vissza a cimoldalra
2019-11-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4435)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4604)
Kimernya? (3276)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1797)
Franz Schmidt (3452)
Operett, mint színpadi műfaj (4146)
Zenetörténet (256)
Bartók Rádió (757)
Legyen a zene mindenkie! - avagy mit tehetnenk a mai magyar enekoktatasert (61)
Lisztről emelkedetten (977)
Társművészetek (1439)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (109)
Balett-, és Táncművészet (5936)
musical (188)
Élő közvetítések (8232)
Pantheon (2442)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1337   IVA • előzmény1335 2019-08-18 05:10:09

Nem kegyeletsértés a vélemény, de éppen találkozva a hírrel nem éreztem annyira sürgősnek…

1335   Edmond Dantes • előzmény1331 2019-08-17 11:32:43

Nyugodjék, de attól még érdekel a gondolatod. Kizártnak tartom, hogy kegyeletsértő. Véleményt mondani pedig mindenkinek szabad mindenkiről.

1331   IVA • előzmény1329 2019-08-16 02:36:13

A Három nővérhez és a román rendezőkhöz kapcsolódva írtam volna egy gondolatot a Bárka 2003. évi Csehov-bemutatójáról. Hogy pontos ékezetekkel írjam a rendezőnő nevét, rákerestem a Google-ban – de sajnos egy friss és szomorú hírben találtam meg: augusztus 3-án „81 éves korában elhunyt Cătălina Buzoianu színházi rendező”. Nyugodjék békében.

1329   Edmond Dantes • előzmény1327 2019-08-15 17:25:07

Köszönöm. Érdemben nem tudok reagálni,  nem láttam, ha láttam volna, akkor sem emlékeznék már feljegyzés/beírás nélkül. Azonban nem vagyok meglepve. Purcarete Nemzetis Ahogy tetszikje is részben rossz fogadtatást kapott, részben hasonló eszközökkel dolgozott: nemi identitás, nők férfi- és férfiak női szerepben szakmányban és hasonlók. Ha jól emlékszem Eperjes Károly rövidesen ki is szállt belőle mint "Rusnya parasztlány" stb.Talán egy más ízlésvilágot hoz(ott), csakúgy mint Serban ugyanonnan és akinek pl. Angyalok Amerikában-rendezése nekem túl "sok", túl harsány volt, noha az előadás, a szédületesen játszó színészek -és maga a darab- számomra az Alföldi-korszak egyik legemlékezetesebb produkciója volt. Három nővérjének csak a nyílt próbájára mentem el és nem kaptam kedvet hozzá, hogy megnézzem.

1327   IVA • előzmény1326 2019-08-15 01:39:52

Köszönöm az érdeklődésedet. Nincs okom arra, hogy privátban írjam meg a véleményemet régebbi előadásokról. Ha egyéb topicokban van helye régi anyagok felidézésének a régi zenei, operai életről (hogyne lenne!), talán a Társművészetek szerényebb topicjában sem idegen ilyesmi.
A néhai szinhaz.hu fórumán írtam véleményeket a Troilus és Cressida és a Kazamaták friss előadás-élményei után (ott is az ittenivel azonos, hárombetűs nicken), azokat másolom ide. Változtatás nélkül, s ezzel inkább hagyom, hogy megfogj: kiderül belőle, hogy a Troilus és Cressida idején már sok kifogásom volt a Katona ellen. De tény, hogy ezzel az előadással szakítottam a kétségtelen kötődéseimmel is.

Troilus és Cressida – budapesti Katona József Színház, 2005. december 26.
Irigyelhet engem, akinek balul sikerült megörvendeztetnie kedveseit karácsonykor, mert én nagy diadalt tudok a hátam mögött: ellenálltam a kísértésnek, hogy egy szépséges Shakespeare-darab előadására hívjam őket. Dvořak-, Debussy- és Grofé-cd-ket kaptak, én pedig, sokat próbált nézőként, túléltem a Katona előadását – megmenekülve egy nagy égéstől.
Ám vannak dolgok, amik elől nem lehet menekülni. Háborúk rémségei, az élet árnyoldalai. Téved azonban, aki a fényt, az élet szépségeit tagadhatónak gondolja. Haditáborokban is utolérhet bennünket egy bimbózó szerelem, s a szerelmesek itt is szépnek, királyinak, hibátlannak látják egymást. Színpadról ez úgy működik, hogy a közönség ilyennek látja a szerelmeseket. Sznob esztéták ezt a jelenséget azzal a formulával hajlamosak gúnyolni, hogy „szép színészek szép ruhában szépen beszélnek”. Most nyilván el vannak ragadtatva, amikor a trójai pap lányát meglátják félbolond, lompos takarítónőként megjelenítve. Jelmeztárában a nyitott bakancs a kakukktojás. Innen az előadás a Troilus és Cressida bohózati elemekkel tarkított paródiája. Ha kaphattunk volna egy keveset a fényből, a szépségből, egyszerűen működhetett volna a darab dramaturgiája, amelynek fő vonala egy csalódás zuhanásszerű íve. Sajnos ez a különben is rossz ritmusú előadás áldozatául esett egy nagyon tehetségtelennek tűnő vendégrendezőnek, és a Katona József Színház üldözési mániájának: a görcsös félelemnek attól, hogy szépséget is merjen ábrázolni, örömet is merjen sugározni – így védve ki a giccs gyanújának árnyékát is. Valóban, az élet, amelyet tükröznie kell a színháznak, meglehetősen pocsék: elég volt kisietnem a Katonából, a Ferenciek terének aluljárójában mint katonai táborban, feküdtek – fekszenek – rongyaik közt a hajléktalanok. Az élet ronda – de nem oly permanensen, mint azt a Katona előadásai sugallják. És ha a Troilus és Cressidában elejétől a pocsék világot látjuk, mi hozhat katartikus döbbenetet a drámai fordulat után? A Katona, illetve Silviu Purcărete megkíséreli a hatást: hangos zenével, horrorisztikus látvánnyal, harsány játékkal és olyan naturalizmussal, amely már a múlt század második harmadfordulóján is nevetséges paródiának számított. Kínos gonddal elkerüli a romantikus giccset – átlendülve a harsányság, a vérgőz giccsébe.
A közönség kacagással nyugtázta, hogy Pandarus (Haumann Péter) felfedi Troilus (Keresztes Tamás) biztatásául Cressida (Rezes Judit) combját, s – amint a színészek megadással teljesítették – megadással tapsolt a rendezői ripacsériának.
A díszlet valóban ügyesen kihasználta a Katona színpadának sajátos (széles, mély és alacsony) terét; a mélységet tovább növelni tükörrel jó, bár nem új ötlet. Ettől azonban még rossz volt (a mosdók sora nagyon sokat takart a színészekből és a játékból, legfeljebb a középen ülők számára nem), stílustalan és ronda (hangsúlyos, viszont a kábelkötegeket esze ágában sincs eltakarni), ráadásul a második rész közepéig nem változik, és ez még egy lapáttal rárak az unalmasságra.
Mára semmi eredetiséget vagy új gondolatot nem látok abban, hogy a katonák hol ókori katonai ruhák teátrális változatát, hol valamilyen XX. századi generál-katonai jelmezt viselnek. A látványbeli stílustalanság ugyanolyan gondolati fedezet nélkül való divatmajmolás, mint Priamus és Calchas szerepének színésznőre osztása.
Az „achilleusi meleg vonulat” ilyen erőteljes jelentkezése ennek az előadásnak az egyik leggyengébben megoldott eleme. A rendező mintha nem tudná, hogy a tekintetek találkozása (színpadi kapcsolat), vagy a kisujj megérintése sokkal drámaibb és erotikusabb (homoerotikusabb) hatást kelthet, mint két szereplőt csaknem folyamatosan lepedőkkel takart ágyba ítélni, amely inkább feltételezhető egy férfiszauna pihenőjébe, semmint katonai táborba. Nagy Ervin és Koloszár András szép és kedves játéka némileg mentette a dolgot, viszont – többek közt – ez az elem is elnyomta a címszereplők szerelmének dimenzióit, azok lettek volna a fontosabbak.

(Egy fórumozó reklamálta, hogy nem dicsértem a dráma „achilleusi meleg vonulatának” szerinte nagyon szépen végigvitt és finom kidolgozását. Erre válaszoltam:)

Egyrészt azt magam is elismertem, hogy „az akhilleuszi melegvonalnak” vannak szépen és finoman megoldott vonásai: íróilag és színészileg. A rendezésben nem is erős a súlya, viszont torzított. Noha Troilus, később Troilus és Cressida, és időnként mások is tartózkodnak ágyban, amikor nincs jelenetük, a rendezés normálisan mozgatja őket, ahogyan kell is a színpadon: hogy mit tesztnek, hogyan élnek, amikor nincsenek a színen, csak akkor tudjuk, ha róluk beszélnek. Akkor sem biztosan, hiszen lehet, hogy nem igaz, amit mondanak róluk (v. ö. Othello). Titkaik vannak, mint az embereknek általában, akiket magunk körül látunk. Purcărete színpadán Achilles és Patroclus, amint jeleneteik véget érnek, ágyba térnek, egy elleplezett ágyba. Ők a drámai személyek közt a „melegek”, akik, ha nem beszélnek, nem cselekszenek, akkor ágyba bújnak: titoktalanok, nyilvánvaló, hogy életük minden percét szexuális irányultságuk jegyében töltik. Míg „normális" drámai személyeknek ágyjelenetek adódhatnak egy előadásban, ennek a párnak a játékidő (=életük) túlnyomó részére ráterpeszkedik az „ágyjelenet”, fölöslegesen. Ezt is lehet megoldásnak tekinteni, lehet tetszéssel fogadni, de én hadd ne nevezzem szépen végigvitt és finom vonalnak.

***

A Troilus és Cressida Katona József Színházban látott előadása után nem állhatom meg, hogy elismeréssel és hálával hódoljak Kazimir Károly emléke előtt. Lehet, hogy a darab csupán jó, de Kazimir, választott színészei (Domján Edit, Kozák András, Drahota Andrea, Pécsi Ildikó, Inke László, Orbán Tibor és sokan mások) remeket alkottak belőle. Valószínű, hogy a darab jó, de a Katona vendégrendezője, Silviu Purcărete, dramaturgjai (ketten is munkálkodtak Shakespeare – „megsegítésén”!) – érdemes színészekkel, ám súlyos szereposztási tévedésekkel – színházhoz méltatlan produkciót hoztak létre.

1326   Edmond Dantes • előzmény1325 2019-08-14 14:51:11

Sajnálatos. Nem vagyok sem Katona-fan (semmilyen fan nem vagyok), még kevésbé ottani alkalmazott vagy bármi, csak sima néző (a "mezei" jelző már foglalt). A Kazamatákat talán láttam, de semmire nem emlékszem már belőle. A kánon szerint mindenesetre Térey Jánossal napjaink egyik legjelentősebb költője, drámaírója, írója, műfordítója távozott nemrég, tragikusan fiatalon. Őszintén örülnék, ha -akár privátban, természetesen köztünk marad- megírnád, mi bántott, mi sértett a két produkcióban.

1325   IVA • előzmény1324 2019-08-14 04:13:57

Amint az előzményt tartalmazó topicban írtam, az előadás minőségével sértettek meg. Ha nem így történik, megsértettek volna pár hónappal később a Kazamatákkal. A Katona új arculata nemcsak esztétikumot képvisel, hanem szellemiséget is. Egy közönségrétegnek kedveskedett, engem pedig (mint aki utálja a pazarlást és nem szeret rondát látni) kirekesztett. Az új küllem a Katona látogatóinak kedvét nem vette el, az enyémet, mint írtam igen. A 107 %-os látogatottságot nem kétlem, én nem járultam hozzá az eredményhez. Tűzrendészeti gond akkor szokott támadni, amikor tűz üt ki vagy leég valami.

1324   Edmond Dantes 2019-08-13 16:19:20

Itt vagyok. Troilus és Cressidát nem láttam, nem tudom, mivel sértettek meg: én nem szoktam elhatározni, hogy nem megyek valahová többé. A színházat a "pénztártól a mosdókig szétverték", ők felújításnak nevezték: nekem sem tetszik, de a nézőtér szerintem nem vagy alig változott. Lehet, hogy nagyon is elveheti a néző kedvét egy színháztól egy látogatás élménye, hát még kettőé...vagy még többé. Katona látogatóinak kedvét a jelek és ami fontosabb: a statisztikák szerint az átalakítások nem vették el a látogatásoktól azaz a színdarabok megtekintésétől, mert mint olvastam -és senki nem vonta kétségbe tudtommal- a látogatottságuk valahol 107% körüli ... csak nehogy ebből tűzrendészetileg gond támadjon egyszer, valahol...A belbeccsel = a produkciókkal kapcsolatban véleményem vegyes, néhány beírásom tanúskodik erről és vannak produkciók számosak, amikről -akár ottaniak, akár máshol láttam- be sem írok, mert nincs időm, nincs kedvem rá vagy nem érdemesítem azokat beírásra, nem terhelem vele magamat és fórumtársainkat. Lehet, hogy Katona is -divatos szóval- kisebb-nagyobb "válságban van", de ez csak költői kérdés, mert nem tudom. 37 év alatt mindenhol vannak hullámhegyek-hullámvölgyek. Katona még így is az ország egyik vezető társulata, bár nézetem és aktuális véleményem szerint csak Bp.-en "megelőzte" egy, talán két másik társulat ill. azok produkciói is azok közül, amelyeket gyakrabban látogatok.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Hotzi Mátyás (cselló), Jenei Erzsébet (hárfa)
"Hangulatkoncert"
J.S. BACH: Olasz koncert, BWV 971 - I. tétel
LISZT: Desz-dúr consolation
PHILIPPE MERSANT: Bamyan
RENIÉ: Legenda
KODÁLY: Szólószonáta gordonkára, op. 8 - I. tétel
LIGETI: Csellószonáta
DEBUSSY: Beau Soir (Szép este)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A nyugat lánya

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Vajda Gergely
CSAJKOVSZKIJ: 4. (G-dúr) szvit, op. 61 („Mozartiana”)
USZTVOLSZKAJA: 1. szimfonikus költemény
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sümegi Eszter, Gál Erika, Fekete Attila, Palerdi András
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: José Cura
VERDI: Requiem

19:30 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Erdődy Kamarazenekar
koncertmester: Szefcsik Zsolt
LAKS: Sinfonietta
RÓZSA: Concerto vonószenekarra, op. 17
GYÖNGYÖSI LEVENTE: III. divertimento - ősbemutató
ORBÁN GYÖRGY: Sopra canti diversi
KILAR: Orawa

19:30 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

Szokos Augusztin (csembaló), Paulik László (hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba)
Culliford-koncertek No.2 - "To the Apollo Society"
Michael Christian Festing, Richard Jones, John Stanley, John Playford és Pieter Hellendaal művei
A mai nap
született:
1873 • Egisto Tango, karmester († 1951)
1958 • Tony Lakatos, jazz-muzsikus
elhunyt:
1868 • Gioacchino Rossini, zeneszerző (sz. 1792)
1988 • Doráti Antal, karmester (sz. 1906)
1989 • Lakatos Gabriella, balett-táncos (sz. 1927)