelni, nem is olyan nagy dolog. Póriasan fogalmazok: nem a fenét! Mert egy szerep megtanulása nem azt jelenti, hogy leolvasom a kottát és énekelek: az olaszok találó kifejezése szerint torokba kell tenni egy szerepet („mettere nella gola”), ami nehéz és hallatlan időigényes feladat, már ha valaki úgy akar egy szerepet abszolválni, ahogy azt a tegnapi est főszereplői tették.

A műről röviden pár dolgot mondanék: egyrészt olyan, mint a Bánk bán ősváltozata, amelyről éppen ma zéta kiváló írásában értekezett. Nem tartozom vele egy táborba az átdolgozás megítélését illetően, abban annál inkább, hogy jól látom és érzékelem az ősváltozat olyan dramaturgiai és prozódiai sutaságát, mely a Bátori Mária librettóját is jellemzi. Gyakran terjengős, indokolatlanul hosszú, különösen a zeneileg is elég fantáziátlan recitativókban, mondatszerkezetei, szófűzése, kifejezései nem egyszerűen régiesek, hanem mai fülnek, szemnek egyenesen megmosolyogtatók. Ahol azonban megjelenik a feszültség, az érzelmi töltet, ott hirtelen azonnal érzékelhető Erkel dallaminvenciója is. Nem olyan magas szinten, mint a Bánk legszebb perceiben, itt-ott túlságosan is emlékeztetve a nagy elődök vagy kortársak zenéire, de fülnek és szívnek nagyon kellemesen.

Hogy az énekesek torkának is olyan kellemes-e, arról ellenben nem vagyok meggyőződve, mert a mű három szerepe igencsak próbára teszi, még a legfelkészültebb, legtechnikásabb énekeseket is. Mária szólama is nagyon nehéz, drámaitól Éj királynőjéig egyesít szinte minden szoprán fachot, hol trilláztatja a magasban, hol hosszú frázisokon át „brummogtatja” a mélységben. István szólama majdnem az énekelhetőség határán mozog, embertelenül magas fekvésben szinte mindig, örülhet a tenor, ha a végéig egyáltalán eljut hangját megőrizve: a Hugenották Raouljához és a Tell Vilmos Arnoldjához tudnám hasonlítani. Kisebb szerep Miklósé, terjedelmében feltétlenül, de azért abban az egy felvonásban, amelyikben szerepel, Erkel őt is alaposan megdolgoztatja. Ezek a szerepek nagyon emlékeztetnek Erkel példaképére, a fiatal Verdire: az ő korai operában tapasztalja az ember, hogy a szerző még nem tudta, mit lehet elvárni, mire képes egyáltalán az emberi hang, ezért gyakorta messze túllép a vokális realitások határain.

A tegnapi koncert három főszereplője azonban kitűnően állta a próbát. Kolonits Klára Máriája csak annak volt meglepetés, aki nem követi figyelemmel pályáját az utóbbi években. Ha meglepetés nem is volt, élménynek hatalmas. Csodálatos volt figyelni most is azt a fölényes technikai biztonságot és érzelmi azonosulást, amely általában jellemzi produkcióit. Csak fájdalommal tudtam gondolni arra, hogy a szereposztók kénye miatt idén sem énekelheti Melindát, talán legjobb szerepét, és a nagy Bánk-szériában a tavasszal helyette a szerepre nagyrészt alkalmatlan énekesnők vannak kitűzve. (A négyből három biztosan.) Innen üzenem az illetékeseknek, ha lehet ilyet mondani, a magyar operarajongók nevében: KÖVETELEM, hogy Kolonits Klárának adják meg a lehetőséget Melinda szerepére!!

István szerepe, ha lehet, még Máriáénál is nehezebb, és öröm volt látni, hallani, hogy László Boldizsár milyen fölényes biztonsággal énekelte. Pedig ez a szerep már nem az ő mostani fachja: Manrico, Bánk, Richárd gróf, Asszád után istenkísértés volt bevállalnia, a helyében nem mertem volna megtenni. Ő megtette – jól tette! Nekünk nagyon jól, hogy önmagának és hangjának is jót tesz vele, ebben nem vagyok egészen biztos. Túl nagy értéke ő már a magyar operakultúrának, ideje lenne, hogy merjen válogatni, és gyakrabban, sokkal gyakrabban nemet is mondani egy felkérésre.

Miklós, Mária testvérének szerepében először hallottam volna Hanczár Györgyöt, akire már a szegedi versenygyőzelem óta kíváncsi vagyok. A lehetőség sajnos elmaradt, mert Hanczár lemondott, és helyette Csiki Gábor ugrott be. Ezért önmagában is köszönet illeti, ha nem vállalja el, az egész produkció kútba esett volna. Neve elég későn tűnt fel az internetes szereposztásban, ebből arra következtetek, hogy a felkérést is későn kapta. Ami produkcióján egyáltalán nem látszott, mert tökéletes biztonsággal és szereptudással érkezett, szólamával jól vezetve a vadász-együttest.

Az a zenei biztonság, ami őt jellemezte, nem tett volna rosszat a negyedik főszerepnek mondható Kálmán királyt éneklő Palerdi Andrásnak se. Az első felvonásban, amikor a szerep recitatívókra koncentrálódik, Palerdi a pár nappal korábbi Requiemhez képest örvendetesen egészségesebb hangot hallatott, ami a második felvonás kantábilis részeiben, különösen az együttesekben, szertefoszlott. Palerdinek, úgy vélem, sokkal több idő kell egy-egy szerep betanulásához, túlterheltsége miatt gyakran tűnik úgy, hogy félkész szereptudással áll ki, aminek a hangi produkció látja kárát. Pontosan érzékelni lehet, hol vannak szereptudási gondjai: olyankor hangja volumenben felére csökken, miközben a karmestert szuggeráló pillantgatásainak száma exponenciálisan növekszik.

A kisebb szerepekben, amelyekben valójában hangi mutatnivaló nem sok akad, Geiger Lajos, Kelemen Zoltán és Szvétek László közreműködött, különösebb hiba és erény nélkül. Sajnos Fülep Máté ezúttal sem győzött meg arról, hogy operaszínpadon lenne a helye: hangminősége és technikai felkészültsége, ahogy azt a Traviatában már konstatálni lehetett, a comprimario szerepkörre se teszi alkalmassá.

Kitűnő volt jelentős feladatában a kórus, szép hangon, magabiztosan és lelkesedéssel tették hozzá az est sikeréhez a maguk részét, ugyanez mondható el az Erkel Színház előadásain nem mindig remeklő zenekarról is. Kocsár Balázs személyében, úgy vélem, megvan a magyar repertoár megfelelő gondozására alkalmas karmester, tavalyi Hunyadija után ez most még egyértelműbbé vált. Ideje lenne a Bánk bánra is gondolnia: címszereplője már lenne László Boldizsár személyében. Melindája is lenne, tegnap este hallhatta. Hallotta?
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)