vissza a cimoldalra
2020-07-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11532)
A csapos közbeszól (95)

Jazz (79)
Palcsó Sándor (298)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4863)
Radnai György művészete (59)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1978)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3969)
A MET felvételei (695)
Zenei események (1015)
Zenetörténet (291)
Dalolj nekem! - szappanopera (658)
Kedvenc előadók (2847)
Pantheon (2693)
Nicolai Gedda-az univerzális tenor (283)
Kortárs zene (101)
Lehár Ferenc (713)
Kimernya? (3703)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1301   IVA • előzmény1299 2019-04-25 05:15:12

Kedves Héterő, illusztrációd a lényeget reprezentálja. Visszatérek még ennek kifejtésével…

1298   Edmond Dantes 2019-04-23 17:26:28

Vannak színpadi alkotások: színpadi rendezések, prózaiak és zenések egyaránt, amik jól sőt, esetenként jobban átjönnek 1-1 ún. alternatív játszóhelyen, lett légyen az adott hely technikai fölszereltsége, kényelmi viszonyai, egyebei netán kedvezőtlenebbek mint az ún. hagyományos vagy "kő"színházaké. Voltam én már hangversenyen (külföldön) pl. egykori vasöntödéből átalakított kultúrközpontban-játszóhelyen, és mondhatom, különleges élmény volt. Budapesten talán a Millenáris volt az első olyan kezdeményezés, ami kísérletet tett egy megszűnt gyárkomplexum átfogó kulturális hasznosítására. Létrehozása masszív korrupcióban, Országimázs Központban, Ezüsthajó Kft-ben, Happy End Kft-ben fogant, de legalább volt, működött. Egy zenekari Zappa-koncertre még jól emlékszem, ahogyan Kovalik Balázs ottani emlékezetes Mozart-trilógiájára és 1-2 más produkcióra. Aztán szép lassan elsorvadt, kisbetűs happy end-mentesen. Most, hogy a korábbi hajlékából magasabb érdekek miatt kitúrt Nemzeti Táncszínház ott lelt otthonra, talán ismét lábra kap a hely. Fölteszem, az Eiffel Műhelyházat is eredeti funkciójától igencsak messze eső, új rendeltetésű, speciális játszóhelynek szánják. Bár még nem jártam ott, remélem, hogy nem akartak belőle kicsinyített Ybl-palotát vagy Zoboki-MüPa 2.0 -t hamisítani. A krumplileves legyen krumplileves, a szerelőcsarnok pedig -ha már nem szerelőcsarnok- valamelyest hajazzon régi önmagára. Nem fog ártani se Mozartnak, se Bizet-nek, se Gounod-nak, se senkinek...ha már egyszer kirakták arra a lehetetlen helyre. Majdcsak megszokjuk, és megszokja az ott alkotó, fellépő művészek, személyzet. Megszokik vagy megszökik, ki fog derülni. A Trafó, enyhén szólva sem kényelmes adottságai ellenére köszöni, jól eltartja magát feketén (-fehéren), mert az ott kiállított produkciók kedvéért a nézők szívesen áldoznak kényelmük (olt)árán is. A Szkéné lankadatlan érdeklődés mellett dübörög, még rosszabb helyen, még kényelmetlenebb, még kevésbé néző- és közreműködőbarát körülmények között. Miért? Mert produkciói -köztük Pintér Béláék- kedvéért a közönség szívesen vállalja, vállaljuk a forróságot, levegőtlenséget, kényelmetlen székeket. A maga idejében legnagyobb nemzetközi sikereket és díjakat (le)arató magyar prózai társulat, a Krétakör egy bizonyos krétakultúrkör ostroma alatt állt az egykori Thália Stúdióban,lánykori nevén Arizona mulatóban, ameddig a hatalom el nem lehetetlenítette a Schilling Árpád és Gulyás Márton által vezetett társulatot. Hasonló sorsra jutott a Bárka is. Wikipédia szócikke igen eufemisztikusan fogalmaz: "2010 után a színházi struktúra illetve finanszírozási rendszer fokozatosan megváltozott. A színház helyzete egyre bizonytalanabbá vált, a reformelképzelések nem valósulhattak meg. Pénzügyi és elhelyezési problémák miatt a magyar színházi, kulturális élet egyik meghatározó bázisa szűnt meg." Az igazság ezzel szemben az, hogy a Bárkának azért kellett megszűnnie, mert, ugyancsak a Wikipédia szócikkéből idézve: "Épülete 2015-ben...a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez került" magyarul, útjában állt az új intézménynek. A Szkéné mellesleg évtizedek óta -egyelőre?-nem áll útjában a Műegyetemnek. A Bárkát tudatosan, határozott mozdulattal és rövid úton elsüllyesztették. Az elsorvadó, pontosabban szólva elsorvasztás alatt lévő alternatív társulatok pedig ott lépnek föl, ahol (még) tudnak, ameddig tudnak, ameddig létezhetnek. A zűrös TAO-viszonyok még rá is segíthetnek e hervasztó-sorvasztó folyamatra. Nemzetközileg jegyzett rendezők-együttesvezetők: Schilling Árpád, Kovalik Balázs, Bodó Viktor és mások ma már külföldön érik el művészi-szakmai sikereiket, noha régi közönségük ma is örömmel járna csúnya, fekete, forró, levegőtlen, kieső -nem kies!- helyekre megtekinteni produkcióikat. Talán egyszer eljön még az az idő. Talán éppen az Eiffelben. Minden megtörténhet.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1895 • Kirsten Flagstad, énekes († 1962)
1934 • Van Cliburn, zongoraművész († 2013)
1947 • Orbán György, zeneszerző
1951 • Sass Sylvia, énekes
elhunyt:
2005 • Piero Cappuccilli, énekes (sz. 1929)