vissza a cimoldalra
2019-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2419)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4588)
Simándy József - az örök tenor (632)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3458)
Erkel Színház (10335)
Élő közvetítések (8204)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1781)
Franz Schmidt (3437)
Gioacchino Rossini (1027)
Erkel Ferenc (1066)
Kimernya? (3253)
Lisztről emelkedetten (965)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4401)
Balett-, és Táncművészet (5897)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (275)
Polgár László (268)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1354   IVA • előzmény1351 2019-08-29 04:10:19

A legutóbbi előtti hozzászólásodból még ki kell gyomlálnom egy ferdítésedet (nem az elsőt és nem az utolsót):
Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is)
Nem ismerem Alföldit, a személyéhez semmi közöm! A művészetiek közt nyilvántartott tevékenységei közül egyiket sem tartom valódi művészetnek, és ezt olykor le is írom. Az „(is)”-t, gondolom, Vidnyánszkyra értetted, rá ugyanez vonatkozik!
Érzelmi vallomásaimat meg tudom fogalmazni, ne tegye helyettem senki se!

1351   Edmond Dantes • előzmény1350 2019-08-26 21:37:11

Nézd, kedves IVA, engem kielégít az, hogy Vidnyánszky Attila érték-, színház- és más egyebeket romboló munkásságával kapcsolatos véleményünk  közel azonos, legalábbis hasonló. Szintén megnyugtató, hogy te sem találod Vidnyánszky és/vagy az ő -azaz a jelenlegi kormányzat- szellemiségét követő közönséget. Azért nem, mert nincs. Persze mindez és amúgy egyáltalán nem "megnyugtató", hanem elszomorító. A "nem"-gyűjteményed fölött a további kordiális kapcsolatra tekintettel átsiklom, gyerekkorom nagy slágere jut róla eszembe: "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem..." (Táncdalfesztivál'66) ... és nem is megyek bele. Előző beírásom lényegét nem érintő dolgok. Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is) és mindazt, amit ő képvisel. Én sem "szeretem" őt (szeretni a szeretteinket szoktuk) és en bloc munkásságát sem magasztalom az egekig, mivel nem vagyok színvak, szemellenzős fan-típus. Botrányait nagyrészt olyanok generálták, akik soha a(z) büdös illatos életben nem látták egyetlen produkcióját sem, de ezt írtam már. Ám az ma már színháztörténeti tény, hogy Alföldi "ifjú gárdája" az ő igazgatása alatt, az ő igazgatói-rendezői irányítása alatt bontakozott ki és csiszolódott össze és jóval többen mint ahányat fölsoroltál. Természetesen a fölsorolt nagy neveket (Törőcsiket pl. lefelejtetted, akárki szerződtette!) nem ő nevelte ki/föl és ugyancsak nyilvánvaló, hogy az ifjú gárda nem a csúcsgázsi kedvéért lett és volt a társulat tagja, ám a Nemzeti Alföldi idején igenis súlyosan alulfinanszírozott volt, önmagában véve, nemhogy a jelen időkhöz képest.

1350   IVA • előzmény1349 2019-08-26 04:42:43

Húsz évvel ezelőtt kezdtem figyelemmel kísérni Vidnyánszky rendezéseit. Akkor még, sőt azután is, léteztek a „demokratikusnak mondott” oldal sajtóorgánumai, nyomtatott és elektronikus formában, és azok a mértékadónak mondott esztéták is éltek, akik ma már nem. Miközben sok mindenkit írtak le és ki a pályáról, egyikük sem írta le Vidnyánszky művészetéről, amit én most nem először, ezért csak nagyon röviden: lufi. Ha megtették volna, legalább ők, Vidnyánszky egy-egy Magyar, illetve Új színházi rendezése után sohasem kerülhetett volna a Csokonai Színház közelébe (sem). Vidnyánszky debreceni évei alatt annyi sem tűnt fel nekik (vagy hallgattak róla vétkesen), hogy ha egy igazgató az igazgatás mellett egy évadban 18 előadást rendez az anyaszínházában és még számosat máshol vendégként, ott eleve nem születhet művészet, legfeljebbi ipar a művészet álcájával. Csoda-e ezek után, hogy Vidnyánszky egész mai tevékenységét az igaz művészet főpapjaként végezheti?

Nem az én érveim ellen hozol érveket, azokat csak túl akarod kiabálni.
Nem állítottam, hogy Alföldi is a magyar színházi élet urává akart válni. De ezen kívül még számos ellenszenves vonás és tett létezik, amelytől a második legtekintélyesebb színházi vezető sokaknak (az eredmény szerint a többségnek) nem a szívügye és amelyek megkönnyítik az elmozdítását, amikor arra törvényes keretek közt (ciklus letelte, pályáztatás) lehetőség van.
Nem kuriózumként utaltam Alföldi 40 évére, amikor megkapta a Nemzetit, hanem mint olyan életkorra, amikor még nem a most vagy soha a tét. A pályázatok elbírálásakor 2007-ben csalás történt, amelyben lehet, hogy Alföldi teljesen vétlen volt, de miután nem ragaszkodott az ügy kivizsgálásához, ebben már nem lehetünk olyan biztosak. Kár. E tekintetben pályázatának megnyerése nem tisztább, csak kevésbé regényes, mint később a Vidnyánszkyé. Miután sem Németh Antal, sem Radnay Miklós tevékenységét, forradalmaik eredményét nem tapasztalhattad meg (temészetesen én sem), Alföldi személyét és bemutatóról bemutatóra botránnyal kísért tevékenységét nem állíthatod az ő sorukba, ehhez valószínűleg Alföldi munkásságáról sem tudsz eleget. (Elégtelen érv, ha hasonlításuk egy újságírótól származik.) Alföldi Bárka-beli múltját és a pályázat-értékelési botrányt emlékeztető példaként hoztam fel és nem mértem az őt ért támadásokhoz: a jogos és a nemtelen közötti skálán.
Ha azt állítod, hogy Alföldi idején „fuldokoltak a forráshiányban”, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a Nemzeti akkor „nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, mint Vidnyánszky óta”. Alföldi egész ciklusa alatt sokakat eltaszított a színháztól, azokat mindenképpen, akik egyfajta nemzeti színházi stílust és formátumot kerestek és kedveltek volna. Az utolsó hónapok rohama részben politikai tüntetés volt, részben azok aggodalma, akik bizonyos előadásokat valamikor meg akartak nézni, de már tudták, hogy azokra másik évadban már nem lesz lehetőségük.
Alföldi nem nevelt fel színészgárdát. Azok is többnyire komoly tehetségek voltak, akiket nem rúgott ki. (Pl. Molnár Piroskát, Udvarost, Básti Julit, Kulkát, Stohlt és a többieket még Jordán Tamás szerződtette.) Alföldinek jó szeme volt a kivételes tehetségű fiatalokhoz (Tompos Kátya, Radnay Csilla, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás), őket a maguk tehetsége nevelte, és ha fuldokolni kellett volna a forráshiánytól, nem tudta volna biztosítani a „nemzeti színházi fizetést” sem a művészeknek, sem a többi dolgozónak.
Kerényi Imre elhíresült kijelentése az Új Színház botrányos pályázati eredményhirdetésétől datálódik. Abban az ügyben számomra (aki részt vettem a döntés elleni tüntetésen) az volt a legszomorúbb, hogy az Új Színház művészi színvonala akkor már jó ideje menthetetlen volt. Amint a korabeli színházi életé is, szinte egészében, és ez politikai erő nélkül mozdíthatatlan lett volna. Hogy merre mozdult azóta, más kérdés. Nem állok elő történelmi példákkal. Biztos, hogy az a stílus, amilyent Kerényi később megenegedett magának, és amely miatt Vidnyánszky Attila sem csapott az asztalra (kényszeredett mosollyal nyugtázta), tűrhetetlen. A sajnálatos gyakorlat szerint azonban mégis „tűrhető”, és ennek is megvannak a racionális okai.

1349   Edmond Dantes • előzmény1348 2019-08-25 15:18:07

Vidnyánszky Attiláról írt soraidhoz nincs mit hozzátennem, pontos jellemzés. Azt talán kétlem, hogy "politikai oldaltól függetlenül felelős a színházi szakma". Nem lapozok vissza, de alig hinném, hogy minden "oldal" körbelihegte. Egymást követő kinevezései, sarzsijai politikai indíttatásúak, ami máskor, máshol sem ritkaság, ha ilyen mértékben -demokratikusnak mondott országban és viszonyok közt- nem is.  

Alföldi Róbert művészi képességeiről nem nyitnék vitát, messzire vezetne és esztétikai-ízlésbeli síkra terelné az eszmecserét, ami nem baj, csak nem itt, nem most. Alföldi -ellentétben utódával- szerintem sosem törekedett a teljes, ismétlem: a teljes színházi élet egyszemélyi urává válni. Igen, visszalapozhatunk Alföldi karrierjének állomásaihoz és még visszább, egészen Ádámig és Éváig, akiknek a Teremtő volt az "igazgatójuk". Amióta van Nemzeti Színházunk (vagy pl. Operaházunk), ott mindig a politika volt az úr és az Úr. Hol kevésbé, hol "többé". Annyira mint napjainkban, talán még soha, egyikben sem. Az sem kirívó, hogy Alföldi 40 évesen lett (fő)igazgató. Németh Antal 32 évesen lett a Nemzeti igazgatója és egyetlen nap, pontosabban egyetlen éjszaka alatt forradalmat csinált 1935-ben nyugdíjazások, elbocsátások és szerződtetések sokaságával majd mélyreható változásokat hozó művészi koncepciójával. Valami hasonló történt -mutatis mutandis- Alföldi kinevezésekor ill. azt követően is.Tudjuk: Radnay Miklós 33 évesen lett az Operaház igazgatója és igazán nagyot, maradandót alkotott fiatal kora és korai távozása ellenére éspedig egy nehéz időszakban, persze mindig minden időszak "nehéz". Életszerűtlen, hogy az Alföldi elleni egészpályás, dühödt támadásokhoz az ő Bárkás múltjának vagy Balikó Tamás pályázatának a legcsekélyebb köze lett volna. Azoknak, akik a -mint írod- "támadások", én úgy mondanám, alávaló, személyeskedő hecckampány élére álltak, pláne akik "csak" tüntetni mentek a színház elé (és nem legalább 1-1 előadást megtekinteni!), azoknak ezekről a belterjes színházi ügyekről fogalmuk sem volt. Az, hogy "Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott": eufemizmus; emlékeim szerint szenvedtek, fuldokoltak a forráshiánytól. Vidnyánszkyék tocsognak a pénzben ... a valódi eredmény pedig lehangoló. "Előadás-látogatási roham" nem csupán (Alföldi) "ciklusának utolsó hónapjaiban" volt, hanem úgy ciklusának félidejétől -természetesen nem minden produkciónál!- tehát úgy félidejétől, amikorra beérett művészi koncepciója, amit lehet vitatni, tették is nem kevesen vagy 1/1 elítélni, tették is nem kevesen és amikorra beérett a nagyrészt általa fölnevelt és összecsiszolt színészgárda. De tegyük fel, elméletben, hogy Alföldi és egész koncepciója kukába való, lejárt a mandátuma, -ezt szokták felhozni eltávolítása "legális" magyarázataként- tehát tegyük fel: ennyi, eddig volt, ahogy Kerényi Imre mondotta vala: "most mi jövünk"! Oké. Ám kérdem én: hol van Vidnyánszky tényleges közönsége? Hol a nemzeti-népi-keresztény vagy bármilyen színházlátogató közönség, ami estéről-estére Vidnyánszkyval, produkcióival és az általa vagy más által megtestesített kétharmados szellemiséggel rokonszenvez, nem csak "úgy", otthonról, hanem előadásokon, közbeszédben, akár -mint más konstellációban írtad- politikai rokonszenvtüntetést rendez jelenlétével,tapsaival? A jelek szerint:sehol.Semmi. Nulla. "La Morte è il Nulla.."

1348   IVA 2019-08-24 05:17:57

Semmi sem előzmény nélkül való, mindennek érdemes keresni és meg lehet találni az okát – ami nem azt jelenti, hogy a következmények, illetve az okozatok egyúttal igazságtétel értékűek.
Azért, hogy Vidnyánszky Attila személyében ilyen dráma-, opera- és (immár) operettrendezői, valamint színháziélet-irányítói és -megkavarói személyisége van a nemzetnek, politikai oldaltól függetlenül felelős az a színházi szakma (a szakkritikusok feltétlenül oda sorolják magukat), amely körbelihegte őt magyarországi megjelenésétől kezdve. Nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy igazi szemfényvesztő, a szó legrosszabb értelmében, ami nemcsak a rendezéseiből tűnik ki egyértelműen, hanem vehemens művészetpolitikai működéséből is.
Sajnos Alföldi Róbertet sem tartom igazi művésznek, egyik tevékenységét tekintve sem. Amikor arról beszélünk, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága alatt Vidnyánszky Attila jobb- és szélsőjobboldali politikusokkal karöltve milyen aknamunkát folytatott ellene, hiba megfeledkezni Alföldi hatalomra jutásának előzményeiről és körülményeiről. Egyszer talán akadnak független, elfogulatlan színháztörténet-kutatók, akik kibogozzák Alföldi és az azóta elhunyt Balikó Tamás pályázati dolgozata értékelésének körülményeit, amelyeket nem ment az a tény, hogy azóta más pályázatok elbírálásának is voltak botrányos, sőt politikailag botrányos körülményei. Azokra az „elveszett oldalakra” gondolok, melyek zavaros ügyének tisztázásáig Alföldinek Hiller István kikiáltása nyomán is hiba volt elfogadnia a kinevezést. Célszerű lett volna követelnie ezt a tisztázást, sok későbbi, részben igazságtalan támadástól óvhatta volna meg magát és a közélet viszonylagos tisztaságát – persze kockáztatva azt, hogy 40 évesen a Nemzeti vezérigazgatója lesz. De hogy számára milyen fontos a hatalom, azt tudni lehetett abból, hogy az őt korábban igazgatónak meghívó/ajánló Bárkából kirúgott féltucatnyi nála tehetségesebb színészt. Ám ez után is meghökkentő volt, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága első két évadjában kéttucatnyi nála tehetségesebb színészt tett lapátra. (A tárgyilagosság töretlen kedvéért: tehetségeseket szerződtetett is. Vidnyánszkynak e téren már könnyebb dolga volt: több színész spontán vagy finomabb tempóban elmenekült előle.) Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, sem olyan népszerűtlen, mint Vidnyánszky óta. Azt viszont tudni kell, hogy azt az előadás-látogatási rohamot, amelyről ciklusának utolsó hónapjai elhíresültek, elsősorban az ellenzékkel rokonszervező nézők részben politikai tüntetéseként érdemes értékelni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Térszínház

Búcsúfia - 1956
Bucz Magor szerzői hangversenye a Corvin köz hőseinek emlékére

15:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László

18:00 : Budapest
FUGA

Kéringer László (ének) és Borbély László (zongora)
"Kunst in dem FUGA"
MOZART: Abendempfindung
SCHUBERT: Im Frühling
CSAJKOVSZKIJ: Ily hamar elfeledni...
MAHLER: Kis rajnai legenda
STRAUSS: Halk dalokat éneklek neked
RACHMANINOV: Ne énekelj, kedvesem
BIRTWISTLE: Komachi szomorúsága
Részlet - Ibn Jafaya Alzira „Az elveszett kert” című verséből, andalúz hagyomány alapján
RAVEL: Vocalise-étude Habanera formában
AVINU MALKEINU: zsidó ima isztambuli kántorhagyomány alapján
RAVEL: Kaddisch
Wa habibi - libanoni arab nyelvű keresztény ének
KODÁLY: A virágok vetélkedése
Szépen veri az eső a virágot - válaszúti népdal Kallós Zoltán gyűjtéséből

19:00 : Budapest
Budai kapucinus templom

Elekes Zsuzsa (orgona)

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán), Najbauer Lóránt (bariton)
Savaria Barokk Zenekar
vez.: Németh Pál
H. Purcell és G. F. Händel művek

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Axel Porath (brácsa), Philip Mayers (zongora, cseleszta), Schlanger Tamás (ütőhangszerek)
RIAS Kammerchor Berlin
Amadinda Ütőegyüttes
Vezényel: James Wood
"Klang der Stille"
CAGE: Imaginary Landscape No. 2
CAGE: Three²
FELDMAN: Rothko Chapel
JAMES WOOD: Khamush

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Pólus László (gordonka), Varga Gábor (klarinét), Pálfalvi Tamás (trombita),
Varga Zoltán Mihály (vibrafon), Janca Dániel (ütőhangszerek), Szent Efrém Férfikar (karigazgató: Bubnó Tamás)
"Mini-Fesztivál • 4.4"
DUBROVAY LÁSZLÓ: Három tétel trombitára és ütőhangszerekre - magyarországi bemutató
TORNYAI PÉTER: fiori sfiorati (b) - ősbemutató
BÁNKÖVI GYULA: Vízjelek - ősbemutató
EÖTVÖS PÉTER: Sentimental
SZOKOLAY SÁNDOR: Missa Brevis per coro maschile
HOLLÓS MÁTÉ: Szilencium (Áprily Lajos versére)
HORVÁTH MÁRTON LEVENTE: O vos omnes
SZŐNYI ERZSÉBET: Sicut cervus
SZŐNYI ERZSÉBET: Külvárosi elégia - Kassák Lajos versére
CSIKY BOLDIZSÁR: Moxa genezis (Kőrösi Csoma Sándor emlékére)
SÁRY LÁSZLÓ: Zsoltárkánon
17:00 : Békéscsaba
Csabagyöngye Kulturális Központ

Horti Lilla (szoprán), Kálmándi Mihály (bariton), Bándi János (tenor)
Nyíregyházi Cantemus Kórus, karnagy: Szabó Soma
Békés Megyei Szimfonikus Zenekar
vezényel: Gál Tamás
PUCCINI: Lidércek – opera két felvonásban

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Weiner - Szász kamarazenekar
vez.: Drahos Béla
"Liszt Fesztivál"
CIMAROSA: G-dúr Versenymű 2 fuvolára km: Drahos Rebeka
MOZART: D-dúr fuvolaverseny kv 314 km: Drahos Béla
MOZART: A-dúr zongoraverseny kv 488 km: Szilasi Alex
MOZART: D-dúr Divertimento km: Weiner - Szász Kamarazenekar
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)