Néhány gondolat Göttinger Páltól, a Köpeny/Gianni Schicchi produkció rendezőjétől.
Színház honlapján olvashatók a Köpeny/Gianni Schicchi produkció adatai: szereposztások és előadási napok.
Érdekesség, hogy Cseh Antal lesz Michele és Chicchi is, és Turpinszky Gippert Béla lesz Luigi és Rinuccio is. A napi szereposztásokból még nem derül ki, hogy ugyanazon az estén éneklik-e mindkét szerepet. Bár ellentmondás van az általános szereposztás és a napi szereposztások között: az általánosban Cseh Antal és Réti Attila van kiírva Michelere, a napi szereposztásokban viszont csak Cseh Antal neve szerepel...
Meghirdették a Szabadtéri jövő nyári műsortervét. Nem a Dóm téren lesz opera, hanem az újszegedi szabadtéri színpadon, mégpedig Haendeltől az Agrippina.
Szegeden ragút? Inkább halászlét.
Pedig egyszerű dologról lenne szó. Át kell olvasni a szöveget, inkább többször, mint egyszer. Nem szégyen, ha egy másik szemre („szeretetlektor”) is rábízzuk. Nem szégyen a helyesírás-ellenőrző használata sem, noha annak a tudása sem tökéletes; néha nevetséges dolgokat javasol, de mégis figyelmeztet egy-két hibára. Most sajnos nincs jó helyesírás-ellenőrzőm, de szeretett Word 2.0-mhoz olyan program tartozott, amelynek a szótárába, ha felvettem pl. a Radames szót, fennakadt volna egy Radamason.
Kissé fáradtan, először úgy olvastam, Gál Erika sűrű, zsíros haja. Aztán kár volt újraolvasnom, mert én korábban éppen ezeket a tulajdonságokat hiányoltam az énekesnő hangjából Amneris szerepében. (Erdájából, Szuzukijából nem.)
Jó szemed van, mint mindig! :-)
Egyszerűen nem értem, hogyan jelenhet meg művészettel foglalkozó újságcikk
lektorálás vagy újraolvasás nélkül.
Újságírónak legyen némi önkontrollja, ha nem egy fórumra,
hanem nagyobb tiszteletet igénylő lapba ír.
Ráadásul további trehányságokat is lehet a cikkben találni:
A dramaturgiai vétséget talán Radames követi el...
...eredeti terveivel ellentétben
Gál Erika sűrű, zsíros hangja nagyon jól illik Amneris szólamához.
Aida és Radames egymás karjaiban ... halnak meg.
...egy csomó ember meghal a nyílt színen a fináléra. Lelkeik kék lufikként egyenként szállnak az egekbe.
Amneris fölengedi a maga léggömbjét, azaz ő is meghal. Érhető, bár elég olcsó szimbólum.
...tompább fénnyel szólt, mint 2 évvel ezelőtt ugyanitt
...Flórián Gergely, Strausz Kálmán és Gyüdi Sándor remek munkát végeztek.
...a Dóm téren speciel nincs süllyesztő.
Mintha nem is magyar anyanyelvű írta volna. Mi ez, diszgráfia vagy nemtörődömség? Az egyes illetve többes szám használatánál nem ildomos a magyar nyelvhelyességtől régóta elidegenült egyéneket, a TV- és rádióadások, bulvárcikkek (a-a-a-a-a-a)-s, (ö-ö-ö-ö-ö-ö)-s szereplőit követni még akkor sem, ha a mindent megengedők szakcsapata erre buzdít.
Attól lesz világos, hogy lejjebb már nem Radamesről van szó, hanem Radamasról.
Az ajánlóban is vannak bőven cifraságok.
...még a hadititkot is kiszedi belőle, hogy hol állomásoznak a seregei.
- Ma dimmi: per qual via eviterem le schiere degli armati?
- Il sentier scelto dai nostri piombar sul nemico fia deserto fino a domani...
- E quel sentier?
- Le gole di Nàpata...
A hadititok inkább az volt, hogy hol nem állomásoznak Radamès seregei, azaz merre menekülhetnek az etiópok.
Amonasro erőteles figura, a Nílus-part kötőjeltelen, a szólam messze áll a veizmustól – talán a nyomda ördöge mulat.
De miért késztetné a tapasztaltabb művésznő fiatalabb kolléganőjét, hogy egyen ragút?
Partija, teljesen világos... ;-) etióp-szláv jövevényszó...
...teljesen világosan fogalmazza meg Aidának:
„Per te tradii la partia – Teérted elárultam a hazámat.”
Én értem, de azért így nem teljesen világos... :-)
Márok Tamás írása a Szabadtéri idei Aida-produkciójáról. Néhány kép is.
Átadták az idei Dömötör-díjakat. Többek között:
legjobb operaénekesnő: Horák Renáta
legjobb operaénekes: Szélpál Szilveszter
Hát, lesz Tannhauser!
Bejelentették a Dömötör-díj idei jelöltjeit. Az operaénekesi kategóriák:
Legjobb operaénekesnő: Horák Renáta (Figaro házassága), Horti Lilla (Bajazzók), Somogyvári Tímea Zita (Figaro házassága)
Legjobb operaénekes: Andrejcsik István (Május), László Boldizsár (Parasztbecsület), Szélpál Szilveszter (Bolondokháza)
Márok Tamás írása a tiszatajonline-on a Parasztbecsület-Bajazzók produkcióról.
Egy írás (ha jól emlékszem) a múlt szombati Délmagyarból Kelemen Zoltánnal kapcsoltaban, az április 6-7-i előadásokról.
A mai Délmagyarban pedig Gyüdi Sándor írt az április 5-7-i előadások hátteréről. Ez utóbbi írás olvasói levélként jelent meg, nem cikként. Ezt nem találtam a netes felületen, így nem tudom idelinkelni.
Cavalleria Rusticana, Pagliacci
Szegedi Nemzeti Színház, ápr. 11
Máthé Beáta színpadi jelenlétének minden pillanata esemény, a szenvedély fenyegető felvillanásai a tekintetében éppúgy, mint időnkénti sutasága. Magas hangjai váratlan ajándékként borzongatnak, utolsó „C”-je kiragyog a tutti fotrissimo-ból, érdemes volt színházba jönni, villan át az agyamon. Mindene megvan, csak a gyakorlat hiányzik.
Kelemen Zoltán a prológusban bölcs fölénnyel avat be a verizmus lényegébe, nem csak a megértett és világosan deklamált szöveg, de az éneklés mikéntje is mestert mutat, nem csoda, hogy – itáliai hangulatot teremtve – a közönség már az „Asz” után brávózni kezd. A folytatás is ez a nívó, plusz a ragyogó komédiázás.
Horti Lilla elejétől-végéig egyformán jól és szépen formálja Neddát, talán túl egyformán, a komédiás jelenetben egy csepp másság, különösség jól esne.
László Boldizsár személyében maga Canio jelenik meg a szegedi színpadon, nem hiszem, hogy van jobb nála most a világon. Az est első felébenTuriddu-t is ez a színész-Canio eleveníti meg, mesterien, de kicsit brechti módon elidegenítve. Kíváncsi lennék László Turiddu-jára olyan alkalomkor, mikor csak ezt a szerepet adja.
Vajda Júlia Lucia mamája, Laczák Boglárka Lola-ja kitűnő, Altorjay Tamás régen volt ilyen jó, mint most Alfio-ként, Peppe Bocskai István, szintén ígéretes.
Halasi Imre rendező hitt a művekben és a művészekben, ezt az egyszerű, de hatásos színpadkép éppúgy bizonyítja, mint a szereplőgárda kiemelkedő teljesítménye. Ha lett volna bátorsága még határozottabban szembemenni a rendezői színház hamisításaival, akkor bizonyára lemondott volna a sors megszemélyesítéséről is. Ugyan mit keres a verizmusban az absztrakció?
Ja és ott volt még Pál Tamás, énekkar, zenekar, egyformán kitűnőek, Eddig még nem tűnt fel, hogy a Pagliacci intermezzo-ja is ilyen szép.
Hollósi Zsolt írása a mai Délmagyarban a Parasztbecsület-Bajazzók produkcióról.
Ma este is: Parasztbecsület-Bajazzók. És még holnap is lesz kettő. Érdemes megnézni! László Boldizsár, Horti Lilla, Kelemen Zoltán, no meg Pál Tamás. A többieket érdemes fölfedezni.
De egyébként is. Azt már az általános iskola óta tudom, hogy az oroszlán az állatok királya, most sikerült megtudnom, mi az operák királynője.
„S2EGEDI SZABA0TÉR1 JÁTÉK9K” – ezt vajon kinek sikerült kiizzadnia?
Komoly újságírói teljesítmény, hogy a két különböző helyen megjelent írás/tudósítás szó szerint megegyezik.
Búbánat fórumtárs hétfőn már beírta a Giuseppe Verdi topicba az idei Szabadtéris Aida szereposztását.
Két írás a produkcióról: egy a Szabadtéri honlapjáról, egy pedig a Délmagyar honlapjáról.
A Színház honlapja szerint változott a Bajazzók szereposztási terve: Neddát Horti Lilla mellett nem Benedekffy Katalin, hanem Ferenczy Orsolya és Bocskai-Kovács Éva éneklik majd. Az áprilisi előadások időpontjai már fent vannak, de napi szereposztás még nincs.
Egy rövid tudósítás a mai Délmagyarországban a múlt pénteki Bohéméletről.
Kapcs. 2647. sorszám
Ebből a méltató cikkből hadd ragadjam ki ezt a pár mondatot:
"Az ünnepelt (László Boldizsár) azokat a kollégáit hívta vendégnek, akikkel az elmúlt években a legtöbbet lépett föl. Őket hallgatva világosan kirajzolódik, milyen eredményeket ért el a szegedi operaműhely. Kelemen Zoltán pályája is épp 2008-ban, a José Cura Otellója oldalán alakított Jagóval kapott új lendületet. Azóta végigénekelte szinte a teljes Verdi baritonrepertoárt és még néhány más olasz, francia és magyar főszerepet, ma a Magyar Állami Operaháznak is oszlopa. A koncerten kirobbanó sikert arattak A végzet hatalma nagy Invano Alvaro kezdetű duettjével. Nem véletlenül, hisz ez a két nagyszerű hang egymás mellett még többet mutat. Don Carlos Kelemen egyik legjobb szerepe. Alvaro László egyik legjobb szerepe – lehet majd."
De szép is lenne, ha valóban összejönne Kelemen Zoltán és László Boldizsár nevével fémjelezve egy kiosztott "álom szereposztás" A végzet hatalma operához, velük - akár itt Pesten is...
Bocsánat, "kissé" megkésve! Márok Tamás írása László Boldizsár jubileumi koncertjéról.
Hollósi Zsolt írása a Május-Bolondokháza produkciókról a Délmagyarország mai (2019.01.14.) számában. Képek is.
Az sajnos nem újság, hogy Gyüdi a karmesteri pódiumon csak destruálni képes.
Gyüdi & Gyüdi.
Melodrama, duodrama... Érdekes dolgok derülnek ki, ha kicsit utánanézünk. Rousseau egyszemélyes Pygmalion-melodrámája 1770-ből, majd kicsivel később Benda (Mozart szerint a kor legjobb komponistája) duodrámái, azaz kétszereplős kompozíciói, az Ariadne meg a Medea a maguk korának sikerdarabjai voltak. Olyannyira, hogy Mozart is gyorsan írt egy hasonlót, a Zaidet. Muzikológusok szerint voltaképpen a Fidelio is melodráma, mindenesetre sokkal inkább idesorolható, semmint az operettek közé a maga prózai jeleneteivel. Egyesek még a Traviata híres levélolvasó jelenetét is ajakbiggyesztve melodrámának titulálják. Molnár László tehát egy ma már halott, de kétségtelenül értékes műfajba lehelt életet a Májussal. Nagyszerűen sikerült. Ha nem is a föntemlített pédák inspirálták, hanem a műfaj másik ága, a 19. század érzelmes-érzelgős angol színivilága, Szép Ernő darabjának zenei köntösbe öltöztetésével hatásos, helyenként mélyen megrendítő művet hozott létre. A kisemberek kisvilágát remek előadás jelenítette meg. Toronykőy az évek során a magyar operaélet egyik meghatározó személyisége lett, szerencsénk, hogy székhelye még mindig Szeged. Gyüdi Eszter ebben a különös, sokfelé ágazó alkotásban olyan alakítást nyújt, amit csak a legnagyobbaktól láthatunk. Kit érdekel, hogy hangocskája operai, vagy sem, ki az apja és hova járt iskolába, örülünk, hogy a színpadon van, és azt kívánjuk, maradjon ott, s minél többször találkozhassunk vele. Andrejcsik élete összegezését hozza megrázóan, s remek a komprimáriók csapata élükön Vajda Júliával. A nagy sikerű premiert a szerző dirigálta, perfektül. Tudjuk, emlékszünk, milyen remek karmester, bár már hosszú évekkel ezelőtt leparancsolták a pódiumról.
A másik darabot, a Donizetti farce-ot Gyüdi Sándor vezényelte, s mintha visszazuhantunk volna a már-már elfeledett időkbe, amikor a szegedi operaelőadások dilettáns fésületlenségét csak egy-egy rendkívüli adottságú énekes, vagy szugesszív erejű karmester tudta feledtetni. Ez este azonban a fésületlenségről egy pillanatra sem tudtunk megfeledkezni. Az árok szanaszét, a szereplők görcsösen próbálták túlkiabálni magukat saját bizonytalanságukon. Donizetti karcsúságából, eleganciájából semmi, a rendezést igazából nem lehet megítélni, durvának tűnt, de lehet, hogy a zenei megfogalmazás hiánya okozta az egész produkció keltette hiányérzetünket. A siker így is óriási volt, s ez még élesebben veti fel az előadók felelősségét.
Tegnap két érdekes bemutatón vettem részt a Szegedi Kisszínházban. Molnár László Május, a Szép Ernő mű ihlette melodrámán, illetve a Donizetti: Bolondokháza című opera bemutatóján. A Május igen letargikus, melankólikus mű, ironikus humorral, de egy idő után hozzászoktam, mi több az énekesek odaadó színészi játéka, a jó rendezés, Molnár László alázatos dirigálása végett, a végén nem maradt el a katarzis.
Ezzel szemben a Bolondokháza olyan volt számomra, mint a legrosszabb Jackie Chan film paródiája. Egy árva szót sem értettem az énekesekből, kivétel persze most is Cseh Antal volt. Emiatt is egy nagy katyvasznak éreztem a rendezést. Azután jött a zenei megvalósítás. Az minden eredetiséget nélkülözött mindenki részéről, beleértve a karmestert is. Visszatéréseknél semmi díszítés, a primadonna megúszásra játszott az amúgy ossia magas hangok kihagyásával. Ami magas hang volt is, az jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Pedig a stílus "könyörög" érte és a virtuozitásért. A mezzoból semmit nem lehetett hallani. Olyan volt, mintha az egészet egy nap alatt rakták volna össze, aztán majd lesz valahogy. A második darab, véleményem szerint nem volt méltó arra, hogy a Szegedi Nemzeti Színházban bemutatásra kerüljön.
A Színház honlapján olvashatók az áprilisi Parasztbecsület és Bajazzók produkciók szereplői. Bemutató: április 5. (A belinkelt lap a Parasztbecsületé, a lap tetején lehet "átkattintani" a Bajazókéra.)
Az elküldést követő egy órán belül a "szerkesztés"-ben - arra kattintva -, ott lehet (itt: lehetett volna) javítani.
Az a baj, hogy egy beírást nem lehet korrigálni, ha már elküldtem. Vagy igen?
Ha így van, egészségére, és a miénkre is, kedves Héterő, és a többi Momus-rajongó!
Hát ez bizony ritka szép beírás... :-) Fogadjunk, hogy nagyot mulattál szilveszterkor.
Deecember - ü nnepelte - pályafutásáénak - ünnnepelt - élnekeltek - Gyügyi Sándor - amelíydekben - Szegden - amelykben - edddig - kiráylnője - teltház vol - siker. z estről - a Szegd TV.
Gyüdi Sándor - elnézést!
Deecember 30-án László Boldizsár nagy koncerttel ü nnepelte operai pályafutásáénak 10. évfordulóját. Vagy 13 számot énekelt kitűnően. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Pál Tamás dirigálta.
Az ünnnepelt azokat a kollégáit hívta vendégnek, akikkel együtt bontakozott ki pályája, és az elmúlt években sokat élnekeltek együtt. Kónya Krisztinát, Kelemen Zoltánt, Cseh Antalt, valamint feleségét, Nánási Helgát. A Bohémélet második fináléjában Alcindor és Colline kisebb szólamát az a Gyügyi Sándor énekelte be, akinek főigazgatóként jelentős szerepe volt a tenor karrierjének kibontakozásában.
Boldi sok olyan operából énekelt, amelíydekben Szegden sikert aratott (Tosca, Rigoletto, Álarcosbál, Hoffmann meséi, Bánk bán), olyan darabokból, amelykben edddig csak másutt lépett színpadra (Sába kiráylnője, Manon Lescaut, Turandot) valamint egy olyan szerep is megszólalt, A végzet hatalma Alvarója, amely még előtte állt. Pótszékes teltház vol, és szép siker. z estről a Szegd TV felvételt készített.
A Színház honlapján olvashatók a januári Május és Bolondokháza produkciók szereplői, és az elődási napok is.
Így van! Pontosan ezért írtam, hogy a téma miatt szokásos fanyalgásnak nincs helye. Ráadásul a recitativok szövegei kiválóan érthetők is voltak, a kisfiam erre a bizonyíték. Lentebb a délmagyaros olvasói levél a szövegmondást kifogásolta, pedig azzal tényleg nem volt probléma.
Ehhez csupán annyit fűznék, hogy Gyüdi Eszter valahogy, számomra érthetetlen módon, elvégezte az opera szakot és a képe kinn van a Szegedi Nemzeti Színház SZÓLISTÁI között. Kikérem magamnak!
Ha nem magyarul megy a Figaro, nem érthette volna a kisfia! - Vigyázzunk, a fanyalgás hamar átcsap sznobizmusba!
Ha nem magyarul megy a Figaro, nem érthette volna a kisfia! - Vigyázzunk, a fanyalgás hamar átcsap sznobizmusba!
A zenekarról sem szeretnék megfeledkezni. A premieren a második felvonástól eszményien játszottak, öröm volt a fákat hallani, ahogy élvezték Mozart zsenijét és vonósok is szépen kitettek magukért! A premiert követő második előadás kicsit ziláltabb volt, de összességében jó zenekari teljesítménnyel.
Kétszer láttam az előadást, Márok Tamás írásával nagyon sok mindenben, a rendezést és az énekeseket illetően is egyetértek!
Mindenképpen szeretném kiemelni a Contessát éneklő Somogyvári Tímea Zitát, aki a kórusból lépdelt előre, és akinek Clorinda-alakítása óta szorítottam, hogy nagy Mozart-szerepben hallhassam! Ő ugyanis nagy Mozart-szerepekre született, szeretném még vele Fiordiligit és Vitelliát is meghallgatni, Kálnay Zsófia lehetne mellette a mezzo-hősnő akár mindkét operában :) Rálik Szilvia labdába sem rúg Somogyvári Tímea mellett, sőt Ráliknak egyáltalán nem lenne szabad Mozartot énekelnie... Zenei és énektechnikai stílustévesztés, sablonos manírokban kimerülő szerepformálás... Kifejezetten idegesítő volt nemcsak hallani, de látni is.
Alább írtak már Gyüdi Eszterről, és Hollósi Zsolt is igen egyenesen megírta mit gondol. Csak csatlakozni tudok: ilyen nepotizmust a szegedi közönség arcába tolni sértés! Gyüdi Eszternek fehér gyermekhangja van. Szubrettnek sem mondhatni, milyen szubrett az, akinél érződik, hogy Cherubino "csúcshangjainál" vége a dalnak... A II. felvonásbeli románc lefelé ívelő legatóiban pedig meleg levegővel beszél. Pál Tamás elképesztően figyel rá, szinte "tojáshéjon" penget a zenekar, de a hiányzó hangot sajnos így sem lehet pótolni.
Pál Tamás fantasztikus, improvizálva poénkodik a csembalón! És fanyaloghatnánk a magyar nyelvű előadás miatt, de azért a Figaróban ez nagyon is jól működik, sőt ennek is köszönhetem, hogy kisfiamnál nagy tetszést arat az előadás, kérésére újból megnézzük :-)
2626
Márok Tamás írása a Figaro házassága produkcióról. Néhány fotó is.