vissza a cimoldalra
2020-05-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1699)
A MET felvételei (435)
Pantheon (2636)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3887)
Marton Éva (799)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (172)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1424)
Operett, mint színpadi műfaj (4309)
Szkrjabin (548)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1949)
Lisztről emelkedetten (993)
Momus-játék (5838)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62157)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4806)
Franz Schmidt (3606)
Opernglas, avagy operai távcső... (20487)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1341   lujza • előzmény1338 2019-08-18 16:54:54

:)))!

1338   IVA • előzmény1336 2019-08-18 05:18:00

Senki sem szereti a sorbaállást a ruhatárnál, noha szerintem sohasem több 5 percnél. A ruhatárosokat pedig, gondolom, simán lapátra tették.
Köszönöm a választ. Azt a Bűn és bűnhődést eszem ágában sem volt (sincs) megnézni, pedig Orosz Ákost és Stohl Andrást igazán nagy tehetségnek tartom. Valószínűleg addig nem megyek a Vígbe (sem a Pestibe), amíg nevében az í nem áll a talpára…

1336   lujza • előzmény1334 2019-08-18 01:15:14

Az öltöző rondaságát illetően igazad van, bár gyanítom, ez volt a legolcsóbb megoldás. Ugyanakkor én utálom a sorbanállást a ruhatárnál, főleg előadás után, vagyis nem bánom ezt a változást (a lépcsőzést kivéve). A Nemzeti számomra a jómódú, ám ízlés nélküli ember öltözékére emlékeztet. Szerencsére csak hátulról szoktam megközelíteni, így az előtte lévő borzalmakat nem szoktam látni.

A Bűn és bűnhődést hagytam ott már az első rész alatt.

1334   IVA • előzmény1333 2019-08-17 04:17:27

A Katonának nem csak az előcsarnoka lett ronda. Színháztól idegen kitaláció, hogy felszámolták a ruhatárat, helyette az alagsorban vannak strandöltözőre emlékeztető, deszkákból tákolt „szekrényrekeszek”. A mosdók burkolatát is szétverték, a csempék között szándékoltan tátong a habarcs. A műnyomor kialakításának ilyen barmolási rohamában határozottan szerencsésnek tűnik, hogy a színpadhoz nem tudtak hozzányúlni.
Az „új” Nemzeti Színház egy olyan emberre emlékeztet, akinek a külsejében megannyi szép részlet van, de valamiért mégsem csinos, mégsem szép. Hiányzik belőle a báj és az összhang. Már a tájolása is zavaró: gyönyörű Duna-parti telken áll, pompás kilátással, de nem lehet megfejteni, merre néz, minek akar hátat fordítani. (Ugyanezt mondhatom a Müpáról is, ráadásul a két épület köszönőviszonyban sincs egymással, és a helyzetet tovább rontja a Bábel tornya.) Miután azonban hosszú évekig sokat jártam a Bárkába, az egykori Budapesti Kamaraszínház három jászóhelyére, a Merlinbe, a Szkénébe, a Trafóba és más ilyen helyekre, hajlamos vagyok értékelni a Nemzeti színházszerűségét. Amitől megfosztanám, ha rajtam múlna, az a jelképekkel terhelt hajóorr-medence, amelyből kiállnak az egykori Nemzeti romjait idéző épületelemek. Az emlékezés szép és tiszteletre méltó dolog, de nem lehet mindennapos. Tegyük fel, hogy egy vígjátékhoz megyek a Nemzetibe, egy jó hangulatú estére vágyom: nem akarok bemenet és kijövet emlékezni a lerombolt Nemzetire, sem jelképeken elmélkedni. Olyan ez, minha valaki elveszíti a társát, de az élet mégis ad neki egy új kapcsolatot – ám a hálószobába csak az előző hitves hamvait átlépve juthat be.
A Katona előadásairól írt kritikák konklúziója újságírónként és laporgánumonként borítékolható. Titok, hogy melyik vígszínházi előadásról szöktél meg?

1333   lujza 2019-08-17 01:22:10

A Katona tényleg ronda, még a romkocsma is találó az előcsarnokára, de a Nemzeti is csúnya, csak másképp. Nekem egy giccses operett-színház jut eszembe róla. Egyébként a Katonát az első átépítésekor pont  Siklós Mária öntötte annyira betonba, hogy azóta nem lehet hozzányúlni a színpadához. De engem a formánál mindig jobban érdekelt a tartalom. Nem láttam se Troilust, se Kazamatákat, jól meggondolom, hogy mire veszek jegyet, igyekszem nem pocsékolni a pénzemet és időmet. A Katona jó szokása, hogy a darabjairól írt kritikák linkjei ott vannak a honlapon. És mindig megnézem, ki a rendező, és kik a szereplők, épp úgy, mint egy operánál. Láttam sok jó előadást náluk, Csehovban és Ibsenben pl. különösen erősek, de kortársakban is. Bár már onnan is jöttem el szünetben, de előadás közben (szerencsére sor széléról) csak a Vígszínházból futamodtam meg.

Hírek
• Ismét szolgáltathatnak zenét a vendéglátóhelyek
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1913 • Stravinsky, Le sacre du printemps bemutatója Párizsban
született:
1860 • Isaac Albéniz, zeneszerző († 1909)
1897 • Erich Wolfgang Korngold, zeneszerző († 1957)
1915 • Karl Münchinger, karmester († 1990)
1922 • Iannis Xenakis, zeneszerző, építész († 2001)
1933 • Helmuth Rilling, karmester
1934 • Strém Kálmán, zeneszociológus, hangversenyrendező († 2005)
1947 • Csavlek Etelka, énekművész
elhunyt:
1910 • Milij Alekszejevics Balakirev, zeneszerző (sz. 1837)
1935 • Josef Suk, zeneszerző, hegedűs (sz. 1874)