vissza a cimoldalra
2019-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11449)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3282)
Élő közvetítések (8238)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3503)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1801)
Franz Schmidt (3454)
Erkel Színház (10352)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)
Pantheon (2445)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2944)
Plácido Domingo (919)
Balett-, és Táncművészet (5939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)
Giuseppe Verdi (1394)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1398   Edmond Dantes • előzmény1397 2019-09-16 09:10:22

„..szűnni nem akarón”: költői szóhasználat egy nem-költő által. Egyezzünk ki, "folyamatosan" :-) Köszönöm, hogy anno elolvastad beírásomat az Örkényes produkcióról (is). Feleki Kamill nagy kedvencem volt, már eltávozott. Ha "új műsorhoz új férfi kell", akkor ez fordítva is igaz: új "férfihoz -értsd: új színészekhez, új színészgenerációkhoz és új közönség-generáció(k)hoz, új, más világban szerintem új szemlélet, új rendezői megközelítés, új szerepfelfogás kell ... persze nemcsak Molnár Ferenc darabjai esetében. Márkus Lászlót sokszor láttam, "tán csodáltam, ámde nem szerettem" ... egészen -emlékezetem szerint- utolsó szerepéig, Turaiig: pazar alakítását nem felejtem el, amíg csak élek. Ám ő is régen elment már. Más színészekkel, más közönségnek, más korban másmilyen Játékot kell, igen: kell csinálni "a kastélyban"... és máshol. Shaw darabjai és mondanivalójuk is tán kor- és életszerűbbek lennének némi (sok) vérátömlesztéssel, értő, újraértelmező rendezéssel. Az általad említett Warrenné eredeti cselekménye, "mondanivalója" 5/4 évszázad elteltével, de legalább fél évszázada, a szexuális forradalom, a hippikorszak, Woodstock stb. óta inkább mosolyogtató, sőt szánnivaló, ami bizonyára nem azonos Shaw eredeti szándékával, ellenkezőleg. Nem beszélve korunk #metoo cunamijáról, amit lehet elhessegetni, nem szeretni, de: van. A jég a maga egészében -"obszcén akciókkal" és azoktól függetlenül- annak idején a Krétakör és Mundruczó Kornél egyik kimagasló produkciója volt a Trafóban, én ott láttam. Pár éve ugyanott játszották a Lúzert, ami szintén nem nélkülözte az obszcén elemeket, de nem jó darab. Rossz darab, nem is igazán "darab": inkább egy akkor és ott kiégett(nek tűnő) színész, rendező, egykori színházvezető kétségbeesett, de félresiklott jajkiáltása. Más kérdés, hogy az a jajkiáltás mostanra egyre inkább váteszinek bizonyul... A Don Carlo(s)ban viszont nagyon reménykedem, mert képzeletbeli ranglétrámon sok éve egyre följebb lépdel az a fenséges remekmű.

1397   IVA • előzmény1395 2019-09-16 02:47:46

Aki a folyamatosan helyett a „szűnni nem akarón”-t használja, annak gondolatában a „szűnés” (s)óhaja fészkel.
„Elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél)” – így írtam! Átestél nem = linkeltél. Nem likelted, nem is írtam azt. Azért tudom, hogy átestél rajta, mert olvastam a hozzászólásodat.
Az Egy, kettő, három nem tartozik Molnár remekei közé, de Felekivel egy tv-változatban még jó darab volt, Márkus Lászlóval pedig egészen kitűnő. Hja, Márkushoz mérhető zsenink nincs, nem tudni, lesz-e még valaha.
G. B. Shaw művei és azok üzenetei nem avultak el, ellenkezőleg: modernebbek, mint valaha. Kritikája és szembesítése olyan húsbavágó, hogy azt a hazugságban mint elemben élő ma embere alig, vagy nem tudja elviselni – függetlenül attól, hogy milyen stílusú szalonokban játsszák. Amit mégis elvisel belőle a közönség, csak azért, mert nem érti. A rendezők sem értik. Ezért nem divatos.
Beszámolókból úgy értesültem, A jég című előadást (Krétakör → Trafó → Nemzeti → Proton) meztelenül játszották (persze nem obszcén akciókkal). M. G. P. annak idején úgy fogalmazott, hogy Mundruczó Kornél e rendezésének adaptálása a Nemzetibe Alföldi szűzbeszédének tekinthető. (Nem biztos, hogy jóslata bevált.) Azóta nem ajánlhatok hasonlót, de bízva Ókovács Szilveszter kivételes érzékében a rossznál rosszabb rendezők előhalászásához és a minősíthetetlenül stílustalan előadások színpadra engedéséhez, nem érdemes feladni a reményt. Korszakának legalább 10 legrosszabb színpadi kísérlete alapján nem zárható ki, hogy éppen a Don Carlos lesz a következő áldozat. II. Fülöp és a Főinkvizitor nagy találkozása aligha értelmezhető világosabban másképp, mint meztelenre vetkőző szereplőkkel.

1395   Edmond Dantes • előzmény1394 2019-09-15 10:06:04

1393-1394 összevonva, helytakarékosságilag, "egyet fizet ír kettőt kap ad": off Nem az elveink és a véleményeink között van nagy távolság, hanem a habitusaink közt. Te hajlíthatatlan és hajthatatlan vagy, én pedig hajlítható és hajt(ogat)ható :-) on Nem sokalltam a Molnár-darabokat, ezt írtam és ez nem "sokallás": "Molnár Ferencet folyamatosan, szűnni nem akarón játsszák széles e hazában és nemcsak a fölsorolt 2-3-at, nézz körül." Nem az Örkényes A hattyút linkeltem be, bár azt is láttam, hanem az Egy, kettő, három címűt, amit a tao-rendszer megszüntetésének és általában, A Rendszernek egyik fő áldozata, az Átrium játszik ... és nem tetszett. Rossz darab és -most jön a lényeg- valszeg nem írták át (eléggé?) ahhoz, hogy szórakoztató legyen, pedig A Rendszer egyik fő áldozata, Alföldi Róbert játssza a főszerepet. Úgyhogy akár kaphatna Lukin-díjat. Warrennét nem láttam, de -most kapaszkodj Malvin, kedves IVA, jön a kanyar(ó)- G.B. Shaw és anno szellemes, "modern" művei és "mondanivalójuk" mára szerintem olyannyira elavultak (kivétel: Szent Johanna), hogy némi komolyabb  vérfrissítés nélkül többségük dögunalom ... legfeljebb ... tb. Lukin-díjat érdemelnek, ha nem igazítják őket így-úgy a mához. Amiben igazán hiányérzetet hagytál bennem az az, hogy nem írtál  meztelenül játszott, obszcén akciókat imitáló darabokról. Egy frászt "képzeletbeli előadástípus"! Akadnak ilyenek számosan, régóta, csak gondoltam, láttál újabbakat és megosztod :-(

1394   IVA • előzmény1387 2019-09-15 03:07:58

Nem hiszem, hogy nem értetted: egy képzeletbeli előadástípussal példálóztam. Ha nem értetted – kivel vitatkozom én itten?
Te sokallod a Molnár-előadásokat, én viszont keveslem: látod, legalább ekkora a távolság köztünk. Nem annyira számszerűen keveslem, hanem a darabokhoz méltó színvonal ígéretét tekintve. Így hát elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél), A doktor úrt még könnyű szívvel is. De A testőr elkerülése a Pestiben folyamatosan nyomaszt, mert a „bonvivánt” nagyon is szeretném látni benne, a „primadonnát” azonban nehezen viselném el (én, kérem, Ruttkaival is láttam a darabot!), így hát döntött a rendező (rendezői) személye, akit nagyon nem kedvelek, és – veled ellenkezően – nem tartok hagyományosnak. (A szerintem ízetlen és szellemtelen „Lukin-díjasságra” viszont méltatlannak: nem bocsáthatom meg neki például azt, hogy távol tartott a Warrenné mesterségétől a Nemzeti Színházban, éppen azért, mert átlapátolta a cselekényt a ba – ami azóta a Jordán Tamás igazgatta Nemzeti tegnapelőttje.)
Igazán köszönöm, hogy elmagyaráztad, mi a különbség a sikerszerző és a klasszikus között, oszlatni igyekezve a bennem dúló fogalomzavart! Hálából elmagyarázom, hogy ha a „klasszikussá vált” után nem tettem vesszőt (nem tettem), akkor azt nem a „sikerszerzők” szinonimájának, hanem jelzőjének szántam. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, ezt Molnár és Heltai példája is igazolja.

1387   Edmond Dantes • előzmény1382 2019-09-14 10:14:39

Lécci írd meg privátban, hol látható meztelenül játszott, obszcén akciókat imitáló darab?! (Színházban akadnak ilyenek számosan, régóta.) Máris megyek :-) Molnár Ferencet folyamatosan, szűnni nem akarón játsszák széles e hazában és nemcsak a fölsorolt 2-3-at, nézz körül. Egymás (hattyú)nyakára hágnak, nem győzőm kerülgetni őket, de egyik-másikon mégis átesem, legutóbb pl. ezen. Ezt viszont nagy ívben kerülöm, t.k. a rendező miatt, akinek "hagyományos", "Lukin-díjas" rendezései hosszú ideje ellepik a várost, vészesen apasztva az altatók forgalmát, ha érthető, mire célzok. Egy fogalomzavart ki kell igazítanom: a "sikerszerző" nem azt jelenti, hogy "klasszikus", sőt. Sikerszerzők a mindenkori mának, koruk közönségének írnak. Mellesleg Molnár Ferenc is ezt tette, amikor futószalagon gyártotta darabjait és valszeg nem gondolt rá, hogy 100-120 év múlva is színre kerülnek ... vagy ha mégis, nem gondolhatta, hogy ugyanúgy kerülnek színre, ahogy megírásuk idején. Okosabb fiú volt ő annál, mintsem hogy leragadt volna önmagánál..  

1382   IVA • előzmény1378 2019-09-14 04:37:03

Légy nyugodt, találnának arra is közönséget, ha egy darabot meztelenül játszanának el, obszcén akciókat imitálva. Sőt, sokat fizető közönséget is. A színház azonban mégsem üzlet csupán, ezért szerencsére mindig volt és van cenzúra (miért ne nevezzük nevén a gyereket?). Jobb esetben „jogi köntösben”, és még jobb esetben egy lelkiismeretes jogörökös döntésében.
A „művészszínházak”, amióta megkülönböztetik magukat a szórakoztató színháztól (évtizedek óta), mellőzik Molnár Ferencet, legfeljebb a Liliomot, esetleg még az Üvegcipőt ismerték el érdemes darabnak. Érthető, mert Molnár „gyanúsan” mutatós (arisztokrata vagy színházi) környezetben játszódó társalgási vígjátékaiban rafináltabb rétegek alatt rejtőznek a hasonlóan keserű, de legalább keser-édes mélységek. Az utóbbi években kezdenek szégyellősen, mintegy bocsánatot kérve, kacérkodni a könnyebbnek látszó darabokkal (Játék a kastélyban – Kamra, A hattyú – Örkény).
Nem vagy köteles porosodónak és hamarosan porlepettnek megítélt műveket nézni, olvasni sem. Molnár és Heltai óta se szeri, se száma a klasszikussá vált sikerszerzőknek...

1378   Edmond Dantes • előzmény1376 2019-09-13 10:02:00

És ugyan ki és hol húzza meg azt a bizonyos határt és milyen alapon? Szerintem két válaszlehetőség van: a) cenzúra  b) közönség. Anélkül, hogy állást foglalnék, igazságot akarnék tenni, esetünkben az a) opció valósult meg, jogi köntösben. A b) opció akkor valósulhatott volna meg, ha bemutatják a darabot. Ha a közönségnek tetszik, akkor a közönség számára édesmindegy, hogy aznap este hány százalékban szórakozott jól Molnáron és hány százaléka a sikernek a Mohácsi-vonal. Megállapítják, hogy láttak egy Molnár-darabot és kész. Ha megbukik a produkció, akkor viszont 100%-ban Mohácsiék viszik el a balhét. Senki nem azt gondolta volna, hogy egy gyengécske Molnár-darabot látott, a darab nem jó és nem az adaptáció. Reklámnak minősül minden, amiről, akiről beszélnek, vö. az öreg primadonnáról szóló anekdotát: "mindegy hogy mit, csak beszéljenek rólam". Az áfférnak híre megy és garantálom,hogy ez a hír nem csökkenti, ellenkezőleg: fokozza a Mohácsiék iránti -olykor túlzott mértékű- érdeklődést. Másrészt negatív reklám: egykönnyen azt a narratívát alakíthatja ki, hogy márpedig mostantól itt "rend" lesz ám Molnár Ferenc darabjaival! Csak semmi cicó, semmi cécó, nálam van a stukker (ld. itt 0:35-0:50) meg a Molnár-hagyaték. Úgyhogy esetleg számíthatunk rá: egyre vastagabb por lepi majd a Molnár-adaptációkat pedig tetszik, nem-tetszik, poros(odn)ak azok a darabok többségükben és jóformán, jó ideje maguktól is.

1376   IVA • előzmény1374 2019-09-13 04:13:36

Semmilyen szabadság, még a szellemi műhelyek szabadsága sem lehet határtalan. Minden szabadság egy másik szabadságot sérthet (ez a tündökletes tartalmú és dallamos csengésű liberalizmus feloldhatatlan ellentmondása), a határtalan szabadság határtalanul sérthet egy másik szabadságot.
A vitatott afférnak nem a műsorterv szabad összeállítása volt a tárgya.
Mégis, kinek jelentene reklámot ez a letiltás? Nem mindenkinek az értékrendje szerint értékes egy botrány.

1374   Edmond Dantes • előzmény1371 2019-09-12 09:05:38

Ez is egy vélemény, ízlés. Másnak meg más a véleménye, ízlése. A színházak pedig szabad szellemi műhelyek, legalábbis jobb helyeken és szabadon állítják össze műsortervüket. Aztán a közönség majd eldönti, mi tetszik, mi nem. Ezúttal nem lesz lehetősége eldönteni. Reklámnak viszont jó a letiltás.

1371   IVA • előzmény1368 2019-09-12 05:15:16

Molnár Ferencnek számos, a magyar és a világirodalomnak pedig számtalan remekműve áll a színházak rendelkezésére. Azokból lehet választani, és lehet új műveket írni. A gyengébbek „felturbózása” szükségtelen, alapötlettel nem rendelkező színházi csalók ipara.

1368   lujza • előzmény1366 2019-09-12 02:08:43

A Centrál Színház játssza a Delilát. Elég vékonyka, sablonos történet, a jó színészek ellenére nem nagy durranás az előadás, nem csodálom, hogy a Mohácsi testvérek fel akarták turbózni.

1366   Edmond Dantes • előzmény1365 2019-09-11 10:39:38

Én sem foglaltam és nem foglalok állást, már csak azért sem, mert sem az eredeti darabot sem a bemutatni szándékozott verziót nem ismerem. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Horváth Ádám nem folyamodott volna ilyen drasztikus eszközhöz. Alighanem megértőbb, tárgyalásra és kompromisszumra készebb, empatikusabb lett volna mint a családi "ezüstöt" azaz Molnár Ferenc szellemi -és abból származó anyagi- hagyatékát immár átvevő, az örökség képviseletét az index.hu szerint ellátó Lukin Ágnes.

1365   joska141 • előzmény1364 2019-09-11 10:01:08

Mind a színház, mind a Mohácsi-testvérek kifejezést adnak érzelmeiknek, meglepetéseiknek. Egyáltalán nem kívánok állást foglalni a Facebook oldalain is ezzel kapcsolatban folyó vitába – átdolgozhatók-e, kiegészíthetők-e a klasszikus művek.

Azonban az érintettek – szerintem – egy tényezőt nem vesznek/vettek figyelembe.

2019.júniusában, hosszú betegség után, sajnos elhunyt Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező, Molnár Ferenc unoka. Ebből következően az addigi örökösödési lánc természetesen megváltozott, más örökösök léptek be. Ez a tény szintén természetesen más tárgyalási eljárást igényel és így tovább. Azt hiszem, ezt a darabot előadni/átdolgozni kívánóknak illett volna nagyobb figyelemmel és időráfordítással kezelniük.

1364   Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15

Ritka és ritka sajnálatos színházi esemény: közvetlenül a premier előtt a Molnár Ferenc-örökösök letiltották a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház új Delila-produkcióját, amit a Mohácsi-testvérek jegyeztek (volna) rendezőként-dramaturgként. A teljes semlegesség jegyében a színház sajtóközleményét linkelem be.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Japán - Dél-Koreai - Magyar kamaraest
CSAJKOVSZKIJ: Az évszakok, op. 37a – 11. November: Trojka
Kim Min-Ji (zongora)
BARTÓK: Román népi táncok, BB 68 (Székely Zoltán átirata)
Park Eun-Kyung (hegedű), Kim Min-Ji (zongora)
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára, op. 4
Balázs Emma (cselló), Kovács Kálmán (zongora)
LISZT: Szerelmi álmok – 3. O lieb, o lieb, so lang du lieben kannst (Mark Skalmer átirata)
Kwoun Hyun-Jin (cselló), Kim Min-Ji (zongora)
DOHNÁNYI: C-dúr rapszódia, op. 11/3
Kiss Petra (zongora)
CHOI SUNG-HWAN: Arirang Fantasy (átirata zongoratrióra)
Park Eun-Kyung (hegedű), Kwoun Hyun-Jin (cselló), Kim Min-Ji (zongora)
Koreai népzene – Sangryeongsan
Kang Seuk-Ju (Pee-Ree)
POPPER: Requiem, op. 66
Balázs Emma, Kwoun Hyun-Jin, Mizuno Yuya (cselló), Kikuchi Reiko (zongora)
J.W. LEE: Koreai népdal szvit
Kang Seuk-Ju (Pee-Ree), Park Eun-Kyung (hegedű), Kwon Hyun-Jin (cselló), Kim Min-Ji (zongora)
MENDELSSOHN: Dal szöveg nélkül, op. 109
Balázs Emma (cselló), Kikuchi Reiko (zongora)
RAHMANYINOV: Keringő és Románc
Kikuchi Reiko, Kiss Petra, Lee Sang-Cheol (zongora)
BARTÓK: Zongoraötös, BB 33 – 4. Poco a poco più vivace
Park Eun-Kyung, Molnár Zsuzsanna (hegedű), Kökényessy Zoltán (brácsa), Mizuno Yuya (cselló), Kim Min-Ji (zongora)

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Kállai Ernő (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor(zongora)
"Beethoven összes zongoratriója 1."
Esz-dúr trió, op. 1/1
B-dúr trió klarinétra, csellóra és zongorára, op. 11
D-dúr („Geister”) trió, op. 70/1

19:00 : Budapest
ERöMŰVHÁZ

Baráti Kristóf (hegedű)
Camerata Pelsonore Kamarazenekar
RAMEAU: Platée szvit
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
JANÁČEK: Idyll

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Henning Kraggerud (hegedű), Jean-Guihen Queyras, Perényi Miklós (cselló), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Kolonits Klára (ének)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű), William Coleman (brácsa), Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
kamara.hu – Utas és holdvilág
kamara.hu/2 – éjszaka
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
BELLINI: Tizenöt dal – 6. Torna, vezzosa Fillide, 14. Per pietà bell'idol mio, 15. Ma rendi pur contento
CHOPIN: cisz-moll noktürn, op. posth (Henning Kraggerud hegedű-zongoraátirata)
DONIZETTI-ZABEL: Szóló a Lammermoori Lucia című operából
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65
SCHUBERT: C-dúr vonósötös, D. 956

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A nyugat lánya

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Ránki Dezső (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Rajna Martin
SCHUMANN: Bevezetés és allegro appassionato, op. 92
HAYDN: D-dúr zongoraverseny, Hob. XVIII:11
BEETHOVEN: 2. (D-dúr) szimfónia, op. 36

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)