vissza a cimoldalra
2019-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2422)
Erkel Színház (10337)
Erkel Ferenc (1067)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4588)
Simándy József - az örök tenor (632)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3458)
Élő közvetítések (8204)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1781)
Franz Schmidt (3437)
Gioacchino Rossini (1027)
Kimernya? (3253)
Lisztről emelkedetten (965)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4401)
Balett-, és Táncművészet (5897)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (275)
Polgár László (268)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1328   IVA • előzmény1326 2019-08-15 01:48:13

Térey János elhelyezését a kánonban ismertem. Költészetét nem, csak a Kazamaták előadásáról írtam. Pár évvel később (2008-ban, illetve 2009-ben) megnéztem Asztalizene című darabját is a Radnóti Színházban, majd az SZFE Padlásán. Sem jó, sem fontos darabnak nem találtam, az ajánlás szerinti költőiségét költőieskedésnek minősítettem. A szerző korai távozását sajnálom.
A Kazamatákról 13 évvel ezelőtt írt véleményemet egy különös „aktualitás” miatt is szívesen adom közre. Nemrég tárgyaltuk ezen a fórumon, milyen visszatetsző, ha egy színház már a bemutató előtt a saját produkcióját fényezi. Az Operettszínház Csárdáskirálynő-előadásának előzetes sajtókampámyára gondolok, amely korántsem eredeti típusú és stílusú...

Kazamaták – budapesti Katona József Színház, 2006. május 18.
Vannak a Kazamatákkal kisebb bajok, nagyobb bajok, és van vele legnagyobb baj is.
De hogy inkább a pozitívumokkal kezdjem: akadnak benne szép pillanatok. Néhány órával az előadás után csak az 58-as villamos csengetésére tudok visszaemlékezni. A többi szép pillanat... – attól tartok, tíz év múlva sem fog előjönni.
A kisebb bajok, ahogyan eszembe jutnak: 1956-ban sem dohányzott mindenki a látókörünkben, sőt kevesebben, mint ma; a nők közül pedig lényegesen kevesebben. Utcán csak közönséges nők, és akik annyira bagósok voltak, hogy a minősítések nem érdekelték őket. Füstszűrős cigaretta nem volt, Magyarországon biztosan nem (egyszerű lett volna az előadáshoz lenyisszantani a filtereket). Sem a férfiak hajhosszába, sem a nők frizurájába nem akarok belekötni: kár lett volna ehhez az előadáshoz nyiratkozni, dauerolt parókákat húzni stb., és ez nem is lényeges. Jordán Adél térden felül végződő ruhája viszont lehetett volna hosszabb, ilyent csak gyermeklányok viseltek. Szirtes Ági szürke, krokodilbőrt utánzó (műlakk?) retikülje 10-20 évvel későbbi idők divatja. Már nem tudom, melyik színésznő szövege kifogásolja Érsek-Obádovics Mercédesz „sminkjét”. Ez a főnévi alak akkoriban legfeljebb színházi miliőben élt (tévénk nem volt), civil nők egyszerűen csak (ki)festették magukat, szóhasználat szerint is, gyakorlatban is: ajakrúzs, arcpirosító, púder – ennyi volt a maximum. Az obszcén szavak terén – az előttem szólók olvastán – rosszabbra számítottam. Tény, hogy a trágárság fél évszázada nem volt olyan közkeletű, mint a '70-es évek „szabadságérzésének kifejezése” és majd az amerikai filmek térhódítása után, vagyis manapság. De lehettek a Köztársaság tériek között is sóderfuvarozó kocsisok, vagy olyanok, akik a „sereg” hétköznapjaiból hozták magukkal a stílust.
Rátérek a nagyobb bajokra, pontosabban kettőre. Az első az, hogy ez a darab rossz, drámának elfogadhatatlan. Az eleje táján egy műanyag (!) rekeszre emlékeztető alkalmatosságba rakják a bűzös ruhákat elégetésre, és szereznek rá két tábla szalonnát, hogy azzal együtt égetve tompuljon e máglya bűze. Nos, a másik nagyobb baj az előadással van: akárhány tábla szalonnát – Rezes Judit kívülálló figurája, a valóságshow-s gagyi, a toleráns krónikás (homofóbot jellemző) „buzi-e vagy?” ide nem illő beszúrása (másik gagyi) –, szóval akármennyi füstölt szalonnát dobnak is e máglya tetejére, nem tudja elvenni az előadásnak azt a szagát-ízét, amely politikai rendszereken és kormányokon át az állami ünnepségek dramatizált, szavalókórussal megtűzdelt műsoros megemlékezéseit idézi. Egy és negyed óra elteltével átsuhant rajtam a huncut gondolat: szélső széken ülök, miért is ne szökhetnék ki az előadásról? Aztán maradtam: a színészekért. Vagyis ugyanazért, amiért a hivatalos ünnepségek televíziós közvetítéseit is meg szoktam nézni.
Legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az előadás színlapjának hátoldalán, illetve a Katona honlapján az alábbi szöveget olvashatom:
A tragédia nagyszabású és sikeres kísérlet arra, hogy a történelmi dráma legmagasabb rendű modelljét, Shakespeare krónikás játékainak dramaturgiáját újrateremtse. Ez a dramaturgia lehetővé teszi egyrészt a pártházon belüli, illetve a kinti, a Köztársaság téri figurák nézőpontjának, perspektívájának állandó szembesítését-ütköztetését, másrészt a különböző tudati szinten álló figurák árnyalt karakterizálását. Mindebből a drámai ábrázolás magas fokú objektivitása következik, a műfajnak e legnagyobb értéke nem csupán irodalmi, hanem színházi érték is a dráma nyelvi-költői minősége, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a költői nyelv színházi erővé válhat. A Kazamaták tehát több szempontból is a mai magyar dráma egyik legnagyobb teljesítménye, amelynek sok érdeme közül ma alighanem az a legnagyobb, hogy kényes problematikához nyúl, mer sebeket feltépni és mély ellentmondásokkal szembesíteni – olyan bátorság és becsületesség ez, amilyenre régen nem volt példa a magyar drámairodalomban.
Ki írta ezt az elragadtatott, fellengzős méltatást? Netán a szerzők? A dramaturg? A rendező?... Akárki írta is, maga a színház szól, saját produkciójáról. Tegyük fel, hogy igaz, és tegyük fel, hogy nem túlzó. Hogyan nevezhetnek egy kísérletet sikeresnek a bemutató előtt, vagy a széria elején? A további dicsőítések vitatását mellőzöm. Ez az öntömjénezés kísértetiesen a politikai kampányok és a „csúcsminőségű” termékeiket öndicsérő kereskedelmi reklámok erkölcsiségét és gusztustalanságát követi: szégyenletesnek tartom, hogy egy színház nem várja meg, amíg előadását a kritika és a közönség (pl. jelen fórumon) méltatják szuperlatívuszokkal, hanem megteszi előzetesen saját maga.

1326   Edmond Dantes • előzmény1325 2019-08-14 14:51:11

Sajnálatos. Nem vagyok sem Katona-fan (semmilyen fan nem vagyok), még kevésbé ottani alkalmazott vagy bármi, csak sima néző (a "mezei" jelző már foglalt). A Kazamatákat talán láttam, de semmire nem emlékszem már belőle. A kánon szerint mindenesetre Térey Jánossal napjaink egyik legjelentősebb költője, drámaírója, írója, műfordítója távozott nemrég, tragikusan fiatalon. Őszintén örülnék, ha -akár privátban, természetesen köztünk marad- megírnád, mi bántott, mi sértett a két produkcióban.

1325   IVA • előzmény1324 2019-08-14 04:13:57

Amint az előzményt tartalmazó topicban írtam, az előadás minőségével sértettek meg. Ha nem így történik, megsértettek volna pár hónappal később a Kazamatákkal. A Katona új arculata nemcsak esztétikumot képvisel, hanem szellemiséget is. Egy közönségrétegnek kedveskedett, engem pedig (mint aki utálja a pazarlást és nem szeret rondát látni) kirekesztett. Az új küllem a Katona látogatóinak kedvét nem vette el, az enyémet, mint írtam igen. A 107 %-os látogatottságot nem kétlem, én nem járultam hozzá az eredményhez. Tűzrendészeti gond akkor szokott támadni, amikor tűz üt ki vagy leég valami.

1324   Edmond Dantes 2019-08-13 16:19:20

Itt vagyok. Troilus és Cressidát nem láttam, nem tudom, mivel sértettek meg: én nem szoktam elhatározni, hogy nem megyek valahová többé. A színházat a "pénztártól a mosdókig szétverték", ők felújításnak nevezték: nekem sem tetszik, de a nézőtér szerintem nem vagy alig változott. Lehet, hogy nagyon is elveheti a néző kedvét egy színháztól egy látogatás élménye, hát még kettőé...vagy még többé. Katona látogatóinak kedvét a jelek és ami fontosabb: a statisztikák szerint az átalakítások nem vették el a látogatásoktól azaz a színdarabok megtekintésétől, mert mint olvastam -és senki nem vonta kétségbe tudtommal- a látogatottságuk valahol 107% körüli ... csak nehogy ebből tűzrendészetileg gond támadjon egyszer, valahol...A belbeccsel = a produkciókkal kapcsolatban véleményem vegyes, néhány beírásom tanúskodik erről és vannak produkciók számosak, amikről -akár ottaniak, akár máshol láttam- be sem írok, mert nincs időm, nincs kedvem rá vagy nem érdemesítem azokat beírásra, nem terhelem vele magamat és fórumtársainkat. Lehet, hogy Katona is -divatos szóval- kisebb-nagyobb "válságban van", de ez csak költői kérdés, mert nem tudom. 37 év alatt mindenhol vannak hullámhegyek-hullámvölgyek. Katona még így is az ország egyik vezető társulata, bár nézetem és aktuális véleményem szerint csak Bp.-en "megelőzte" egy, talán két másik társulat ill. azok produkciói is azok közül, amelyeket gyakrabban látogatok.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 1."
POULENC: Szonáta
Ács Dominika (fuvola), Király Ádám (zongora)
BRAHMS: 1. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 78
Kondorosi Karolina (hegedű), Matsunaga Minami (zongora)
BBERLIOZ: Nyári éjszakák, op. 7
Kronauer-Vida Anikó (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
J.S. BACH: G-dúr triószonáta, BWV 1039
Bán Máté, Simon Dávid (fuvola), Dani Imre (zongora)
BEETHOVEN: 26. (Esz-dúr) zongoraszonáta, op. 81a („Les Adieux”)
Szalai Éva (zongora)
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
Bor Péter (brácsa), Homor Zsuzsanna (zongora)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Farkas Gábor (zongora)
"Liszt Születésnap Zárókoncert"
CHOPIN: Asz-dúr impromptu, op. 29
CHOPIN: Fisz-dúr impromptu, op. 36
CHOPIN: Gesz-dúr impromptu, op. 51
CHOPIN: cisz-moll impromptu, op. 66 („Fantaisie-impromptu”)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN–LISZT: Hat lengyel dal – 5. Meine Freuden
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio, 2. Il Penseroso
LISZT: Zarándokévek, Harmadik év – 4. A Villa d’Este szökőkútjai
LISZT: Zarándokévek, Első év: Svájc – 9. Genfi harangok
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 7. Dante-szonáta

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebastian Küchler-Blessing, Fassang László (orgona)
műsorvezető: Dobszay Péter, Tóth Árpád
"Orgona-párbaj Liszt emlékére"



19:30 : Budapest
Erkel Színház

Bogányi Gergely (zongora)
Házigazda: Szinetár Miklós
Videók: Bori Tamás
Rendező: Aczél András
"Zongoraáriák – Liszt209"
LISZT: Szerelmi álmok No. 3
WAGNER-LISZT: Izolda szerelmi halála
LISZT: Csárdás Macabre
LISZT: A Villa d’Este szökőkútjai
LISZT: Rákóczi induló
LISZT: Csárdás Obstiné
SCHUBERT-LISZT: Winterreise – részletek
LISZT: I. Mefisztó-keringő

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Budapest Bach Consort:
Lachegyi Róza (hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba), Szokos Augustin (csembaló)
Händel, Jones, Playford, Purcell és Stanley művek
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Drahos Béla, Drahos Rebeka fuvola, Kovács Anikó hegedű
Weiner - Szász kamarazenekar
vez.: Drahos Béla
"Liszt Fesztivál"
BACH: 4. brandenburgi verseny
BACH: E-dúr hegedűverseny
SCHUBERT: 4. Szimfónia
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)