vissza a cimoldalra
2019-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11449)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3282)
Élő közvetítések (8238)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3503)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1801)
Franz Schmidt (3454)
Erkel Színház (10352)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)
Pantheon (2445)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2944)
Plácido Domingo (919)
Balett-, és Táncművészet (5939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)
Giuseppe Verdi (1394)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1381   IVA • előzmény1377 2019-09-14 04:31:18

Olyan jóóó személyeskedést fogadni egy hozzászólás nyitányaként!
Minden színházi előadás színháztörténeti esemény. Mohácsi Csárdáskirálynőjére sokan emlékeznek (leginkább a televíziós közvetítésnek köszönhetően, hiszen az által látták sokan), de ettől még nem biztos, hogy a színházkultúra történelmének mérföldköve. Ha a közvetítés felvételét megőrizték, nyilván maradandóbb, mint a rögzítetlen előadások. Ha a „bizonyos értelemben iskolát teremtés” érték, nos, itt az iskolateremtés gyümölcse: megjelent a színen egy rendező, véletlenül hasonlóan nagy termettel és annál is nagyobb arccal, aki ismét színháztörténetet ír és iskolát teremt, történetesen megint A csárdáskirálynővel…
Szerinted csak az Aida és egy másik, megnevezetlen opera áll ellen az újraértelmezésnek, Molnár Delilájáért nem kár. Ha láttad volna Mohácsi Aidáját, értenéd az összefüggést – feltéve, hogy érzékeled a tehetség és a minőség hiányát. A tehetséges színrevitel és a minőség minden művet megillet. A felturbózás szó nem az én kifejezésem, hanem Lujza fórumozótársé, tőle „vetted kölcsön”. Bizonygathatod, látatlanul és általánosítva, hogy jobb a hamisítás, mint egy darab sikertelen előadásának kockáztatása – szerencsére a jogörökös nem így látta, én pedig ennek örülök.

1377   Edmond Dantes • előzmény1375 2019-09-13 09:31:36

Olyan jóóó véled kezdeni a napot :-) kint süt a Nap, az idő -mint szavaid, gondolataid zöme- simogató, szívmelengető ... és amely gondolataid sok mindenben igencsak helytállóak. Talán észlelhető -talán 1-2 konkrét produkcióról szóló beírásomból- hogy nem vagyok Mohácsi(ék) elfogult, de még elfogulatlan híve sem, sőt! Nem ösmerem ő(ke)t, annyit tudok, hogy Mohácsi János bizonyos értelemben iskolát teremtett Kaposváron és az ottani nagy (Babarczy-Ascher-...) korszak továbbvívője lett ... egy ideig. Bizony-bizony, az a megosztó Csárdáskirálynője is maradandó színháztörténeti esemény lett, ha nem is a szereplők énekhangja folytán. Ha nem így lenne, már a kutya sem emlékezne rá, márpedig mindenki emlékszik rá, aki látta és sokan tudnak róla olyanok is, akik nem látták. Aida: azt szoktam mondani, hirtelenjében két operát tudok, ami minden újításnak, újraértelmezésnek szilárdan ellenáll, magyarán: nincs mit tenni velük, egyikük éppen az Aida. (A másik is "mozdíthatatlan" környezetben játszódó, statikus, nagy kórusos, csilivili jószág) Nem tanácsolnám egyetlen rendezőnek sem, hogy különösebben bolygassa meg. Na de még egyszer (már kérdeztem): hogy kerül Aida csizmája topánkája a Molnár- (és nem a Sámson és) Delila asztalára? Érteni vélem a személyes érintettségedről, sértettségedről szóló humoros megjegyzést, de ezen az alapon az egész világ tele van sértett, sértődött emberekkel, mindazokkal, akiknek nem tetszett 1-1 színházi vagy operaelőadás, irodalmi alkotás, film, festmény, szobor, épület ... akár vissza is követelhetnék a vételárat vagy a belépti díjat, de a többség azért mégsem nullázná le 1/1 ahogy van a neki nem tetsző alkotás alkotóját  Egy életműből nem ragadható ki 1-1 (néhány?) sikertelen vagy annak gondolt opusz, ahogyan 1-1 sikeres darab sem tesz okvetlenül sikeressé valakit örök időkre, bár utóbbira akadnak példák.

A letiltott Deliláról fenntartom: jobb egy átírt -következetes szóhasználatoddal: meghamisított- Delila mint egy semmilyen. Ha jól értem, te sem ismered különösebben a darabot, a nyíregyházi adaptációt pedig biztosan nem, mert letiltották és az egyetlen előadást is üres nézőtér előtt tartották meg. (Vö. futballmeccsek üres lelátók előtt, büntiből.) Ha egyszer színre akarják hozni -és nem pl. a Játék a kastélybant vagy A testőrt ezredszer, esetleg színtelen-szagtalan kivitelben- és sikerre szeretnék vinni a még általad is (1371) gyengébbnek tartott darabot, akkor azt bizony, szintén a te szavadat kölcsönvéve fel kell turbózni. Mohácsi(ék) felturbózásai gyakran megosztóak -még egyszer: a legkevésbé sem vagyok elfogult Mohácsi-fan, sőt- de mindig mindenhol feltűnést és ami ennél fontosabb: komoly közönségérdeklődést keltenek. Ha nem így lenne, nem kapkodnának utánuk a színházak. A mai színházi -és egyéb- klímában különösképpen nem ... és mégis. Talán mégiscsak valamiért. Biztosan nem Mohácsi "csókos"-státusza okán, ellenkezőleg..

1375   IVA • előzmény1373 2019-09-13 04:07:08

Nem olyasmiről, hanem „olyaskiről” írtam, akit ismerek (szerencsére nem személyesen, de ez itt nem is feltétel).
Elégedett vagyok előző hozzászólásom gondolatával: aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem. Azt az Aidát Mohácsi János rendezte. Verdi zenéjét és az opera szövegét ugyan nem írta át, de valamennyi rendezői ötlete és affektálása ellenkezik az operával. Az a színház, amelyik a Mohácsi testvéreket bízza meg átdolgozással, rendezéssel, annak számolnia kell azzal, hogy lelkiismeretes, tisztességes szerzői jogörökössel összeütközésbe kerülhet. Ha (pl. a „művészet” szabadsága gőgjének jegyében) nem törődik ezzel, ráfizethet: ahogyan rá is fizetett. A jogörökös nyilván tudja, miért nem ült le megértőbben tárgyalni vagy kompromisszumokat kötni (E. D.). Mohácsi Jánossal (ismétlem, nem személyes ismerősöm, de a virtuális világban összejöttem már vele, nem az Aida kapcsán) ez – finoman és röviden szólva – nem lett volna egy alkotói csapatélmény. Az is érthető, hogy a színház sem tereli pl. jogi útra a jogörökös döntését. Lukin Ágnes nyilván nem indulatos túlzással kifogásolta az eredi és a meghamisított szöveg arányát. Mindezekért úgy gondolom, a legjobb és egyben példaadó döntés született.
A Delilát játszották már a Centrál Színház előtt is (nem akárkik, Váradi Hédi, Margitai Ági nevére emlékszem régi színlapokról), azok az előadások sem váltak legendássá. Létezik nyomtatásban is, az irodalomtörténet része, bár a színházi közönség valóban ritkán találkozik vele. Ez nem ismeretlenség, de még ha az lenne is, jobb, mint a félreismertség. Ha szeinted jobb egy hamisított Delila a nem játszottnál, olyasmiről foglaltál állást, amit nem ösmersz

1373   Edmond Dantes • előzmény1370 2019-09-12 09:00:46

Állást foglalni szabad, bár elég különös dolog olyasmiről, amit nem ösmerünk. Nem értem, hogy kerül Aida Delilához, de majd lesz magyarázat. Lehet, hogy Lukin Ágnes értéket mentett ... az ismeretlenség számára. Egy átírt (szóhasználatoddal: hamisított) és/de játszott Delila többet ér mint egy semmilyen.

1370   IVA • előzmény1366 2019-09-12 05:12:16

Én állást foglalok, érintett sértettként. Azt hiszem, aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem.
Bravó Lukin Ágnesnek, aki nemcsak értéket mentett, hanem remélhetőleg precedenst is teremt, további hamisítások megelőzésére!

1366   Edmond Dantes • előzmény1365 2019-09-11 10:39:38

Én sem foglaltam és nem foglalok állást, már csak azért sem, mert sem az eredeti darabot sem a bemutatni szándékozott verziót nem ismerem. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Horváth Ádám nem folyamodott volna ilyen drasztikus eszközhöz. Alighanem megértőbb, tárgyalásra és kompromisszumra készebb, empatikusabb lett volna mint a családi "ezüstöt" azaz Molnár Ferenc szellemi -és abból származó anyagi- hagyatékát immár átvevő, az örökség képviseletét az index.hu szerint ellátó Lukin Ágnes.

1365   joska141 • előzmény1364 2019-09-11 10:01:08

Mind a színház, mind a Mohácsi-testvérek kifejezést adnak érzelmeiknek, meglepetéseiknek. Egyáltalán nem kívánok állást foglalni a Facebook oldalain is ezzel kapcsolatban folyó vitába – átdolgozhatók-e, kiegészíthetők-e a klasszikus művek.

Azonban az érintettek – szerintem – egy tényezőt nem vesznek/vettek figyelembe.

2019.júniusában, hosszú betegség után, sajnos elhunyt Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező, Molnár Ferenc unoka. Ebből következően az addigi örökösödési lánc természetesen megváltozott, más örökösök léptek be. Ez a tény szintén természetesen más tárgyalási eljárást igényel és így tovább. Azt hiszem, ezt a darabot előadni/átdolgozni kívánóknak illett volna nagyobb figyelemmel és időráfordítással kezelniük.

1364   Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15

Ritka és ritka sajnálatos színházi esemény: közvetlenül a premier előtt a Molnár Ferenc-örökösök letiltották a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház új Delila-produkcióját, amit a Mohácsi-testvérek jegyeztek (volna) rendezőként-dramaturgként. A teljes semlegesség jegyében a színház sajtóközleményét linkelem be.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Japán - Dél-Koreai - Magyar kamaraest
CSAJKOVSZKIJ: Az évszakok, op. 37a – 11. November: Trojka
Kim Min-Ji (zongora)
BARTÓK: Román népi táncok, BB 68 (Székely Zoltán átirata)
Park Eun-Kyung (hegedű), Kim Min-Ji (zongora)
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára, op. 4
Balázs Emma (cselló), Kovács Kálmán (zongora)
LISZT: Szerelmi álmok – 3. O lieb, o lieb, so lang du lieben kannst (Mark Skalmer átirata)
Kwoun Hyun-Jin (cselló), Kim Min-Ji (zongora)
DOHNÁNYI: C-dúr rapszódia, op. 11/3
Kiss Petra (zongora)
CHOI SUNG-HWAN: Arirang Fantasy (átirata zongoratrióra)
Park Eun-Kyung (hegedű), Kwoun Hyun-Jin (cselló), Kim Min-Ji (zongora)
Koreai népzene – Sangryeongsan
Kang Seuk-Ju (Pee-Ree)
POPPER: Requiem, op. 66
Balázs Emma, Kwoun Hyun-Jin, Mizuno Yuya (cselló), Kikuchi Reiko (zongora)
J.W. LEE: Koreai népdal szvit
Kang Seuk-Ju (Pee-Ree), Park Eun-Kyung (hegedű), Kwon Hyun-Jin (cselló), Kim Min-Ji (zongora)
MENDELSSOHN: Dal szöveg nélkül, op. 109
Balázs Emma (cselló), Kikuchi Reiko (zongora)
RAHMANYINOV: Keringő és Románc
Kikuchi Reiko, Kiss Petra, Lee Sang-Cheol (zongora)
BARTÓK: Zongoraötös, BB 33 – 4. Poco a poco più vivace
Park Eun-Kyung, Molnár Zsuzsanna (hegedű), Kökényessy Zoltán (brácsa), Mizuno Yuya (cselló), Kim Min-Ji (zongora)

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Kállai Ernő (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor(zongora)
"Beethoven összes zongoratriója 1."
Esz-dúr trió, op. 1/1
B-dúr trió klarinétra, csellóra és zongorára, op. 11
D-dúr („Geister”) trió, op. 70/1

19:00 : Budapest
ERöMŰVHÁZ

Baráti Kristóf (hegedű)
Camerata Pelsonore Kamarazenekar
RAMEAU: Platée szvit
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
JANÁČEK: Idyll

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Henning Kraggerud (hegedű), Jean-Guihen Queyras, Perényi Miklós (cselló), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Kolonits Klára (ének)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű), William Coleman (brácsa), Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
kamara.hu – Utas és holdvilág
kamara.hu/2 – éjszaka
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
BELLINI: Tizenöt dal – 6. Torna, vezzosa Fillide, 14. Per pietà bell'idol mio, 15. Ma rendi pur contento
CHOPIN: cisz-moll noktürn, op. posth (Henning Kraggerud hegedű-zongoraátirata)
DONIZETTI-ZABEL: Szóló a Lammermoori Lucia című operából
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65
SCHUBERT: C-dúr vonósötös, D. 956

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A nyugat lánya

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Ránki Dezső (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Rajna Martin
SCHUMANN: Bevezetés és allegro appassionato, op. 92
HAYDN: D-dúr zongoraverseny, Hob. XVIII:11
BEETHOVEN: 2. (D-dúr) szimfónia, op. 36

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)