Bejelentkezés Regisztráció

Társművészetek


Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc

1380 joska141 2019-09-13 23:01:46 [Válasz erre: 1379 lujza 2019-09-13 22:53:01]

Úgy emlékszem, volt például egy olyan Kékszakállú-rendezés, ahol Judit „berendezkedik” a várban. Hozott poharakat, tányérokat és azokat pakolta ki az asztalra. Az ezzel járó „koppanásokat” tiltotta be akkoriban Bartók Péter, hivatkozva arra, hogy ezek a zajok nincsenek benne a partitúrában. Mintha egy Alföldi-rendezés lett volna, de ezt jobb memóriával rendelkező fórumtársaim biztos tudják pontosítani.


1379 lujza 2019-09-13 22:53:01

Azon töröm a fejem, hogy is volt, amikor a Bartók örökösök tiltottak be valamit, talán a Csodálatos mandarin színrevitelét.


1378 Edmond Dantes 2019-09-13 10:02:00 [Válasz erre: 1376 IVA 2019-09-13 04:13:36]

És ugyan ki és hol húzza meg azt a bizonyos határt és milyen alapon? Szerintem két válaszlehetőség van: a) cenzúra  b) közönség. Anélkül, hogy állást foglalnék, igazságot akarnék tenni, esetünkben az a) opció valósult meg, jogi köntösben. A b) opció akkor valósulhatott volna meg, ha bemutatják a darabot. Ha a közönségnek tetszik, akkor a közönség számára édesmindegy, hogy aznap este hány százalékban szórakozott jól Molnáron és hány százaléka a sikernek a Mohácsi-vonal. Megállapítják, hogy láttak egy Molnár-darabot és kész. Ha megbukik a produkció, akkor viszont 100%-ban Mohácsiék viszik el a balhét. Senki nem azt gondolta volna, hogy egy gyengécske Molnár-darabot látott, a darab nem jó és nem az adaptáció. Reklámnak minősül minden, amiről, akiről beszélnek, vö. az öreg primadonnáról szóló anekdotát: "mindegy hogy mit, csak beszéljenek rólam". Az áfférnak híre megy és garantálom,hogy ez a hír nem csökkenti, ellenkezőleg: fokozza a Mohácsiék iránti -olykor túlzott mértékű- érdeklődést. Másrészt negatív reklám: egykönnyen azt a narratívát alakíthatja ki, hogy márpedig mostantól itt "rend" lesz ám Molnár Ferenc darabjaival! Csak semmi cicó, semmi cécó, nálam van a stukker (ld. itt 0:35-0:50) meg a Molnár-hagyaték. Úgyhogy esetleg számíthatunk rá: egyre vastagabb por lepi majd a Molnár-adaptációkat pedig tetszik, nem-tetszik, poros(odn)ak azok a darabok többségükben és jóformán, jó ideje maguktól is.


1377 Edmond Dantes 2019-09-13 09:31:36 [Válasz erre: 1375 IVA 2019-09-13 04:07:08]

Olyan jóóó véled kezdeni a napot :-) kint süt a Nap, az idő -mint szavaid, gondolataid zöme- simogató, szívmelengető ... és amely gondolataid sok mindenben igencsak helytállóak. Talán észlelhető -talán 1-2 konkrét produkcióról szóló beírásomból- hogy nem vagyok Mohácsi(ék) elfogult, de még elfogulatlan híve sem, sőt! Nem ösmerem ő(ke)t, annyit tudok, hogy Mohácsi János bizonyos értelemben iskolát teremtett Kaposváron és az ottani nagy (Babarczy-Ascher-...) korszak továbbvívője lett ... egy ideig. Bizony-bizony, az a megosztó Csárdáskirálynője is maradandó színháztörténeti esemény lett, ha nem is a szereplők énekhangja folytán. Ha nem így lenne, már a kutya sem emlékezne rá, márpedig mindenki emlékszik rá, aki látta és sokan tudnak róla olyanok is, akik nem látták. Aida: azt szoktam mondani, hirtelenjében két operát tudok, ami minden újításnak, újraértelmezésnek szilárdan ellenáll, magyarán: nincs mit tenni velük, egyikük éppen az Aida. (A másik is "mozdíthatatlan" környezetben játszódó, statikus, nagy kórusos, csilivili jószág) Nem tanácsolnám egyetlen rendezőnek sem, hogy különösebben bolygassa meg. Na de még egyszer (már kérdeztem): hogy kerül Aida csizmája topánkája a Molnár- (és nem a Sámson és) Delila asztalára? Érteni vélem a személyes érintettségedről, sértettségedről szóló humoros megjegyzést, de ezen az alapon az egész világ tele van sértett, sértődött emberekkel, mindazokkal, akiknek nem tetszett 1-1 színházi vagy operaelőadás, irodalmi alkotás, film, festmény, szobor, épület ... akár vissza is követelhetnék a vételárat vagy a belépti díjat, de a többség azért mégsem nullázná le 1/1 ahogy van a neki nem tetsző alkotás alkotóját  Egy életműből nem ragadható ki 1-1 (néhány?) sikertelen vagy annak gondolt opusz, ahogyan 1-1 sikeres darab sem tesz okvetlenül sikeressé valakit örök időkre, bár utóbbira akadnak példák.

A letiltott Deliláról fenntartom: jobb egy átírt -következetes szóhasználatoddal: meghamisított- Delila mint egy semmilyen. Ha jól értem, te sem ismered különösebben a darabot, a nyíregyházi adaptációt pedig biztosan nem, mert letiltották és az egyetlen előadást is üres nézőtér előtt tartották meg. (Vö. futballmeccsek üres lelátók előtt, büntiből.) Ha egyszer színre akarják hozni -és nem pl. a Játék a kastélybant vagy A testőrt ezredszer, esetleg színtelen-szagtalan kivitelben- és sikerre szeretnék vinni a még általad is (1371) gyengébbnek tartott darabot, akkor azt bizony, szintén a te szavadat kölcsönvéve fel kell turbózni. Mohácsi(ék) felturbózásai gyakran megosztóak -még egyszer: a legkevésbé sem vagyok elfogult Mohácsi-fan, sőt- de mindig mindenhol feltűnést és ami ennél fontosabb: komoly közönségérdeklődést keltenek. Ha nem így lenne, nem kapkodnának utánuk a színházak. A mai színházi -és egyéb- klímában különösképpen nem ... és mégis. Talán mégiscsak valamiért. Biztosan nem Mohácsi "csókos"-státusza okán, ellenkezőleg..


1376 IVA 2019-09-13 04:13:36 [Válasz erre: 1374 Edmond Dantes 2019-09-12 09:05:38]

Semmilyen szabadság, még a szellemi műhelyek szabadsága sem lehet határtalan. Minden szabadság egy másik szabadságot sérthet (ez a tündökletes tartalmú és dallamos csengésű liberalizmus feloldhatatlan ellentmondása), a határtalan szabadság határtalanul sérthet egy másik szabadságot.
A vitatott afférnak nem a műsorterv szabad összeállítása volt a tárgya.
Mégis, kinek jelentene reklámot ez a letiltás? Nem mindenkinek az értékrendje szerint értékes egy botrány.


1375 IVA 2019-09-13 04:07:08 [Válasz erre: 1373 Edmond Dantes 2019-09-12 09:00:46]

Nem olyasmiről, hanem „olyaskiről” írtam, akit ismerek (szerencsére nem személyesen, de ez itt nem is feltétel).
Elégedett vagyok előző hozzászólásom gondolatával: aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem. Azt az Aidát Mohácsi János rendezte. Verdi zenéjét és az opera szövegét ugyan nem írta át, de valamennyi rendezői ötlete és affektálása ellenkezik az operával. Az a színház, amelyik a Mohácsi testvéreket bízza meg átdolgozással, rendezéssel, annak számolnia kell azzal, hogy lelkiismeretes, tisztességes szerzői jogörökössel összeütközésbe kerülhet. Ha (pl. a „művészet” szabadsága gőgjének jegyében) nem törődik ezzel, ráfizethet: ahogyan rá is fizetett. A jogörökös nyilván tudja, miért nem ült le megértőbben tárgyalni vagy kompromisszumokat kötni (E. D.). Mohácsi Jánossal (ismétlem, nem személyes ismerősöm, de a virtuális világban összejöttem már vele, nem az Aida kapcsán) ez – finoman és röviden szólva – nem lett volna egy alkotói csapatélmény. Az is érthető, hogy a színház sem tereli pl. jogi útra a jogörökös döntését. Lukin Ágnes nyilván nem indulatos túlzással kifogásolta az eredi és a meghamisított szöveg arányát. Mindezekért úgy gondolom, a legjobb és egyben példaadó döntés született.
A Delilát játszották már a Centrál Színház előtt is (nem akárkik, Váradi Hédi, Margitai Ági nevére emlékszem régi színlapokról), azok az előadások sem váltak legendássá. Létezik nyomtatásban is, az irodalomtörténet része, bár a színházi közönség valóban ritkán találkozik vele. Ez nem ismeretlenség, de még ha az lenne is, jobb, mint a félreismertség. Ha szeinted jobb egy hamisított Delila a nem játszottnál, olyasmiről foglaltál állást, amit nem ösmersz


1374 Edmond Dantes 2019-09-12 09:05:38 [Válasz erre: 1371 IVA 2019-09-12 05:15:16]

Ez is egy vélemény, ízlés. Másnak meg más a véleménye, ízlése. A színházak pedig szabad szellemi műhelyek, legalábbis jobb helyeken és szabadon állítják össze műsortervüket. Aztán a közönség majd eldönti, mi tetszik, mi nem. Ezúttal nem lesz lehetősége eldönteni. Reklámnak viszont jó a letiltás.


1373 Edmond Dantes 2019-09-12 09:00:46 [Válasz erre: 1370 IVA 2019-09-12 05:12:16]

Állást foglalni szabad, bár elég különös dolog olyasmiről, amit nem ösmerünk. Nem értem, hogy kerül Aida Delilához, de majd lesz magyarázat. Lehet, hogy Lukin Ágnes értéket mentett ... az ismeretlenség számára. Egy átírt (szóhasználatoddal: hamisított) és/de játszott Delila többet ér mint egy semmilyen.


1372 Edmond Dantes 2019-09-12 08:54:08 [Válasz erre: 1368 lujza 2019-09-12 02:08:43]

Pontosan erről lehet(ett) szó. Plusz privát tegnap, más témában.


1371 IVA 2019-09-12 05:15:16 [Válasz erre: 1368 lujza 2019-09-12 02:08:43]

Molnár Ferencnek számos, a magyar és a világirodalomnak pedig számtalan remekműve áll a színházak rendelkezésére. Azokból lehet választani, és lehet új műveket írni. A gyengébbek „felturbózása” szükségtelen, alapötlettel nem rendelkező színházi csalók ipara.


1370 IVA 2019-09-12 05:12:16 [Válasz erre: 1366 Edmond Dantes 2019-09-11 10:39:38]

Én állást foglalok, érintett sértettként. Azt hiszem, aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem.
Bravó Lukin Ágnesnek, aki nemcsak értéket mentett, hanem remélhetőleg precedenst is teremt, további hamisítások megelőzésére!


1369 IVA 2019-09-12 05:07:39 [Válasz erre: 1364 Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15]

Nem biztos, hogy sajnálatos. A szerzői jogörökösség nemcsak a jogdíjak bezsebelésével jár, hanem felelősséggel is.
Viszont biztosan sajnálatos, hogy Bíró Lajos és sok más szerző jogörökösei nem léptek fel, és sajnos Verdi jogörökösei sem léphettek fel a Mohácsi testvérek garázdálkodása ellen.
A színház közleménye fellengzős, szinte már geil, bűzlik az öndicsérettől.


1368 lujza 2019-09-12 02:08:43 [Válasz erre: 1366 Edmond Dantes 2019-09-11 10:39:38]

A Centrál Színház játssza a Delilát. Elég vékonyka, sablonos történet, a jó színészek ellenére nem nagy durranás az előadás, nem csodálom, hogy a Mohácsi testvérek fel akarták turbózni.


1367 Edmond Dantes 2019-09-11 17:06:33

Kovalik Balázs sok év után először állít színpadra prózai előadást hazai színpadon.  A nyáron tragikusan fiatalon távozott Térey János nem sokkal halála előtt fejezte be Lót – Szodomában kövérebb a fű című, az Örkény Színház felkérésére írt drámáját, melyet december 20-át láthatja először a közönség. (Forrás: Örkény Színház honlapja.)


1366 Edmond Dantes 2019-09-11 10:39:38 [Válasz erre: 1365 joska141 2019-09-11 10:01:08]

Én sem foglaltam és nem foglalok állást, már csak azért sem, mert sem az eredeti darabot sem a bemutatni szándékozott verziót nem ismerem. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Horváth Ádám nem folyamodott volna ilyen drasztikus eszközhöz. Alighanem megértőbb, tárgyalásra és kompromisszumra készebb, empatikusabb lett volna mint a családi "ezüstöt" azaz Molnár Ferenc szellemi -és abból származó anyagi- hagyatékát immár átvevő, az örökség képviseletét az index.hu szerint ellátó Lukin Ágnes.


1365 joska141 2019-09-11 10:01:08 [Válasz erre: 1364 Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15]

Mind a színház, mind a Mohácsi-testvérek kifejezést adnak érzelmeiknek, meglepetéseiknek. Egyáltalán nem kívánok állást foglalni a Facebook oldalain is ezzel kapcsolatban folyó vitába – átdolgozhatók-e, kiegészíthetők-e a klasszikus művek.

Azonban az érintettek – szerintem – egy tényezőt nem vesznek/vettek figyelembe.

2019.júniusában, hosszú betegség után, sajnos elhunyt Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező, Molnár Ferenc unoka. Ebből következően az addigi örökösödési lánc természetesen megváltozott, más örökösök léptek be. Ez a tény szintén természetesen más tárgyalási eljárást igényel és így tovább. Azt hiszem, ezt a darabot előadni/átdolgozni kívánóknak illett volna nagyobb figyelemmel és időráfordítással kezelniük.


1364 Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15

Ritka és ritka sajnálatos színházi esemény: közvetlenül a premier előtt a Molnár Ferenc-örökösök letiltották a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház új Delila-produkcióját, amit a Mohácsi-testvérek jegyeztek (volna) rendezőként-dramaturgként. A teljes semlegesség jegyében a színház sajtóközleményét linkelem be.


1363 Edmond Dantes 2019-08-31 11:38:43 [Válasz erre: 1362 joska141 2019-08-31 08:39:06]

Kedves joska141, köszönöm, köszönjük. Igen, mint már írtam (1345): sokszor kell valamit ismételgetni, akkor majd elhiszik. Tatjana bucsúszavait ill. az episzolaszerző unokaöcs írásait hiányolom fájón én is: "...kak szalavej leta." Ne aggódjunk: jön, jön, jön mint a régi mozihirdetés szólt. A belinkelt beszélgetés annyival kevésbé zavaró, hogy az a színház saját honlapján jelent meg, tehát felfogható bizonyos jogos (ön)reklámnak, szemben az előző "interjúkat" és a levéláriákat közlő médiummal, amitől az olvasó csak-csak (el)várna némi rámenősséget, ütős kérdéseket. A Nemzetis beszélgetésben van Vidnyánszky Attilának egy fél mondata, ami nagyon igaz: "nagy fellélegzés számomra, hogy végre megszületett a Tragédia." Igen, megszületett a Tragédia: 1860-ban, megszületett a Tragédia a Nemzeti színpadán 1883-ban ...és megszületett a tragédia, még ha nem is mindenki lélegzett fel tőle: 2013. július 1-jén. És azóta is tart.


1362 joska141 2019-08-31 08:39:06 [Válasz erre: 1361 Edmond Dantes 2019-08-30 20:44:49]

Tisztelt „Edmond Dantes”! Idézek hozzászólásából: „feltűnően rövid időn belül másodszor”. Kiegészítem azzal, hogy itt van a harmadik, teljesen azonos tartalmú Vidnyánszky nyilatkozat:

https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2019/08/a-kiteljesedes-fele

Ezzel egy figyelemre méltó folyamatot lehet tapasztalni, ezt a fórumokhoz hozzászólók megoszlása is igazolja.

Az utóbbi hónapokban Ókovács Szilveszter, aki addig szinte minden nap nyilatkozott valamiről, feltűnően hallgatag lett. Az így kialakult „nyilatkozati űrt” Vidnyánszky Attila töltötte be, először a magyar operett megújításával, majd mostanában a Nemzet Színházával kapcsolatban.

Érdekes volt megfigyelni, míg Ókovács Szilveszter nyilatkozatai mindig igazodtak az operai eseményekhez, folyamatokhoz, addig Vidnyánszky Attila nyilatkozati szélesebb, egész színházművészeti perspektívában történtek. Különösen érdekes, hogy ez idő alatt a kultúrpolitika kinevezett irányítói – Kasler Miklós, Fekete Péter – ténylegesen hallgattak, ami azért egyetértést fejez ki.

Ezekből az eseményekből vagy annak hiányaiból is, jó kirajzolódik a folyamat, hogy az aktuálpolitika mennyire „rátelepszik” a – jelen esetben tárgyalt – színházművészetre. Hogy ez pozitív vagy negatív folyamat, az érdekeltek – alkotók, nézők – a jövőben eldöntik.


1361 Edmond Dantes 2019-08-30 20:44:49 [Válasz erre: 1357 joska141 2019-08-29 17:40:14]

Ez az (al)interju mindennel beszedesebb: Vidnyanszky Attila gyakorlatilag a teljes hazai eloadomuveszetrol es finanszirozasarol hirdet megfellebezhetetlen iteletet  mintegy sajat hitbizomanyarol, sajat hataskorben. Mert o igy gondolja, a mikrofonallvany pedig keszsegesen hallgatja  feltunoen rovid idon belul masodszor. Kerdes sehol: mire fel is?! Illetekes o minderre? Tan csak nem a 150 millas hiany faj? Vagy a diakokkal kivattazott kotelezo olvasmany-produkciok gratis "telt hazai"? Tan csak nem koveti(k) forumunkat? Csak kovesse(k), itt legalabb van szinvonal es  van igeny szinvonalra. Arcom leszakad, amikor ugy tesz, mintha komolyan gondolna, hogy barki barmikor az o zsebeben latta volna a taot... azt a taot, aminek a kiirtasat (!) pont o lobbizta ki. Es ahogyan eldicsekszik a minden iskolas szamara kotelezo Egri csillagok iranti hatalmas (diak!)rohammal. Nem folytatom. A sertett onerzet, felsobbrendu kioktatas, csusztatasoktol hemzsego akarnoksag valosagos tarhazat nyujtja (Vidnyanszky) Attila legfrissebb levele,  csak a szokasos Tatjana bucsuszavakat hianyolom fajon: "...kak szalavej leta."


1360 Edmond Dantes 2019-08-30 20:20:44 [Válasz erre: 1358 IVA 2019-08-30 03:16:34]

Vita? Gyozelem? Vereseg? Ugyan mar ;-) Kordialis eszmecsere, amit talan mar maga a beregszaszi / debreceni / pesti maestro vagy megbizottja is kovet. Mi masnak tudhato be az, hogy ropke ido elteltevel ismet kinosan es rut csusztatasokkal telve magyaraz/kodik a keszseges mikrofonallvanynak? Hidd el, lassan olyanok vagyunk mint a reklamszoveg szlogenje: "En es a Maggi lefozhetetlen paros!" ( Udvariassagbol lehetek en "a Maggi".)


1359 IVA 2019-08-30 03:19:01 [Válasz erre: 1357 joska141 2019-08-29 17:40:14]

Ezúttal sem találom az „interjú” készítőjének nevét. Nemzeti nyelvünk fogalmazási és írásbeli helyessége érdekében nem ártott volna egy nyelvi lektor közreműködése.


1358 IVA 2019-08-30 03:16:34 [Válasz erre: 1356 Edmond Dantes 2019-08-29 08:49:27]

Az általam említett nagy nevek átmásolása sem téveszt meg: ez a bekezdésnyi hozzászólás elejétől a végéig rólam szól. A végén kicsit rólad, aki, velem szemben, emelkedett, nemes lélek. Nem muszáj egy vitának győzelemmel és vereséggel végződnie, de a személyeskedés még ennél finomabb formában is igazolás lenne számomra.


1357 joska141 2019-08-29 17:40:14

Mindenkinek szíves figyelmében ajánlom az Origo internetes felületén megjelent, nagyon hosszú Vidnyánszky Attila interjút. Az interjú itt érhető el:

https://www.origo.hu/kultura/20190829-interju-vidnyanszky-attilaval.html?utm_source=hirkereso

Az interjú megismétli az eddig már többször tárgyalt témákat: úgy mint a Nemzeti Színház gazdálkodását, a TAO támogatás helyzetét, a független színházakkal kapcsolatos hivatalos álláspontot.

Újdonság viszont az előző nyilatkozatokkal szemben, hogy most már név szerint említi Alföldi Róbertet, szintén név szerint bírálja az Örkény Színház és a Katona József Színház különállását.

Ami viszont abszolút új volt, sajnálom, hogy a kultúrpolitika eddigi megnyilvánulásait nem kísértem figyelemmel és csak most tudtam meg: A Fővárosi Nagycirkusz Nemzetstratégiai Intézmény lett!!!

Nevezett az interjújában felsorolja a jelenlegi Nemzetstratégiai Intézményeket. Semmi irónia nincs szavaimban, de ismereteim szerint, ezek közül már csak a Fővárosi Nagycirkuszban nem rendezett produkciót Vidnyánszky Attila!


1356 Edmond Dantes 2019-08-29 08:49:27 [Válasz erre: 1355 IVA 2019-08-29 04:26:18]

Amikor azt írtam, hogy "lefelejtetted Törőcsiket", ennek az igének a humorosnak szánt használata mellett reménykedtem legendásan jó kedélyedben, kiváló humorodban és a személyemhez fűződő ugyancsak hagyományos jóindulatodban, szívélyességben. A jelek szerint, főleg, hogy a többi tapaszalt művészre kiterjesztőleg gondoltad, hogy feledékenynek véltelek könyvtárnyi feljegyzésed birtokában és ellenére: nos úgy tűnik, valamelyik feltételezésemben tévedtem. Kár. Követhetném gyakorlatodat, amit minden egyes alkalommal alkalmazol, amikor más, múltbéli példákat idézek mint most te és írhatnám: jelen eszmecserénk tárgya  nem Major Nemzetije, nem Ádám Ottó Madách Színháza, nem Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, nem Fodor Imre József Attila Színháza, nem Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, nem Kazimir Károly Tháliája és színházaik társulatai, és hozzátehetném: nem Kerényi Imre Szigligeti majd Madách Színháza és nem is az ő MSzMP-s rendezvényei, SzDSz-es-Chartás sétái, MDF-es ténykedése végül Fideszes "művészeti" ...khm... munkássága (Nemzeti Könyvtár, Magyar Krónika/"Kinyílott a pitypang. Megírom.", Színművészeti Egyetem elleni kirohanásai, b**izása stb.), hanem Alföldi, majd Vidnyánszky Nemzetije és társulataik valamint valós (törzs)közönségük (már amelyiknek van olyan)...de nem teszem. Ilyen kifinomult eleganciát és a "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem"-sláger idézgetését nem illendő utánozni. Megjegyzem, egy valamirevaló színház valamirevaló igazgatójának személye elementárisan nyilvánul meg színházának előadásaiban, beleértve a fölsorolt színházak fölsorolt igazgatóit is. Lehet, hogy Vidnyánszky bonmot-ja -" a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza"- jól hangzik, ám az ő Nemzeti Színháza még csak a főváros színháza sem: a senki színháza, már második ciklusban, kormányzati (köz)pénzekkel kitömött biodíszlet, ahol "az ország legtávolabbi falvából" importált gyerekeknek osztogatott ingyenjegy-hegyekkel hamisítják meg kozmetikázzák a látogatottsági statisztikát. Tavaly "sajnos" megfeledkeztek a valós bevételi statisztikák kozmetikázásáról, de jövőre talán már oda is eljut a kozmikus kozmetikusNem tudom, milyen a "klasszikus nemzeti színházi eszmény", de azt tudom, hogy ha van olyan, akkor folyamatosan változik, változnia kell a változó világgal együtt. Az olyasféle lakonikus minősítés pedig, miszerint ő (Alföldi Róbert, nemde?) "nem művész, csak ismert közéleti ember", már megbocsáss, de inkább a minősítőt minősíti. Az egyetértés ellenségét minősíti. Nem én minősítek, hanem eme minősítésed minősít. Ilyesfélét én soha nem írnék le ... még Vidnyánszky Attiláról sem.


1355 IVA 2019-08-29 04:26:18 [Válasz erre: 1353 Edmond Dantes 2019-08-27 08:43:45]

Nem lennék az egyetértés ellensége, de ne vezessünk félre senkit se: nem hiszem, hogy közeledtünk egymáshoz. Addig semmiképpen sem, amíg nem vagy képes ferdítés nélkül vitázni. Ha Törőcsikre írtad, hogy lefelejtettem, akkor sem kicsit, sem nagyon nem érthettem félre, hogy a nagy nevek teljes körét hiányoltad.
Minden valamire való színháznak volt olyan igazgatása vagy művészeti vezetése, korszaka, amely alatt mindegyik színészgenerációból kiválóságokat szerződtetett társulatába. (Örökségül kapta és megtartotta őket, csábította a főváros, a vidék és az elcsatolt területek színházaitól, a főiskoláról.) Hogy csak azokból említsek példákat, amelyek nagy korszakából még nekem is jutott valamennyi. Major Nemzetije, Ádám Ottó Madách Színháza, Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, Fodor Imre József Attila Színháza, Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, Kazimir Károly Tháliája. A társulat összeállíása azonban csak egy fontos eleme a színházigazgatásnak. Igen, impozáns volt a Nemzeti tagságának névsora is 2013-ban, de ez nem minden egy színházi korszak nagyságához, és ez nem is tette az ország első színházává a Nemzetit, amely Alföldi igazgatása alatt megosztotta a kritikusokat és a közönséget is, sőt a közönség egy részét kirekesztette, visszataszította.
Észrevehetted, hogy az igazságtalan és ordináré tónusú támadásokat, amelyek Alföldit vezérigazgatósága idején, előtte és utána érték, váltig elítélem, és remélem, ez a tétel sohasem lesz ferdítésed tárgya. Ezek azonban valamilyen mértékben (lehet, hogy teljesen) elkerülhetők, megúszhatók lettek volna, ha Alföldi személye nem nyilvánul meg elementárisan színházának előadásaiban. Ezt, ugye, nem én találtam ki, megfogalmazta Kerényi Imre és Vidnyánszky is, meglehetősen jól – kár, hogy helyes és jól fogalmazott szakmai megítéléseik mellett poitikai és emberi ítéleteik és személyük közönséges énje is megnyilvánult. Státusát elnyerve Alföldi maga is megfogalmazta, senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy a Nemzeti működésére az ő személyes ízlése fogja rányomni bélyegét. Bárka-beli korszakát (is) jól ismerve, sajnos tudtam, hogy ebből csak baj lehet. Itt (ismét sajnos) igazat kell adnom Vidnyánszky Attila azon véleményének hogy a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza. Ma, amikor ő a Nemzeti iránti általános érdektelenséget igyekszik menteni, nyilván nem ugyanazt érti ez alatt, mint én, valamint azok, akiknek van egy klasszikus nemzeti színházi eszményünk, és akik nem tartjuk a művészet feltételének a permanens provokációt, még a progresszív művészetének sem. Márpedig Alföldinek a műsorpolitikájától a rendezéseiig és személyes nyilatkozataiig folyamatosan jelen volt (van) a provokálás. Ezt sokan nem értik, és akik értik, azok sem szeretik feltétlenül. Nem akarok egyik téren sem példákat sorolni ezekre, őszintén megmondom, azért sem, mert ez a Társművészetek topicja, ahol olyan személyről szóló vitához érkeztünk el, aki szerintem nem művész, csak ismert közéleti ember. Egy tisztázatlan, ezért csalásnak is nevezhető fölkenés és egy gusztustalan trónfosztás közötti, kívül-belül botrányokkal szennyezett öt év – ennél több nem járt neki. És ez független attól, hogy mi lett és mi lesz utána.


1354 IVA 2019-08-29 04:10:19 [Válasz erre: 1351 Edmond Dantes 2019-08-26 21:37:11]

A legutóbbi előtti hozzászólásodból még ki kell gyomlálnom egy ferdítésedet (nem az elsőt és nem az utolsót):
Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is)
Nem ismerem Alföldit, a személyéhez semmi közöm! A művészetiek közt nyilvántartott tevékenységei közül egyiket sem tartom valódi művészetnek, és ezt olykor le is írom. Az „(is)”-t, gondolom, Vidnyánszkyra értetted, rá ugyanez vonatkozik!
Érzelmi vallomásaimat meg tudom fogalmazni, ne tegye helyettem senki se!


1353 Edmond Dantes 2019-08-27 08:43:45 [Válasz erre: 1352 IVA 2019-08-27 02:49:18]

Már annyira közel vagyunk mint még tán sosem :-) csak kicsit félreértettél: nem a nagy nevek teljes körét hiányoltam. Azt írtam: "...jóval többen mint ahányat fölsoroltál" mármint azok az akkori fiatalok voltak jóval többen annál a négynél, akit megneveztél. Az egyszerűség kedvéért itt van a 2008-2013 közötti teljes gárda azaz a társulat névsora. Színházba nem vagy keveset járó emberek számára talán kevésbé, de számodra, aki járatos vagy a színház világában is, impozáns e névsor ma is. Hű tükre annak, hogyan és ahogyan Alföldi képes volt a tapasztalt, nagy nevek: negyvenes és idősebb művészek és egy gárda ifjú csapat fiatal színész halmazából egy olyan együttest összekovácsolni, ami hosszú idő, mondhatni évtizedek után valóban az ország első színházává tette az ország -névleg mindig, valójában ritkán- első színházát. Megengedem: olykor -ízlés dolga: ritkán vagy gyakrabban- vitatható, kevésbé sikeres - balhés? produkciók nehéz göröngyein keresztül ... de tette, összekovácsolta mint Siegfried a Nothungot. (Bocs, zenei fórumon nem bírtam kihagyni ezt a hasonlatot.) És ez bizony ma már színháztörténeti tény. Ez nem semmi...volt. Nem nulla volt. Nem "La Morte è il Nulla.."...volt. Volt. Egy súlyosan alulfinanszírozott, ráadásul folytonos és nemtelen külső támadásoknak kitett társulat igazgatójaként, tagjaiként: vállalták, csinálták, megcsinálták. Múlt időben. Elmúlt idő(k)ben. Egyesek maradtak, sokan távoztak. Semmi nem lesz már többé "úgy".


1352 IVA 2019-08-27 02:49:18 [Válasz erre: 1351 Edmond Dantes 2019-08-26 21:37:11]

Ha „Pl…” „…és a többieket” között említettem öt színész nevét, akkor nyilván nem is volt szándékomban teljes felsorolás, Törőcsiket tehát nem „lefelejtettem”, ahogyan pl. Bodrogit, Söpteit, Blaskót sem.
Amit alapos ismeretek és tapasztalatok nélkül kinevezel színháztörténeti ténynek, nem egyéb, mint a blöffölésed. Az általad Alföldi ifjú gárdájának nevezett, a Színház és Filmművészeti Egyetemen a XXI. század első évtizedében tanult színészek valamennyi vizsgaelőadását láttam (többet a nem nyilvánosak közül is), a színházi előadásokban teljesített jelentősebb gyakorlataikat is, sőt, többükre már az Új Színház és a Bárka stúdiójában felfigyeltem, akadt, akire már gyerekszereplőként is. Azért jegyeztem meg őket, arcukat és nevüket, és kísértem figyelemmel kibontakozásukat (már akkor), mert feltűnő és figyelmet érdemlő tehetségnek mutatkoztak, amibe nemcsak egyéniségük csillogása tartozott bele, hanem az a képességük is, hogy otthonosan illeszkedtek a társulatokba, később egyetemi osztályuk alkotóközösségébe. Nem állítom, hogy Alföldi rendezései és igazgatása alatt ezek a vonásaik nem fejlődtek tovább, hiszen az alkalmas színész minden munkából és életélményből tanul, de színésszé és összecsiszolásukat nem lehet profán módon Alföldinek tulajdonítani. Természetesen nemcsak a kiemelt fizetés miatt szerződtek a Nemzetibe, hanem annak vélhető rangjáért is, a neves színészkollégákért, sőt még azért is, mert az egyetemnek már régóta nincs növendékelhelyezési kötelezettsége: egyik fiatal színész sincs abban a helyzetben, hogy visszautasítson egy felkérést.
Természetesen többen vannak az általam felsoroltaknál (kb. tízen, a szám szemlélettől függően képlékeny), de egy gárdába sorolásuk már azért is torzítás, mert az Alföldi közelébe, illetve a Nemzetihez kerülésük/ott maradásuk útja és története is annyira különböző (és nem is érdektelen), mint a későbbi távozásuké a Nemzetiből, illetve néhányuk ott maradásáé.


1351 Edmond Dantes 2019-08-26 21:37:11 [Válasz erre: 1350 IVA 2019-08-26 04:42:43]

Nézd, kedves IVA, engem kielégít az, hogy Vidnyánszky Attila érték-, színház- és más egyebeket romboló munkásságával kapcsolatos véleményünk  közel azonos, legalábbis hasonló. Szintén megnyugtató, hogy te sem találod Vidnyánszky és/vagy az ő -azaz a jelenlegi kormányzat- szellemiségét követő közönséget. Azért nem, mert nincs. Persze mindez és amúgy egyáltalán nem "megnyugtató", hanem elszomorító. A "nem"-gyűjteményed fölött a további kordiális kapcsolatra tekintettel átsiklom, gyerekkorom nagy slágere jut róla eszembe: "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem..." (Táncdalfesztivál'66) ... és nem is megyek bele. Előző beírásom lényegét nem érintő dolgok. Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is) és mindazt, amit ő képvisel. Én sem "szeretem" őt (szeretni a szeretteinket szoktuk) és en bloc munkásságát sem magasztalom az egekig, mivel nem vagyok színvak, szemellenzős fan-típus. Botrányait nagyrészt olyanok generálták, akik soha a(z) büdös illatos életben nem látták egyetlen produkcióját sem, de ezt írtam már. Ám az ma már színháztörténeti tény, hogy Alföldi "ifjú gárdája" az ő igazgatása alatt, az ő igazgatói-rendezői irányítása alatt bontakozott ki és csiszolódott össze és jóval többen mint ahányat fölsoroltál. Természetesen a fölsorolt nagy neveket (Törőcsiket pl. lefelejtetted, akárki szerződtette!) nem ő nevelte ki/föl és ugyancsak nyilvánvaló, hogy az ifjú gárda nem a csúcsgázsi kedvéért lett és volt a társulat tagja, ám a Nemzeti Alföldi idején igenis súlyosan alulfinanszírozott volt, önmagában véve, nemhogy a jelen időkhöz képest.


1350 IVA 2019-08-26 04:42:43 [Válasz erre: 1349 Edmond Dantes 2019-08-25 15:18:07]

Húsz évvel ezelőtt kezdtem figyelemmel kísérni Vidnyánszky rendezéseit. Akkor még, sőt azután is, léteztek a „demokratikusnak mondott” oldal sajtóorgánumai, nyomtatott és elektronikus formában, és azok a mértékadónak mondott esztéták is éltek, akik ma már nem. Miközben sok mindenkit írtak le és ki a pályáról, egyikük sem írta le Vidnyánszky művészetéről, amit én most nem először, ezért csak nagyon röviden: lufi. Ha megtették volna, legalább ők, Vidnyánszky egy-egy Magyar, illetve Új színházi rendezése után sohasem kerülhetett volna a Csokonai Színház közelébe (sem). Vidnyánszky debreceni évei alatt annyi sem tűnt fel nekik (vagy hallgattak róla vétkesen), hogy ha egy igazgató az igazgatás mellett egy évadban 18 előadást rendez az anyaszínházában és még számosat máshol vendégként, ott eleve nem születhet művészet, legfeljebbi ipar a művészet álcájával. Csoda-e ezek után, hogy Vidnyánszky egész mai tevékenységét az igaz művészet főpapjaként végezheti?

Nem az én érveim ellen hozol érveket, azokat csak túl akarod kiabálni.
Nem állítottam, hogy Alföldi is a magyar színházi élet urává akart válni. De ezen kívül még számos ellenszenves vonás és tett létezik, amelytől a második legtekintélyesebb színházi vezető sokaknak (az eredmény szerint a többségnek) nem a szívügye és amelyek megkönnyítik az elmozdítását, amikor arra törvényes keretek közt (ciklus letelte, pályáztatás) lehetőség van.
Nem kuriózumként utaltam Alföldi 40 évére, amikor megkapta a Nemzetit, hanem mint olyan életkorra, amikor még nem a most vagy soha a tét. A pályázatok elbírálásakor 2007-ben csalás történt, amelyben lehet, hogy Alföldi teljesen vétlen volt, de miután nem ragaszkodott az ügy kivizsgálásához, ebben már nem lehetünk olyan biztosak. Kár. E tekintetben pályázatának megnyerése nem tisztább, csak kevésbé regényes, mint később a Vidnyánszkyé. Miután sem Németh Antal, sem Radnay Miklós tevékenységét, forradalmaik eredményét nem tapasztalhattad meg (temészetesen én sem), Alföldi személyét és bemutatóról bemutatóra botránnyal kísért tevékenységét nem állíthatod az ő sorukba, ehhez valószínűleg Alföldi munkásságáról sem tudsz eleget. (Elégtelen érv, ha hasonlításuk egy újságírótól származik.) Alföldi Bárka-beli múltját és a pályázat-értékelési botrányt emlékeztető példaként hoztam fel és nem mértem az őt ért támadásokhoz: a jogos és a nemtelen közötti skálán.
Ha azt állítod, hogy Alföldi idején „fuldokoltak a forráshiányban”, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a Nemzeti akkor „nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, mint Vidnyánszky óta”. Alföldi egész ciklusa alatt sokakat eltaszított a színháztól, azokat mindenképpen, akik egyfajta nemzeti színházi stílust és formátumot kerestek és kedveltek volna. Az utolsó hónapok rohama részben politikai tüntetés volt, részben azok aggodalma, akik bizonyos előadásokat valamikor meg akartak nézni, de már tudták, hogy azokra másik évadban már nem lesz lehetőségük.
Alföldi nem nevelt fel színészgárdát. Azok is többnyire komoly tehetségek voltak, akiket nem rúgott ki. (Pl. Molnár Piroskát, Udvarost, Básti Julit, Kulkát, Stohlt és a többieket még Jordán Tamás szerződtette.) Alföldinek jó szeme volt a kivételes tehetségű fiatalokhoz (Tompos Kátya, Radnay Csilla, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás), őket a maguk tehetsége nevelte, és ha fuldokolni kellett volna a forráshiánytól, nem tudta volna biztosítani a „nemzeti színházi fizetést” sem a művészeknek, sem a többi dolgozónak.
Kerényi Imre elhíresült kijelentése az Új Színház botrányos pályázati eredményhirdetésétől datálódik. Abban az ügyben számomra (aki részt vettem a döntés elleni tüntetésen) az volt a legszomorúbb, hogy az Új Színház művészi színvonala akkor már jó ideje menthetetlen volt. Amint a korabeli színházi életé is, szinte egészében, és ez politikai erő nélkül mozdíthatatlan lett volna. Hogy merre mozdult azóta, más kérdés. Nem állok elő történelmi példákkal. Biztos, hogy az a stílus, amilyent Kerényi később megenegedett magának, és amely miatt Vidnyánszky Attila sem csapott az asztalra (kényszeredett mosollyal nyugtázta), tűrhetetlen. A sajnálatos gyakorlat szerint azonban mégis „tűrhető”, és ennek is megvannak a racionális okai.


1349 Edmond Dantes 2019-08-25 15:18:07 [Válasz erre: 1348 IVA 2019-08-24 05:17:57]

Vidnyánszky Attiláról írt soraidhoz nincs mit hozzátennem, pontos jellemzés. Azt talán kétlem, hogy "politikai oldaltól függetlenül felelős a színházi szakma". Nem lapozok vissza, de alig hinném, hogy minden "oldal" körbelihegte. Egymást követő kinevezései, sarzsijai politikai indíttatásúak, ami máskor, máshol sem ritkaság, ha ilyen mértékben -demokratikusnak mondott országban és viszonyok közt- nem is.  

Alföldi Róbert művészi képességeiről nem nyitnék vitát, messzire vezetne és esztétikai-ízlésbeli síkra terelné az eszmecserét, ami nem baj, csak nem itt, nem most. Alföldi -ellentétben utódával- szerintem sosem törekedett a teljes, ismétlem: a teljes színházi élet egyszemélyi urává válni. Igen, visszalapozhatunk Alföldi karrierjének állomásaihoz és még visszább, egészen Ádámig és Éváig, akiknek a Teremtő volt az "igazgatójuk". Amióta van Nemzeti Színházunk (vagy pl. Operaházunk), ott mindig a politika volt az úr és az Úr. Hol kevésbé, hol "többé". Annyira mint napjainkban, talán még soha, egyikben sem. Az sem kirívó, hogy Alföldi 40 évesen lett (fő)igazgató. Németh Antal 32 évesen lett a Nemzeti igazgatója és egyetlen nap, pontosabban egyetlen éjszaka alatt forradalmat csinált 1935-ben nyugdíjazások, elbocsátások és szerződtetések sokaságával majd mélyreható változásokat hozó művészi koncepciójával. Valami hasonló történt -mutatis mutandis- Alföldi kinevezésekor ill. azt követően is.Tudjuk: Radnay Miklós 33 évesen lett az Operaház igazgatója és igazán nagyot, maradandót alkotott fiatal kora és korai távozása ellenére éspedig egy nehéz időszakban, persze mindig minden időszak "nehéz". Életszerűtlen, hogy az Alföldi elleni egészpályás, dühödt támadásokhoz az ő Bárkás múltjának vagy Balikó Tamás pályázatának a legcsekélyebb köze lett volna. Azoknak, akik a -mint írod- "támadások", én úgy mondanám, alávaló, személyeskedő hecckampány élére álltak, pláne akik "csak" tüntetni mentek a színház elé (és nem legalább 1-1 előadást megtekinteni!), azoknak ezekről a belterjes színházi ügyekről fogalmuk sem volt. Az, hogy "Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott": eufemizmus; emlékeim szerint szenvedtek, fuldokoltak a forráshiánytól. Vidnyánszkyék tocsognak a pénzben ... a valódi eredmény pedig lehangoló. "Előadás-látogatási roham" nem csupán (Alföldi) "ciklusának utolsó hónapjaiban" volt, hanem úgy ciklusának félidejétől -természetesen nem minden produkciónál!- tehát úgy félidejétől, amikorra beérett művészi koncepciója, amit lehet vitatni, tették is nem kevesen vagy 1/1 elítélni, tették is nem kevesen és amikorra beérett a nagyrészt általa fölnevelt és összecsiszolt színészgárda. De tegyük fel, elméletben, hogy Alföldi és egész koncepciója kukába való, lejárt a mandátuma, -ezt szokták felhozni eltávolítása "legális" magyarázataként- tehát tegyük fel: ennyi, eddig volt, ahogy Kerényi Imre mondotta vala: "most mi jövünk"! Oké. Ám kérdem én: hol van Vidnyánszky tényleges közönsége? Hol a nemzeti-népi-keresztény vagy bármilyen színházlátogató közönség, ami estéről-estére Vidnyánszkyval, produkcióival és az általa vagy más által megtestesített kétharmados szellemiséggel rokonszenvez, nem csak "úgy", otthonról, hanem előadásokon, közbeszédben, akár -mint más konstellációban írtad- politikai rokonszenvtüntetést rendez jelenlétével,tapsaival? A jelek szerint:sehol.Semmi. Nulla. "La Morte è il Nulla.."


1348 IVA 2019-08-24 05:17:57

Semmi sem előzmény nélkül való, mindennek érdemes keresni és meg lehet találni az okát – ami nem azt jelenti, hogy a következmények, illetve az okozatok egyúttal igazságtétel értékűek.
Azért, hogy Vidnyánszky Attila személyében ilyen dráma-, opera- és (immár) operettrendezői, valamint színháziélet-irányítói és -megkavarói személyisége van a nemzetnek, politikai oldaltól függetlenül felelős az a színházi szakma (a szakkritikusok feltétlenül oda sorolják magukat), amely körbelihegte őt magyarországi megjelenésétől kezdve. Nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy igazi szemfényvesztő, a szó legrosszabb értelmében, ami nemcsak a rendezéseiből tűnik ki egyértelműen, hanem vehemens művészetpolitikai működéséből is.
Sajnos Alföldi Róbertet sem tartom igazi művésznek, egyik tevékenységét tekintve sem. Amikor arról beszélünk, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága alatt Vidnyánszky Attila jobb- és szélsőjobboldali politikusokkal karöltve milyen aknamunkát folytatott ellene, hiba megfeledkezni Alföldi hatalomra jutásának előzményeiről és körülményeiről. Egyszer talán akadnak független, elfogulatlan színháztörténet-kutatók, akik kibogozzák Alföldi és az azóta elhunyt Balikó Tamás pályázati dolgozata értékelésének körülményeit, amelyeket nem ment az a tény, hogy azóta más pályázatok elbírálásának is voltak botrányos, sőt politikailag botrányos körülményei. Azokra az „elveszett oldalakra” gondolok, melyek zavaros ügyének tisztázásáig Alföldinek Hiller István kikiáltása nyomán is hiba volt elfogadnia a kinevezést. Célszerű lett volna követelnie ezt a tisztázást, sok későbbi, részben igazságtalan támadástól óvhatta volna meg magát és a közélet viszonylagos tisztaságát – persze kockáztatva azt, hogy 40 évesen a Nemzeti vezérigazgatója lesz. De hogy számára milyen fontos a hatalom, azt tudni lehetett abból, hogy az őt korábban igazgatónak meghívó/ajánló Bárkából kirúgott féltucatnyi nála tehetségesebb színészt. Ám ez után is meghökkentő volt, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága első két évadjában kéttucatnyi nála tehetségesebb színészt tett lapátra. (A tárgyilagosság töretlen kedvéért: tehetségeseket szerződtetett is. Vidnyánszkynak e téren már könnyebb dolga volt: több színész spontán vagy finomabb tempóban elmenekült előle.) Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, sem olyan népszerűtlen, mint Vidnyánszky óta. Azt viszont tudni kell, hogy azt az előadás-látogatási rohamot, amelyről ciklusának utolsó hónapjai elhíresültek, elsősorban az ellenzékkel rokonszervező nézők részben politikai tüntetéseként érdemes értékelni.


1347 Héterő 2019-08-23 21:51:21

...tipikus kettős mércéről is: elődje (nem nevezte meg, de az ellenzéki médiumok által körberajongott Alföldi Róbertre utalt) öt évadjából négyszer veszteséges volt a Nemzeti, és ráadásul sokkal nagyobb veszteségről volt szó.
Persze ugyanezeket a médiumokat akkor ez nem zavarta.

Arról is beszélt, hogy a támadások valódi oka, hogy ő maga harcolt a rengeteg csaláshoz vezető színháztámogatási adókedvezmény, a tao megszüntetéséért... A tao bevezetése még a szocialista kultuszminiszterhez, Hiller Istvánhoz kapcsolódik.


1346 Edmond Dantes 2019-08-23 18:19:26 [Válasz erre: 1343 IVA 2019-08-22 20:39:31]

Ld. 1345


1345 Edmond Dantes 2019-08-23 18:15:54 [Válasz erre: 1344 Búbánat 2019-08-23 10:14:54]

Úgy látszik tényleg bevett gyakorlat bizonyos körökben, médiumokban, hogy sokszor kell valamit ismételgetni, akkor majd elhiszik...oké, akkor én is ismétlek: repetitio est...

A Nemzeti Színház 2018-as 150 milliós veszteségét nem az ellenzék vagy az ellenzéki sajtó "hajtogatja", hanem a színház éves jelentése tartalmazza. Ha Vidnyánszky Attila nem hisz a saját színháza saját éves jelentésének, akkor járjon utána. Az egyenesen szánalmas, ahogyan ebben a dologban (is) Alföldi Róbertre mutogat vissza, "elmútnyócévezik". "Nagyvonalúan" megfeledkezik arról, hogy az ő 150 milliós tavalyi vesztesége 2 milliárdos állami támogatás mellett azaz ellenére keletkezett, amit idén további 450 millióval még megfejeltek. Alföldi ilyen támogatásról nem is álmodhatott, sőt. Még a "ballib" években sem, a fülkeforr után pedig egyenesen fojtogatták -anyagilag is- őt és színházát. Ha pedig "elképesztő gyűlöletet" emleget, akkor talán lapozzon vissza, mi folyt Alföldi ellen teljes ciklusa alatt és nem csupán a sajtóban, hanem szervezett utcai csőcseléktüntetésektől kezdve országházi (!) interpellációkig. Önmagában véve nemes gondolat Vidnyánszkytól, hogy "az ország legtávolabbi falvából is eljuthasson minden gyerek a Nemzetibe, és hogy ezért nekik ne kelljen fizetni." Csakhogy ez valószínűleg vaskos csúsztatás. A "gyerekeknek" -és  ki tudja, még kiknek- osztogatott ingyenjegyek sokasága, hívhatjuk akár szervezett jótékonysági vattázásnak, súlyosan rombolja a színház tekintélyét, közönség és társulat oldaláról egyaránt. Kiváncsi vagyok, hogy töltik majd fel "gyerekekkel az ország legtávolabbi falvából" mondjuk az új Rocco és fivérei-produkciót, ami "18 éven felülieknek". A szeptember 19-ei protokoll (értsd: ingyenjegyes) premiert követő első előadásra, október 7-ére pl. jelenleg -a nyilván protokoll célú páholyokat leszámítva- gyakorlatilag a teljes ház szabad, csakúgy mint október 8-9-én. Több Roccót -szerencsére?- nem játszanak októberben...


1344 Búbánat 2019-08-23 10:14:54

Vidnyánszky Attila: Ez nem egy város színháza, ez a Nemzet Színháza

ORIGO2019.08.22. 20:13

Interjút adott a TV2 Tények Este című műsorának Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Beszélt az őt ért támadásokról, a tao általa (is) régóta kívánt megszüntetéséről és az ellenzéki médiumokban oly szívesen hajtogatott 150 milliós veszteségről - ami természetesen nem úgy van, ahogy azok állítják.


1343 IVA 2019-08-22 20:39:31

Soha ennyi nézője nem volt a Nemzeti Színháznak – ezt most hallottam az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Vidnyánszky Attila mondta.
(Véletlenül eredetiben láttam, akit érdekel, biztosan megtalálja a műsort.)


1342 Edmond Dantes 2019-08-21 09:31:40

Újabb öt évre, 2024. november 30-ig, Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum jelenlegi főigazgatóját bízta meg az intézmény vezetésével Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a főigazgatói álláshelyére kiírt pályázat eredményes lezárulta után.Forrás: MTI - hirado.hu.


1341 lujza 2019-08-18 16:54:54 [Válasz erre: 1338 IVA 2019-08-18 05:18:00]

:)))!


1340 Edmond Dantes 2019-08-18 11:35:25

Lujza + IVA: nekem sem jön be a Katona alagsori önkiszolgáló ruha- pontosabban szekrénytára, főleg ha érkezésig a nagy szekrények már elkeltek, de -mint a közértben- biztosan gyorsabb az önkiszolgálás mint a kétszeri sorbanállás. A mosdó használata miatt pedig a legtöbb néző legalább egyszer úgyis lemegy :-)


1339 Edmond Dantes 2019-08-18 11:27:11

Lujza + IVA: a Nemzeti borzasztó, gicces, sehová nem passzoló, anakronisztikus külsejéről már mindenki mindent megírt, nem szaporítom, már csak azért sem, mert az egész projekt súlyosan átpolitizált, Erzsébet téri Gödörtől kezdve máig. A belsőépítészeti megoldásokat, burkolásokat stb. is sok bírálat érte, ízlés dolga. Azt azonban el kell ismerni, hogy számomra Budapesten a legnézőbarátabb nézőtérrel a Nemzeti Színház dicsekedhet és tudtommal a technika is 21. századi, továbbá szó szerint pincétől a padlásig (ki)használható: Osborne Redl ezredesét (Hazafit nekünk! címmel) pl. a nagyszínpad alatt, Sperr Vadászjelenetek...-darabját a padlástérben lévő festőműhelyben láttuk és mindkettő igen élvezetes volt. És a kettő közti terekben is..


1338 IVA 2019-08-18 05:18:00 [Válasz erre: 1336 lujza 2019-08-18 01:15:14]

Senki sem szereti a sorbaállást a ruhatárnál, noha szerintem sohasem több 5 percnél. A ruhatárosokat pedig, gondolom, simán lapátra tették.
Köszönöm a választ. Azt a Bűn és bűnhődést eszem ágában sem volt (sincs) megnézni, pedig Orosz Ákost és Stohl Andrást igazán nagy tehetségnek tartom. Valószínűleg addig nem megyek a Vígbe (sem a Pestibe), amíg nevében az í nem áll a talpára…


1337 IVA 2019-08-18 05:10:09 [Válasz erre: 1335 Edmond Dantes 2019-08-17 11:32:43]

Nem kegyeletsértés a vélemény, de éppen találkozva a hírrel nem éreztem annyira sürgősnek…


1336 lujza 2019-08-18 01:15:14 [Válasz erre: 1334 IVA 2019-08-17 04:17:27]

Az öltöző rondaságát illetően igazad van, bár gyanítom, ez volt a legolcsóbb megoldás. Ugyanakkor én utálom a sorbanállást a ruhatárnál, főleg előadás után, vagyis nem bánom ezt a változást (a lépcsőzést kivéve). A Nemzeti számomra a jómódú, ám ízlés nélküli ember öltözékére emlékeztet. Szerencsére csak hátulról szoktam megközelíteni, így az előtte lévő borzalmakat nem szoktam látni.

A Bűn és bűnhődést hagytam ott már az első rész alatt.


1335 Edmond Dantes 2019-08-17 11:32:43 [Válasz erre: 1331 IVA 2019-08-16 02:36:13]

Nyugodjék, de attól még érdekel a gondolatod. Kizártnak tartom, hogy kegyeletsértő. Véleményt mondani pedig mindenkinek szabad mindenkiről.


1334 IVA 2019-08-17 04:17:27 [Válasz erre: 1333 lujza 2019-08-17 01:22:10]

A Katonának nem csak az előcsarnoka lett ronda. Színháztól idegen kitaláció, hogy felszámolták a ruhatárat, helyette az alagsorban vannak strandöltözőre emlékeztető, deszkákból tákolt „szekrényrekeszek”. A mosdók burkolatát is szétverték, a csempék között szándékoltan tátong a habarcs. A műnyomor kialakításának ilyen barmolási rohamában határozottan szerencsésnek tűnik, hogy a színpadhoz nem tudtak hozzányúlni.
Az „új” Nemzeti Színház egy olyan emberre emlékeztet, akinek a külsejében megannyi szép részlet van, de valamiért mégsem csinos, mégsem szép. Hiányzik belőle a báj és az összhang. Már a tájolása is zavaró: gyönyörű Duna-parti telken áll, pompás kilátással, de nem lehet megfejteni, merre néz, minek akar hátat fordítani. (Ugyanezt mondhatom a Müpáról is, ráadásul a két épület köszönőviszonyban sincs egymással, és a helyzetet tovább rontja a Bábel tornya.) Miután azonban hosszú évekig sokat jártam a Bárkába, az egykori Budapesti Kamaraszínház három jászóhelyére, a Merlinbe, a Szkénébe, a Trafóba és más ilyen helyekre, hajlamos vagyok értékelni a Nemzeti színházszerűségét. Amitől megfosztanám, ha rajtam múlna, az a jelképekkel terhelt hajóorr-medence, amelyből kiállnak az egykori Nemzeti romjait idéző épületelemek. Az emlékezés szép és tiszteletre méltó dolog, de nem lehet mindennapos. Tegyük fel, hogy egy vígjátékhoz megyek a Nemzetibe, egy jó hangulatú estére vágyom: nem akarok bemenet és kijövet emlékezni a lerombolt Nemzetire, sem jelképeken elmélkedni. Olyan ez, minha valaki elveszíti a társát, de az élet mégis ad neki egy új kapcsolatot – ám a hálószobába csak az előző hitves hamvait átlépve juthat be.
A Katona előadásairól írt kritikák konklúziója újságírónként és laporgánumonként borítékolható. Titok, hogy melyik vígszínházi előadásról szöktél meg?


1333 lujza 2019-08-17 01:22:10

A Katona tényleg ronda, még a romkocsma is találó az előcsarnokára, de a Nemzeti is csúnya, csak másképp. Nekem egy giccses operett-színház jut eszembe róla. Egyébként a Katonát az első átépítésekor pont  Siklós Mária öntötte annyira betonba, hogy azóta nem lehet hozzányúlni a színpadához. De engem a formánál mindig jobban érdekelt a tartalom. Nem láttam se Troilust, se Kazamatákat, jól meggondolom, hogy mire veszek jegyet, igyekszem nem pocsékolni a pénzemet és időmet. A Katona jó szokása, hogy a darabjairól írt kritikák linkjei ott vannak a honlapon. És mindig megnézem, ki a rendező, és kik a szereplők, épp úgy, mint egy operánál. Láttam sok jó előadást náluk, Csehovban és Ibsenben pl. különösen erősek, de kortársakban is. Bár már onnan is jöttem el szünetben, de előadás közben (szerencsére sor széléról) csak a Vígszínházból futamodtam meg.


1332 IVA 2019-08-16 02:59:52 [Válasz erre: 1330 Edmond Dantes 2019-08-15 17:49:08]

Hátha vizuális típus vagy, a díszlet felidézésével próbálok fogódzót adni a Kazamatákhoz. A meglehetősen sötét színpadot az MSZMP, majd MSZP Köztársaság téri székháza jellegzetes homlokzatának (a televízióknak minden híradáshoz szokásuk volt mutatni) kicsinyített részlete töltötte be. Egyedül ez tetszett az előadásban, talán nem véletlenül: Gothár Pétert nagyon jó dísztettervezőnek tartom, de nagyon változó eredményű rendezőnek.
Csak kicsit, de félig sem értek egyet az öndicséret két esetének megkülönböztetésével. Míg A csárdáskirálynő egy több, mint évszázados alkotás, értékeiben és világsikerében valóban nincs érdeme az „új Operettszínháznak”, illetve Vidnyánszky rendezésének, amelyet a bemutatás előtt magasztaltak, a Kazamaták bizony egy Katona-produkcióval azonos darab. 2006-ban a színházak a forradalom fél évszázados jubileumára pénzt tudtak szerezni (vélhetően pályázat útján) '56-os témájú alkotás bemutatásához. (Vidnyánszky Attila sem volt rest megrendezni Liberté '56 című előadását a Debreceni Csokonai Színházban, és azzal egyidőben leforgatni az azonos című, annál is gyengébb mozifilmet.) A Papp András–Térey János alkotópáros erre az alkalomra írta darabját a Katonának (vagy annak felkérésére), a Katona fogadta el, Fodor Géza, a Katona vezető dramaturgja és Morcsányi Géza, valamint a Katonában rendszeresen rendező Gothár Péter gondozásában került a színpadra. Ezek után ilyen zavarba ejtő felsőfokokkal ajánlani egy darabot: egyértelműen egy saját produkció előzetes dicsérete.


1331 IVA 2019-08-16 02:36:13 [Válasz erre: 1329 Edmond Dantes 2019-08-15 17:25:07]

A Három nővérhez és a román rendezőkhöz kapcsolódva írtam volna egy gondolatot a Bárka 2003. évi Csehov-bemutatójáról. Hogy pontos ékezetekkel írjam a rendezőnő nevét, rákerestem a Google-ban – de sajnos egy friss és szomorú hírben találtam meg: augusztus 3-án „81 éves korában elhunyt Cătălina Buzoianu színházi rendező”. Nyugodjék békében.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.