Bejelentkezés Regisztráció

Társművészetek


Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc

1330 Edmond Dantes 2019-08-15 17:49:08 [Válasz erre: 1328 IVA 2019-08-15 01:48:13]

Asztalizenét láttam, úgy emlékszem, tetszett, de ennyi. Feljegyzés híján nem tudok többet. Milyen jó is, hogy pár éve pár beírásom jóvoltából emléknek, emlékeztetőnek megmarad néhány színházi, operai, koncertélményem! Kazamaták: dettó: láttam, nem emlékszem. Egy dologban azonban vitáznom kell. A belinkelt szöveg nem az előadást azaz nem a (Katona József) színházat és művészeit, a produkciót  "dicsőíti", tehát nem önmagukat, hanem magát a darabot, a nyersanyagot. Óriási különbség! Fölfogható akár úgy is, hogy éppen azért mutatja be a színház, mert sokra tartja ... még egyszer: nem önmagát, hanem a művet magát. Ellenben a Csárdáskirálynő esetében nem erről van-volt szó. A Csárdáskirálynő nem is szorul afféle előzetes "dicsőítésre", beharangozásra mint egy még ismeretlen kortárs magyar dráma (ős)bemutatója. A Csárdáskirálynő sajtókampánya nem Kálmán Imre operettjéről szólt, hanem Vidnyánszky Attila rendezését, produkcióját emelte az egekbe már a margitszigeti bemutató előtt, sőt mint emlékszünk rá, az egyik médium már órákkal a premier előtt óriási sikerű premierről tudósított.


1329 Edmond Dantes 2019-08-15 17:25:07 [Válasz erre: 1327 IVA 2019-08-15 01:39:52]

Köszönöm. Érdemben nem tudok reagálni,  nem láttam, ha láttam volna, akkor sem emlékeznék már feljegyzés/beírás nélkül. Azonban nem vagyok meglepve. Purcarete Nemzetis Ahogy tetszikje is részben rossz fogadtatást kapott, részben hasonló eszközökkel dolgozott: nemi identitás, nők férfi- és férfiak női szerepben szakmányban és hasonlók. Ha jól emlékszem Eperjes Károly rövidesen ki is szállt belőle mint "Rusnya parasztlány" stb.Talán egy más ízlésvilágot hoz(ott), csakúgy mint Serban ugyanonnan és akinek pl. Angyalok Amerikában-rendezése nekem túl "sok", túl harsány volt, noha az előadás, a szédületesen játszó színészek -és maga a darab- számomra az Alföldi-korszak egyik legemlékezetesebb produkciója volt. Három nővérjének csak a nyílt próbájára mentem el és nem kaptam kedvet hozzá, hogy megnézzem.


1328 IVA 2019-08-15 01:48:13 [Válasz erre: 1326 Edmond Dantes 2019-08-14 14:51:11]

Térey János elhelyezését a kánonban ismertem. Költészetét nem, csak a Kazamaták előadásáról írtam. Pár évvel később (2008-ban, illetve 2009-ben) megnéztem Asztalizene című darabját is a Radnóti Színházban, majd az SZFE Padlásán. Sem jó, sem fontos darabnak nem találtam, az ajánlás szerinti költőiségét költőieskedésnek minősítettem. A szerző korai távozását sajnálom.
A Kazamatákról 13 évvel ezelőtt írt véleményemet egy különös „aktualitás” miatt is szívesen adom közre. Nemrég tárgyaltuk ezen a fórumon, milyen visszatetsző, ha egy színház már a bemutató előtt a saját produkcióját fényezi. Az Operettszínház Csárdáskirálynő-előadásának előzetes sajtókampámyára gondolok, amely korántsem eredeti típusú és stílusú...

Kazamaták – budapesti Katona József Színház, 2006. május 18.
Vannak a Kazamatákkal kisebb bajok, nagyobb bajok, és van vele legnagyobb baj is.
De hogy inkább a pozitívumokkal kezdjem: akadnak benne szép pillanatok. Néhány órával az előadás után csak az 58-as villamos csengetésére tudok visszaemlékezni. A többi szép pillanat... – attól tartok, tíz év múlva sem fog előjönni.
A kisebb bajok, ahogyan eszembe jutnak: 1956-ban sem dohányzott mindenki a látókörünkben, sőt kevesebben, mint ma; a nők közül pedig lényegesen kevesebben. Utcán csak közönséges nők, és akik annyira bagósok voltak, hogy a minősítések nem érdekelték őket. Füstszűrős cigaretta nem volt, Magyarországon biztosan nem (egyszerű lett volna az előadáshoz lenyisszantani a filtereket). Sem a férfiak hajhosszába, sem a nők frizurájába nem akarok belekötni: kár lett volna ehhez az előadáshoz nyiratkozni, dauerolt parókákat húzni stb., és ez nem is lényeges. Jordán Adél térden felül végződő ruhája viszont lehetett volna hosszabb, ilyent csak gyermeklányok viseltek. Szirtes Ági szürke, krokodilbőrt utánzó (műlakk?) retikülje 10-20 évvel későbbi idők divatja. Már nem tudom, melyik színésznő szövege kifogásolja Érsek-Obádovics Mercédesz „sminkjét”. Ez a főnévi alak akkoriban legfeljebb színházi miliőben élt (tévénk nem volt), civil nők egyszerűen csak (ki)festették magukat, szóhasználat szerint is, gyakorlatban is: ajakrúzs, arcpirosító, púder – ennyi volt a maximum. Az obszcén szavak terén – az előttem szólók olvastán – rosszabbra számítottam. Tény, hogy a trágárság fél évszázada nem volt olyan közkeletű, mint a '70-es évek „szabadságérzésének kifejezése” és majd az amerikai filmek térhódítása után, vagyis manapság. De lehettek a Köztársaság tériek között is sóderfuvarozó kocsisok, vagy olyanok, akik a „sereg” hétköznapjaiból hozták magukkal a stílust.
Rátérek a nagyobb bajokra, pontosabban kettőre. Az első az, hogy ez a darab rossz, drámának elfogadhatatlan. Az eleje táján egy műanyag (!) rekeszre emlékeztető alkalmatosságba rakják a bűzös ruhákat elégetésre, és szereznek rá két tábla szalonnát, hogy azzal együtt égetve tompuljon e máglya bűze. Nos, a másik nagyobb baj az előadással van: akárhány tábla szalonnát – Rezes Judit kívülálló figurája, a valóságshow-s gagyi, a toleráns krónikás (homofóbot jellemző) „buzi-e vagy?” ide nem illő beszúrása (másik gagyi) –, szóval akármennyi füstölt szalonnát dobnak is e máglya tetejére, nem tudja elvenni az előadásnak azt a szagát-ízét, amely politikai rendszereken és kormányokon át az állami ünnepségek dramatizált, szavalókórussal megtűzdelt műsoros megemlékezéseit idézi. Egy és negyed óra elteltével átsuhant rajtam a huncut gondolat: szélső széken ülök, miért is ne szökhetnék ki az előadásról? Aztán maradtam: a színészekért. Vagyis ugyanazért, amiért a hivatalos ünnepségek televíziós közvetítéseit is meg szoktam nézni.
Legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az előadás színlapjának hátoldalán, illetve a Katona honlapján az alábbi szöveget olvashatom:
A tragédia nagyszabású és sikeres kísérlet arra, hogy a történelmi dráma legmagasabb rendű modelljét, Shakespeare krónikás játékainak dramaturgiáját újrateremtse. Ez a dramaturgia lehetővé teszi egyrészt a pártházon belüli, illetve a kinti, a Köztársaság téri figurák nézőpontjának, perspektívájának állandó szembesítését-ütköztetését, másrészt a különböző tudati szinten álló figurák árnyalt karakterizálását. Mindebből a drámai ábrázolás magas fokú objektivitása következik, a műfajnak e legnagyobb értéke nem csupán irodalmi, hanem színházi érték is a dráma nyelvi-költői minősége, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a költői nyelv színházi erővé válhat. A Kazamaták tehát több szempontból is a mai magyar dráma egyik legnagyobb teljesítménye, amelynek sok érdeme közül ma alighanem az a legnagyobb, hogy kényes problematikához nyúl, mer sebeket feltépni és mély ellentmondásokkal szembesíteni – olyan bátorság és becsületesség ez, amilyenre régen nem volt példa a magyar drámairodalomban.
Ki írta ezt az elragadtatott, fellengzős méltatást? Netán a szerzők? A dramaturg? A rendező?... Akárki írta is, maga a színház szól, saját produkciójáról. Tegyük fel, hogy igaz, és tegyük fel, hogy nem túlzó. Hogyan nevezhetnek egy kísérletet sikeresnek a bemutató előtt, vagy a széria elején? A további dicsőítések vitatását mellőzöm. Ez az öntömjénezés kísértetiesen a politikai kampányok és a „csúcsminőségű” termékeiket öndicsérő kereskedelmi reklámok erkölcsiségét és gusztustalanságát követi: szégyenletesnek tartom, hogy egy színház nem várja meg, amíg előadását a kritika és a közönség (pl. jelen fórumon) méltatják szuperlatívuszokkal, hanem megteszi előzetesen saját maga.


1327 IVA 2019-08-15 01:39:52 [Válasz erre: 1326 Edmond Dantes 2019-08-14 14:51:11]

Köszönöm az érdeklődésedet. Nincs okom arra, hogy privátban írjam meg a véleményemet régebbi előadásokról. Ha egyéb topicokban van helye régi anyagok felidézésének a régi zenei, operai életről (hogyne lenne!), talán a Társművészetek szerényebb topicjában sem idegen ilyesmi.
A néhai szinhaz.hu fórumán írtam véleményeket a Troilus és Cressida és a Kazamaták friss előadás-élményei után (ott is az ittenivel azonos, hárombetűs nicken), azokat másolom ide. Változtatás nélkül, s ezzel inkább hagyom, hogy megfogj: kiderül belőle, hogy a Troilus és Cressida idején már sok kifogásom volt a Katona ellen. De tény, hogy ezzel az előadással szakítottam a kétségtelen kötődéseimmel is.

Troilus és Cressida – budapesti Katona József Színház, 2005. december 26.
Irigyelhet engem, akinek balul sikerült megörvendeztetnie kedveseit karácsonykor, mert én nagy diadalt tudok a hátam mögött: ellenálltam a kísértésnek, hogy egy szépséges Shakespeare-darab előadására hívjam őket. Dvořak-, Debussy- és Grofé-cd-ket kaptak, én pedig, sokat próbált nézőként, túléltem a Katona előadását – megmenekülve egy nagy égéstől.
Ám vannak dolgok, amik elől nem lehet menekülni. Háborúk rémségei, az élet árnyoldalai. Téved azonban, aki a fényt, az élet szépségeit tagadhatónak gondolja. Haditáborokban is utolérhet bennünket egy bimbózó szerelem, s a szerelmesek itt is szépnek, királyinak, hibátlannak látják egymást. Színpadról ez úgy működik, hogy a közönség ilyennek látja a szerelmeseket. Sznob esztéták ezt a jelenséget azzal a formulával hajlamosak gúnyolni, hogy „szép színészek szép ruhában szépen beszélnek”. Most nyilván el vannak ragadtatva, amikor a trójai pap lányát meglátják félbolond, lompos takarítónőként megjelenítve. Jelmeztárában a nyitott bakancs a kakukktojás. Innen az előadás a Troilus és Cressida bohózati elemekkel tarkított paródiája. Ha kaphattunk volna egy keveset a fényből, a szépségből, egyszerűen működhetett volna a darab dramaturgiája, amelynek fő vonala egy csalódás zuhanásszerű íve. Sajnos ez a különben is rossz ritmusú előadás áldozatául esett egy nagyon tehetségtelennek tűnő vendégrendezőnek, és a Katona József Színház üldözési mániájának: a görcsös félelemnek attól, hogy szépséget is merjen ábrázolni, örömet is merjen sugározni – így védve ki a giccs gyanújának árnyékát is. Valóban, az élet, amelyet tükröznie kell a színháznak, meglehetősen pocsék: elég volt kisietnem a Katonából, a Ferenciek terének aluljárójában mint katonai táborban, feküdtek – fekszenek – rongyaik közt a hajléktalanok. Az élet ronda – de nem oly permanensen, mint azt a Katona előadásai sugallják. És ha a Troilus és Cressidában elejétől a pocsék világot látjuk, mi hozhat katartikus döbbenetet a drámai fordulat után? A Katona, illetve Silviu Purcărete megkíséreli a hatást: hangos zenével, horrorisztikus látvánnyal, harsány játékkal és olyan naturalizmussal, amely már a múlt század második harmadfordulóján is nevetséges paródiának számított. Kínos gonddal elkerüli a romantikus giccset – átlendülve a harsányság, a vérgőz giccsébe.
A közönség kacagással nyugtázta, hogy Pandarus (Haumann Péter) felfedi Troilus (Keresztes Tamás) biztatásául Cressida (Rezes Judit) combját, s – amint a színészek megadással teljesítették – megadással tapsolt a rendezői ripacsériának.
A díszlet valóban ügyesen kihasználta a Katona színpadának sajátos (széles, mély és alacsony) terét; a mélységet tovább növelni tükörrel jó, bár nem új ötlet. Ettől azonban még rossz volt (a mosdók sora nagyon sokat takart a színészekből és a játékból, legfeljebb a középen ülők számára nem), stílustalan és ronda (hangsúlyos, viszont a kábelkötegeket esze ágában sincs eltakarni), ráadásul a második rész közepéig nem változik, és ez még egy lapáttal rárak az unalmasságra.
Mára semmi eredetiséget vagy új gondolatot nem látok abban, hogy a katonák hol ókori katonai ruhák teátrális változatát, hol valamilyen XX. századi generál-katonai jelmezt viselnek. A látványbeli stílustalanság ugyanolyan gondolati fedezet nélkül való divatmajmolás, mint Priamus és Calchas szerepének színésznőre osztása.
Az „achilleusi meleg vonulat” ilyen erőteljes jelentkezése ennek az előadásnak az egyik leggyengébben megoldott eleme. A rendező mintha nem tudná, hogy a tekintetek találkozása (színpadi kapcsolat), vagy a kisujj megérintése sokkal drámaibb és erotikusabb (homoerotikusabb) hatást kelthet, mint két szereplőt csaknem folyamatosan lepedőkkel takart ágyba ítélni, amely inkább feltételezhető egy férfiszauna pihenőjébe, semmint katonai táborba. Nagy Ervin és Koloszár András szép és kedves játéka némileg mentette a dolgot, viszont – többek közt – ez az elem is elnyomta a címszereplők szerelmének dimenzióit, azok lettek volna a fontosabbak.

(Egy fórumozó reklamálta, hogy nem dicsértem a dráma „achilleusi meleg vonulatának” szerinte nagyon szépen végigvitt és finom kidolgozását. Erre válaszoltam:)

Egyrészt azt magam is elismertem, hogy „az akhilleuszi melegvonalnak” vannak szépen és finoman megoldott vonásai: íróilag és színészileg. A rendezésben nem is erős a súlya, viszont torzított. Noha Troilus, később Troilus és Cressida, és időnként mások is tartózkodnak ágyban, amikor nincs jelenetük, a rendezés normálisan mozgatja őket, ahogyan kell is a színpadon: hogy mit tesztnek, hogyan élnek, amikor nincsenek a színen, csak akkor tudjuk, ha róluk beszélnek. Akkor sem biztosan, hiszen lehet, hogy nem igaz, amit mondanak róluk (v. ö. Othello). Titkaik vannak, mint az embereknek általában, akiket magunk körül látunk. Purcărete színpadán Achilles és Patroclus, amint jeleneteik véget érnek, ágyba térnek, egy elleplezett ágyba. Ők a drámai személyek közt a „melegek”, akik, ha nem beszélnek, nem cselekszenek, akkor ágyba bújnak: titoktalanok, nyilvánvaló, hogy életük minden percét szexuális irányultságuk jegyében töltik. Míg „normális" drámai személyeknek ágyjelenetek adódhatnak egy előadásban, ennek a párnak a játékidő (=életük) túlnyomó részére ráterpeszkedik az „ágyjelenet”, fölöslegesen. Ezt is lehet megoldásnak tekinteni, lehet tetszéssel fogadni, de én hadd ne nevezzem szépen végigvitt és finom vonalnak.

***

A Troilus és Cressida Katona József Színházban látott előadása után nem állhatom meg, hogy elismeréssel és hálával hódoljak Kazimir Károly emléke előtt. Lehet, hogy a darab csupán jó, de Kazimir, választott színészei (Domján Edit, Kozák András, Drahota Andrea, Pécsi Ildikó, Inke László, Orbán Tibor és sokan mások) remeket alkottak belőle. Valószínű, hogy a darab jó, de a Katona vendégrendezője, Silviu Purcărete, dramaturgjai (ketten is munkálkodtak Shakespeare – „megsegítésén”!) – érdemes színészekkel, ám súlyos szereposztási tévedésekkel – színházhoz méltatlan produkciót hoztak létre.


1326 Edmond Dantes 2019-08-14 14:51:11 [Válasz erre: 1325 IVA 2019-08-14 04:13:57]

Sajnálatos. Nem vagyok sem Katona-fan (semmilyen fan nem vagyok), még kevésbé ottani alkalmazott vagy bármi, csak sima néző (a "mezei" jelző már foglalt). A Kazamatákat talán láttam, de semmire nem emlékszem már belőle. A kánon szerint mindenesetre Térey Jánossal napjaink egyik legjelentősebb költője, drámaírója, írója, műfordítója távozott nemrég, tragikusan fiatalon. Őszintén örülnék, ha -akár privátban, természetesen köztünk marad- megírnád, mi bántott, mi sértett a két produkcióban.


1325 IVA 2019-08-14 04:13:57 [Válasz erre: 1324 Edmond Dantes 2019-08-13 16:19:20]

Amint az előzményt tartalmazó topicban írtam, az előadás minőségével sértettek meg. Ha nem így történik, megsértettek volna pár hónappal később a Kazamatákkal. A Katona új arculata nemcsak esztétikumot képvisel, hanem szellemiséget is. Egy közönségrétegnek kedveskedett, engem pedig (mint aki utálja a pazarlást és nem szeret rondát látni) kirekesztett. Az új küllem a Katona látogatóinak kedvét nem vette el, az enyémet, mint írtam igen. A 107 %-os látogatottságot nem kétlem, én nem járultam hozzá az eredményhez. Tűzrendészeti gond akkor szokott támadni, amikor tűz üt ki vagy leég valami.


1324 Edmond Dantes 2019-08-13 16:19:20

Itt vagyok. Troilus és Cressidát nem láttam, nem tudom, mivel sértettek meg: én nem szoktam elhatározni, hogy nem megyek valahová többé. A színházat a "pénztártól a mosdókig szétverték", ők felújításnak nevezték: nekem sem tetszik, de a nézőtér szerintem nem vagy alig változott. Lehet, hogy nagyon is elveheti a néző kedvét egy színháztól egy látogatás élménye, hát még kettőé...vagy még többé. Katona látogatóinak kedvét a jelek és ami fontosabb: a statisztikák szerint az átalakítások nem vették el a látogatásoktól azaz a színdarabok megtekintésétől, mert mint olvastam -és senki nem vonta kétségbe tudtommal- a látogatottságuk valahol 107% körüli ... csak nehogy ebből tűzrendészetileg gond támadjon egyszer, valahol...A belbeccsel = a produkciókkal kapcsolatban véleményem vegyes, néhány beírásom tanúskodik erről és vannak produkciók számosak, amikről -akár ottaniak, akár máshol láttam- be sem írok, mert nincs időm, nincs kedvem rá vagy nem érdemesítem azokat beírásra, nem terhelem vele magamat és fórumtársainkat. Lehet, hogy Katona is -divatos szóval- kisebb-nagyobb "válságban van", de ez csak költői kérdés, mert nem tudom. 37 év alatt mindenhol vannak hullámhegyek-hullámvölgyek. Katona még így is az ország egyik vezető társulata, bár nézetem és aktuális véleményem szerint csak Bp.-en "megelőzte" egy, talán két másik társulat ill. azok produkciói is azok közül, amelyeket gyakrabban látogatok.


1323 Edmond Dantes 2019-08-09 10:07:45 [Válasz erre: 1317 Edmond Dantes 2019-07-10 13:58:47]

A kormány reagált egy „Miért hagyják veszteségesen működni a Nemzeti Színházat” című képviselői kérdésre. Mint ismeretes, a Nemzeti Színház 2018-ban közel 2 milliárdos állami támogatás mellett 150 milliós veszteséget termelt. A Nemzeti igazgatója, Vidnyánszky Attila a tao-támogatás megszüntetéséért küzdött: ebből a -jegybevételhez kötött- támogatási formából csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozott alapból idén 400 milliót kaphat a Nemzeti, miközben több, korábban szakmailag és gazdaságilag is jól működő teátrum, a jegybevétele után beszedhető bevételnek csak a töredékét  kapta.A cikk hvg.hu-n itt olvasható. A tao-t kiváltó új támogatási rendszerről, kedvezményezettjeiről pedig az origo.hu-n olvasható írás.


1322 Búbánat 2019-07-23 14:28:43

Budapest a Liget projekt nyertese

2019. JÚLIUS 22. HÉTFŐ 05:50 Mno.hu - Baranyai Gábor

BAÁN LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOS SZERINT A VÉGÉN MINDIG A VALÓSÁG ÉS AZ ÉRTÉK GYŐZ

„Európában a maga nemében egyedülálló kulturális-rekreációs beruházás a Liget Budapest projekt. A Városliget megújítása 2023-ra fejeződhet be, a még hiányzó projekt­elemek építése az év végén, jövő év elején kezdődik meg. A park zöldfelülete a korábban lebetonozott területek feltörésével nőni fog, ahogy a Városligeti-tó állandó víztükre is hatszor nagyobb lesz a korábbinál. A szakértők szerint a hatalmas állami beruházás pénzügyileg 15 év alatt megtérülhet, Budapest és az ország lakói azonban már néhány év múlva élvezhetik a projekt minden elemének előnyeit."

 


1321 Búbánat 2019-07-22 21:05:21

"Csilláron lógva"

2019. JÚLIUS 21. VASÁRNAP 09:44 2019. 07. 21. 10:48

Ozsda Erika, MNO.hu

HILDEBRAND ISTVÁN A HAJSZÁRÍTÓBÓL KÉSZÍTETT KAMERÁRÓL, A BEBÖRTÖNZÖTT DARVAS IVÁNRÓL ÉS A VÁLTOZÓ SZÍNEKRŐL

Ozsda Erika, MNO.hu

Idén a filmszakma több évtizedes adósságát törlesztette: a 91 éves Hildebrand István kimagasló színvonalú operatőri munkája elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat. Hilda, ahogy a szakmában nevezik, a hatvanas-hetvenes évek leglátványosabb produkcióit fényképezte. Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként sokmilliós nézettségű sikerfilmek operatőre volt. Minden műfajban kísérletezett. Nem ismerte a lehetetlent. Ahogy ma sem. Beszélgetésünket is azért szakítottuk félbe, mert megérkezett a megrendelt biciklije.

„A forradalom után egy évvel fotografáltam az első játékfilmemet, a Gerolsteini kalandot. A forgatás kezdetén a főhős, Darvas Iván még börtönben volt. A női főszerepet az operaénekes Házy Erzsébet játszotta. A kocsmai párbaj jelenetét a csilláron keresztül, a csillár fölé lógatva vettem fel kézi kamerával.”


1320 Edmond Dantes 2019-07-22 14:14:44

Kedves nizajemon, tehát itt vagyok, ahogy ígértem a Hozzászólások...-topikban. Schilling Árpádot, egykorvolt Krétakör-társulatát nem tisztem tárgyilagosan azaz sehogysem megítélni. Confiteor: Schilling és Krétaköre amúgy sohasem volt kedvenc rendezőm és társulatom, nem tetszett minden produkciójuk, amit láttam sőt: meglehet, több produkciójuk nem tetszett mint ahány tetszett. Továbbá közéleti megnyilvánulásainak tartalmával vagy/és kifejezési módjának mindegyikével sem értettem maradéktalanul egyet. Ám az -ha egyesek, nem kevesek tagadják is- tagadhatatlan, hogy fennállása alatt a Krétakör, benne és az élén Schillinggel (utóbbinak néhány vendégrendezése is), a magyar színházi élet meghatározó tényezője volt és színháztörténeti tényezővé vált. Fennállásuk alatt sőt azt követően is számos rangos elismerésben részesültek...legnagyobbrészt külföldön, amit persze lehet -mint oly sok egyebet- a mindent behálózó, sötét háttérhatalommak elfogult, magyarfaló áskálódásának és hasonlóknak tulajdonítani...hadd ne foglalkozzam eme kiirthatatlan elméletekkel. Saját épülettel, de még saját helyiséggel sem rendelkeztek, produkcióikat szűkös forrásokból hozták létre és vitték sikerre itthon és külföldön. Minden ellenkező híresztelés dacára a Krétakör a magyar kultúra hírnevét öregbítette vagy más szórenddel: a Krétakör öregbítette -igazán- a magyar kultúra hírnevét...és nem horrorisztikus méretű állami pénzekkel kitömött társulatok álturnéi, álfesztiváljai, ki- és bevattázott itthoni és pl. new yorki nézőterei, buzgón harsogó magyarkodás és kereszténykedés közepette. Az ő alternatív színházi narratívájukat, természetesen teljesen más módon, más eszközökkel, más "mindennel" Pintér Béla és Társulata folytatta és folytatja, ameddig anyagilag el nem lehetetlenülnek, amely folyamat már elkezdődött: elég, ha honlapjukra kattint a néző-olvasó, a felugró ablak szövege ez: "Támogatókat keresünk", a többit nem másolom ide, mert netán sajtóetikai hiba (tiltott reklám?) lenne, akit érdekel, elolvashatja a honlapjukra kattintást követően.


1319 Búbánat 2019-07-17 00:26:29

"Kizöldül” a nagyváradi katolikus püspöki palota: zöldenergiával fűtik és hűtik majd a felújított impozáns barokk épületet

/kronika.ro/erdelyi-hirek/

A zöldenergia felhasználása és a zöldövezet fejlesztése jegyében zajlik a nagyváradi római katolikus püspöki palota épületének és jókora kertjének felújítása. Böcskei László megyés püspök és a felújításon dolgozó stáb képviselői épület- és kertbejáráson mutatták meg a nagyközönségnek, hol tartanak az impozáns palota és környezete helyreállítási munkálatai.

„Szent László király és egy buldózer fogadja a nagyváradi római katolikus püspöki palota kertjébe a főkapun érkező látogatót, sehol a sokat koptatott, aszfaltozott sétányok, sehol a megszokott zöldövezet. A palota főhomlokzatának megújult része viszont biztatóan jelzi, hogy a 2017 végén elkezdett, Magyarország kormánya által közel 2 milliárd forinttal támogatott, teljes körű felújítási munkálatok jó ütemben zajlanak”

A prezentációt követően Matuz Zsolt projektvezető invitálta családias hangulatú sétára az érdeklődőket, akiknek a kíváncsisága legyőzött minden akadályt, és a bottal járó legidősebbek is felkapaszkodtak a padlásra, majd leereszkedtek a pincébe.

Izgalmas terek

Az első emeleten első utunk abba a két helyiségbe vezetett, ahol viszonylag ép freskókat találtak a restaurátorok, figurális barokk alkotásokról van szó, nem egyházi témájúak. Az eredeti tervek szerint téli ebédlőnek készült helyiség Emődi Tamás építész szerint „messze a legizgalmasabb tér”, itt

hegyek, kikötők rajzolódtak ki a lebontott falrétegek alatt, a szomszédos helyiségben pedig kisebb, kevésbé jelentős freskók tengerparttal, csónakokkal rajzolódtak ki a restaurátorok előtt,

akik – mint Búzási Andrea restaurátor az érdeklődőknek elmondta – a tisztítási szakasz végén tartanak, konzerválták a feltárt felületeket.

A gerendák közt látható a díszterem kupolájának a teteje is, ami az egész épület egyik legbonyolultabb struktúrája.

A pince klímáját jól jelzi, hogy a júliusi melegben fülledtté vált folyosóról a küszöböt átlépve azonnal, már a lépcsősor tetején megcsapja az embert a nemes nedűk tárolását elősegítő, hűvös levegő.

Teljesen átalakul a kert

A séta aztán a pince túlsó végében folytatódott – de ez már az átvezetés volt a következő helyszín, a palota kertje felé. Annak meglátogatása előtt azonban még

az 5,5 hektáros kert felújítási munkálatait irányító francia kertész, Beaudet Tancred tartott rövid, vetítéses ismertetőt arról, hogyan zajlik a folyamat.

A francia szakember elmondta, két nagyobb egységet alakítanak ki:

a palota mögött barokk park, az oldalánál fekvő területen pedig táj jellegű kert kap majd helyet.

A palota előtt álló legendás magnóliafák, amelyekhez a tavaszi virágzáskor váradiak – és nemcsak – ezrei zarándokolnak el, természetesen a helyükön maradnak, de ezeket is rendbe teszik.

Megújul a palota mögötti amfiteátrum is, ez már Matuz Zsolt szerint két hét múlva készen is lesz. Lényeges újítás, hogy a nyolcvanas években megépített elődjétől eltérően a háttérben nem a barokk kort imitáló oszlopok lesznek, hanem sövény, így sokkal barátságosabb képet fog nyújtani.

A főhomlokzat előtt lezárult séta végén pedig Böcskei László bejelentette, legközelebb az augusztusban esedékes családi napon lehet belépni a püspöki palota kertjébe, és ha minden jól alakul, szeptemberre már elkészül a főhomlokzat előtti tér.


1318 Edmond Dantes 2019-07-14 14:21:10 [Válasz erre: 1317 Edmond Dantes 2019-07-10 13:58:47]

Előző beírásom (ez alatt) három nappal korábbi mint az érintett médium, hvg.hu újabb, "Nem tudta cáfolni a Nemzeti Színház a HVG-t" című írása és lényegét tekintve is hajaz rá(m): "nem tudja cáfolni, (ti. e cikk megállapításait-ED) hiszen azok saját közhasznúsági jelentésükből származnak". Félreértéseket elkerülendő, egyáltalán nem vagyok ettől boldog:

a) én csak egy szerény mezei néző és mezei kommentelő vagyok, "társadalmi munkában" = semmi "hasznom" az igazamból, az igazságból és ami ennél sokkal fontosabb

b) a Nemzeti Színház főcsővezetője vezérigazgatója immár második ciklusában folytatja elszabadult hajóágyú-dúlását a nemzet színházában és azon kívül is, a színházi, tágabban a kulturális élet egyre több területén, amit csak hosszabb idő elteltével heverhetnek ki -majd egyszer?- az érintettek: szakma, színház, társulat, színészoktatás, színházi szövetség...közönség. A friss, tegnapi cikk itt olvasható.


1317 Edmond Dantes 2019-07-10 13:58:47 [Válasz erre: 1316 joska141 2019-07-10 11:29:03]

A cikk illetve a közlemény a hvg.hu cikkének egyetlen megállapítását sem cáfolja. Nem is cáfolhatja, hiszen a hvg.hu írása nem ún. véleménycikk, hanem a Nemzeti Színház által közzétett statisztika -ha nem is átfogó- összefoglalása. Akár 108%-os nézettség mellett is -amit pl. a Katona József Színház produkált az elmúlt évadban, ám valószínűsíthetően eredményesebb gazdasági-bevételi mutatókkal mint a Nemzeti- lehet veszteséget termelni. Sajtóetikailag erősen vitatható eljárás, hogy a közlemény és az azt közreadó médium (origo.hu) nem jelöli meg a "hazug támadás" forrását: sem az azt közreadó médiumot sem pedig magát a Nemzeti Színházat mint a hvg.hu-cikk alapjául szolgáló éves jelentés készítőjét. Ellenben még egy lapáttal rátesz a közlemény, amikor elmarasztalja a színház korábbi vezetését, állítva, hogy utóbbi "az épületben felhalmozódott műszaki hibák kijavítására és a színházi eszközpark korszerűsítésére nem fordított figyelmet." (Kiemelés tőlem. ED) Ez utóbbi toposz ebben a közleményben nagyjából úgy került a cikkbe mint a Nemzeti Színház János vitézének csizmája az Nemzet  Alaptörvény Asztalára.


1316 joska141 2019-07-10 11:29:03 [Válasz erre: 1315 Búbánat 2019-07-08 21:38:49]

Idézek az alábbi helyen található, mai közleményből:

https://www.origo.hu/kultura/20190710-2002-ota-az-idei-evadban-volt-a-legtobb-nezoje-a-nemzetinek.html?utm_source=hirkereso

„A Nemzeti Színház az alábbi sajtóközleményt adta ki az ellenzéki médiumok hazug támadásai miatt:

Az elmúlt napokban a Nemzeti Színházat negatív színben feltüntetni szándékozó írás járta körbe az ellenzéki médiumokat. Fontosnak tartjuk egyértelműen leszögezni az alábbiakat.
A Nemzeti Színház előadásainak az elmúlt, 2018/19-es évadban több nézője volt, mint valaha, amióta az intézmény a Duna parton áll. 140 ezer nézőnk a budapesti épületben és soktucatnyi hazai és külföldi vendégjáték során volt szemtanúja előadásainknak.”

A közlemény még foglalkozik – „Az elmúlt nyolc év - Gyurcsány” fogalmának megfelelő adaptálásával az új vezetés előtti öt év hátrahagyott hiányosságaival, melyek felszámolása, hasonlóan „az elmúlt nyolc évhez”, még most is tart.

Mindenesetre örülök, hogy Vidnyánszky Attila napokban küszöbön álló első operettrendezésével kapcsolatos elfoglaltságai mellett időt tudott szakítani, hogy határozott állásfoglalással megfelelő helyre tegye az – idézem – „az ellenzéki médiumok hazug támadásait”


1315 Búbánat 2019-07-08 21:38:49 [Válasz erre: 1314 Edmond Dantes 2019-07-08 14:13:05]

Ennyi adattal szolgálni nem csekélység, okfejtéseid igazán irigylésre méltók!; a kommentár-hozzáfűznivalóid nem különben, ráadásul cseppet sem unalmasak, és igen olvasmányosak.

A témában újabb keletű cikkek íródnak, azokat is érdemes lesz majd szemléznünk – a mindkét oldal nézőpontját megismertetni.


1314 Edmond Dantes 2019-07-08 14:13:05 [Válasz erre: 1313 Búbánat 2019-07-08 11:41:15]

Bocsánat, 1307-ben írottak nem az én mondandóm, hanem a Nemzeti Színház hivatalos statisztikája. Az én mondandóm az, hogy egy színház: színház. Ha jóhiszeműen -értsd: naivan- fogalmazok, akkor azt mondom, hogy egy színház, lett légyen az "a nemzet színháza", előadóművészeti intézmény, nem pedig az iskolai oktatás kiegészítésének-kiterjesztésének terepe. Bennünket is elvittek annak idején néhány színházi előadásra, de -maradva a Nemzetinél- a szinház(ak) még a Kádár-korszakban sem szolgált(ak) kihelyezett iskolai tagozatnak, a Nemzeti sem. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy azokra a darabokra tömik meg diákokkal a nagyszínházat, amikre nem fogynak a jegyek és valamiképp rájuk lehet (rájuk lehet??) húzni a „Nemzeti a diákokért” szlogent. Az, hogy "hat-hétezer diák van feliratkozva hónapokra előre ezekre az előadásokra": egyáltalán nem jelent valós közönség- de még valós diákközönség-igényt sem. Az iskolák és nem a (tanuló)"nézők" iratkoznak fel ezekre a darabokra. A János vitéz esetében minek alapján feltételezi a Főigazgató, hogy azok fizetős jegyek mellett telt házzal mennének? Az Egri csillagokra sem a diákok iratkoz(hat)nak fel, hanem az iskolák ld. feljebb. Nem tudom, milyen jegyárat állapítanak meg ezekre az előadásokra.És honnan tudható, hogy az előadásokra elvitt diákok mekkora hányada nem tudná megfizetni "az alacsony jegyárat"?  Azt is valószínűsítem, hogy amikor a Nemzeti a "vele járó terheket vállalja" az azt jelenti, hogy az így ...khm... "kieső" bevételét kiszámlázza, ha nem az iskoláknak, akkor a fenntartónak. Vagy ha nem számlázza ki, akkor más forrásból és sokszorosan kipótol(tat)ja pl. mint hvg.hu cikkéből is kiderül, a megemelt állami támogatásból. Nincs ingyen ebéd, tartja a régi mondás.

Ha pedig kevésbé vagyok naív jóhiszemű, akkor azt mondom: a tao-támogatások megszüntetése, amiről az általad belinkelt cikk jelentős része szól, tehát a tao-támogatások megszüntetésének élharcosa sem véletlenül volt éppen Vidnyánszky Attila. Két legyet ütött egy csapásra: 1) a saját csekély jegybevétele után járó csekély tao-bevétel helyett immár százmillió-számra, számolatlanul ömlik be a Nemzetibe a kontrollálatlan állami támogatás ld hvg.hu-cikk  2) a tao kinyírása a bukdácsoló Nemzeti javára és/de más színházak, társulatok anyagi ellehetetlenítéséhez, esetenként megszüntetéséhez vezet(het). Az ugyebár már csak puszta képzelgés, hogy e társulatok műsorpolitikája, netán értékrendje-szellemisége nem felel meg a hatalomnak és elsorvadásuk még "hasznos" is arrafelé? De biztosíthatok mindenkit: a tao-támogatástól való megfosztással kinyírásra itélt nehéz helyzetbe került színházak, társulatok produkciói helyett a kutya sem fog Vidnyánszky Nemzetijébe járni, de még a közelébe menni sem.


1313 Búbánat 2019-07-08 11:41:15 [Válasz erre: 1307 Edmond Dantes 2019-07-07 12:55:40]

Mondandódat kissé árnyalja:

„az olyan előadásokat, amiket bármikor, bármilyen körülmények között el tudnánk adni, és tudnánk vele bevételt csinálni, elkezdtük a „Nemzeti a diákokért” program keretében ingyen játszani. Ebben a Csongor és Tünde, az első világháborús Fekete ég – A fehér felhő és az 56-os Tóth Ilonka mellett a János vitéz is szerepel. Ezzel magunkra zúdítottunk egy hatalmas problémát: hat-hétezer diák van feliratkozva hónapokra előre ezekre az előadásokra. Havonta átlagosan 3-4-szer adjuk a János vitézt – vagyis havonta 1800-2400 jegy árbevételéről mondunk le ezzel, mert fontosabbnak tartjuk, hogy olyanok is eljöhessenek színházba, akik ezt alacsony jegyár mellett sem tudják megtenni.

A Nemzeti ezt feladatának tekinti, a vele járó terheket vállalja. És amikor erre valaki azt mondja, hogy persze, ezért van teltházunk, az téved, mert az Egri csillagokat pénzért játsszuk, és ott is hétezren vannak feliratkozva. Vagyis nem minden áron törekedtünk a jegyárbevétel növelésére,”

https://szinhaz.hu/2019/01/29/vidnyanszky_attila_nem_az_volt_a_jani_aki_lopott_hanem_az_aki_nem

Vidnyánszky Attila: „Nem az volt a Jani, aki lopott, hanem az, aki nem”

/www.szinhaz.hu/


1312 Edmond Dantes 2019-07-08 08:52:34 [Válasz erre: 1310 IVA 2019-07-07 23:36:35]

Nézd, a helyzet az, hogy ami Beregszászon, 25 évvel ezelőtt -és azt követően- talán kiváló művészi teljesítmény volt, az, ami Debrecenben a 2000-es években talán kiváló művészi teljesítmény volt, az Budapesten a 2010-es évek közepén-végén és a bőséges fővárosi kinálat mellett talán kevés, főleg az "ország első prózai színházában" kevés. A jelek -az immár  statisztikailag is kimutatott érdektelenség- szerint biztosan kevés. Hangsúlyozom, hogy ezzel a megjegyzésemmel nem a vidéki vagy a határon túli színtársulatokat becsülöm le, a 2008-2013 közötti Nemzeti-vezetés sikereire sem hivatkozom, kizárólag a napokban közzétett hivatalos statisztikát osztottam itt meg. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy Vidnyánszky Attila interjúiban -ellentmondásban a statisztikai adatokkal- rendre telt házakról, nagy szakmai és közönségsikerekről nyilatkozik. Hirtelenjében egy egy évvel ezelőtti interjút találtam: 95% feletti nézettségről beszélt. Nem hinném, hogy az ehhez az adathoz képest -stílszerűen szólva- drámai közönség- és bevételcsökkenés csak a most zárult 2018/19-es évadban következett volna be...

MÁO már csak azért is "szerencsésebb" a Nemzetinél, mert a fővárosban gyakorlatilag nincsen konkurenciája, a vidéki operatársulatok pedig már csak valószínűleg szerény(ebb) anyagi helyzetük és ebből is adódó műszaki-személyi lehetőségeik miatt sem versenyezhetnek "az ország első zenés színházával". Az általad igényelt felismerést nem az Operaház felől kellene várni-remélni, hanem a kulturális vezetés-kormányzat részéről, ahonnan azonban éppen az ellenkezője tapasztalható és a folyamat -pestiesen szólva: a helyzet- csak "fokozódik", nem lassan: viharos gyorsasággal.


1311 Klára 2019-07-08 07:05:28 [Válasz erre: 1310 IVA 2019-07-07 23:36:35]

Valamint megfordítva is: aki a politikában és a közéletben hazug, köpönyegforgató, az a színpadon is az - ettől még veszélyesebb!


1310 IVA 2019-07-07 23:36:35 [Válasz erre: 1307 Edmond Dantes 2019-07-07 12:55:40]

Nem egyszer, sem százszor… Százszor azért nem, de többször megjegyeztem már, hogy amikor a magyar „színházi szakma” (igazgatók, kritikusok) még nem polarizálódott ennyire, szóval a Vidnyánszky honi megjelenésekor „mértékadó” szakma nemhogy igazolta, zabálta ezt a szemfényvesztőt. Örömtelenül nézem, ahogy egyre jobban küszködnek a maguk főzte falatokkal.
Káröröm tehát nincs bennem – hogyan is lenne, amikor magam is látom a kárát, hogy nincs miért elmenni a Nemzetibe. De nagyon szeretném, ha a „szakma”, és mindenekelőtt a Magyar Állami Operaház felismerné: Vidnyánszky nincs egyedül! Tele vagyunk egyéb Vidnyánszkykkal, sőt még importálunk is belőlük, és érdemes lenne világosan látni: aki a színpadon hazudik, az a politikai és közéletben is képes erre. Vagyis közveszélyes.


1309 Edmond Dantes 2019-07-07 22:09:37 [Válasz erre: 1308 Búbánat 2019-07-07 15:19:52]

Szikora Janos ohaja akar a nem tul tavoli jovoben teljesulhet. Hogy a ket szinhazi tarsasag kozul melyik kebelezheti be a masikat, arra lehet talalgatni. A tippmixhez segitseg: 1305 itt. A megfejteseket "V.Attila" jeligere keretik kuldeni. A helyes megfejtok kozott ket db.ajandekjegy kerulhet kisorsolasra, termeszetesen a Nemzeti Szinhaz valamelyik (barmelyik) eloadasara.


1308 Búbánat 2019-07-07 15:19:52

SZIKORA JÁNOS: A SZÍNHÁZI SZAKMÁNAK EGYESÍTENIE KELLENE A SZERVEZETEIT

2019. JÚLIUS 5. PÉNTEK 07:04, mno.hu

"Megmaradásunk misztériuma"

- A lelkekben minden előadással újra fel szeretném építeni a koronázótemplomot, hogy amikor a nézők ott ülnek a szertartásjáték nézőterén, ne azt érezzék, hogy egy szabadtéri színházban vannak, hanem azon a szent helyen, ahol királyainkat koronázták – mondta Szikora János Jászai Mari-díjas érdemes művész, rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója. Idén IV. Béla királyunk koronázását és élettörténetét rendezi meg augusztusban a régi koronázóvárosban."


1307 Edmond Dantes 2019-07-07 12:55:40

1,8 milliárdos állami támogatás mellett 150  milliós veszteség a Nemzeti Színházban: a nagyszínpadon játszott előadások nézőinek még a hivatalos jelentés szerint is csak a fele fizet a jegyért, a többi helyet vattázással töltik fel, már ha az ingyenjegyesek egyáltalán elmennek az előadásokra. (A rendszer morálisan romboló hatásáról nem szólva.) A tao-támogatások megszüntetésével -ami számos sikeres társulat működését veszélyezteti vagy lehetetlenítheti el- jól járt Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza, mert a tao pótlására létrehozott alapból tavaly 400 millió Ft jutott a Nemzetinek. További részletek a hvg.hu-n itt olvashatók. Érdekes lenne ugyanez a statisztika akár -amikor még nyitva volt- az Erkelt az Operaházzal együtt számítva, akár -MÁO bezárása óta- csak az Erkel Színház valós -teljes áron jegyet váltó- közönség-látogatottságára nézve, ősztől pedig Erkel és Műhelyház, főleg ha utóbbiban is (éspedig vastagon) fizetőssé válnak a produkciók.


1306 Edmond Dantes 2019-06-30 10:22:16 [Válasz erre: 1305 Edmond Dantes 2019-06-28 21:46:21]

Frissítés: Magyar Attila a POSZT ügyvezető igazgatója magánvádas pert indít a Revizor internetes portál két színikritikusa, Csáki Judit és Jászay Tamás ellen. Az ügy előzménye, hogy Páva Zsolt pécsi polgármester vizsgálatot rendelt el, mivel a POSZT-ot szervező közösségi tulajdonú cég, a POSZF két év alatt összesen 118 millió forintot fizetett be a vezetők magánvállalkozásába, az Aktor Kft nevű cégbe. Az Aktor Kft egyik tulajdonosa a fent említett POSZT-ügyvezető igazgató Magyar Attila, az Aktor Kft egy másik tulajdonosa Szűcs Gábor, aki egyben a POSZF fesztiváligazgatója. További részletek t.k. itt és itt. Magyar Attila rágalmazásért perli a két színikritikust, akik 2018. októberi privát (!) azaz zártkörű Fb-bejegyzésükben, a Pécsi Stop netes portál cikkét alapul véve osztották meg-kommentelték fentieket.


1305 Edmond Dantes 2019-06-28 21:46:21

Kis késéssel: a 19. POSZT -Pécsi Országos Színházi Találkozó- díjazottjainak listája itt található. A friss (nyomtatott) HVG-ben hosszabb cikk olvasható a POSZT várható jövőjéről (ha egyáltalán lesz jövője), a kultúrharc leképeződéséről a honi színházi életben, a két színházi szekértábor, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság helyzetéről. Néhány soros összefoglaló a hvg.hu-n itt.


1304 Búbánat 2019-06-18 12:39:58

Az utolsó vacsora: „megérte negyven évet várni” - interjú Rófusz Ferenccel

2019.06.07. 08:37 : Sajtóiroda  - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja.

Az Oscar-díjas Rófusz Ferenc éppen negyven év várakozás után készült el Az utolsó vacsora című filmmel, 1978-ban ugyanis politikai okokból nem engedélyezték a megvalósítását. A világhírű Leonardo-képet megelevenítő tizenegyperces animációs film egyszerre hívja fel a figyelmet a milánói freskó visszafordíthatatlanul romló állapotára, miközben szimbolikusan a mai Európa látleleteként is működik. A mecenatúratámogatással készült filmet június 9-én 22:20-kor vetíti a Duna TV. A premier alkalmából a rendezővel beszélgettünk.

Az Utolsó Vacsora - The Last Supper - Trailer from Utolso Vacsora on Vimeo.


1303 Edmond Dantes 2019-06-03 13:56:06

Almodóvar is narkotikum: aki egyszer beszippantotta, akit egyszer ő beszippantott, többé nemigen szabadul tőle. Jó, még jobb, kevésbé jó, rosszabb filmjei után a fan-klub alig győzi kivárni a következőt. Most eljött. Önéletrajzi alkotás, nehéz eldönteni, egyfajta búcsú-e vagy pillanatnyi összegzés, (ön)élveboncolás. Sok minden visszaköszön előző filmjeiből, történetvezetés, kapcsolatrendszerek, nemi identitások, színvilág: de hát ahogyan ujjlenyomatból sincs két egyforma, úgy az ő filmes "ujjlenyomata", filmes jegyei is egyedülvalók. Ő ilyen. Ezúttal talán lassúbb, olykor a kelleténél hosszabban időzik el egy-egy jelenetnél. Salvador Mallo/Almodóvar, az idősödő-betegeskedő, kiégni tűnő filmrendező élvezettel-szenvedve ízlelgeti önnönmagát és a körülötte keringő bolygókat: az örök mamát, itt a fiatalt (Penélope Cruz) és az öreget (Julieta Serrano) is, legutóbbi filmjének főszereplőjét és az egykori, a kölcsönösen egyszeri, megismételhetetlen nagy szerelmet. Sok a premier plán és takarékosan bánik a helyszínekkel: a gyerekkori barlanglakás és a mostani luxusotthon szinte felesel egymással. Antonio Banderas pedig ezzel az alakítással véglegesen beírta magát a filmtörténelembe: Almodóvart eljátszani egy Almodóvar-filmben és nem is akárhogyan: nagy teljesítmény.

Fájdalom és dicsőség (Dolor y Gloria) - írta és rendezte: Pedro Almodóvar


1301 IVA 2019-04-25 05:15:12 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]

Kedves Héterő, illusztrációd a lényeget reprezentálja. Visszatérek még ennek kifejtésével…


1300 Edmond Dantes 2019-04-24 08:23:01 [Válasz erre: 1298 Edmond Dantes 2019-04-23 17:26:28]

Mottó: "egy jól felépített, átgondolt cikk egyetlen, vitatható állítását emeli ki...

Módosítás 1298-hoz: egy jól felépített, átgondolt hozzászólás, egyetlen, vitatható állítás nélkül...

Kiegészítés 1298-hoz: Schilling Árpád rendezései, díjai, kitüntetései a Wikipédián itt olvashatók.

Összegzés: van aki mocsoknak tartja Schilling Árpád -és más rendezők: Alföldi Róbert, Pintér Béla, Bodó Viktor, Kovalik Balázs stb.- művészi munkásságát és van, akinek mocskos...a szája.


1298 Edmond Dantes 2019-04-23 17:26:28

Vannak színpadi alkotások: színpadi rendezések, prózaiak és zenések egyaránt, amik jól sőt, esetenként jobban átjönnek 1-1 ún. alternatív játszóhelyen, lett légyen az adott hely technikai fölszereltsége, kényelmi viszonyai, egyebei netán kedvezőtlenebbek mint az ún. hagyományos vagy "kő"színházaké. Voltam én már hangversenyen (külföldön) pl. egykori vasöntödéből átalakított kultúrközpontban-játszóhelyen, és mondhatom, különleges élmény volt. Budapesten talán a Millenáris volt az első olyan kezdeményezés, ami kísérletet tett egy megszűnt gyárkomplexum átfogó kulturális hasznosítására. Létrehozása masszív korrupcióban, Országimázs Központban, Ezüsthajó Kft-ben, Happy End Kft-ben fogant, de legalább volt, működött. Egy zenekari Zappa-koncertre még jól emlékszem, ahogyan Kovalik Balázs ottani emlékezetes Mozart-trilógiájára és 1-2 más produkcióra. Aztán szép lassan elsorvadt, kisbetűs happy end-mentesen. Most, hogy a korábbi hajlékából magasabb érdekek miatt kitúrt Nemzeti Táncszínház ott lelt otthonra, talán ismét lábra kap a hely. Fölteszem, az Eiffel Műhelyházat is eredeti funkciójától igencsak messze eső, új rendeltetésű, speciális játszóhelynek szánják. Bár még nem jártam ott, remélem, hogy nem akartak belőle kicsinyített Ybl-palotát vagy Zoboki-MüPa 2.0 -t hamisítani. A krumplileves legyen krumplileves, a szerelőcsarnok pedig -ha már nem szerelőcsarnok- valamelyest hajazzon régi önmagára. Nem fog ártani se Mozartnak, se Bizet-nek, se Gounod-nak, se senkinek...ha már egyszer kirakták arra a lehetetlen helyre. Majdcsak megszokjuk, és megszokja az ott alkotó, fellépő művészek, személyzet. Megszokik vagy megszökik, ki fog derülni. A Trafó, enyhén szólva sem kényelmes adottságai ellenére köszöni, jól eltartja magát feketén (-fehéren), mert az ott kiállított produkciók kedvéért a nézők szívesen áldoznak kényelmük (olt)árán is. A Szkéné lankadatlan érdeklődés mellett dübörög, még rosszabb helyen, még kényelmetlenebb, még kevésbé néző- és közreműködőbarát körülmények között. Miért? Mert produkciói -köztük Pintér Béláék- kedvéért a közönség szívesen vállalja, vállaljuk a forróságot, levegőtlenséget, kényelmetlen székeket. A maga idejében legnagyobb nemzetközi sikereket és díjakat (le)arató magyar prózai társulat, a Krétakör egy bizonyos krétakultúrkör ostroma alatt állt az egykori Thália Stúdióban,lánykori nevén Arizona mulatóban, ameddig a hatalom el nem lehetetlenítette a Schilling Árpád és Gulyás Márton által vezetett társulatot. Hasonló sorsra jutott a Bárka is. Wikipédia szócikke igen eufemisztikusan fogalmaz: "2010 után a színházi struktúra illetve finanszírozási rendszer fokozatosan megváltozott. A színház helyzete egyre bizonytalanabbá vált, a reformelképzelések nem valósulhattak meg. Pénzügyi és elhelyezési problémák miatt a magyar színházi, kulturális élet egyik meghatározó bázisa szűnt meg." Az igazság ezzel szemben az, hogy a Bárkának azért kellett megszűnnie, mert, ugyancsak a Wikipédia szócikkéből idézve: "Épülete 2015-ben...a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez került" magyarul, útjában állt az új intézménynek. A Szkéné mellesleg évtizedek óta -egyelőre?-nem áll útjában a Műegyetemnek. A Bárkát tudatosan, határozott mozdulattal és rövid úton elsüllyesztették. Az elsorvadó, pontosabban szólva elsorvasztás alatt lévő alternatív társulatok pedig ott lépnek föl, ahol (még) tudnak, ameddig tudnak, ameddig létezhetnek. A zűrös TAO-viszonyok még rá is segíthetnek e hervasztó-sorvasztó folyamatra. Nemzetközileg jegyzett rendezők-együttesvezetők: Schilling Árpád, Kovalik Balázs, Bodó Viktor és mások ma már külföldön érik el művészi-szakmai sikereiket, noha régi közönségük ma is örömmel járna csúnya, fekete, forró, levegőtlen, kieső -nem kies!- helyekre megtekinteni produkcióikat. Talán egyszer eljön még az az idő. Talán éppen az Eiffelben. Minden megtörténhet.


1297 Edmond Dantes 2019-03-25 12:49:13

A Radnóti Színház honlapján valamint a produkció szórólapján olvasható ismertető szövege és a darab cselekménye nem igazán fedi egymást és szerintem a szatíra mint műfaji meghatározás sem helytálló. Kőkemény dráma a Gloria, egyvégtében két óra, úgy mondanám, két felvonásban, egy (két?) intermezzóval. Az Y generáció fiatalabb és középnemzedékéhez tartozó manhattani majd los angelesi magazin- és könyszerkesztő(tanonco)k, filmproducer-irodások életvezetési, élet- és karrierépítési útjai, problémái, kiút-keresései "odaát" sem különbözhetnek túlságosan más nagyvárosok mondjuk Budapest fiataljaiétól, legfeljebb és szerencsére a tragédiák maradnak el többnyire. A színház, részben kényszerből, ebben az évadban új játszóhelyeket avatott, a Gloriát a Tesla Loft rendezvényközpontban, az erzsébetvárosi romkocsma negyedben mutatták be. Érdekes volt az előadás után a szombat esti buliforgatag kellős közepébe csöppenni: mintha csak magunk is egy közeli kávézóba ugranánk ki mint a darab egyik szereplője az irodából. Minden ilyen speciális-alternatív játszóhely külön csemege a nézőnek és az alkotóknak. A színpadot három oldalról rendezték be a közönségnek, ezáltal a színészek szinte köztünk járnak, úgyszólván az irodában ülünk. Ennélfogva adott helyről nem láthatunk mindig mindent és mindenkit és a helyiség akusztikája sem kifogástalan, de mindezért bőven kárpótol a genius loci, a belterjes, mi-is-benne-vagyunk filing. Branden Jacobs-Jenkins off-Broadway-n játszott, Pulitzer-díjra jelölt újdonságát gyorsan és jó szimattal fedezte fel a színház vezetősége. Totth Benedek fordítása hiteles, életteli, nem finomkodik, ahogyan a "mai" és a mindenkori fiatalok sem. A -talán nagyobb filmes munka híján- színpadi rendezést vállaló Hajdu Szabolccsal nagyon jól járt a társulat és a közönség: Pater Sparrow -Verebes Zoltán- praktikus, körbeült díszletei között, Nagy Fruzsina jelmezeivel kiváló előadást teremtett. Martinovics Dorina szinte átváltozóművészként remekel mindhárom alakjában és kettős szerepében ismét elkápráztat Sodró Eliza. Lovas Rozi hozza megszokott magas játékkultúráját. Erőtlenebbnek éreztem a férfiakat: Porogi Ádám kulcsfiguraként nem mindig ragadott magával és talán több van Rusznák András alakjában is, akinek Lorinja képviseli a történések folyamatosságát, keretes szerkezetét. Vilmányi Benett megfelelt nem nagy, de igen eltérő hármas szerepében.

Branden Jacobs-Jenkins: Gloria - a Radnóti Színház előadása a Tesla Loftban, 2019. március 23.


1296 Edmond Dantes 2019-03-14 16:17:07

Katona József Színház jó érzékkel vette elő sokak régi kedves olvasmányélményét...és igen rossz érzékkel állította színpadra. Szívesebben vettem volna egy Rozsdatemető 1.0-t azaz az eredeti regényt egy kísérletező(bb), 21. szd.-i rendezésben, ehelyett -Máté Gábor által jegyzetten- kaptunk:
a) egy túlontúl konvencionális, kissé ódivatúra sikeredett első részt: kb. ez (volt) a regény és
b) egy Tasnádi István által hozzáírt második részt, ami akár jó is lehetne, de nem jó. R o s s z. Szájbarágósan aktuálpolitizál, ami ráadásul fölösleges, mert a hívő híveket a világon semmi, semmiről meg nem győzi és ők el se mennek megnézni "oda". Akik pedig elmennek, a Katona törzsközönsége, nekik szintén megvan már a saját világképük az 1990 utáni történelmünkről, történéseinkről. Továbbá a Tasnádi-opuszban egy idő múlva az ember már nemigen tudja, ki kinek a kicsodája: nagybátyja, unokája, keresztfia, ángyikája (utóbbi nincs), ki Norbi és ki Nimród etc. Mondjuk nem is fontos. 
Schmidt Máriának pedig, ha fene fenét eszik és pert vesztett és a darabot záró slusszpoént ütősnek és talán (talán!) neki is szánták, Dózsa László száz év múlva is Dózsa László marad és nem Pruck Pál. Valamint úgysem megy el megnézni a darabot.

Fejes Endre-Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0  - KJSz, 2019. március 10.

Frissítés 1: Dózsa László a napokban Kiváló Művész lett.

Frissítés 2: a darabot beválogatták a POSZT'2019 versenyprogramjába


1295 Edmond Dantes 2019-03-14 16:00:59

2019. június 6-15. között kerül sor a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozóra. A POSZT idei versenyprogramja ide kattintva tekinthető meg.


1294 Búbánat 2019-03-12 22:11:17

A zene és a költészet megőrzi azt, ami elvész

Magyar Nemzet, 2019. MÁRCIUS 11. HÉTFŐ 08:55

CZIGÁNY GYÖRGY ÁTALAKÍTVA FOLYTATJA KI NYER MA? CÍMŰ NÉPSZERŰ MŰSORÁT

/Szilléry Éva/

– Az igazi remekművek a csúcson találkoznak, és ott már nem az fontos, hogy egymástól világnézetileg különböző írók hozták létre őket, hanem csak a minőségük számít — mondta az irodalmi megosztottságról a 87 éves Czigány György József Attila-díjas költő, író, zenei szerkesztő, érdemes művész. A társadalom legszélesebb rétegeit megszólító, idén ötvenéves Ki nyer ma? című, klasszikus zenei rádiós játékműsor alapítója szerint a műsor sikere abban állt, hogy az emberek ösztönösen kötődnek a széphez, a zenéhez, a költészethez, tehát mindahhoz, ami az életüket szebbé teszi.


1293 Edmond Dantes 2019-02-25 09:15:48

Hollywoodban átadták az idei Oscar díjakat, a díjazottak listája itt olvasható. A várakozásnak megfelelően Rami Malek Freddie Mercury-alakítása (Bohém rapszódia) kapta a legjobb férfi főszereplő díját. Glenn Close hetedszer is lemaradt, mert Olivia Colmané lett a legjobb színésznőnek járó szobrocska (A kedvenc). Nem kis meglepetésre a Zöld könyv című road-movie-é lett a legjobb film díja továbbá a legjobb eredeti forgatókönyvnek és a legjobb férfi mellékszereplőnek (Mahershala Ali) járó díjat is elvitte. Az esélyesebb Roma végül a legjobb idegennyelvű film lett és az utóbbit rendező Alfonso Cuarón is Oscart kapott. Legjobb női mellékszereplő: Regina King (If Beale Street Could Talk).


1292 joska141 2019-02-24 15:30:33 [Válasz erre: 1290 Búbánat 2019-02-23 23:14:43]

Nagyon érdekes okfejtés és felvetés! Önmagában a művészeti egyetemek összevonása nem ördögtől való. Már régebben fel lehetett volna vetni, hiszen az emberi erőforrások összes területe is tulajdonképpen egyetlen minisztériumban van.

Most következik a reál tudományos kutatás szintén egy minisztérium alatti teljes összevonása.

Szóval a művészetet illető javaslat nem előzmények nélküli és nem egyedülálló jelenség a mai politikai-gazdasági környezetben.

 

Probléma talán egy kicsit az idézett javaslat egyik félmondatában van, nevezetesen, hogy a közpénzekkel való felelős gazdálkodás átszervezése, idézem: „ne érintse az oktatásszakmai szempontokat”.

Én eddig azt hittem, hogy oktatási intézményekben – akár művészeti, akár elemi iskolai, vagy felsőfokú tanulmányokat folytató – a közpénzekkel való felelős gazdálkodás döntő fokmérője a mind nagyobb számban „kiművelt emberfők” kinevelése, társadalomba történő beillesztése.

A jelen összevonási javaslat számomra azt sugallja, hogy az ÁSZ és ezzel összhangban a Kormány álláspontja szerint nincs összefüggés a közpénzfelhasználás és abból különböző művészeti ágakban tehetséges emberek felfedezése, képzése, gondozása, szárnyra bocsátása között.

Ezen már el lehetne egy kicsit gondolkodni.


1291 Edmond Dantes 2019-02-24 09:18:26 [Válasz erre: 1290 Búbánat 2019-02-23 23:14:43]

A művészeti egyetemeket megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem


1290 Búbánat 2019-02-23 23:14:43

Közpénzügyi szempontból indokolt a művészeti egyetemek összevonása

2019. FEBRUÁR 23. SZOMBAT 12:42 Magyar Nemzet

DOMOKOS LÁSZLÓ: SÚLYOS RENDEZETLENSÉG URALKODIK AZ INTÉZMÉNYEK GAZDÁLKODÁSÁBAN

A pénzügyi és a vagyongazdálkodás szempontjai alapján indokolt és észszerű megoldás lehet az öt művészeti egyetem összevonása — nyilatkozta lapunknak az Állami Számvevőszék elnöke. Domokos László mindezt az eddigi számvevőszéki elemzések megállapításaival indokolta, ezekből ugyanis az derül ki, hogy az érintett felsőoktatási intézmények gazdálkodása évek óta nem felel meg az előírásoknak. Nemrég újabb vizsgálatok ind[ultak.

A felsőoktatási intézményeknek minta­adó, példaértékű szervezeteknek kell lenniük. Össztársadalmi érdek, hogy ezek az intézmények szabályosan működjenek, maradéktalanul betartsák a gazdálkodásukat meghatározó előírásokat és szabályszerűen használják fel a rájuk bízott közpénzt – így nyilatkozott lapunknak az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke. Domokos László hozzátette: az ÁSZ elmúlt években végzett ellenőrzései arra mutatnak rá, hogy ezek az elvárások egyáltalán nem jutottak érvényre az öt művészeti egyetemnél, nevezetesen a Magyar Képzőművészeti Egyetemnél (MKE), a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnél (MOME), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnél (LFZE), a Színház- és Filmművészeti Egyetemnél (SZFE), valamint a Magyar Táncművészeti Egyetemnél.

[…] a pénzügyi és a vagyongazdálkodás szempontjai alapján indokolt és észszerű megoldás lehet az öt művészeti egyetem összevonása. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az integrációt olyan módon érdemes megvalósítani, hogy az ne érintse az oktatásszakmai szempontokat. Ezt az ÁSZ egyébként nem is vizsgálta. A most önálló intézmények egy egyetem különálló karaiként működhetnének tovább.

– Egy nagyobb művészeti egyetemnek egyébként a nemzetközi térben is nagyobb súlya lehet, ami a végzett diákoknak kifejezett előnyöket hozhat – vetette fel Domokos. Szerinte az egyetemek integrációjának eredménye a szabályszerű és hatékony közpénzfelhasználás mellett az átláthatóság és az elszámoltathatóság lenne.

[…]

 


1289 Edmond Dantes 2019-02-16 17:35:30

Katona ezúttal biztosra ment: hozott anyagból, Shaw, Schiller és Anouilh tárgybani drámáiból gyúrt össze Garai Judit saját kiegészítésekkel fűszerezve 110 perces szomorújátékot. Hegymegi Máté tisztelettudóan, kevésbé tisztelettudó szóval: kissé unalmasan rendezett a közismert téma alá. A közismert téma közérthető interpretációját a közönség örömmel regisztrálta és sok tapssal honorálta. A produkció alcíme: "a jelenidő vitrinében" Fekete Anna sokat mozgó-játszó, tárgyi főszereplő plexi díszletelemére utal. A -Kálmán Eszter jelmezeiben- szolid színvonalon játszó férfiegyüttesből kiemelkedik az előadás talán egyetlen értelme, erős érve, enyhítő körülménye: Mészáros Blanka pazar alakítása a címszerepben. Újabb  ígéretes pillanat a színésznő pályafutásában.

Jeanne d'Arc - a jelenidő vitrinében, a Katona József Színház előadása, 2019. február 15.


1288 Edmond Dantes 2019-02-11 11:02:38

A januári Golden Globe-díjátadó után -a díjazottak listája itt- a Brit Filmakadémia (BAFTA) is kiosztotta 2018 filmes díjait (ld.itt). Továbbra is versenyt fut Alfonso Cuarón Roma-ja és az Anna királynő korában játszódó  A kedvenc: utóbbi tegnap "hazai pályán" tarolt...csak éppen a két fődíjat (legjobb film és rendezés) kapta a mexikói rendező és fekete-fehérben forgatott drámája. Az Oscaron akár mindkét film nyerhet, mert a Roma a Legjobb idegennyelvű film-kategóriában is jelölt, de akadnak komoly versenytársaik itt is, ott is mint pl. a Cannes-ban Arany Pálmát nyert japán Bolti tolvajok vagy az örök kedvenc Csillag születik-remake és mások. A legjobb férfi főszereplő-szobrot jó eséllyel a már említett két díjosztón egyaránt nyertes Rami Malek kapja majd, tökéletes Freddie Mercury-alakításáért (Bohém rapszódia), a női főszereplő-díj versenye nyíltabb: a két említett film főszereplőjén, Olivia Colmanon (Anna királynő A kedvencben) és Yalitza Aparicion (Roma) kívül az eddig mindig lemaradó Glenn Close (A férfi mögött), sőt a popsztár Lady Gaga (Csillag születik) is esélyes.


1287 Edmond Dantes 2019-02-09 15:37:12

Pintér Béla újdonsága arról szól, hogy a szerző a Társulat 20. születésnapjára nem írt új színdarabot, elvetette a félkész rosszat. Ez a nem-színdarab, ahogy később kiderül, kíméletlen ostorozása önmagának, társulatának, a köznek, a hatalomnak. Kétségbeesettnek tűnő vagy tán csak kaján, zavarba ejtő segélykiáltás. Abszurd őrületté váló nem-színjáték...miként a körülöttünk lévő tágabb s szűkebb világ. Amikor s amiről-amit már nem lehet józan hangon, szalonképesen ki- és megbeszélni. A nyitó jelenet bűbáj-nyájasan induló, fokozatosan elsötétülő mikrofonos "jubileumi beszélgetése" egyszer csak átcsap a meg-nem-írt darabcsonk fékevesztett őrjöngésébe. Megkapja ebben mindenki a magáét, hazai viszonylatban nem olcsó helyár ellenében: akárha egy magyarosra sikerült "fundraising" résztvevői lennénk. A szerző-rendező-színész-igazgató nyilatkozta nagyjából öt éve, a 15 éves évforduló környékén, sokat idézett bonmot-jával: "Az előző kormány pénzt adott, a mostani témákat." Bízunk, bízzunk Pintér Bélában és Társulatában, túlélésükben, fölvirágzásukban. Részesei ők a NER-nek, ami nélkül, ahogy mondani szokás egy másik kontextusban, "ez a produkció nem jöhetett volna létre". Na nem anyagilag, hiszen a tao-támogatás kiesése éppenséggel őket sodor(hat)ja végveszélybe, hanem mint -nem feltétlenül pozitív értelemben- inspiráló környezet.

Pintér Béla: Jubileumi beszélgetések - A PBEST előadása, Fészek Művészklub, 2019. február 8.


1286 Edmond Dantes 2019-01-30 14:29:43

Székely Csaba a 2011-ben megírt -később "Bánya-trilógiává" bővített- Bányavirággal vált ismert színházi szerzővé, legújabb darabjának, az első látásra talányos című 10-nek az ősbemutatója néhány hete volt a Radnóti Színházban. A "10" valójában a Tízparancsolatot jelenti, egy-egy parancsolathoz, amelyek kivetítőn is sorban megjelennek, egy-egy, csak sorszámmal ellátott, nem nevesített személyt-szereplőt, sorsot rendel a szerző. Életük során valamiképpen mind elkövettek egy vagy több bűnt, megszegtek egy vagy több parancsolatot, miképpen mi mindannyian, gyarló lények is megszegünk életünkben parancsolatokat. A rendező, Sebestyén Aba egy nyilatkozatában (forrás a produkció honlapja) mondja önmagáról, színészeiről, a közönségről (?), mindannyiunkról (?): "... meg tudok-e felelni legalább egy parancsolatnak. Vagy háromnak. Megvizsgáltam, nem állok valami jól. Sem én, sem mi.”   Senki ne gondolja azonban, hogy a darab puszta moralizálás, tézisek-antitézisek, netán vallásos elmélkedések halmaza, ellenkezőleg. A 10 vérbeli profizmussal megírt, élettel teli, igazi mai, ám általános érvénnyel ható színjáték, ahol a Tízparancsolat szinte "csak" -kétségtelenül erős- háttérként szolgál tíz ember, tíz jellem sorsának kibontásához, miközben fokozatosan kiderül: számos szereplőnek nagyon is sok köze van egymáshoz, sorsuk alakulásához...és hozzánk. Székely Csaba -szándékosan használok profán jelzőt-  ördögi leleménnyel, egy kirakós játék, egy Rubik-kocka bonyolultságával viszi előre a cselekményt, teszi föl vagy éppenséggel veszi le figuráit sakktáblájáról. Ez a pompás dramaturgiai bravúr,  székhez szögező, döbbenetes teátrumi varázs, amit elsősorban és  legfőképp kiemelnék. Talán megengedhető a hasonlat: Agatha Christie klasszikusa, a Tíz kicsi néger jutott olykor eszembe, nem csupán a bűvös tízes szám okán, hanem mert itt is, ott is kiderül előbb-utóbb: messze nem mindenki az, akinek s főleg ami(lyen)nek látszik. Ám míg a krimiben mint újkori címe mondja "...végül nem maradt senki sem", emitt azért bőven vannak túlélők...

Az évad, sőt az év legjobb drámája (lehet?) a 10 és nem kétlem: a tomboló és tartósnak ígérkező közönségsiker mellett szakmai elismerésben is részesül és remélhetőleg az országhatáron túlra is eljut.

Eme értékes drágakő méltó "foglalatot" kapott: a már említett Sebestyén Aba, a szerző bevált rendező- sőt szinte alkotótársa a súlyos mondanivalót hordozó, szünettel együtt csaknem három és fél órás alkotást töretlenül egyenletes, magas hőfokon, feszesen állította színre. Cári Tibor zenéje hatásos és jóval több mint "háttérzene", a zenészek: Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter valamint többször két színész: Lovas Rozi (fuvolán) és Sodró Eliza (hegedűn) is játszik. Bartha József díszletei jól szolgálják a benne mozgó művészeket, a jelmeztervező Bianca Imelda Jeremias. Külön szólni kell a produkcióba szervesen, értelmet nyerve beépülő, kifejező videózásról, Ágoston Gábor és Valóczki Dániel munkájáról. Igazságtalan lenne bárkit kiemelni a tíz játékosból, mindannyian külön és együtt is magas színvonalon, egyenrangú, mindvégig (!) a színpadon tartózkodó részesei és átadói ezen emlékezetes színházi élménynek, színlap szerinti számozásuk sorrendjében: Vilmányi Benett, Pál András, Martinovics Dorina, Kováts Adél, Márfi Márk eh., Sodró Eliza, Lovas Rozi, László Zsolt, Schneider Zoltán, Tóth Ildikó. Az a bizonyos léc megint egyszer magasra, nagyon magasra került.
 
Székely Csaba: 10 - a Radnóti Színház előadása, 2019. január 28.

1285 Búbánat 2019-01-13 10:45:23

MTI hír:

A kormány megvásárolta Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón, Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László debreceni polgármester társaságában.

Gulyás Gergely közölte, a festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől. Hozzátette, több szakértői vélemény is készült, a becslések pedig igazolják a vételárat.

Így most már a Munkácsy-trilógia mindhárom festményének – a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota – rendezett a tulajdoni viszonya, mindhárom kép magyar állami tulajdonban van, a műalkotásokat pedig hosszú távon is a debreceni Déri Múzeumban helyezik el – fejtette ki a Miniszterelnökség vezetője az Országház Munkácsy-termében tartott bejelentésen.

„Ez egy fontos hír a magyar kultúra kedvelőinek, fontos hír a Munkácsy-rajongóknak”, Debrecen és az ország egésze is gazdagodott – mondta a politikus.

Kósa Lajos felidézte, hogy a képek először 1995-ben a Déri Múzeumban voltak láthatók együtt, majd azt is felelevenítette, hogy a Krisztus Pilátus előtt című alkotást 2015-ben vette meg a magyar állam – a Magyar Nemzeti Bank Értéktár-programja keretében – a kanadai Hamilton Galériától.

A képviselő úgy fogalmazott, a festmények „élete” legalább olyan kalandos, mint maguk a képek.

Papp László debreceni polgármester arról beszélt, hogy most teljesült az a több mint 100 éves igény, hogy a trilógia – amely debreceni szimbólum – állami tulajdonban legyen.

Azt ígérte, jó gazdái lesznek a képnek.

A Jézus életét megörökítő sorozat darabjait első alkalommal 1995. augusztus 25-én láthatta együtt a közönség. A művek közös bemutatásának különlegessége, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó festményét.

 


1284 Edmond Dantes 2018-12-19 09:24:42 [Válasz erre: 1283 Búbánat 2018-12-17 08:53:11]

A magyar kultúra végstádiumáról szóló Magyar Idők-cikksorozatot lezáró cikk tévés folytatása megtekinthető az M5 tegnapi, december 18-ai adásában. Meghívott vendégek: Gajdics Ottó főszerkesztő, Szakács Árpád, Orbán János Dénes, mindhárman a Magyar Időktől


1283 Búbánat 2018-12-17 08:53:11

VÉGSTÁDIUMBAN A MAGYAR KULTÚRA

SZAKÁCS ÁRPÁD: KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA?

XX. rész

Magyar Idők.hu, 2018. DECEMBER 15. SZOMBAT 08:00 2018. 12. 15. 10:20

"A VIRTUÁLIS FRANKENSTEIN-SZÖRNYFIGURA ÉLETRE KEL MAJD EGY MINDENT ELSÖPRŐ KATAKLIZMA FORMÁJÁBAN"

Sorozatunk huszadik részével mérföldkőhöz értünk. Témánk legfontosabb epizódja következik. Egy évvel korábban ezzel kellett volna kezdenünk, de akkor önök teljesen máshogy látták volna mondanivalónk lényegét. Most viszont összeáll majd a kép.

 

[...] „Ha valaki például színházigazgatóként kiesik egy ideológiaterjesztő pozícióból, minden gond nélkül jelen lehet máshol: kiállítást nyit meg, rendez, előad, forgatókönyvet ír stb., tehát a kultúra egyéb területein kiemelt életszínvonalon tud dolgozni. A kultúrában tehát csak nyerhet valaki, ha a balliberális oldalt választja. Ott kínálják az igazi perspektívákat, a tehetség nem elsőrangú tényező, a marketing sulykolása majd zsenivé tesz mindenkit, akiben fantáziát látnak.

A magyar kulturális igazgatás egyáltalán nem fogta fel a kultúra hálózatrendszerének jellegét, működését. Sőt a jobboldali kultúra irányítói elfogadták és legitimálták azokat a struktúrákat, amiket a másik oldal hozott létre, legfeljebb azokba saját embert küldött, aki hamar elveszett a labirintusban, gúzsba kötötték, megvezették, majd megbuktatták. Vagy az illető átállt.”

[...] 

 


1282 Búbánat 2018-11-28 21:54:15

Az Operaház titkai és újjászületése

2018.11.25.

26 perc, 2018

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők. Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítsák helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

/Mediaklikk.hu/

 


1281 daunerni 2018-11-26 12:43:20

Kedves Barátaim!

Hiába a szakbarbárság, néha mi is megfordulunk kiállításokon...
Sőt - laikus létünkre megbocsájthatatlanul - gyakran véleményünk is van róla.
Igaz, hogy a zenével pontosan ugyanígy vagyunk, és ott se tart vissza senki és semmi.
Régebben még azon is agyaltunk, hogy külön lapcsaládot hozunk létre, és különkiadást jelentetünk meg a képzőművészeteknek. Eszközeink fogytán (pénzünk pedig már végképp nincs...) ez nem tűnik időszerűnek, de egy Magazin/Társművészet rovatot talán létre tudunk hozni - ha barátunk cikkének fogadtatása indokolja.

És van még valami!
Heiner Lajos barátunk - ismerve a profilunkat, ide a "Társművészet" topikba szánta a beszámolót. Mi döntöttünk úgy, hogy ezt egy szinttel feljebb, a címlapra is feltesszük. A kérdés már csak az, vajon megtehetjük-e ugyanezt más olvasók közérdeklődésre számot tartó, valamely fórumban közölt, igényes és SAJÁT cikkével is?

Ezt kéne megbeszélnünk majd a "Haldajunk tovább..." topikban!


1280 Búbánat 2018-11-24 08:51:30

Több mint húszmillió forintért árverezték el a Tüskevár kéziratát

ORIGO/MTI 2018.11.23. 21:41

A kikiáltási ár többszöröséért, 21 és fél millió forintért kelt el Fekete István: Tüskevár című regényének eredeti, tintával írt kézirata a Múzeum Antikvárium 33. árverésén.

Fekete István 1957-ben kiadott legendás ifjúsági regényének kikiáltási ára kétmillió forint volt, az eredeti ár többszörösét egy magánember ajánlotta a liciten - közölte Antal Károly, az antikvárium vezetője.

Az aranyfestékkel, vászonkötéssel ellátott szöveget az író 1956. június 29-én kezdte írni.Ahogy az eredeti kézirat első oldalán olvasható, a regény Matula iskolája címmel jelent volna meg, de a címet az író áthúzta és a ma ismert címre írta át.

Az 1970-ben elhunyt író legnépszerűbb ifjúsági regényét, valamint annak folytatását a Téli bereket a Kis-Balatonnál írta. Az eredeti kézirat 408 sűrűn teleírt A/4-es oldalt foglal magába.

Antal Károly elmondta, hogy a szöveg az író javításaival, teljesen tökéletes állapotban és hiánytalanul került árverésre. A kéziratot Fekete István is nagy becsben tartotta, valószínűleg ő maga, sajátkezűleg kötötte be - tette hozzá.

A Kis-Balaton élővilágát talán legérzékletesebben bemutató munkát az író hagyatékát gondozó férfi, Fekete István 94 éves unokaöccse adta be a Múzeum Antikvárium árverésére - tudatta Antal Károly.


1279 Heiner Lajos 2018-11-22 11:31:32

Csodakiállítások a császárvárosban – Monet és Bruegel

Monet-tól Picassóig / Albertina, Bécs

Hasonló kiállításra több mint 20 éve nem került sor.

A tárlat a francia festő 100 festményét vonultatja fel, a korai, pre-impresszionista korszaktól kezdve a késői alkotásokig, melyeket Givernyben lévő házának kertjében festett.

A művész dolgozott a tengerparton, Normandia szikláinál, a Szajna partján, vagy Londonban.

Láthatóak a leghíresebb képek, így a Roueni Katedrális, meg a Tavirózsák-sorozat, engem leginkább azok a művei fogtak meg, melyen vitorlások szerepelnek – vissza-visszatérő téma Monet-nál.

Minden alkotáshoz alapos, de tömör magyarázat tartozik német és angol nyelven.

Sajnos, a kiállítás logisztikája sok kívánnivalót hagy maga után, szemben a Kunsthistorisches Museum Sonderaussellungjával (ld. alább). A tömeg iszonyatos volt (a tárgyilagosság kedvéért: az osztrák Örökös Semlegesség Napján jártam az Albertinaban), hosszú sorok kígyóztak a pénztárnál, ruhatárnál – és tömegek a Monet-opusok előtt.

Igen, itt egy művész, akit hosszú élete a romantikától az expresszionizmusig vezetett.

Érdemes időt áldozni a múzeum többi kiállítására is, noha a választás nem egyszerű. Szomorú szívvel csak benyomásokat (na jó, impressziókat) tudtam szerezni a matuzsálemi korban elhunyt Helen Lewitt fotográfiáiról. Képein New York szegénynegyedei, Bronx, Harlem, a Lower East Side, és Mexikó.

És a Batliner Gyűjtemény. Degas, Cézanne, Munch, Chagall, és persze sok Picasso.

Utóbbi képeit mindmáig nem tudtam igazán megszeretni. De megcsodálható néhány kerámiája, valóban bámulatosak.

És egy felkavaró élmény, Moholy-Nagy László festménye, a Mezők. Gimnáziumi rajztanárom, a néhai Hemmert János, nem rajzórákat tartott. Művészettörténetet tanított, Leonardotól a kollázsig (utóbbiban országos hírnevű volt, talán látta valaki a az Olvasók között valamelyik kiállítását).

Ő mesélt Moholy-Nagyról, ugyanabba a Radnóti Gimnáziumba járt, mint évtizedekkel később én, noha akkor még Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnázium volt a neve. És ugyanannak a szegedi napilapnak írt, a Délmagyarországnak, mint én is kamaszként, noha ő verseket, én pedig a szegedi villamosközlekedés történetéről.

Ott van még a Prunkraume, csak végigszaladni volt időm, és Warhol, sajnálom, Pan Hrabal, erre már tényleg nem volt időm, energiám.

Übrigens: jövőre Dürer-tárlat!

Köszönetünket fejezzük ki a jegypénztár két kedves hölgyének, akik előzetes egyeztetés nélkül, soron kívül lehetővé tették a tárlatra való bejutást és a beszámoló létrejöttét.


 

Bruegel / Kunsthistorisches Museum, Bécs

„Bruegel moralista, vagy fatalista? Optimista, vagy cinikus? Humorista, vagy filozófus? Paraszt, vagy városi polgár? Népi művész, vagy intellektuális alkotó? Vidéki, vagy egyetemes? Humanista, vagy mizantróp? Forradalmár, vagy a dolgokat távolról szemlélő?” –teszi fel a kérdést Flandria miniszterelnöke, Geert Buorgeois a kiállítás rendkívül míves katalógusának előszavában.

A festő halálának 450. évfordulója alkalmából rendezett tárlat a művész munkásságáról mindmáig a legátfogóbb.

Talán nincs még egy olyan neves festő, akinek életéről oly keveset tudunk, mint az övéről – még születésének dátuma sem ismert, 1525-30 között lehetett.

Vannak, akik orvosnak gondolják, hiszen A vakok című festményén orvosi pontossággal ábrázolja a vakság hat különböző formáját. Mások szerint építészmester volt – a Bábel tornyán a kor valamennyi architektúrai vívmányát felvonultatja. De lehet, hogy Bruegel „csak” remek megfigyelő volt?

Akárhogy is, ez a kiállítás rendkívül sok arcát megmutatja. A bécsi Kunthistorisches Museum 12 táblaképe mellé vendégek érkeztek a világ számos helyéről – látható számos kép New York, London, Antwerpen, Brüsszel, Prága, Darmstadt múzeumaiból. Megtekinthető A halál diadala a Pradóból. Összevethető egyik legismertebb festménye, a Bábel tornya két változata, Bécsből és Rotterdamból.

Minden kiállított darab mellett velős információ német és angol nyelven.

De ez a kiállítás sokkal több, mint az életmű zömének felvonultatása. Napjaink modern technikájának segítségével bepillantást nyerhetünk az alkotások keletkezésébe, az „eredeti” koncepció(k)ra, a ráfestett végleges változat(ok) mellett. A Gyermekjátékok mellett korabeli gyerekcipő. Vagy annak szemléltetése, hogy a nyers fából hogyan születtek meg a festmények alapjául szolgáló fatáblák.

Számos rajza is megcsodálható.

Szemben az Albertinával, a tömeg itt még elviselhető – előzetes jelentkezés alapján húszpercenként csak meghatározott számú látogatót engednek be.

Képtelen vagyok tovább méltatni ezt a kiállítást. Bruegel – Csontváry mellett – legkedvesebb festőm. Négy éven át éltem Bécsben, sokszor Brugel miatt látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ám jelen tárlat az életmű legátfogóbb prezentálása, olyan esemény, mely legfeljebb száz év múlva lesz ismét.

Nem írom azt, hogy menjenek el megtekinteni.

Zarándokoljanak!.


 

Köszönetünket fejezzük ki Julia Kollmannak, a Kunsthistorisches Museum Sajtóosztálya Munkatársának a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.

 

Praktikus Webhelyek:
www.albertina.at
https://www.bruegel2018.at/

Megközelítés Budapestről: legkényelmesebben vonattal, menetidő b. 2,5 óra. Spar Schiene menetjegy, helybiztosítással egy útra 13 Euro (limitált kontingens!)

https://www.mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/becs

Bécsi tömegközlekedés:
https://www.wienerlinien.at

24-48-72 órás tömegközlekedési jegy:

https://www.wienerlinien.at/eportal3/ep/channelView.do/pageTypeId/66533/channelId/-47345

Javasolt étkezési hely: Siebensternbrau
http://www.7stern.at/en-gb/

Megközelítése: 49-es villamossal a Volkstheatertől, két megálló.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.